Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-26 / 99. szám

Éljen a Hazafias Népfront, a dolgozóit nemzeti összefogásának mozgalma, a néptömegek alkotó kezdeményezésének fokozásáért, a hókéért, a szocialista haladásért folyó harc hü támogatója! II Hazafias Héptat nagy rozsos! erő leliel A tanácsülés a fain parlamentje A tanácsülések tapasztalataiból A tanács legfelsőbb szerve a ta­nácsülés. Itt határoznak a község gazdasági és kulturális tevékenysé­géről, döntenek a tanács kezelésében lévő állami vagyon kezeléséről, fel- használásáról, sorsáról. A tanácsülés gondoskodik az állami tervek, fel­sőbb határozatok helyes megszerve­zéséről, végrehajtásáról. Megyénk te­rületén a legutóbbi községi tanács­ülések színvonala sokkal jobbnak mondható, mint az előző haviak. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a márciusi tanácsüléseken tár­gyalták meg a községfejlesztési terveket, ez iránt pedig nagy érdeklődés mu­tatkozott meg a lakosság körében. A tanácsüléseken nemcsak a ta­nácstagok megjelenése, hanem a vendégek száma és a tanácsülések- aktivitása is növekedett. Bizonyítja ezt pl. az ádándi tanácsülés, ahol a tanácstagok csaknem teljes létszám­ban megjelentek, sőt a vendégek egy Tésze helyszűke miatt csak kívülről hallgathatta a tanácsülést. A drávatamási tanácsülésen Végh János, Horváth János és Weywara Vilmos tanácstagok javasolták, hogy a községfejlesztési tervben szerepel­jen az idény napközi otthon létesíté­se is. A tanácsülés a javaslatot he­lyeselte és a községfejlesztési tervet ennek módosításával hagyta jóvá. Egyes községekben azonban még mindig hiba van a tanácsülések elő­készítésénél, megszervezésénél. Nem egy tanácselnök, tanácstitkár a ta­nácsülést előkészítő propagandamun­kát felesleges időpocsékolásnak, »nem ránk tartozónak« tekinti. Bodrogon pl. csak dobszó útján értesítették a tanácstagokat, s a tanácsülést nem tudták megtar­tani. ' Somogyjádon a március 27-re kitű­zött tanácsülést azért nem tartották meg, mert a vb-elnöknek a tanács­ülés előtt »nem volt ideje« a beszá­molót elkészíteni. Zselicszentpalon is azért maradt el a márciusi tanács­ülés, mert annak előkészítését, meg­szervezését a végrehajtó bizottság és maga a vb-elnök is a titkárra ru­házta. Előfordul olyan eset, hogy az­nap szerveznek a községben más ter­mészetű összejövetelt is. Gyakran előforduló jelenség egyes községekben, a tanácsülések beszá­molói érdektelenek. Nem csoda, hogy az ilyen tanácsüléseket nem szívesen látogatják a tanácstagok. Somogy- gesztiben 38 tanácstagból 10, Ecsenv- ben 27-ből 15 tanácstag jelent meg. Ezek a példák a tanácsülések szere­pének lebecsülését mutatják. Sokhelyütt a napirendi pontokat sem válogatják meg helyesen. A be­gyűjtéssel, a pénzügyi feladatokkal, a mezőgazdasági munkákkal állan­dóan foglalkoznak, de az egészségügyi, ifjúsági, oktatási és népművelési feladatokat rit­kán, vagy egyáltalán nem tűzik napirendre. Pedig a tanácsüléseken mindig a község legfrissebb és a legégetőbb problémáiról kell vitázni, dönteni, azokról a kérdésekről, amelyek a fa­lu dolgozóinak fegyelmét, jólétét nö­velik. A tanácsülés színvonala természe­tesen nemcsak a technikai előkészí­téstől függ, hanem attól is, milyen a tanácsülés vezetése, a felszólalásokat, véleményeket, javaslatokat hogyan veszik fi­gyelembe. A jó javaslat, felszólalás és véle­ménynyilvánítás a helyes határoza tok meghozatalának alapja. Példa er­re Siójut község tanácsülése, ahol Bognár Gyula tanácstag javasolta, hogy a végrehajtó bizottság által elő­terjesztett 5 százalékos községfejlesz­tési hozzájárulást a tanácsülés emel­je fel 7 százalékra, mivel ez a fel­emelés gazdálkodónként nem jelent különösebb megterhelést, viszont köz­ségi viszonylatban több híd, út és egyéb létesítmény megvalósítását te­szi lehetővé. A községi tanácsülés a falu parla­mentje, éppen ezért minden tanács­tag érezze kötelességének a tanács­ülésen való részvételt; hozzászólásá­val és hasznos javaslataival vegyen részt az államhatalom helyi gyakor­lásában. Hegedűs Gyula Gvőz az összefogás a közöny, a rosszindulat felel! is Jó egyórás kapaszkodó után ér az ember Gyugyról Béndekpusz- tára, a fonyódi járás egyik új ter­melőszövetkezeti településére. Ahogy a kanyargó erdei utakat elhagyjuk, előtűnnek a puszta há­zai. Uj település. A régi cselédhá­zak helyén — ahol valamikor a nyomor, tüdöbaj, a nélkülözés szü­letett — egészséges, pirostetős há­zak sorakoznak. Ez a kis település 35 családjával még tavaly ősszel alakult termelő- szövetkezetté. Nehezen kezdtek az új utat választók a közös munká­hoz. Voltak, akik kételkedtek a közös munka sikerében, de a tag­ság nagyrésze tanakodás helyett a munkához látott. Szántottak, ve­tettek a tagosítással kialakított táblákon, s egyre jobban eggyé kovácsolódíak. A szorgalmasan dolgozó tsz-ta- gok közül is ki kell emelni Foncdi Istvánt, a tsz elnökét, aki mindig elsőként állt a vetőgép, vagy a fo­gas után. Rajta kívül Gadácsi Fe­renc, Tóth Ferenc, Antali Mihály bácsi is odaadőan, példamutatóan harcolt a jobb terméseredménye­kért, egyben az emberi közöny, sőt gyakran a rosszindulat ellen. Még a tél folyamán Fonódi elv­társ négyhónepos clnökképző is­kolán volt Keszthelyen. Hazatérve lelkesen, de már tudományos ala­pon látott hozzá a szövetkezeti gaz­dálkodáshoz. Az első vetésre al­kalmas időben megkezdték a mun­kát. A járás tsz-ei között elsőnek vetették e! a 25 kh. zabosbükkö­nyüket, 4 kh. takarmányrépát, 3 kh. cukorrépát, 10 kh. naprafor­gót, felülvetettek 10 kh. vörösherét, 20 kh. svédherét. A közös munka egységbe for­rasztotta a tsz tagságát. Egyhangú döntésük volt az, amikor a mun­kafegyelmet lazító Andelia Lajost kizárták a közösből. Természetesen a termelőszövet­kezeti gazdálkodás első lépései ne­hezek, de a közös munka, a biztos jövőben való hit jó hangulatot te­remtett Béndekpusztán. RÚDA GYULA ÜNNEP ELŐTT MEGYÉNK BÜSZKESÉGÉBEN ÍGY KÉSZÜLNEK A NAGYOK ... Nagy a sürgés-forgás a Kaposvári Textilművek dekorációs műhelyében. Kis és nagy, páros, nemzeti színű és világoskék zászlók, tarka anyaigak, színes össze-visszasága között szab­nak, varrnak az asszonyodé, festenek a férfiak. Az egyik asztalon nagy rajzok az üzem műszálé fejlődését ábrázolják, másutt a kiváló dolgozók képei mosolyognál?: ránk. Május elsejére készülnek a Textil- művek dolgozói. Gyakorol a zenekar, tanulják az énekeket, a mozgalmi indulókat. A tánccsoport tagjai tánc- lépéseket próbálnak. A leányotthon lakói munka után tanka virágokat készítenek. Virág lesz a felvonulás­kor kezűidben, ...ÉS ÍGY A KICSINYEK Készülődnek az üzem legkedve­sebbjei, a napközi otthon apróságai is. Próbálnak az újonnan alakult zenekar pöttömnyi zenészei, tanul­ják a dalokat a lés énekesek. Az ün­nepi menetiben a virágokkal feldí­szített Ids kocsin a tavaszt ábrázolja majd a tavasz-jelmezbe öltözött kis­lány. A kocsit egy nagy bogár húz­za, utánuk a »járműves csoport«, a roíleros gyerekek következnél?. Harminc 'kisfiú, kislány csdiimgelő hangja énekli: »-litt van május else­je ...« Harminc vidámarcú, nevető­szemű kis textiles gyerek boldog, felszabadult éneke aranyozza 'be, te­szi még felejthetetlenebbé a Kapos­vári Textióművek dolgozóinál? a 12. szabad május elsejét. Azzal a céllal kerestük fel a kál- máncsai népfront-bizottságot, hogy beszámoljunk olvasóinknak a bizott­ság MDP-csoportjának munkájáról. Sajnos, ez az elhatározás csődöt mondott. Nem azért, mert nem ala­kult meg az MDP-csoport, hanem mert nem tevékenykedik, s így vég­zett munkájáról semmi ímivaló nem akad. Hasonló a helyzet magával a nép­front-bizottsággal is, mivel fél év óta csak papíron létezik, üléseket nem tart, ebből következőleg nem is dolgozik. Pedig nem volt ez mindig így Kálmáncsán. A megalakulás után élénk tevékenységet fejtett ki, •ma is szívesen beszélnék róla a köz­ségben, hogyan segített a bölcsőde létesítése körüli gondol? eloszlatásá­ban. Részt vett minden társadalmi megmozdulásban, szerveztek, agitál­tak a bizottság tagjai. Tavaly ősszel a népfront-bizottság elnök nélkül maradt. A népfront-bi­zottság tagjai — érezve a nemtörő­dömséget — maguk sem hallatták szavukat, a népfrontban lévő kommu­nistáik, az MDP-csoport tagjai is a könnyebbik utat választották: sem irányítást, sem feladatot, sem segít­séget nem kértek a községi pártszer­vezettől. így volt ez, míg két héttel ezelőtt az egyik vezetőségi ülésen felmerült a népfront-bizottság ügye. A közsé­gi MDP-vezetőség ekkor úgy hatá­rozott, hogy Sándor Lajost, a föld­művesszövetkezet dolgozóját, a nép­front-bizottság tagját javasolja az elnöki tisztre. Ezzel azonban le is zárult a népfront ügye és azóta nem •történt semmi. Pedig milyen jó alkalom nyílt volna arra, hogy a pártvezeíőség mindjárt megtárgyalja azt is, hogy milyen feladatai vannak napjainkban a népfrontnak, s ehhez milyen segítséget kíván és tud adni a pártszervezet. Mennyivel könnyebb lenne pl. a községfejlesztési terv megvalósítása, ha az ügy érdekében nemcsak a párt és a tanács fáradozna, hanem a he­lyi népfront-bizottság is. Büszkéi? rá — és méltán — a káknáncsai élv- társak, hogy éves községfejlesztési tervük nagyobbik részét már meg is valósították. De mennyivel nagyobb lenne túlteljesítésének lehetősége, ha a falu (minden dolgozóját sikerülne bevonniuk e munkákba. Ha a nép­front bekapcsolódna, biztosan sike­rülne is. Vagy például a párt és a kormány határozatánál? megvalósítá i a 3 százalékos termésemelés nö­velése a tanács feladatává szűkült Kálmáncsán. Pedig sokat segíthetne, s kellene is segítenie a népfront­nak. Előadásokat tarthatnának a ve­tések ápolásáról, a négyzetes kuko- ricavetésről, s egyéb mezőgazdasági kérdésekről. 15 tagból áll a icáOmáncsai nép­front-bizottság. Ez nem nagy szám. Jó szervező munkával azonban meg­mozgathatnák az egész falut. A köz­ség pedagógusai közül alig egy-kettő végez valamilyen társadalmi mun­kát, Tóth János református lelkész is mindig készségesen segít a falu veze­tőinek, ha megkérik valamire. S ott vannak az iparosok is, akiket eddig szintén nem vontak be társadalmi munkába. Bizonyára ők sem zárkóz­nának el, ha hívnák őket a népfront munkájába. Közös akciókat a tömegsservesetekkel És szólná kell a község tömegsaer- vezeteiről is. Jelenleg úgy áll, hegy sem az MNDSZ, sem az MSZT, sem a békebizotiság nem tud rendszeres munkát végezni, működésük évi egy­két sikeres rendezvényben merül ki. ICit terhel hát mulasztás, miután megállapítottuk, hogy tennivaló is volna, erő is lenne rá, hogy elvé­gezzék? Elsősorban a kommunistá­kat, a népfrontban lévő kommunis­tákat, az aiepszervezetek tagjait, a községi MDP-vezetőséget, mert mindannyian a másikra vártak, hogy majd az megmozdul. Az SZKP XX. kongresszusa, a mi viszonyainkra való alkalmazása megszabja számunkra, járási pártbi­zottságaink számára, hogy fontossá­gának megfelelően segítsék, irányítsák a népfrontbizottságok , munkáját. Erre vonatkozóan már vannak jó kezdeményezések a barcsi járási pártbizottságon. Pártunk Központi Vezetősége azért hozta határozatát az MDP-csoportök megalakításáról, hogy rajtuk keresz­tül biztosítsa az egyes szervek párt- irányítását. Élessze fel hát a járási pártbizottság a népfront-bizottságok­ban lévő MDP-csoportofcat, munká­jukat töltse meg politikai tartalom­mal. Ha így lesz — s ez igen kívánatos volna —■ megkönnyebbül a kálmán- csai párt- és tanácsszarvel? munkája, megsokszorozódik az eredmény, s legközelebb már pezsgő népfront­mozgalmi életről számolhatunk be olvasóinknak. P. J.-néi otAszvitézek »... Az asztalnál álló férfi nyugodtan letette a poharát, hanyagul megfordult és máris sújtott. Villám­szerű mozdulat volt. Válla kis félkört írt le és a nehéz ököl ott ült a vörös óriás borostás állán. Had?, de mégis hátborzongató reccsenés hallatszott és a súlyos test tompán puffanva terült el a földön. Egy pillanatig néma csend telepedett a füstös helyiségre, aztán bábeli hangzavar tört ki. A bárasztal nagy robajjal föl'borult és hosszú ívben egy szódásüveg repült...« Ebből ennyi is elég! Nem, kedves olvasó, ezúttal nem egy kaposvári szórakozóhelyről van szó. Nem. Egy apró könyvecske, azaz füzetecske, a »Sasszemű Jack« című »irodalmi« remekmű tizenegyedik oldalának második bekezdésé­ben találhatóak ezek a sorok. Rendkívül »izgalmas« és nagyon »színvonalas«... És ez a csábító regény ott feküdt a Béke Szálló táncoshelye előtt. Beletaposva a porba, kissé megcsú- folva, de rendületlenül virítva. Rajta a cowboy, amint éppen sas szemmel néz és oldalán két colt fityeg béké­sen és szimetrikusam. Hogyan került oda ez a könyv, azaz ponyva? Nézzünk csal? utána ... Éjfél után fél kettő. Hűvös éjszaka, berniről zene­szó szüremlik. Fiatal házaspár indul hazafelé. Az asz- szony előbb kilép, férje még a táncoshely függönye mögött tartózkodik. Három siheder ácsorog a bejárat előtt. Cigarettáznak. Amint meglátják a kilépőt, nyom­ban tömörülnek. — Magányosan, kicsike? — Gyere velem, kisamyám ... — Na, ne add már a nagyot... Kilép a férj is. Meglepődik, közbelép, szó szót kö­veti és máris csattan ... Egy pofon, két pofon ... A férj kapta!!! Rendőr elvtárs tűnik föl a sarkon. Kettő is. A három »hős« észreveszi őket és kereket old. A férj föl­veszi kalapját, leporolja, aztán indulnál? haza. A »küz­delmet« nem árulja el semmi, csupán a kis ponyva- füzet. fekszik a járda szélén. Kik voltak a »ténykedő!?«? Keressük meg őket, kö­vessük nyomukat. Nem nehéz megtalálni, minden este ott láthatók egy-egy szórakozóhely körül. Ezek a gyász­vitézek hárman vannak mindössze? Nem. Talán tíz, tizenöt ilyen csibész akad városunkban. A sötétben szeretnek »működni«. Általában éjfélkor bújnak elő. Addig valahol meghúzzák magukat, vagy a kártyázó- ban »zsugáznak«. Csal? a sötétben indulnak. Öl? azok, akik a bejárat mellett meglapulva »behúznak« a gya­nútlan járókelőnek, ők azok, akik a szórakozást, a j kellemes időtöltést szüntelenül megzavarják. »Hepajt« 3 rendeznek, »bunyózni« kezdenek és ha kitört a »zri«, j gyorsan »olajralépnek«. Kidobják őket az ajtón? Be- | másznak az ablakon. Megvetés kíséri őket? Mit törőd- j nek vele. Vastag a bőr arcukon!!! j •De térjünk csal? vissza a »Sasszemű Jack«-hoz. i Jellemző példa ez a füzet. Itt a forrása az egésznek, i Ez a másfél tucat siheder otthon, a napközi tétlenség- 1 tői unatkozva ezeket a könyveket bújja. Falják a soro- j kát, beleélik magukat a »hősök« szerepébe és éjszaka, j amikor megkezdik igazi »életüket«, még mindig a »hősi« j pózban tetszelegnek önmaguknak. Izgágák, mert aj ponyvabeli cowboy is az volt. Szemtelenek a nőkkel í szemben, mert a légió egyik újonca is az volt. Vere- 3 kednek, mert Kockás Piere minden nap legalább két- j szer verekedett. Káromkodnak, mert a légió nagyba- j juszú, trágár, de aranyszívű és rettenhetetlen őrmestere j is káromkodott. Végül züllenek, mert minden egyesi ponyvahős úgy itta a gint, mint normális halandó a < Viizet ; : ; j Itt a lélektani háttér! És ezek a szerencsétlen j gyászvitézek nem veszik észre önmagukat! Nem látják! nevetséges voltukat, szánalmas gyászvitéz szerepüket. I A ponyvák silány hangulatkörében élnek, megfeled-1 kezve arról, hogy hol, milyen körülmények között él- j r.ek. Föl kellene ébreszteni őket? Falrahányt borsó ... j Ha az a sok megszégyenítés, fcinevetés és megvetés j nem használt, melyben eddig is részesültek, mi segít 3 akkor rajtuk? Szerencsére fogynál? és nem jellemzői a 3 városnak, hiszen a több tízezer lakos közül mindössze! másfél tucat ilyen akad. Mégis kellemetlen létezésül?. Eltüntetésükre két lehetőség adódik. Egyik az, hogy ezek a gyászvitézei? (belenéznek a tükörbe és erre gyorsan, haladéktalanul felkötik magukat, vagy pedig az, hogy a tisztasági hónap során az illetékesei? ezektől is megtisztítják a várost. Akad egy harmadik megoldás is. Mégpedig az, hogy az éjszakában bujkáló, afrikai sötét alakok önmagukba szállnak és megpróbál­nak emberi módon élni és viselkedni. Ez azonban egyenlő a lehetetlenséggel, hiszen az átalakuláshoz jel­lemre van szükség, már pedig náluk a jellemmel baj; van ;: s Dezső János ♦ ♦ \7őa a QéfL fa az ember ÖMzefűrr&tt f A zért a traktor sem madár! Bárhogy szeretjük is, bármennyi sokat ■‘A. várunk és kapunk is tőle — repülni azért csak nem tud! Ilyesmi forog a fejünkben. Ugyanis arra gondolunk, milyen küzdel- X met hétördögi ügyességet kíván meg az osztopáni dombok szögelléseiri, ! ormain átkúszó és mégis mindent idejében felszántó, bevető és learató | kaposvári traktorosunktól, Takács Józseftől a maga masinája! Takács József ugyanis már járt s dolgozott az asztalsima nagy ma­gyar Alföldön is. Ott éjjeli reflektorban, avagy nappali fényességben olyan illedelmesen, simán engedte magát kezeltetni a traktor, mint egy hízelgő cirmoscica! S az egyenes talajon millió barázdát öntött egymásra serényen, botladozás, billenés nélkül, simán és gyorsan törve a nagy cél­ra: az asztalsima táblák ezer és ezer holdjain mentül több búza, mentül több kukorica, mentül több s bővebb termés szolgálja a dolgozó em­bert, a természet jogos meghódítóját. Bezzeg az osztopáni dombok, meredélyek, lejtők nagyobb próbára teszik Takács Józsefet! Itt nem egyenes asztalon futhatnak előbbre szeretett masinájával, melynek minden csavarját, minden kerekét, minden pántját úgy ismeri, mint a tenyerét! Mert még csak hagyján, hogy dombon fel, lejtőn le s újra vissza kellene vezetni vasparipáját! Ezt egészen könnyen meg tud­ná oldani! Ám ez a dimbes-dombos táj homokból van: száraz időben a szél is kifújja kerekei alól. A homoknak mindene van, csak éppen azaz erős makacssága nincs meg, mellyel a kemény talajok magukhoz szorít­ják odalent az Alföldön azt a kerékszerkezetet! S ott nem engedik, hogy a már megkezdett barázdából kisikoljék! De itt? Bármilyen éles figyelem­mel tartja is kezében a kormányt Takács József — a homok egyik part­szélen lazább, másikon omlósabb, harmadikon üreges! S ilyenkor a gép »farolni« kezd. S legyen a legbiztosabb kezű az a traktoros, ismerje gé­pének legutolsó csavarját is, gépe fölött nehezen válik úrrá. A percek tört másodrésze alatt kell új helyzetbe irányítani a behemót testű gépet — vagy különben kiesik a sorból. S még a vezető is repülhet, s föléje borulhat a traktor! üzen a nehéz tavaszon, amikor a természet szeszélyével az ember •*-J tervszerűen birkózik, hogy bővebb termést lrényszerítsen ki mezőinkből: vessük szemünket gyakrabban az emberi közösség boldogu­lásáért áldozatos szerepet vállaló Takács Józsefeinkre, megyénk dimbes- dombos földjeit legyőző traktorosainkra! Öl? azol? a nagyszerű emberek, akik a gépükkel összeforrva, szinte- szinte lelket lehelnek annak minden csavarjába, kormányrúdjába, váltó­karjaiba, kerekeibe. Mert ez a kék overallos traktoros sereg — a ne­mes harcot harcoló »vashadoszlop« mindennap, minden éjjel nem kis áldozattal a biztos jövőt építi a munkáságnak épp úgy, mint a paraszt­ságnak: a felszabadult ország nagy közöségének!;;.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom