Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-22 / 119. szám

Beád, 106«. május 22. SOMOGYI NÉPLAP 8 Hozzászólás a második ötéves terv Irányelveihez PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS if Úgy gazdálkodjanak a termelőszövetkezetek, hogy rendszeresen adhassanak előleget 71/IÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK irányelvterveze- tét md is tamiimáinyoztuk. Jónak tartjuk, tet- ssáfc nekünk. Persze, jól tudjuk, hogy csak úgy lesz eb­ből a hatalmas nemzeti programiból valóság, ha ki-ki a maga területén legjobb tudása szerint végzi munkáját. Szövetkezetünk minden tagját ez a gondolat vezérli, és magamat is, amikor elmondom lehetőségeinket, törek­véseinket, de nem hallgatom el óhajunkat sem. Több szem többet lát, Iratba én ás tehetnék egy téglát második ötéves tervünk gyönyörű épületének falába. Mi igen sokat ferdítünk állattenyésztésünk fejlesz­tésére. Ser tésáll crnányumkat 30 százalékkal akarjuk nö­velni a következő öt esztendőben, szarvasnrarhaáilomá- njanikat pedig a jelenlegi 58-ról 76-ra, ezen belül a tehernek számát 40-re szaporítjuk. rpUDJUK, ehhez sok jóminőségű takarmányra -*• lesz szükségünk. Éppen ezért nagyobb gondot fordítunk a másodnövények termesztésére, zöldsiló ké­szítésére. Igen sok baj volt az elmúlt években erre mifelénk az aprómaigvafc termelésével is. Mi például el­határoztuk, hogy a lucerna második kaszálásából min­den esztendőben magot fogunk, hogy aprómag-gondunk ne legyen. A növény termesztésben is megvan a lehetőségünk a magasabb terméshozamok elérésére. Minthogy fejlesz­teni kívánjuk állatállományunkat, tervünk szerint több szervestrágyánk lesz, amely a talaj teimőerejének biz­tosítéka, a nagyobb terméseredményelv alapja. Úgy számítunk, hogy az őszi kalászosokból holdanként 3 má­zsás többletet érünk el. Beleszámoltuk természetesen azt is, hogy műtrágjraellátásunk sokkal jobb lesz, mint a múlt esztendőben. Amikor mindezeket elmondom, nem hallgathatok el két dolgot. Az egyiket azért, mert nem értek vele egyet, a másikat meg azért, mert jó volna, ha valamiképpen bele vennék második ötéves tervünkbe. A Z EGYIK: a tervelőiránjrzatban szó van arról, hogy a rendszeres előlegosztást még annak árán is meg kell valósítani, hogy államunk erre hitelt nyúj't a szövetkezeteknek. Én nem az előlegosztás ellen vagyok, hiszen nálunk is minden másfél hónapban osz­tunk előleget. Az idei gazdasági évben például minden munkaegységre mór 15 forintot osztottunk. De nem értek egyet azzal, hogy államunk hitelt ad külön erre a célra. A hitelt vissza is kell fizetni, és a visszafizetés mindig érvágás egy gazdaságon. Azt javaslom: kor­mányzatunk ne adjon hitelt előlegfizetésre a szövetke­zeteknek. ügy gazdálkodjanak a termelőszövetkezetek, hogy rendszeresen tudjanak előleget biztosítani. Létre kell hozni a jól jövedelmező melléküzemágakat. Aztán előrelátónak kell lenniük a szövetkezet vezetőinek: nem helyes az, ha egyik esztendőben 70 forintot osz­tanak egv-egy munkaegységre, a másik esztendőben meg csak 25-öt. Ezt a tagok is megértik, ha okosan megmagyarázzák nekik. A tagok jövedelmének arány­talansága, esztendőről esztendőre való hullámzása vé­leményem szerint nincs jó hatással a szövetkezet fej­lődésére. A MÁSIK: javaslom kormányzatunknak, hogy egyes indokolt esetekben némelyik termelő- szövetkezet vásárolhasson Zetort vagy vontatót. A nö­vényápoláshoz és a szállításhoz nagyon kellene. Nem kellene függővé tenni a gépi növényápolás megkezdését kizárólag a gépállomásoktól. És a trágyakihordással, terménybetakairítással is mindig megelőzhetnénk ma­gunkat. GYURISICS DÁNIEL, Igái, a II. Pártkongresszus Tsz elnöke. A könyv térhódítása Somogybán A felszabadulás előtti századok reakciós kultúrpolitikája So- mogyban is tudatlanságban tartotta a népet. A nyomtatott Ibetű csak a kiváltságosokhoz vitte el a műveltséget, a tudományt. A nép egyszerű fiai és lányai sötétségben élitek. Az akkori urak véle­ménye szerint a parasztnak elég volt annyit tudnia, hogy esőben áll­jon az eresz alá. A múlt század elején megjelent »Hármas Kis Tükör«-toen meg­rendítő kétsoros versikét olvashattunk: »Somogybán körtét, almát eleget ehetsz. De a tudományból vajmi keveset vehetsz.« Somogy megye első nagynevű népművelői — Csokonai Vitéz Mi­hály, Berzsenyi Dániel, Nagyváthy János és Kovács Márk — a XVIII. ezázad végén és a XIX. század első harmadában harcot indítanak a műveietlenség leküzdésére, szóval és tollal elhintik a tudás szik­ráit. De másfél századba telt, hogy az elhintett szikrák lángra kap­janak. Berzsenyi Dániel: »Műveletlen nép« című munkájában a népmű­velés szükségét hangoztatja, és kijelenti: »Egyedül értelemre képzett nép alkalmas a nagy célok elérésére ...; holott az emberiség legna­gyobb, leghasznosabb osztálya, a földművelő nép elég méltatlanul feledve és megvetve van... A magyar nép mindazon helyeken, hol az valamivel jobb rendtartásban vagy holmi kis kultúrában részesül, igen derék nép.« Somogybán azonban a földművelő nép nem részesült »valamivel jobb rendtartásban, vagy holmi Ids kultúrában«! Hiszen még 1870- 'ben is a megye népességének nagyobb fele analfabéta volt, és akadt egy község — Kaposgyarmat —, ahdL csak egyetlen emiber, a bíró tudott többé-kevésbé írni és olvasni. Az anal fabét izmust csak lanka­datlan évszázados harccal sikerült állandóan csökkenteni, majd csak­nem teljesen felszámolni: a hat éven felüli népességből ugyanis 1870- íben még 50,7 százalék, 1890-iben 36.2 százalék, 1900-ban 27,1 százalék, 1910-ben 19,2 százalék, 1920-ban 14,8 százalék, 1930-ben 10,4 százaiéit, de 1949-ben már csak 6,5 százalék nem tudott ími-olvasni. Azóta az analfabéták száma bizonyosan tovább csökkent. A kultúra évszázados erőszakos távoltartásának ellenére a könyv szeretete Somogy megyében már korán megnyilvánult. 1721-ban létesült a megye legrégibb könjn/tára, az andocsi ferencrendi könyvtár. Ezt követte 1792-ben a csurgói gimnázium könyvtára, majd 1816-bain alakult a vármegyei könyvtár és 1818-ban a kaposvári gim­názium tanári könyvtára. A megye legelső olvasóköre 1824-ben lé­tesült Kapolycn, amely 23 évvel megelőzte a kaposvárit (1847). 1912-ben a megyében 38 könjodár működött; az összes kötetszám 47 516 volt. A Megyei Könyvtáron kívül volt 11 népkönyvtár, 8 ván- dcrkönyvtár, 4 olvasóköri könyvtál- és 14 egyesületi és egyéb könyvtár. A felszabadulás után kezdődött meg igazán a nyomtatott betű térhódítása a megyében. 1946-ban Somogy vármegye és Kaposvár thj. város törvényhatósága »Somogy vármegye és Kaposvár fejlesz­téséért« címmel publikálta Somogy megjre és Kaposvár munkatervét az 1946—47. gazdasági évre. A kulturális kérdéseket taglalva a kiad­vány többek közt a következő megállapítást teszi: »A nagyértékű és régi múltú, de a nagyközönség részére soha rendelkezésre nem álló vármegyei könyvtárt fejleszteni kell, és a megye közönségének ren­delkezésére kell bocsátani.« Az azóta eltelt tíz év alatt sikerült az 1946—47. évi munkaterv­inek a Megyei Könyvtárra vonatkozó követelményét akkor nem is képzelt mértékben megvalósítani. A régi megyei könyvtár 1951-ben nyílt meg Városi Könyvtál- néven 3562 kötettel az olvasóközönség szá­mára. A beiratkozott olvasók száma 1768, az 1951. évi kölcsönzés 13 445 kötet volt. 1952-ben a Városi Könyvtár 9143 kötetes Megyei Könyv­tárrá fejlődött. A kötetszám 1953-ban 12 673-ra, 1954,-ben 17 986-ra és 1955-ben 29 173-ra emelkedett. 1955-ben egyedül a kaposvári lakosok közül 5990 olvasója volt a könyvtárnak, és a Kaposvárra kölcsön­adott könjrvek száma a 136 ezret meghaladta. A Megyei Könyvtáron kívül 1955-ben a megyében még 10 járási és önálló népkönyvtár (40 828 kötet) és 218 letéti népkönyvtár (84 989 kötet) működött. így a megye összes könyvtárainak száma — az isko­lai könyvtárak adatait fiigyeimen kívül hagyva — 229 volt, 154 990 kö­tetnyi könyvállománnyal. Azt, hogy a könyv otthonra talált a somogjd falvakban ás, hogy a somogyi dolgozó parasztok egyre inkább olvasó emberekké válnak, bizonyítja a népkönyvtárak nagy látogatottsága és a megyében eladott könyvek számának állandó emelkedése. A z Állami Könyvterjesztő Vállalat Somogy megyében 1952-ben 229 782 kötet könyvet adott el. Az eladott könyvek száma 1953-ban 260 126-na, 1954-ben 265 798-ra, 1955-ben már 301 332-re nőtt. Az eladott könyvek kétharmada tankönyv és szépirodalmi mű volt, 15.5 százaléka if júsági mű, 9,1 százaléka ismeretterjesztő és szakkönyv, 4,6 százaléka zenemű és 3,6 százaléka politikai mű. Ezek az adatok fényes bizonyítékai a könyv térhódításának, a kul­túra terjedésének Somogybán. RUH GYÖRGY PILLANTÁS A JÖVŐBE A/ fVt VAÜÓ41UI UPMFUS 850 tier rOXXÁffÖl iJmXÓ riNXARA f.HtíhíDJ/t\ A sertésállományt a második ötéves tervben nem növeljük, de fokozzuk a meglévő állományon belül a hússerté­sek arányát és számottevően növeljük a vágási átlagsúlyokat. Ezekkel az intéz­kedésekkel lehetővé válik, hogy a meg­etetett takarmány mennyisége ne az állatállomány fenntartását hanem az állati hozamok növekedését szolgálja, így elérjük, hogy a vágóállat termelése 850 ezer tonnáról 1,1 millió tonnára emelkedjék. Szereti-e a Kaposvári Városi Tanács az úttörőket? 1955 novemberében a városi DISZ- bizottság foglalkozott az 1956-os nyári úttörő-üdültetéssel. Ennek ides­tova 7 hónapja, s most 7 hónap után egy egyszerű »nem adjuk« fosztja meg a város úttörőit, 800 pajtást az üdüléstől; de megfosztja a kaposvári általános iskolákat a gárda-képzés­től is. Miről is van szó? Tudomásunkra jutott, hogy a vá­rosi tanács kezelésében van a volt polgári iskola balatonboglári üdü­lője. — Megkérdezhetnénk; miért a tanácsé? Mikor ezt a mi városunk úttörőivel egyidős tanulók vették. Mindegy, ügy alakult: a gyermek­szerzeményt megkaparintották a fel­nőttek. Ezen mi nem vitatkozunk. De évek sora bizonyítja, hogy ez az épület ki­használatlanul áll, hogy Mikecz elv- társ — a városi tanács elnöke — szavait idézzem- »Nomád-üdültetés folyt ott, az épület nem volt kihasz­nálva«. E szavak után bátran kértük ezt az épületet a jni úttörőinknek a nyári két hónapra (július, augusztus­ra). 1956 januárjában ígéretet is kap­tunk, sőt a városi tanács szakszer­vezeti elnöke — Hanich elvtárs — kijött velünk Boglárra, és megmu­tatta az épületet. A »nagyszívűséget« — tett követ­te. A város úttörő-csapatvezetői a pajtásokat felkészítették e nagyszerű lehetőségre. Megindult az iskolákban a »harc az egyesek ellen« mozgalom, mert célul, a jó munka megérdemelt jutalmául »táborozás Balatonboglá- rrn« állt. Szegény pajtások ... Most csalód­tak a felnőttekben. Bátran mond­hatjátok Nyilas Misivel: »Nem aka­rok a felnőttek közt élni«. Városi tanács illetékes elvtársai! Vajon így látták-e, mikor döntöt­tek? Mérlegre tették-e a dolgot, mi­előtt e két szót, hogy »nem adjuk«, kimondták?! Az idei »nomád-üdülés« felér-e 800 úttörŐTpajtás vidám, boldog nya­rával? Nem áll-e módjukban a ta­nács dolgozóinak térítéses üdülőkben üdülni, vagy nem tudják-e az év fennálló 10 hónapját kihasználni még Balatonbogláron? Utolsó kérdésünk: szeretik-e a ta­nács dolgozói a város úttörőit? Kasza Istvánná DISZ Városi VB Újul! erővel harcoljanak Mbb a Isz-mozgalom fejlesztéséért a marcali járás bommanlslál Bizonj'ára sokan emlékeznek még olvasóink közül arra, hogy tavaly nyáron és ősszel hétről hétre dicsér­tük a marcali járás kommunistáit a termelőszövetkezeti mozgalomban el­ért sikereikért. A dicséretre rá is szolgáltak a járás kommunistái, az év végéig több mint. 1700 család 2 ezernél több tagja lépett a közös gazdálkodás útjára. Irtunk arról is, hogyan szerveztéle tsz-községgé Ne- mesdédet, Vését, Varászlót, Nemes- videt, Somogysimcnyit, és több köz­ség dolgozó parasztjait hogyan ve­zették rá a nagyüzemi mezőgazda­ság útjára. Ez a lelkesedés alábbhagyott as utóbbi hónapokban. Az idén alig 100 család lépett be a járás tsz-eibe, s mindössze egy ter­melőszövetkezet alakult. Az ország dolgozói most vitatják meg második ötéves tervünk irány­elveit, több ezernyi javaslat gyűlt már össze az ipar, a tudomány, a kultúra ötéves tervéhez, s igen so­kan javaslatot lettek a mezőgazda­ság szociálisa átszervezésének segí­tésére is. És a javaslattevők egyike sem a terv szűkítését, hanem inkább bővítését javasolta. Éppen ezért, kis­sé érthetetlen, hogy a marcali já­rásban miért esett vissza a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztése, és joggal merül fel a kérdés: hogyan akarják biztosítani a járásban, hogy 1960-ra, a második ötéves terv vé­gére a járás szántóterületének több­sége a szocialista szektorhoz tartoz­zék. Ettől pedig még messze van a marcali járás. Jelenleg a szántóföld 18 százaléka szövetkezeti tulajdon, a járás összes szántóföldjének zöme még egyéni gazdaság. Mindebből következőleg a járási szerveknek, elsősorban a járási párt- bizottságnak sokkal nagyobb gondot kell fordítani a tss-mosgalom fejlesztésére, mint most teszik. Mint legilletékeseb­bel, Kisdeák elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával beszél­gettünk ezekről a kérdésekről, s kér­tük, mondja el: mit kíván tenni a pártbizottság, a falusi alapszerveze­tek a második ötéves terv irányel­veinek végrehajtása érdekében. Mi­előtt azonban a választ leírnánk, ar­ról szeretnénk tájékoztatni olvasóin­kat, mit tapasztaltunk néhány ter­melőszövetkezetben. A pusztakovácsi tanács dolgozói arról tájékoztattak bennünket, hogy a Dimitrov Tsz tagjai rendezték ál­lami tartozásukat, a Latinka Tsz- ben is igen szépen mennek a mun­kák. A tavasz folyamán voltak új belépők mind a két tsz-ben, húsz olyan család belépési njdlatkozata van a két tsz-ben, akik későn, a ta­vaszi munka derekán léptek be, így csak ősszel kezdik a közös munkát. A felvilágosító munka az említett eredmények után sem szűnt meg, már újabb 29 család írta alá a belé­pési nyilatkozatot, s tervük az, hogy hamarosan megalakítják az előkészí­tő bizottságot, közvetlen aratás után pedig a község harmadik tsz-ét. A pusztakovácsi kommunisták tehát öntevékenyen folytatják a tsz-agitációt, s ha úgy látják, ke­vés a helyi erő, segítséget kér­nek a járási tanácstól. Ha a két tsz kommunistái is rend­szeresen végeznek agitációt, ősszel tsz-községgé fejleszthetik Pusztako­vácsit. Érthető kíváncsisággal nyitottuk be a sávolyi Szabadság Tsz irodájá­nak ajtaját, hegy újabb tapasztala­tokra tegyünk szert. Szerencsénk volt, együtt találtuk az intéző bi­zottságot. Orbán elvtárs, a tsz el­nöke, Gaál elvtárs, a tsz párttitkára egyetért a második ötéves terv irány­elveinek azzal a részével, hogy a terv végére túlsúlyba kerüljön a mező- gazdaság szocialista szektora. Nos, a kérdés az, ők mit tesznek ennek ér­dekében? Annyit, hogy nincs zárva a tsz kapuja, a ne­kik megfelelő embereket szívesen felveszik — ha maguktól jönnek. Mentségükre legyen mondva, nem mindig így gondolkoztak. Tavaly ősszel, a zárszámadás után igen élénk népnevelőmunka volt a községben. 12 családot fel is vettek a tsz-be, de akkor nélkülözniük kellett a járási pártbizottság segítségét. Pedig akkor könnyen tsz-községgé válhatott vol­na Sávoly. Akkor nem kaplak se­gítséget, később pedig, amikor az is lett volna, megmakacsolták magu­kat, és ők nem mentek. S ma is ez az álláspontjuk. És idézhetnénk a többi tsz életéből, tagjainak friss munkalendületéből, segítőkészségéből, hogy a ma még egyénileg dolgozó paraszttársaikat rávezessék a helj'es útra — mind- mind alap arra, hogy a járási párt- bizottság ismét átvegye az irányí­tást, segítse, lelkesítse a tsz kommu­nistáit a felvilágosító munkában. Több politikai és gazdasági segítséget az új tss-ekneh Erre annál is inkább szükség van, mert olyan jelenség is van a járás­ban, hogy a fiatal tsz-ekból egyesek ki akarnak lépni, sőt hallatszanak hangok arról is, hogy van tsz, amely fel akar oszlani. Könnyű megálla­pítani, honnét adódik az elkedvetle- nedés, miért nem bíznak tsz-ük jö­vőjében. Az említett problémák ki­zárólag néhány új tsz-ben merültek fel, azokban, amelyeket a megalaku­lás után magukra hagytak, és\ sem kellő politikai, sem gazdasági segít­séget nem kaptak. A fiatal tsz-ek kevés tagot számláló pártszervezetei sem sajátították el a vezetés mód­szereit — ugyanez áll az elnökök jó­részére is. A járási pártbizottság­nak, a járási tanácsnak sokkal töb­bet kellett volna segítenie ak új tsz- eknek a közös gazdaság kialakításá­hoz, a munkaszervezéshez, a szemé­lyi problémák megoldásához. A hibát nehéz helyrehozni, de nem lehetetlen. Kisdeák elvtárs, kér­désünkre, melyet a cikk elején le­írtunk, ezeket a gondokat mondta el, s azzal magyarázta a tsz-fejlesztés- ben mutatkozó visszaesést, hogy minden erejüket a fiatal tsz-ek meg­szilárdítása köti le. Falusi tsz- és területi alapszervezeteik egy részé­ben bizonytalanság volt az elmúlt hetekben. A XX. pártkongresszus egyes tanulságainak kérdésében is csak most, Rákosi elvtárs beszéde után látnak világosan. Tovább kell folytatni a tss-sservesést A járási pártbizottság értekezik a falusi kommunistákkal, magyaráz, el­oszlat téves nézeteket, de az irányí­tás kicsúszott kezéből. Kétségtelen, az SZKP XX. kongresszusa sok prob­lémát vetett fel, amelyeken el kell gondolkozni. Mindezt azonban nem az élettől elvonakozlatva kell végez­ni, a pártmunka új stílusának kiala­kítása a munka közben történhet meg. Ki kell mondani, s a mi pár­tunk ki is mondta a Központi Veze­tőség március 12—13-i ülésén, a má­sodik ötéves terv irányelveinek köz­zétételekor, s kimondta a Politikai Bizottság beszámolója is a budapesti nagyaktíván, hogy a szocializmus építését nem lanyhuló ütemben to­vább folytatjuk, és a második ötéves terv végére el kell érni a mezőgaz­daságban, hogy a szocialista szektor túlsúlyba kerüljön. Nem szabad tehát, hogy a marcali járási pártbizottság munkája arra korlátozódjék, hogy a tavaly őszi-téli mulasztást pótolja, s fokozottabban segítse a fiatal tsz-eket. Tovább kell folytatni a tsz-szervezést, hogy mire a földekről betakarítják a gabonát, újult erővel kezdődhessen az űj tsz-ek alakulása, a régiek bővülése. A járási pártbizottság magyarázza meg a falusi alapszervezetek veze­tőségeinek, hogy a második ötéves terv végrehajtása nem az utolsó év feladata, hanem minden nap mun­káját, áldozatos, határozott, kommu­nista munkáját kívánja meg. Pócza Jánosné A hét- könyvei POLITIKAI MÜVEK: Politikai gazdaságtan. Tankönyv. 28,— Réti László: A Bethlen—Peyer paktum. 5,— IFJÚSÁGI KIADVÁNYOK: Ákos Miklós—Gönczi Tibor: A jégtábla rabjai. 1,20 Benedek Elek: Gyöngyvirág Palkó. Mese. 1,20 SZÉPIRODALMI MÜVEK: Tersánszky J. Jenő: A szerelmes csóka és más regények. 34,— Vérségi Ferenc: Válogatott versek. 14,50 Szimonov: Nappalok és éjszakák. 6.— Szophoklész: Antigoné. — Elektra. Két tragédia. 7,50 EGYÉB MŰVEK: Bálint Gyula: Beépített faanyagok korhadása és védelme. 21,— Mohácsy Mátyás: A háztkert gyümölcsöse. 14,— MHK próbázók felkészülése. 8.— Vikárné Forrai Katalin: Eszterlánc. Dalok és játékok. 18.—:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom