Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-08 / 107. szám

Hedd, 1956. május 8. SOMOGYI NÉPLAP 3 Hoxxásxólás a második ötéves terv tervexetéhex PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS 'k Hogy még több és olcsóbb cukrot adhassunk dolgozó népünknek... TABÁK LAJOS, A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR IGAZGATÓJA: tén való egyszerűsítés szintén segíte­Felelősséggel, szívvel, emberi módon . •. Alapos gonddal tanulmányoztam második ötéves tervünk irányelveit. Különösképpen a szakmámbavágó cukor-, cukorrépatermelési problé­mák foglalkoztattak. A terv meg­szabja feladatainkat, azt, hogy 1960- ra a cukoriparinak 410 000 tonna cuk­rot keld készítenie. Részleteket is tar­talmaz a tervezet, amely nemcsak bennünket, a feldolgozó üzemeket) hanem magukat a cukorrépa tenmelő- ket is nem kis feladatok elé állítják. Eszerint a 225 000 hold répatermelési területen — holdanként 133,3 mázsa termést számítva —• legalább 13,7 szá­zalék tiszta cukortartalmú répát kell termelni. Teremtsünk rendet a cukorrépatermesztés terén Ennél a pontnál érdemes kissé megállni. Maga a terv reális. A há­rommillió tonna 16,7 százalékos cu­korrépa biztosítható, ha rendet te­remtünk a cukcrrépatenmesztés te­rén. Eddig a mennyiségi termelés sem vdt kielégítő. Ezen a -hiányosságon az időközben életbeléptetett rendel­kezések segítettek. Hiba vdt az is, hogy megengedték a szerződésen kí­vüli cukorrá patenmesztést, ami a ré­pa cukoi'tartallmának csökkenéséhez vezetett.. Hátrányos volt a Béta K—91-es fajta egyoldalú termesztése is. Ezt a tényt időben felfedtük a Földművelésügyi Minisztérium illeté­kes szerveinek, de bírálatunkra még csak választ sem kaptunk. Igen von­tatottan haladt, s nem kellő időben kezdődött a korábbi években a ter­melési szerződések megkötése sem. E téren igen sok bürokratikus intéz­kedés gátolta az eredményesebb munkát. Nem vettük figyelembe, hogy az újonnan alakult termelő­szövetkezetek nem azonnal biztosít­ják a magas terméshozamot. Állami gazdaságaink pedig még ma sem ve­szik kd részüket a cukorrépatenmelés- ből, pedig gépesítésük őket elsősor­ban alkalmassá teszi a termelésre. Nem olyan hibák ezek, melyeken második ötéves tervünk során ne tudnánk változtatni. S érdemes is a feldolgozási kapacitást növelni, mert hisz a cukor ama kevés termékek közé tartozik, amelyeknek előállítá­sa teljes egészében hazai nyers- és íizemanyagforrásckra támaszkodik. Ha a feldolgozási kapacitást meg­felelőképpen növeljük, évi 60—80 ezer tonna vagy még ennél is na­gyobb mennyiségű cukor mehetne exportra, azonkívül, hogy a hazad szükségleteket is bőségesen ki tud­juk elégíteni. Rendet, kell teremteni a cukoripari karbantartás -bérezése körül is. Ja­vaslom: egyszerűsítsülr le az igen komplikált kampánybérezési rend­szert, amely jelenlég nem hat ösz­tönzőleg a termelésre, s nem segíti elő a szocialista munkaversenyt. Az államigazgatás némely terüle­RIZTATÓ KEZDET Felkerült az ötágú csillag a Hűtőház homlokzatára is Legfiatalabb üzemünk kiváló eredményekkel zárta az első negyedévet. Termelési tervét túlteljesítette, tervezett eredményét több mint negyed­millió forinttal- javította. A jó munka eredményeként elnyerték az élüzern- címet. A kitüntetést e hó 5-én- délután az ÉDOSZ művelődési házában nyújtotta át a vállalatnak Ember Gábor eivtárs, az Élelmiszeripari Mi­nisztérium Hűtőipari Igazgatóságának főelőadója. Az ünnepségen részt vett a Kaposvári Városi Pártbizottság és az ÉDOSZ-központ megbízott­ja is. A dolgozók között 3000 forint pénzjutalmat osztottak lei, amelyet főleg a kiváló munkát végző rakodómunkások és gépészek kaptak. Büsz­ke örömmel, éjjel két óráig .tartó tánccal, vidáman ünnepelték a dolgozók kitüntetésüket. Az öröm, a büszkeség teljesen jogos. Ez vdt az első, tel­jesen ledolgozott negyedévük és máris éLüzemet avattak. Szép és biztató kezdet. Hasonló folytatást, további jó munkát és ered­ményeket kívánunk a Hűtőipari Válhalait dolgozódnak! ITT AZ IDEJŰ Korai egy elés — több cukorrépa Régen megállapított tény, hogy a cukorrépa agrotechnikájában az egyelési munka döntő tényező. .Köztudomású, hogy répából nagy­jóiban hatszoros-nyolcszoros mennyi­ségét vetjük annak, mint amit tény­legesen meghagyunk. Ezért szükséges a korai, négy levélben történő egye- lée, hogy a meghagyandó rópaegyed részére mielőbb biztosítsuk a kellő nagy­ságú tenyészterületet, amelyen az egyed szabadon fejlődhet. Sole évtizedes tapasztalat bizonyít­ja, hogy a termés nagyságát a répa- egyedek száma erősen befolyásolja. Állandóan szemünk előtt, lebegjen a céli, hogy ölenként 10, négyszögölen­ként 40, tehát holdanként 64 000 da­rab répa maradjon meg. •Egyeléskcr nagyon kell ügyeim i ar­ra, hogy mindig a szebb, legszebb példányokat 'hagyjuk meg. Az egye- lést feltétlenül’ rövidnyelű egyelő­kapával (kapires) végezzük, mert ez­zel pontosain oda tudunk vágni, aho­va akarunk. Nagykapával fciritkítjufc a répát, és hullámos, nedvességet erősen párologtató talajt kapunk utána. Gyakorlatlan egyelőknek ré- patávdlságra rovátkolt vesszőt, ad­junk segítségül. A csokorból meghagyott leg­szebb répát kapáljuk körül, ezzel megtörjük a talaj kérgességét, levegőt, meleget juttatunk a gyö­kérhez. Az idén jól keltek a cukorrépák, az eddigiek szerint kártevő is kevés mutatkozik Ennek ellenére tartsuk állandó ellenőrzés alatt répánkat, és ha a legkisebb kárt észleljük, azon­nal porozzunk holdanként bolha el­len 6—8 kg Agritox-szal vagy Hun­gária Matadorral. Ezek a védőszerek bankó ellen is hatásosak. Amikor a sor jól látható és egyeáés után* min­demkor 1—2 százalékos Darsinnal kell .permetezni. A védekezés kevés költségét bu­sásan megtéríti a kártevőktől megmentett répa. Az egyelés sürgősségének igazolá­sára idézzük tapasztalt gazdák mon­dását: »Minden egynapos késedelem egy mázsás terméskiesést jelent.« Védekezzünk a poloskaszagú gyiimölcsöarazsak ellen Gyümölcsöseink veszedelmes kár­tevői (közé tartoznak a poloskaszagú gyümölcsdarazsak Ezek az éppen megkötött, fiatal szilva, ringló, alma és körte elpusztításával gyakran ha­talmas károkat okoznak. A Növény­védelmi Igazgatóság ezért felhívja a gyümölcstermelőket, hogy permete­zéssel védekezzenek a kártevők pusz­títása ellen. A poloskaszagú alma- és körte-darázs ellen a sziromhullás leg­végén két kilogramm Agaitox per­metezőszert tartalmazó permetlével, a poloskaszagú szilva-darázs ellen pe­dig közvetlenül a sziromhullás után szintén két kilogramm Agritox tar­talmú ipermetezőszerrel vagy 2 száza­lékos Quassia-főzettal kell védekezni. Pusztítsuk el a gabonafutrinka lárváit A gabonafutrinka lárvája vagy né­pies nevén: csúcsáraié kártétele az őszi búzában, rozsban és őszi árpá­ban a leggyakoribb akkor, ha gabo­na után gabonát vetünk. Idén főleg Bedegkér, Nágocs, Törökkoppány és Gadács községben veszélyeztette a gabonavetéseket, ezért a védekezési munikálartokait a Növényvédő Állo­mé s gépegységei itt végezték el leg­előbb. Mindenütt vizsgáljuk meg az őszi vetéseket, és ha csócsároló-kár- tétélt észlelünk, azonnal jelentsük a helyi tanácsnál. Kormányzatunk a kártevők elha­talmasodásának megakadályozására, a csócsároló elleni védekezéshez a Növényvédő Állomás útján ingyene­sen bocsát porozószert a termelőit rendelkezésére, továbbá motorikus parozógépeket elsősorban a termelő­szövetkezetek, majd a fertőzött te­rület méreteitől függően az. egyéni­leg gazdálkodó parasztok részére is. Horváth Gyula megyei agronómus. né munkánkat. Túlzott az irányítószervek létszáma Minél nagyobb ez a létszám, annál több bürokratikus feladat terheli a vállalatokat. Ez sok esetben mind a vállalatvezetők, mind pedig a dol­gozók energiáját feleslegesen leköti. Azt várjuk a második ötéves tervtől, hogy a tervidőszak egy-egy szaká­ban, mondjuk egy-egy évre a már egyszer jóváhagyott tervek alapján irányt mutat a vállalatnak. Ne for­duljon elő az, mint a múltban tör­tént, hogy egy évben több ízben is változtatná kellett a terveket, mert azok vagy túlfeszítettek, vagy pedig nevetségesen alacsonyak voltaic. így aztán nem volt mozgósító erejük. Végezetül szólni szeretnék az időt rabló és költséget pazarló értekezle­tekről is, melyeknek »eredménye« rendszerint csak az a költség volt, melyet az utazási és egyéb kiadások jelenítettek. Mindent egjhevetve: örömmel kö­szöntőm második ötéves tervünk ter­vezetét, mely a széleskörű megvita­tás után nyilvánvalóan nagy segítsé­get fog jeleníteni nekünk, a Kapos­vári Cukorgyár dolgozóinak is, vala­mint megszabja számunkra is azokat a feladatokat, mélyeidnek, maradék­talan megoldásával mi is hozzájárul­hatunk a dolgozók életszínvonalának fokozott növeléséhez. Ez nem válik a lengyeltóti tanács dicsőségére... Másfél héttel ezelőtt a lengyeltóti tanácsnál magabiztosan mondta Hor­váth János vb-elnök és Vörös Jó- zsefné községi agronómus, hogy má­jus 1-ig az egész községben befejezik a kukoricavetést. Mert, hogy a len­gyeltóti gazdáit egymást segítve ipar­kodnak a szántás-vetéssel. Nos, az igaz, hogy a fogatos gazdák segítik a fogatnélkülieket, de az is igaz, hogy Lengyeltóti jóegynéhány fogatos gaz­dája még a maga munkájában sem igen serénykedik. Makarész László és Makarész József pl. még csak most hordja a trágyát a kukorica alá. A tanács vezetői sajnálkozva álla­pítják meg: nemcsak hogy május I-ig nem fejezték be a kukoricavetést, de még 8-ára, a határszemléig sem ké­szülnek el vele. Ez persze nem vá­lik a tanács dicsőségére. Három kér­dést teszünk fel a tanács vezetőinek: Miért ígérnek olyat, amit nem tud­nak megvalósítani? Ha ígérnek va­lamit, miért nem törekszenek valóra váltására? Miért olyan nyugodtak a tanácsnál a kukorica vetése felöl, amikor késik ez a munka? A homokszantgyörgyi községi alap- szervezet vezetőségi taigjad már több­ször beszéltek arról, hogy ideje len­ne napirendre tűzni Nagy Mátyás elvtárs ügyét, aki fél éve közömbös a párt iránt, taggyűlésre, pártnapra nem jár el, semmiféle pártmunkát nem végez. A megoldás, hogy Nagy Mátyás pártból való kizárását java­solják a taggyűlésnek, szerintünk el­hamarkodott, indokolatlan. Más pártszervezetekben is talál­kozunk hasonló problémákkal, hogy az elvtársak panaszkodnak: még min­dig vannak passzív párttagok, akiket nem lehet bevonni a pártoktatásba, nem hajlandók részt venni népne­velőmunkában, sőt még taggyűlésre sem járnak. A pártvezetőségek az ilyen párttagok ügyében gyakran mindjárt a legsúlyosabb eszközhöz, a kizárásihoz folyamodnak, s mert sö­tét színekkel festik az ilyen párttagok magatartását a taggyűlés előtt, gyakran vita nélkül jóváhagyják a kizárási javaslatot. Kétségtelen, hogy alapszervi veze­tőségeinknek fel kell számolniuk szervezetükben a nemtörődömséget, hogy érvényt kell szerezniük a párt szervezeti szabályzatában lefektetett elveknek, s be kell vonni minden párttagot valamilyen párt-munkáiba, de ennek egyáltalán nem ez a módja. Az egyes párttagok passzív maga­tartásának mélyebb okait vizsgálva gyakran az tapasztalható, hogy jo­gos sértődöttség szülte a visszavonu­lást, Vannak esetek, amikor a pártvezetőség azzal követte el a hibát, hogy hosszabb ideig nem adott megbízatást egyes elvtársaiknak, s a hibát csak te­Lapuink múlt pénteki számában bíráló cikk jeferut meg a Segesdi Gépállomásról, amelyben arról ír­tunk, hogy egy G—35-ös traktoruk fcörüfllbeSíüű) három hét óta tétlenül, kihasználatlanul rostokol a csökölyi piactéren'. A bírálat után Ivies elv­társ, a gépállomás párttiitkára és Nagy Károly edvtárs, a főgépész be­jöttek szerkesztőségünkbe és kifogá­solták, hogy róluk ezt írtuk, holott csalc kót-hárcm napig esett M a traktor a termelésből, álékor is trak- laroshiány miatt. Azóta -is azon folyik a vita: három hét vagy három nap kiesés volt-e. Kivizsgálásunk során megállapítot­tuk, hogy S. I. csökölyi lakos, pa- n ászt evő helytelenül tájékoztatta a szerkesztőséget, mert az említett trak­tor — Horváth József, Bot Ferenc lép fel és most már agyon tömi párt- murikéval az illetőt. Mindkét esetben elsősorban a párt- vezetőségre vár a feladat, hogy ta­pintatos, nevelő célzatú munkával ismét megnyerje a sértődött vagy el­fásult párttagot az alapszervezetnak. Minden ember másként reagál bizo­nyos dolgokra. Az egyes párttagok politikai tisztánlátásának fokától is függ az, hogy a személyüket ért sé­relemre hogyan reagálnak, sikerül-e túltenn.i magukat rajta, vagy éveken át szívükben marad a tüske és meg- bántottságukban visszahúzódnak. A pártmegbízatások híján elfásult, elkényelmeskedett párttagok mellett azonban még olyanok is akadnak pártszervezeteimfcben, akiket korán — még mielőtt alkalmassá vált vol­na a párttagságra — veitek fel a pártiba. Egyes pártszervezeteink a párt számszerű erősítésénél még mindig csali a számszerűségre töre­kednek, s nem nézik meg elég körültekin­tően, hogy megérett-e a javasolt személy a párttagsággal járó jo­gok és kötelességek gyakorlásá­ra. Mindezt azért idéztük a homok- szentgyörigyi pártvezetőség figyelmé­be, hogy ráébresszük őket a koráb­ban esetleg elkövetett hibájukra, ez­zel egyben megmutassuk az útját Nagy Mátyás ügyénék más elbírálá­sához, hogy megóvjuk a pártvezetésé- get egy elhamarkodott lépéstől. Az emberek, a (kommunisták nevelésé­nek nem ez az egyetlen módja, me­lyet ők és több más pártvezetőség szívesen választ. Felelősséggel, szív­vel, emberi módon intézzék Homok- szeotgyörgyöm is, másutt is a párfta­traktoros elmondása alapján — »csak« két napig állt a csökölyi piactéren. A bírálat tehát nem volt alapta­lan. A segesdi eütvtársakniafc — kéré­sükre — igazságot szolgáltatunk, de egyúttal fel is hívjuk figyelmüket: a kétnapos Mesés sem rendjén- való, az ályen ellen ás keményen, harcolni kell. Ezekben a napokba» minden perc drága. A gépállomás vezetői és dolgozói mutassák meg: ugyanolyan tűzzel, lelkesedéssel küz­denek a gépkiesés ellen, a gépek alapos kihasználásáért, mint ahogy ezt az őket ért bírálat tisztázásáért tették. De e téren van bőven tenni­való, hiszen szerdán például Csö- kölyben lévő hárem [traktoruk közül egyetlenegy sem dolgozott. tézi azzal, ha maximális követeléssel gok dolgát — ezt várja tőlük a párti HÁROM HÉT VAGY HÁROM NAP? «Itatná mahikáít — Bácsi, adjon húsz fillért... Odanézek 8—10 éves, kócos, bozontoshajú, ke­rekképű gyerek. A mo­zi lépcsőjén ül, mezítláb a hideg májuseleji dél­utánban. Rojtosaljú nad­rágján hosszúi hasadás, s csupaszon mutatja kosztól fekete térdét. Tovább akarok lépni, de az értelmes fekete szem megállít: adok. — Minek ez neked? Még ki sem mondom jóformán, már hallom az előre elkészített fe­leletet: — Ennivalót veszek. — Éhes vagy? Kicsit túlzott, gyakor­lott pátosszal hajtja le a fejét: — Igen . ■.. Ebben a pillanatban a mozi lengőajtaja■ nyik- kan, s egy szeplős, még kócosabb gyerek szól ki: — Józsi! Gyere már! Hirtelen megélénkül az én gyerekem, ültőhely­ből ugrik, de elkapom a karját: — Várj csak. Hogy hívnak? Meghökken. Kezdek neki kényelmetlenné válni. — Kovács József... — Édesapád hol dol­gozik? Teste megfeszül, ki akarja rántani karját kezemből. Sunyin körül­néz, segítség után, de szurkos pajtása is eltűnt. — Meghalt — mondja végül bánatosan. S lá­tom, kiesett szerepéből, amit bizonyosan már évek óta gyakorol. Fe­nébe kíván engem a húsz filléremmel együtt. Nem zavartatom ma­gam: — Édesanyád? ő hol dolgozik? Rám■ néz. Szemében a félés dühös daccal keve­redik. — Eresszen... Elmosolyodom. Na, most tartok neki egy kis pedagógiát. — Nézd, pajtás, én ad­tam neked húsz fillért. A pénz viszont nem jön in­gyen. Én is megdolgoz­tam érte, hát most te meg felelj a kérdésemre. Arcáról, tartásából vég­képp eltűnik az aláza­tos koldus. Átváltozik az utca vadócává. — Mi az a húsz fillér? Rosseb.. Kiesem pedagógus sze­repemből. Hisz ez, a gye­rek kész »közgazdász«, tisztában van az értékel­mélettel. A kis szeplős ismét ki­dugja orrát az ajtón. Láttam: a pénztárnál to­pogott idáig, a »havert« várva. Nyilván ez a húsz fillér hiányzott még a jegyek árához. — Hát az a húsz fil­lér valóban rosseb — mondom. — De az előbb hazudtál. Nem vagy éhes, hanem moziba akartok menni. Nem rendíti meg le­leplezésem. Csak a vál­lán ránt egyet, s erős szippantással felhúzza az orrából kiigyekvő miegy­mást. — Na, eresszen már! Mit akar?! — S ismét- nekirugaszkodik. Hirtelen felmérgese­dem. ügy érzem, le kell neki húzni egy nagy pe­dagógiai pofont. Ám fé­kezem. magam: — Hol. laktok? Gyere, hazaviszlek. Legnagyobb meglepe­tésemre egyből indul, engedelmesen. Az állo­más felé fordul. Sietős­re fogom lépteimet. Kép­zeletemben már megje­lenik a szűk, rendetlen lakás. Egy agyondolgo­zott, elnyűtt, ideges anya, aki mindjárt ve­réssel fogadja rossz köly- két... A síneknél balra for­dul. Éppen nyitom a szám újabb kérdésre, mikor hátunk mögött gyerekhang csattan: — Józsi! Józsi, gyere, apánk hív!... Tisztán hallom a szót: apánk. A meglepetéstől ujjaim meglazulnak. S ő mint nyílvessző az elen­gedett húrról, pattan el tőlem. Utána lódulok. Egy tőle három-négy év­vel fiatalabb sráccal lo­holnak a vasúti felüljá­ró felé. A kisebb fokoza­tosan. lemarad. No, leg­alább azt beérem! Még jobb médium is lesz, ta­lán nincs olyan gyakor­lata a hazudozásban, mint bátyjának. A szö­kevény hirtelen jobbra i fordul. Átbújik a kert- f tés egy kis résén, utána J a kisebb. Az üldözés Iá- > zában lehajolok én is: i utánuk! Mikor a fejem ' átdugom, akkor látom: > nemigen férek át. Ám, mielőtt visszavonulhat- . nék, egy öklömnyi sáros : göröngy csattan a homlo- i komon: a fizetség. — Hülye pali, hülye ’> pali!... — Először csak s az egyik hang, aztán | mind a kettő harsog dia- i dalmasan: — Hülye pa- } K... 1 Felegyenesedem, erre í továbblódulnak, újabb ! kerítések felé. Néha visszafordítják nevető arcukat. Csak állok ott. Peda­gógiai félórát akartam tartani, s ők adtak ne­kem leckét. Emlékükben megmaradok hülye pali­nak, aki ad húsz fillért, s lehetetlen kérdései vannak. Ám ők »átver­tek«/ Semmit sem értem el, csak két tanulsággal lettem gazdagabb. Az egyik: korábban keljek fel, ha a kis vagá­nyok eszén túl akarok járni. A másik: bár vá­rosaink utcáiról eltűnt a nagy csoportokba verődő csavargó csibészhad, még mindig van mit tenni Ám mindenesetre nem úgy, hogy húsz fillérek­kel »jót teszünk« a kol­duló gyerekek utolsó mohikánjaival. Mert ugye, azok? Ti­zenegy év fejlődése bte- tos igent válaszol erre. KUNSZABÓ FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom