Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-17 / 142. szám
2 SOMOGYI MBlPkAY Vasárnap, 1956. június 17. Nagyobb gondoskodással, nagyobb szeretettel. . . Ez az a cikk, amelyet a Textilművek pártbizottsága már megjelenése előtt reklamált Műszaki fejlesz üt6S alacsonyabb önküiiseg!SÉ9’ ■ jobb minőség Igen, ez az írás még meg sem jelent, máris reklamálta, kifogásolta a Textilművek pártbizottsága. A cikk mégis megíródott, megíródott és megjelent. Megjelent azért, hogy segítsen. Segítse a dolgozók életét és munkáját még szebbé, még könnyebbé tenni. De segítse azokat az elv- társakat is, akikről szó lesz benne, akik egyébként becsülettel végzik munkájukat. De vagy rossz alaptermészetük miatt, vagy nemtörődömségből, akarva vagy akaratlanul eltávolodtak a dolgozóktól, s magatartásuk sokszor bántó, nem méltó önmagukhoz. Az egyén panasza a mi panaszunk, örömük a mi örömünk Öröm és büszkeség fogja el azt, aki végigmegy a Textilművek tágas, napfényes helyiségeiben, benéz a gyönyörű étterembe, a modern fürdőbe. Ez a mi dolgozóink munkahelye. Kellemes, világos, barátságos. Igazi otthon. Vajon rnegvan-e benne az otthon hangulata, a nyugodt, kellemes légkör, az egymás iránti megbecsülés? Vajon olyan körülmények között vágzik-e munkájukat a dolgozók, ahogyan megérdemlik, ahogy a dolgozókról való gondoskodás, az emberek iránti szeretet, az igazi kommunista szellem megköveteli? Nem nagy dolgokról lesz szó. Csak apró kis problémákról, egyéni panaszokról, sérelmekről. Talán ezért is nem törődnek a Textilművekben kellőképpen velük. Dehát van-e a mi társadalmunkban egyéni sérelem, van-e, lehet-e olyan panasz, amely nem érint mindenkit egyformán, amit nem kötelességünk orvosolni? Hát az egyén panasza nem a mi panaszunk, az egyén öröme nem a mi örömünk? A mi országunkat ezeknek az egyes dolgozóknak munkája, erős karja építette újjá. Ezek a szorgos kezek hozták létre hatalmas alkotásainkat, büszkeségeinket. Ezek a gyorsaninozgó, fürge női ujjak szerezték meg a Textilműveknek négyszer is az élüzem címet. Ezek a kezek emberekhez tartoznak. Embereidhez, akiknek gondjuk-bajuk, örö- mük-bánatuk van. Megkönnyíteni ezeknek a dolgos kezeknek a munkáját, megismerni az embert, akihez tallóznak — ez a vezető feladata. »Nem foglalkoznak velünk, nem is ismernek bennünket* — ez az általános panasz. »Azt ugyan figyelik, hogy jdl teljesítünk-e vagy sem. Akkor is szólnak, ha értekezletre kell menni, vagy ha valamilyen esemény történik. Ezen túl azonban nemigen törődnek velünk«. És ez bizony így van. így van, mert ha nem így volna, akkor nem történhetne meg az, hogy félórai kér- dezősködés után sem tudja senki megmondani a B- és C-műszakban, hogy ki az alapszervezeti párttitkár. »Ezek az elvtársak nem függetlenítettek, napi 8 órát dolgoznak« — mondja a pártbizottság titkára, Doniján elvtársnő. Az igaz, hogy nem függetlenítettek, de nem függetlenített az a sok száz és sok ezer párttitkár sem, akihez mindig biznlom- maly fordulnak a dolgozók, s akiknek munkaidő után is van idejük ahhoz, hogy a dolgozókkal foglalkozzanak, törődjenek üzemi problémáikkal, megismerjék magánéletüket, s akik saját maguk is odamennek a dolgozókhoz, hogy segítsék munkájuké. Ha a vezetők a dolgozók között élnének ... Pedig nincs is sokról szó. Csak egy kis figyelemről, az emberek iránti gondoskodásról. Megkérdezni azokat a panaszokat, amelyeket nekünk két nap alatt elmondtak, és amiket ők, akik köztük élnek, velük dolgoznak, nem hallottalt, nem vettek észre. Segíteni azokon — ha mód van erre —, és megmagyarázni azt, ha nem lehet rajta változtatni. Nem parancsolgatással, hanem szép szóval beszélni a dolgozókkal, rámutatni hibájukra, nevelni, tanítani, szeretni őket. Ez a vezetők feladata. És ez lenne a szakszervezet feladata is. De a szakszervezet nem foglalkozik a dolgozókkal. Csak a szakszervezeti bélyeget hozzák a bizalmiak. A függetlenített üb-elnök ritkán megy az üzembe. Akkor is a műhelytitkárral, esetleg bizalmiakkal beszél. A dolgozók egyáltalán nem érzik magukénak a szakszervezetei. Nem kívánnak a dolgozók sokat, csak annyit, hogy az ő üzemi bizottságuk elnöke gyakrabban menjen az üzembe. Megelégednének, ha egy-két dolgozóhoz odamenne, beszélne vele, ha legalább egy barátságos mosolya, köszöntése lenne mindenkihez. Akkor a dolgozók maguk is odamennének, elmondanák kívánságaikat. És az üb-nek is volna kérdeznivalója. Hiszen az üzemben túlnyomórészt nők dolgoznak. Asszonyok, anyák, ezernyi gonddal, ezernyi örömmel. Jó volna, ha az üzemben ismernék ezeknek az asszonyoknak a problémáit, családi körülményeit. Ha ismernék ezeket, akkor talán sck minden másként történt volna, mint ahogyan történt. Akkor biztosan nem küldte volna Kemény Lajos elvtárs n űszakvezető télen, a legnagyobb hidegben Lévai Antalnét, a vesebajos terhft asszonyt a hideg raktárba dolgozni éppen azért, hogy könnyű munkán legyen; s ha jobb lenne a kapcsolat a dolgozók és a pártszervezet, a dolgozók és a művezetők, a dolgozók és a szakszervezet között, akkor Vonyó Istvánná is biztosan mert volna szólni valakinek az ellen, hogy ne tegyék őt, a kilencedik hónapban lévő terhes asz- szonyt gépre. Ha többet törődnének a terhes asszonyokkal.. . Azt mondják az üzemben: sok baj van a terhesekkel. Szeretnek lógni, nem csinálnak semmit, pedig csak könnyű munkát kell végezniük. Lehet, hogy ilyen is van közöttük. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a terhesség, különösen az utolsó hónapokban, még könnyű munka mellett is nehéz, s vannak olyanok is, akiknek még az átlagnál is nehezebb. A munkafegyelmet azonban semmiesetre sem úgy kell megszilárdítani, hogy fegyelmivel, elbocsátással fenyegessék őket. Ha a művezetők ilyen kijelentések helyett baráti, elvtársi hangon beszélnének a dolgozókkal, ha megmagyaráznák, hogy államunk mennyit áldoz azért, hogy asszonyaink terhes idejét megkönnyítse, hogy 14 heti fizetett szabadságot ad, hogy az utolsó hónapokban a könnyű munkabeosztás mellett is megkapja előző átlagkeresetét, és hogy ezzel szemben nekik is kötelességük van az állam iránt, a dolgozók túlnyomó többsége biztosan becsülettel dolgozna a könnyebb munkabeosztásban. Ha meghallgatnák, méltányolnák a dolgozók kérését, ha pl. nem tettek volna le három terhes asszonyt tiltakozásuk ellenére is a lánccsévélőbe, ami az ő lábuknak fárasztó volt, hí) lehetővé tennék, hogy a terhes asszonyok munka közben megpihenjenek, mégpedig nem az alacsony és hideg bádogládákon, hanem egy- egy tapadón vagy széken, akkor ők is szívesebben, lelkesebben dolgoznának. Meg kellene hallgatni a terhes asszonyok másik kérelmét is. Hiszen nem is akarnak olyan sokat, csak annyit, hogy ők pár perccel előbb fürödhessenek. Kínos nekik elformátlanodott testükkel a többiek előtt mosakodni, a tömeges fürdésnél sokszor lökdösik őket. Ha méltányolnák a jogos kéréseket... Miért nem fordítanak pl. nagyobb gondot a lakások kiutalására, miért nem a rászorultságot nézik legjobban? Miért adtak pl. az egyik magános, egyedülálló munkamódszerátadó nőnek egy társbérleti szobát, amikor igen sok családos, gyerekes dolgozójuk van, akik a szülőknél vagy a rokonoknál húzzák meg magukat, vagy egészségtelen helyiségben laknak? Ez az elvtársnő lakhatott volna a leányotthonban is. És egy család életét megkönnyítették volna. Miért nem engedi meg pl. Bognár művezető, hogv a fonónök ott egyék meg reggelijüket vagy vacsorájukat, ahol nem száll a gyapot, miért csak benn a gépeknél ehetnek? Addig a néhány percig kívülről is nézhetik a gépek működését: És vajon miért nem hallgatta meg Fenyvesi elvtárs, a lánccsévélő üzemrész művezetője Szemes Imré- né kérését? Miért nem engedte a nyári idényben két heti szabadságra? Szemes elvtársnő négy éve dolgozik a vállalatnál, szorgalmas, lelkiismeretes munkás. Két kis süketnéma gyermeke és TBC-s férje van. Még a télen kérte, hogy nyáron egyszerre adják ki szabadságát, aratni szeretne, hogy beteg férjének, két kis gyermekének jobb körülményeket biztosíthasson. Szemesné kérése jogos volt. A Munkatörvénykönyv is előírja, hogy figyelembe kell venni a dolgozók kérését a szabadságok kiadásánál. Az ő kérelmét azonban nem vette figyelembe senki. Márciusban kellett szabadságra mennie, mert akkorra ütemezték kérése ellenére. Ha a szív legyőzné a szívtelen bürokráciát... Ugyancsak Szemesnével történt, hogy a tavasszal mellhártyagyulla- dásban megbetegedett 8 éves kislánya. Otthon kellett mellette maradnia. Férje, aki szintén az üzemben dolgozik, másnap bejelentette a művezetőnek, hogy mi a helyzet, s feleségének fizetésnélküli szabadságot kért. Azt mondták, hozzon igazolást. Szemesné a harmadik napon be is küldte dr. Ferenczi körzeti orvos igazolását arról, hogy kislánya beteg. Pár nap múlva mégis azzal hivatták a gyárba, jöjjön be, vegye át azonnal munkakönyvét, mert önkényes kilépőnek tekintik. Szemesnét tehát, a négy év óta becsületes munkát végző dolgozót minden lelkiismeret- íurdalás nélkül önkényesen kilépőnek minősítették. Mindezt azért, mert az igazolást az előírtnál három nappal későbben küldte, és mert a papír — ó, te magasságos bürokrácia! — nem volt szabályos. Receptpapírra írta az orvos. A lény, maga a lényeg, hogy az a gyermek valóban súlyos beteg volt, hogy ezért az éoesanyának otthon kellett maradnia, és hoay ezt a jogát a törvény biztosítja, Fém számított. Sokat kellett szaladgálnia Szemes elvtársnőnek, anr'g bebizonyította igazát. Dehát mi szükség volt minderre? Nem lett volna egyszerűbb és nem lett volna helyesebb, ha Fenyvesi elvtárs megkérdezi a férjtől, mi a helyzet; ha kioktatja, mi a teendő ilyen esetben, és ha a szakszervezet is nemcsak akkor foglalkozik Szemesnével, amikor igazolatlan mulasztónak, önkényes. kilépőnek veszi, hanem törődik gondjaival, megismeri körülményeit, segíti őt? Fenyvesi elvtársra egyébként mindenki panaszkodik. Hogy goromba, szóba sem áll velük, ha valamit akar, akkor nem kér, hanem parancsolgat. O erre azt mondja, ilyen a természete. Hát ha ilyen, akkor változtasson rajta. A dolgozók nem viselhetik az ő rossz természetének következményeit. Nagyon helyesen mondta a lánccsévélő üzemrész termelési értekezletén Móricz Gyuláné fonónő, hogy munkafegyelmet megszilárdítani, tekintélyt szerezni nem kiabálással kell. A dolgozók sokkal szívesebben végeznék munkájukat, ha szép emberi hangon beszélnek velük. Hu nem gépet, hanem élő embert látnak bennük, ha ismerik hibáikat, ismerik erényeiket. »Nem jó embert akarunk — mondta —, aki mindent elnéz, hanem olyan művezetőt, aki valóban segít nekünk, aki következetes és aki holnap is megköveteli azt, amire ma utasít. Ivá- nyosné elvtársnő pl. igen erélyes. Nem engedi a lógást, nem nézi el a technológiai fegyelem megbontását, mégis szeretik a dolgozók, mert baráti hangon figyelmeztet, beszél, segíti munkánkat«. Igen. Nagyobb megértést, több gondoskodást, jobb nevelőmunkát. Ezt várják, ezt igénylik a dolgozók. A mi országunknak a dolgozó nemcsak munkása, hanem gazdája is, s tulajdonosa üzemének. És ha ezt valóban mindig éreznék, ha a termelési értekezleteken elhangzott kéréseket, javaslatokat megvalósítanák, akkor nem kellene az értekezletek előtt a művezetőknek, bizalmiaknak a kapuban állni és az értekezletre küldeni a dolgozókat, mert mennének azok maguktól is. Persze, akkor sem nap nap után, mint ahogyan ez a Textilművekben történik, ahol a különböző értékezletek, gyűlések egymást követik. Sokallják a dolgozók ezeket az értekezleteket és jogosan. A Textilművek vezetőinek meg kell találniuk a módját, hogy csökkentsék az értekezletek számát. Figyelemmel kell lenniük arra, hogy a dolgozóknak magánélete is van, hogy ezeknek az asszonyoknak nagyrésze családanya, akiknek egyáltalán nem közömbös hogy esetleg lekésik az autóbuszt és karjukon kell cipelniük gyermeküket, vagy hogy a gyermekek várják őket otthon a lakásban. Az pedig semmiesetre sem engedhető meg, hogy ott álljanak a kapuban és erőszakkal tartsák vissza a dolgozókat. Nem ez a módja annak, hogy biztosítsák az értekezletek látogatottságai, hanem éppen azok a módszerek, amelyekről megfeledkeznek: megismerni a dolgozókat, közelebb kerülni hozzájuk. ★ Ugye, nincs is sokról szó? Csak egy kis gondoskodásról, megértésről. Nem kell hozzá más, mint egy kis szív, a dolgozók iránti megbecsülés és szeretet. Langer Károlyné Gépesítés, új módszerek a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés üzemeiben A TABI TÉGLAGYÁRBAN egy új, 800 mm-es finom henger- párt állítottak be. Ezzel tovább folytatták az üzem korszerűsítését és lehetőve tettek a finomabb minőségű tégla eüoaiüítasat is. Külföldöm ma már majdnem mindenütt a hő- és hangszigetelő téglát használják, s nálunk is egyre keresettebbé válik. Tabon azenban eddig nem tudták gyártaná. Most az új hengerpár olyan finomra darálja a földet, hogy itt is megkezdhetik e kiváló minőségű tégláiknak a gyártását. A régi felvonót és kicserélték és ezzel eltűnt a téglagyár régi berendezésének utolsó Maradványa is. Most már teljesen korszerű körülmények között, új gépekkel dolgoznak. a tüskevári téglagyár körkemencéje olyan rossz állapotban veit, ho'gy lehetetlenné vált benne a munka. A talajvíz állandóan feltört a kemencébe, emiatt a téglák összedőlt ele. Most a .kemence alját egy méter mélyen kiásták, alapcsövezték s fél méter magasan kavicsosai feltöltöttek. Az alapcsöveket kivezették a szabadba, így a felszivárgó víz gőz alakjában elpárolog. Így ítélték viszonylag kevés költséggel ismét üzemképessé a nagy körkemencét, biztosították a termelési terv teljesítését, jó minőségű tégla előállítását. A KÖRÖSHEGYI TÉGLAGYÁRBAN és még négy másik üzemben bevezették a Duvanov-fóle szovjet gyorsége- tési módszert. Az új módszer bevezetésének igen figyelemreméltó eredménye van. Ezekben a téglagyárakban ugyanis a termelékenység 'kávétel nélkül magasabb, mint a többi gyámban, sőt átlagosan mintegy 30 százalékkal meghaladja az előírt kitermelést. Az új módszerrel dolgozó üzemek eredményei most már elismerésre késztetik a tchbi üzemet .s, azokat, amelyek féltele az új bevezetésétől. Most már ők is rá fognak térni a Duvanov-féle gyorségetésre. ÉRDEKESSÉGEK ÜZEMEINKBŐL BULLADÉKANYAGBÓL — BÚTORLAP A Csurgói Faipari Vállalat műszaki dolgozói különleges eljárással hasznosítani tudták a fahulladékot, rt. hulladékból készített bútorlapok minősége jó, ugyanakkor pedig igen sok értékes faanyagot takarítanak meg népgazdaságunknak. 1900 MÁZSA LISZT A POREAN Nem, nem mindet hullatták a földre. Mégis eltűnt. A sütőipari vállalatok gazdálkodása nyomán tűnt el. Ennyivel használtak fel többet az anyagnormánál. Ebből a lisztből Kaposvár 8 napi kenyérellátását lehetne biztosítani. BEFEJEZTE. A RAM1 FELDOLGOZÁSÁT A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR Kaposvárott próbálták meg először a rami nevű kínai rostnövény vegyi feltárását cukorgyári gépekkel. A feldolgozás kiválóan sikerült. A Cukorgyár a tervezett 9 vagon rami helyett 11 vagont dolgozott fel. KILENCMILLIÓ FORINT A KERESKEDELMI HÁLÓZATFEJLESZTÉSÉRE Az elmúlt öt év alatt a Somogy megyei Tanács több mint kilencmillió forintot fordított a megye kereskedelmi hálózatának bővítésére. Uj áruházak épültek, korszerű üzleteket nyitottak, illetve bővítettek ebből a pénzből. 11 000 TONNA FA EGY HÓNAP ALATT Ennyit szállít havonta a Kaposvári Erdőgazdaság szállító vállalata. A kis vállalat 24 teherkocsival dolgozik és szállítja el a megye három erdészetének kitermelt fáját. víztároló a mezőgazdasági GÉPJAVÍTÓ VÁLLALATNÁL Nem mintha ennél a vállalatnál vízzel dolgoznának, hanem legfeljebb csak vízben dolgoznak. Az »előrelátó és gondos« tervezés folytán ugyanis a gyönyörű épületeket az udvar legmélyebb pontjára építették, s amikor esik az eső, a magasan fekvő udvarról a műhelyekbe folyik a víz. FATELEPEN — FATALPŰ CSIZMA A csurgói TÜZÉP-telep éjjeliőrei stílusos csizmákat kaptak. Fatalpúa- kat. A talpak olyan vastagok, nehezek, hogy soha sem tudnak elkopni. Annál inkább sem, mert a szegény éjjeliőrök nem is tudják hordani. Villamosítják a barcsi Délmagyarországi Fürészek-et A drávaparton lévő fűrészüzemükben eddig több gépet gőzfejlesztéssel üzemeltettek. Ez a módszer igen sok drága faanyagot emésztett fel. Ezért az üzem vezetői műszaki fejlesztési tervükbe beállították a teljes villamosítást. Még ebben az évben 11 új gépet szerelnek be az üzembe, amelyet már villamosenergia hajt, b amely igen sok fát szabadít fed hasznosabb célra. A gépek elhelyezését, beszerelését maguk az üzem műszaki dolgozói fogják elvégezni, s ők végzik majd a ‘kísérleti üzemeltetést ás. Jobb munkakörülmény 30 cukorgyár! dolgozónak Sok gondot okozott a Cukorgyár vezetőségének hogyan tudnák a ka- zánsaDak eltávolítását úgy megoldani, hogy a dolgozók ne egészségtelen levegőben, gázban legyenek kénytelenek munkájukat végezni. Most az idén elkészítettek egy tervet a kazánházak teljes átalakítására. Az átalakítási munkálatokat a karbantartási idő aülat't megvalósítják, s használt anyag felhasználásával olyan kazánházakat készítenek, amelyek már teljesen gázmentesek lesznek. Harminc ember kerül' így jobb, egészségesebb körülmények közé. „TAKARÉKOSSÁG“ Nincs túlóra, nem adok — mondja az Élelmiszeripari Minisztérium édesnek nem nevezhető' Cukoripari Igazgatósága. Legfeljebb csak egy dolgozó részére. De azt is köszönje meg a Kaposvári Cukorgyár rendeletekkel alátámasztott igazgatója. Több nincs és kész. Takarékoskodni kell. Takarékoskodni!! Hogy két dolgozó van Zalaegerszegen, aki a pakura kitermelési ideje alatt a műszaki, illetve adminisztratív munkát végzi hogy az állandó üzemelés miatt nekik vasárnaponként is kell dolgozniuk? Tudták ők ezt, már hogyne tudnák. Túlórát azonban csak az egyiknek adnak. Hogy melyiknek? Azt döntse el az igazgató! És hogy miért csak az egyiknek? Azt meg döntse el, aki tudja. A lényeg az, hogy ők csak egy ember számára biztosítják a túlórát. A másik dolgozó túlóráját oldja meg az igazgató. Azért szélesítették az igazgatók hatáskörét, hogy ha egy ember túlóráját nem engedélyezi a minisztérium, akkor találjon megoldást. Hogy milyet? Hát például a helyettesítést. Küldjön ki valakit Zalaegerszegre vasárnaponként, hogy helyettesítse az egyik dolgozót. így meg lehet takarítani 80 forintnyi túlórát. A béralap betartása pedig a takarékos gazdálkodás alapja. A Cukoripari Igazgatóságon pedig vigyáznak a takarékosságra! Lám, most is milyen erélyesen megkötötték kezét- lábát a nagy hatáskörrel rendelkező igazgatónak. Próbáljon az csak túlórákat fizetni! Valakit kiküldeni Kaposvárról Zalaegerszegre, azt igen, azt lehet. így nyugodtan elkönyvelhetik az oda-visszautazás 83,20 forintos költségét, mellé kanyaríthat- ják a két és fél napi díjat, 77,50 forintot, no rreg a két éjszakai szállás 46 forintját, összesen 206,70 forintot. Ennyibe kerül tehát, ha nem fizetnek túlórát. A 206 forint azonban nem bérköltség, és az óriási különbség! A mi népgazdaságunknak igazán nagyon hasznos, ha nem bér címén fizet ki 80 forintot, hanem napidíj címén 206-ot. Hogy miért hasznos? Hat ezt mondja meg a minisztérium! T n V •r