Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

9? ... VÉGRE MEGTÖRT .. r­Ezekkel a szavakkal jellemezte az egyik felszólaló a pártfunkcionáriu- sck és az ügyvédek, bírák, ügyészek hétfő esti találkozóját. A Megyei Pártbizottság titkárai, osztályvezetői és a Városi Pártbizottság első titká­ra baráti beszélgetésre ültek össze a megyei bíróság klubhelyiségében a bírákkal, ügyészekkel és ügyvédek­kel. Hosszú évek mulasztásait pó­tolva a Megyei Pártbizottság funk­cionáriusai a hétfő esti baráti be­szélgetéssel az első lépéseket tettél meg afelé, hogy szorosabb, gyümöl­csözőbb legyen a kapcsolat a Megyei Pártbizottság és a bíróság, ügyész ség és az ügyvédek között. A beszél­getés részvevői örömmel üdvözölték a Megyei Pártbizottságnak ezt a kezdeményezését, s csaknem vala­mennyien kifejezték, hogy szeretnék, ha a pártiunkcicnáriusokkal gyak­rabban találkoznának, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki közöttük. Az értelmiség nagyobb megbecsü­lése ... ez a kívánság hangzott el minduntalan, amikor különösen az ügyvédek az elmúlt évek mulasztá­sairól, egyéni sérelmeikről, gond­jaikról, munkájukról beszéltek. A barátság, a bizalom őszinte légköre uralkodott az egész baráti találkozón, s az őszinte szavakkal elmondott vé­lemények, panaszok bizonyára tanul­ságul szolgálnak a jövőre mind a Megyei Pártbizottság, mind a talál­kozó többi részvevőjének munkájá­ban. Hagyoko íínssSíecsüíésI az ügyvédi fiiMkíteíii A beszélgetés részvevői jogos sé­relmeiket, panaszaikat mondták el. Különösen az ügyvédek találkoztak az elmúlt években bizalmatlansággal munkájukkal szemben. Somogyi Eri­ka, az ügyvédi kamara titkára mond­ta el, hogy az ügyvédi munkát fe­lelős funkcionáriusok, de az egyszerű párttagok is mennyire lebecsülik, éppen azért, mert nem ismerik ezt a munkát. A nagyatádi társadalom- tulajdonvédelmi ankéton szó esett ar­ról, hogy a jelen ügyvédei már fel­vértezve a marxizmus—leninizmus elméletével válnak hasznos tagjaivá a társadalomnak. E kijelentés után az egyik funkcionárius felszólalt, s megkérdezte, hogyha az ügyvédek annyira megtanulták a marxizmust —leninizmust, akkor miért nem .vá­lasztanak becsületes foglalkozást. Ha­sonló eset történt, amikor a Füredi utcai körzetbe átjelentkezett, s ott az egyik párttag csodálkozott, hogy egy ügyvéd hogyan lehet a párt tag­ja, hiszen az a feladata, hogy tisztára mossa a népi demokrácia ellenségeit, s hogy megvédje a csirkefogókat. Ez a helytelen szemlélet károsan érez­tette hatását. Több hasonló példát mondtak el a felszólaló ügyvédek is, s bírálták a Megyei Pártbizottságot, amiért mindeddig az ügyvédséggel nem foglalkozott. Szó esett arról is, milyen nehéz megfelelő helyiség hiányában az ügy­védi munkaközösségeknek. Mezei elv­társ a Il-es munkaközösség, mások az I-es munkaközösség panaszát mondták el. Olyan szűkében vannak a helynek, hogy nem tudják a fele­ket fogadni, s az alperes és a felpe­res végighallgatja egymás beszélgeté­sét az ügyvéddel. Hasonló panaszt mondott el a nagyatádi munkaközös­ség nevében Mészáros Károly, aki ar­ról is beszámolt, hogy éppen azért nem kapnak megfelelő helyiséget — bár mód van rá —, mert nem érzik fontosságát Nagyatádon az ügyvédi munkának a vezető elvtársak. „Bízzon a párt a jóindulatú értelmiségben“ Jászai Dezső elvtárs, a megyei bí­róság elnöke a bírák, ügyvédek ne­vében mondta el, hogy az értelmisé­gi dolgozók sokszor érezték, hogy nem bíznak bennük eléggé, előítélet­tel nézik munkájukat. Sokszor érez­tük — mondta —, hogy a párt mern fogja mindig a kezünket, s nem volt meg a biztonságérzetünk. Ennek hiá­nyában követtünk el sorozatosan baklövéseket. Ha jobban érezzük a bizalmat, könnyebben birkózunk meg feladatainkkal. Most úgy érezzük, megtört a jég, s ezért fogadtuk örömmel, amikor meghallottuk, hogy baráti beszélgetésre jönnek hozzánk a pártbizottság funkcionáriusai. Se­gítséget éreztünk ebben, s higgyék el az elvtársak, rászolgáltunk a biza­lomra. Sokan vagyunk itt, akik már 1945-ben odaálltunk a part, a nép mellé, igyekeztünk segíteni, mindig jobbat nyújtani a pártnak. Bízzon a párt a jóindulatú értelmiségben. Ben­nünk, akik úgy rúgtuk el a másik partot magunktól 1945-ben, hogy nem nézünk többet vissza. Szó esett arról is, milyen munkát végeznek ügyvédeink. Marton Ernő elmondta, hogy a megye ügyvédei vállalták a tsz-ek jogi képviseletét, ügyeik intézését és a tanácsadást tel­jesen díjtalanul, de a tsz-ek nem ve­szik igénybe ezt a segítséget. A Ter­melőszövetkezeti Tanács sem tájé­koztatta ennek jelentőségéről a tsz- eket. Elmesélte, hogy Kalda ügyvéd, aki a somodor- tsz jogi képviseletét vállalta társadalmi munkában, múlt­kor a bíróság folyosóján tudta meg véletlenül, hegy a tsz-nek tárgyalása van. Bement, s a tsz ennek köszön­hette, hogy r.em lett pervesztes. A kérésük az, hogy a termelőszövetke­zetek ankéljaira hívják meg őket is, s ott segítenek a tsz-ek jogi problé­máin. Elmondták az ügyvédek és a bí­rák, hogy egyre jobban érzísí a Riegbess'álás? mind anyagi, mind erkölcsi téren, bár még van tennivaló különösen a bizalom telén. Tóth István elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára meg­kérdezte: a múltban vagy most jobb anyagi téren az ügyvédeknek? De­rültség közben többen hangosan köz­beszóltak: »Nem lehetne ezt négy- szemközt megmondani?« A magánügyvédek mondták el jo­gos panaszukat az indokolatlanul nagy adóra. Légár Béla például ÍR 000 forint jövedelmi adót fizet egy évben, míg vannak ügyvédek, akik csak 4000 forintot. Légár Béla el­mondta, hogy többször adott be fel­lebbezést, de nem vizsgálták meg pa­naszát. Más megyékben a fellebbezés után orvosolták a panaszt, csökken­tették a magas kivetést, de itt nem vizsgálták meg panaszát. Ihászi já- rásbíró ugyancsak a kollektíván-kí- vüli ügyvédekkel történő igazságta­lanságról, a jogtalan magas adókive­tésről beszélt. Szabó elvtárs, városi bíró is öröm­mel üdvözölte a pártfunkcionáriuso­kat, hiszen eddig ő és a bíróságon legtöbben csak névszerint hallottak Tóth elvtársról, Pankász elvtársról, Suri és Hortobágyi elvtársakról. Bí­rálatként mondta ezt, s azt is, hogy egy alkalommal rendelték fel eddig a Megyei Pártbizottságra, mint »el­sőrendű vádlottat«, míg a »másod­rendű vádlott« Kovács Sándorné elv- társnő volt, de védekezését meg sem hallgatták, Kovács elvtársnőt pedig egyenesen letorkolták. — Arra gon­doltam akkor — mondta —, hogy vajon mi lenne, ha mi is így bán­nánk a bíróságon ügyfeleinkkel; mindez nem növelte munkakedvün­ket. Szerencsére ma már van válto­zás, érezzük azt, hogy bíznak ben­nünk. Tallós elvtárs, a járásbíróság elnö­ke ugyancsak a kölcsönös bizalomról beszélt s arról, hogy a XX. kong­resszus után valamennyien érzik, hogy döntően megfordult ez a kér­dés; érzik, hogy nagyobb az értel­miség iránt a bizalom, s így az értelmiség is jebésn bízik Kifejezte, hogy reméli, ez a bizalom még növekedni fog mindkét részről, hiszen a ma bírái, ügyészei és ügyvé­dei is a népet és a pártot szolgálják. Beszélt a tekintélyről is, arról, hogy az értelmiség előtt csak az a tekin­tély, amely tudással párosul. Többen bírálatképp elmondták, hogy a Városi Pártbizottság és a já­rási párt-vb, de különösen Kovács Sándor elvtárs nagy segítséget adott munkájukhoz, de nem érezték so­káig ezt a segítséget a Megyei Párt- bizottság részéről. Sok szó esett a törvényességről és a bírói független­ségről is. Gebhardt elvtárs és Szalai ügyvéd a sajtót bírálta, s kérte, hogy többet foglalkozzék és jobban a bíróság, ügyészség és az ügyvédek munkájá­val. Felvetődött a törvényszéki rovat létesítésének kérdése is, javasolták a szerkesztőségnek, hogy vezesse be, s hogy miképp foglalkozhat a lap he­lyesen a bíróság, az ügyészség és az ügyvédek munkájával. A délután 6 órától este 10-ig tartó baráti beszélgetésen igen sokan szó­laltak fel. A felszólalásokból kitűnt, hogy az értelmiségi dolgozók is egy­re jobban érzik a XX. kongresszus után, hogy a bizalmatlanság helyett a bizalom légköre veszi őket körül. Erről beszélt Szörényi ügyvéd és töb­ben. Kitűnt az is, hogy az ügyvédek, bírák és az ügyészek milyen felelős­séget éreznek mindazért, ami ebben az országban történik. Nagy érdek­lődéssel figyelték Hortobágyi elvtárs szavait, aki kérésükre a második öt­éves terv megyei beruházásairól be­szélt. fiz süsü lépéseket továbbiak kiwetik Csiszár elvtárs, megyei ügyész sza­vai után Tóth István elvtárs adott választ a kérdésekre, s önkritikusan elmondta a Megyei Pártbizottság ne­vében, hogy bár történtek lépések előbb is, a Megyei Pártbizottság fi­gyelemmel kísérte a bíróságon folyó munkát — mégsem tett meg min­dent, hogy nagyobb legyen a biza­lom. Elmondta, hogy a Megyei Párt- bizottság szükségét érezte a találko­zónak, amely az első lépéseket je­lenti a továbbiaknak. Beszélt arról, hogy miben mutatkozott meg eddig a Megyei Pártbizottság segítsége, s hogy a hibák ellenére sem volt olyan távol a Megyei Pártbizottság az ér­telmiségtől. Választ adott a törvé­nyesség és a bírói függetlenség prob­lémáiról szóló kérdésekre, s meg­ígérte, hogy az első, hasznos baráti találkozót még több segítség fogja kö­vetni. A pártfunkcionáriusok és a bírák, ügyészek, ügyvédek beszélgetésén el­hangzottak segítséget jelentettek a részvevőknek, s bizonyos, hogy az a bizalom, amely a találkozón meg­nyilvánult, tartós és gyümölcsöző lesz. N. T. MÉGEGYSZER A KULTURÁLIS SEREGSZEMLÉRŐL Egy hete zárult le a díjkiosztó ün­nepséggel megyénkben az ifjúsági kulturális seregszemle. Lehetetlen eltagadni a seregszemle nagy ered­ményeit: ilyen tömegét soha nem mozdította meg semmiféle kulturális rendezvény az ifjúságnak, a fcultúr- cscsportoknak. Az eredményekről szóltunk már a megyei döntők be­számolói során, néhány megjegyzést azonban hozzá kell fűznünk a sereg­szemle lebonyolításához és a bíráló bizottság munkájához. Sok panasz érkezett levélben és szóban szerkesztőségünk­höz mindezzel kapcsolatiban. Mond­juk meg, van a panaszok közt olyan, ami sértett hiúságból fakad, de — sajnos — túlnyomó részük nagyon is indokolt, nagyon is helytálló. Hcsz- szan sorolhatnánk ezeket a jogos •panaszokat, ám csak a legjellemzőb­beket hadd említsük meg közülük. A barcsi Vörös Csillag Tsz szerep­lésével kapcsolatban már közöltülc a •barcsiak panaszos levelét. A levéllel egyetértettünk, mert a panasz jogos volt. Jogos volt az a kérésük is a barcsiaknak, hogy méltányolják, hogy csoportjuk mindössze két hó­napja alakult. Természetes, ezt nem vehetik flgyelemibe a díjazásnál — írt© Bőhm elvtárs —, de helyes lett volna, ha a seregszemlén legalább a közönséggel tudatják ezt, hogy lás­sák, fejlődőképes-e a barcsi csoport. A bírálat — bár levélben nem vá­laszoltak rá — hatott. De rosszul. A barcsiak és a szerkesztőség ugyanis esrváiltalán nem várta, hogy érdem­telenül olyan minősítésiben részesít­sék a leközölt levél alapján a cso­portot, amelyet a kezdő barcsiak nem érdemeltek meg. Nem az volt a pa­naszuk, hagy nem nyernek helyezést, hanem az, hogy szereplésüket fél'be- szaldttatta Földeák Róbert rendező, holott más csoportok hosszabb ideig is játszottaik. A barcsi csoportot — megijedve tán e bírálattól — érdem­telenül a megye legjobb — harmadik — népi együttesei közé sorolták, más jobb csoportok előtt. Szakszerűtlen, felületes értékelések A seregszemle lebonyolításához még annyit, hogy az ilyen zavaró körülmények, mint a függöny idő előtti leengedése, a szereplések félbe­szakítása, elkedvetlenítette a csopor­tokat. Még jobban elkedvetlenítő volt azonban, hogy a meghívott cso­portok többsége biztatás helyett le­dorongoló, cseppet sem segítő és szakszerű értékelést kapott. Nem kaptak biztatást a további munká­hoz, a legtöbben csalódottan távoz­tak a döntőkről, s otthon a pontat­lan, szakszerűtlen, felületes értéke­lések várták írásban jegyzőkönyvbe foglalva őket, mint a bíráló bizott­ság véleménye. — A legtöbb cso­portot még arra sem érdemesítették — írja az egyik levél, —, hogy meg­mondják róla, hogy műsoruk pocsék. Akik bőgőnek nézik a nagydobot Elismerően nyilatkozik pl. a jegy­zőkönyv a barcsi DISZ tánccsoport­ról. Ilyen csoport nincs, tehát a be­mutatón nem is szerepelhetett. A Fűrészüzem tónezenekarának legjobb tagjául a bőgőst dicsérik, pedig a ze­nekarnak nincs is bőgőse. Ezt nem­csak a bemutatón láthattuk, de a bar­csiak is elmondják, s ráadásul két — a szereplésen készült — fénykép­pel is bizonyíthatjuk. Van dobosa ellenben a zenekarnak, s az már a népművelési osztály hibája, hogy olyanokat hívott meg a bíráló bizott­ságba, akik a dobot a bőgőtől nem tudják megkülönböztetni; Olvasva a jegyzőkönyvet, az az ér­zés támad az emberben, hogy a bí­ráló bizottság nem is volt ott a ver­senyen. De ragadjunk ki egy másik idéze­tet is: Kutas: »Furulyás kiskanász« c. népi játék. Erről azt írják, hogy érdeme a rövidség és vonzóság. De ha ismernék a népi játékot, s ha lát­ták volna, mi történt a seregszemlén, akkor azt is tudnák a bíráló bizott­ság tagjai, hogy a népi játék remek ugyan, de nem rövid. Csak azért tűnt rövidnek, mert annak felénél is rájuk engedték a függönyt, mint a barcsiak műsoránál. Ezek sze­rint külön szerencséje a csoportok­nak, hogy rájuk engedték a füg­gönyt, mert másképp kiderül, hogy műsoruk nem rövid, s mert hosszú, hát nem vonzó, hanem unalmas. Ugyanúgy említhetnénk a bíráló bizottság »nagyszerű« és »szakszerű« értékelésére például a »Kőműves Kelemen« c. ismert népballada dra- matizálását, amiért javasolja dicsé­retben részesíteni a csoport vezetőjét. Nos, a dramatizálás nem az ő érdeme, hanem Volly Istváné, aki még 1949- ben vagy előbb elvégezte ezt. Ha­sonlóan tévednek a barcsi tsz »Leány­kérés« c. egyíelvonásosával, amelyet nem Gergely Márta írt, mint ők vél­ték, s a cím sem azonos. A helyes cím: »Leánykérés a tsz-ben«, és nem Gergely Márta írta, hanem Vértes György, a barcsi művelődési ház igazgatója. De talán elég is a példákból, mert a csoportok tán még jobban elkese­rednek, s a jövő évi seregszemlén aligha lesznek hajlandók ilyen bi­zottság előtt szerepelni. Szóval kü­lönös jegyzőkönyvek ezek, de még különösebb, hogy a bíráló bizottsági ülések miképp zajlottak le. Volt ott egy-két hozzánemértő ember, volt egy-két közepes szakember, és saj­nos, azok, akik tán értettek a dolog­hoz, tekintélytiszteletböl az előbbiek véleményét fogadták el mindenben. Miképp volt lehetséges, hogy szentírásként fogadták el a Budapestről érkezett, nagyon ke- vésbé-hozzáértők véleményét min­denben? Itt követték el a hibát a bi­zottság tagjai, ezért hemzseg az ér­tékelés tévedésektől, hibáktól, hely­telen minősítéstől, s ezért kedvetle- nedtek el a csoportok az értékelés után, ezért érkeztek hozzánk töme­gével a most már beigazolódott jo- gosságú panaszok. Tanulságos volt ez a seregszemle. Reméljük, az illetékeseknek is az, s jövőre már igazságos, hozzáértő ítél­kezéssel, bírálatokkal segítik a cso­portok továbbfejlődését, s nem ve­szik el kedvüket szakszerűtlen, hibás értékelésekkel, amint ez az idén tör­tént. — Szántó — Országszerte megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot t i i Az egész világon július elején ün­nepük a szövetkezetek napját. Eb­iből az alkalomból hazáinkban is or­szágszerte ünnepségék lesznek, ame­lyekre a földművesszövetkezetek és IRODALMI PALYAZAT A Somogy megyed Tanács VB Me­zőgazdaságii Igazgatóság zártkörű irodalmi pályázatot hirdet a me­gyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése során végbemenő forra­dalmi átalakulásról szóló irodalmi alkotásokra. Az irodalmi pályázaton csak So­mogy megyei lakos vehet részt. Az irodalmi pályázat kiterjed: versre, novellára és egyfelvonásos színdarabra. A bíráló bizottság által elbírált 3—3 legjobb alkotást az alábbiak szerint díjazzuk: Vers: I. díj 900 forint, II. díj 700 forint, III. díj 400 forint. Novella: I. díj 1500 forint, II. díj 1000 forint, III. díj 500 forint. Színdarab: I. díj 2500 forint, II. díj 1500 forint, III, díj 1000 forint. A pályázatokat a Somogy megyei Tanács VB Mezőgazdasági Igazgató­ság Kaposvár, Tanácsszékház címére kell 1956. október 15-ig beküldeni, zárt borítékban, jeligével, melynek jobb felső sarkába: »Mezőgazdasági irodalmi pályázat« megjegyzést kell írni. A pályázatok felbontása 1956. ok­tóber hó 15-én délelőtt 9 órakor tör­ténik a Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Igazgatóságán. Az eredmény hirdetése 1956. no­vember hó 7-én délelőtt 11 órakor az előbb említett helyen. Kérjük megyénk dolgozóit, íróit, költőit, minél többen vegyenek részt a pályázaton, és munkájukkal segít­sék elő a megye mezőgazdasága fej­lesztésénél!: és szocialista átszervezé­sénél? sikerét. Sasi János, a Somogy megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. a kisipari szövetkezetek közösen ké­szülnék. A megyei székhelyeken egésznapos műsorok lesznek, s a kisipari szövetkezetek saját készít­ményeikből kiállításokat rendezne]?. A nemzetközi szövetkezeti nap megünneplésére az Országos Föld- 5 művesszövetkezeti Tanács, a Kisipari I Szövetkezetek Országos Szövetsége | és a SZÖVOSZ igazgatósága felhí- * vassal fordult a tagszövetkezetekhez. J A felhívás kiemeli, hogy a nemzet-1 közi szövetkezeti mozgalom legion-1 tosabb alapelve a béke és a baráti* együttműködés. Ennek jegyében ké-j szüljön a nemzetközi szövetkezeti» napra a magyar földművesszövetke-1 zetek és a kisipari szövetkezetei? j több mint másfélmiUió tagja is. I I ♦ — PARKOT LÉTESÍTENEK aj ♦ szovjet, emlékmű köré öreglakon. Az | Októberi Szocialista Forradalom év-j fordulójára parkosítják a szovjet» hősök emlékművének környékét az j öreglakjaik, melynek muinkáliatait nagyrészt társadalmi munkával vég­zik el-. A községfejlesztési alapból is J 1100 forintot fordítanak a park lé- j tesítésére. i IRIGY A NYÁR összegabalyított morc os felhőzugbam, Kuporog még a nyár. Foszlány-résen sandít egy-egy villanásray De sunyin egyre vár .. -. Habozik, hogy sápadt gomoly-tömlöcéből Kirúgja-e magát, Ronggyá szaggassa-e hitvány, gyenge záré össze-vissza falát. Nyújtózna még nyugton, s lelkiismerete Munkára nem lökné, Lustaságburokba csomagolt nagy teste Szunnyadna örökké, Hogyha az irigység sis tergö szívébe Be nem tekeregne Szemtelen féregként, s csiklandva, bizsegve Utat nem keresne. A tavaszt irigyli, mi vásott suhancként Csavarog a réten. Szél száján fitty ölve sovány esőostort Csattogtat már régen... > Felhőgombócokkal dobálja az eget, ■Bepiszkítva kékjét, S a nagyfejű Nappal víg bújósdit játszik El-eldugva fényét. — Ohó, öcsém, elég! — zuhan a nyár hangja Hőhullámnak hátán, És vén harcostársát, a tűztestű Napot Előráncigálván Leteperi orvul a meg szeppent tavaszt, Helyére beperdül, S érlelő csókjától mi llió kalászfej Vígan összecsendül. TÖRÖK LÁSZLÓNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom