Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

Csütörtök, 1956. június 28. SOMOGYI NÉPLAP a Rendesik a helytelenül kuláknak minősített k ö s épp arasztok beadási hátralékait A Minisztertanács legutóbb hatá­rozatot hozott arról, hogy az előző évek során helytelenül kuláknak mi­nősített középpaxasztoknak a kulák- terhelésbői származó beadási hátra­lékait a járási tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alapján töröl­ni kell. A minisztertanácsi határozat végrehajtásáról a Begyűjtési Minisz­térium az alábbi felvilágosítást adta: A Begyűjtési Minisztérium intéz­kedett a korábban helytelenül kuk­koknak minősített középparasztok beadási hátralékainak rendezéséről. Ennek értelmében a községi begyűj­tési megbízottnak meg kell állapíta­nia, hogy azoknak a középparasztok­nak, akiket korábban helytelenül ku- lákoknak minősítettek, mennyi abból származó hátralékuk van, hogy reá­juk annakidején a dolgozó parasz­tokra érvényes 'beadási kötelezettség helyett kulik beadási kötelezettsé­get róttak ki. A községi begyűjtési megbízott az ebből eredő beadási hátralékokat a községi tanáccsal egyetértésben törlésre javasolja a já­rási tanácsnak. A javaslatot a járási begyűjtési -hivatal felülvizsgálja és a járási tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszti döntés végett. A járási tanács végrehajtó bizottsága minden egyes ilyen javaslatot egyénenként elbírál és a helytelenül kuláknak minősített középparasztoknak az in­dokolatlan terhelésből származó be­adási hátralékát törli. Ezzel egyide­jűleg felülvizsgáljálc a helytelenül kajláknak minősített középparasztok idei beadási kötelezettségét is, és ha a kivetés ebben az évben is kulák- kötelezettség alapján történt, akkor a kivetést helyesbítik és a külön- bözetet az illető középparaszt számá­ra jóváírják. 18 ezer forint 1 hold földről — egyelőre fikjk most szedik fői és adják el korai burgonyájukat, kétszeresen hasznosíthatják földjüket Megyénk burgonyatermő vidékein az idén több termelőszövetkezet és egyéni gazda termeit korai burgo­nyát exportra. Eddig mintegy 70 va­gonnal szállítottak el belőle, előbb 300 forint, most 270 forintos mázsán- kénti áron. A kálmáncsai Szabadság Tsz két vagon korai burgonyát adott el exportra, s ennek az árából — ami nem kevesebb, mint 54 ezer fo­rint — szépen jut előleg a tagoknak. Kadarkáitról — ahol szintén jól be­ütött a burgonyatermés — az egyé­ni gazdák 30 vagon korai burgonyát adtak el- exportra. Mihóka János (Vörös) egy holdon 70 mázsa korai burgonyát termelt, amelyből 64 má­zsát exportra, 6 mázsáit pedig belső Megpendült a kasza a kaposmérői határban is Horváth Józscfné tanácselnök je­lenti: a kaposmérői határban is sárgul az őszi árpa, meg is kezdtük aa aratást. Elsőnek Steigli József dolgozó paraszt aratta le 1 hold 400 négyszögöl őszi árpáját. Az Uj Élet Tsz tagjai tegnap hajnali 3 órakor hozzáfogtak 3 hold magbíbor ara­tásához, s hamarosan rákerítik a sort 9 holdnyi őszi árpájuk aratá­sára is. A jövő hét elején pedig már teljes ütemben megindul az aratás a kaposmérői határban. A román kormány küldöttsége visxonossa a látogatást Mint a Tanjug jelenti Bukarestből, a román kormány örömmel elfogad­ta Tito elnök meghívását, hogy küld­je el küldöttségét hivatalos látoga­tás céljából Jugoszláviába. — A répaföldön megtalálhatják, •tt egyel — adja meg a választ az egyik tsz-tag. Oda indulunk. Fias György parcellájában találjuk fel­gyűrt ingujjal az alacsony termetű, napbarnított arcú Szűcs Imrét. — Nemrég jött ki a kórházból Fias bá­csi, lassabban megy neki a munka. Csapata itthagyta a ráeső részt, hát kijöttem segíteni, délután a felesé­gem is itt lesz — magyarázza. — Ne maradjon le ő sem, kell a családnak a kenyér. Közben ebédre indul. Vele tartunk. Útközben is mutogat, magyaráz. Hév­vel. Elmeséli, milyen körülmények között került haza falujába. Először is Isiket kellett önteni az emberek­be. Meg bizalmat, mert az is híján volt bennük. — A nagy lemaradás el­lenére is utolértük magunkat. Trak­torral, fogatokkal minél gyorsabban felszántottuk földjeinket, s elvetet­tünk. Tagokra, családtagokra kiosz­tottuk a kapálnivaló területet, asze­rint, kire mennyi esett. Az első kapá­lással végeztünk is. Lucernánk ka­zalban, többi takarmányunk renden van. Csak holnap estig ne legyen eső, addig megszárad és felgyűjthetjük ezt a 19 hold vörösherét is — mutat a mellettünk húzódó táblára. Vasta­gok a rendek, kár volna, ha megázna — mondja. — Lesz bőven takarmány az állatoknak. A nyáron silózni fo­gunk. A teheneket legeltetjük, éjjel is szabadállásban hagyjuk. Abrakot egyedileg adagolunk, amelyik tehén jobban visszafizeti, az többet kap. (A 11 tehén fejési átlaga jelenleg 7,5 liter.) Mint a tenyerét, úgy ismeri már a gazdaságot. Szíve szerinti munka ez, itt született, s a szülőföld szere- tete újra visszahozta. Nagy erő la­kozhat ebben a kicsi emberben: a tagság ereje, bizalma, szeretete. Megmutatja a disznókat. Ötven süldőjük szépen gömbölyödik. Zár­számadásig akarják értékesíteni őket — hízóként. Néhány híján leszállí­tották a tavaly szei'ződött hízókat is. Hamarosan beérünk az istállókhoz. A tavaszon szellős, napsütéses kifu­tót készítettek vesszőfonatból. Az­piacra adott él. Ez az egy hold föld már eddig több mint 18 ezer forint jövedelmet hozott a gazdának. Nemes Gy. György ugyancsak kadarkúti egyéni gazda az 1400 négyszögölön termelt korai burgonyájáért 10 780 forintot kapott. De tovább lehetne sorolni a pél­dákat arra, hogy a burgonyatermelők miképpen használják fel a lehetősé­geket jövedelmük gyarapítására. Ennek ellenére még mindig vannak olyan burgonyatermelő községek, amelyele vonakodnak a korai bur­gonya leszáülátásától. Ilyen pL Szü­lök is. Figyelembe kellene venniük a termelőknek azt .is, hogy ha most szedik fél és adják át a korai bur­gonyát, kétszeresen hasznosíthatják földjüket. A kadarkútialc már ültetik a dohányt arra a területre, amelyről eladták a korai burgonyát. Igaz, hogy az őszig nagyobbra nőnek a gu­mók és kell télire, de vetőmagnak is a burgonya, de amennyi futja a csí- ráztatottan vetett korai burgonyá­ból, jobb, ha mielőbb eladják export­ra a termelők. fl szabály legyen ránknézve is szabály! Rendelet intézkedik arról, hogy az üzemi étkeztetésben részvevőket ét­kezési hozzájárulásban kell részesíteni, ugyancsak rendelet szögezi le, hogy ezt a pénzösszeget nem lehet a dolgozó ke­zéhez kifizetni. Emiatt jónéhány peda­gógus társammal elesünk e szociális in­tézkedés előnyeitől. Ugyanis mi, pedagógusok különböző helyeken étkezünk. Korábban a városi tanács pü. osztálya az étkezdék igazo­lása alapján utólagosan kiutalta a meg­előző hónapban elfogyasztott ebédek után a bennünket megillető összeget. S most mi történt! A megyei tanács Il­letékes pénzügyi előadói megállapítot­ták, hogy a városi tanács szabálytala­nul járt el, s a kifizetésnek e több éven át folytatott módszerét leállítottál A rendelkezések alapján nekünk az üzemi étkezdék csak a teljes összeg előzetes lefizetésének igazolása esetén adják ki az étkezési Jegyeket. Az üze­mi étkezdék — tudomásom szerint r—: nem vállalnak semmi adminisztrációs túlmunkát olyan értelemben, hogy egy étkező ebéd-dijának többhelyrőli befi­zetését nyilvántartsák, igazolják, ke­zeljék stb. Tehát mindenre van rendelet és sza­bály, mi nem is kívánjuk azoknak a megszegését. Azt azonban szeretnénk, ha mi is megkapnánk ugyancsak a ren­delet értelmében a nekünk járó étke­zési hozzájárulást! Várhelyi Gyula tanár Miér# nem kapott „Szakma kiváló dolgozója“ kitüntetést és jelvényt a Marcali Gépállomás három legjobb traktorosa? NEMCSAK MARCALI ÜGY... A ki sokat utazik az országban, sokat lát és tapasztal, hamar észreveszi, hogyha nem is nagy az ország, de szép és gazdag. Nem kell hozzá szemüveg, a vak is látja, milyen nagyarányú épít­kezések folynak. Üzemek, lakótelepek, művelődési otthonok, egész­ségügyi intézmények létesülnek szerte az országban. Így van ez rend­jén. Az új épületek szépítik, csinosítják a városokat, falvakat. Nem kétséges, hogy általában jól gazdálkodunk az állam, a nép anyagi eszközeivel, pénzével. Általában igen, azonban nem mindenütt és nem mindenki gazdál­kodik takarékosan az állam pénzével. Vannak olyanok, akik a nép éléskamrájának terhére akarnak jól és könnyen élni. Az ilyen embe­rek egyrésze könnyelműen bánik a rábízott pénzzel, másszóval paza­rolja azt. De vannak olyanok is, akik nemcsak pazarolják, hanem saját részükre jogtalanul el is tulajdonítják az állam pénzének egy részét. Mindkét esetben dolgozó népünket károsítják meg, ezért mind­kettő ellen szigorúan fel kell lépni, meg kell büntetni, persze nem egyformán. Az elmúlt hetekben Marcaliban töltöttem egy félnapot. Nem hosszú idő ez, de ahhoz elég volt, hogy megbízatásomnak eleget téve azon túl is megtudjak egyet-mást. Figyelemre méltó dolgokat mond­tak el az elvtársak beszélgetés közben a pazarlásról és az állam, a nép pénzének jogtalan eltulajdonításáról is. De nézzük csak pontosabban, miről van szó. JVTemrégen volt egy erdőgazdaság Marcaliban, melyhez több tiz- ■L' ezer hold erdő tartozott. Jól felszerelt és jól dolgozó üzem volt, munkásait többször megdicsérték és megjutalmaztak. Csupán egy irodaház hiányzott. Az Illetékesek méltányolva ezt a kérést, 1953 őszén úgy döntöttek, hogy a gazdaság részére megépíttetik az irodaházat. A döntést tettek követték, melynek eredményeképpen 1953 őszén 6000, 1954-ben 235 000 és 1955 áprilisáig 71 000 forintot ruháztak be az építkezésbe. Ez összesen 312 000 forint. Egyszóval je­lentős összeget fordítottak az irodaházra. Ezután bárki azt gondolná, hogy rég befejezték az építkezést és serény munka folyik az új épü­letben. Sajnos, nem ez történt; nemcsak hogy nem használják az új irodaházat, de még be sem fejezték építését. Az történt ugyanis, hogy felsőbb utasításra 1955. április 1-én a Marcali Erdőgazdaság egyesült az zamárdival, és az egyesült gazdaság székhelye Zamárdi lett. Megszűnt tehát a Marcali Erdőgazdaság, és vele együtt megszűnt az építkezés is. Több mint egy esztendeje, hogy gazda nélkül áll a be­fejezetlen épület (csak kívülről kellene bepucolni). Igaz, hogy hónap­ról hónapra folyik a vita illetékes szervek között az építkezés befe­jezése, az épület hasznosítása ügyében, de mindeddig eredménytelen, meddő vita. ügylátszik, egy esztendő kevés volt e kérdés eldöntésé­hez: Teljesen jogos tehát o marcali dolgozók felháborodása, hisz 312 000 forintról, egy húszméteres, 22 szobás házról van szó. Jogosan mondják, hogy ennyi pénzen tíz kétszobás, összkomfortos családi há­zat lehetett volna építeni. Indokolt az a követelés: ha már egyes veze­tők nem voltak eléggé előrelátóak és megépíttették az irodaházat, ha elköltötték az állam 312 000 forintját, akkor legalább gondoskod­janak arról, hogy az építkezés befejeződjék és az épületet mielőbb hasznosítsák. Lehet, hogy egyesek szerint nem sok ez a 312 000 forint, de a marcali dolgozók tekintélyes összegnek tartják. Az a vélemé­nyük: aki ennyi pénzzel nem tud gazdálkodni, az többel sem tud, ezért nem szabad rábízni nemhogy százezreket, de még f illéreket sem. Az ilyen ember csak gazdálkodjék a saját zsebéből, a saját pénzéből, és ne az 'állam, ne a nép rovására. Ezek után tehát az várható, hogy legrövidebb idő alatt befejezik az építkezést, hasznosítják az épületet, és felelősségre vonják azokat, akik így gazdálkodnak az állam vagyonával. De érdemes néhány ta­nulságot is levonni ebből az ügyből, mert ilyen eset szépszámmal akad másutt is. Melyek ezek a tanulságok? Mindenekelőtt az, hogy gon­doljuk meg jól, mikor, mit, hova és hogyan építünk. Jól gondoljuk meg, hogyan hasznosítjuk az állam, a nép pénzét. Azoknak pedig, akik felelőtlenül gazdálkodnak a nép vagyonával, pazarolják az állam pénzét, érdemes lesz felfigy élniük arra, hogy dolgozó népünk mélyen elítéli és felelősségre vonja a felelőtlen embereket. Amiről eddig szó volt, az a marcali ügynek csak az egyik ré- sze, mert más is történt Marcaliban. Ugyanis az irodaház­zal egyidőben a gazdaság lakásokat is építtetett. Ez rendben is van, hiszen a gazdaság dolgozóinak laka s kellett, a gazdaságnak pedig volt pénze szolgálati lakások építésére. Ezért a vezetőség úgy határozott, hogy magánszemélyektől lelépéssel lakásokat vásárol, és ezeket át­alakítja, esetleg ha romos, újjáépíti. Ez a lakásépítkezési ügy eléggé bonyolult. Az erdőgazdaság volt főkönyvelője szerint pl. hat lakást vásároltak és alakítottak át. A pontos összeget azonban nem ismerik. Mások szerint csak három lakást vettek és építettek újjá. Minden­esetre tény az, hogy több tízezer forintot (kb. 80 000-et) elköltötték lakásvásárlásra és építkezésre. Az elkészült lakások szépek, erről három esetben személyesen is meggyőződtem. A dolog tehát eddig rendben is lenne, a bökkenő azonban ott van, hogy ezek a lakások jelenleg nem az állam, hanem magánszemélyek tulajdonában vannak, anélkül, hogy azok közül bárki is visszatérítette volna az építkezésre elköltött állami pénzt. Csak egy példát mondok el: Kiss Jánostól (akkor még marcali lakos volt) az erdőgazdaság lelépéssel vásárolt egy lakást 6000 forin­tért. A lakás átalakítása, felújítása kb. 25 000 forintba került. A lakás elkészült, és beleköltözött az erdőgazdaság egy dolgozója. Közben azonban a gazdaság megszűnt, és Kiss János 1955 őszén újból eladta ít lakást 45 000 forintért. Egyszóval 51 000 forint ütötte a markát. Ki járt itt jól? Ki csapódott itt be? Az állam vagy Kiss János? Az állam becsapódott, mert elveszett 31 000 forintja. Kiss János pedig jól járt, mert könnyű úton 51 000 forinthoz jutott, mely összegből 31 000 forint nem illeti meg. Ez a helyzet ebben az egy esetben, de ahogy Mar­caliban beszélik, ehhez hasonló több is van. Ezért mondják a mar­caliak, hogy könnyen élnek egyesek jól. Ezt kifogásolják a község­ben nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüU becsületes dolgozók is. ügy érzik, és jogosan, hogy ez az ő zsebük rovására megy. T/égül csak egyet lehet tanácsolni: akik érdekeltek az ügyben, ' ne sajnálják a fáradságot, járjanak utána. Kérdezzék meg Csieskár Imrét, a községi pártalapszervezet titkárát, Kovács Lászlót, az erdőgazdaság volt könyvelőjét, a marcali párt- és állami szervek vezetőit és a marcali dolgozókat. Kérdezzék meg őket, és tegyék meg a megfelelő intézkedést, melyet minden marcali dolgozó majd meg­elégedéssel fogad. KISS LÁSZLÓ SZAKMAI TANFOLYAMOK A VASIPARIJAIN Kormányzatunk intézkedésére eb­ben az évben is több milMó forintot fordítanak a szakmunkások tovább­képzésére. A jövőben a vállalatvezetők első- soriban azokat a munkásokat sorol­ják a magasabb munka- és bérkate­góriákba, akik a szakmai-műszaki tanfolyamokat elvégezték. Így a vas- iperban a szakmai tudás gyarapítá­sával ás elősegítik, hogy a jól kép­zett munkások többet kereshessenek. A szakmai-műszaki tanfolyamokra a műszaki vezetők javaslatai alapján a személyzeti osztályok válogatják ki a dolgozókat. Az első műszaki tanfolyamot július 1-től kezdve a MÁVAG-bam rendezik. Szeptember 15-től kezdve pedig már a legtöbb vasipari üzemben megkezdődnek a szakmai tanfolyamok. — A II. RÁKÓCZI FERENC KA­TONAI KÖZÉPISKOLA pályázatot hirdet a II. és a III. osztályokban megürült helyekre. Az iskola pa­rancsnokságához (Budapest, Mátyás­föld) június 30-ig benyújtott folya­modványban felvételüket kérhetik olyan testileg ép és egészséges tanu­lók, aldk a gimnázium első, illetve második osztályát 'kitűnő, jeles vagy jó eredménnyel végezték, :s Vajon mi az igazság? !- Hogyan maradt ki a marcali »3 lég­ii jobb« a jutalmazásból? — Ezt a kér- >■ dóst tettük fel mi is a Gépállomások >- Megyei Igazgatóságán? Az igazgató- l7 ság vezetői ezt mondták: Igaz az, ó hogy Simon Géza, Mirkó János és k Berta István traktorosok messze ki- t: magasló teljesítményt értek el a ta- l" vaszi kampányban, de ez még nem l" elég feltétel a »Szakma kiváló dol­gozója« cím elnyeréséhez. Bizonyí- ^^tékként elővették és megmutatták a A Földművelésügyi Minisztérium és a ,-(lMEDOSZ Elnöksége 90/1954. és 68/ :-]|1955. számú együttes utasítását az a([országos szocialista munkaverseny- -(iről. Ez világosan előírja: kit, mikor, -i hogyan és milyen előfeltétellel illet -A meg a »Szakma kiváló dolgozója« y A oklevél és jelvény, illetve az ezzel z A együtt járó pénzjutalom. A Tehát ahhoz, hogy valaki ezt a ki- - A tüntetést megkapja, előbb meg kell k A szerezni a »Kiváló dolgozó« okleve- -A let, majd később a jelvényt Is. Nos, -(Imi a »Kiváló dolgozó« oklevél és jel- dvcny elnyerésének feltétele? h I. fokozatú »Kiváló dolgozó« okle- ? 11 velet kap az, aki a gépállomás veze­ti1 tői által előre kidolgozott tervet 15 -I1—20 százalékkal túlteljesíti, és azt a ti1 szintet egy idény (pl. növényápolás, -i'aratás-cséplés, őszi és tavaszi szán- 1 <1 tás) tartama alatt teljesíti.-f Abban az esetben, ha a »Kiváló tf dolgozó« oklevél megszerzése után az -Jismertetett feltételeket további 3 hó- -J napig vagy a soronkövetkező idény- t?munkában folyamatosan teljesíti, el­lj nyeri a II. fokozatú »Kiváló dolgozó« -J címet és megkapja a »Kiváló dolgo- ! Jzó« jelvényt, valamint az igazgató és > J szakszervezeti (üzemi) bizottság ok- ij levelét. I J Az együttes utasítás azoknak a ki­• J váló dolgozóknak, akik a »Kiváló • J dolgozó« kitüntetések elnyerése után >J folyamatosan további 6 hónapig tart­ják korábbi teljesítményüket, bizto­Asítja a »Szakma kiváló dolgozója« cí- lmet, jelvényt és díszoklevelet, vala- ’)mint az ezzel együtt járó félhavi ke­resetnek megfelelő pénzjutalmat is. ■? Mindebből kitűnik, hogy a marcali -?»3 legjobb«-bal nem történt semmi ÍJ igazságtalanság, hiszen előttük a le- ' Jhetőség, hogy tartsák a tavaszi kam- JI pányban elért kimagasló szintet, s ■ ,akkor a nyári, illetve őszi kampány • i befejezésével az ő mellükre is feltű- -Jzik a »Szakma kiváló dolgozója« jel­II vényt, illetve megkapják az ezzel ■(i együtt járó félhavi keresetnek meg- p felelő pénzjutalmat, úgy, ahogy azt '(ia traktoros napon megkapta Angyal ',lIstván, Balogh György, Sárdi Mihály, |i Karácsonyi István és Vinkli János traktoros. xwuuiici/ un nauuuuiv illcU. tgycíj pártfunkcionáriusok, gazdasági ve­zetők és traktorosok szájából: hol maradt a traktoros napi kitüntetés­nél és jutalmazásnál a tavaszi kam­pányban hétről hétre élen haladó há­rom traktoros: Simon Géza, Mirkó János, Berta István? Egyik-másik traktoros így vetette fel a kérdést: “■Hiába ír az újság róluk, ha az anya­gi ösztönzés, a pénzjutalom elma­rad«. előtt sártól, víztől feláztatott, lucs-J kcs aljú épületben tartották a disz-, nókat, közülük nem egy elpusztult a télen. Már más a helyzet. Ez is a vál-, tozás egyik mutatója. A tehenek mel-J lé fejőnek, gondozónak példamuta-J tóan az elnök felesége állt be, s hogy) a tejhozam állandóan emelkedik, ez) az ő érdeme is. ) Uj, a tavalyinál megértőbb, öntu-) datosabb emberi közösség formálódik) a torvaji Táncsicsban. Idén 42 forin-) tos részesedést terveztek a munka-, egységekre. , * # riogy vannak még hibák, bajok? i Egycsapásra nem szűnnek i meg. De ha jó és előrelátó a vezető-1 ség — mert az —, ha méginkább szót I ért a tagsággal — legyűrhetők a ne-i kézségek. S most újból vissza kell i kanyarodnunk oda, ahonnan elindul-A tunk; a rossz útviszonyokra. Miértf nem mennek ki még jobban bátoríta-f ni, biztatni, segíteni a táncsicsbelie-f két a járás vezetői? Szűcs elvtársatf február óta egyszer sem látogatta f meg Tengerdi elvtárs, a járási ta-f rács elnöke, de a JB egyik titkára f sem. Pedig milyen jól esne Szűcs J elvtársnak, ha látná: segítenek nekiJ a felsőbb szervek is. Két hónap óta J például nincs mezőgazdász a tsz-ben. f S a szakember nagyon hiányzik.? Mennyire hálás lenne Szűcs elvtárs,? ha a járási pártbizottság segítene? erős pártszervezet kiformálásában. J — Mert van ugyan 12 kommunis-J tánk, da taggyűlés, vezetőségi ülés,? amióta én idejöttem, még nem volt ? — mondja mérgesen Szűcs elvtárs. f Ámbár sokat tehetne a pártszervezet? az emberek nevelésében. Ma még? akadnak fegyelemlazítók is. Ifj. Hek-? kér János fiatalember ugyan, de lus-* tán, kelletlenül, felelőtlenül dolgo-1. zik. Ez a tagság véleménye is. A(| kommunistáknak kellene ráeszmél-1, tetni az ilyen embereket: felelőtlen- ségük súlyos károkat okozhat a kö-(, zösségnek. Tehát volna miért Torvajra menni a járási vezetőknek. Hiszen őket nem , gátolhatják meg holmi útakadályok... f Varga József J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom