Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

Beszéljünk őszintén a kaposvári lakásviszonyokról áldozat, de kötelesség is. — Hallgassanak meg! Hat eszten­deje járunk jegyben. Nem tudunk megesküdni. Lakás kellene. Fiatal férfi áll menyasszonyával az íróasztal előtt. Arcukon és sze­mükben reménykedéssel, kétkedés­sel téli izgalom. Az évek óta terve­zett, megálmodott Ids fészek, mind­egy mekkora: egyetlen szoba, kis konyhával. Semmi más nem kell. Ha most a kiutalást a kezükbe nyom­nák, talán el sem hinnék. Nem is várják, hogy ilyen boldogság egy­szerre hulljon ölükbe. Lakást kér­nek. A VKG-csztály adna, de csak biztatni tud: — várjanak még. — Várjanak még! — ezt tudják mondani a következőnek is, aki or­vosi igazolást mutat. — Nézzék meg, itt az írás, nem lakhatom három gyerekkel egy szo­w bábán. Tébécés vagyok. > Ki győzné a panaszokat, fájdalma­kat feljegyezni ebben a helyiségben. Több mint kétezer kérvény, igénylés fekszik a szekrényekben fontossági sorrendben. De hiába a sorrend. Elvétve tudnak csak egy- egy rászorulónak lakást adni. Azzal sem biztathatnak mindenkit, hogy e/ évben újabb lakások épülnek. A 48 új lakás elenyészően kevés, még a legjobban rászorulókat sem tudják mind kielégíteni. És gyűlnek a kérelmek. Jönnek s< regestől az ifjú házasok, a háza­sodni akarók. Sokgyermekes csalá­dok, akik albérleti szobában laknak. Újabb kérelem a Kovács Károly- fele présházban lakó családtól: ti- zenketten laknak egy szobában és egyetlen kis konyhában: az anya, az apa és tíz gyermekük. A Berzsenyi j utca 20. számú háziból 8 családot kell 'A sürgősen elhelyezni. 8 családot, 30 személyt, mert megcsúszott a tető- szerkezet, életveszélyes a lakásokban maradni. Mielőbb meg kell kezdeni a bontást. És még mennyi panasz, jogos, de egyelőre orvosolhatatlan kérelem. Gyakori eset, hogy egy szobában nyolcán laknak. A VKG- osztály legalább kétszázat tud fel­sorolni. A múlt évben 1800 kérelmet utasítottak el, azaz tettek át a kö­vetkező évié. E pillanatban mintegy 1100 kaposvári családnak nincs la­kása: vagy két-három család húzó­dik meg egy lakásban vagy albérleti szobákban laknak gyerekekkel, vagy szinte embertelen körülmények kö­zött padlásfeljáróban, előszobában, rokonoknál egymásra zsúfolva, dü- ledező viskóban, lakhatatlan és még­is lakott pincében húzódnak meg. És mennyi az ilyen panasz is: »Külön élek a feleségemtől, mert nincs la­kásunk«. És íme, a sok közül egy: A Rákóczi tér 13. számú ház mély, sötét fáspincéjében egy háromtagú család lakik. A sötét pincefolyosóból, a lécrácsos ajtók között nyílik a konyhának kinevezett pincerész, ab­ból a sötét szoba. Nem szuterin-lakás ez. Kimondottan fáspince. A szűk pinceablakon át csak az utcán járók cipőjét látják. Gál Lajosék laknak itt. A földre vetett szalmazsákon al­szanak, a bútort nem is merik le­hozni a fölöttük lévő épület folyo­sójáról. Egy hónap alatt tönkremen­ne a vizes lakásban. A házaspár gyakran panaszkodik izületi bántal- makra — az orvos azonban csak egyféle gyógyszert ajánl: egészséges, világos, száraz lakást. Kislányuknak krónikus vesemedencegyulladása var.. Az orvosság nála is: lakás. A Gál-család az új lakásban any- nyira nem hisz, hogy csak az újság­íróhoz van kérésük: — írja meg, javítsák meg a falat, csináljanak nagyobb ablakot... Mondjuk ki igazul, úgyis minden­ki tudja: nem lakáshiány, lakásínség van Kaposvárott. Mit mond a statisztika ? Lakásínség, amelynek okozójáról a statisztika sok mindent elmond. A statisztika azonban nem orvosol, senkit sem nyugtat meg. Mégis, hadd álljon itt néhány adat. 1949-ben 33 082 lakosa volt Kapos­várnak. A főbérleti lakások száma ekkor 974G volt. A város lakossága azóta rohamosan nőtt, a lakásépítés azonban nem tartott lépést a népes­ség szaporodásával. 1954-ben már 37 346 lakosa volt a városnak, a fő- bérleti lakások száma azonban csak 10 233-ra nőtt. 1955-ben az összeírás során 45 000 lakost számlállak Ka­posvárott, a főbérleti lakások száma az év végére 10 308-ra nőtt. Bele kell számítani ebbe azt a 885 olyan fő- bérleti lakást is, amely csak egyet­len helyiségből áll. A városban 21 olyan helyiségben laknak családok, amely azelőtt műhely vagy üzlethe­lyiség volt, és 49 olyan helyiséget vettek igénybe lakás céljára, ami azelőtt lakhatatlan volt: például mo­sókonyha, padlásfeljáró síb. Az ok tehát: öt esztendő alatt 11918 fővel szaporodott a város la­kossága, ezzel szemben lakások szá­ma csak 699-cel nőtt. Persze, jegyezzük meg, hogy igen sok lakást foglaltak el vállalatok, hi­vatalok. Irodai és egyéb célra a kü­lönböző vállalatok 4691,25 négyzet­méter olyan területet használnak, amely korábban lakás volt. A hely­zetet még csak súlyosbítja, hogy a '’áros lakóházainak 35 százaléka rossz állapotban van. Ez évben több mint 10 lakóház dőlt össze a város­ban. A lakókat sürgősen el kellett helyezni. Lehet és kell segíteni 1 Ez tehát a valóság, a statisztikai adatok által hitelesen bizonyított tény, amelyen az ez évben építendő 48 lakás sem változtat lényegesen. Mégis, lehet-e segíteni? Lehet és kell. A fiatalok, a lakásnélküliek, az összezsúfolt családok otthont akar­nak, meleg családi fészket. Segíteni kell rajtuk, segíteni emberséggel, szeretettel, ha kell — és kell — ál­dozattal is. Segíteni, de hogyan? Olvashattunk arról, hogy a fővá­rosban 1200 lakást kell biztosítani a lakásokban elhelyezett hivatalok, irodák összevonásával. Hallottuk a Csongrád megyeiek dicsekvését, hogy 79 lakást nyertek közületek össze­vonásával. És nálunk — Kaposvárott? A városi tanács a Megyei Pártbi­zottság kezdeményezésére a múlt év­ben néhány közület összevonásával biztosított pár lakást. Azóta azon­ban semmi újabb eredmény. Egyik jelentésükben ez áll: »A lakásigény kielégítését csak úgy tudjuk bizto­sítani, ha valaki elköltözik vagy meghal. Az így szerzett lakás azon­ban nagyon kevés«. Hát valóban nincs más lehetőség, mint az elköltözött vagy elhunyt em­berek lakásának kiutalása? Van más lehetőség is, csak az i baj, Kaposvárott az illetékes szervek nem mernek Oátran foglalkozni a lakáskérdéssel. Csak egy-két hiva­talt kellene végigjárniuk, hamarosan Kaposvár is ugyanúgy büszkélked­hetne, mint Csongrád megye. Ha ezzel nem is oldanák meg véglege­sen a lakáskérdést Kaposvárott, még­is sok családot otthonhoz juttatná-’ n&k. De szinte már halljuk is az ellen­érveket. — Igen, össze lehetne vonni. De a minisztérium is beleszól, nem en­gedi. Kiabálni fognak és veszekedni. Nos, hadd kiabáljanak, veszeked­jenek. Kaposvárott a lakáskérdést nem a minisztériumok oldják meg, hanem mi magunk. Nekünk kell megoldani, úgy, ahogy kell és ahogy lehet. Itt van például — csak egy példa a sok közül — a Május 1 utca 8. szá­mú épület kérdése. Amikor a Mély­építő Vállalat helyére költözött az Építőipari Vállalat, az egész épület felszabadult. Legkevesebb nyolc na­gyon szép lakást nyertünk volna. Igen ám, de az Építésügyi Miniszté­rium nem volt hajlandó az épületet átadni. A szobák felét lefoglalták ipari tanuló-otthonnak — míg a töb­bi üres. Állítólag szeptemberben tel­nek meg azok is tanulókkal. Tehát így az Építőipari Vállalat új helyi­ségbe költözött és a régit is megtar­totta. A város, a lakásigénylők sem­mit sem nyertek a Mélyépítő V. Pécs­re költözésével. Azelőtt vajon hol voltak az ipari tanulók? Miért nem maradhattak a tanulók ott. ahol az­előtt laktak? Reméljük, az Építésügyi Minisztérium megérti: Kaposvárnak lakásra van szüksége és átadja az épületet. Hasonlóan a lakáskérdés megoldá­sának rovására terjeszkedik a Ru­haüzem is. A Nyerges Ktsz új mű­helyeket épített, s így négy helyisé­gük felszabadult. Ide olyan hivatalt lehetett volna költöztetni, amely la­kásban van. A Ruhaüzem azonban lefoglalja a helyiségeket. Miért nem épít magának helyiségeket a Ruha­üzem a vállalati nyereségből, miért a lakáskérdés rovására terjeszkedik? De az is kérdés: miért engedik ezt az illetékesek? Vigyenek a ktsz he­lyére olyan hivatalt, amely lakásban van! Egy lakás nem sok. de egy la­kás'nélküli családnak már minden. Áldozat — de kötelesség is Hány lakást foglalnak el Kapos­várott a kisebb-nagyobb szervek, hi­vatalok? Ki tudná hirtelenében meg­mondani? És vajon hányat lehetne elhelyezni, összevonni közülük? Re­méljük, hamarosan sor kerül erre. A városi tanács tavaly megmutatta, hogy összébb tud húzódni. Befoga­dott néhány hivatalt és szervet. De még most is vállalhatnának a lakás­kérdés érdekében ilyen áldozatot. A megyei tanácson még több a hely. Véleményünk szerint elférne ott is egy-két tanácsi vállalat vagy más szerv. El tudnák helyezni például a megyei begyűjtési hivatalt a megyei tanács épületében. Két szép lakást, egyetlen válaszfallal — két nagy csa­ládnak otthont — lehetne létesíteni a begyűjtési hivatal helyén. De nemcsak lehetne — kell! Nem is len­ne olyan nagy áldozat. S ez nemcsak Persze, az egyes szervek, hivata­lok, ha egy kis ósszeszorulásról van szó, arról, hogy ezentúl nem egy nagy szobában egyedül, hanem eset­leg ketten vagy hárman dolgoznak — dühösen ágálnak, minisztérium­mal s más felettes szervvel fenyege­tőznek. Hem a hivatali kényelem a fontos Nem a mi feladatunk, hogy meg­állapítsuk, melyik (hivatalt lehetne el­helyezni a Szakszervezetek Megyei Tanácsa épületében. Mert el lehetne ott helyezni többet is, ha például az SZMT, Köirtés elvtársék lemondaná­nak arról, hogy négyen öt nagy helyi­ségben dolgozzanak. Mi lenne, ha a területi bizottságok — mind a nyolc — kissé összeszorulna? A SZOT épü­letében, a különböző területi bizottsá­goknál e pillanatban az a helyzet, hegy egy ember dolgozik agy olyan nagy szobában, ahol nem hárman, de négyen is elférnének. 25 helyiségben 29-en dolgoznak. Körtés elvtárs azonban tiltakozik az ellen, hogy náluk bármilyen szer­vet vagy hivatalt elhelyezzenek. Sze­detnénk. ha Körtés elvtárs csak egy keddi vagy pénteki napon meghall­gatná a VKG-osztálycn a panaszokat, vagy a megnézné azokat a családo­kat. amelyek pincében, oadlásfeljá- róban négy, öt yagy még több gye­rekkel meghúzódnak. Meghúzódnak, mert lakni csali otthonban lehet. Egyik területi bizottsági dolgozó ké­nyelmét sem rontaná, ha nem egye­dül, hanem esetleg hárman dolgozná­nak egy szobában. Kaposvárott vi­szont a hivatal helyén, amely az SZMT-épületbe költözne, lakáshoz jutna három vagy négy család. így lehet és így kelt segítenie az égető la­káskérdésen minden szervnek, min­den hivatalnak. A Megyei TSB Dózsa György utcai épületében két helyiséget, egy teljes lakást a posta foglal le mint átmeneti szálláshelyet. Helyezze el a posta vi­dékről néha beutazó dolgozóit a pos­ta épületében vagy szállodában, s adja át mielőbb a két helyiséget. így egy család isimét lakáshoz jut. Mi lenne, ha minden vállalat lefoglalna 1 egy külön lakást ideiglenes szállás­helynek? Ezt Ilyen lakásviszonyok mellett nem lehet megengedni! Van példa a megoldásra S még mennyi ilyen összevonható hivatal, mennyi feleslegesen elfoglalt lakás van! A felsoroltaik talán nem is a legszemléltetőbb példák, de az illetékesek feladata, hogy ezekben intézkedjenek, s ezek nyomán újabb és újabb irodákat adjanak át lakás­nak. Ilyenkor nem lehet különböző kényelmi szempontokat figyalemibe- venni. A múlt évben megtette a Me­gyei Pártbizottság is, hogy összébb húzódott, s így a Városi Pártbizott­ság épületéből lakások lettek. Szer­kesztőségünk is átadta a Május 1 ut­cai lei adóhivatali helyiséget, azzal, hogy oda olyan irodát költöztesse­nek, amely lakást foglal el. Tegye meg ezt az SZMT, a Megyei Tanács és a többi szerv, a többi vállalat is. Kötelességük! Vannak kihasználat­lan helyiségek csaknem mindenütt. Vannak olyan szobák, ahol csak egy ember dolgozik, bár négy is elférne. S van lakás, nem is egy, amelyet olyan hivatalok foglalnak el, amelyele elférnének a felesleges irodahelyisé­gekben. Szóvá ke’.l még tenni, hegy a vál­lalatok sok lakást, sok olyan irodahe­lyiséget foglalnak le raktárnak, ame­lyet lakhatóvá lehetne tenni vagy irodát lehetne beléköltöztetni. Miért nem a beruházási költségből terjesz­kednek a vállalatok? Építsenek ma­guknak raktárát, minden lehetőségük megvan rá. Szív és emberség kell hozzá I éilekt el énül, bürokratikusán, ön­zőén, csak a vállalati és egyéni szem­pontokat nézve nem lehet megoldani, enyhíteni a kaposvári lakásínséget. Épülnek új lakások ez évben is, jövő­re is, azután még több. De már most, és ahogy lehet, úgy kell segíteni. Gondolkodjanak ezen az illetékesek, az összeköltöztetés ellen hadakozó vezetők. Gondolkodjanak azon, meny­nyi fiatal, mennyi lakásnélküld csa­lád szövi terveit, álmodozik egy egészséges, szép lakásról. Amit fel­soroltunk, néhány megoldható példa csak. De feisorolhatatlanul sok az olyan hely, ahol szívvel, emberséggel egy vagy több barátságos lakást, ked­ves családi otthoni lehet átadni a la­kás után sóvárgeknak, a száz és száz Igénylő közül egynek, aztán még egy­nek, a legjobban rászorulóknak. Megoldani még nem, de enyhíteni így is lehet és kell a kaposvári ‘lakás­ínséget. csak egy kis áldozat, bátor­ság, szív, emberség kell hozzá*... NAGY TAMÁS A Dél Keresztje című drámával vesz részt ♦ színházunk az országos fesztiválon Lázasa n, boldogan, minden erőt bevetve készülnek színészeink, i színházunk az első nagy erőpróbára, a vidéki színházak országos ver- ♦ senyére. I Hetekig próbálták és tegnap bemutatták Török Tamás új darab- i ját, a Dél Keresztjét, mellyel színházunk majd részt vesz a feszti- | válón. | Jól választott az igazgatóság, mikor ezt a kiváló művet választót- J ta, de egyszersmind igen nagy fába vágta fejszéjét. $ Tegnap este láttam a bemutatót, öröm és büszkeség töltött el, mert ♦ szép volt, kitűnő volt mind a darab, mind az előadás, vörösre tap- ♦ soltuk tenyerünket, zengett a színház a közönség lelkesedésétől. Ahhoz, hogy a versenyben győzelmet arassunk, tehetségre, lelke- ♦ sedésre, önbizalomra van szükség. Ezt elsősorban az adja, ha a mű- t vész, vagy akár sportember, vagy munkás maga mögött érzi annak a ; közönségnek, annak a népnek szíve dobogását, együttérzését, amely- ♦ nek színeit képviseli a versenyen. I Kaposvár közönsége, ha komoly dologról, városunk, megyénk jó i hírnevéről, dicsőségéről van szó, mindig megállja helyét. Bízunk ab- { ban, hogy mosts is színházunk látogatásával támogatja a közös ügyet, | bírál, véleményt nyilvánít tapssal, egyszóval szurkol művészeinknek. ♦ az itthoni siker és a budapesti győzelem érdekében, Mint a mező a meleg, zuhogó májusi esőt, úgy szomjazza, úgy | élteti a színészt a taps. t Most rajtunk a sor, támogassuk, lelkesítsük művészeinket, és a sí- ♦ leér nem marad el. s. P. í Beszélgetés a vonatén — Csönd! — szóltak rám többen is egyszer­re, amint nagy robajjal beléptem a már mozgás­ban lévő vasúti kocsiba. A kupéban beszélgettek: — Persze, maguknak most könnyű, de bezzeg az én időmben nem ment ez így, én se azé lettem, akit szerettem, hanem azé, akihez adtak. — Az éltes asszonynak az érdeklődés láttán még jobban megeredt a nyelve. — Egy kőműveslegény­be voltam szerelmes, igen kedveltük egymást Pistával, és mégis az uramé lettem. Pedig az Isten nyugosztalja . .. Dehát ugye vasutas volt, állami ember, biztosabb volt mellette = kenye­rem, Jobban el tudott tartani. Pista csak sze­gény kőmüveslegény volt. Szezonmunkás, mert akkor a kőműve­sek csak azok voltak. Most a Pista nagy em­ber, csoportvezető, jól él. Hát csak éljen is, kívá­nom neki tiszta szívem­ből. Elhallgatott, szürke, öreg szeme átnedvese­dett. Kinézett az ablakon, valahová messze. Csend volt a kocsiban, az ar­cok borúsra váltak. — Nekem sem volt különb a sorsom — szó­lalt meg egy dereshajú/ valami kereskedőféle ember a másik ablak­nál. — Velem is az tör­tént, hogy már gyermek­korom óta szerettem egy lányt, ő is szeretett en­gem, de a sors mégis egy másikhoz kötött, azt vettem el. mert háza volt és hozománya. De nem volt benne köszö­net . . . — ó, higgyék el ké­rem, ma sem más a vi­lág! — vegyült a tár­salgásba kissé éneklő hangjával egy idősebb hölgy. — Az én Pirikém férjhezmenő lány volt, amikor az oroszok be­jöttek, és bizony még ma is otthon van. Pedig jólnevelt, csinos lány, olyan szerény az, kérem, mint egy virágszál. Hát kérdezem én önöket, ki itt a hibás? Az emberek összenéz­tek, senki nem válaszolt. A hölgy keskeny madár­fején megigazította fe­kete selyemsál ját, apró, sárgás szemeivel félén­ken körülkémlelt, aztán folytatta: — Volt már vőlegénye is, egy csinos férfi, a kartársa, ahogy most ne­vezik. Egy vállalatnál dolgoztak, Piri mint kontírozó könyvelő, Elek mint főkönyvelő, ó, és hogy szerették egymást, drága jó Istenem! Az el­jegyzésük napját soha nem felejtem el. Pirikém a halványrózsaszín ru­hájában, Elek a csoda fess fekete öltönyében, úgy ültek ott, mint egy gerlepár. A vőlegény ké­sőbb kicsit spicces lett. És ekkor kinyílt a szíve, szava, igazán férfiasán kimulatta magát, a fér­jemmel majdnem bírókra is keltek. Ez az összetört borosüveg és a felrúgott Mimi kutyánk miatt volt. Dehát, istenem, ugye hadd mulasson egy fér­fi, ha szeret mulatni, ha ilyen a természete, nem­de? És képzeljék kérem, épp akkor, mikor már ki volt tűzve az esküvő napja, Eleket valami baj­ba keverték, valami sik­kasztás, lopás, a jó ég tudja mi, szóval Elek eltűnt ... így volt. — Sóhajtott hangosan. — Ilyen az én kislányom szerencséje. No, látják, kéremszépen, ma sem más a világ. Nehéz férj- hezmenni egy tisztessé­ges lánynak, de egy jó- ravaló férfinek sem könnyebb a nősülés. — Én most nősülök — pattant fel helyéről boldog ábrázattal egy fe­kete, bodroshajú, sudár legény. — Semmi az egész! A menyasszonyom tanító­nő, én pedig műszerész vagyok. Sohasem kér­deztem tőle, hogy van-e hozománya, de még azt sem, hogy mennyi a fi­zetése. Sok mindenről esik szó köztünk, de ilyesmiről soha. Dolgozik ő is, én is, megélünk. Szép lány, szorgalmas, okos és jó elvtárs. Sze­retjük egymást, mi kell még? A legény diadalmasan körülhordta tekintetét, az arcok kiderülve he­lyeslőén mosolyogtak. Az »úrinő« nem bírta el ezt a tekintetet, elfor­dult, kinézett az ablakon. A vonat sebesen szá­guldott a tavaszi éjsza­kában, kerekei ritmiku­san csattogtak, énekel­tek. SOMOGYI PÁL Érdekességek | inne n-o nnan Hét kráter A világ legészakibb Sarema szigetén. botanikus kertje Vízalatti gyémántlelőhelyek Az Észt Szovjet Szo­cialista Közitársaság Tudományos Akadé­miája most adott ki egy tanulmányt a héij (kráterről, melyeket meteorok okoztak a Ri gai-öböl ben lévő Sa­rema szigetén'. A krá­terek legnagyobbika 110 méter átmérőjű. Az észt tudósok meg­állapítása szerint eze­ket a krátereket mint­egy ötezer év előtt a /Földre hullott hatal­mas meteorok vájták. A legnagyobbat egy kib. 150 tonnás meteor (hullása okozta. Igen ritka, hogy 'hulló me­teorok ilyen hatalmas krátereket vájjanak. A több száz év óta megfigyelt Földre hul­ló meteorok közül a legnagyobb az volt, amely 1908. június 30- án esett a szibériai taj- g'ára. A másodpercen­ként mintegy 60 kilo­méteres sebességgel hul­ló óriás meteor súlya a világűrben egymillió tonna lehetett, de a Föld légkörében meg­tett hét másodperc­nyi útja alatt tömegé­nek kb. 95 százaléka gázzá alakult át. A világ legészakibb fekvésű füvészkertje a Kóla félszigeten van. Ez a botanikus kert a 68. szélességi fokon fekszik. Agy-térkép Kilenc szovjet orvos munkaközössége tíz év alatt egy agy-térképet szerkesztett. Munká­jukhoz sok emberi agy­velő mindegyikéről 15 ezer cigarettapapír vé­konyságú metszetet ké­szítettek. A tudós or­vosok tkimutatták, hogy a világon két egyfor­ma agyvelő nincs. Az agy-térképnek több példányát nyuga­ti tudományos intéze­teknek küldték, ahol fiziológusok, neuro- pathológusok és agyse­bészek fogják .tanul­mányozni. Tűzgolyó hullott a Léman-tóba Múlt vasárnap este a Léman-tó (Genfi-tó) melletti Morges francia városka fölött egy ha­talmas tűzgolyó kerin­gett, majd a tóba esett. Az emberek szá­zai nézték ezt a rend­kívül szokatlan jelen­séget. Az Amazon meden­céjének egyik része most pontosan ugyan­olyan »gyémántlázat« él át, mint amilyet va­lamikor California ta­pasztalt, csak »arany­láz« formájában. Ugyanis nemrégiben .gyémánttörmelékeket fedezték fel itt. A leg­értékesebb lelőhelyek a Tocantis-folyó vidé­kén vannak, egészen elhagyatott, vad he­lyen. Az értékes szilánko­kat. nagy munkával hozzák felszínre. Ah­hoz, hogy a folyó part­ját elérjék, járatlan trópusi, őserdőkön és mocsarakon kell ke­resztülvergődni. A gyé­mántot búvárok bá­nyásszák A gyémánt- kutatók kis ladikokon ibeeveznek a folyóra, leereszkednek a meder aljára. ahol bórzsákok- ba gyűjtők össze a ho­mokot. Egy köbméter homokiból a legjobb esetben 0.02 karát gyé­mántot tudnak kitisz­títani. Az egész földl-<"'eksé- gen az utolsó 300 év alatt kb. 80 tonna gyé­mántot bányásztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom