Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-30 / 153. szám
„Könyörtelen harcét Ingunk vívni azok ellen, akik szülőföldünket fenyegetik“ A POZNANI ESEMÉNYEKRŐL Varsó (MTI). A PAP jelenti: Csütörtökön súlyos rendzavarások történtek Poznan városában. Ellenséges ügynököknek sikerült utcai zavargásokat provokálniuk, egyes középületeket megtámadtak. A provokációnak 38 halálos és 270 sebesült áldozata van. Az elesettek között vannak a lengyel hadsereg katonái és a közbiztonsági szervek funkcionáriusai, akik akkor vesztették életüket, amikor a diverziós bandák támadásával szemben védelmezték a középületeket. A munkások mélységes felháborodással ítélik el a diverziós cselekményeket. A kormánynak és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői, köztük Jozef Cyrankiewicz miniszterelnök a zavargások színhelyére utaztak. A hatóságok a munkásosztály öntudatos részére támaszkodva úrrá lettek a helyzeten és helyreállították : városban a rendet. A munkások június 29-én reggel hét óráig túlnyomó többségükben megjelentek munkahelyükön azoknál a vállalatoknál, ahol előző nap megszakadt a munka. Helyreállították a villamos- vasúti és az autóbuszközlekedést is. A letartóztatott diverzánsok ügyében folytatott előzetes vizsgálat arra mutat, hogy ezek a személyek a reakciós földalatti mozgalommal állnak összeköttetésben. A nagyméretű és gondosan előkészített provokációért és diverzióért felelős személyeket a törvény teljes szigorával fogják sújtani. Mint a Lengyel Távirati Iroda hozzáfűzi, nem véletlen, hogy az ellenség éppen Poznant választotta ki provokációja színhelyéül a poznani nemzetközi vásár ideje alatt. A cél az volt, hogy megrontsák a népi Lengyelország aJó hírét és akadólyoz- |Hffift ország nemzetközi kapcsolatnak fejlődését. Egyébként az imperialista ügynökök és a reakciós földalatti mczgalom egy idő óta arra próbálja felhasználni az egyes poznani vállalatoknál mutatkozó gazdasági nehézségeket és sérelmeket, A Belügyminisztérium államvédelmi és határőrizeti szervei a dolgozók segítségével elfogták az imperialista lLÍrszerzőszervek két fegyveres ügynökét, Mező Sándor közönséges bűnöző, volt győri és Pathy Lajos volt mailomsekii lakosokat, akik az országból kiszökve imperialista kémszervezet szolgálatába szegődtek. Mindketten 1956. júniusában illegálisan lépték ót nyugatról a határt. Mező és Pathy, amikor őrizetbe akarták ven- mi őket, fegyveresen próbáltak elfien- áüpfni. Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy nevezettek az egyik nyugaton működő kemszervezet ügynökei. E kómszarvezetben fizetett ügynökökként aktív tevékenységet fejtenek ki a nyugatira menekült fasiszta mahogy megmozdulásokat provokáljon a népi hatalom ellen. A poznani provokációt Lengyelország ellenségei olyan időpontban hajtották végre, amikor a párt és a kormány legfőbb gondja a dolgozó nép sérelmeinek orvoslása és az ország életének demokratizálása. Ezzel Lengyelország minden becsületes emberének, minden hazafinak tisztában kell lennie. A Trybuna Ludu a poznani eseményekről: »A párt és a kormány nagy erőfeszítésekbe kezdett azzal a céllal, hogy minden téren javítson életünkön. A lakosság nagy többsége tevékenyebb szerepet vállal ezekben az erőfeszítésekben, mint korábban. Növekedett a lakosság széles tömegeinek politikai aktivitása. Az egész nemzetet felölelő nagy vita folyik arról, hogy eredményesen megjavítsuk életünket politikai és gazdasági vonatkozásban és arról, hogy legszélesebb körűen demokratizáljuk életünket. Külföldi ügynökök jólszervezett körei éppen ezt az időpontot választották ki, az ellenség éppen ezt az időpontot szemelte ki arra, hogy világosan látható provokatív céllal incidenseket rendezzen. Ez a provokáció nem lesz sikeres. Meg fogjuk védeni legértékesebb tulajdonunkat: ezt a Lengyelországot, amelyet a hazai és a külföldi reakció őrült terveivel szemben az egész nemzet felmérhetetlen munkájával kiemeltünk a háborús pusztulás szakadékéból. Gondosan különbséget fogunk tenni a provokátorok csoportja és a poznani munkások lrözött. De mindannyian, akik szívünkön viseljük Lengyelország érdekeit, mindannyian, akik számára kedvesek a kemény munkában elért eredmények, mindannyian, akik életünk javítását és demokratizálását kívánjuk — és ez alatt értendő a lakosság túlnyomó többsége — könyörtelen harcot fogunk vívni azok ellen, akik szülőföldünket fenyegetik«. gyai- emigráció tagjai — nyilasok, volt csendőrök, horthysta katonatisztek és más hazaárulók —, akik a kiszökött személyek közül szemelik ki áldozataikat és átjátsszék azokat imperialista megbízóik kezére. Az elfogott kémek katonai objektumok, laktanyák és repülőterek titkos adatainak megszerzésére törekedtek. A letartóztatott banditáiénál automata pisztolyokat, fényképezőgépeket, .titkos íráshoz alkalmas vegyszereket, hamis igazolványokat, kémtevékenységüket bizonyító egyéb dokumentumokat és fölszereléseket foglaltak le. A vizsgálatot a Belügyminisztérium államvédelmi szervei folytatják. Az amerikai hadgyakorlatok veszélyeztetik az Air France légivonalait Az Air France francia légiforgalmi társaság egy képviselője június 20-án Párizsban közölte, hogy nyugatnémet területről tűz alá vették az Air France egy Prágából Párizsba iartó utasszállító gépét. A gép pilótája világosan megfigyelhette a légvédelmi tüzérség lövéseinek torkolattiizét és a lövedékek robbanását jelző felhőcskékct a gép közelében. Az Air France a tüzelést az amerikai csapatok hadgyakorlataival magyarázza és megbízta frankfurti irodáját, hogy tisztázza az esetet. Érdekességek innen—onnan Egy kutya tyúkanyó szerepében Németországban egy kotlóstyúk megtámadta a tojásból kikelt kicsinyeit és kettőt csűrével megölt. A megmaradt 13 kiscsibét a gazda egy dobozba rakta és a dobozt elhelyezte a fürdőszobában a fűtőtest mellett. A gazda »Heidi« nevű nősténykutyája beosont a fürdőszoba nyitott ajtaján és a kiscsi békét védelmébe vette. Azóta sem hagyta el a növekvő kiscsirkéket és úgy vigyáz rájuk, mint szeme világára. »Hogy a mennyországba kerüljenek... « A Berliner Zeitung híradása szerint egy 39 éves asszony a felsőfalz- vidéki Kollebergben vallási megszállottságában két lányát baltával akarta agyonverni, hogy »a menyországba jussanak«. »NEM CSALÁS, NEM ÁMÍTÁS ...« A Die Welt című hamburgi lap június 22-án többhasábos cikkben számolt be arról, hogy az amerikai szakértőket egészen megdöbbentette, »milyen nagy lendülettel és kvalitással zúzták szét az oroszok az Egyesült Államok eddigi technikai fölényét«. — »Nem csalás, nem ámítás« — állapítja meg a lap —, hogy a Szovjetuniónak ma olyan repülőgépei vannak, amelyek lökhajtásos motorja »kétszerié olyan hatásosak, mint a legerősebb nyugatiakéi«. A cikk párhuzamot von a kél ország jelenlegi leglcorszerűbb hosszútávú bombázói közt és arra végkövetkeztetésre jut, hogy a szovjet gépek úgy üzemanyagfogyasztás, mint teljesítmény szempontjából fölényben vannak az annyit magasztalt amerikai B—52 »Stratofortress« atombombaszállítóval szemben. — Radioaktív eső Indiába i. A gul- margi kutatóintézet közleménye szerint Kásmir északi részén és Kalkutta területén rádióaktív eső esett. A Blitz című bombayi lap ezzel kapcsolatban megjegyzi: »Indiának nem szabad többé tűrnie, hogy a nyugati hatalmak az ázsiai vizeken kipróbálják bombáikat. A kísérletek megmérgezik légkörünket, ehetetlenné teszik élelmiszereinket és veszélyezt*tik egész Ázsia népűt«. Fegyveres kémeket tettek ártalmatlanná a belügyminisztérium államvédelmi szervei Gyorslista a Harmadik Békekölcsön hatodik sorsolásáról A százezer forintis főnyereményt nyerte XIV. esztály 11 896 sorozat, 20-as számú kötvény. 00012 01—50 200 05224 01—50 200 12769 01—50 200 00071 01—50 200 01562 01—50 1000 12994 35 5000 00034 01—150 200 05657 01—00 200 12994 01—50 200 00125 01—50 200 05709 01—50 200 13070 01—50 500 00244 01—50 200 05757 01—50 1000 13106 22 5000 00264 26 50 000 05778 01—50 200 13106 01—50 200 00264 01—50 200 05925 01—50 200 13140 48 10 000 00304 01—50 200 05996 19 10 000 13140 01—50 200 00458 01—50 200 05906 01—50 200 13173 01—50 200 00637 01—50 200 06037 01—50 500 13318 47 5000 00902 01—50 500 06106 01—50 500 13318 01—50 200 00957 11 50 000 06278 01—50 200 13433 01—50 200 00957 01—50 200 06372 01—50 200 13438 01—50 200 01086 01—50 200 06391 01—50 200 13522 01—50 200 01108 45 10 000 06581 01—50 500 13574 01—50 200 01108 01—50 200 06628 01—50 200 13684 01—50 1000 01248 01—50 200 06758 01—50 200 13692 01—50 200 01297 01—50 200 06833 01—50 200 13806 30 5000 01309 37 10 000 06837 01—50 200 13806 01—50 200 01309 01—60 200 06962 01—50 200 13821 01—50 200 01381 20 25 000 06976 01—50 200 13913 01—50 200 01381 01—50 200 07128 01—50 1000 13937 01—50 200 01773 01—50 500 07161 01—50 * 200 14038 38 25 000 01822 01—50 200 07283 01—50 500 14038 01—50 2«0 02081 01—50 200 07419 01—50 200 14087 01—60 20« 02093 18 5000 07441 01—50 200 14172 01—50 200 02093 01—30 200 07711 01—50 200 14337 01—50 200 02191 01—50 200 07834 01—50 1000 14346 20 10 «00 02242 01—50 200 07962 01—50 200 14346 01—50 200 02247 01—50 500 08457 47 5000 14354 01—50 20« 02280 01—50 200 08457 01—50 200 14356 01—50 200 02287 01—50 500 08492 01—50 200 14511 01—50 20* 02297 01—50 200 08582 01—50 500 14666 01—50 20» 02306 01-30 500 08746 01—50 500 14708 01—50 20« 02341 01—50 200 08819 01—50 200 14837 27 10 00» 02390 01-30 200 08972 01—50 200 14837 01—50 200 02490 01—50 200 08973 01—50 200 14919 01—50 200 02514 01—50 200 09090 01—50 200 15011 18 5000 02521 01—50 1000 08037 01—50 200 15811 01—50 20« 02635 34 10 000 09336 01—50 200 15149 12 500 02635 01—50 200 09344 01—50 500 15149 01—50 20« 02646 01—50 200 09366 50 5000 15183 01—50 50« 02680 01—-50 200 09366 01—50 200 15307 01—50 50« 02695 01—50 200 09437 01—50 200 15219 01—50 200 02855 01—50 200 09635 21 5000 15369 01—50 20» 02925 01—50 200 09567 01—50 200 15379 01—50 200 03006 01—50 200 09635 01—50 200 15434 01—50 100« 03109 01—50 200 10172 01—50 200 15509 01—50 200 03454 01—50 200 1022 01—50 200 15531 01—50 200 03530 08 5000 10276 01—50 200 15855 01—50 200 03530 01—50 200 10292 01—50 200 15942 29 25 000 03573 42 5000 10332 01—50 200 15942 01—50 200 03573 01—50 200 10570 01—50 200 15979 01—50 200 03645 35 5000 10579 01—50 200 16055 08 5000 03365 01—50 200 10598 27 5000 16055 01—50 200 03650 01—50 200 10598 01—50 200 16166 01—50 500 03884 01—50 200 10864 01—50 ' 500 16250 01—50 1000 03956 01—50 200 10899 01—50 200 16255 01—50 100« 03957 01—50 200 10941 01—50 500 16322 01—50 200 03958 01—50 500 11123 01—50 200 16357 08 5000 04016 01—50 500 11361 01—50 200 16357 01—50 200 04067 01—5« 200 11405 01—50 200 16489 01—50 200 04074 10—50 1000 11547 01—50 200 16553 50 5000 04205 01—50 200 11636 01—50 500 16553 01—50 200 04246 01—50 500 11776 18 5000 16610 01—50 200 04524 30 10 000 11776 01—50 200 16629 06 5000 04524 01—50 200 11882 01—50 200 16629 01—50 200 04525 08 5000 11889 15 500 16701 01—50 200 04525 01—50 200 11889 01—50 200 16704 12 5000 04544 09 25 000 11896 01—50 200 16704 01—50 200 04544 01—50 200 11933 01—50 200 16740 34 5000 04596 01—50 200 12000 01—50 500 16740 01—50 200 04649 01—50 200 12081 17 5000 16842 48 5000 04800 21 5000 18081 01—50 200 16842 01—50 200 04800 01—50 200 12095 01—50 200 16875 01—50 200 04830 48 5000 12139 01—50 500 Esetleges számhibá04830 01—50 200 12544 01—50 500 kért felelősséget nem 04964 01—50 200 12685 01—50 500 vállalunk. * -o- « '• íriip.'i’ CZOMORÜ NAP, 1944. JÜNWS ^ 29. Megnyitották a szegesdróttal elkerített »gettó« hetek óta elzárt kapuit, s külön-külön csoportokban megindult az állomás felé a szomorú sárgacsillagos menet. Az utca kövezetén koppannak a léptek, a zárt sorokhoz nem szokott emberek, asszonyok menete lassan hullámzik a szuronyok között. Az SS-suhancok arcán kárörvendő mosoly, ahogy a menet két oldalán lépkednek; a félrevezetettek, a becsapottak, a kalandra, uralomra vágyók önhitt mosolya. Itt-ott egy- egy szuronyos honvéd, csak az ő arcukon látszik a szégyen, ott bujkál az összeszorított száj mögött, a szemekben. De mentiek, parancsszóra kísértje a szomot'ú menetet. Kétoldalt szuronyok, katonák és SS-ek szuronyai. A kísérők közt sikoltó-lelkű, most már minden rosszra felkészült és mégis reménykedő, szorongószívű emberek. Kis batyukat lóbál a görcsösön összehúzódó marok, a másik a feleség kezét markolja, szorítják egymásét, s most talán késsel sem lehetne elvágni a két kezet egymástól. Utolsó biztatósok remegnek a szorításokban. Az asszony vezeti a csodál- kozó-szemű gyermeket, aki semmiről sem tud, semmit sem ért. A másik ölében viszi a síró csöppséget, aki C9ak annyit lát, mogorva emberek noszogatják azt, akinek olyan puha, olyan meleg az ölelése, aki olyan édes tejet adott. Csak azt látja — szomorú fájdalom s izzó düh szikrázik az ember szemében —, aki olyan jóságosán nézett, amikor az ő kis ágya fölé hajolt. Az arc&k NAGY TAMÁS: Két szomorú nap évfordulójára (1944. JÚNIUS 29., :ÚNIUS 30) | megfogytak, megsápadtak. A férfiak arca borostás, s a szájuk szélén keserű ráncok húzódnak. Öreg anyókák tipegnek párjukba kapaszkodva, botra támaszkodva, s szorongatják a kis táskát, bőröndöt, egy-két holmit, féltett emlékeket. Es mennek, az utca kövezetén kopognak lépteik, hullámzik a szomorú menet. Szégyenlősen lehajtják fejüket, amikor ismerősöket látnak a gyalogjárón. Ök a kocsiúton mennek, a kocsiúton kísérik őket őreik. Lehajtják fejüket, s az anya ölbevett gyermekével takarja el a hatágú sárga csillagot a mellén. A férfiak önkéntelenül mellükhöz kapják a kezüket, eltakarni a váseondarabot, a jelt, amellyel megalázták, megcsúfolták őket, megalázták, megcsúfolták az embert. Hogy itt-ott nevetnek, elhangzik egy-két pfúj, észre sem veszik. Csak azt látják, csak az ad valami nyugalmat, hogy az emberek, akik még szabadok, akik ott állnak a járda szélén vagy eltakarják kezükkel szégyenükben arcukat, az emberek, dkik nem viselnek csillagot — az emberek, az Ember hallgat. Csak egy-két gyűlöletre uszított, megtévedt vagy egy-két hirtelenjött nagyság hadonászik és kiabál féléjük. De az Ember hallgat, az Ember érzi! őt is megcsúfolják ezzel a szomorú menettel. Ismerősek a házak. Mindenkinek emléktömeg zúdul a szívére, agyára. Mintha éreznék, hogy közülük sokan, nagyon sokan utoljára látják ezt a várost. A templomot Mózes kőtábláival, az iskolát, ahol a gyermekkor évei teltek, ahol értelmük nyiladozott. A házat, ahol a kicsi született, a színházat, ahol tapsra verték össze tenyerüket. Igen, itt is, ott is most is tapsolnak. Kinek? Elhurcolóiknak. Minek örülnek? Kit bántottak ők? Emberek, Emberek, akik a járdák szélén hallgattok, vagy némán tovasiettek, Emberek, akik még Emberek vagytok, akiket a vérgőzös esztendők, a gyűlölet-tanítások, faji uszítások sem tévesztettek meg, Emberek, hát ti sem szóltok?! Ti sem kiáltotok?! De nem, őrültség lenne! Jó hangfogó a szurony ... Igen. Ismerős fák. Itt sétáltak valamikor kéz a kézben. Most is fogják egymás kezét. De akkor, oh, aklcor, az más volt... Az állomás. Hányszor indultak útnak innét, hányszor intett búcsút itt egy fehér asszonyt kéz, egy mosolygós gyermekarc, amikor — ha csak egy napra is — hátuk mögött maradt a város. De most senki sem int búcsút? S lesz-e visszatérés? Lezárulnak a vagonajtók. Es elindul a szomorú emberekkel a szomorú szerelvény. Várják-e vissza őket? Itthonmaradt szerencsés rokonok, kedves ismerősök. Kisírhatják hű szemüket, s múlnak a napok, hónapok, s hiába vesztegel az úti-vártán a szem. OZOMORÜ NAP, 1944. JÜNIUS ^ 30. Délelőtt idegtépőén fel- üvöltenek a szirénák, de most már fásultabbak az emberek, túl vannak az első riadalmakon. Lhberáto- rok monoton zúgással húzzák a csíkot a szikrázóan kék égbolton. Magasan repülnek, fénylő kis acélmadárkáknak látszanak, amint egymás mögé sorakozva igyekeznek valahova félelmetes terhükkel. Mindenki azt hiszi, elmúlt a veszély. De nem. Alig egy negyedóra, s Kaposvár fölött most már alacsonyan húzva süvöltenek egymás mögött a repülőgépek. Most már a nyugodtabbak is megrebbenek, szaladnak a pincébe, a hevenyészve ásott óvóhelyekre. A tegnaap még röhögő, hadonászó SS-suhancok, a kis perc-emberkék most sehol sem láthatók. Lehull az első bomba, a második, a többi... Az óvóhelyeken büntetést emlegetnek, Isten verését, szomorú napot egy másik szomorú napért, június 29-ért. Pedig nem átok, nem istenverés, csak háború. •Háború, amelynek fenevadjai tegnap ártatlan emberek ezreit hurcolták, rakták vagonokba, s indították el őket a náci-mészárszékek felé. Háború, amely egyik szomorú napra a másik szomorú napot hozta. Szomorú napot, amelyen kis családi házak dőltek romba, gön- dörfürtű kisgyermekek, anyák, apák keresték egymást a romok alatt, körömmel kaparva az omladékokat. S hányat leltek meg ott, gyermeket, anyát, apát, barátot, ismerőst, szerelmest halálba-torzuilt arccal?! Kaposvár két szomorú napja: 1944. június 29, június 30. Erre a két szomorú napra emlékezünk most az évfordulón. Emlékezünk azokra, akiknek a városra hulló bombák oltották ki életét, és emlékezünk azokra, akiknek emlékművénél vasárnap délelőtt ismerősök, rokonok, hozzátartozók gyének össze könnyes szemmel: emlékezünk az 1944. június 29-én elhur- coltakra, akik közül ezren és ezren vesztették életüket a haláftáborok- ban. Emlékezünk, s ha fáj is a szív, belévegyül ebbe a fájdalomba valami megnyugtató hit, bizakodás, amelyet napjaink eseményei tápul nak: a hit, hogy soha többé háborút, bombát s haláltáborokat1
