Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

Péntek, 1956. május 4. SOMOGYI NÉPLAP 3 AZ ÁRLESZÁLLÍTÁS első napján Sokezer forintot takarítottak meg a vásárlók Még nincs 8 óra, de máir sokan áll­nak a Kossuth téren az áruház előtt. A nyitást várják. Ma már az új, le­számított áraikon vásárolhatnak és ez nem Ids vonzóerő. A kirakatok ellőtt érdeklődve figyelik az új árakat. Egy aktatáskás férfi csodálkozva mondja: »Nem is gondoltam, hogy ennyi min­dent érintett az árleszállítás.« Külö­nösen a női szövetek olcsó ára lepi meg. De már nyitják is1 az áruházat. A kint várakozók percek alatt ellepik a külömiböző osztályokat, A toőrdísz- műáru és a cipő iránt legnagyobb az érdeklődés. Fél óra alatt 40 pár cipőt adtak el a cipőoszrtályon, ennek túlnyomó ré­sze leszállított árú női és férfi cipő, szandál. A konfekciónál egy Idős néni, Kan­nád Antalné Május 1 utcai .lakos ép­pen egy divatos ibaldonkabátot próbál. — Ennek a kabátnak az ára 425 forintról! 370 forintra csőiéként — mondja — ennyi pénzént még én is divatos lehetek. — Majd a lábán, lévő új fekete szandálra mutat: — Ezen 19,50 forintot takarítottam meg. A férfikcnfekeiánál egy falusi asszony örömmel) nézegeti a 860 fo­rintos szép öltönyt. Tervezget. — A múlt héten még 998 forintot keültett volna érte fizetnem, most a különböxetből egy sxép ruhát vessek a kislányomnak. A kötöttáru osztályon krepp-, nylon-zoknik, harisnyák között vá­logatnak. — Most reggel fél óra alatt hét pár női nyHani-hardsnyát adtam el — újságolja örömmel' az egyik el­árusító. Az Ady Endre utcai vasboltban is nagy a forgalom. Lényegesen csök­kent az alumíniumedények, kisgépek ára. A vásárlók kezében dió- és mák­daráló. Egy szemüveges férfi, a 180 forintról 150 forintra leszállított pet- róieumfőzőt nézegeti. —" Ez már a harmadik, reggeli mái’ az első órában két petróleumfőzőt vittek el. Olcsóbb lett a diódaráló, mákdaráló ára is. — Hát most ezt viszünk nászaján­dékba — mondja egy asszony, amint éppen fizeti a két darálót. Megérte! A 125. sz. Vegyi és Háztartási Bolt­ba alig tudunk 'bemenni, úgy tolon­ganak ott a vásárlók. Egy asszony meséli, hegy ő az ünnep előtt nagy- takarítást akart tartani, vasárnap reggel' el is Indult a háztartási bolt­ba tisztítószerekért. Akkor hallotta, hogy árleszállítás lesz. — Hát inkább elhalasztottam a takarítást — mond­ja nevetve — és most vásárolok be. De megérte. Olcsóság a Ssivárványban A Szivárvány Áruház méteráru- részltegénél idős nénike nézegeti a leszállított árú lepedővásznat. Két fiatalasszony meg a selymek közt válogat. Nehéz a döntés, egyik szebb, mint a másik, és mindegyük lényege­sen olcsóbb lett. A 63,80-as emprimé most 45 forintért kapható. Egy óra leforgása alatt máris négy ruhára valót adtak él belőle. Igen sokan áll­nak a női, ruhaszöveteik előtt is, és i egymásután! méretik le a különböző < kockás és sima szöveteiket. i Benézünk a 124-es Illatszer- és' Ajándékboltba is. A kirakat előtt f igen sokan — különösen nőle — né­zik érdeklődve a leszállított árú kölnivizeket, a különböző krémeket, dlvatékszert, gyöngyöt. Bent az üz­letben is nagy a forgalom. A Hcr- váth-házaspár egy 680 forintos kar­órát választ ki, amelynek az ára az­előtt 910 forint volt. A különbség nem csekély: 230 forint. Tissta hasson Reggel: már három vásárló várta a nyitást és azon nyomban, meg is vet­tek három darab 15 köves órát. Két fiatalasszony kér most egy egysoros gyöngyöt. Csodálkozva hallják, mi­lyen olcsó lett. — Akkor inkább két­sorosat veszünk — mondják — az sem kerül most sokkal többe, mint azelőtt az egysoros. Jönnek-mennek a vásárlóié szerte a város ,különböző pontjain. Dolgo­zóink tömegesen keresik fel az üzle­teket és vásárolnak. Derűs, megelé­gedett arccal válogatnak a 6500 faj­ta leszállított 'árú cikk között. Sok ezer forintot takarítottak meg csak ezen a napon. Hozzászólás a második ötéves terv tervezetéhez 8—14 százalékkal emelkedik a vasúti díjszabás Olaszországban Mint Rómából jelentik, az olasz iparügyi minisztérium központi ár­bizottsága a vasúti díjszabások 8—14 százalékos emelését határozta el. íremelkedés az Egyesült Államokban New Yorkból érkezett jelentés sze-]i rint az American Can Co és a Con-,i tinental Can Co, az amerikai tartály-,) és konzervdobozipar két legnagyobb,) konszerné bejelentette, hogy három,) százalékkal növeli gyártmányai árát. A két konszern vezetősége azzal in­dokolja az áremelést, hogy az U. S. Steel Corp. április 30-ával 5 száza­lékkal növeli a fehérbádog árát. Az International Paper Co. kö-l1 zölte, hogy 4 százalékkal emeli a kar­tondobozok árát, ami főleg az élel­miszeripart érinti erősen, ahol sok kartondobozra van szükség. Tegyünk még többet ax emberért Ha az ember a második ötéves terv irányelveinek nagyszerű sorait olvassa, a kulturális résznél önkénlelenül is Lenin szavai jutnak eszébe: »F’eL kell építeni a szocialista gazda ságot, ehhez pedig... hatalmas mér­tékben emelnünk kell a kultúrát!« Mi szolgálja ezt a célt a második ötéves terv .irányelvei között? Köz­vetve: a reálbérek emelkedése, a munkaidő csökkentése, a nők háztar­tási munkájának megkönnyítése, a közlekedés meggyorsítása, a viliit a - mcsenengia termelésének növelése stb., stb. Közvetlenül: a másfélmillió rádiókészülék, a 91 000 televíziós készü­nk, a 4100 óiitaiános iskolai új tarnte rem, a tanulók számának az általános .gimnáziumokban 11 százalékkal, az ipari technikumckban 35 százalékkal •való emelése, s gyakorlatibb oktatás bevezetése, a közép- és felsőfokú ok­tatási intézményeik jobb tanszer- és laboratóriumi berendezésekkel, kí­sérleti eszközökkel való ellátása, a színiház- és filmművészet fejlesztése a könyvelő .péiidányszámának növelése stb. Mit jelent mindez? Azt, hogy helyet tudunk adni az egyre szaporodó iskolai tanulóknak: azt, hogy megszűnnek a nagylétszám ú osztályok; hogy mindjobban tért hódít a szakosított oktatás; hogy eredményesebb, az élethez közeléilóbb lesz az iskolái tanítás; a felnőtteket illetően .pedig azt, hogy nagyot len­dül előre az általános műveltségi színvonal. * # * Nagyszerű perspektíva, mégis ten nék hozzá valamit. $ Napi tíz liter tej — még a nyolcadik hónapban is! Nemcsak Patalom, de az egész környék ismeri Knolmár Mihály 5 holdas gazda »Marcsa« nevű tehenét. ||Évi 7 ezer kilogramm tejhozama van: "négyes tej. A tavalyi mezőgazdasági kiállításon, Budapesten 18 hónapos, 7 mázsa 20 kg-os bikaborja oklevelet kapott. Knolmár gazda 18 000 forin­tért vált meg tőle. Most a tavalyi­nak »öccse«, »Móric« készülődik erő­sen a kiállításra. Május 8-án lesz 10 hónapos, s most 4 mázsa 20 kg-ot nyom. »Marcsa« most egy újabb min­tapéldánnyal nyolcadik hónapban van, s még 10 litert fejnek tőle. Knolmárék arra kérik kedvencü­ket, hogy ajándékozza meg őket egy üszővel. ^y^EGTALÁLT ÚT ★ ★ ★ H. »Légy jó mindhalálig.« Kinyitom a szakadozott tetejű könyvet. Mielőtt belenéznék az első lapokba, még egyszer megigazítom a kosarat a hátamon, hátrább tolom a kerítés kiszögelé- sén, hegy a szíjaik ne vágjanak olyan mélyen a vád­iamba, A könyv itt lapult egészen eddig az öblöm­ben, magammal hoztam reggel. Este már el akartam kezdem, de nem veit petróleum a lámpában. Az apám meg dünnyögött a gyertya miatt. Amíg pihenek — ment. nehéz a kosár a sok ké­nyért® — olvaisck. Aztán az üzletiben Is megbújhatok a sarokban egy-egy perere, hagy sírjak, együtt érezzék Nyilas Misivel Akkor mér rániklcmbcscdott a nyár, és én tud­tam, hogy ősszel se mehetek iskolába. Pedig nrilyen, szép volt könyvekkel megrakodva vágtatni az őszi reggeleken az iskola felé! Otthon arról mesélni az anyámnak: mit olvastam, mit tan®tam megint. De szép is volt úgy ébredni reggel, hogy vár az iskola:;: Szép, amikor az ember nem gyászolja a m®6 időt, csak hajtja a napokat, mintha lakodalomba sietne, és vár édesded türelmetlenséggel, mint a meny­asszony. Olvasom a »Légy jó miindhaliálLg«-ot, és irigylem, nagyon irigylem Nyilas Misit. Ment ő legalább tanul­2 hatott, isii ólába járhatott. Azt kérdezte a múltkor a tanító úr — amikor ta­j lálkoztam veié —, hogy megyek-e följebb. — Nem lehet — mondtam néki. Amennyit a törvény szegénygyereknek, gazdag­■ gyepeknek parancsolt, annyit jártam. Hat elemit. Ezt. a tanító úr is tudta, de azt is, hogy mindig én ! vittem el' a jutalomkönyvet. és hogy tanító akartam lenni; Nézett rám, aztán megveregette a vádiam. — Kér érted, fiam, de segíts sz®eiden. Elkel ná­■ latek a pénz. Amikor odaadott az apám havi nyolc pengőért ki­• futónak, azt mondta: — Dolgozz fiiam, jövőre talán jobb lesz. Nem késő ■ még ükkor sem. Tamil® soha sem késő. És én vártam. Cipeltem a kifutók nehéz kosarát, hogy foelegömyedt a hátam. Raktam félre a borravalót, a tíz- és húszfdliéresaket. Mert az az enyém volt. Csak * a nyolc pengőt adtam az apámnak, aki egyre (betegebb ■ lett; És a tíz- és húszöflléresek, a vásárlók borravalói könyvekké váltak. Otit válogattam őket Stefek Józsa : Fő utcai (boltjában; Használtak voltak, de olcsók. Amit MEGTALÁLT ÚT elolvastam, azt visszavette. Két elolvasott könyvért adott egyet. Én így is örültem neki. Olvashattam, szom­jas érdek’ődéssel, tudásvággyal. És vártam az őszt. Vártam, hogy akkor talán ... Szerelme tesebb odaadással talán még senki sem csüngött az iskolán, senki sem vágyakozott utána annyira, mint én. Mesebeli táltosparipának képzeltem a tudást, amely ha meg tudom ülni, kirepít majd a nyomorúságos élet kátyúiból a csodálatos ígéretek he­tedhétországába; Azt számolgattam, hogy ősszel beirat­kozom a képzőbe. Négy esztendő m®va tanító teszek. Bár csak ősz lenne már ... S az őszre ősz következett, a nyolc pengőre nyolc nengő. Egyik ősz sem hozta meg a vágyak teljesülését. Hordta® tovább a kosarat, hallgattam a segédele zsör- ,tolódásét, a vásárlók szidását, ha később vittem a ke­nyeret, tejet és a finomságokat, amikből azért nekem is jutott. Igaz, csak maradék, örültem, ha a segédek­nek jó kedvük vei, s mielőtt lehuzatták velem a rollót, odaszóltak: — Csani, ma hazaviheled a szalámivéget. Ezeken az estéken jó vacsoránk volt. Szalámi, a legfinomabb, leszeltvégei annak, amit csak úri vendé­geink vásároltak meg. — Jó helyed van, becsüld meg magad, fiiam — mondta ilyenkor az apám, jóllakottan megtörölve a száját. Én valahogy másképp képzeltem el a jó helyet. Jó hely? Nekem csak az iskola lett volna az. Ott azt csinálhatnék — gondoltam ezerszer —, amit szeretek. Tanulhatnék, olvashatnék mindig, nem csak ellopott félórákban, késő estéken. Mindig ... Nefkitámasztottam a kosarat reggelenként a kerítés­nek, előhúztam az ingem alól a könyvet, és olvastam, olvastam dühvei, elkeseredetten ... — Azért is tanító 'leszek — fogadkoztam és ell- ind®tam a nehéz, ihátigömyesztő kosárral. III. — Vigyázz, jön az öreg! — csapott f®embe a félig suttogó, félig hangos figyelmeztetés. Riadtan csaptam össze a füzetet, s rejtettem olajos kezeslábasom alá. Odaélltam ismét a gép mellé, s ret­tentő gyorsasággal dolgoz® kezdtem; Az »öreg« lassú léptekkel végigsétált az üzemen. Mellettem, mi® mindig, most is megállt. Ráncos szem­héj® ®ól gonosz® pislogott szaporán járó kezemre. Ilyenkor, amikor nézitek, fülig pirultam; Zavart, hogy amíg dolgozom, érzem a hátam közepén ennek e rettenetes embernek, a főnöknek szúrós tekintetét. Amikor anyámm® először ölébe álltunk, akkor is MEGTALÁLT ÜT így nézett, de valami .gúnnyal, fölénnyel a tekintetében. — Mit akarnak? — csalta® kérdése. Anyám akkor már nagyon beteg volt; Itt dolgo­zott az üzemben, s félt, egy nap összeesik, hazaviszik és akkor mi fesz vele? Hosszú töprengés, gondolkodás előzte meg, amíg apám végre kisütötte. —• Majd a .gyerek odaáll helyetted, amíg meggyó­gyulsz.' Ügyes keze van. Inkább hagyja ott a fűszerest. Ott álltunk a főnök előtt, és anyám reszkető han­gen kezdett bele mondókájába. — A gyerekről lenne szó, kérem; 'Beteg vagyok, a fiam nagyon, ügyes, odaállhatna helyettem a géphez, ügy gondoltuk::! — s aztán riadtan,, kapkodva hozzá­tette: — Persze, ha a főnök temak nincs ellene ki­fogása. A főnök ráimmézett. Láttam rajta, vagy legalább is lát® véltem, hogy nevetségesnek találja a gondolatot: ilyen kölyök az üzemiben. Amikor találhat tíz vagy húsz embert; Mindig annyit, amennyi kéül. Nagy kincs ma egy üzem, egy munkahely. Nézett rám sunyin sötét szemével. — Hány osztályt végeztél? — Hatot. — Hümmögött. Riadtan néztem rá. M,i lesz, ha el­küld? Bátortalanul megszálltam: — És nekem még nem v®t kettesem az életben soha. Nem szólt. Sétált fel s le az irodában. Hirtelen visszafordult. —• Hát, majd meglátjuk. így kerültem az üzembe. Ez lett az otthonom reg­gel héttől este hétiig. Fojtogatta a gépből kiszálló por a torkom, csípte a szemem, még éjjel is zúgott a fülem a igépzakatciásitól. De aztán megszoktam. Az embereket hamarabb. Először még ugrattak. Én véltem a legfiatalabb. De amikor látták, hogy kap­kodok, idegesen, félek, hogy így nem tetszem majd a j főnöknek, hcl az egyik, hol a másik ugrott át hozzám | segíteni. — No, így kell, látod — mutatták. Megszerettem őket. Olyan szívük volt, mint a vaj. j Egymásért mindent megtettek volna A munkanélküli- ; ségtől v®6 félelem, egymás sorsának megértése, gond- | juk és bajuk azonossága kovácsolta így össze őket. Az ő ösztönzésükre határoztam el, mégis csak | •tan®® fogók. Hangos veit az üzem a boldogságtól, amikor egy j reggel berontottam. — Sikerült! Beiratkoztam! Magántan®ó lettem a • polgáriban! — Ugráltam, mint a megkeng®t csikó, s a j gépek mellől (biztatóan mosolyogva odakacsíntotfak, ; odakiáOltottak hozzám. (Folytatjuk.) • ili EZ AZ A HÁZ... ¥ Az idősebb emberek szíveseb- J ( ben beszélnek a múltról, mint a 1 jelenről vagy jövőről. Ez azért 1 van, mert akarva, akaratlanul, ha ' I ' csak percekre, pár órára is, ifjú­ságukat idézik vissza beszédben, . írásban, egy-egy dalban, zené- ( ben... ( Nagy dolog az ifjúság; életünk , térképén a legvirágzóbb, legsuga- , rasabb táj. Éppen ezért mi, idő- i sebbek, egy kis színért, melegért, i fényért szívesen igyekszünk visz- i sza e tájra. i1 I1 A napokban dolgom akadt a Ka- I1 (' nizsai utcában, mégpedig a leg- I1 I1 végén, és így alkalmam adódott I1 I* szülőutcáim régi házait ismét meg- <j t* tekinteni, visszaidézni if júkori ked- • t1 vés, apró-cseprő emlékeimet. ' < Ahogy a virágillattól terhes ta- * * vaszi délutánon nézegettem az épü- 1 * leteket, kapukat, kerteket, önkén- ( ' telenül megálltam: — Ez az a ház — suttogtam. — • \ Ez előtt a földszintes kis sárga jl épület előtt egyszer vastagon be- ( • I lepett a hó. Egy lány lakott itt, ( ,i szép lány volt, szőke és kékszemű. ( (i A tánciskolából .kísértem haza. A \ <1 kapu előtt sokáig beszélgettünk. ( I Hideg volt, de mi nem éreztük, ( I! beszélgettünk, csókoloztunk... A , (* hó hullott, nagy pelyhekben huí- ( <1 lőtt. ‘ _ | i1 Rég volt, igaz volt, tanúm rá Á ez a fakó kapuszöglet. A kapu szög- J (' let itt áll most is, itt van a ház is, 4 t| hej, de hol a lány, hol az ifjú- ( { ság?... SOMOGYI PÁL í EMELJÜK MAGASABBRA A TANÍTÓKÉPZÉS SZÍNVONALÁT Először is azt, hogy mondja ki a tervezet: a második ötéves terv során fel kell emelni a tanítóképzés szín­vonalát, meg kell valósítani az öt­éves tanítóképzést. Erre égetően szük­ség van, s úgy vélem, nem is ütkö­zik nehézségekbe: most már kibír­juk: hogy egy évben nem lesz végző tanító, képességükhöz pedig elegendő tanár áll már rendelkezésre. Másod­szor: a középiskolák mellett — leg­alább ugyanolyan mértékben — ja­vítsák meg az általános iskolák tan­szer- és kísérleti eszközökkel való el­látását is. Az általános iskolák — a íiárosiakat kivéve — úgyis eléggé el vannak maradva ezen a téren. GYÓGYFÜRDŐT A CSOKONYAV1SONTAI FORRÁSHOZ A tervezet nem foglalkozik a gyógyfürdők fejlesztésével), építésé­vel. Javasolom, hogy ez is szerepel­jen a második ötéves tervben. Ja­vasolom, hogy a csokonyavisontai forrást építsék ki fürdővé, s melléje TÜNTESSÜK EL A NYUGDÍJAK A nyugdíjakkal kapcsolatban a ter­vezet kimondja, hogy »csökkenteni kell a régi és új rendszerű nyugdi­jak közt fennálló aránytalansá­got ... « Az első két szót kicserél­ném: »ei kell tüntetni«-re. Inkább ennyivel lassabban emelkedjék a vízzel fütött kertészeti melegházakat is építsenek. A jelenlegi árokban- fürdés olyan nagymérvű és messze- hírű, hogy a fürdőépítés bizonyára megérné. KÖZTI ARÁNYTALANSÁGOT dolgozni tudó emberek reálbére. De az idősek hosszú, küzdelmes munkás­évek után legalább most pihenjenek gondtalanul) az új hazában. Érezzék ok is az új ország különbségét... VÁRKONYI IMRE ált. isk. tanár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom