Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

»srivjuivJCi ^KKI *v 1 Tima^ Kevesebb papírt — tervszerűbb tervezést! Néhány megjegyzés az Élelmiszeripari Minisztérium Húsipari Igazgatóságának bürokratikus tervezési módszereiről Terv keret nélkül — Miért kapom én a fizetést? Mi szükség van az én munkámra? — kérdezte a múlt héten Magyari Gyu­la elvtárs, a Megyei Tanács Élelmi- szeripari Osztályának tervelőadója az Élelmiszeripari Minisztérium kül­dötteitől. A minisztériumi kiküldöt­tek meglepetten néztek a kérdezőre, hiszen Magyari elvtárs jól dolgozik, sokat dolgozik, lelkiismeretesen vég­zi munkáját. Hát ez az. Sokat dol­gozik, ki sem látszik a papírrenge­tegből. Egész nap számol, oszt, szo­roz, jelent es utasít. Sokat dolgozik, mégis úgy érzi, munkája meddő, nincs értelme. Ezért lázong a lelki­ismerete. Ezért mondja, hogy telje­sen kidobott pénz az, amit az állam neki kifizet. De hát hol is van itt a hiba? Nincs szükség tervezésre? Dehogyis nincs! Akkor meg miért értelmetlen Ma­gyari Gyula lelkiismeretes munkája? Nézzük csak meg közelebbről azt a nyomtatványok alatt görnyedő író­asztalt, hátha elárul valamit. Itt van mindjárt 4—5 vaskos dosszié. Benne a Délsomogyi Húsipari Vállalat 1956-os tervei a vonatkozó utasítá­sokkal. Mintegy 2—3 kilónyi papír, rajta sok ezer számmal. Ennek alap­ján dolgozik tehát a Délsomogyi Hús­ipari Vállalat. Amint azonban ké­sőbb kiderül, csak ennek alapján kellene dolgoznia. A valóságban azonban sohasem a terv szerint dol­gozik, nem is dolgozhat. Eső után köpönyeg Mert ugyan hogyan is dolgozhatna egy üzem olyan terv szerint, ame­lyet a tervidőszak lejárta után majd­nem másfél hónappal kap meg? A minisztérium ugyanis a második tervnegyedév közepén, májusban küldte le a vállalat jóváhagyott első negyedévi tervét. Igaz ugyan, hogy — nyilván óva­tosságból — 1956. április hónapot írt dátumnak, nap megjelölése nél­kül. Az Élelmiszeripari Minisztérium Húsipari Igazgatóságán tudják: a terv törvény, terv nélkül nem lehet dolgozni, és "jobb későn, mint soha« Jeligével küldik az idejétmúlt, agyon­módosított terveket. Az nem számít, hogy májusban ugyan nem sok hasz­nát veszik az első negyedév előírá­sának. A második negyed operatív önköltségi tervével sem lesz különb a helyzet. Ezt a húsipari vállalatok­nak június 20-ig kell elküldeniük a minisztériumhoz, a jóváhagyás és a velejáró módosítások ezek szerint már csak ismét a következő negyed­ben fognak megérkezni. Melyik terv a terv ? Milyen eredménnyel dolgoznak ilyen körülmények között a vállala­tok? — kérdeztük. Az egyszerűnek látszó kérdés azonban nem is volt olyan egyszerű. Mert az élelmiszer- ipari osztályon a májusban leérke­zett terv számát veszik figyelembe, a Megyei Tanács Pénzügyi Osztálya azonban ezt a tervet nem ismeri el. Azt a vb egyszerűen el sem fogadta. Az Élelmiszeripari Minisztériumból ugyanis nemcsak későn küldik a ter­veket, hanem többször javítják a tervszámokat is, több százezer fo­rintos eredményváltozásokat eszkö­zölnek rajta. A Megyei Tanács már kétszer mó­dosította a Délsomogyi Húsipar ter­vét. Harmadszor nem volt rá haj­landó. Melyik hát a vállalat érvényes terve? A pénzügyi osztályon ezt mondják, az élelmiszeripari osztá­lyon azt. De mindegy is — teszi hoz­zá keserűen Magyari elvtárs —, ezek a tervszámok úgysem jelente­nek semmit, csak munkát, rengeteg fölösleges munkát okoznak nekünk is, a vállalatoknak is. lllllllllllllllllllllllllllllll "Nézd csak, itt az üzemvezetőnk ké­pe! No, most legalább megtudjuk, hogy néz ki!« keret terv nélkül Igen, ez a terv a mi munkánk meg- nehezítője, a dolgozók munkakedvé­nek kerékkötője — mondják most már a Délsomogyi Húsipari Vállalat­nál. És ez valóban így is van. A vál­lalat tervese is szántja rendületlenül a papírt, írja tele a rovatokat, ké­szíti a terveket, a módosításokat. És a végén ki használja, ki nézi, ki kí­séri figyelemmel ennek a papírten­gernek az adatait? A vállalatnál senki, nyilván a minisztériumban sem sokan, hiszen nekik sem a terv számai jelentik a feladatokat, hanem a hétről hétre kiutalásra kerülő élő­állat-keret. Ezt a keretet pedig ma­ga az Élelmiszeripari Minisztérium adja meg! Ez a keret azonban soha nem hasonlít a tervszámokra, álta­lában a tervcsoport és a keretkiuta­lást végző csoport között soha semmi­féle kapcsolat nincs, egymástól kü­lönválva dolgoznak. A tervesek azt mondják a vállalat­nak : a tervet leéli megvalósítani, mart az törvény. A Jdutalók azi mondják: a keretet teljesítsétek, a terv nem számít, az csak papír (saj­nos, nekik van igazuk!). Mit ered­ményez mindez? Azt, hogy a terv a vállalatnál semmi más, 'mint szük­séges rossz, amit csak a hó végén vesznek elő (már persze, ha a hó vé­gén egyáltalán van tervük), hogy összehasonlítsák tényszámaikkal. Az eredmény természetesen sohasem reális. Hol 130 százalékra, hol 46 szá­zalékra teljesítik tervüket. Egyszer marhából vágnak kétszeramnyit, másszor sertésből felét a tervezett­nek. Más szóval: teljesíteni a keret­számokat kell, munkájúikat mégis a tervszámokon keresztül vizsgálják. Ez az, ami a dolgozókra sérelmes, ami sokszor kedvüket szegi. Amint Sohiling István elvtárs, az üzem párttitkára mondja, a dolgozók tag­gyűléseken, termelési értekezleteken számtalanszor vetették fel miért nem dolgoznak ki a felettes szervek olyan anódszert, amely lehetővé teszi az o munkájuk értékelését, és amely mó­dot ad arra, hogy jutalmazzák a jót és harcoljanak a rossz ellen? Mert hiába dolgoznak ők jól, ne­kik soha nem jár prémium, nekik nincs igazgatói alapjuk, ők nem kap­hatják meg azt a jutalmat, amit pe­dig közülük talán spkan megérdemel­nének. Mert a valóságtól elszakadt tervezési módszer mellett nem lehel teljesíteni a tervben előírt feladato­kat. Ha pedig mégis teljesítik — és ez a kérdés másik oldala —, az Is csak véletlenül történik, és jóllehet nem is dolgoztak jól, mégis jutal­mat, prémiumot. fognak kapni. Vagyis az Élelmiszeripari Miniszté­rium bürokratikus tervezési módsze­re miatt nincs is lehetőség a hús­ipari vállalatok munkájának helyes értékelésére. Tervezzenek reálisan, gyorsan, egyszerűbben ! Joggal vetődik fel a kérdés: mind­ezt nem látják az Élelmiszeripari Minisztérium Húsipari Igazgatósá­gán? Ott nem nem tudják, hogy a tervnegyedet követő második hónap­ban leküldött terv komolytalanná te­szi a tervezést, a terv lejáratását je­lenti? Hogy jogtalanul fosztják meg a dolgozókat az, igazgatói alaptól, a prémiumtól akkor, amikor nem biz­tosítják a saját maguk állal meg­adott tervszámokhoz szükséges ke­retkiutalást? Hogy a helytelen terve­zés miatt a vállalatinak komoly pénz­ügyi zavarai lehetnek; hogy ugyan­akkor módot és lehetőséget adnak vállalataiknak arra, hogy minden bajt és hibát a tervszerűtlen terve­zésnek tudjanak be? Hogy a tervezés és keretkiutalás nem egymástól füg­getlen, hanem szorosan egymáshoz tartozik? Hogy a minisztériumoknak csökkenteniük kell a tanácsi váEala- tok tervmutatóinak számát, nem pe­dig új meg új mellékleteket köve­telni, mint ahogyan ezt ők teszik? Biztosan tudják, keli tudniuk. Ha pe­dig tudják, akkor meg is kell talál­niuk a módját, hogy a tervezést reálissá, gyorsabbá és egyszerűbbé tegyék. Kevesebb papír és több élet jellemezze munkájukat. A mostani tervezési mód mellett tökéletesen igaza van Magyari elv- társnak. Ez a munka teljesen célta­lan, teljesen eredménytelen, önma­gunkat csapjuk 'be vele. Mert papír ugyan kilószámra van a terves író­asztalán. tervük azonban mégsincs a vállalatoknak. Elnyeli a papírhalmaz. Langer Királyné Termelőszövetkezetünk 40 hold bú­za vegyszeres gyomirtására kötött szerződést. Néhányan bizony ellenez­ték és azt mondogatták — felesleges kiadás, úgysem használ az nekünk semmit, csak a növényvédő állomás­nak. Május 16-án megérkeztek hoz­zánk az előttünk még ismeretlen gé­pek és bepermetezték a táblát. Két nap múlva csodálkozással néztük az eredményt: búzánk még haragosab­Javaslat a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez A baromfífeldolgozóípar áruellátásának biztosítására a tervezettnél még jobban fejleszteni kell a baromfitenyésztést Második ötéves tervünk irányel­veinek nyilvánosságra hozatala óta dolgozóink sokat foglalkoznak a ba­romfifeldolgozóipar előtt álló fel­adatokkal. A tervezet megvitatása azért is fontos, mert szűkebb terü­letünkön, az élelmiszeriparban a leg­nagyobb feladatokat a barom tifeldol- gozóipar kapja. Termelésünket az ötéves terv so­rán 70 százalékkal kell növelni, ami azt jelenti, hogy iparunk évente hatezer tonnával több ba­romfit fog feldolgozni. Tudjuk, hogy iparunkra is nagymér­tékben vonatkozik a tervezel nek a minőség javításáról szóló része. Ba­romfifeldolgozó- és tojásiparunk ter­mékei a legkeresettebb exportcikkek közé tartoznak, a baráti népi demok­ratikus és a nyugati államokban egyaránt. Gondos, minőségi munká­val kell tovább öregbíteni iparunk hírnevét a külföldi piacokon. Az irányelvek adatai alapján azon­ban feladataink megvalósítását nem látom teljes mértékben biztosított­nak. A tervezet szerint 1960-ban a keltetőállomásokon és állami gazda­ságokban 30 millió naposcsibét kell kikeltetni. Ez a mennyiség vélemé­nyem szerint kevés. A naposcsibe iránti kereslet az utóbbi két év so­rán a dolgozó parasztság körében örvendetesen megnőtt. A keltetőállo­mások az igényeket csak kis mérték­ben tudják biztosítani. Nem kell félni as újtól Ahhoz, hogy a fogyasztók és me­zőgazdasági termelők bőséges naposcsibe-ellátását biztosítsuk és ezzel iparunk is teljesíthesse felemelt termelési előirányzatát, legalább 50 millió naposcsibe keltetése szükséges. Ezért javasolom, hogy a baromfifel­dolgozó ipar zavartalan áruellátásá­nak biztosítására második ötéves tervünk folyamán jobban fej­lesszük a baromfitenyésztést. Állami gazdaságaink csali elvétve foglalkoz­nak baromfitenyésztéssel, azt is in­kább felsőbb utasításra és nem ki­elégítő mennyiségben. Árutermelésük nem jelentős. Tsz-eink pedig néhány kivétellel nem foglalkoznak baromfi­tartással, mert nem tartják kifizető­dőnek, pedig szakszerű kezeléssel rö­vid idő alatt jó hasznot biztosít. A második ötéves terv során a ter­melőszövetkezeteknél megfelelő be­ruházás biztosításával és szakembe­rek nevelésével meg kell teremteni az eredményes nagyüzemi galamb­kitenyésztést. Ez nagyban elősegítené bőségesebb húsellátásunkat, és za­vartalanabb áruellátást biztosítana a jelentős exportfeladatokat ellátó ba­romfifeldolgozó ipar számára is. Ostoros István, a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója ban zöldellt, a sok giz-gaz pedig úgy zsugorodott össze, mintha leforrázták volna és utána elszáradt. Most ismét meggyőződtünk arról, hogy nem sza­bad félni az újtól. Emellett kétszere­sen is jól jártunk: búzánk a gyomtól megszabadulva jobban fizet és a sür­gős kapálástól sem kellett elvonni a munkaerőt. Szalai János Gólosfa, Vörös Csillag Tsz pillantás a jövőbe "Az állami kiskereskedelem és a földművesszóvetkezeteU áruforgal­mát öt év alatt több mint 35 százalékkal kell emelni. Az élelmiszer- eladást mintegy 29 százalékkal... kell növelni.« (A második ötéves terv irányelvtervezetéből.) lll!lllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllll!!l!llllllllllllllllllllllllllllllll!!ll!llllllllllllllllllllllllllllllllillllNI!ll!llllllllllllllll!!lllllllllll!llllllll(p A Somogyi Néplap felszabadulási cikkpályázata betöltötte feladatát Megtörtént a pályázatok értékelése Május 1-i beküldési határidővel a Somogyi Néplap szerkesztősége fel­szabadulási cjkkpályázatot hirde­tett. A pályázatra csaknem 100 írás- mű: novella, elbeszélés, riport, tanul­mány és vers érkezett, örvendetes, hagy a pályázaton ilyen nagy szám­iban vettek részt, s hogy sok olyan írás érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyek írói még .nem vettek részt a Néplap pályázatain. Beküldött írá­saik között számos figyelemreméltó, ígéretes tehetséget eláruló novella és elbeszélés van. Különösen meglepő, hogy a pályázatra beküldött írások legjobbjai fiatalok tollából születtek, s jóleső érzés olvasni azokat a pá­lyázatokat ás, amelyek írással eddig nem foglalkozó munkás- és paraszt- íróktól érkeztek. Szerkesztőségünk éppen ezért úgy véli, hogy a pályázat betöltötte fel­adatát, s amikor köszönetét fejezi ld a pályázaton részvevőknek, amiért jó írásaikkal segítették lapuinkat színvonalasabbá, érdekesebbé tenni, arra kéri őket, továbbra is próbál­kozzanak 37. írással., csiszolják stí­lusukat. Azt kérjük tőlük, írjanak miinél többet 'lapuinknak. Pályázata­ink éppen azt a célt szolgálják, hogy mind több tehetséges dolgozót ser­kentsünk az írásra, hogy új tehet­ségeket kutassunk fel, s írásaik a nyilvánosság előtt is megjelenjenek. Az eddig meghirdetett pályáza­tokkal szemben a mostanira különö­sen sok az értelmiséggel és pedagó­gusokkal foglalkozó írás érkezett. Számos pályázat foglalkozik az ifjú­ság életével, problémáival. Viszony­lag kevés az ipari munkássággal és a .parasztsággal foglalkozó, az ő életük­ből, munkájukból merített témájú írás, s ez a legnagyobb gyengesége pályázatunknak. A beküldött versek elbeszélő költemények gyengék,, nagyrészük nem üti meg a közölhe­tőség mértékét, kivéve Molnár Jó­zsef és Horváth János megkapó lírai- ságú, mélytartaimú, jó fermaérzék- ről tanúskodó költeményeit. A pályázatok értékelése megtör­tént. A bírálóbizottság az első díjat megosztja: Molnár József beküldött írásai — különösen A kerekeskút és az: Aranymedáliák című írásai és ver­sei és a »Tanító leszek« jeligére be­küldött Megtalált út című elbeszélés írója között. Az első díj tehát 500— 500 forint. t A második díjat a bizottság ugyan­csak két pályázó között osztja meg: A Három állomás c. jeligés pályá­zat írója és Ssüts István: Azoknak, akik két kézzel kapják c. pályázat írója kapja. A harmadik díjat — 200 forint — a »Rádium« jeligére beküldött Ta­vaszi séta Kaposvárott című írás kapta. A pályázatra beérkezett, de díjat nem nyert írások közül a bíráló­bizottság különösen elismerésre mél­tónak tartja Horváth János egyetemi hallgató: Belgiumi csomag c. írását és szép verseit, Papp Ferenc: Búcsú­zás és hazatérés c., Bellyei László: Jégeső c., az »Emlékezés« jeligére be­küldött Kiss halászok és So- mogyvári Lajos: A Hanum című pályázatát. Ezeket a pályázatokat a Somogyi Néplap közölni fogja — a díjnyertes és eddig közlésre nem ke­rült pályázatok megjelenése után. A díjat nem, nyert írások közléséért a szerkesztőség oikiklionoráriumot fi­zet. A páiyadíjak kiosztására és a pá­lyázaton eredménnyel részvevők ju­talmazására június 17-én kerül sor a Somogyi Néplap szerkesztőségében. Az ország első müszerkiállítása Kaposvárott A műszaki fejlesztés, a műszerezés és automatizálás fejlesztése második ötéves tervünk központi kérdése. A megfelelő műszerezettség előfeltétele az automatizálásnak, mert általában a műszerek képezik az önműködő berendezések érzékelő és gyakran jelzéstovábbító szerveit. Magyaror­szágon a felszabadulás óta jelentős beruházásokat fordítottunk a műszer- gyártás fejlesztésére, úgyhogy ma már több, a kor színvonalán mozgó vagy azt megközelítő műszergyárunk van. Gyártmányaink nagymértékben hozzájárulnak a minőség és termelé­kenység, valamint az önköltségcsök­kentés feladatainak teljesítéséhez. Sok olyan gyárunk van, ahol a ter- aelés ugrásszerű emelkedése éppen annak volt köszönhető, hogy műsze­rekkel sikerült kikutatni azokat a műszaki és gyártástechnológiai hibá­kat, melyek a termelést akadályoz­ták. A kérdés ma már túlnőtt a fel­sőbb szervek és ipari üzemek érdek­lődési körén, és a nem szakemberek figyelme is az érdekes és nálunk új­nak mondható iparág felé fordult. Örömmel üdvözöljük tehát, hogy a városi pártbizottság mellett működő műszaki tanács kezdeményezésére éppen Kaposvárott lesz az ország el­ső műszerkiállítása. Ez a kiállítás nemcsak a szakemberek, hanem a műszaki képzés iránt érdeklődő nagyközönség tudásvágyának kielé­gítésére is alkalmas. Másrészt tük­rözi a magyar műszeripar hatalmas fejlődését. A kiállítás egyik érdekes­sége, hogy a műszerek nagyobb ré­szét üzemelés közben fogják bemu­tatni. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok az előadások is, amelye­ket a kiállítással kapcsolatban ren­deznek a fizikai dolgozók, a tanuló- ifjúság és a szakemberek részére. A kiállítandó műszerek mellett meg­felelő magyarázattal ellátott táblák is ismertetik a műszerek célját és működési módját. A TTIT és a műszaki tanács által közösen rendezett kiállítást június 9-én nyitják meg a Béke Szállóban, A kiállítás 6 napig lesz nyitva. A szakemberek állandó inspekciót tar­tanak, hogy a látogatóknak elmagya­rázhassák a műszerek működését. Reméljük, hogy Kaposvár dolgo­zóinak nagy része módot fog találni a kiállítás megtekintésére és az ott látottak hasznosítására. Lánczy Zoltán gépészmérnök, a TTIT műszer­munkabizottságának vezetője "Halló, sofőr elvtárs! Tíz perc múlva jöjjön értem és vigyen el a hivatal­ba!«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom