Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-24 / 97. szám

Kedd, 1956. április 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 cÁ tiizta Sió f ákért örömmel olvastuk a Somogyi Nép­lapban, hogy megyénkben milyen népszerű a tisztasági verseny. De az örömbe egy kis üröm is vegyül, ami­kor szétnézünk Siófokon. Legyünk ószinték, a versenymozgalom kiszé­lesítéséért, a tisztasági hónap fel­adatainak megvalósításáért a Siófo­ki Községi Tanács és a Községgaz­dálkodási Vállalat nem sokat tesz. „Tiszta“ piszok mindenütt A járási tanács egészségügyi ál­landó bizottsága megtartotta ugyan ülését és ellátta feladatokkal a bi­zottságba bevont dolgozókat, csak éppen a községgazdálkodási szerv nem szállítja el azt a határtalanul sok szemetet, piszkot, amely az ut- • cákon, különösképp a Sztálin úttól távolabb eső helyeken, az államosí­tott épületek udvarain, a tereken és egyéb helyeken magasodik a község szégyenére. A vállalatok udvarai ugyancsak szeméttel vannak telve, de a Községgazdálkodási Vállalat többszöri kérésre sem szállíttatja azt el. Nem fordít a községi tanács kellő gondot a járdák tisztántartására sem. Vajon így akarja várni Siófok a ha­zai és a külföldi nyaralókat? Már az állomás környéke is csupa szemét. A főépület és a nyári váróterem kö­zötti rész, a Tejüzem előtt lévő sze­metesláda és környéke nem éppen vendégmarasztaló látvány. Az illetékesek szemét nem bántja a sok szemét? Ezenkívül a lakóházakban össze- . gyűlt szemetet, melyet ládákba gyűjtve a járda szélére tesznek, hogy a szemeteskocsi elvigye, többszöri kérésre sem szállítják el. Ha pedig a lakók megunják az örökös kérést, ah szemetet kiöntik az úttest mellé.* Ezért már utcahosszan szaporodik! sokhelyütt a szemét. A vállalatoké ugyancsak panaszkodnak, hogy ao községgazdálkodási vállalat nem szál-S lítja el sem a trágyát, sem a szeme-é tét. Nem csoda hát, hogy a községi? szikvízüzem udvarán pl. hatalmas® mennyiségű szemét gyűlt össze és-jj valóságos paradicsomává vált a pat-^ leányoknak. Azon is vitatkozni lehetne: egyál—X tálában helyes-e, hogy az üdülőidényg megindulása előtt kezdték meg aaT régi tanácsház bontását. Nem tudjukX elképzelni, hogy a környékbeli élei--' miszerboltok és egyéb üzletek dolgo-r zói a legnagyobb erőfeszítésük és? igyekezetük ellenére is tisztán tud­ják tartani a boltokat. A lezúduló^ por valósággal elárasztja az egész? környéket, a boltokat, a kirakatokat.| Nem lett volna helyesebb, ha a bon­tási munkálatokat még az ősszel el­végzik, és az üdülési idény kezdetére® már az újonnan épült tanácsházban intéznék a dolgozók ügyeit? Tudni-? illik a pénz már akkor is rendelke-? zésre állt. \ Tegyük „tisztába“ Siófokot!^ Ezúton is szeretnénk felhívni a Siófoki Községi Tanács figyelmét,? hegy az Egészségügyi Minisztérium által indított tisztasági versenyben1?? Somogy is szerepe!. Úgy hisszük, Siófokon is érvényesek a miniszté­rium által kiadott rendelkezések. J Siófok szerves része Somogynak, cs ha valahol, hát Siófokon feltétlen ér-j vényt kell szerezni a tisztasági hó­nappal kapcsolatos rendelkezések-, nek. Szalavári Béla <?cSoK§<3Scí<9CSOK9^ ÉS PÁRTÉPÍTÉS Kibomló szárnyak A képzős tanulók nemsokára tanítók lesznek. A sorompó félig felemelve ... De még várni kell kicsit, hogy teljesen megnyissa az utat — így gondolkodnak a nagy út előtt álló képzős negyed­évesek. A mosolygó gyermekarcok már mutatják képzeletükben magu­kat, várva a fiatal tanító nénik­re, ifjú tanítókra. De ők még nem mennek. Még van vissza idő, jó, hogy rövid. E rövid időt ki jónak tekinti, ki pedig még bővíteni szeretné. Már nem órákra készülnek, sokkal nagyobbra annál. Közel van az érettségi, melyen négyévi mun­kájukról kell számot adni. Bíz­nak a sikerben, hisz vezetőik jól előkészítették őket négy éven át e nagy próbára s egyben a nagy útra. Nemcsak a padok között készültek erre, nemrég falura mentek megnézni, mi vár ott rá­juk. A csöppnyi, kedves falusi kisgyermekek csak biztatást ad­tak. Mind kérték őket, jöjjenek el még! — Elmennek, hisz útjuk hozzájuk vezet. Hogy melyik fa­luba? Mindenütt várják őket. S ha Toponáron, Nagyberkin kí­vül más faluba is ellátogatná­nak, ugyanolyan kedves felnőt­tekre s gyermekekre találnának. Hisz ezt tapasztalni, érezni fog­ják. Legtöbben falusi gyerekek voltak, nem lesz nekik nehéz igazi falusi népet szerető tanító­vá válni. S a fészek itthagyásakor ki­buggyanó könny örömkönnyé vá­lik majd. A kibontatlan szár­nyak kibomlanak, s derűslelkű tanítót visznek a falukba. HUSZICS VENDEL, IV. éves t.-képzős. A gazdasági felelős jó munkájának tükre: a pontos pénzkezelés! A patosfai Törekvő Tsz pártszer­vezete nemrégen még azok közé az falapszervezetek közé tartozott, ahol ^elhanyagolták a pénzkezelést. Még a ^legelemibb dolog, a tagbélyegek el­őadása és elszámolása körül is voltak í hibák. Akadtak kommunisták, akik ^hónapokon át nem vásároltak meg a j tagsági bélyeget, ez késleltette azel- í számolást. A gazdasági felelős is 5kezdte elhanyagolni munkáját. Még ^rosszabb volt a helyzet a propagan- Idaanyag terjesztése körül. Hónapról l hónapra gyűltek a gazdasági felelős 5 fiókjában a brosúrák, gyakran meg lsem próbálkozott eladásukkal. Ha 5meg szólt egyik-másik párttagnak, jhogy vegyen »Somogyi Népnevelő«-t ívagy az Országos Béketanács kiad­mányából, a válasz igen gyakran az ívott: végy te, te pártvezetőségi tag vagy! Az eladatlan brosúrákkal együtt /.nőtt az adósság is. Tavaly ősszel, Kamikor a felsőbb pártszervek utasí­tására hozzáláttak, hogy »tisztába ítegyék« a pártszervezet gazdasági íügyeit, megdöbbentek, hogy milyen {.jelentős összeggel tartoznak. A régi, ^eladatlan brosúrák természetesen ;■már senkinek sem kellettek; főtt a {feje a vezetőségnek, miből fizesse ki ^a tartozást. Végül elhatározták, hogy &táncestet tartanak, s annak bevéte­liéből fedezik a hiányt. Jó lecke volt ez a tsz párt vezető­cégének. Azóta gondot fordítanak a 5 pénzkezelésre, ellenőrzik a gazdasági felelős munkáját.-Persze nem került mindjárt rendes (kerékvágásba a dolog. Gyakran vál­Á bedegkéri Új Élet- Tsz felkészül „a mezőgazdaság nagy népi akadémiájára" Megyénk több tsz-e résztvesz az idei kiállításon !DgD8>lDgDgaiDS3§^í>§Dé>io£D&>iD§oe>íD££tozott a gazdasági felelős személye, legutóbb pl. Horváth József alig pár­hetes munka után adta át funkció­ját másnak. Egy hónapja ifjú Simon Istvánt választották be a pártvezetőségbe, őt bízták meg a gazdasági ügyek inté­zésével. Simon elvtárs munkájának eredményességét e rövid idő alatt A becsvágy, nemes vetélkedés, büszke jobbratörés egyre több tsz- tagot és egyéni termelőt vonultat fel minden ősszel azon a nagy sereg­szemlén, amelyen messzi országok polgárai megcsodálják felszabadult országunk neves jószágait, mezőinek temérdek kincsét. Mint tavaly, most is idejében fel­készül a »mezőgazdaság nagy népi akadémiájára« megyénk több terme­lőszövetkezete, állami gazdasága, egyéni dolgozó parasztja. Nem kel­lett szégyenkezni a tavalyi nagy ver­senyszemlén sem a bedegkéri Uj Élet Tsz-nek: három bőtejű tehené­vel hozott haza elismerő oklevelet onnan. De most még több mondanivaló­juk lesz a bedegkéri tsz-tagoknak azon a nyárvégi felvonuláson. Az Uj Élet Tsz ■ ugyanis a több termésért folyó versenyben egyre inkább a me­zőgazdaság és állattenyésztés egy­VAMSZEDOK Nem a középkori piacok vámo­saira kell gondolni, amikor a fenti címet látjuk. A kaposvári piac 1956. évi vámszedőiről van szó, akik a kapitalista idők kufárjainak módjára szipolyozzák spekulációik­kal még ma is a piacok vásárlóit. A pénteki kaposvári piacon tör­tént. Miután beköszöntött a ta­vasz, a kis háztáji Icertecskékben a frissen felásott föld éhesen várja a tavaszi vetőmagokat, dugványo­kat. Érthető tehát, hogy nagy volt a kereslet a különböző magfélesé­gek, így történetesen a dughagyma iránt is. Valljuk meg őszintén: mind az állami, mind a szövetke­zeti kereskedelem hibázott, ami­kor nem gondoskodott megfelelő mennyiségű dughagymáról, s bi­zony már a kora reggeli órákbr/n elfogyott az említett szervek stand­jain. Elég volt egy félórácska, hogy végigfusson a hír: nincs dughag.’- ma. Egyszeriben a régi tőzsdét is meghazudtoló gyorsasággal kez­dett emelkedni a dughagyma ára. 10 óra tájt már akadt olyan árus, aki 30 forintos kilónkénti áron kí­nálta eladásra a dughagymát. Ta­lán épp azt a hagymát, melyet pár nappal korábban vagy esetleg az­nap reggel az állami vagy a föld­művesszövetkezeti szervektől vásá­rolt fel. A vásárlók érthetően, s tegyük hozzá joggal bosszankodtak s kér­dezték, hogy rendben van-e ez így? Reméljük, hogy az illetékes szer­vek is látják e látszólag kicsi, de a valóságban súlyos dolog tarthatat­lanságát, s megtalálják a módját, hogy a kaposvári piacról eltűnje­nek a vámszedők. mást előbbre lendítő parancsának engedelmeskedik. Másfél év alatt olyan gonddal bánt jószágaival, hogy ekkora rövid idő alatt a bő trágyá­zás másfélszeresére emelte növényei­nek a terméshozamát: állatsűrűségük ugyanis megyeszerte legjobb! Min­den 10 holdhoz jut egy számosállat. A talaj táperejének pótlására már minden negyedik esztendőben meg­adhatják a nélkülözhetetlen szerves­trágyát. Legjobb állataikkal tehát újra fel­vonulnak a kiállításra. Füge I., Cit­rom II. és Mici nevű tehenükkel ver­senyeznek majd a nagytejű tehenek­kel. A négy törzskönyvezett szarvas- marha ugyanis együtt — a legutolsó tejelési idényben — 16 523 liter tejet adott az országnak. Növelték az ország tej- és vajellá­tását úgy is, hogy korszerű itatásos borjúnevelés révén minden borjú után 24 kiló vajat takarítottak meg az emberi fogyasztás számára. A három törzskönyvezett jószág most azért jogos a nagyobb verseny­díjra, mivel mindhárman megnövel­ték tejhozamukat. Egy tejelési idő­szakban többet adtak 5 és fél ezer liternél is. Az ország szarvasmarha­tenyésztésének általános megjavulá- sa az ilyen tehenek utódai tovább- szaporításától függ: tehát legjobb borjaikat is kiállítják az idén. még nem lehet mérni, egyet azonban máris megállapíthatunk: ha a veze­tőség többi tagja, a párttitkár elv­társ jobban segíti, mint az előző elv­társakat, nem lesz semmi hiba a munkában. Simon elvtárs már a hónap első napjaiban felkeresett minden párt­tagot, és beragasztotta tagkönyyük- be az április havi tagbélyeget. Rög­tön elkészítette az elszámolást is, hogy az instruktornak bármikor ké­szen átadhassa. Rendszeresen elszá­mol a propagandaanyaggal is. Ha­vonta 28—30 forint értékű brosúrát kap az alapszervezet. Simon elvtárs jó módszerrel terjeszti a brosúrákat, ö maga olvassa el elsőnek a pártkiadványokat, így ajánlani tudja, illetve a fontosabb írások­ra mindjárt felhívja a tagok fi­gyelmét. Ezzel elérte, hogy szívesen vásárol­ják meg a »Pártélet«-et, a »Somogyi Népnevelő«-t és a többi pártkiad­ványt. Pénztárkönyvében minden fillér­nek nyoma van. Innét tudtuk meg, hogy az alapszervezet erre az évre megkapta ellátmányát a járási párt­bizottságtól. Jó lenne azonban, ha az alapszervezet titkára megmagya­rázná Simon elvtársnak, hogy ezt az összeget mire használhatják fel. Van ugyan már terve Simon elvtársnak, többek között az, hogy a rövidesen létesülő párthelyiség csinosítására, dekorációs anyagra, képekre hasz­nálják fel az ellátmány egy részét. Az elgondolás helyes. Javasoljuk azonban, hogy vásároljanak jutalomkönyvet is a pártoktatásban legjobb eredményt elérő kommunisták szorgalmának ju­talmazására stb. A patosfai Törekvő Tsz pártszer­vezetének gazdasági munkája jó úton halad. Simon elvtárs ügyszeretete, fiatalos lelkesedése biztosíték a to­vábbiakra nézve is. S ha még a párt­vezetőség többi tagja is segíti, nem lesz többé hiba a pénzkezelésben. Újfajta burgonya, amely csaknem kétsser annyit terem, mint a Giilbaba Újfajta burgonyát honosít meg idén a taranyi Kossuth Tsz. A Fleischmanm Vilmos kiváló mező- gazdasági kutató által 1955-ben a Nyírségben kánemesített kisvárdai Rózsa vetőgumókból 30 holdra való jut I. fokú tenyésztésre a taranyi Kossuth Tsz-nek. Az új burgonyafajta szeptember közepén értik, csaknem kétszer any- nyit terem, mint az országosan leg­jobban elterjedt Giilbaba. A talajjal és csapadékkal szemben igénytelen, Hogy sok szép9 pirostetős, új ház épülhessen . . . Erősen fúj a szél, amikor a Nagy­atádi Téglagyár udvarán a körke­mence felé igyekszünk. Bár a terv szerinti égetés ideje még nincs itt, az 1000 fokos kemencében azonban már napok óta tüzesen izzik a tégla. A nagy hidegele miatt elmaradt ter­vének teljesítésével a Somogy me­gyei Téglagyári Egyesülés, azt kell pótolni, ezért indultak meg a terve­zettnél előbb. Nem volt könnyű az indulás. A kemence tetejét újból átrakják, dol­goznak a kőművesek, cserepesek, a kemence teteje üresen tátong. A süví­tő szélben a dolgozók, az égetők a csupasz gerendákba kapaszkodnak, de azért megállják helyüket, halad a munka, égetik a téglát. És ha esik? Hát akkor megázunk — mondja Ádi József elvtárs —, de az égetésnek mennie kell! Megy is. Sok ezer téglát pótoltak azzal hogy idő előtt, a lebontott te­tejű kemencében elkezdték az ége­tést. Az udvarban a kihordók csendesen hordják, viszik a téglát, arrébb, a bányában szorgalmasan termelik a földet. — Bezzeg nem volna itt ilyen csend, ha feleségem, a művezető itt lenne — mondja nevetve Ádi József. Valóban, amint a többiektől is hall­juk, Ádiné igen erélyes asszony, rendet teremt, fegyelmet követel, mindenütt ott van, nem kíméli a hangját sem. Bent az üzemiben új, korszerű ho­rizontális adagoló ontja a földet. A szerkezet fele a föld alatt van. Az egész berendezés villamosított. Faze­kas József üb-elnök büszkén meséli: —• Évről évre könnyebb lesz a munka, évről évre változik, fejlődik itt minden, mi is. Saját színjátszó- csoportunk van. Tavaly a »Bujócs- ká«-t adtuk elő, most a »Cigány«-! tanuljuk. Igen: a sárviskók, fabódék egykori nyomorúságos, kultúrát nem ismerő lakói ma színdarabot játszanak, he­tenként háromszor lelkesen próbál­nak, tanulnak új művelődési házuk­ban. —• Most vasárnap kivételesen el­marad a próba — mondja Fazekas elvtárs —, ment dolgozni fogunk. Vasárnapi műszakot akarunk tarta­ni, hogy mielőbb pótoljuk lemaradá­sunkat. Ellátogatunk az új lakóházakba is. Gyönyörű, egy- vagy kétszobás, összkomfortos lakásokban laknak a téglagyár munkásai. Az új ebédlő­iben szépen megtérített asztalon ízle­tes ebéd várja a dolgozókat. — így éltünk mi — mondja boldo­gan Kuglovits László bányász. Kőröshegy nemcsak boráról, téglájáról is híres! De így élnek a kőröshegyiek is. A Kőröshegyi Téglagyár mellett is ugyanolyan szép lakóházakat látunk, mint Nagyatádon. ■\ Kőröshegy! Téglagyár az egye­sülés legkiseil, de legjobb üzeme. Rend, tisztaság az egész telepen. Mintha nem is téglagyárban jár­nánk. A gépek tisztáit, csak úgy ra­gyognak. — Pedig ez a motor már igen régi — mondja az egyesülés főmérnöke, Földi elvtárs —, mégis olyan, mint­ha most hozták volna ki a gyárból. A Kőröshegyi Téglagyár munkásai megyeszerte híresek szaktudásukról, gyengébb homoktalajon és szárazabb időjárás esetén is bizitos termést ad. Az étkezési gumók aránya igen jó, emellett nagy gumókat is köt A tsz jó vetőmagágyat biztosított a burgonyatáibla részére, igen nagy gondot fordít a megművelésére is, hogy minél sikeresebb legyen a ter­melése, és jövőre már megyénk sok más termelőszövetkezetébe is eljus­son a bő termő kisvárdai Rózsa vető­gumója. j jj talál elég jónak, elég modemnek. Megtréfáljuk őt: — Azért vagyunk itt, hogy lesze­reltessük és másik téglagyárba vi­tessük ezt az új iköradagoiót, mert itt úgysem akarták használni — mond­juk az idős munkásnak. — Micsoda?! — mordul fél dühö­sen. — Azért ugyan hiába jönnek. Nem adjuk oda! így szerzett híveket, így szerettet­te meg magát Tabán a gép. Történt is sok újítás, korszerűsítés a tabi üzemben. A csille pályáját is automatikus váltóra szerelték át. Az­óta nincs földhiány, akadálytalanul szaladnak a csillék, öntik a sok föl­det a köradagöló telhetetlen gyomrá­ba. Több téglát az országnak! Mindenütt lázas munka folyik. Itt téglát hordanak, amott szenet lapá­tolnak. Rakják a kemencébe a tég­lát, a másik végén meg — két nap múlva — hozzák ki a szép, piros téglákat, cserepeket. Lelkesen, szorgalmasan dolgoznak téglagyáraink munkásai, az atádiak, a kőröshegydek, a tabiak és a töb­biek is, akiket nem látogattunk meg. Fáradhatatlanul termelik a földet, készítik, szárítják, égetik a téglát, pótolni akarják lemaradásukat, sőt, amint mondták, túl akarják teljesí­teni éves tervüket. Több téglát akar­nak adni az országnak. Eddigi mun­kájuk nyomán fél hónap alatt máris félmillió nyerstégla és 300 000 darab égetett tégla lemaradást pótoltak. És a téglagyáriak ezután is lelke­sen, megfeszített erővel dolgoznak, hogy ebben az évben is sok olyan szép, pirostetős, új ház épülhessen, mint amilyenben ők 1 altnak, és hogy az árvíz sújtotta területek lakói is mielőbb beköltözhessenek új ottho- laikba; j, , Langer Károlyné munkaszereleUikroL Sehol olyan ügyesen, gyorsan nem rakják össze a szárítani való téglát. —• Tavaly egyetlen egy téglánk mi­nőségé' sem kifogásolták, mind ki­váló volt — mondja büszkén Weisz elvtárs, gyárvezető. Itt is folyik már az égetés, teljes erővel dolgoznak. A kőrishegyiek igen feszített tervet kaptak. De bír­ják. Tavaly is kiváló eredményt ér­tek el, az idén még jobbat akarnak. Jóbaráf a gép — szeretik is a tabi téglások! A kőröshegyiekkel méltán vetél­kedik jó minőségben, szervezettség­ben a Tabi Téglagyár. Az üzem mellett hatalmas, új bér- ház áll, a téglagyári dolgozók kor­szerű, kényelmes lakásaival. Az üzemben egy új, óriási téglaprés szeli a téglát, óránként 1000 darabot vág. Fölötte az új köradagöló műkö­dik, szórja egyenletesen a földet a gépekbe. Papp István és Váci János adagolónak ezelőtt igen nehéz, meg­feszített munkát jelentett a föld be­szólása a gépekbe. — Most tízszerte könnyebb dolgunk van —■ mondja Papp István, miközben a csilléből a köradagolóba borítja a földet, a kör­adagoló meg önműködően keverd, szórja azt a gépekbe. Pedig de fél­tek ettől a géptől! Különösen az idős Váci János idegenkedett tőle. A nagyteljesítményű téglaprés mellé sokan még oda sem akartak állni eleinte. Most meg mái- arról érdek­lődnek, vajon lehet-e még ennél is modernebb, nagyobb teljesítményű gépet felszerelni. Váci János pedig, áld azelőtt hallani sem alkart a kor­szerűsítésről, most már semmit sem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom