Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-25 / 98. szám
Éljen a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini politikája! Őszintén kívánjuk, hogy országaink sohase harcoljanak egymás ellen“ Hruscsov elvtárs beszéde Birminghamben London (TASZSZ). Mint már jelentettük, Bulganyin és Hruscsov elvtársak hétfőn látogatást tettek Birminghamben. Gibson birminghami főpolgármester villásreggelijén N. Sz. Hruscsov beszéde során többek között a következőket mondotta: Baráti látogatásra érkeztünk Sir Anthony Edennek, Nagy-Britannia tisztelt miniszterelnökének meghívására, amiért köszönetét mondunk neki. Mi tárgyalásokat folytatunk az angol államférfiakkal. A tárgyalások hangja barátságos, néha azonban elég élesen és nyíltan beszélünk. Az a mély meggyőződésünk, hogy megbeszéléseink pozitív eredménnyel járnak majd. Teljes megegyezés azonban egyszerre nem lehetséges, minthogy könnyebb a kapcsolatokat elrontani, mintsem a rendes kerékvágásba terelni. Mindamellett azt hiszem, hogy sok akadályt kiküszöbölünk és megteremtjük a kedvező alapot olyan kapcsolatokhoz, amelyek a továbbiakban barátsággá fejlődnek népeink között. Pel szeretném használni az alkalmat, hogy jelen vannak az önök városának vezetői és az üzleti körök képviselői és meg szeretném mondani önöknek, hogy a baráti kapcsolatok megteremtésének alapja a kereskedelem. Mi ki akarjuk fejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunió és Nagy-Britannia között és más országokkal is. Azt mondják nekünk: most is vannak kereskedelmi kapcsolataink. En- i,c-djék meg azonban, hogy feltegyem a kérdést: milyen alapon folyik ez a kereskedelem. Nézzünk egy példát. Ha önök rákot vesznek tőlünk és csak heringet adnak nekünk, ebből nem lesz igazi kereskedelem. Igaz, a mi rákjaink jók és az önök keringje sem rossz. De ítéljenek maguk, vajon ez az igazi kereskedelem? Számos hasonló példát lehetne idézni. Még ezt a kereskedelmet is hátrányosan megkülönböztető feltételek mellett ajánlják nekünk. De a hátrányos megkülönböztetés a Szovjetig nióval szemben sérti önérzetünket, s rti országunk méltóságát és mi megfelelően válaszolunk erre. Érl- .hető, hogy az ilyen kereskedelem r.:m segítheti elő a jó kapcsolatok megteremtését az országok között. A kereskedelem fejlesztése az alap a bizalmatlanság kiküszöböléséhez és országaink kölcsönös megértéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtéséhez, ami nélkül pedig nem lehet sikert elérni a leszerelés kérdésének megoldásában. Egyes politikusok így beszélnek: de egyszer csak háború lesz, vajon nem veszélyes — úgymond — stratégiai cikkekkel kereskedni? De mi az, hogy stratégiai cikkek? Nézet dolga, mi a felelet erre a kérdésre. Ha nem akarnak, ne adjanak el nekünk ágyúkat, repülőgépeket, hadihajókat, annál kevésbé, mert a technika mai fejlődése mellett ezek gyorsan elavulnak. Itt van a repülés fejlődése. Tévednek önök, ha azt hiszik, hogy a Szovjetunió elmaradt önök mögött a repülésügy fejlesztésében. Ma megmutatták nekünk a legújabb konstrukciójú négvmotoros angol utasszállító repülőeépeket. Jó repülőgép. Mint mondották nekünk, 90 embert tud szállítani. Tupoljev akadémikus, a mi ismert repülőgép-tervezőnk olyan repülőgépeket készít, amely 170 embert szállít majd. Ez is négymotoros gép lesz. Londonból Birminghambe egy négymotoros gépen repültünk, amelyen 47 ember fér el. Ez is jó repülőgép, sebessége óránként 500 kilométer. A »TU— 104« lökhajtásos szovjet utasszállító repülőgép kétmoíoros, 50 embert szállít és sebessége meghaladja c 800 kilométert. Indokolatlan az a hiedelem is, hogy elmaradtunk a technika más ágainak fejlődésében. Tény az, hogv a Szovjetunióban robbantottak először repülőgépről ledobott hidrogénbombát. Azt hiszem, a rakétafegyver fejlődése terén sem maradtunk el. Miért mondom el ezeket? Nem azért, hogy bárkit is megfélemlítsek. Mi a fegyverzet csökkentesét, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását kívántuk és kívánjuk ma is. E kérdéssel kapcsolatban konstruktív javaslatokat terjesztettünk elő. Ha most mégis lieszélek erről, csupán azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, semmiféle kereskedelmi korlátozás nem akadályozott és nem is akadályozhat bennünket a technika fejlesztésében. Mi ebből a következtetés? Kereskedni kell! Csak a kereskedelem széleskörű fejlesztésének segítségével simíthatjuk el az országaink közötti kapcsolatokban mutatkozó zökkenőket. Mi ismerjük az angol termelési kultúrát: így például jól fejlett az önök s 'erszámgépgyártása. Országunk szerszámgépeket vásárolhatna önöktől. Ez előnyös lenne önöknek is, nekünk is. Ahelyett, hogy bizonyos, nekünk szükséges szerszámgépek előállítására felcserélnék erőinket, önöktől vásárolhatnánk m«g ezeket, jó megrendeléseket tehetnénk önöknél. Minthogy azonban önök nem adnak el nekünk szerszámgépeket, kénytelenek vagyunk bevezetni ezek gyártását. Ez természetesen további kiadásokat tesz szükségessé a szerszámgépgyártás megszervezésére, de végeredményben mi elkészítjük a nekünk szükséges szerszámgépeket, önök viszont elvesztik az iparuk számára előnyös megrendelést. De a mi szovjet embereink is tudnak jó dolgokat készíteni: ebben ma már bajosan kételkedik valaki is. A mi munkaszerető és tehetséges népünk el tud készíteni és el is készít bármiféle gépet. Nekünk és önöknek egyaránt előnyös a kereskedelem fejlesztése. Azt mondhatják, hogy ez nem önöktől, az üzleti körök képviselőitől függ, sok függ a kormánytól. A kormány pedig ezt mondja: mi szövetséges viszonyban vagyunk más államokkal es kénytelenek vagyunk korlátozásokat alkalmazni a Szovjetunióval való kereskedelmünkben. Ilyen formán egy láncolat jött létre. Ezt a láncolatot azonban meg kell szakítani, hogy hogyan, azt gondolják ki önök. Engedjék meg, hogy ismételten köszönetét mondjak vendégszeretetükért. Mi tovább folytatjuk tárgyalásainkat Nagy-Britannia kormányával. Nem tudunk egyszerre minden kérdést megoldani, de arra törekszünk, hogy lefektessük a kedvező alapokat. őszintén óhajtjuk, hogy országaink sohasem harcoljanak egymás ellen. Mi nem akarunk háborút senki ellen sem. Szilárdan kívánjuk a Szovjetunió és Nagy-Britannia baráti kapcsolatainak erősödését. Sikereket kívánunk önöknek, boldogságot és virágzó életet kívánunk az angol népnek. Ceylon az angol csapatok kivonását követeli Az ADN híradása szerint az új ceyloni miniszterelnök egy Washingtonban nyilvánosságra hozott interjú során kijelentette: »Külföldi támaszpontok földünkön összeegyeztethetetlenek nemzeti szuverenitásunkkal." A Ceylonban állomásozó angol csapatokat ki kell varrni. Ceylon diplomáciai missziókat akar cserélni Kínával, a Szovjetunióval és Kelet- Európa országaival. Érdekességek mne n-o nnan A szovjet televízió nagy tervei A szovjet telévízió- hálózat hatalmas fejlesztési terve a megvalósulás útján halad — közölte a szovjet postaügyi miniszter első helyettese. Ez a terv nemcsak azt jelenti, hogy 1960-ig 74 új televíziós adóállomást építenek, mint ahogy azt a terv előírja, hanem az egész ország területén építenek televíziós adókat. Közös televíziós adókat építenek a népi demokratikus országokkal is. A moszkvai főadóállomást lényegesen kibőj vítik egy új stúdióval, valamint egy 300 méter magas mágneses antennát kap, amellyel 120—150 km távolságra sugározza majd adásait. Az első vidéki televíziós adóállomást a Bjelorusz SZSZK fővárosában, Minszkiben állítják fel a közeljövőben. Ideiglenesen átadták Firenzének Rosso képeit Nemrég a Puskin Képzőművészeti Múzeumban átadták az olaszországi követségnek a nagy olasz festőművész, Giovanni Battisz Rosso »Madonna a gyermekkel és az angyalokkal" című képét. (A lenimgrádi képtár gyűjteménye.) A képet ideiglenes használatra adták át a firenzei polgármester kérésére. Az első emberek a Tűzföld legmagasabb hegyén A Sarmiento-hegy 2402 méter magas, a legmagasabb csúcsa a Tűzföldnek, mindez- ideig ember nem járt rajta. Most olasz alpinisták Morandini, a paduai egyetem professzora vezetésével meghódították ezt a csúcsot is. A Tűzföldnek ezt a csúcsát jég borítja. Festők Palais-Royal kertjében Háromszáz francia festőművészt hívtak meg a híres gyönyörű francia királyi palota kertjébe, hogy ott pályázatra képet fessenek. Három nap alatt, április 18—20-ig, a konkurens festők bemutatják művész-tudásukat. A csodás kert bármely részéről, a »szituik óhajának« megfelelően festik meg a képet. A képeket azután egy specialistákból és amatőrökből álló bizottság fogja elbírálni. Négy év alatt 16 300 000-reI nőtt a Szovjetunió lakóinak száma A Szovjetunió népessége négy év alatt — 1951. és 1955. közötti időszakban — 16 300 000 emberrel növekedett — közölte egy cikkben a Pravda. 99 Ketten ülnek az asztalnál. Beszélgetnek. A fogász ezúttal arról panaszkodik, hogy Iám, a maga fogfájását nem tudja meggyógyítani. Testes, jóhúsban lévő ember lép — illetve cammog az asztalhoz. A fogászt ismeri. A másiktól a maga szemtelen modorában engedelmet kér, hadd igva meg az asztalnál a feketéjét. Megengedtetik neki. A fókatestü mindjárt magához ragadja a beszéd fonalát. S beszél, szellemeske- dik szellemtelenül, amíg a harmadik meg nem kérdi tőle, únva a szóáradatot: .— Mennyi lehet az idő? A fókatestü az órájára néz, s mutatja: — Fél nyolc. Ez pontos idő, a Szabad Európa rádiójához állítva. Valami történhetett. A fókatestü elhalhat, de aztán vievorogva odaszól a fogásznak: — Mi az, mit löködsz? Talán csak nem kommunistával ütök egy MÁRKÁS ÓRA“ asztalnál? Mert akkor megyek is. De nem megy. A harmadik all fel, átül egy másik asztalhoz. A fókatestü gépkocsivezető röhög és most már felszabadultabban mesélni kezd a fogát fájlaló szőke fogásznak. (Történt hétfőn este, a Kossuth téri cukrászdában. A gépkocsivezető neve Varga, az órája néni tudni milyen márka — az emberről azonban ez a néhány sor 1* éppen eleget elárul.) Mert hogy Varga gcpkocsivezető j »úr" mire olyan büszke, milyen rádióra s milyen időszámításra, és miért, azt maga sem tudja. Az 3 j harmadik, idegen asztaltárs eSl cseppet sem neheztel rá. De iogJ* Csupán azt ajánlja, olvassa Varga »úr« (mert ö úrnak nevW magat) itt. ezen az oldalon £ ••Oké — szignó nélkül" című ci két és szégycSljc, nagyon szegyen* | je magát. Minden oka megvan rá. Megüresedett egy állás Münchenben a Szabad Európa néven ismert rádiónál. No, de hát azért nem kell megijedni, Mister Vassont. Minden bizonnyal még akad rá vállalkozó, sőt olyanok is lesznek, akik marják egymást ezért a megüresedett állásért. Csak talán az a szomorú, hogy ez a megüresedés nem olyan hétköznapi eset, mint ami eddig gyakran előfordult a Szabad Európánál. Az említett hétköznapi esetek ugyan nem mindig halálesetek, de egyesekre nézve minden esetben súlyos balesetek. Ugyanis volt. amikor valakit leváltottak, vagy elhelyeztek innen, és volt olyan változata is az üresedésnek, ami például Vaszari Gábor, volt szabadeurópai munkatárs ügyénél történt. Vaszari Gábor azt mondotta: »Cseréljék fel a Szabad Európa cégtábláját egy újjal és azt írják rá: amerikaiali által finanszírozott fűrésztelep“ És mi történt? Mister Wassont nem volt rest, odanyargalt egyenest, s a »mi« Vaszari Gáborunk minden írói tehetsége ellenére a Münchenben élő emigránsok lebukottai közé került. A közelmúltban azonban egy másfajta ügyből kifolyólag üresedett meg a müncheni Szabad Európa egyik állása. S itt bizony már hiába minden nyargalás . .. Marosi Károly, a szegedi színház volt táncoskomikusa, a Szabad Európától vissza pályázott a szegedi színházhoz. Marosi Károlyt bizony egyelőre még nem küldték a népi demokrácia ellenes, rágalmak és koholmányok szülőotthonából. Sőt, ha megtudták volna szándékát (ebben senki sem kételkedhet), meggátolták volna szabad, művészi életre vágyakozó terveinek megvalósulását. Marosi Károly, ez a barnaruhás, „OKÉ“ SZIGNÓ NÉLKÜL ... Beszélgetés Marosi Károllyal, a Szabad Európa volt munkatársával vékonyarcú, homlokától hátrafelé kopaszodó táncoskomikus nemrégen még Münchenben volt, ott olvasgatta azokat a kéziratszövegeket, amelyeket a Szabad Európa hangján Magyarországra sugároztak. Hosszú, tizenegy évi távoliét után azonban most itt ülünk vele szemtől szembe a magyar fővárosban és kíváncsian hallgatjuk szavait, kérdéseinkre adott válaszát. Marosi Károly 1944-ben tényleges katonaként került Nyugatra. Csábító ígéretek után nem tért vissza Magyarországra. A gyakorlat azonban — mint ahogy mondja — eltért a csábító szavaktól. Nyugat-Németországban nem talált munkát, így hát Párizsba ment szerencsét próbálni. Mint művész ember, hosszú időn keresztül szegecselt, szenet lapátolt, különböző éttermekben mosogatott, közben- közben mint munkanélküli, a Szaj- na-parton sétálgatott. így váltogatták egymást a disszidens élet „kecsegtető lehetőségei“. Báró Pongrácz, a párizsi emigrá- ciós iroda vezetője is rendre becsukta háta mögött az ajtót. Megtörtént, hogy éhségében az utcán összeesett és a rendőrségen ébredt fel. Éhségének lecsillapítására azt a tanácsot kapta a jóakaratú párizsi rendőrtisztviselőktől, hogy törjön be valahol és garantálják, hogy visszakerül a rendőrség fogdájába, ahol hozzájuthat egy kis ennivalóhoz. Volt, aki azt javasolta, hátha ígv sikerül egy kis pénzhez jutni. Egyszer azután ráköszönt az »öröm«: rövidlejáratú szerződést kapott. Akadtak, akik érdeklődtek művészi hajlama iránt, miután menedzsere 15 000 frankért eladta. így jutott el 1951-ben a Szabad Európához. Itt persze már voltak befutott „magyarok“. Itt ismerkedett meg közelebbről vetkező napon Horváth Béla fizetését felemelték. Egy-egy ilyen eset után irigykednek egymásra a rádió munkatársai. Mindannyian tetszelegni akarnak amerikai gazdájuknak, s az emigránsok között megindult a fúrás-faragás. Máriás Viktorral, a Szabad Euró-^z emigrációban félnek egymástól pa rádió művészeti osztályának vezetőjével, Horváth Béla íróval, Vé- csei Józseffel, Mindszenti bíboros volt titkárával, gróf Dessewffy Gyulával, Fábián Károly pappal, egy Szilágyi nevű volt huszár ezredessel, Mister Wassont főnökével és másokkal. Ettől a galériától, a népi demokrácia ellenes propaganda koholmányainak »mestereitől« bizony volt mit tanulnia. A Münchenben préselődött Szabad Európában nincsenek olyan törvények, amelyek biztosítanák a mimikához való jogot és így a legvéresebb szájú galikustól, a rangnélküli ezredesig senki sem érzi magát biztonságban Münchenben; a Szabad Európánál minden ima kezdete és ámenje egy szó: Amerika. A Szabad Európát amerikaiak pénzelik és jól megvásárolják a személyeket, hogy a »művészi« tehetséget igénylő feladatok elvégzése igazi, testhez álló legyen. A megszövegezett írások még így is csak akkor kerülhetnek mikrofon elé, amikor az amerikai szerkesztő szignója, az O. K. (oké) rákerül a kéziratra. A Kossuth-rádió nemrégen megbírálta Horváth Béla írót vérszagú koholmányaiért, s annak az elvnek alapján, hogy ami nem tetszik a Kossuth-rádiónak, az tetszik a Szabad Európának, a küaz emberek Mindenki a maga kenyere után lohol, s titokban arra gondolnak: vajon mire ébrednek holnap? Marosi Károly hosszú hallgatás után egy alkalommal mégis elmondta véleményét Mahás Tibornak, a sportosztál» vezetőjének és suttogva azt a választ kapta: »Fogd be a szád,... vedd fel a pénzed és hallgass! örülj, hogy állásod van!« Marosi Károly azonban nem tudott örülni az állásnak, gyötörte a honvágy, szeretett volna kikerülni ebből az áporodott levegőjű légkörből, művészi pályára vágyott. A Kossuth-rádióból és a Nyugat- Németországba eljutó magyar lapokból megtudta, hogy a magyar kormány által hozott amnesztiarendelet után több magyar emigráns visszatért otthonába. Bár a nyugati lapok azt híresztelik, hogy az amnesztiarendelet csak kommunista csábítás, mert a hazatérőket internálják, azt híresztelik, hogy Budapest teljesen kihalt, az utcán nem járnak autók, a kirakatok üresek, és a járókelőket tízpercenként igazoltatják. Marosi gondolta, hogy ezek a híresztelések ugyanolyan szemen- szedett hazugságok lehetnek, mint amit a Szabad Európa éveken at. szünet nélkül sugároz a békés légkörben élő emberek felé. Hosszú, gyötrelmes napok után mégis így határozott: hazatér Magyarországra! Hogy terveiről a figyelme elterelje, kivándorlási engedélyt kért Amerikába. Hivatalosan április Kién kellett volna elindulnia, előzőleg azonban megteremtette a kapcsolatot a magyar hazatelepítesi bizottsággal. Kivándorlási ügyeinek intézésére felmentést kért a Szabad Európától. Két napig Frankfurtban, az egyik hotelben húzódott meg. S hogy az igazoltatásokat elkerülje, hivatalos személyek közelgésére néhány ismert angol szavat ismételgetett, s m.- vel amerikainak gondolták, még a bejelentő lapot sem kérték tőle. É 605-ös gyorsanölő mérget vett magához azzal a szándékkal, ha mégis el- I fognák, vagy Magyarországra érve 1 tényleg letartóztatnák, akkor vé- j géz magával. Marosi Károly azonban már itt van közöttünk. Ujjaival az asztalon dobol és boldogan beszél arról a kellemes csalódásról, ami hazatérése után érte őt. Nem volt szükség a méregre, nem internálták, Budapest utcáit' zsúfolásig telt autókkal, gazdag ki- rakatokkal találta, s amikor hazaért Szegedre, idős édesanyjához, mintegy három órán keresztül nem győzte fogadni a DISZ-fiatalok, ismerősök, szomszédok és művész- társak baráti, meleg, ünnepi üdvözlését. Münchenben a Szabad Európa rádiónál megüresedett egy hely — oké jelzés nélkül — és Szegeden a Nemzeti Színház egy régi, de mégis új, lelkes művésszel gyarapodott. Orosz Béla
