Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-24 / 148. szám
Párt és p ár í é píf é s Somogyi pártmunkások POMMER FRIGYESSÉ a pécsi pártiskolán TARR GYULA. — Elmondok, magamiról mindent, de ... de nagyon szeretném, ha mindez a jegyzetfüzetben maradna. így kezdte a beszélgetést Pcmmer Fnigyesné, a siófoki járás MNDSZ-elinöke. Őszintén szólva vártuk tőle ezt a megjegyzést, hisz szerénysége, önmaga túlzott lebecsülése szinte közismert a páxtiskoláaii Éppen ezért nem tettünk ígéretet... Igenis tudják meg otthon, Somogybán, hogy egy dácsát félénk természetű asszony hosszú vívódás után hogyan alakul át, hogyan növekszik önbizalma, r hogyan szerzi meg a vezető részére oly nélkülözhetetlen elméleti tudásit. Bevallja őszintén: először nem akart párt iskolára menni. Hogy miért nem? Egyszerűen azért., mert gyengének érezte magát. Félt az iskolától, félt, hogy nem felel meg a kövei élmény elmek, s nemcsak önmagának. de másoknak is mondogatta: fiatalabbakat kell oda küldeni, akik megállják a helyüket... Dombóvárról vissza ás akart fordulni, s amíg várta a pécsi vonatot, elgondolkozott. Akarva, akaratlanul visszaemlékezett az otthoni pártbizoUsá.gi ülésekre. Ö csak ült ott, s mélyen hallgatott. Pedig az ő véleményére, tapasztalataira is szükség lett volna. A.z MNDSZ-munka? Az igen! Mennyi szeretettel, őszinte érzéssel telt meg a szíve, ha a koreai gyermekeknek gyűjtöttek, vagy ha éppen gazdasszonyikört szervezett. De mennyi gátlása, aggálya volt. Különösen az első időben, ha politikai nevelésről volt szó! Mert 'hiába, nem érezhette elég erősnek, képzettnek magát... Töprengett hosszan, de aztán mégis csak felszállt a pécsi vonatra. Eljött a pártiskolára. Félénken kezdett a munkához. Talán éppen ez volt az oka, hogy bátortalanságát nehezen tudta leküzdeni. Az első hetekben kora hajnaliban kelt, lábujjhegyen lopódzott a tanterembe, s tanult este, foglalkozás után is, szorgalmasan, türelmesein. Most mosolyogva mondja ét, hogy aggodalma nem volt egészen hiábavaló. Az osztályban országgyűlési képviselővel, függetlenített, párttá tikárokkal, tanács- iakoPad előadóval tanult, együtt és 'bizony minden percet ki kellett használni, iha nem akart lemaradni. De ezt nem is tudta volna elviselni. Szorgalmas, ambíciója szinte hajtotta előre a megkezdett úton. Igaz, az első foglalkozásokon még nem hallatta hangját. Pedig tudta az anyagot, csali a bátorság hiányzott belőle. De a kobtektíva hatott rá. Elvtársaá minduntalan ösztökélték, buzdították, szomszédai »erőszakosan« emelték fel karját az első hozzászólásra. És sikerült! Kicsit akadozva még, de sikerült, s ez növelte önbizalmát. Aztán óráról órára, napról napra jobban bele- melegedett. Három és fél hónap telt el azóta. Ma már nincsenek gátlásai. Elvi és gyakorlati kérdésekhez egyaránt hozzá tud szólni, s ahogy tanárai mondják: állandóan jó eredményt ér el. •Pammerné elvtársnő, a korábban félénk asszony egészen megváltozott. Most örömmel készül új munkájára. Ha hazamegy, már a népfront nőtanácsában fo« dolgozni, és sokat vár az új lehetőségektől. Végre eladhat azokhoz az asszonyokhoz, akiket eddig megközelítik etetlennek vélt... Talán nem neheztel érte Pommerné elvtársnő, hogy nem teljesítettük kérését, s rövid története túljutott a jegyzetfüzet papírlapján. De ezzel a néhány sorral is buzdítani akarjuk őt további jó munkára, önbizalmának növelésére... Szőke, kékszemű fiatalember. Ha valaki nevető arcára néz, hallgatja egyszerű, jóízű humorát, kissé gyerekes, de ha kell, komoly beszédét, egyszeriben föltárul előtte egész lénye. Csak úgy sugárzik belőle a fiatalság, a derű, a vidám életkedv. Nem túlzás azt mondani róla, hogy sok jótulajdonsága van. A becsillet, őszinteség, tudásszomj, szorgalom — mind erényei közé tartozik. De ha belepillantunk a mérleg másik serpenyőjébe, találunk ott egy kis makacsságot, ingerlékenységet is.. Sokan Gyuszinak szólítják a pártiskalán, s rá is szolgált erre a szeretetet rejtő becézésre. Rászolgált az iskolán csakúgy, mint a. kaposvári járás néhány községében, ahol a vártbizottság instruktoraként dolgozik. Közvetlen munkatársai is — akikkel most együtt tanul — úgy beszélnek róla, mint akit szeretettel várnak a falvakban. Már a múlt évben szeretett v>olna pártiskolára jön-. ni, de akkor családi okok jöttek közbe. A tavasszal aztán vem volt akadály. Torr alvlársnak teljesült a vágya. Paraszti területen dolgozik otthon, s nem is lehet csodálni, hogy solc-sok kérdés merül fel benne, amelyre választ vár és kap az iskolán. Legjobban a mezőgazdasági kérdések érdeklik. Ez az, amiben sok jó eredményt éri. el lelkes munkája nyomán, de sokszor nem egészen biztos elméleti alappal... Valljuk be úgy, ahogy van: olyan kérdésekre, hogy miért van beadás, miért szükséges, hogy a paraszt gabonájának egy részét eladja az államnak, bizony csak azt tudta volna mondani, hegy azért, tmert határozatok, rendeleiek vannak erre. De nem mondta, mert maga sem találta meggyőző érvnek. Most azonban már tudja, hogy miért kell árut termelniük a termelőszövetkezeteknek, az egyénieknek. Meg is tudja majd magyarázni, hogy mezőgazdasági, termékekkel kell ellátni a városi dolgozókat is, és ipari növényekkel egyre fejlődő iparunkat. Egyszerű dolog ez, mégsem gondolt rá soha ... Vagy olyan alapvető elvekről, mint a pártról szóló lenini tanítások, nemigen hallott azelőtt. Pedig milyen nagy segítség lett volna ezeknek ismerete a pártszervező, nevelőmunkában. De nem baj, majd ezután... Szinte hangyaszorgalommal gyűjtögeti s »raktározza« a hallottakat. Elvi és gyakorlati tapasztalatokat gyűjt. Sokat kérdez, érdeklődik, vitatkozik az osztály- foglalkozásokon. Azt mondja: szereti, érti és tudja is az elméleti dolgokat. Mégis, egy kicsit nehéz több oldalról vizsgálni, boncolgatni és megindokolni az elvi tételeket, ez még kis zavart okoz Tarr elvtársnak. De egyre jobban megy, egyre jobban, meggyőzőbben foglal állást. Amilyen nagy kedvvel jött ide az iskolára, most olyan nagy szorgalommal, energiával készül az otthoni munkára. Egyszerűen fejezi ki magát: — Ezután jobban tudok dolgozni, az biztos... — Beszédéből arra lehet következtetni, hogy az iskola még jobban megkedveltette vele a pártmunkát, az emberekkel való foglalkozást, hisz most már elvi alap, szilárd meggyőződés segíti munkájában, s ez a siker legfőbb biztosítéka .. i Tarr elvtárs iskolai munkája azonban csak akkor lehet teljes, ha a tanulás mellett gondol hibáira is. A sok jótulajdonságot még tetéznie kell azzal, hogy levetkőzi a makacsság és ingerlékenység vonásait, melyek csakúgy, mint. korábban az elmélet hiánya, gátolhatják munkáját. Igyekezzék ezek helyeit kialakítani magában a kommunista jellemvonásokat, s az iskola, a kollektíva is segíteni fog még ebben... J. B. AZ UTAK VISSZAFELÉ IS VEZETNEK. "17annak sorok, melyeket hizo- ' nyos idő múlva az ember szeretne meg nem írtaknak tartani, bár akkor azok teljesen igazak voltak. Hogy miért? Talán mert közben a dolgok rendes medrükbe tértek, vagy ami jó volt, rosszá változott, vagy éppen a mi szemünk látott kevésbé élesen és szívünk volt ér- dereibb... Ilyenkor a teendő nem lehet más: megírni a változást éppen olyan egyenesen és őszintén, mint ahogyan akkor, amikor a folyamat a múlt egy régi állomásán vesztegelt, és nem volt még oly erő, amely más irányiba taszítsa. Széliért Józsefről, a kálmáncsai párttitkárról szeretnék oly meleg sorokat inni, mint amilyen megérdemelten keményen- szóltam rá e hasábokról éppen egy éve. »Pártonbelüli útitárs« volt a jelző, mellyel egy sorba helyeztem a pánt- apparátust elhagyóval, a tsz ellen izgatóval, azokkal, akik nem valók a párt soraiba. Vajon igazam volt-e? Pártonibelüli úti társ vclt-e Szeifert eltvtárs? Engedje meg az olvasó, hogy ne válaszoljak erre, csak elmondjam — ha hézagosán is — az egy év történetét. Szeifert József — a párt régi tagja, sok iskola részvevője, harcokban edzett régi cseléd — a párt szavára visszament községébe, a Szabadság Termelőszövetkezetbe. Itt nagyon örültek neki, hisz a munkáskézre nagy szükségük van ma is, hát még álékor, amikor kisebb volt az osztalék, több a gend és a probléma. Tevékenységét nagyon várták, megtették ibrigádvezetőnek is, és ki nem mondva őt tartották az elnök helyettesének és a pártszei’- vezet igazi fejének. Ki tudja, talán »ellensúlynak« is gondoltaik, mert akkoriban Szabó István elnök elég önkényesen, elég erőszakosan vezetett, ami nem szán- dékáb' falvadt — hisz a lelkét is, éjszakáját is odaadná a csoport sikeréért —, hanem magatartásából, abból a Iliiéből, hogy itt egyedül csak ő képes megérteni a teendőket. A hónapok múltak, a helyzet azonban gyökeresen nem változott. Ellenkezőleg. Szeifert József — miután előző este egy beszélgetés során azt mondta: »kövessétek példámat«, kilépett a tsz-iből és a vasútnál helyezkedett el. Az el>- mökihöz intézett levélben homályos célzások voltak a váratlan elhatározás okairól — mint az, hogy »td nem foglalkoztatok velem,. foglalkoztak ■mások« —, de konkrét tény semmi. Ily körülmények között lehetetlen volt másra gondolni, mint hogy Szeifert József meghátrált, elfeledkezett a párt és a nép iránti kötelezettségeiről, hogy nem volt elég szilárd a nehézségek láttán, hogy csak addig tartott velünk, ameddig abból előnye származott, Lehetett volna anyagi gondokra gondolni? Talán igen. Akkoriban jártam lakásukon. A felesége sírva panaszkodott, hogy nincs mit adni wermekeinek, nincs semmi kitartásuk, hisz a férje fizetéséből éltek azelőtt, és ő a kisgyermekei miatt dolgozni nem tudott. Talán ez volt a főok? Dehát a tsz-tagok szerbit kaptak gaibonaelőleget, egy disznót is hizlalhattak — és így maradt az előbbi feltevés, s így elkészült az elmarasztalás is. Az »árulás« azonban nem tartott sokáig. A zárszámadás után nem sokkal visszatért Szeifert elvtárs a tsz-be. Mi késztette erre, ne kutassuk. Talán nem találta meg számítását a vasútnál, talán használtak a beszélgetések, melyeket vele a pártbizottságom folytattak, talán egyetértett a róla írt sorokkal, vagy talán mindegyik dolog hozzájárult lépéséhez? Mondhatná valaki, hát ez nem nagy dolog, ezt mások is megteszik. Igaz. De gondoljuk meg: mennyire más régi sikereink színhelyére visz- szatémi megbecsült emberiként, mint Isissé lenézetten, eltűrve a bennünk csalódott emberek neheztelését, sőt talán megvetését is. És aztán: mennyivel egyenesebb, gerincesebb ugyanoda visszamenni önként, ahol kárt okoztunk, és munkával bebizonyítani, hegy megbántuk tetteinket, mint az. hogy mindenütt a szerencsét kergessük és ezért mindenütt a számító vándorok sorsát viseljük. De már úgy látom, túlságosan védelmembe is vettem Szeifert Józsefet. Dicsérjék azonban őt az eredmények. 'EM tűrte és legyűrte a bizalmatAJ Hanságot, hallatta szavát mindenütt, ahol erre éppen szükség volt, s lassan eloszlott minden róla alkotott régi kép. Ott állt társai között szerényen, egyenlő az egyenlők között. Brigádvezető lett, majd községi párttitkár. És viseli Így tanítják, nevelik munkatársaikat a tengődi kommunisták A Tengődi Állami Gazdaság pártszervezetének tag- és tagjelöltfelvételi munkájáról Ha szóba kerül a tabi járás párt- szervezeteinek tag- és tagjelöltfelvételi munkája, a legjobbak közt említik a Tengődi Állami Gazdaság pártszervezetét. Az elismerést azzal érdemelték ki a pártvezetőség tagjai, hogy évek óta rendszeresen növelik a pártszervezet tagjainak, tagjelöltjeinek a számát. Ritkán volt olyan taggyűlés, amelyen ne vettek volna fel egy-két jól dolgozó embert a pártba. A számszerű növekedés tehát megfelelő volt, követendő a járás többi pártszervezete előtt. Egy hiba azonban mégis akadt: főleg csak a számszerű gyarapodással törődtek, közben megfeledkeztek a tagjelöltek és párttagok kommunista neveléséről. Ritkán kaptak a kommunisták pártmegbízatást, ha pedig kaptak, a feladat végrehajtását nem ellenőrizték, nem kérték számon. E téren már sok változás történt, cikkünkben erről kívánjuk tájékoztatni olvasóinkat. A pártszervezet függetlenített titkára, Németh elvtárs alig fél éve áll a pártszervezet élén. A párt hívó szavára jelentkezett falusi pártmunkára egy budapesti nagyüzemből, melynek hét évig volt párttitkára. Az ott szerzett tapasztalatainak birtokában úgy igyekezett a pártvezetőrég tagjaival együtt, hogy a korábbi hibákat megszüntessék. Céljuk volt, hogy továbbra se csökkenjen a felvett tag- és tagjelöltek száma, ugyanakkor neveljék is az embereket, hogy valóban alkalmasak legyenek a párttagságra. Mivel a korábban elkövetett hibák elsősorban a volt vezetőség gyenge munkájából adódtak, a vezetőségi tagoknak kellett megmagyaráznia Németh elvtársnak, hogy miképpen foglalkozzanak a kommunisták nevelésével. Erre igen jó alkalom volt a több hónapon át hetenként tartott vezetőségi üléseken, melyeken az időszerű kérdések megvitatásán kívül alapvető vezetési, irányítási módszereket is megbeszéltek. A pál’ÍOTiikívüli és a kommunista dolgozók nevelését azonban négy-öt ember nem tudja ellátni, különösen olyan helyen nem, mint a Tengődi Állami Gazdaság, ahol több üzemegység, több brigád van. Szükséges volt tehát a pártcsoportbizalmiak bekapcsolása is. Ettől kezdve a vezetőség a pártcsoportbizalmi értekezleteken az egyéb teendők mellett a bizalmiakat bízta meg a tagok és tagjelöltek aktivizálásával, munkájuk ellenőrzésével. Nem nagy feladatok végrehajtásáaz egész falu gondját szívesen. Nem hangos ember, halkan beszél, de határozott, és ragaszkodik a többség döntéseinek végrehajtásához. Azt mondják, hogy Szabó István _ elnököt mintha kicserélték volna; önkényeskedése a múlté, rájött a kollektív gondolkodás ízére, talán a mindenki képességeinek megbecsülésére is. A csoportban fegyelmezetten folyik a munka, soha senki nem hiányzik, még a gyerekek is kint vannak a csapatoknál'. Az idén 40 hízómarhára szerződtek, csíráztatott burgonyatermésük kiváló, hübrid-kukonicát vetettek, s ez évben az állattenyésztést jelentősen fejlesztik. A tsz^ben tehát mái’ gondolkodnak és dolgoznak a párttagok, pár- tonkívüliek egyformán. Most a falu felé fordul a párttitkár figyelme: megerősíteni a párt iránti bizalmat, megkedvelteim a tsz-eket az egyéni gazdákkal, megerősíteni a párttagságot az új harcok irányában — ez a célja. Lesz-e sikere, nem fegy-e majd el az ereje vagy a hite? A párttagoktól, a becsületesen gazdálkodó emberektől is függ. És tőle is. A minapi pártvezetőségi ülésen elnéztem őt, Este 10 óra volt. A lámpafény a volt cseléd scha le nem töröühetően szikkadt, barna arcára viláigított. Fáradt és éhes is lehetett, mert a munka után rögtön ide sietett egy szelet üres kenyeret zsebrevágva. Készült a beszélgetésre. »Igazi párt titkárokkal és párttagokkal akarok dolgozni« — mondja. Igen — gondoltam magamban — az utak visszafelé is vezetnek ... Csákvári János ról van itt szó, hanem olyanokról például, mint: egy-egy tagjelöltet megbíznak a DISZ munkájának segítésével, másokat szakszervezeti munkával. így kezdődött a széleskörű nevelőmunka, melyre ma már azt mondhatjuk, hogy igen eredményes. Az alapszervezet egyik taggyűlésén pl. olyan határozatot hoztak, hogy év végéig minden párttag egy dolgozót felkészít a tagjelöltségre. S ez nem maradt papíron. A januári taggyűlésen 5 tagjelölt és egy tag, a februárin két tagjelölt, áprilisban két tagjelölt, májusban kél tag és egy tagjelölt, júniusban négy tagjelölt és egy tag kapta meg tagsági könyvét. Az e havi taggyűlésen újabb egy tagnak és két tagjelöltnek adják át a piros könyvecskét. De nemcsak a tagjelöltek és a párttagok nevelésével foglalkozik a Tengődi Állami Gazdaság pártvezetősége, hanem hasonló gondossággal nevelik a pártonkívülieket is. A hékúti üzemegységben dolgozik Tóth László fogatos, a pártvezetöség egyik tagja, az okrádi üzemegységben oedig Máté József raktáros, a pártvezelőség másik tagja. Ök ketten naponta találkoznak az üzemegység p-inden dolgozójával, van alkalmuk, hogy hosszabb-rövidebb ideig beszélgessenek velük. A pártvezetőség többi tagja, főleg Németh elvtárs szintén sokszor megfordul az üzemegységeknél. A nevelőmunka nagyrészét azonban a pártcsoportbizalmiak, maguk az egyszerű párttagok végzik. Ok azok, akik felfigyelnek a jó eredményt elérő dolgozókra, azokra, akik a társadalmi munkából is kiveszik részüket, s elsősorban velük foglalkoznak, hogy alkalmassá neveljék a tagjelöltségre. Közben igyekeznek megismerni magánéletüket is, ha szükség van rá, tanácsokkal látják el a dolgozót, gondot fordítanak arra is, hogy megismertessék vele a párt politikáját, beszélgetnek vele a nemzetközi eseményekről stb. Ifjú Tóth Imre is így került közel a párthoz. Szorgos fiatalember, fejő- gulyás. Célja, hogy munkájában senki se találjon kivetnivalót, mint mondotta: nem bírná elviselni, ha panasz volna munkájára. Igyekezett is, hogy kifogás ne merüljön fel ellene. Márciusban pl. fejési tervét 132,6 szá- zilékra teljesítette. Munkája elismeréséül »Kiváló dolgozó« kitüntetést kapott. A kommunisták tovább segítették őt a fejlődésben. Tóth elvtárs ennek hatására kérte felvételét a pártba. A taggyűlés egyhangúlag el is fogadta a kérelmet. Fodor Mihály elvtársra is jó munkája alapján figyelt fel a pártvezetőség. Mint a hékúti üzemegység fogatos brigádvezetője igen jól dolgozott, s a szak- szervezeti tennivalókból is kivette részét. Vele is a már ismertetett puccion foglalkoztak a kommunisták, így lett tagjelölt ő is. Csupán néhány példát ragadtunk ki a Tengődi Állami Gazdaság párt- szervezetének életéből. E néhány példa is oizonyítja azonban, hogy lényegében sikerült megszüntetni a korábbi Iiibát, adnak pártmunkát a párttagoknak és a tagjelölteknek, s úgy nevelik a pár- tonkíviiliekeí is, hogy mire alkalmassá válnak a tagjelöltség- re, mint tagjelöltekre is bizton számíthassanak. A pártszervezet vezetőségének ilyen irányú munkája természetesen nemcsak a tag- és tagjelöltfelvétel eredményein mérhető le, hanem a párt- és gazdasági élet minden területén érezteti hatását. Ha ilyen lelkesedéssel végzi Németh elvtárs ezután is munkáját, és ilyen odaadóan neveli, tanítja a páitvezetőség tagjait, minden kommunistát, az eredmények gyarapszanak, s hamarosan minden területen betölti a motor szerepét a pártszervezet a Tengődi Állami Gazdaságban. Pócza Jánosné
