Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-06 / 132. szám

Szerda, 1956. június 6. SOMOGYI (NÉPLAP 3 A RO TERMÉS ALAPJA A GONDOS NÖVÉNYÁPOLÁS KÉPEK A BERZENCEI UJ BARÁZDA TSZ-BÖfc ÍL ■ ,1^ s*i*iMáÉÉÜI % A berzencei Uj Barázda Tsz a csurgói járásban, de a megyében is elsőnek végzett a tavaszi mezőgazdasági munkákkal. A képen Nyitrai József alapszervezeti titkár, Bolla János községi függetlenített párttitkár és Fekete János agsronómus vizsgálják a burgonyatáblát. A tsz tagjai az 5 holdnyi előcsíráztatott burgonyát már kétszer megkapálták, be is töltöttéül, és már virágzik az egész tábla. De a másik 30 holdon vetett burgonyá­jukat is időben megkapálták. Kétszer gépi sarabolóval, majd kézierővel újból megkapálták. Ez a gondos nö­vényápolás bizonyára magas terméseredményeket hoz majd a tagságnak. Derékig ér a rozs a tsz földjein. Mái* gyönyörűen lei- virágzott, a kalászok bő termésit ígérnek. Pólyák János községi agronómus, Fekete János, a tsz agronómusa és Bolla János községi függetlenített párttitkár örömmel gondol arra: az eddigi gabonatermés eredményeket az idén felülmúlják. Ezt különben nemcsak ők látják így, hanem a tsz-napi 500 látogató Is. Több dolgozó paraszt meg is mondta: az egyéni parcellákon ilyet termés nem­igen ígérkezik. Gabonából 12 mázsás átlagtermésre szá­mítanak az Uj Barázda tagjai. ÍA TEXTILMŰVEK KULTÚROTTHONA —TOTTHONA-E A KULTÚRÁNAK? I Nehéz lenne számbavenni, hány ♦ ízben adtunk hírt örömmel me­♦ gyénk legnagyobb üzeme, a Textil­♦ művek fejlődéséről, munkájáról, j S bárcsak ilyen örömmel számol- 5 hatnánk be az élüzem Textilművek ♦ kultúrotthonának fejlődéséről, i munkájáról is. | Leírtuk ezt a szót: kultúrotthon, ♦ bár több joggal azt a nevet adhat- j nánk a nagy költséggel épült, szép | otthonnak: l hétvégi \ zenés szórakozóhely. ♦ { Ez az elnevezés jobban ráillene, ♦ mint a kultúrotthon név. És sajnos, ♦ nemcsak a Textilművek kultúrott­♦ honára, hanem csaknem valameny- { nyi üzemi kultúrotthonunkra. { (Megjegyezzük, érdemes ezen el- | gondolkozni az üzem szakszervezeti i bizottságának, a városi pártbizott- I Ságnak, a városi tanács népműve­♦ lesi osztályáról nem is beszélve, ♦ mert az amúgy is elkönyveli, hogy színvonalas kultúráiét zajlik a vá­rosban, s így nincs tennivaló.) Szépen elkészített, dekoratív táb­lán olvasható a kultúrotthon bejá­ratánál, milyen rendezvényeken művelődhetnek, szórakozhatnak a Textilművek dolgozói a hét hét napján. A hét nap műsorából ötöt nyugodtan törölhetnének, ugyanis — sajnos — a legnagyobb érdeklő­désnek csak a szombati és vasár­napi rendezvények, az esti tánsos összejövetelek örvendenek. No jó, a Textilművek a fiatalok üzeme, táncoljanak, szórakozzanak a fia­talok. Szükség van erre. De vajon csak a hétvégi táncos szórakozás a célja a kultúrotthonnak? Ezért fe­lesleges fenntartani. A Béke Szálló nagytermében s más helyütt ugyanígy táncolhatnak a fiatalok. Annyi bizonyos, nem könnyű egy kultúrotthonigazgató munkája. Si­mon elvtárs igyekszik is tőle tel­hetőén elvégezni ezt. Igyekszik jó műsort összeállítani a TTIT és más kulturális szervek segítségét igény- bevéve. A műsor azonban nem ele­gendő. Valami más baj van ebben a kultúrotthonban. A különböző előadásoknak ugyanis egyáltalán nincs látogatója. Sorolhatnánk az eseteket. A TTIT nem egy ízben — nehéz lenne megmondani, hány­szor — biztosított előadót s rende­zett ismeretterjesztő művészeti, politikai vagy más előadást, elő­adássorozatot. Furcsa azonban, hogy ezekben az esetekben nem­csak előadót, de közönséget is a TTIT-nek kellett biztosítani. Legutóbb a XX. század magyar irodalmáról rendezett a TTIT elő­adássorozatot. A közönség között még véletlenül sem lehetett látni az előadásokon olyan dolgozót, aki a Textilművekhez tartozik. A kö­zönséget is a TTIT szakmai titká­rainak, előadóinak kellett toboroz­ni minden esetben. És érdekes — s talán innét kell elindulni, hogy a baj gyökerét megleljék — a Tex­tilművek vezetőit sem lehet látni az előadásokon. De más rendezvé­nyen is hiába keresné őket bárki. Szombaton—vasárnap — legyen bár zártkörű rendezvény is — zsú­folásig tele a nagyterem táncolók- kal. Igaz, erre nem kell toborozni közönséget. Jönnek anélkül is, hogy hívnák őket. Ezen lemérni viszont nem lehet a kultúrotthon látogatottságát. Vajon nem tudná megtenni a kultúrotthon igazgató­ja. művészeti előadója, hogy gyak­rabban látogatna el az üzembe, a dolgozókhoz, s nemcsak a hétvégi táncos szórakozásról, de más ren­dezvényekről is beszélnének ve­lük? Megpróbálnák megszerettet­ni, megkedveltetni az előadásokat úgy, hogy elmondanák, mit adnak az ilyen rendezvények a dolgozók­nak? Persze, ez fáradságosabb, több munkát jelentene. ' Viszont megérné. Azt írtuk, próbálják megszeret­tetni az otthon vezetői a szépet, az igazi művészetet is a dolgozókkal. De vajon hogyan sikerülhet ez, amikor a kultúrotthon művészeti előadója, Juhász elvtárs jellemzően kijelentette: utálja a népdalt. Micsoda ellentétek! A folyosón ott van még a táblán a cikk, amelyet a Népművelés írt a Scmogy megyei Népi Együttesről, a Textilművek tánccsoportjának budapesti szerepléséről, s éppen azt dicsérik, ami érték műsorukban: a nép kincseinek, a népdaloknak — amelyeket Bartók, Kodály dolgo­zott fel — művészi tolmácsolását. De Juhász elvtárs »utálja« a nép­dalt, a/ népművészetet, hiszen ő már »messze van attól«, s rá van bízva, hogy ezt a kincset megis­mertesse, megszerettesse az üzem dolgozóival. így aztán — szív és lelkesedés nélkül nehezen sikerül­het ez. Nem érheti az a vád az üzem dolgozóit, hogy csak táncolni sze­rednek, hogy csak a táncestekre járnak a kultúrotthonba. A hibát nem ott, nem ő közöttük kell ke- resm. A kultúrotthon felelőseinél — a Textilművek vezetőinél —, akiket nem látni a rendezvénye­ken, s továbbmenve a város kul- túréletében: a városi tanács nép­művelési osztálya, a városi pártbi­zottság kulturális munkájában. Szeretnénk, ha hamarosan le­írhatnánk a Textilművek kultúr- otlhonáról, s a többi üzemi kultúr- clthonról, hogy immár nemcsak hétvégi szórakozóhelyek, hanem valójában kultúrotthonok, a mű­vészetek, a tudományok, a hasznos ismeretek szorgos terjesztői, meg- szerettetői. Ezen kell munkálkod­niuk nemcsak a kultúrotthon veze­tőinele, hanem mindazoknak, akik­nek törődnie kellene ezzel is. Tö­rődni felelősséggel, szeretettel, a kultúra szeretetével. N. T. LAPUNK HITELÉÉRT Nemréqiben közöltük, hoqy Fästi Pál elvtárs, az Orszáqos Tervhiva­tal főosztályvezetője előadást tartott a Textilművekben. Előadása során — ahoqy közöltük — meqemlítette, hoqy a második ötéves terv során Kaposvárott vaqy Siófokon kenyér- qyár épül. Cikkünk közlése után többen keresték fel szerkesztőséqün- ket, s helyrelqazítást kértek — a megyei tervosztálytól — azért, mert véleményük szerint helytelenül kö­zöltük Füsti Pál elvtórs cikkében a kenyérqyár létesítéséről szóló részt. Munkatársunk, aki Füsti Pál elvtárs beszédét meqhallqatta s arról cik­ket írt — levélben kereste fel Füsti Pált, tekintve, hoqy az előadó sza­vait jeqyezte le munkatársunk, azt foqadta el szerkesztőséqünk tény­ként. Füsti Pál elvtárs válaszából közöljük az alábbiakat: »Előadásomnak az a része, mely­ben a kenyérgyár kérdésével fog­lalkoztam, valóban rosszul volt fo­galmazva és félreértésre adott al­kalmat. A helyzet jelenleg a követ­kező: a Siófokon már épülő ke­nyérgyáron kívül megoldást kell ta­lálni Kaposvár kenyérellátására is. Az, hogy ez milyen módon fog tör­ténni — egy új kenyérgyár építé­sével, vagy kisebb sütödék felállí­tásával — ma még nincs eldöntve. Ennek eldöntése csak a második öt­éves terv részletes tervezése során lesz lehetséges. Ismétlem tehát, Ka­posvár kenyérrel való ellátásának kérdése a második ötéves terv so­rán valamilyen formában meg fog oldódni. Budapest. 1956. júniiis 2. Füsti Pál.« # * A kritika tehát, amely a megyei tervosztály részéről és több helyről érte lapunkat Füsti Pál elvtárs be­szédéről szóló cikkünkért — nem volt jogos, s nem a lap munkatársa követte el a hibát, aki szó szerint közölte Füsti elvtárs szavait. Füsti Pál elvtárs sem helytelen adatot közölt, csak szavaival félreértésre adott alkalmat, s ezért a félreérté­sért bírálta lapunkat helyreigazí­tást követelve a megyei tervosztály. fiz egyetemi és szakközépiskolai hallgatók iskoláztatásáról és elhelyezéséről A Minisztertanács határozatot hozott az egyetemi és szak-közép- iskolai hallgatók iskoláztatásának és kötelező szakmai gyakorlatra való elhelyezésének rendjéről. A rendelet kötelezi a minisztere­ket s az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy előre állapítsák meg az évenként felveendő hallgatók számát, a tényleges káderszükség- let és a népgazdaság hosszabb táv­latú káderképzési terve alapján. A rendelet kimondja azt is. hogy a különböző iskolák felett felügye­letet gyakorló miniszterek a koráb­ban megjelölt igények szerint osszák szét a végzett növendékeket a mi­nisztériumok és az országos hatás­körű szervek között. Ez az Intézkedés a jövőben meg­akadályozza azt. hogy egyes szak­ágakra több — esetleg kevesebb — szakembert képezzenek ki. mint a tényleges szükséglet, s így minden végzős hallgató részére képzettsé­gének megfelelő munkát tudnak biztosítani népgazdaságunkban. Könyvespolc A. L. Szidorov: Fejezetek a Szov- etunió történetéből. (1907—1917 már- ius.) (Szikra Könyvkiadó.) Ez a népszerűén megírt, mind- mellett tudományos színvonalon álló mű azt a történelmi időszakot leli fel, mely az első polgári de­mokratikus forradalom vereségétől z 1917 februárjában lezajlott má- odik polgári demokratikus forrada- om győzelméig terjed. A könyv cél- a, hogy szélesebb alapokon világítsa meg a Szovjetunió történetének szó- banforgó időszakát, s részletesebben magyarázza meg azokat a változáso­dat, melyek az 1905-ös forradalom után és annak hatására az ország ’azdaságában, politikai szerkezeté­len és osztályviszonyaiban végbe- «nentek. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A bizalom jó munkára A napokban Nagy Lajos elvtárs, a Csurgói Járási Párt-végrehajtóbizott­ság instruktora levélben közölte szerkesztőségünkkel, hogy az É. JVI. 1. számú 'Kavicstermelő Vállalat gyé- kémyesi üzemében hónapok óta nem tartanak taggyűlést és semmiféle pártélet nincs, sem a titkár, sem a párttagok nem végeznek pártmunkát. Nagy elvtárs. kérte, hogy a pártszer­vezet murukábaiendítéséhez adjon se­gítséget szerkesztőségünk. A levél alapján megvizsgáltuk az üzem párt- szervezetének munkáját, és ennek során beigazolódott, hogy a tevéiben foglaltak az utolsó szóig fedik a va­lóságot. Kiderült az is, hogy nemcsak a tag­gyűlések megtartását hanyagolják el már hónapok óta — január eüején, a vezetőségválasztáskor volt az utol­só taggyűlés —, hanem vezetőségi ülést sem tartottak; politikai iskola is mindössze kétszer volt; az SZKP XX. kongresszusát nem tanulmá­nyozták, nem ismertették a második ötéves terv irányelveit, egy éve nem tartottak szakszervezeti gyűlést, egy­szóval a pártsserveset csak papíron létesik. Súlyos dolgok ezek, érdemes végig­kísérni, miből' adódhatott elő e mu­lasztás. A pártszervezetnek háromta­gú vezetősége van: Kis Kálmán, Nagy József és Kovács István a tag­ja. Kis elvtárs már tavaly is titkára volt a szervezetnek, a vezetőségvá­lasztó taggyűlésein ismét őt válasz­tották meg. Felmerül a kérdés, va- jcn érdemes volt- e a kommunisták bizalmára Kis Kálmán? Mit mutat korábbi munkája? A pártszervezet Kis Kálmán ititicársága alatt egyet­len egyszer sem volt az élenjárók között a járásban. Ugylátszik, a já­rási pártbizottság mégis bízott ben­ne, ezért küldte el tavaly öthónapos pártisikolára is. Lehetne vitatkozni, hegy jó befektetésnek bizonyult-e Kis elvtárs pártiakclára küldése. A járási pártbizottság ugyanis mielőtt javasolta volna őt az iskolára, az üzem hárem vezető dolgozójától vé­leményt kért Kis Kálmán korábbi munkájáról. A véleményt mindegyi­kük egyénileg készítette el, de egyi­kük sem javasolta pártiskolára való küldését, éppen ment. 'korábban is hanyagul végezte párttitkári teen­dőit. Kis elvtárs tehát elvégezte a pártiskolát. Bíztak abban az üzem kommunistái, hogy a tanultak alap­ján jobban' fogja irányítani a szer­vezetet, ezért választották be ismét a vezetőségbe. Reményük azonban úgylátszik, cső­döt mondott, ezt bizonyítják az előbb felsorolt hibák. Megkérdeztük Kis elvtársat, ■ mi~las oka e nagyfokú nemtörődömségnek. Igencsak furcsa »indokot« hallottunk válaszként. A 21 tagú pártszervezet­ből négyen — mivel (Gyékényesen laknak — a gyékényesi községi alap- szervezethez tartoztak, ott végeztek pártmunkát, ott képezték magukat tovább. Az üzemi pártszervezet és a gyékényesi MDP-vezetőség függetle­nített titkára immár egy éve amiatt harcoltak egymással, hogy a négy kommunista hol tartassék nyilván. És mivel a legaktívabb kommunis­tákról volt szó, megmakacsolta ma­sát Kis elvtárs és széltében-hosszá- ban hangoztatni kezdte: amíg azok át nem jelentkeznek az üzemi sze» vezethez, addig nem hajlandó semmit sem tenni. És »állta« is a szavát. Titkár nélkül egy pártszervezet olyan, mint a parancsnok nélküli hadsereg. És ez még fokozottabban áll a gyékényesi üzem pártszerveze­tére, amelynek másik két vezetőségi tagja hasonló »lelkesedéssel« végzi munkáját, mint a titkár. Egyetlen példát erre: Kovács elvtárs az üze­mi bizottság elnöke is. Ö az, áld egy éve nem tartott szakszervezeti tag­gyűlést. A termelési értekezlet elő­készítésében csupán annyira folyik bele, hogy tudomásul vcseí, ha közli vele az üzemvezető, hogy miről lesz szó. Nagy József pártvezetőségi tag a gazdasági ügyeket Intézi, s hol egy kötelez. •. héttel, hol kettővel később számol el a tagbélyegekkel. A párttagok véleménye És a párttagok, mi az ő véleményük minden-öl? Tálasi István elvtárs, aki a párttitkár brigádjában dolgozik, már többször kifogásolta, miért nem tartanak taggyűlést. Ö nemrégen ke­rült az üzembe, előző munkahelyén megszokta, hogy szervezett pártéletet éljen, hogy megbízzák különböző fel­adatok elvégzésével, ezt igen hiányol­ja mostani munkahelyén. Horváth József elvtárs, az üzem vezetője büszke arra, hogy az első negyedévi súlyos elmaradást a ’ második ne­gyedben bepótolják, sőt féléves ter­vüket túl is teljesítik. »De mennyivel jobban, könnyebben menne a mun­ka, ha a pártszervezet betölfené hi­vatását, ha ellenőrizné munkámat, számankérné, hogy mit miért csiná­lok, ha a pártszervezet munkája nyo­mán minden dolgozó harcolna az ön­költség csökkenése, az anyagtakaré­kosság érdekében. A pártvezetőség és a szakszervezet hanyagsága foly­tán üzemünk ötéves tervjavaslata is úgyszólván csak a magam és néhány gazdasági vezetőre korlátozódhatott, mert nem volt, aid a dolgozóknak megmagyarázza, hogy saját javasla­tukkal hogyan segíthetik népgazda­ságunkat.« A legteljesebb mértékben egyat kell értenünk mindazokkal, akik hiányolják a pártszervezet irányító, nevelőmunkájat. De ne álljunk meg a tények regisztrálásánál. Kis elv­társ elismerte, hogy tarthatatlan az álláspontja, s ígéretet ás tett arra, hogy — főleg, mert a négy kommu­nista átjelentkezett Gyékényesről a« üzemi szervezethez — egy hónapon belül gyökeres változás történik az alapszerv életében; hogy a három műszaknak megfelelően hárem .párt- csoportot alakítanak; hogy egy héten belül taggyűlést tartanak, melyen önkritikusan értékeli a párt vezető­ség eddigi semmittevését. Mi viszont megígértük, hogy egy hónap múlva ismét beszámolunk lapunkban a vál­tozásokról. , Kösös erővel a hibák kijavításáért S hogy akkor ne kelljen újra bí­rálni a pártvezetőség tagjait, sokat segíthet a járási pártbizottság is. Igaz az, hogy Nagy elvtárs, az instruktor hetenként látogatja az üzemet, de ez keyés. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy mindent nem tud megoldani az instruktor sem, éppen ezért szükség lenne arra is, hogy a pártbizottság titkárai is látogassa­nak el néha hozzájuk. Vas elvtárs foglalkozik az üzemekkel a pártbi­zottságon, ennek ellenére majdnem egy év alatt mindössze háromszor volt az üzemben. Rudics elvtárs, a pártbizottság első titkára még egy­szer sem járt a kavicsbányában. A 'Pártbizottság mulasztása annál is in­kább elítélendő, mivel a Csurgói Faipari Vállalat mellett a járás egyetlen ipari üzeme. De ha bár- mennvi üzem tenne a járásban, akkor is sokkal előbb kellett volna már se­gíteni, annál is inkább, mivel tudo­más* k volt róla, hogy megszűnt a pártétet a kavicsbányában. Nem tűr halasztást a hibák kija­vítása, s ebből a járási pártbizottság­nak ugyanúgy, mint az alapszerv vezetőségének, .ki kell vennie a ré­szét. De nézzenek magúkba az üzem kommunistái is, akik néha szót emel­tek a .pártvezetőség nemtörődömsé­ge elten, ennél tovább azonban nem mentek. Legyen tanulság számukra is e bírálat, és a jövőben követeljék meg a pártvezetőségíiől, hogy ellás­sa azokat a teendőket, amelyeket a párt rábíz, hogy érdemelje ki a bi­zalmat, amelyet a vezetőségválasztás­kor előlegeztek neki. A kezdeti lépé­seknél bizonyára akadnak megold­hatatlannak látszó feladatok, de ha a párttagok mindegyike támogatja a pártvezetőséget, maga is részt kér a munkából, akkor egy hónap múlva már eredményekről tájékoztathatjuk olvasóinkat. Pócza Jánosné A fűtermés 40 százalékából xöldsilót késxítenek a nemesdédi Május 1 Tsx-ben — Nem győzzük a széna szárítását, 'betakarítását, ezért úgy döntöttünk, hogy zöldtakarmónyunk egy részét zölden lesilózzuk. Számításunk sze­rint rétjeink fűtermésénék 40 szá­zalékát — különösen a sásos részt — bíborral együtt lesilózzuk, így igen jelentős tópanyagtartalmú takar­mányt nyerünk télre. Köztudomású, hogy a sásos szénát szárazán nem szívesen fogyasztja a jószág, csak elpazarolja, így pedig, képletesen szólva, aranyat ér az állatnak — mondotta egyik beszélgetésünkkor Horváth István elvtárs, a nemesdédi Május 1 Tsz elnöke. Nagyon helyesen cselekednek a nemesdédiek, érdemes tanulni tőlük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom