Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-07 / 133. szám

Gsüförtök, 19Í6. június 7. SOMOGYI NÉBLPÉP s Emelkednek az alapbérek, műszakilag megalapozott normák lépnek életbe július elsején az építőiparban ­A magasa és mélyépítő ipámban atyáin országos normák vannak ér­vényben, amelyeket statisztikai ala>- pon és becsléssel állapítottak meg. Ezak a normák egyre inkább elsza­kadtak az élet reális valóságától, sok aránytalanságot okoztak a bérezés te­rén. Ezeknek a hibáknak és arány­talanságoknak a megszüntetését je­lenti a Minisztertanácsának az a hatá­rozata. amely a szakszemvezet és a minisztériumok előterjesztése alap­ján született meg. A határozat értel­mében az építő- és az építőanvag- ipar jelenlegi bértarifa-rendszere megszűnik, helyette 1956. július else­jével új bérrendszer lép életbe, amely szerint a jelenlegi alapbérek ^az építőiparban 5,3 százalékkal, az epí tőanyagiparban 6,6 százalékkal emelkednek. Az épületasztalos- iparban ez a növekedés 4 százalékot jelent. Az építőipariján és a téglaiparban július 1-től az eddig használatos sta­tisztikai normáié helyett műszakilag megalapozott normákat alkalmaznak. A műszaki normák bevezetésével, valamint a statisztikai nortmarende- zéssel egyidejűleg valamennyi válla­latnál felülvizsgálják a vállalati he­lyi normákat, a munkásállományba tartozó időbéres és prérrfkíniosddő- béres dolgozók bérét IS. Ezeket szük­ség szerint úgy módosítják, hogy A Minisztertanács 1038/1956. számú határozata intézkedik az alacsony keresetű dolgozók bárének felemelé­séről. A kereskedelmi vállalatoknál, boltoknál a megállapított legalacso­nyabb fizetés 640, illetve 600 forint lehet. A fixfizetésben részesülők ibére — például takarítónő, liftes, kapus stb. — 650 forint lesz. Azoknak, akik alapbérükön kívül prémiumban. összhangba kerüljenek az országos normával dolgozók keresetével­Június 1-től azoknak a havidíjas dolgozóiénak a fizetését is rendezik, akiknek eddigi illetménye 659 íotynt alatt volt. A vállalatoknál a neonná- és bér­rendezés időtartamára tanácsadó jellegű 'bér- és normabizottságokat kell szervezni. vaigy jutalékban is részesülhetnek — ipéldául eladók, koni’ha lányok — a tavi alapbérét 600 forintba» kell megállapítani. A fenti munleabérek természete­sem napi nyolcórai munkaidőre vo­natkoznak. Amennyiben a dolgozót ennél rövidebb munkaidőben foglal­koztatják, a bérkiegészítést a mun­kaidővel arányosan kell kiszámíta­ni. Az alacsony keresetű kereskedelmi dolgozók béremeléséről BEKÖTŐÚT A TÉRKÉPEN — ÉS A VALÓSÁGBAN A Babócsa—Csokonyaviscmta közti útszakaszon egy tábla áll: Rinyaúj- nép 5 km kövesút. Autós, vontatás, lófogatos tehát bizalommal fordul be. Annál is imkátib, mert a térkép is makadám utat jelez. Esős időben azonban drágán fizeti meg bárki ezt a bizalmat. Rinyaújnép felé ugyanis hamisítatlan földút vezet, és sarába, agyig süllyed a kerék. Hosszú története van ennek. A múlt rendszerben nem egy képvi­selőválasztáson szerepelt: bekötőutat adunk a falunak! Persze nem adták, sok minden mással együtt. Ezen nem is ütközött meg különösebben a falu népe, ismerte már őket. Annál fáj­dalmasabb azonban, hogy népi de­mokratikus fejlődésünk tizenegy éve alatt sem valósult meg ez az út. Pe­dig azóta nagyot fordult a világ ten­gelye Rinyaújnépen, ha akasztotta is a nagy sár. A község lakosságának Az Élelmezési Dolgozók Szak- szervezete központi vezetősége az - élelmiszeripar második ötéves tervé­nek irányelveiröl tanácskozott. A vi­tában, amelyet Altomáré Iván élelmi- szeripari miniszter vezetett le, szá­mos hozzászólás, javaslat hangzott el a mííszaki fejlesztéssel, a expcrtter- mefs növelésével, a dolgozók egész­ségügyi helyzetének, munkakörülmé- nyeinek megjavításával kapcsolat­ban. A javaslatokat a Központi Veze­tőség megbízásából a szakszervezet elnöksége összegezi és eljuttatja a párt és a kormÄiy illetékes szervei­hez. A Központi Vezetőség meghallgat­ta és jóváhagyta Karakas László elv­túlnyomó többsége a Bake Tsz-ben keresett és táléit új életet. Csak a bekötőutat hiába keresik. Pedig bur­gonyatermesztésük megyei viszony­latban is jelentős. És a második öt­éves tervben még fokozni akarják. Am. nagy probléma minden ősszel a szállítás. A község népe legalább tíz évre előre ellátva érzi magát ígéretekkel. A Nagyatádi Útfenntartó Vállalattól is, meg máshonnan is. Mindeddig azonban az történt, hogy térkép és tábla jelzi a bekötőutat, mint fen­tebb jeleztük. Tekintve azonban, hogy a térképen kissé bajos volna a szállítást lebonyolítani, az újné­pieknek az a véleményük, hogy jó lenne a valóságban is meghúzni a vonalat. (Láklia Vince tsz-elnök levele alap­ján.) társnak, a szakszervezet elnökének tájékoztatóját a szakszervezet harma­dik kongresszusát előkészítő bizott­ságok munkájáról. A Központi Veze­tőség határozata alapján a kong­resszust augusztus 18—19-én tartják meg. — ZSÁKTOLVAJT ítélt el a Mar­cali Járásbíróság. Horváth László toöhönyei lakost, volt traktorvezetőt 8 hónapi 'börtönre ítélte a bíróság, mert zsákokat és csaknem 200 fo­rint értékű kisebb értéktárgyat lo­pott. zellőztetünk, azaz csak jó lenne lakásainkat job­ban kiszellőztetni, de ha kinyitjuk ablakainkat és az utcákon elrobog egy-egy teherautó, ami a mt utcánk­ban igen gyakori, teleszáll vastag szürke porral az egész lakás. A Honvéd utcában lakom, ebben a régi, szűk proletárutcában, amely nem a széles autók világában épült, hisz két parasztkocsi is alig fér el egymás mellett. De por az van, több, mint akármelyik széles utcában. És sajnos, jócskán maradtak ránk a »ré­gi. jó időkből « ilyen utcák. Ezt a mi városi tanácsunk jól tudta, éppen ezért tavaly kissé megkésve ugyan, de portailanította ezeket az utcákat. Fáradtolajjal locsolták be a kocsiuta- kat, melynek nyomában megszűnt az örökké szálldogáló átkos por, ezernyi betegségek terjesztője, örültek is a dolgozók! A mi utcánkban ilyen megjegyzé­seket lehetett hallani: — Ez igen! Ezt jól csinálták, nem sajnálják a pénzt rá. — Ilyesmi azelőtt nem volt sohat Most legalább lehet lélegzeni, szel­lőztetni ... Ismét itt a nyár, itt a por, kérjük az illetékeseket, portalanítsák mi­előbb a mi utcánkat is. S. P. Túlteljesítette májusi tervét a Textil müvek Szép eredményekkel zárta a május hónapot a Kaposvári Texíilművek: 100,8 százalékra teljesítette tervét. Nagymértékben megnőtt a kiváló dolgozó szintet elérő munkások szá­ma is. Az elmúlt hónapokban a mi­nőségben bizonyos romlás állott elő. Májusban azonban a dolgozók ki­köszörülték a csorbát és ismét ki­váló minőségű fonalat állítottak elő. Augusztus 18—19-én tartják as ÉDOSZ kongresszusát < J. : ATYA VAGY A HELYETTESE Február hónap elején Kati lányom a következő kérdést intézte hozzám: — Apuka, mit jelent az, hogy helyettes? Kislányom az általános iskola első osztályát járja. Értelme gyarapodik, érdek­lődési köre kiterjedt. A ne­velést illetően az az elvem, hogy a gyermeknek min­den kérdésére elegendő választ kell adni. Ez szük­séges a gyermek szellemi fejlődése érdekében, de kell azért is, mert az ilyen kérdésekre adott válaszok­kal erősíti az apa a tekin­télyét. Az apáét, aki a leg­okosabb; az apáét, aki a legnagyszerűbb; az apáét, aki a legszellemesebb. Ennek tudatában vála­szoltam tehát. — Ha valaki valami ok­nál fogva akadályozva van hivatásának elvégzésében, megkér valakit, hogy vé­gezze el dolgát maga he­lyett. Az, aki ezt a mun­kát elvégzi: a helyettes. Hogy jobban megértsd, kis­lányom, mondok egy pél­dát. Ha a tanító néni be­teg, ti akkor is mentek is­kolába. Ilyenkor a tanító néni helyettese tanít ben­neteket. Vagy ha az apu r.em tud bemenni a gyár­ba, munkáját a helyettese végzi el. — És mindenkinek, a vi­lágon mindenkinek van he­lyettese? — Persze, kislányom — feleltem én, könnyedén al­kalmazva az ismert köz­helyet — pótolhatatlan ember nincsen. Pótolhatat­lan anyag sincs. Ha nincs cukor a kávéba, teszünk bele mézet. Ez akkor a cu­kor helyettese. Ha egy sze­get kisbaltával verek be a falba, mert nem találom a kalapácsot, akkor a bal­ta a kalapácsot helyette­síti. Érted, Kati? — Igen, de ... ki a te helyettesed, apu? — Nem ismered te őt. Jóska bácsi az üzemben, egy őszhajú bácsi. — A helyettesnek te he­lyetted mindent kell csi­nálni? , — Hát persze. — Tehát Jóska bácsi könyvel, amikor te beteg vagy. — Úgy van, kislányom. — És ő megy el helyet­ted értekezletre? — Igen. Azazhogy de­hogy. Értekezletre nem a Jóska bácsji megy helyet­tem, hanem a Laci bácsi. Mert, tudod aiz úgy van, hogy éji nemcsak kontíro­zó könyvelő vagyok, ha­nem kultúrfelelős Is. Na- mármost, ha olyan érte­kezlet van, amit a kultúr- felelősöknek tartanak, ott a Laci bácsi helyettesít en­gem, mint kultúrfelelőst. A Jóska bácsi, mint köny­velőt helyettesít engem. — Neked kettő helyette­sed is van, apu? — Még több is! Mert a Zoli bácsi helyettesít en­gem akkor, ha nem tudok a ping-pong mérkőzésen szerepelni. A Zoli bácsi majdnem úgy tud ping­pongozni, mint az apu. De a felsoroltakon kívül még sok helyettesem van. Attól függ, hogy hol helyettesí­tenek, érted? Kati nagy szemekkel meredt rám. — Itthon ki helyettesít téged, apu? Egy kicsit gondolkoznom kellett a pontos szövege­zésen. — A szülő helyettese a tanító — mondtam. — De helyettesíti az aput a Laz- nicsek bácsi, ha fát kell vágni, vagy vizet kell hor­dani, és az apu nincs itt­hon. Szóval, ha az apu nem tud valamit elvégez­ni, akkor itthon is helyet­tesíti valaki. Az is az apu helyettese. — És a Benő bácsi mi­ben helyettesít téged? — Mi... mit mondasz? n — A Benő bácsi. — Mit akarsz a Benő bácsival. — Hát, hogy mivel bíz­tad meg őt? Ö is biztos a helyettesed valamiben, mert mindig olyankor jön, amikor te nem vagy itt­hon. Mit nem tudsz te el­látni itthon, apu, amit a Benő bácsi tud? — Nem ... ne viccelj, kislányom. Én a Benő bá­csit ... de nem értem . .. — Na, hát jön %tz édes Benő bácsi. Igazán jól he­lyettesít téged, mert min­dig hoz nekem egy zacskó cukrot. Meg az öcsinek is hoz cukrot. És akkor el kell mennem sétálni az öcsivel. És amikor megjö­vünk, akkor az anyunak mindig jó kedve van, mert a Benő bácsi sosem ve­szekszik az anyuval és az anyu sem veszekszik őve­le. És akkor az anyu en­gem is nagyon szeret, még meg sem szid, ha nagyon sáros a cipőm . .. Miben helyettesít téged a Benő bácsi? — Hej! ... semmiben sem helyettesít engem a Benő bácsi. Érted? Sem­mi-ben! ... nna! azazhogy várjál csak. A fene tudja. Hogy Is mondtam? Ha va­laki valamely hivatásának elvégzésében akadályozva van, vagy nem tudja ... Pótolhatatlan ember nines! t — Már ordítottam. — De ♦ van! . . . Igenis van! Én ♦ vagyok a pótolhatatlan ♦ ember! Érted? Nekem ♦ nincs helyettesem. Az apu- ♦ nak nincs helyettese, mert ♦ az apu itthon és sehol, se- X hol a világon nem szorul X helyettesre ... De most ♦ menj, eredj kislányom ját- t szani . .. Siess, vidd ma- | gaddal az öcsit is. Hagy- | jatok egy kicsit pihenni, ♦ az apu nagyon fáradt ... $ Ne lármázzatok, ne kia- ♦ háljatok! ... ... Az ébredés úgy lo- i pakodott tudatomba, mint X egy májusi hajnalhasadás: X örömet, vidámságot szórva X szerteszét. Én még mindig | nem tudtam eligazodni, ♦ meddig tartott az álom s ♦ honnan az ébrenlét, mert ♦ a kedves, első osztályos, ♦ szöszke Kati hajolt fejem * fölé, 3 csilingelő hangon örvendezett. Az ő szava ébresztett fel szombat dél­utáni nyugtalan álmomból. Az átlátszó papírba cso­magolt bizonyítványköny­vét tartotta szemem elé és én nem haragudtam a za­varásért. Nem haragud­tam a három négyesért, ami ott éktelenkedett az ötösök között. Megsimo­gattam okos kis fejét és megcsókoltam pirosra gyúlt arcát. ;; — Ugye, év végére csu­pa ötös lesz? — pislogtam megkönnyebbülten. — Igen — ígérte meg Kati. — De, apu, alá is kell írnod a bizonyítványt. Nézd, itt, ahol az van írva, * hogy látta az atya vagy | helyettese ... Apuka, J mondd meg nekem, ki a j te helyettesed? IFJ. KORDOVÁN GYULA t PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Fogadják el mind a két segítő kezünket! Ülőre megmondom: amikor leírom Császár István elvtársnak, ■*-J a Felsőbegáti Állami Gazdaság párttitkárának szavait, az a célom, hogy ráirányítsam az illetékesek és mindazok figyelmét, akik emberekkel, kommunistákkal foglalkoznak, hogy szív nélkül, emberi együttérzés nélkül e nemes feladatot ellátni nem tudják. Másfél órán keresztül hallgatom elbeszélését saját munkájáról, s mindjobban érik bennem a meggyőződés: sok igazság van lelkes, sok­szor szenvedélyes szavai mögött... — Ne vegye szavaimat panaszkodásnak — ezzel kezdi —, hi­szen saeretek itt dolgozni, és eszembe sem jut, hogy elmenjek innen. A bizalmat nekem az itt dolgozó kommunisták adták, amikor — eltérően a korábbi szokástól — már az első taggyűlésen valameny- nyien megjelentek. De hogy megjelentek, még nem mond sokat, hiszen azt is gondolhattam, hogy csupán kíváncsiságból jöttek el. De mégsem. Huszonketten felszólaltak — azt mondják, hogy erre még nem volt példa —, és szavaikból bontakozott ki csak igazán előttem a pártszervezet egész tevékenysége. Megtudtam, hány igazgató és párttitkár fordult meg a gazdaságban rövid idő alatt; hogy a kom­munistáknak nem volt beleszólásuk semmibe; hogy az osztályide- gen elemeknek szinte gyülekezőhelye volt Felsőbogát, és hogy mind­ennek köze van ahhoz a 6 millió forintos deficithez, mellyel a gaz­daság a múlt évben zárt. Itt a pártszervezetnek legfeljebb neve volt, de tekintélye... Elhallgat egy pillanatra, majd így folytatja: — Ne értsen félre, nem én voltam, aki rövid hat hónap alatt gyökeres fordulatot teremtett. Az érdem csak annyiban az enyém, amennyiben sikerült a pártvezetőség minds« tagját feladatkörének megfelelően foglalkoztatni és a kommunisták többségét a párlmun- kába bevonni. Az érdem tehát mindazoké, akiknek részük van ab­ban, hogy a gazdaság pártszervezetének egyre szilárdabb a tekinté­lye. — Nem tudom szavakkal érzékeltetni, mennyi időbe és vitába került pl., míg a szakvezetéssel megértettük a pártszervezet ellenőr­zésének jogát a gazdasági vezetés fölött. Említettem, hogy tavaly fő­leg a gazdaságban dolgozó osztály idegen elemek nemtörődömsége folytán milyen anyagi kár származott, többek között megromlott 600 mázsa búza. Nos, a pártszervezetnek — a gazdasági vezetéssel ellentétben — az volt az álláspontja, hogy ezt a búzát ne daráljuk le, hanem vizsgáltassuk meg, hátha még alkalmas emberi fogyasz­tásra. A gazdasági vezetők nemi értettek egyet velünk, és kétségbe­vonták azt a jogunkat, hogy ebbe az ügybe beleszóljunk. Végül le­ültünk tisztázni a köztünk lévő viszonyt, s örömmel mondhatom, hogy ez sikerült is, mindketten munkánk középpontjába a gazdaság érdekelt helyeztük. Ma már mindenki érzi, hogy szükség van a pártszervezetre. Mi szerveztük meg a DISZ-brigádot, tagjai 200— 250 százalékot teljesítenek. Elküldtük az agitátorokat a családtagok­hoz, hogy vonják be őket a növényápolásba. Van olyan kommunis­ta trakterosunk, mint Szabó József, aki már éves tervét is teljesí­tette ... Uzelc mind szemmellátható eredmények, és mégsem vagyok ^ megelégedett. Valahogy nem tudok teljes erővel dolgozni, úgy, ahogy szedetnék. Jobban mondva tudnék én, csak még senki sem kérdezte meg tőlem, hogy mit szeretnék, mihez volna kedvem ... — Pedig jól esik arról beszélni, amit szeretek, hogy hajókovács­ként kezdtem az életet, és eljutottam a Műszaki Tanárképző Főisko­lára. Aztán MTH iskolai tanár lettem és tagja a TTIT Országos Központja Pedagógiai Szakosztálya vezetőségének. Előadásokat tar­tottam; igen nagy örömmel tettem eleget minden ilyen irányú kérés­nek. Itt is többet adhatnék, jóval többet, de eddig még azt sem kér­dezték meg tőlem, hogy milyen iskolám van. — Miért félnek a járási páit-végrehajtóbizottságon tőlünk? Miért nem bíznak bennünk? Hiszen segíteni jöttünk, egész tudásun­kat a párt falusi politikájának szolgálatába akarjuk állítani. Miért nem fogadják el mind a két segítő kezünket? Miért csak az egyiket? Nem hiszem, hogy Somogybán olyan sok az egyetemet, főiskolát vé'g- jett párt- és gazdasági vezető, hogy reánk már nincs szükség. — Tudom, hogy panaszosan hangzanak szavaim, pedig koránt­sem ez az, ami az én jelenlegi munkámat betölti. Inkább a bizako­dás; de mennyivel jobb volna úgy dolgozni, ha több megértést, őszin­teséget és nagyobb felelősséget tanúsítanánk egymás iránt. Emlék­szem, amikor idejöttem és arról volt szó, hogy melyik pártoktatási formában vegyek részt, azt mondták a járási párt-vb-n: kapcsolód­jak be a politikai gazdaságtanba. De én nem akartam, mivel már ezt tanultam — lejövetelem előtt öthónapos pártiskolát végeztem Buda­pesten. — Hát akkor mit akarok tanulni? — kérdezték. A filozófiá­hoz volt kedvem, ilyen tanfolyam azonban a járásban nem műkö­dött. Elintézték, hogy Kaposvárra járjak a megyei konferenciákra. Az első foglalkozás idejéről időben értesítettek, részt vettem a kon­ferencián, amely nagyon tetszett, tartalmas, vitadús volt. Aztán vá­rom a következő meghívót, de csak nem jön. Eltelik 2—3 hónap, mikor Kaposvárott egyszer véletlenül összetalálkozom a propagan­distával. Kérdezem: mikor lesz legközelebb konferencia? Már meg­volt — mondja —, be is fejeztük ezt az oktatási évet. — És én még máig sem tudom, miért maradtam ki. — Milyenek a körülményeim, azt kérdezi? Már rendbejöttek; elég sok utánajárással ugyan, de végre lakáshoz jutottam. Bár égető kérdés volt ez nekem, mert nősülés előtt álltam. Amikor megnősül­tem — ezelőtt két hónapja —, bizony sek gondom volt: az esküvő után két napra meghalt feleségem nevelőanyja. Ez .aztán elvitte megtakarított pénzünket annyira, hogy arra szorultam: a gazdaságtól kérjek kölcsön 2—3 hétre egy lavórt. És tudja, mi történt? Kijöttek a járási pártbizottságtól és megróttak, hogy nem lett volna szabad lejáratnom a pártszervezet tekintélyét. Hiába magyaráztam, hogy meg voltam szorulva és a pártszervezet tekintélyén ezért még nem esett csorba, nem tudtunk közös nevezőre jutni. Szakszervezeti se­gélyt — azt mondták — azért nem kaphatok, mert még nem mutat­tam meg, hogy megérdemeltem. — No, de mindez már nem fontos, túl vagyok rajtuk, van laká­som, feleségem itt dolgozik, és meg vagyunk elégedve. Csak azt ké­rem, hogy írja meg: a járási pártbizottság próbáljon meg szorosabb kapcsolatot tartani velünk, nem fog a tekintélye rovására menni, ha jobban bízik bennünk, ha alapoz a mi véleményünkre is. És hagy­ják, hogy saját munkatervünket mi magunk készítsük el, hiszen ne­künk kell azt végrehajtani. Szerettem volna, ha látják az elvtársak, hogyan készítettük el munkatér vünket. Szinte mindegyik mondatát más-más vezetőségi tag tette hozzá, mindenki érezte, hogy ez a terv — a feladatoknak megfelelően — az ő véleménye, illetve a mi vé­leményünk alapján készült el. Meggyőződésünk volt, hogy ezt a ter­vet végre tudjuk és végre is fogjuk hajtani. És mit gondol, mi tör­tént? Kijöttek a pártbizottságtól, megnézték ezt a tervet és kijelen­tették, hogy nem jó, majd küldenek ki egy sémát, aszerint csinál­juk meg, azon van elvi bevezető- is. T átja, elvtársnő, ezért kérek é* több bizalmat. Mert én nem -*-J vesztettem el az önbizalmamat, és mégegyszer hangsúlyo­zom: szeretek itt lenni, de vegyék figyelembe az elvtársak, hogy mi sokat tanultunk, mielőtt idejöttünk, képesek vagyunk önállóan dol­gozni, és hogy mi tudásunk legjavát akarjuk adni. Vucsák Magda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom