Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-22 / 96. szám
Vasárnap, 1956. április 22. SOMOGYI NÉPLAP 3 Tekintély — vagy személyi kultusz? /A nkritikát kell gyakorolnom, elvrtársak, mert az én munkámban is megnyilvánult a személyi kultusz — mondta Tóth Mihály elvtárs, öreglak község pártszervezetének titkára a fonyódi járási párt értekezleten. —• Ez megnyilvánult abban is. hogy a tsz-szervezés idején több dolgozó paraszt kijelentette: csak nekem úja alá a belépési nyilatkozatot. Vajon személyi kultusz ez? __tették fel többen is a kérdést. Nem té veszti össze Tóth elvtárs a tekintélyt — amit a párt tagjai szerénységükkel, áldozatkész munkájukkal vívnak ki a tömegek előtt — a személyi kultusszal, amely kiskirályoskodásban, parancsolgatásban, a párttagság véleményének semmibevevésében nyilvánulhat meg például falun? Sok igazság volt abban, amit Tóth elvtárs elmondott. Különösen, amikor arról beszélt, hogy úgy nézték őt a faluban, mint egy csalhatatlan embert, s 'bár a pártvezetőségnek több tagja van, mégis legtöbbször ő intézkedett a falu ügyes-bajos dolgaiban, ő tartotta a kapcsolatot a felsőbb páriszervekkel. Mindez magában rejti a személyi kultuszt, de Tóth elvtársnál nem tapasztalható a kistó rályoskodás, a bírálat elfojtása, a szerénytelenség. Becsületes, szorgalmas munkájával mint a falu pedagógusa, párttitkára tekintélyt vívott ki magának, s egyáltalában nem lehet személyi kultusznak mondani azt. amikor azok a dolgozó parasztok, akiknek már oly sokszor beszélt a szövetkezetről, őnála akarták aláírni a belépési nyilatkozatot. A pártértekezlet bátor bíráló hangulatára volt jellemző, hogy a fel* szó’alók helyes következtetést vontak le a beszámolóból, s egymás felszólásaihoz is hozzászóltak. Cserszegi elvtárs, Balatonberény község párt- titkára elsőnek szállt vitába Tóth elvtárssal. — Nem tartom személyi kultusznak azt. amikor a párttagokat, különösen a párttitkárt tisztelik, becsülik a faluban — mondta. — A kommunisták példamutatása a munkában és állami fegyelemben, magatartása egyéni és családi életében, mind-mind fokmérő a dolgozókhoz való viszonyukban. > f’’ ser szegi elvtársnak igazat lehet adni abban is, amikor arról beszélt. hogy a falusi párttit károknál már nem is annyira a /tekintéllyel van baj, hanem egyesek erkölcsi magatartásával. Néhány községi vezető magatartása pártszerűtlen, némelyik iszákos, s az ilyenek »ok esetben korrupttá válnak. Ezek aztán hatalmi szóval akarják biztosítani tekintélyüket. Tegyük hozzá azt is: ezt gyakran a felsőbb pártós állami szervek is elősegítik hiányos ellenőrzésükkel, a vezetők erkölcsi magatartása bírálatának elmulasztásával. Igen ritka eset az, hogy a járási pártbizottságtól kijövő elvtársak azt is megkérdeznék a párttagoktól, milyen a vezetők magatartása, milyen a kapcsolatuk a dolgozó tömegekkel. tisztelik-e, becsülik-e őket? Igen helytelen az a módszer — bírálta Cserszegi elvtárs a felsőbb pántszervek vezetőit, instruktorait —, hogy ha kimennek a faluba, akkor rendszerint csak a vezetőket keresik fel, nem beszélgetnek az egyszerű párttagok kai, a dolgozókkal, s így nem is csoda. ha némelyik csalhatatlannak tartja magát, "lakkozni« tudja a valóságos helyzetet. A pártértekezlet vitája azt mutatta, hogy a személyi kultuszról. a tekintély kérdéséről beszélni kell párt lags águnkkal, tisztázni kell az egyes kérdéseket, hogy helyes következtetést vonjanak le abból a káros gyakorlatból, amelynek a személyi kultusz a forrása, amelyet az SZKP XX. kongresszusa oly bátran, élesen leleplezett. A személyi kultusz a párt- és társadalmi életben egyaránt éreztette káros hatását. Olyan módszerhez vezetett, amely nem vette figyelembe az emberek felelősségteljes bírálatát. hallgatásra kény szerit ette őket, elaltatta gondolataikat. Gyakran dogmatikusság, frázisok pufogtatása, kritikátlanság kötötte gúzsba a dolgozók alkotó készségét. A hol ilyen légkör ütötte fel a fejét, ott eluralkodott a kiskirályos- ^ kodás, a parancsolgatás, a kollektív vezetés sutbadobása. Egyetlen emberben sem összpontosulhat minden bölcsesség, nincsenek csal- natattan emberek, akiit egymagák mindenben és mindemkor helyes álláspontot tudnának elfoglalni. Ezért van nagy jelentősége a pártszervezetekben a kollektív vezetés meghonosításának, a pártvezetőségi ülések rendszeres megtartásának, a párttagság véleménye, bírálata kibontakoztatásának. A fonyódi járási pártértekezleten elhangzott vita tanulságul szolgálhat megyénk valamennyi kommunistája számára. H. J. pártszervezetek tudható be. tevékenységének Rendszeres szervezeti eletet élnek, színvonalasabbak összejöveteleik, taggyűléseik, s éppen a párt tekintélyének növekedését mutatja, hogy a becsületes dolgozó parasztok vonzódnak a párthoz. Az ez év januárjáig felvett párttagok ás tagjelöltek statisztikája, egy év eredménye messze felülmúlja az előző évek átlagát. A nagyobb községekben azonban viszonylag kevés tagjelöltet vettek fel. S itt vetette fel a pártértekezlet, hogy Sutyor elvtársnak — akinek területén több olyan község van, ahol egyetlen új felvétel sem volt — javítania kell munkáján, jobban meg kell szerveznie a pártmunkások tevékenységét. De bírálta a pártértekezlet azért is a járási pártbizottságot, amiért a múlt évben mindössze 39 egyénileg dolgozó parasztot vettek fel a pártba. Bernald Györgyné, a göllei alapszervezet titkára felszólalásában önkritikusan mondta el, hogy náluk is megvan a lehetősége a párt számszerű erősítésének, s míg tavaly valóban csak 3 tagjelöltet vettek fel — ez évben már javítottak munkájukon. s már három taggal, illetve tagjelölttel erősítették az alapszervezetet. A kaposvári járás területén még mindig nem kielégítő a fiatalok körében végzett pártpolitikai munka, — állapította meg a pártértekezlet beszámolója. Szabó Sándor elvtárs, a járási DISZ-bizottság titkára nagyobb segítséget kért felszólalásában a járási pártbizottságtól és a párt alapszervezeteitől a DlSZ-szerveze- tek számszerű erősítéséhez, hiszen a járás fiataljainak csak 40 százaléka DISZ-tag. Elmondta, hogy különösen nehéz a termelőszövetkezetekben a fiatalok mozgósítása, bár vannak tsz-ek, ahol a fiatalok minden munkából kiveszik részüket. Nem kielégítő a DISZ-szervezetekben a szervezeti élet, s ezért elsősorban önmagát és a járási DISZ-bizottságot hibáztatta. Sokat foglalkozott a pártértekezlet az ideolóeiai munkával és a pártokíatás helyzetével is. E téren is tapasztalható a javulás. 1955-ben a párttagság 60,2 százaléka vett részt pártoktatásban az előző évi 43 százalékkal szemben. Hasonlóan sok felszólaló beszélt a propagandamunkáról is, s megállapította a pártértekezlet, hogy a járásban folyó politikai felvilágosító munka még mindig egyoldalú. A kollektív vezetés kérdése különösen nagy súllyal merült fel a pártértekezleten. Nagy erőssége volt a beszámolónak, hogy a pártmunkáról szólva különösen a kollektív vezetés elvével kellő részletességgel foglalkozott, segített eloszlatni sok téves nézetet. Elmondta a beszámoló, hopv a járásban az elmúlt időkben többet beszéltek a kollektív vezetésről, mint amennyit tettek a megvalósulása érdekében. Ennek a gyakorlatban olyan megnyilvánulásai voltak, hogy a pártbizottság ülésein például olyan kérdéseket tűztek napirendre, amelyeket már előbb, maguk között a pártbizottságon eldöntötték. így kész helyzet elé állították a pártbizottságot. így a pártbizottsági ülések is formálissá váltak. A beszámoló és a pártérlekezlet bírálta a felsőbb pártszervek munkáját is, főként a kollektív vezetés elvének megsértése miatt: "Az MB-t rendszeresen összehívták, néha vita is alakult, de legtöbbnyire az apparátusban dolgozó elvtársak között. A Megyei Pártbizottság is gyakran kész helyzeteket szentesített és sokszor csak formailag irányította a megye munkáját«. Ezek a körülmények befolyásolták bizonyos mértékig a kaposvári járásban lévő helyzetet is. A hibák túlnyomó részét helyben ki lehet küszöbölni. A kollektív vezetés kérdése azonban nem egy a sok közül. Ez a páriáiét alapvető kérdése. Itt feltétlenül lefelé kell sugározni a példamutatást. A járási párt-végrehajtóbizottság működése terén is van változtatni való. Eddig lényegében a párt-vb titkárai döntötték el a dolgokat, a párt- bizottság külső tagjai ritkán avatkoztak bele a vitába. A választott járási vezetőszervek munkájában is hasonló volt a helyzet. Megmutatta a beszámoló a kollektív vezetés érvényesülésének módjait Miér! maradnak el a taggyűlések flndocson? Az andocsi kommunistákat összevont rendkívüli taggyűlésre hívta össze az egységes pártvezetőség a múlt szerdán este. Bár a járástól időben megkapta az értesítést a községi pártveze- tőság, a rossz szervezés miatt azonban a párttagságnak csak egyharmada jelent meg a taggyűlésen. De még a párt'bizalmi- ak — Puskás István, Rajczi Lajos, ifj. Pinkoffer Lajos — sem jöttek el a taggyűlésre. Márpedig a taggyűlésen való részvétel minden kommunistára egyaránt kötelező. S ezen a taggyűlésen bizonyára sokat tanulhattak vol- nak a kommunisták arról, hogy miként adjanak választ a Pár- tonkívülieknek a kommunista és munkáspártok tájékoztató irodája megszüntetésével kapcsolatos kérdésekre. Ugyanis az volt a célja a taggyűlésnek, hogy ezeket a kérdéseket megvitassák a pártszervezet tagjai. Vajon ki a felelős a párttag- gyűlés elmaradása miatt? Prá- vics Ferenc elvtárs, községi csúcstitkár a pártbizalmiak mulasztás-ára hivatkozik. Nyilvánvaló, hogy felelősség terheli a pártbizalmiakat, akik nem teljesítették pártmegbízatásukat. Kétszeresen vétettek a pártfegyelem ellen. Egyszer azzal, hogy nem értesítették az egész párttagságot, másodszor pedig azzal, hogy ők maguk sem jelentek meg a párttaggyűlésen. Andccson már nem az első eset. hogy a pártiaggyülés a rossz szervezés miatt elmarad. S mit tett a pártvezetőség, hegy ez még egyszer meg ne ismétlődjék? Foglalkozott-e a párt-bizalmiakkal, hogy miképp kell éLlá-tniuk feladatukat, s hogy ez a feladat milyen felelősséget hárít rájuk? A tények azt bizonyítják, de a pártszervezet vezetősége is beismeri, hogy bizony elmulasztották ezt a kötelességüket. Ideje lesz alapos nevelő, fel- világosító szóval, ha kell, a fegyelmezés módszerével is hatni a pártbizalmiakra és a párttagokra, -hogy máskor- ilyen eset ne forduljon elő. is. A vb elé kerülő anyagok előkészítésébe ezentúl a külső tagokat is bevonják, de még így is a külső vb- tagoknak is megfelelően kezdemé- nyezöen, mindenről véleményt alkotva kell segítenie a párt-vb kollektív munkáját. A bátor, kommunista kritikai, önkritikái szellem segítheti legjobban ezt a munkát. Ugyancsak fel kell számolni azt a helyzetet, hogy egyesek »tekintélyű- alapon vezessenek. Minden esetben kendőzetlenül meg kell mondani a véleményt, még akkor is, ha az nem nyeri meg először a vezetők tetszését. A pártértekezlet kritikai hangú beszámolója különösen a kollektív vezetésről, a személyi kultuszról — segített, hogy a küldöttek hasonló módon, bírálóan vessék fel a területükön megnyilvánuló jelenségeket. Hurtos István elvtárs hedrehelyi küldött elmondta, hogy községükben is megvoltak a jelei a kollektív vezetés lebecsülésének. A párttitkár és a tanácstitkár minden kérdésben egyedül intézkedett, döntött, a párttagság megkérdezése nélkül. Decsi János, a büssüi tsz párt titkára hasonló példát említett termelőszövetkezetükből, ahol az elnök önkényesen intézkedve sorozatosan nagy hibákat követett el. Rápó Mihály elvtárs, a felsömocsoládi alapszervezet küldötte és még többen ugyancsak helyi példákat említettek a kollektív vezetés hiányáról, s beszámoltak arról is, mit tesznek, hogy a kollektív vezetés megvalósuljon alapszervezetükben. Sok vitás kérdést tisztázott a pártértekezlet. MAJAKOVSZKIJ JlzttlnmL Különösen sokan foglalkoztak az ellenség kérdésével s azzal, hogy ki a kulák. Már a be- j számoló s később több felszólalás,] köztük Dögéi Imre elvtárs, a Köz- J ponti Vezetőség tarja felszólalása • választ adott a kulákokkal kapcso- j latban felmerült kérdésekre. A kaposvári járás pártértekezlet e • eredményesnek mondható, betöltötte 1 feladatát. Két esztendő eredményeit J mérlegelte, bátran feltárva a hibá- 3 kát is, s útmutatásul szolgál a Ka- j posvári Járási Pártbizottság és a já-! rás kommunistái munkájában az: elkövetkező időkre. Hogy is kezdődött? — A futurista Majakovszkij költészetének határait, nézeteit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rendkívül kiszélesítette. A nép költője lett, a forradalom tribun- ja, a lenini eszmék énekese. Az események ábrázolásában már nem moralizál, de szenvedélyesen állást foglal mindennel szemben, ami régi, és harcol mindenért, ami új és jó. A forradalom idején lesz Majakovszkij költészetének és magának a költőnek kapcsolata teljes a néppel, s ez a forradalmisága, költészetének ez az új vonása hozza őt nagy közelségbe Vlagyimir Iljics Leninnel. 1922. március 5-én az Izvesztyijában szatírát jelentet meg az önagyonülésezőkről, amelyben élesen, szatirikusán figurázza ki, bírálja azokat, akik végtelenbe nyúló üléseket tartanak minden alkalommal. A vers véleményt mond a felesleges ülésekről, s kigúnyolja a bürokratizmust, amely minden alkotó szándék akadályozója: »Csak néhány szóra, kérem, ősidők óta bejutni igyekszem«. — Iván Ivanovics elvtárs ülésbe ment éppen az egyesített ló- és hangversenyügyekben. Letaposol vagy száz lépcsőfokot. Rongy élet. Majd újra: »Azt üzenik, egy óra múlva jöjjön el. Most ülés van: A szövetkezeti központnak egy üveg tinta kell«. Lenin, amikor elolvasta a verset, így nyilatkozott, védelmébe véve a költőt, akit támadtak, hogy hogyan lehet ilyen verset írni s megjelentetni: »Politikai és közgazdasági szempontból régóta nem voltam úgy megelégedve valamivel. Versében ugyancsak kigúnyolja az ülése- zőket, és csúfolódik a kommunistákon, hogy folyton üléseznek. Nem tudom, milyen a vers költői szempontból, de jótállók érte, hogy politikai szempontból teljesen helyes«. Lenin halála aztán lelke mélyéig megrázta Majakovszkijt. Az iránta való szeretete, fájdalma és csodálata Leninhez méltó költői formába kívánkozott. 1924 őszén fejezte be Leninről szóló művét. A mű kétségenkívül legjelentősebb és a legfontosabb műve Majakovszkijnak. Leninről történetileg hű és mélyen átér- zett képet rajzol, kiemelve legjellemzőbb vonását Leninnek: az emberséget. ö, mint ti, vagy én, egészen olyan. Csakhogy, meglehet két szeménél gondja mélyebb ráncokat von komolyan, szaporább a gúny ajkán s mélyebb a kemény él. Az ő embersége a proletár-, a szocialista humanizmusban gyökerezik — fejezi ki Majakovszkij versében: o kedvességet áraszt, amint társai felé nyúl, ö ellenségeihez vasnál keményebben ér el. Lenin, Majakovszkij szerint, a proletároknak olyan vezére, akinek egész élete egy volt a forradalmi mozgalommal, a párt történetével. ö volt az, aki a sakkot valódi harccal keverte, ahol a parasztok már nem sakkfigurácskák. És a legemberibb diktatúrával kiverte a tökekirályt meg a börtönbástyát. S a költemény akkor éri el a legmagasabb feszültségét, amikor a pártról, a lenini pártról szól: A Párt egyetlen fergeteg, kis vékony zsengékből óriássá válva, a Párt keze millió ujjnak, amely egyetlen ökölként hull, a Párt — milliók egymás mellett, szorosan összeérő vállak, a Párt — a munkásosztály gerince, A Párt művünk halhatatlansága osztályagy, osztályügy, osztályerő, osztálynagyság — ez a Párt. S a költő a párt egységét hangsúlyozva hirdeti: Azt mondjuk — Lenin ezt értjük — a Párt, azt mondjuk — a Párt, azt értjük l— Lenin. S nemcsak költészetében, de minden megnyilvánulásában Majakovszkij Lenint úgy említi, mint méltó vezetőjét a munkás- osztály pártjának: »A gondolat hatalmas ereje, az emberek felé forduló, nagy szív és sziklaszilárd akarat mind egy Leninben, mind egy célra tör: harcra a kommunizmusért«. S a költő gyönyörű remekművek sorát írja Vlagyimir Iljics- ről. A Komszomol-dalt, a Velünk Lenin, a Beszélgetés Lenin elvtárssal és a Leninisták című költeményeket s még számos versében visszatér a munkásosztály nagy tanítójához méltóan, a költészet, Majakovszkij forradalmi művészetének eszközeivel megrajzolt alakja. II pártokíatás hallgatás nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a XX. kongresszus anyagát AZ ELSŐ KONFERENCIÁK NÉHÁNY TAPASZTALATA A pártoktatás szakosított konfe remeiéin a múlt héten vitatták meg a XX. pártkongresszus anyagának első témáját: »A nemzetközi helyzet, a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése« című részt. A tapasztaltat azt igazolja, hogy mind a hallgatók, mind a propagandisták a korábbi konferenciákénál jobb felkészülést tanúsítottak. Különösen élénk vitát váltott ki az anyagnak az a része, mely a szocializmusba való békés átmenet lehetőségét veti fel. A vita során tisztázódott, hagy számos országban a munkásosztálynak lehetősége van, hogy szövetségiben az általa vezetett parasztsággal, egyesítse a nép túlnyomó többségét, és békés úton hatalomra jusson. Sikerült megértetni a konferenciákon, hogy a szocializmusba való békés átmenet marxista értelmezésének semmi köze sincs a 'békés belenövés reformista, revizionista értelmezéséhez, hiszen ez utóbbi lényege az, 'hogy a kapitalizmus alapjait érintetlenül hagyja. A konferenciákon kisebb-r.agyobb vitát váltott ki a két rendszer békés egymás mefllebt élésének lenini elve. Sikerült tisztázni, hogy a két rendszer békés egymás mellett élése nem jelenti az ideológiád harcról való lemondást, azonban a Szovjetunió és a szocializmust építő országok arra az állás,pontra helyezkednek, hogy egy új társadalmi rendszer létrehozása minden nép beliigye. Mint előbb említettük, a propagandisták felkészülésükkel jelentősen hozzájárultak a konferenciák sikeréhez. A Kaposvári Városi Pártbizottsághoe tartozó SZKP története első évfolyamú konferencia, melynek propagandistája, Csizmadia elvrbárs sikeresem vitatta meg az anyagot, s ehhez a propagandistán kívül' hozzá járullak Erdélyiné, Darvas Mária és Szilágyi György elvtársak. Az SZKP története második évfolyama konferencia — melynek vezetője KoOlár Rozália elvtársnő — szintén jó felkészülésről tanúskodott. A vitából különösen dr. Kerek, Kovács Sándomé és Csa- nyifc elwtárs vette tó ernlítésreméltó- an a részét. A szakosított filozófiai tanfolyam első évfolyamának konferenciáján a hallgatók közül elsősorban Mikecz János és Pócza János elvtárs szerepelt jól. A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a .pártotóatás hallgatói, propagandistái megértették a XX. kongresszus anyaga feldolgozásának jelentőségét, s minden lehetőség adva van, hogy a következő két konferencia színvonala tovább emelkedjék,
