Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

Siófok és a Balaton várja as üdülők tísesreit »Az idény első vendéqei megérkez­tek a siófoki és a környező üdülőtele­pekre. A Siófokra érkező mintegy 500 fővárosi dolgozót az Idegenforgalmi Hivatal dolgozói cs a siófoki úttörők ünnepélyesen fogadták a vasútállomá­son«. (MTI hír.) Május 9-én már a kora délelőtt órákban megele­venedlek Siófok utcái, megérkeztek az euső üdülők. Több mint ötszázam érkeztek a fővárosiból, csaknem százam a bányász üdülőbe, digen sokan a különböző vál­lalati üdülőkbe. Siófok felkészülten várta az idény első vendégéit: ellátásukra szórakoztatásukra a különböző vállalatok, intézmények alapos munkával, sok új öt­lettel készültek fel. Húszezer külföldi a Balaton mellett Ebten az idényiben a Balaton somogyi partján kö­zel húszezer külföldi üdül. Több százam jelentették be érkezésüket a .népi demokratikus országokból: Cseh­szlovákiából, Lengyelországból, a Német Demokrat.ikus Köztársaságból, de a nyugati államok turistái, balatoni üdülésre vágyó polgárai közül is több ezren érkeznek. Különösen sokan jönnek Ausztriából, Franciaországból, Svájcból. Májusban a Balaton somogyi -partjára mint­egy 20 csoport külföldi üdülő érkezik. A külföldi ven­dégeik fogadására már előkészítette a Balatcinvldóki Üdül'óvendéglátó siófoki vállalatai a Délibáb, a Tünde, a Napfény panziókat, Baíatonielüén a Park-szállót, Ba­la tont ö’dvárcn a Hullám-szállót és még több panziót. 25—30 eser ember étkezését biztosítja a Ealatonvidéki Üdülővendéglátó Sok zavart okozott az elmúlt esztendőkben az üdü­lök ellátása és szórakoztatása terén, hogy az egész Bá­lát on-környéke vendéglátóiparának ellátását, irányítá­sát egyetlen vállalat intézte. Ez évben különválasztot- téik a somogyi c.dalt. és siófoki központtal az üdülők ellátását, szórakoziatását külön vállalat intézi. 115 üzem — közöttük számos zenés cukrászda, étterem, zöMvendéjglő s más szórakozóhely — tartozik a válla­lathoz. Az új vállalat máris sok hasznos, új ötletet alu fcahnaz. Tíz zöldvendég’őt létesítettek a somogyi par­ton. Rend'behozták a ibalatcnlellei Vörös Csillag Szál­lót, amely most. a balatonboglári Hullám Szállóval együtt a nem szervezett üdülésben részvevők »rendel­kezésére áll. 25—30 ezer átutazó, szállodákban vagy ét­termekben étkező vendég étkezését tudja a vállalat biztosítani. A Balaton-vendégilot SZOT üdültetésben részvevők étkeztetésére épüellék át, ahol naponta 500 üdülő étkezhet. Többhslyütt bevezették a diétás étkez­tetést is három-négyféle étellel, diétás-nővérrel és or­vost felügyelettel. Mindezeken kívül még számos új öt­let alkalmazásával készülnek jobbá tenni az üdülők ellátását és szórakoztatását. Felkészült a Balaton somogyi partja az üdülők szórakoztatására is Amellett, hogy a Csiky Gergely Színház művészei rendszeresen tartanaik előadásokat a balatonkörnyéki művelődési hazakban és a szabadtéri színpadokon, az Üdülővendéglátó Vatta-Lat is gondoskodott a szórakozó­helyek m ű sor ellát ás ár ól. A táncos helyeken ismert, ne­ves zenekarok játszanak, s a tánczene helyett többhe- lyütt áldandó szórakoztató műsort is adnak. A siófoki Fogás nagytermében és grilljében esténként Vadas Zsuzsa és Lóránt József énekel. Mindketten egész nyár­ra szóló szerződést, kötöttek a vállalattal!. Vadas Zsuzsa a »Tündédhez szerződött. A többi szórakozóhelyen is kiváló előadóművészek, sanzcménekesek szórakoztatják az üdülőket. Szerződést kötött a vállalattal Lafabár Kálmán is, akt a nyáron gyakran lép fed a vállalat szó­rakozóhelyein. Ma nyílik a hajótörténeti múzeum Bizonyos, nagy érdeklődésnek örvend majd a sió­foki üdülök között a ma megnyíló balatoni hajótörté- neli múzeum. A múzeum anyagát, érdekességét, össze­állítását. tekintve egyedülálló az országiban. Túlnyomó- részt a 'balatoni hajók fejlődésének történetével foglal­kozik, azokat mutatja ibe a kicsinyített modelleken, de találni más típusú hajókat is. A Balatonon most közle­kedő vitorlás hajók ügyesen elkészített kicsinyített má­sa mellett megtalálni az első »balatoni gőzhajó modell­jét, s a későbbi balatoni hajók modelljét is. Naponta ötezer torta készül az új siófoki „édességgyárbanu Nemrég épült fel Siófokon a Balatomvidéki Üdülő- ellátó Vállalat cukirászüzeme, s ezekben a .napokban az eddigi próbaüzemeltetés után kezdi meg a teljes üze­meltetést. A félmillió forintos költséggel épült cukrá­szati üzem, ahol csaknem minden .munkafolyamat gé­pesítve van, a balatonkömyékii üdülőket látja el cuk­rászsüteménnyel, fagylalttal, cstíkoládékészítményekkel és sok másféle áruval. Balatcmvilágostál1 Balatonberé- my.ig számítják az üzem termékeit. Naponta öt-hatezer tortát, 500 desszertet, 2000 mignont, 2500 reggeliző süte­ményt és több ezer pogácsát gyárt az üzem. A nyaralási idény teljes megindulásaikor már új készítményeket: jégrcládot, (fagyi aíttekercs csokoládétésztában), jég- bcrabát is gyárt, mint különlegességet az üzem. Halban sem lesz hiány... Nem lesz panasz haühiámyra ebben az esztendőben a balatoni üdülőhelyeken. A Balatoni Halászati Vállalat által szállított halakból az Üdülőellátó Vállalat siófoki tartósító üzeme már eddig ás számos különlegességet készített (a többi között itt készítik a balatoni pácolt halat), s most a különböző savanyúságok — uborka, paprika — készítése mellett halsütésre is berendezték az üzemet. Az üdülőeűflátó Váülatot boltjaiban, pavi­lonjaiban, a gombákban, de a büfékben is vásárolhat­ják az ízléses, ötletes csomagolású, frissen sült balatoni halat. Áttetsző, per.gamentszerü papírzacskóban árusít­ják a sült halat, s a hal mellett cellofán,papírba cso­magolva egy szalvétát és egy fcgpiszkáiót is találnak a ha'lkedvelők. A somogyi Baiaton-part üdülési központjában, Sió­fokon minden előkészület megtörtént, hegy üdülő dol­gozóink, külföldi vendégeink jól érezzék magukat, kel­lemesen tölthessék napjaikat. Siófok és a Balaton somo­gyi padjának összes üdülőhelye felkészülten, s öröm­mel vár.] a az üdülők tízezreit. Elviheti-e a szülő gyermekéi- 7 óra ufón a cukrászdába? Május 9-én délután két gyerme­kemmel a moziban voltunk. Este 7 óra előtt tíz perccel végződött az előadás. Hazafelé indultunk, amikor egy ismerősöm megállított és az Ady Endre utcai cipöbolt előtt pár percig beszélgettünk. Kislányom — 5 éves lesz, a kisfiam 9 — körülírtunk né­zegették a kirakatot. 7 óra múlt pár perccel, amikor egy asszony meg­szólított, s megkérdezte, hogy kié a mellettem lévő kisfiú. Az enyém — mondtam. Erre figyelmeztetett, hogy 7 óra elmúlt és neki jogában van en­gem leigazoitatni, mert gyereknek nem szabad 7 óra után az utcán len­ni. Erre azt válaszoltam, hogy ez nevetséges, hiszen süt a nap. Az asszony válaszul közölte, hogy ö pe­dagógus és figyelmeztet engem. Én közöltem vele, hogy gratulálok a pe­dagógiájához, majd megindultam gyermekeimmel hazafelé. Az asz- szony utánam szólt, hogy vigyázzak, mert igazoltat. Nem akartam szóvál­tást, hazafelé indultam. A városszerte elterjedt szóbeszéd­nek nem hittem és magam is kíván­csi voltam a »rendeletre«, amelyet velünk, szülőkkel nem közöltek. Fel­világosításért fordultam illetékesek­hez. A megyei tanács oktatási osz­tálya felvilágosított, hogy este 7 óra után szülői felügyelettel sem szabad a gyermekeknek utcán tartózkodni és különösen nem moziban és cuk­rászdában. Igen üdvös intézkedésnek tartom, hogy este 7 óra után gyermekek nem mutatkozhatnak indokolatlanul, egye­dül az utcán, de súlyosan sérelmes­nek tartom azt az intézkedést, hogy szülői kísérettel lévő gyermekeket, illetve szülőket '.elgázoltainak és fe­lelősségre vonnak, azért, mert gyer­mekükkel sétálni mennek. A sétálás közben előfordulhat, hogy egy fagy­laltra betérünk a cukrászdába, s ezért vállalom a felelősséget, s alti ebben hibát lát, az véleményem sze­rint helytelenül cselekszik. Vissza­utasítom az oktatási osztály illeté­keseinek azt a megállapítását, hogy ránk, szülőkre is ránkfél' a nevelés. Vannak szülők, akikre ezt el lehet mondani, de ezek nem téveszthetek össze azokkal, akiit gyermekeikért élnek, nevelik őket, velük mennek moziba, sétálni, azért, hogy közben is neveljék a gyermekeket a közös­ségben való helyes magatartásra. Ráfér a nevelés azokra a szülőkre, akik italt vásárolnak serdülő gyer­meküknek, de nem azokra, akik öt- venfilléres fagylalttal jutalmazzák a gyermek jeles feleletét. Mivel a szü­lő nem ér rá máskor, mint a késő délutáni órákban, s a meleg is arra készteti, hogy tavasszal, nyáron a hűvösebb estéken sétáljanak — eb­ben nem látok kivetni valót. Kerestem a »rendelet« szerzőjét. Hivatkoztak igazságügyi és oktatás­ügyi rendeletre, gyámügyi hivatalra és városi oktatási osztályra. Meg­kérdeztem több iskola igazgatóját —■ ellentétes véleményen voltak a ren­delettel, míg a társadalmi rendőrség egy tagja határozottan állítja, hogy szülői kísérettel nincs joga senkinek igazoltatni a gyermeket. Kérem a Néplap szerkesztőségét, tájékoztas­sák a közvéleményt, hogy szabad-e este hétkor sétálni, cukrászdában vagy moziban lenni a gyermekkel, nevelheti-e a szülő a gyermekét, vagy pedig teljesen az iskola és a társadalmi rendőrség veszi kezébe a gyermek nevelését. Ha a gyermeket este nem tudjuk kire hagyni, és színházba szeretnénk menni — hát nem tehetjük meg? Helytelennek tartom a szülők nevében ezt az in­tézkedést, s jogosnak a szülők fel­háborodását a társadalmi rendőrség indokolatlan zaklatásaiért. Pintér Józsefne Sörház u. 6. ★ (Többen panaszkodtak már Pintér Józsefnéhez hasonlóan a társadalmi rendőrség zaklatásaira, az érthetetlen rendeletre, szerkesztőségünk éppen ezért találta helyesnek a levél leközlé- sét. Előfordult mór olyan eset is, hogy egy házaspárt, aki este a 7 órás mozi- előadás után betért két kislányukkal a cukrászdába, a társadalmi rendőrség tagia rendőrrel távolíttatott el a cuk­rászdából. Helytelennek tartjuk ezt a rendeletet — ha van ilyen —, s hely­telennek a társadalmi rendőrség tag­jainak magatartását. Helyes, ha a gyer­mekeket a szülök 7 óra után nem en­gedik egyedül az utcára, de jogosnak tartjuk Pintér József né és a többi szülő panaszát olyan esetben, amikor a gyer­mek szülői felügyelettel sétál, vagy cukrászdában, moziban, színházban van. Ebben a szülőknek van igazuk, s valóban felháborító, hogy a társadal­mi rendőrség — mindegy, milyen ren­deletre hivatkozva — felelősségre ja őket. A szülőnek jogában áll este 7 órakor is az utcán sétálni, vagy cuk­rászdában tartózkodni gyermekével — ebbe nem szólhat bele semmiféle ren­delet, semmiféle társadalmi rendőrség. Vannak esetek, amikor üdvös, hogy a társadalmi rendőrség fellép — de nem olyankor, amikor semmi szükség fel­lépésükre, Szerelnénk, ha -z illetékes szervek mielőbb választ adnának Pin­tér Józsefné és több szülő panaszára. Szerk.) ______________ Újb ól kiadják Mikszáth összes müveit Az Akadémia Kiadó ebben az év­ben megkezdi Mikszáth Kálmán összes műveinek ötven kötetre ter­vezett kritikai kiadását. Idén négy, a továbbiakban évenként 6—8 köte­tet adnak majd ki, A sorozat kiállításában is méltó Mikszáth életművéhez. Egyöntetű, aranyozott, vörös egészvászon kö­tésben jelennek meg a kötetek. A milker e scircikat írem, aznap SZABÖ GYULA: reggel a rádió május 9-érőI, a győ­zelem napjáról emiétkezett meg. Míg öltözködtem, elgondolkoztam. a rá- diókcmimentár lelett, nfiely idiőlban és térben u.gyau» egymástól távci- eső, de a győzelem szóra egyformán reagáló, lkát élményemet ébresztette fel bennem. A GYŐZELEMTŐL A GYŐZELEMIG í. 1945 nyarán Kelét-Bajorországban 'tartózkodtam. Mint a hadikórháziból gyógyultan elbocsátott hadifogoly, a jobb élelmezés reményében egy ki­sebb községben telepedtem le, vár­va a hazaindíttatást. Pár napig csak tűrtem a tétterakedést, de aztán egyre jobban 'kongó gyomrem, és a sokáig lefojtott mumkakedv, valami­féle kenyérkereset után hajtottak. Mivel úgy látszott, hogy a magyar irodalom és történettudományi ta­nári képesítésemnek ott vajmi ke­vés hasznát vehetem, betársultam egv hadifoglyokból verbuvált hang­szerjavító »vá'llai!at«-iba, amelynek működése felett — miután német konkurrenciánk nem volt —, az ot­tani iparhatóságok szemet hunytak. Ilyenformán a kenyérgond felülő je lassan eloszlott a fejünk felől. Sőt, ezen a réven, a magam személyére nézve még külön szakmunka is akadt. Zenetörténetből, zeneelmélet­ből, valamint művészettörténetből adtam órákat néhány jómódú csa­ládnál. Kezdőket zongorajátékból is instruáltam. Egyik helyen két fel­nőtt 'tanítványom is akadt. Egy 28 eves .bajor és egy 22 éves porosz származású leány. Utóbbi a háborús eseményeik következtében ottrekedit a bajor rokonoknál. A két fiatal nő a »Eirodalöm« két távoli vidékén, a hitleri uralom idején végezte el is­koláit. Mindezek, az érdektelennek látszó adatok a későbbiek szempont­jából fontosak lesznek. Azt »kell még elöljáróban elmondanom, hogy a tanul óórák azt hiszem, inkább érde­kesek, mint értékesek lehettek ta­nítványaim számára, mivel akkori­ban, — míg bele nem jöttem a be­szédgyakorlatba —, még úgy beszél­tem Goethe nyelvét, hogyha Hitler valaha is hallott vclina engem a sa­ját hazájában németiül karattyotoi, bizonyosain vád alá hely ezt étéit volna, untot a német nyelv I. szá­mú közellenségét... A középiskolá­ban keservesen megtanult német költeményeket azonban ma is fo­lyékonyan recitálom. Nos, egy nyárvégi alkonyaton e két tanítványommal hazafelé bal­lagtunk a kerületi székvároskából, •ahol a múzeumot tekintettük meg. Utunk a mi dunántúli vtdéketokre emlékeztető két dombvonulat között húzódó széles völievön keresztül ve­zetett, a nyugati dombsor irányá­ba®. A völgyet az Inn felé siető, Rótt nevű folyócska osztotta ketté. A folyócska hídjára érve, rövid pi­henőre megálltunk. Alattunk a kis folyó suhant tova selymes neszezé- sével, az előttünk vonuló domblán- cok felett még egyszer szétnézett a nyugodni készülő Nap, s az esti hű­vösségtől egyik »tanítványom kissé 'megborzongott. Környezet és han­gulat ellenállhatatlan erővel taszí­tottak egy hirtelen támadt asszociá­ciós folyamat sodrásában egy bal- sikerű akció elkövetésére. Ugyanis a híd közepén állva, patetikusan szavalni kezdtem Heine csodálato­san szép poémájának, a Larelei-nek második strófáját: Die Luft ist kühl und es dunkelt, Und ruhig fliesst der Rhein; Der Gipfel des Berges Funkelt Im Abendsonnanschein... Hűvös az alkonyi óra S halkan a Rajna zúg. Megcsillan a hegyek orma, A nap hint rá búcsút. (Rába Gy. ford.) Az egyes sorokat majertamási gesztusokkal kísérve, ahol az alatto­mosan előóvakodó sötétségre, hol a Rajnát jelképező Rott-ra, hol pe­dig a domb mögé hanyatló Napra mutogattam. Elhan,gzott a szavalat s én, mint­ha csak vérbeli színész lettem vol­na, vártam hallgatóim elismerő bókjait, a talpraesettnek hitt rögtön­zésért. Ám. ha hirtelen jeges zu­hanyt zúdítottak volna a nyakamba, akkor sem érezhettem volna maga­mat kutyátokul, mint amikor a két érettségizett s azontúl Is kifinomult, műveltséggel ékeskedő úrihölgy imigyen honorálta produkciómat: — Nem is képzeltük, Tanár úr, hogy ön ilyen bámulatos költői te­hetség! ... — és nem .győzték ma­gasztalra a német nyelvben való gyors előmenetelemet, kiemelve azt a szellemes stilizálást, amellyel az »Abe'ndscr.uenscheto«-rím kedvéért oly ötletesen alkalmaztam az alat­tunk folyó Rótt neve helyett a tá­voli »Rheto«-t... Egy szemrebbené­sig azt hittem, hogy játékos óvo­dásról van szó csupán. De azután kiderült a megdöbbentő valóság, hegy valóban azt hitték, hogy az el­szavalt sorokat én költöttem. Heiné­ről ugyanis semmit sem tudtak., ró­la soha nem tanultak! Nyllvátn a fasiszta őrjöngés miatt, otthon, a szülői házban sem látták tanácsos­nak ezzel, az indexre tett költővel foglalkozni.;. Láttam a háború, főként a légitá­madások által poriig bombázott hely­ségeket, műemlékeket. De mindezek összesen sem tárták fel előttem a fasizmus romboló hatásának mély­ségét oly szédítő méretekben, mint isz emberi szellem örökkévaló ér­lékei ilyetén való pusztításának té­nye, mint az én Heinét idéző ku­darcom ... Az írásom címében szereplő első győzelem szó arra emlékeztet, hogy a győzedelmes Vörös Hadsereg vi­lágtörténelmi jelentőségű fegyver­ténye ezt a barbár szellemet is meg­semmisítette s egyenes utat vágott ama másik győzelemig, amelyhez hasonlót már számosat ünnepeltem a felszabadulás óta, s a legfrisseb­bet csendes megelégedéssel éppen a napokban. Erről beszél az alábbi röpke epizód. 2. Előző élményemet a rombolás ké­pével zártam. Ezt pedig az építéssel, pontosabban: egy bizonyos építke­zéssel kezdem. Naponként eljárok a Damjanich utca ■ és a Hunyadi János utca sar­kán. a íutiballpáiya mögötti terüle­ten folyó lakásépítkezések mellett. Reggelenként el,gyönyörködöm, az emberi szorgalmat idéző, számomra mindig kedves látványon: miként nőnek az új épületek falai felfelé, hogyan borúi fö'lébük lassanként' a tető s ma — úgy láttam — győze­lemtől ragyogtak a frissen» berakott két ablak üvegszemei. Előrebocsá­tom, hogy fogalmam sincs róla, kiknek készülnek ezek a lakások. Beérem azzal a -jóleső tudattal, hogy íme, ismét gyarapodik a szép és egészséges lakások száma s az új épületekkel szépül, fejlődik váro­sunk. A mült vasárnap délután is aura vitt utam s látom, hogy a Hunyadi János utcára néző épület körül két munkásemiber nézelődik. Gusztál- gatják az építkezést. Az egyik idő­sebb, a másik középkorú lehetett. Közelükbe érve, az alábbi párbe­szédre lettem figyelmes: Az idősebbik: Ügy mondják, ezek lesznek a színészlakások. A középkorú: Ügy hallatszik. Az idősebbik: Megérdemlik. A középkorú: Hát igen. Engem ebből a i'övid, akaratlanul elkapott beszédfoszlámyiból ez az egyetlen szó ragadott meg s öntött el jóleső 'melegséggel: Megérdemlik. A háború »jóvoltából« meglehető­sen nagy darab földet bejártam, s ludcm, — mert tapasztaltam, — •hegy a lakásínség ma európai je­lenség. Itt, Kaposvárott is egyik leg­égetőbb problémáink a lakáskérdés megnyugtató megoldása. Nagyon nehéz azoknak a helyzete, akiknek . dönteniök kell egy-egy üresedő la­kás esetén az igényjogosultság sor­rendjéről. Mindenki a saját hely­zetét tartja a leginkább közérdekű­nek ahhoz, hogy egy megüresedő la­kást elnyerhessen. Az idézett -be­szélgetés azért hatott rám annyira, hogy most papírra is vetettem, mert Itt két munkásember, minden izgal­mas vita, irigykedés és csípős meg­jegyzés nélkül döntött az odaíté­lésben: Megérdemlik! Ebben az íté­letben, ennek a nyugodt, szenve- délymentes hangsúlyában benne volt az igényjogcsultságót eldöntő rang­sorolás is. Annak a két, egyszerű munkásem- ■bermek a véleményéből kikívánko- zó következtetéseket, abban a pilla­natban így fogalmaztam meg: Nagy győzelem a mi új életünknek ez a belátás! Évszázados elmaradottsá­gok, fcultúraéhségek elégítődtek ki nálunk a felszabadulás óta eltelt. 11 év alatt! Ezek az emberek nyilván nem egyszer járhattak már a mi fiatal színházunkban, s bizonyosan azt kaphatták ott, amit kerestek, amdit vártaik, vagy talán annál is többet. Rátaláltak arra az igazságra, .hogy a kultúrának ez a területe is az övék, a népé. A színház művészeit velük egy rangban álló dolgozóknak ismerték el ezzel. A maguk részéről ennél hízelgőbb kritikát a művészet megbecsüléséről nem mondhattak. Egyoldalú, és a valóságot megke­rülő képzetünk leime a szocializmus építéséről', ha azt csupán a létesített üzemele, az újonnan feltárt bányák és egyre gyarapodó termelőszövet­kezeteink számával akarnánk mérni. Az e téren élért győzelmeáink egyik serkentője, tudatcsítója, élvezésé­nek meghatározója: a kultúra adott, fejlettségi foka. Hegy a írni dolgozó népünk e fejlődési fokozatig eljut­hatott, annak útját amaz első, döntő győzelem tette lehetővé. Ama bizo­nyos első győzelem óta ... talpára állt már ez a nép. A népek tépett koldusából fqy nő e földön példakép. Népek testvére, Magyarország! Példádból valóság legyen s mindennapos harcod kísérje mindennap győzelem!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom