Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-14 / 139. szám
2 «OJK'jiU'lt MÄrfcAi Csütörtök, 1956. június 14. Tito a krasznodari határterületre érkezett Kropotkjn (TASZSZ). Június 12-én a krasznodari határterületen lévő Kropotkin városába érkezett Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és felesége, valamint N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtói Tanács elnökhelyettese és a kísére-j tűkben élvő személyiségek. A vendégeket B. F. Petuhov, a ( krasznodari határterület végrehajtó \ bizottságának elnöke és D. M. Ma-j tyuskin, a krasznodari kerületi párt- ( bizottság titkára fogadta. Sok ezeri munkás, alkalmazott és kolhozparaszt gyűlt egybe a vendégek üdv®z-( lésére. A Dolgozó Nők Világkonferenciája előkészítőj bizottságának távirata Nehru miniszterelnökhöz A Dolgozó Nők Világkonferenciájának előkészítő bizottsága az alábbi táviratot küldte Nehru indiai miniszterelnöknek : »Kérjük Exeellenciád sürgős közbenjárását annak érdekében, hogy ADENAUER TÁRGYALÁSAI DULLES AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTERREL Washington (MTI). Adenauer szövetségi kancellár kedden Washingtonban két és fél órás tárgyalást folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel. A DPA szerint hivatalosan közölték, hogy Németország újraegyesítése, Bulganyin leszerelési javaslatai, az Északatlanti Szervezet megerősítése és továbbfejlesztése, valamint A,denauer múlt évi moszkvai látogatása szerepelt a megbeszéléseken. A Reuter szerint a Fehér Ház az •elnök betegsége miatt elvetette azt a tervét, hogy Adenauer találkozzék Eisenhower elnökkel. az indiai dolgozó nők delegációja! megkaphassa az útleveleket és részt J vehessen a dolgozó nők Budapesten,] június 14-én kezdődő világkonferenciáján, amelyen ötven állam küldőt-] tei tanácskoznak majd«. ÚJ VÁMHIVATAL Június 13-tól Jugoszlávia és Olaszország felé Murakeresztúron át ismét megindult a személyforgalom. A Budapest Déli-pályaudvarról induló reggeli sebesvonat a hét bizonyos napjain közvetlen kocsit továbbít Fiumébe és Velencébe. Ugyanide érkeznek ellenirányból a közvetlen kocsik a késő esti órákban. Tekintettel a várható nagyobb nemzetközi utasforgalomra, Budapest Déli-pályaudvaron külön vámhivatalt létesítettek, ahol a külföldre utazók útipoggyászait, az expresszárukénl feladott küldeményeket, kézi poggyászokat, illetőleg a külföldről érkezők csomagjait vámkezelik. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Egyiptomban 371 politikai foglyot szabadonbocsátottak Kairo (MTI). Az egyiptomi kormány amnesztia-ígéretének megfelelően vasárnap 371 politikai foglyot szabadonbocsátottak. Az AFP sze^ rint a hátralévő 200 politikai fogoly szabadonbocjátására a hét végén kerül sor. Angol lapok az Állami Népi Együttes londoni szerepléséről London (MTI). A Sunday Times írja: A Magyar Állami Képi Együttes bámulatos alapossággal betanított táncokat mutatott be a londoni Palace színházban. A legnagyobb hatású látványosság a Cigánytánc és az Ecseri lakodalmas. Az énekkar kitűnő, komoly szellemi éivezetet nyújt. Az Observer és a Raynolds News nagyon rövid, rendkívül ellenséges jelentést közöl. így az Observer a többi között azt írja, hogy »a mutatványok tömeghatását nem kíséri fi-" nomság és van bennük sok életerő,' de kevés a képzelőerő«. Kivonták az angol csapatokat a Szuezi-csatorna öveze&éből Párizs (TASZSZ). Az AFP port- S7aidi jelentése szerint június 11-én az utolsó angol osztag is elhagyta Egyiptom területét és berakodott arra a katonai szállítóhajóra, amely szerdán indul el Port-Szaidból Ciprus szigetére. Angol zászló lobog még az angol haditengerészet háza felett. Ez az utolsó objektum, amely Egyiptomban még az angolok kezében van. Nasszer miniszterelnök parancsára ezt az épületet a napokban minden külsőség nélkül adják át az egyiptomi haditengerészeti hatóságoknak. Ily módon az angol fegyveres erők végleg elhagyják Egyiptomot, ahol 1882 óta állomásoztak. I Medikus ifjúságunknak és fiatal orvosainknak öt éve fennálló, minden évben erősödő panasza, hogy 1952. január óta az orvosi egyetem végzése után nem használhatják a doktori címet. Ne értsük félre, nem a »dr.« kitétel szépségéről vagy hiúsági kérdésről van szó, hanem az új tudományos címek bevezetése kapcsán elkövetett hiba korrigálásáról. Amikor ugyanis a magasabb képzettség jelzésére bevezettük a kandidátus és orvostudományok doktora fokozatokat, megszüntettünk minden doktori címet. Ez az általánosítás nem volt helyes, amint az elmúlt évek igazolták, és a legújabb idők szabadon bíráló szelleme fel is vetette a megváltoztatás gondolatát. Az orvosok dr.-i címe lényegesen különbözik az egyéb dr.-i címektől. A dr. philosophiae, azaz filozófiai doktor tanár volt, a dr. utriusque juris, azaz a jogtudományok (jogállamtudomány) doktora ügyvéd, a dr. theologiae lelkész, de a dr. medicináé mint orvos-doktor hazánkban nem orvos, hanem egyszerűen doktor lett! Falvakban és városokban a doktor fogalma évtizedeken át szinte eggyé olvadt az orvos fogalmával. A beteg gyermekhez a doktor bácsit hívják; a kombinált orvos-gyógyszerész nóta így szól: »kell-e doktor, patika?«; egyes müdalok a doktorok jópofaságáról elmélkednek vagy az iránt érdeklődnek, hogy fáj-e néha a doktor úr szíve? Érthető tehát, hogy a betegek és főként hozzátartozóik részéről kezdettől fogva bizalmatlanság övezte a dr. nélküli orvosokat; részben medikusoknak, részben felcsereknek tartották őket. Az is előfordult, mint a Szabad Ifjúság írja, hogy a qyogy: szerész nem adta ki a dr. nélküli aláírásra a felírt gyógyszert. Értesülésünk szerint a kaposvári kórházban is számtalan esetben kellett megnyugtatni és felvilágosítani a kétkedő betegeket és rokonaikat a dr. nélküli orvosok valódi orvos mivoltáról, s bizony kialakult az az »illegális« gyakorlat, hogy többségük használja a doktori címet a gyógyítás harmóniája érdekében. Nagyon helyes tehát a DISZ vezetőségének határozata, melyben kéri, hogy adják vissza az orvos-egyetemet végzett fiataloknak a doktori cím viselésének jogát. Csak annyit jegyzünk meg hozzá, hogy »debuisset prldem«: ezt már régebben is megtehették volna! M. i. érdekességek S fflimiimmuilllllllluuiiiiiiiiiiiiiiilliliiiiiiiiHuuniiiiiiiiiiiiiinHiiniiiiniininiiiiiiiiiipTg • ) I lnne n-o nnan Jó étvágyat a magyar gulyáshoz A Daily Worker írja: öt nő indult el hétfőn Londonba letére, amely csütörtökön kezdődik McConnachie, a londoni Smith-gyár az elbocsátási fenyegetődzéssel. Mrs. és a műhelyben dolgozó nők azt m nak parancsolni. Kész vagyok állás tem.« Vele együtt utazik Budapestre egy Lancashire-i szövőgyári munkás aki negyven év óta dolgozik egy col asszony a colnei szövőipari munkás ben olyan csoport tagjává választót hogy az alsóház folyosóján beszéljen téröl. Kijelentette, nagyon örül, ho nemzetek textilipari munkásaival. B cashire-i gyapotiparban érdekelt kü szervezetek gyűjtötték össze aláírd Mrs. Cathy Cheshire londoni au látszik, én szerencsés vagyok. Hivat.a tani, hogy Budapestre mehessek. Fő gyat a magyar gulyáshoz, és én min fogom.« I a dolgozó nők nemzetközi értekez- Budapesten. Közöttük van Mrs. r.iwhelybizaimija, aki nem törődik McConmechie kijelentette: »Férjeim ondták, hogy ne engedjek magam- omért harcolni, majd ha visszajöt- egy londoni autóbuszkalauznő és nő. Az utóbbi Mrs. Evelyn Howley, hei szövőgyárban. Evelyn Howley ok bizottságának tagja és nemrégi- ták meg, amely Londonba utazott, a képviselőkkel a gyapotipar helyze- gy Budapesten találkozni fog más udapesti útjának költségeit a Lan- k lönféle szakszervezetek és munkás- 1 sok útján. tóbusikalauzmő hjijéfentette: »Úgy los szabadságot és engedélyt kap- nököm azt mondta nekem, jó étvá- denesetre elhatároztam, hogy élvezni 1890. óta a Everestre vezetett expedíciók tagjai sokszor látták a szörnyű »havasi ember« nyomát, sőt fényképfelvételeket is készítettek róla. George Lowe, az Everest győzelmes airigoT expedíciójának tagja kijelentette a »havasi ember« létezéséről beszélve, hogy »határozottan van valami a dologban.« Mr. Lowe elmesélte, hogy 1952-ben Hilary-vei és A borzalmas havasi ember“ Mount serpa bennszülöttekkel 6000 méter magasságban haladt a Himaláján, amikor a serpák egy hosszúszőrű bőrdarabot szedtek fel egy szikláról, miközben ezt kiáltották: »yeti« (így nevezik a benszülöttek a »havasi emiber«-t). Még mielőtt a két angol kutató megvizsgálhatta volna a bőrdarabot, a serpák félelmükben ledobták azt a mélységbe. Perion vízcsapok A köninyűgépipani fejlesztési hivatalban a perion alapanyagából, poliamidból készítenek armatúrákat. Az anyag teljesen korrózió- és saválló, és mind a forró vízben, mind a fagyban eredeti alakját megtartja. A herz- ibergi (NDK) anmatú- raüzem 35 000 darab műanyag armatúrát kiszállított már és ezáltal nagymennyiségű színesfémet ta|karítot- tak meg. A világ legkisebb televíziós fényképezőgépe ötletéi néllíil leiisi utazni a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Románia, Lengyelországba és Bulgáriába Sok tízezer külföldi látogat hazánkba Mától kezdve, az eddiginél lényegesen könnyebben lehet a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Romániába, Lengyelországba és Bulgáriába utazni. Az említett országok kormányaival való megegyezés szerint az öt ország bármelyikébe való magánutazás útlevél nélkül, a személyi igazolvány, illetve egy s(bba illeszthető pótlap alapján történik a jövőben. Az új okmányra, az utazási engedélyre nem kell hónapokig várni: az IBÚSZ-nál beauott kérelem alapján, 3—4 hét alatt megkapják az utazni szándékozók az engedélyt, rajta a vízummal. (Ezentúl ezt is az IBUSZ szerzi meg.) Az útlevelet kiállító szerveket igen komoly feladat elé állítja ez a változás. A Belügyminisztérium útlevél- osztálya, az öt ország budapesti nagy- követsége, továbbá az IBUSZ nagy igyekezettel látja el munkáját, hogy az utazni szándékozók minél előbb kézhez kaphassák az utazási engedélyt. (Ennek kiállítási díja az útlevélének felére csökkent.) Az utóbbi időben nagyon megélénkült az utazási forgalom a külföldi országokkal. A szomszédos népi demokratikus országokba például 1954-ben 11600, 1955-ben mintegy 50 000 magyar állampolgár utazott, az idén pedig (csak június 1-ig) már több mint 32 000 hazai utas kereste fel — rokonlátogatás, üdülés, pihenés céljából — a népi demokratikus országokat. Sokszoroséra emelkedett a nyugati utazások száma is. Az utóbbi egy évben több ezren kaptak útlevelet nyugati országokba, s az idén már eddig több mint kétezren utaztak Ausztriába, Franciaországba, Angliába és más országokba. Ha mindehhez hozzávesszük a különböző csoportos utazásokat, iskolák, intézmények, vállalatok — egyelőre elsősorban a szomszédos országokba irányuló — cserelátogatásait, az egyre gyakoribbá váló népes határtalálkozókat, láthatjuk, hogy a külfölddel való személyes kapcsolataink jelentősen terebélyesednek. (Csak Jugoszláviába havonként mintegy ezer útlevelet adnak ki.) örvendetes javulást mutat az effajta kapcsolatok másik oldala is: 1954-ben ötezer (ebből fele nyugati) és 1955-ben 28 000 (ebből 13 000 nyugati) érkezett hazánkba, az idén öt hónap alatt mintegy 48 000 külföldi — köztük 15 060 nyugati országokból jött vendég — kereste fel országunkat. Szinte hétről hétre százával látogatnak el hazánkba Jugoszláviából, Ausztriából, Svájcból és más országokból. Ez az egyre bővülő kapcsolat az egyik legjobb, legeredményesebb formája a népek egymáshoz való közeledésének, egymás megismerésének. Az a legfrissebb intézkedés, amely egyelőre a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával, Bulgáriával és Lengyelországgal könnyíti meg nagymértékben az érintkezést (ezen államok körét szeretnénk — közös elhatározás alapján — más országokkal is kiegészíteni), mindenképpen jelentős gyakorlati lépés az ilyen fajta baráti kapcsolatok létesítésének útján. — Dunántúli Amatőr Fotókiállítás. A pécsi Doktor Sándor Művelődés Háza fotószakköre szeptember 16— 30-ig Dunántúli Amatőr Fotókiállítást rendez. Kiállításra kerülnek azok a fekete-fehér képek, melyek művészi megfogalmazásban mutatják be a magyar tájat, a szocializmus építését, a mai embert és általában mindennapos életünk mondanivalóját. A beküldhető képek mérete 18—24 cm. A kiállítás legjobb képei díjazásban részesülnek. Nevezési díj 2 forint. Egy amerikai üzemben .gyártják a világ legkisebb televíziós fényképezőgépét reDÜlőkísérletek céljaira. A gép mérete 43x125 milliméter. Súlya 50 gramm, a tárgylencse átmérője 8 miiilkméter. Az Adenauer-rendőrség éjszaka az ágyból húzza ki a gyermekeket Kaiserslautern ban a rendőrség éjszaka az ágyból húzta M a gyermekeket és fiatalkorúakat, akiket a körzeti őrségre cipeltek és ott mint •gonosztevőket kezelték. Csak hosszú kihallgatás után helyezték ismét sza& bsdlábra őket. A gyermekeket azzal vádolták, hogy kirándulást rendeztek az. NDK-ba, a fiatalkorúakat pedig azzal, hegy akciókat szerveztek a sorozás ellen. Ugyanakkor házkutatást is végeztek. 4 VASZILIJ ZAHARCSENKO Dalmáciában Jugoszlávia legszebb útjának a kolori lejtőt tartják. Ez a hegyi országút a csaknem függőleges meredélyről ötvenöt fordulóval ér le az adriai .partvidékre. Kotor városa a' langer felőli keskeny szoroson át megközelíthető Kotori-öböl partján terül el. A sima tükirű öblöt magas hegyek veszik körül. Ha föntről nézzük a napot, amint lassan lebukik a tenger mögé, és sugaraival elárasztja a vizet és a szárazföldet, szokatlan, szinte fantasztikus kép tárul elénk. A hegyek miatt a víz sima tükréhez szorult, falakkal övezett ősi város Jelűiről gyermekjátékszernek látszik. Első találkozásunkkor olyannak láttuk Kotort, mint valami színházi díszletet. A város utcái ugyanis annyira szültek, hogy szinte a túlsó oldal házfalaiba verjük könyökünket. Ezeken az utcákon sem autó, sem szekér, de még a ládákkal megrakott szarnál' sem fér el. Kotorban úgy el lehet tévedni, akárcsak egy útvesztőben. A szűk utcák egymásba futnak, keresztezik egymást, majd szétágaznak... A nők ragyogó tisztára mossák a fehér kőjárdát. Az erkélyeken virágok díszlenek. S a sok virág és erkély szinte azt az érzést kelti, hogy az alacsony házalt összeérnek fejünk fölött. A kikötőben vontatógőzösök, vitorlások, motorcsónakok horgonyoznak. A kőgát álltai oltalmazott Kotori-öböl sosem iát vihart. Az öböl egyébként sem túlságosan nagy, a hullámoknak még csak helyük sem volna tombolásra. A rakpart kikötőhely is, sétány is. Megtekintjük a hajókat. Az egyik nagy vitorlás bárka orrán fából faragott sdEő díszeleg. Kibomlott, leeresztett haja szinte a vízibe ér. Egy másik vitorlás orrát vörös turbános, nagy bajszú török fafigurája ékesíti. A török f ekete bajsza a hajó oldalát verdesi... A kotori bazár szintén bővelkedik szokatlan látnivalókban. Itt vannak például a vándor körhinták. Egy kis benzinmotor prüszkölve, köhögve, füstöt köpködve forgatja a körhinta nagy hajitógerendáit. Ezeken láncra szerelt ülések lógnak. A körhinta szédítő forgásba kezd, az ülések már majdnem vízszintesen úsznak a levegőben. A centrifugális erő egyre messzebb és messzebb hajít bennünket; már ott repülünk a nézők feje, a háztetők, majd a víz és a pálmák fölött... Kőtárból az egész dalműt partvidék legérdekesebb városába, Dubrovnikba utazunk. Ezen a helyen már a X—XII. században szabad város keletkezett; ezt víz és magas, vastag, tornyos erődfalak választották el a könnyező világtól. A félszigetre épült várost kereskedők és kézművesek lakták, s ha ellenség érkezett a dalmát partokra, váltságdíj árán szabadultak meg tőlük. Dubrovniknak nagy flottája volt, hajói úgyszólván minden tengeren jártak. A mai Dubrovnik rendkívül hasonlít az egykorira. Teljes épségben megvannak a meredek sikátorok meg a lépcsős 'kövezetele, amelyeken úgy járunk, mintha sokemeletes ház lépcsőjén kaptatnánk fölfelé. A város főtere, amelyen a középkori építészet a reneszánsz építészetével találkozik, olyan, akár egy Shakespeare-színdarab díszlete. S Dubrovnik csakugyan azok közé a ritka helységek közé tartozik, amelyekben az utcákon ée a tereken játsszák Shakespeare műveit. A város augusztusban és szeptemberiben évről évre Shakespeare-ünnepséget rendez. Ez alkalommal Jugoszlávia és sok más állam városainak jó néhány színházi együttese utazik ide. Képzeljiilc csalt el azt a pazar látványt! Talán éppen itt, ennek a háznak az erkélyéről mondja Júlia a Jent álló Rómeónak: »A holdra, jaj, ne mondj a holdra esküt!« S a hold, az igazi hóid ott ragyog a nézők feje fölött. Nem láthattuk a dubrovniká Shákespeare-előadá- sokat. De voltunk a kis színházban, s megnéztük Euripidész Jíiippólütosz című tragédiáját. Ez is szabadtéri előadás volt. A cselekmény igazi pírnak árnyékában pergett, hátteréül pedig az igazi Adriai-tenger szolgált. Reggel bejártuk a várfalakat, A fal az óvárost veszi körül. Az új Dubrovnik a falakon kívül épült, ott, ahol a hegyek a tengerbe ereszkednek. Errefelé nagy szállodák, lakóházak, irodaépületek sorakoznak. Hanem a falak mögött mintha megállt .volna az élet... Lesétálunk a tengerhez. Olyan meleg van, mint nálunk júliusban, pedig már november vége felé járunk. Megfürdünk. MeHettünk egy öreg ember rákászik vagy talán halászik. De tévedtünk. Kiderül, hogy az öreg a polípfogás mestere. Hatalmas horgát, miután döglött halat tett rá, a tengerbe veti. A polip hosszú csápjaival megragadja a csalétket. Az öreg gyorsan behúzza a zsineget, s a furcsán szortyogó nagy polip máris lábunk előtt tekereg. Az öreg gyorsan végez vele: levágja a cipőjére tekeredett csápokat, sarkával néhányszor megtapossa, majd nyugodtan zsákjába teszi a polipot. Itt megeszik a pofliip húsát. Mi is megkóstoltuk. De erről majd később... Dubrovnik mint történelmi emlék, mint üdülőhely és mint a művészetek városa egyaránt nevezetes. Az íróiknak és a művészeknek régóta kedves városa. Gyakran látunk a parti homokon fölállított festőáilványokat, köröttük pedig különféle életkorú embereket. Érdeklődéssel figyelem egy művészfrizurás fiatalember készülő tájképét. Mi tagadás, a kép nemigen tetszik nekem. Az ifjú a kék tengert narancsvörösre, a zöldellő növényzetet halványbamára festi, a felhők pedig oly sután lógnak képén a tenger födött, hogy megrémülünk: ml lesz, ha leszakadnak? Agyonnyomnak mindnyájunkat, még a tengert meg a művészt is ..; Jugoszláviában egyik-másik művész a formalizmus híve. Miért? Az ország diadalmas és mindent legyőző új élete hasonlíthatatlanul gazdagabb és ragyogóbb a szürrealisták szokványos képeinél. — Végié — V