Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

r

PART- BS DISZ-ELET

m

Meggondolatlanul döntöttek

Nem azért írtam meg ezt a cikket, hogy felszólítsam vele a siófoki Uj Barázda Termelőszövetkezet tagjait, hogy változtassanak elhatározásukon és hívják vissza maguk közé Dudás János elvtársat, a pártszervezet volt titkárát, akinek — ha tárgyilagos akarok lenni — kicsit meggondolatlanul döntöttek ügyében. Egyáltalán nem azért írom, hiszen Dudás elvtárs tudomásom szerint azóta már dolgozik az egyik állami gazdaságban és munkakörével meg van elégedve. Inkább az ügy tanulsága késztetett az írásra, mely figyelmeztetőül szolgálhat nemcsak az Uj Barázdának, de másoknak is.

Ha a falura ment pártmunkást magárahagyják...

Ott kell kezdenem, hogy 1955-ben, «mikor a párt azzal a felhívással fordult a vezetőkhöz, hogy jelentkezzenek falusi munkára termelőszövetkezetbe, gépállomásra, állami gazdaságba, Dudás elvtárs, a Siófoki Járási Párt-végrehajtóbizottság instruktora is kérte magát termelőszövetkezetbe. így került a múlt év közepén a helybeli Uj Barázda Tsz pártszervezetének élére. Rövidesen megválasztották növénytermesztési brigádvezetőnek is.

Dudás elvtárs igyekezett a párt irányvonalának megfelelően dolgozni, fellépett — bár nem a leghelyesebben — a kupeckedés ellen, mely a tsz-ben esetenként lábrakapott. És itt követte el az első — bár nem helyrehozhatatlan — hibát. Ahelyett, hogy a tsz pártszervezetének segítségét kérte volna, hogy aztán közösen magyarázzák meg a tsz-tagságnak, miért káros a kupecszellem, és miért hiba, ha a szövetkezet a termelés helyett csak értékesítéssel, illetve kereskedéssel foglalkozik, inkább egyedül akart igazságot keresni az elnökkel, Zsirai elvtárssal való személyes vita alapján.

A vitában azonban egyedül maradt, a tagság nem értette meg; a járási, a községi pártbizottság pedig elfeledkezett róla. Dudás elvtárs nem tudta, mitévő legyen. Voltak ugyan jó elképzelései, helyesen látta a párt követelményeit a termelőszövetkezettel szemben, de elképzeléseit nem tudta megvalósítani a tagság segítsége nélkül. Ezek után bárki megkérdezheti, hol volt a pártszervezet, hol volt az a kilenc kommunista, aki az Uj Barázda pártszervezetét alkotja, miért nem álltak ki a párttitkár mellett? Ennek okát ismét egy újabb hibában találjuk meg. Ugyanis Dudás elvtársat leküldte a párt termelőszövetkezetbe, de azzal már senki sem törődött, hogy a párttitkár csak akkor párttitkár, ha megválasztják annak; csak akkor szerezheti meg a párttagok bizalmát, ha a pártdemokráciát betartva, a tagság maga bízza meg e teendőkkel. Nem ez történt, és a napokban, amikor érdeklődtünk Dudás elvtárs ügye iránt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt arra hivatkoztak, hogy a valóságban Dudás elvtárs nem is volt a pártszervezet titkára, mert senki sem választotta meg. Dudás elvtárs mégis elvégezte a párttitkári teendőket, nem gondolva arra, hogy a pártdemokrácia megsértéséből a későbbiekben milyen hibák fakadhatnak, összegezve tehát: a párttitkár csak úgy tud sikeresen dolgozni, ha munkájában bizton számíthat a párttagság segítségére. És az Uj Barázdában éppen ez hiánj7- zott.

A másik hibát Dudás elvtárs mint növénytermesztési brigádvezető követte el. Ez az előzőnél is súlyosabb volt. Nem vezette pontosan a munkaegységet, magának és másoknak is többet írt be a jogosnál, amit a tag- I ság egy része kezdett rossz szemmel I nézni. Ez érthető, hiszen a kommunistákat az ilyen hibákért kétszeresen szigorúan bírálnak el.

Bírálat helyett — személyeskedés

Hosszadalmas és bonyolult volna tovább részletezni az eseményeket, csupán még annyit, hogy az a vita, amely a meglévő fogyatékosságok feltárására irányult és amely a tsz munkáját lett volna hivatva előbbre vinni, Dudás elvtárs, a párttitkár és Zsirai elvtárs, a tsz-elnök személyes vitájává fajult. Végül is azoknak a tagoknak a befolyására, akik Dudás elvtárs mellett álltak, Zsirai elvtársat leváltották elnöki funkciójából. Ez sem volt valami szerencsés megoldás, mert ha Zsirai elvtársnak voltak is hibái, ezeket más módon kellett volna lefaragcsálni, annál is inkább, mert az elmúlt évek bebizonyították, hogy nem volt rossz elnök.

Mi sem magától értetődőbb, mint hogy Zsirai elvtárs, aki viszont jól ismerte a tsz vezetésének módszerét, igyekezett összegyűjteni Dudás elvtárs elkövetett hibáiból tényeket, hogy aztán egy hirtelen összehívott közgyűlésen a hangulatot úgy befolyásolja, hogy Dudás elvtársat — aki közben már a háromhónapos pártiskolát is elvégezte — kizárják a tsz-ből.

Jelenleg tehát az a helyzet, hogy Dudás elvtárs nem dolgozik a tsz- ben, Zsirai elvtársat viszont újból megválasztották a tsz elnökévé. Más szóval: ebben a személyes vitában az győzött, aki erősebb volt, de nem az történt, amit a tsz érdeke, a tagok érdeke megkívánt volna: hogy közösen, egymás kezét megfogva, javítsák ki mind a pártszervezetben, mind a gazdaságvezetésben elkövetett hibákat.

És most lássuk az ügy tanulságát:

Kit terhel a felelősség azért, hogy egy ember, egy kommunista, aki évekig pártmunkás volt, most a termelőszövetkezetben megbotlott, hibát követett el. Vajon csak egyedül Dudás elvtársat lehet okozni? Nem, nemcsak Dudás elvtárs volt a hibás. Hibát követett el a járási pártbizottság is, amely miután elengedte Dudás elvtársat a tsz-be, megfeledkezett róla, menetközben nem figyelmeztette, nem segítette. De hibát követett el az Uj Barázda tagsága is, amely a nevelés eszközeit elvetve, bizonyos fokig közömbösen nézte, hogy mi történik egy emberrel a termelőszövetkezetben, míg egy hirtelen összehívott közgyűlésen talán minden lelkiismeretfurdalás nélkül kizárta a tsz-ből. Vajon helyes volt-e ez a megoldás? Vajon nem lehetett volna az elkövetett hibák súlyát mérlegelve emberségesebb megoldást választani? Erre az Uj Barázda Tsz tagságának kell válaszolnia.

A tagság látja kárát

Az ügy második tanulságaként felmerül a kérdés: dolgozhat-e jól az a termelőszövetkezet, ahol a párttitkár és a tsz-elnök egymásban saját ellenségét látja? Már pedig az Uj Barázdában körülbelül ez volt a helyzet. Mennyivel egyszerűbb lett volna közösen megbeszélni, hogy Zsirai elvtárs vezetésében milyen hibák vannak, hogy Zsirai elvtárs alapjában véve jó elnök, de meg kell értenie, hogy a fel-felbukkanó kupeckedés tönkreteszi a tsz jó hírét. Nem azért hozza létre a párt, a dolgozó parasztság a termelőszövetkezetet, hogy kupeckedjenek, hanem hogy termeljenek húst, gabonát és más élelmet az ország népének. És menynyivel becsületesebb lett volna, ha Zsirai elvtárs és még néhányon nem gyűjtögetik és halmozzák Dudás elvtárs hibáit, hogy alkalomadtán kitálalva, ezzel bizonyítsák be a tagságnak, hogy Dudás elvtárs javíthatatlan errtber. Az lett volna a becsületes dolog, ha menetközben hívják fel az elkövetett hibákra a figyelmét és segítenek neki azokat kijavítani. Tehát: ha a pártszervezet és a gazdaságvezetés között nincs meg az összhang, annak az egész termelőszövetkezet látja a kárát.

Nem az a baj, hogy Dudás elvtárs nem maradt a növénytermelési brigád vezetője; nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt a feladatot jól ellássa. De a legtöbb ember alkalmas arra, hogy megfelelő irányítással és ellenőrzéssel jól dolgozzék. Ezt kellett volna Dudás elvtárs ügyében is tenni, az elkövetett hibákért felelősségre vonni, de — tekintve, hogy a hibák nem voltak olyan súlyosak, hogy eltávolítsák érte a tsz-ből — módot kellett volna adni kijavításukra. Ez lett volna a helyes megoldás.

Vuesák Magda

Nagyszerű asszonyaink, lányaink segítségével lettünk

többszörös milliomosok

(~T ermclőszbvetkezetiink haléves működése alatt többszörös mil- Hornosok, leltünk. Eredményeinket — melyek megye- és or- szágszerte ismereteseik • — több más körülmény melleit a tsz-imhben dolgozó asszonyok és leányok szorgalmas munkájának kö- szönhetjük. A répáspusztai asszonyok 1955 májusa óta kivétel nélkül a szövetkezetben dolgoznak, legnagyobb részük a növénytermesztési munka csapatokban, de megállják helyüket az állattenyésztésben is.

Az asszonyok jó munkájában jelentős része van annak a segítségnek, melyet a helybeli MNDSZ-szervezet adott számukra. MNDSZ-asz- szonyaink kezdeményezték a Somogy megyei tsz-asszonyok között a 200 munkaegységen mozgalmat is, és jártak benne élen. Elismerésképpen megkapták a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága és az MNDSZ megyei elnöksége díszoklevelét és vándorzászlaját. Kovács Ferencné pl. j51, Kurucz Istvánná 266, Tóth Ferencné 272, Kovács Józsefné 221 munkaegységet szereztek a múlt évben. Sziládi Mihályné 268 munkaegysége után csak készpénzben 7067 forintot kapott. Sziládinénak négy 10 éven aluli gyermeke van, s igen becsületére válik, hogy mégis erejéhez mérten kiveszi részét a közös munkából.

A^ tsz vezetősége és pártszervezete segíti az asszonyokat. Állandó jellegű napközi otthont létesítettünk, ahol a kicsinyek egésznapi ellátásban részesülnek gondos, szakszerű felügyelet mellett. A tsz vezetőségének arra is van gondja, hogy az asszonyok munkaidejét úgy ossza be, hogy háztartási kötelességüknek is eleget tehessenek. A családos asszonyok, délelőtt fél 11-től délután 2 óráig szabadidőt kapnak, ez idő alatt elláthatják a háztartási munkát. Ezenkívül a terhes asszonyoknak 3 hónapi szülési szabadságot és 50 százalékos munkaegységjóváírást adunk.

Az idősebb asszonyok koruknak és egészségi állapotuknak megfelelő munkát kapnak. így pl. a 66 éves Kurucz Istvánná a baromfiakat gondozza, özv. Vajda Jánosné a pulykatenyésztéssel foglalkozik, Halasi Andrásné és id. Lapat Kálmánná a ralctárban foglalatoskodnak. A többi korosabb asszony pedig az öntözéses kertészetben kapott beosztást. Azok az idősebb nődolgozók pedig, akik már 5 éve dolgoznak a tsz-ben, munkaegységük utáni járandóságukon felül öregségi, szociális juttatásban is részesülnek. Kurucz Istvánná pl. a zárszámadáskor csak. szociális juttatásként 1328 forintot és 265 kiló búzát kapott. Januári közgyűlésünkön pedig a tagság megszavazta a házasságkötési segélyt is.

A nők brigádértekezleten önként választják meg, hogy melyik munkacsapatban kívánnak dolgozni. Ez az önkéntesség fokozta az asszonyok munkakedvét és hozzájárult áhhoz. hogy pl. egy holdon 222 mázsa cukorrépatermést értek el. A munkacsapatokban minden asszonynak kimerjük a megművelendő területet, ez a módszer kialakította az egészséges versenyszellemet. Az asszonyok jó munkája nyomán 1955- ben csőik cukorrépából 187 000 forinttal több prémiumot fizetett ki a Cukorgyár.

Elismeréssel beszélhetünk tsz-ünk asszonyainak nagyszerű kezdeményezéséről is. Ök javasolták az öntözéses kertészet létesítését, megvalósításához ők adták a magvakat. Az aratásban, betakarításban és az őszi munkákban is derekasan helytálltak. Ősszel a káposztaszelést este, munkaidő után végezték el, csak azért, hogy a napi munkából ne essenek ki.

Asszonyaink példát mutattak >a \tsz-szervezésben is. Eljártak So- mogygesztibe, Somogy aszalóra, Toponárra és saját munkájukról beszélve hívták az asszonyokat a termelőszövetkezetbe. A répáspusztai tsz-asszonyok mind nagyobb helyet kapnak a vezetésben is. Kurucz Rózsi és Sziládi Mihályné tagjai a vezetőségnek, Tóth Ferencné, Kovács Ferencné és Gulyás Andrásné pedig munkacsapatvezetők.

0 zövetkezetünk minden dolgozója elismeri az asszonyok munkáO" j®t, ezért bízzuk meg őket egyre nagyobb feladattal. A mi tsz-ünkben valamennyien megértettük, hogy a terméshozam 3 százalékos növeléséhez szükségünk van az asszonyok, leányok további szorgalmas munkájára,

SZÖLLŐSI FERENC

tsz-elnök, Répáspuszta

VITASSUK MEG!

Milyen feladataink vannak az ifjúság nevelésében?

KECZELI LAJOS ELVTÁRSNAK, A TEXTILMÜVEK DÍSZ- TITKÁRÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA:

XT ed vés Vass elvtárs! Azzal kezdem hozzászólásomat, hogy a Somogyi Néplap hasábjain megjelent levelét mint ifjúsági vezető örömmel olvastam. Már az elején azt. a gondolatot keltette fel bennem, hogy vajon hány párttag és pártonkívüli, politikai és gazdasági funkcionárius van még, alti a Központi Vezetőség ifjúsági munkáról szóló nagyjelentőségű határozatát ma sem tartja szívügyének. Most pedig azzal a jelszóval, hogy jobb később, mint soha, néhány nálunk jól bevált módszert mondok el, remélve, hogy ezeket Vass elvtárs is tudja hasznosítani.

Véleményem szerint az első és legfontosabb lépés: elővenni a Központi Vezetőség idevonatkozó határozatát, s annak alapos tanulmányozása után közös tervet készíteni a párt- és gazdasági vezetőkkel az üzem ifjúmunkásaival való foglalkozás megjavítására.

Aztán meg kell vizsgálni, hogy a DISZ-szervezet vezetői betöltik-e hivatásukat, ha nem, akkor miért nem, saját hibájukból-e vagy azért, mert nem kapnak támogatást. Ha a DISZ-vezetők jól dolgoznak, álljanak melléjük, segítsék őket törekvésükben. Ügyeljenek arra is, hogy ne legyen egyoldalú a DISZ munkája. Segítsék olyan munka- program összeállítását, amely érdekli a fiatalokat és szabadidejük helyes kihasználását segíti elő.

A rra kell törekedni, hogy a fiatalok szórakozását ne az utca és a grill biztosítsa, hanem az üzem párt-, gazdasági és DISZ vezetői neveljék a fiatalokat. Szervezzenek a fiatalok részére érdeklődési körüknek megfelelő szakköröket, a lányok részére főző-, kézimunka és hímzőtanfolyamokat, a fiúk részére rádiós, modellező, motoros és lövészköröket. Ebben a munkában sok segítséget adhat az üzemi MNDSZ és a MÖHOSZ. A fiatalok szerelnek sportolni, ezt figyelembe véve a városi DISZ-bi- zottság és a TSB asztalitenisz, labdarúgó, röplabda, kosár- és kézilabdabajnokságot hirdetett, próbáljanak meg ezekbe bekapcsolódni.

Alakítsanak kultúrcsoportot, ez nálunk is jól bevált. Körülbelül

egy hónappal ezelőtt alakítottuk meg az állandó nappalos II-es alapszervezet kultúrcsoportját. amely már két ifjúsági klubdéluté- non adott telt ház előtt műsort. Ezzel azt a célt is szolgáltuk, hogy szórakozva neveltük a fiatalokat, másrészt a fiatalok kollektíváját még egységesebbé kovácsoltuk ösz- sze.

XTedves Vass elvtárs! Ahhoz, hogy a DISZ-szervezet, a DISZ-vezetők a párt irányítása mellett, a gazdasági és műszaki vezetők segítségével tökéletesen betöltsék hivatásukat, az is szükséges, hogy megfelelő helyiség álljon a fiatalok rendelkezésére. Tehát erre is fel kell figyelni. Sok kaposvári és vidéki üzemben, vagy akár területi szervezetnél is előszeretettel foglalják le a DlSZ-helyisége- ket különböző tárgyak raktározására, stb. Nem tudom, hogy ezeknek az üzemeknek és tanácsoknak vezetői hogyan akarják helyesen és jó úton nevelni ifjúságukat.

A példák sokaságával tudnám igazolni, hogy a fiatalok hálásak a velük való foglalkozásért, s ez különösen a termelésben jut kifejezésre. A DISZ II. kongresszusára indított versenyben a mi üzemünk ifjúmunkásainak helytállása a párt irányításával és a műszakiak segítségével azt eredményezte, hogy az első helyre kerültünk. A november 7-e tiszteletére indított versenyben pedig fiataljaink között nem volt 100 százalékon aluli teljesítő. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nálunk nincsenek hibák az ifjúság nevelésében, de ezt mi közösen meg is szüntetjük. Nálunk ma már a pártalapszervezetek vezetői, gazdasági és műszaki vezetők, DISZ-vezetők értik, hogy az ifjúság nevelése mindannyiuk ügye. /,

ÍZ" edves Vass elvtárs, mint if- júsági vezető hiszem, hogy kérését a pártszervezet nem utasítja el, és arról is meg vagyok győződve, hogy Vass elvtárson kívül még sok műszaki vezető vesz részt a jövőben az eddigieknél fokozottabban az ifjúság nevelésében.

JANKOVICS ISTVÁNNÉ, AZ ÁPRILIS 4 UTCAI LEÁNYDIÁKOTTHON IGAZGATÓJÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA:

IT'ora reggeltől késő estig az ifjúság között vagyok. Célom *, nevelői kollektívával: a nevelés. Nem is hiszed, kedves ifjú olvasóm, hogy milyen nagy dolog a nevelés az ember életében. A tudást az iskola adja, a bizonyítványt szintén. Azonban az életben sehol sem kérik a bizonyítványt, amikor bemutatkozol, de lemérik. öt-tízperces beszélgetés után, hogy ki vagy, milyen nevelésed van, egyszóval, milyen ember vagy. Tetteid, beszéded árulkodó jelei felfogásodnak. Tudsz-e a közösségért, a közösségben, a közösség szabályai szerint dolgozni, szereted-e hazádat, munkahelyedet, családodat? Tudsz-c értük áldozatot vállalni, ha kell, éjt nappallá téve Önfeláldozóan a közösség előrehaladásáért dolgozni? Vagy csak magadért, egyéni érvényesülésedért, ököllel, könyökkel, hajrá, előre? Ez lenne a jelszavad? Közben elfelejtetted volna, hogy ember vagy, érző, segíteni akaró, mások" 7boIdogulásán munkálkodó ember, aki a környezete, a kollektíva — ahol dolgozik — jól megszervezett közösségének előrejutásában találja meg saját boldogulását is.

Kinek a lcötelessége erre figyelmeztetni az ifjúságot?

A párt útmutatást ad a neveléshez, ennek alapján elsősorban a szülőknek, a nevelőotthonoknak, az iskoláknak, a munkahelyeknek. De nevel a környezet is, a könyvek, a filmek, az utca, a plakátok, a körülöttünk zajló élet. A nevelés nem erkölcsi prédikációkból és nemcsak elbeszélgetésekből áll. Elsősorban példaadásból, így minden félnőtt, minden lépésével, minden tettével nettel. Hiába beszél bárki is szép eszméket, ha életével ezt nem támasztja alá, ha részeges, lop, munkahelyén lopja az időt, lazsál, a felelősséget semmiben sem vállalja vagy másra hárítja, ha tettei és erkölcsi felfogása között szakadék tátong, nem lesz jó hatással az ifjúságra. Akinek családi élete rendezetlen, hogyan ad példát az ifjúságnak a boldog, szép életre, amelynek talpköve a legkisebb kollektívának, mint az állam tartóoszlopának tiszta, feddhetetlen élete. Meg kell végre értenie az ifjúságnak, hogy apró, szürke hétköznapi tettek naponta ismétlődő láncolata, az ezekben való hűség és kitartás viszik előbbre a világot, Nagy tettekre csak az lesz ké- pes, aki kicsikben megtanulta a helytállást.

Ennek végrehajtásában a DISZ-nek van döntő jelentősége. A DISZ-vezetők élete, odaadása a munkában, a jó kollektív szellem kialakításában felmérhetetlen nagy jelentőségű. A fiatalság könnyen és észrevétlenül tanul attól, aki vele egyidős, akivel együtt dolgozik, szórakozik. Szívesen veszi a felnőttek irányítását is, ha szívből jön, szívhez szól, és nem a ledorongolás, hanem a megértés, a segíteni akarás hangján érkezik.

A jövő hordozója az ifjúság. Mi, felnőttek, de különösképpen pedagógusok felelősek vagyunk az ifjúság nevelésével a jövőért. A DISZ-fiatalok szép teljesítményeiről mindinkább több híradást kapunk a sajtón keresztül. A munka harcában, küzdelmében alakult ifjúság — legyen az fizikai vagy szellemi munkát végző ifjú — hiszem, méltó folytatója lesz életünknek.