Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-24 / 72. szám

Szombat, 1958. március 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 T, A 17 MILLIÓS SZÖVETKEZET Mit látott 74 Zala megyei tsz-tag a barcsi Vörös Csillagban? Testvérlapunk, a Zala megyei Pártbizottság lapja, a »Zala« riport- sorozatban számolt be az elmúlt na­pokban arról, hogy 74 zalai tsz-tag 3 napig tanulmányozta a közös gaz­dálkodást a barcsi Vörös Csillag­ban. Mi is végigkísérjük a zalai vendégeket: a »Zala« alábbi sorai­ban. Reggel 4 órakor 'kezdődik a 'láto­gatás. BELCSA-TANYÁN A Vörös Csillag Belcsa-tanyájának majorjában vagyunk. A tejház ra­gyog a tisztaságtól. De a korszerű takarmányelőkészítőt is megcsodál­ják a vendégek. Előre nem igen hitték, hogy ilyen korán megkezdő­dik a munka a 200 szarvasmarhát befogadó hatalmas istállóban. De minden gondozó a helyén, a fej és, etetés, az itatásos borjúnevélés úgy megy, mint az olajozott gép! Miseta Mihály brigádvezető a tehenészet minden! csínja-bínját ismerteti a vendégekkel. VIKTOR-MAJORBAN — DRÁVA-ERBÖBEN Viktcr-major a Vörös Csillag Tsz »hízó-gyára«. 1900—1200 sertést hizlalnak benne évente. De nem akárhogyan. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a jó- szágeleségeket úgy adják az állatok­nak, hogy azokat mentül több hús­ban. lássák viszont: a napi súlygya­rapodás 65 deka! De a Dráva-erdő majorban is a sertéstenyészet a tsz kincsesbányája. A példásan tiszta ólakban a látogatók 941 sertésben gyönyörködtek. Itt van a juhakluk is: 520 birka van benne. Az egy juhra eső gyapjúhczamuk tavaly is már 5,6 kilogramm volt átlagosan. BAROMFIFARM A SZILONICSBAN A Szilonics-majorból indult el 1948 őszén alig tucatnyi taggal az azóta 17 millió forint értékű va­gyonnal rendelkező szövetkezet. A kis tanyán 1300 baromfi van. Az ap­rójószágtenyésztésből is nagy hasz­not látnak: a farm már több barom­fikeltető állomást 'lát el kiváló to­jással. * A VEZETÉS TITKA Amit a zalai vendégek itt tanul­tak, abból legérdekesebbként a ve­zetés mozzanatait emelte ki laptár­sunk. A legkisebb részletéig megtartják az alapszabályt. A jó vezetők legye­nek talpig emberek, egyenes, őszinte jellemek. Szeressék a 'közöst és a dolgozó tagokat. Saját munkájuk iránt pedig napról napra igényeseb­bek legyenek. Az elnök és a vezető­ség tagjai munkával, és nem han- goskodással s nem gorombáskodás­sá! szereznek tekintélyt maguknak. Célratörés, következetesség és erős akarat: az a gyújtó parázs, mely a tagokat a legnehezebb munkára is azonnal mozgósítja. Senki nem jut a Vörös Csillag-ban jogtalan előnyök­höz. Itt például csak az a család kapja meg az egy holdnyi háztájit, ahonnan ketten rendszeresen részt vesznek a közös munkákban. Ahol csak egy fő dolgozik, ott háztáji területként csak 800 négyszögölet adnak. A tagok kéréseit, javasla­tit, panaszait lelkiismeretesen meg­hallgatják, elintézik. 1 HOLD PAPRIKAMAG: 80 000 FORINT Böhm József elvtárs, a Vörös Csil­lag párttitkára ezzel búcsúztatta a látogatókat, — Többet és jobbat termelni, ke­vesebb gonddal és még jobban élni: ezeknek a biztosítása pártszerveze­tünk fő feladata. Állandóan tanulni kell és sohasem szabad félni a mun­kától. Kutatják is itt a legjobb módsze­reket. Nem »üzletelnek«, hanem ok­szerűen gazdálkodnak, minden tal­palatnyi földet kihasználnak. Tavaly is egy hold paprikamagból 80 000 forint bevételük volt. így ismerték meg a zalaiak, hogy az igazán emberi élethez a közös úton ilyen türelmes, becsületes, szorgalmas munkával ők is eljuthat­nak.-! CSURGÓI FAIPARI VÁLLALAT: Nem fejeződik he a verseny április 4-ével A Csurgói Faipari Vállalat dolgo­zói a DISZ-fiatalak kezdeményezé­sére csatlakoztak az országos mé­retekben folyó felszabadulási mun­kaversenyhez Az ünnep tiszteletére a dolgozók párcsverseinyre hívták egy­mást. E nemes vetélkedés azonban nem fejeződik be április 4-én, ha­nem egész éven át tart. KEFEÁNYAG KI KÉSZÍTŐ VÁLLALAT; Kimagasló egyéni teljesítmények A Kefeanyag Kikészítő Vállalat dolgozói nem vallanak szégyent feb­ruári eredményeikkel. Tervkötele­zettségüket túlteljesítették, önkölt­ségüket 5,6 százalékkal csökkentet­ték. . Sikerrel dolgoznak azon, hogy az importanyagot hazaival helyette­sítsék. Februárban ezen a réven 7,200 forintot takarítottak meg. Ahogy közeledik a nagy ünnep, úgy fokozódik a versenylendület. A brigádok közül március első két de- kádjában a legjobb eredményt a sertefelverő brigád, valamint a Dó­zsa anyagmozgató brigád érte «1 146, illetve 133 százalékos teljesít­ményével. Balpataki Imre sertefel­verő 195, Wexli Lászlóné 200, Ma- rácz Árpádné 188 százalékos teljesít­ménnyel büszkélkedhet. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Vezet a siófoki iskolaépítkezés A Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkahelyei között eredményes mumkaverseny folyik. Az építkezések közül a legtöbb pon­tot, s így az első helyet a siófoki ál­talános iskola-építkezés szerezte meg 4r ponttal. A verseny második he­lyezettje a Szántó Imre úti építke­zés, eredményük 38 pont. Jó kollektíva dolgozik a siófoki általános iskola építkezésén. Feb­ruár havi termelési tervüket 110,5 száza éKia teljesítették. A Szántó Imre úti építkezésen kü­lönösen a DlSZ-fiatalok tűntek ki szorgalmas munkájukkal. — A szenyéri népi együttes a mar­cali járás több községébe látogatott el a közelmúltban. A Nyár Szenyé- ren, a Kukoricafosztás és a Lako­dalmas című új műsora Nagyszaká­csiban, Somogysámsomban és So- megyzsitván került bemutatásra. Előadásuk nyomán Nagyszakácsiban elhatározták, hogy népi együttest alakítanak. Tizenegy »kis óvónéni« bátor lépése TVTemrégi'ben azzal a céllal ke- ben a munkában. Az élénk falíúj- ■*-’ reste fel az Oktatásügyi Mi- ságon mindig helyet Imp ©gy-egy nisztériuim képviselője a Kaposvári filmismertető vagy a látott filmmel Óvónőképzőt, 'hogy a tanári karral kapcsolatos egyéb téma. Naponta megbeszélje, milyen feladatok éli- ieTkerül a falitáblára az aznapi fe- n.aik a pedagógusok: előtt a tanulók lelés is, s bizony senki sem. büszkél- tniurJtaára nevelésének minél jobbá kedik, ha neve mellett egyes szám tételében. Épp*en, mert e téren ál- díszeleg. A tanulók nagy része falu- tálénos irányelv még nincs, a sze- ról került az iskolába, s ha koráb- imólyes beszélgetéstől remélt a ki- 'ban szerette otthonát, faluját, ez a küldött valami kiindulópontot ehhez szeretet csak tovább fokozódik ben- a rendkívül fontos munkához. Nagy nüfc az iskolában, töltött (három év volt azonban a meglepetése, ami- alatt. kor az Óvónőképző tanárai elmond- A DISZ-szeirvezet irányításéval, tók, hogy ők már egy lépéssel előbb- tanáraik ösztönző segítségé­re jármaik, túlvannak a fejtörésen, vei állandóan figyelemmel kísérik és hamarosan egy éve lesz annak, termelőszövetkezetük élletét, s mint hogy bevezették az óvónői munkával a jövő óvónőit elsősorban a terme- szerosan összefüggő népművelési lőszövetkezetí. kisgyermekek éiete munka gyakorlati oktatását. foglalkoztatja. Sok tsz-ürikíben nincs Történt pedig a következőképp: még idénytoöfcsőde, óvoda. A heiye- Faílusi pedagógusaink egy része sen irányított, szervezett munkára- igen nehezen birkózik meg a falu nevelés erre a kérdésre irányította kulturális életének szervezési és a tanulók, (kiváltképp a végsősök gyakorlati kérdéseivel, e munkáiban figyelmét. tehát sok segítségre szorulnak. Ki A minap aztán páratlan dolog más segíthetné őket, mint az óvó- történt az Óvónőképzőben: 11 har- mő? Ehhez azonban tudásra,, sóik tu- madifcos kislány azt kérte, hogy a dásra van szükség. S hogy ezt ne vizsga után termelőszövetkezetbe nélkülözzék az óvónőik, úgy döntött mehessen dolgozni. Uigy értesültek a tanári 'kar, hegy szakköröket szer- szüleiktől — mondják —, hogy sza­vaznék, melyekben az énektanítást vesen fogadnák őket a tsz-ékiben, csakúgy, mint a bábkészítést, (báb- hiszen szükség van »óvónénire«. Az játszást, irodeömi művek elemzését alig 17 éves kislányok tovább men- megtamítják a növendékekkel: Mind- tek a tervezgetéssel. Tarmelőszövet- ez tavaly nyáron történt. Még a kezeti elhelyezésüket nemcsak azzal nyári szünidőben kidolgozták a tér- az indokkal kérik, hogy ott meg­vet, mely felöleld a népművelési szervezik az óvodát, bölcsődét, ha- imiumlka minden ágát. nem segítik a tsz DISZ-szervezetét, A tanév megkezdésekor bevonták ellátják a népművelési feladatokat a terv megvalósításába az iskolai is. DISZ-sizervezetet is. A fiatalok már Tizenegy (kislány — közitük zallai- a DISZ-en keresztül értesültek az aíké is — neve díszeleg az íven. elképzelésről, s kivétel nélkül min- Névsoruk -azóta eljutott a pártbizott- den tanuló nagy lelkesedéssel látott ságra, a mezőigazdiasiágd igaizgiatóság- a tanuláshoz. Ä helyes magyarázat ra, az Oktatásügyi Minisztériumba, alapján az a cél alakult ki bennük, És mindenütt örömmel fogadták a hogy az óvónői képesítéssel együtt 'bátor kislányok egyedülálló kezde- ímegszerezzék azt a tudást Is, amely- ményezésót, akik azzal kívánják re a falú kulturális életének szer- meghálálni szüleik, iskolába küldő vezésében, irányításában szükségük falujuk, termelőszövetkezetük gen- van. doskodésát, hogy körűikben akarják lyjegkezdődött a szakköri műn- hasznosítani tudásukat. ka. Az énekszakkörben pél- Ennyiről számolt be Szabó Gyula dául nagy zeneszerzők életét, mun- elytárs, az Óvónőképző igazgatója a kassá-gát is megismerték, s mellette minisztériumi képviselőnek. S hogy elsajátították a karvezetést, egy-agy ügyes, életrevaló és minden ^isme- énekkari szám betanításának mód- rést megérdemlő kezdeményezés fel­szerelt is. S most, amikor közele- dúlt el Kaposvárott, ezt nemcsak a dürik a tanév végéhez, másodilkas, kiküldött elvtárs elismerő szavai hanmadikais lányok, akik falujukban bizonyították, hanem a tanulók ki- tálán említeni sem hallották Mozart, bővült ismeretei, a termelőszövetike- Bartók nevét, ma kisebb kórusmű- zeti tagnak jelentkezett 11 lány, veiket önállóan vezénylik az ének- példája is. órákon. A bábszakkörbein megtanul- A munka még nem fejeződött tálk a bábok készítésének legmo- ^ be, hiszen ebben az évben demebib technikáját, vele együtt az hagyja el az első osztály az imitéze- ailakítás művészetét, is. Az irodalmi tét, amely ilyen alapos, gyakorlati szakkörben, eltérően a gimnáziumok ne-ih?’ éstoen részesült. Zitás Bertalan irodalmi szakköreitől, nemcsak esz- tanár most dolgozta ki még részle- tétdkail'ag elemzik a verseket, re- tesőbben*, már az idei tapasztalatok igényeket, hanem tartalom és forma alapján a tanulók munkára, a gya- szempomtjóból is. Minden jelentő- korlat! életre való nevelésének sebb filmet és színházi bemutatót programját, melyet a következő megnéznek, s azokat a következő tanévben már az ország összes óvó- foglalkozáson részletesen elemzik. nőképző intézeteiben, alkatmaan.i A DlSZ-szervezet sokat segit eb- fognak. PÓCZA JÁNOSNÉ íasaK8cgoK8cga 3 MOCSÁR GÁBOR: FORRÓ NAPOK Az elmúlt évek legbonyolultabb napjai, a júniusi párthatározatok közzététele után a falun fellob­banó heves osztáiyharc perqö eseményei elevenednek meg előt­tünk Mocsár Gábor: »Forró na­pok« című regényében, melyből az alábbiakban részleteket köz­lünk. Y?gy női hang jelentkezett a já- rási pártbizottságon. Piri kér­déseire közölte, hogy a titkár elvtárs bent van ugyan, de nem lehet vele beszélni, mert nagyon sok a dolga. Értekezlet van — utána pedig az egész pártbizottság megy ki a járás­ba, intézkedni. — Kapcsolja csak nyugodtan, drá­ga elvtársnő ... mondok én neki olyan újságokat, hogy minden más dolgát elfelejti tőle. Erre aztán megkapta a titkár elv­társat. Srankó a legnagyobb figyelemmel hallgatta a beszélgetést, igyekezett kitalálni, miket mondhat a titkár elvtárs, de nem ment leönnyen, mert csak Piri beszédét hallotta. — Itt Sipos Piri beszél, a könyve­lő a rábaszegi Uj Barázdából. — Szabadság titkár elvtárs. — Ninccsen semmi különös újság... azaz van, mert oszlik a tagság. — Ügy oszlik, hogy egyesek azt mondják, hogy a kormány kiadta az új irányt, hogy mehetnek a csoport­tagok, amerre... — Ki mondja? Hát itt mindenki mondja, gyűlést hívtak össze és... — Már kicövekelték a földjüket is. Vannak, akik szekerüket, lovukat is kivitték már ... C "arazó már eddig is a szék szé- ^ lére húzódott a nagy figye­lésben, de ezekre a szavakra lábujj­hegyen odalépkedett az asztalhoz, minél közelebb szeretne lenni a te­lefonhoz. Csakhogy Piri is ravasz, hátrahaj- liik egészen, úgyhogy egy szót sem lehet hallani, épp úgy, mint ennek előtte ... — Hát például a Srankó Pál. Az már szombat este kivitte a lovát az istállóból. Srankó kétségbeesetten integet. — Piri te... Piri te ... hát nem úgy van az! Mondjad csak, hogy mi lett a lóval, hogy visszajött a ló. — Minek mondjam, nem érdekli az a titkár elvtársat — mondja Piri bele a telefonba. A titkár ezt nem értheti, halióz is olyan dühösen, hogy ezt már Srankó is hallja. Át­írni lik az asztalon, s mint a villám kapja ki a meglepett Piri kezéből a telefonkagylót. Belekiált úgy, hogy biztosan bedugult tőle a titkár füle odaát. — Visszajött ám a ló, titkár elv- társ! — Mi jött vissza? Halló, ki beszél ott? >— A ló... 'pagyis itten Sranlcó Pál beszél, aldről az előbb szó volt- akinek visszajött a lova, akit elvitt szombaton este ... — Nem értem én ezt, Srankó elv- társ. Kit vitt el, miféle lovat vittek? — Mondom, visszajött a ló, akit én elvittem haza szombaton este, hagy most már ha lehet... halló... halló... — Hallom, csak mondja nyugod­tan. — Hogyhát most már lehet egyé­nileg is dolgozni vele, mert az enyém volt az a ló, kéremálássan. Ez a kéremálássan azért hangzott el, mert most vágódott hirtelen az eszébe, hogy ő most tulajdonképpen a telefonba beszél, s itt meg kell vá­logatni a szavakat. — A hétszentségét — káromkodik a titkár elv társ —, hogy mik történ­nek ott maguknál. Hát kire hallgat­nak ott maguk, ember? — Na jó, jó — mondja békítgető hangon Srankó — rendben van már, visszajött ám a ló, Sziki elvtárs ... — Maga mindig csak azt hajtja, hogy visszajött ám a ló, visszajött ám a ló. Mit csináljak én azzal a lóval? Azt mondja már, hogy mi van ott magukkal? Srankó elvtárs igen kényelmetle­nül érzi magát. Belenyöszörög a te­lefonba, mondaná is, nem is, hogy is van csak ez a dolog. — Én... én... úgy vagyok evvel •titkár elvtárs ... hogy ... hát... Mondom, hogy elzavartuk innen ezt- a Csirát, mert már majd megfojtot­ta a Pirit, a könyvelőnket, de hát ugye elzavartuk ötét és most beszél­gettünk a Pirivel, hogy hát vissza­jött a ló, meg minden, erre én azt mondom, meg a Piri is mondja, a könyvelőnk, hogy ne legyen okosabb a iló gazdájánál, így hát én csak meg­maradok továbbra is ... ugye ... — Adja már oda a hallgatót Piri­nek, az isten áldja meg magát! C rankó most már ragyogó arc- ^ col adja vissza a telefont, s miután rendbehozta a dolgot a tit­kár elvtárssal, oda se igen figyel, hogy azok miről beszélnek. Piri szé­pen elmeséli, hogy s mint történt az összeakaszkodás Csirével. Elmondja azt is, hogy a csoporttagok, ki egyé­nileg, ki közös brigádban kimentek aratni, mert Farkas Imre összeszed­te az embereket. — Igen mozgatja ám az ügyeket Imre — büszkélkedik Piri. A titkár elvtárs megígéri, hogy azonnal indul, s kimegy az aratók­hoz. Beszél az emberekkel. — Azt mondta, hagy idejön? — kérdezi Srankó, amikor Piri letette a hallgatót a helyére. — Kijön. Megy oda, ahol aratnak. — Hűha... Olyan ám ez a titkár elv­társ, a hosszú pantallójával, mint a ménkű. Odavág ám az majd ezek­nek. — Kik azok az ezek? — Hát azok, akik ugye ... kimen­tek, itt hagytak bennünket. A cso­portot. Na majd ez a titkár elvtárs helyrebillenti őket. Rágyújt. Az iménti nagy izgalomra, a telefonálásra s a nagy elhatározás­ra jólesik egy cigaretta. — De azért, te Piri, te igen takaros lány vagy. Jó volnál te még az én fiamnak is, pedig az tejellenőr a bo­garast tejüzemnél. Fájin gyerek. De hogy te mennyire szereted ezt a cso­portot, az megint nagy dolog. Pedig te nem is vagy párttag, csak tagje­lölt. A fiam az párttag. — Ahhoz nem kell párttagnak len­ni,. hogy valaki szeresse a csoportot. XX iszen ... szeretném én, én is. i l Csak hát sok itt a baj. Te nem látod itt a irodában. Te csak irod be az egységeket. A bevételt, a ki­adást, a cédulákat. Sok itt a baj. Mind el kéne azt mondani, ha vala­hol meghallgatnák! — De maga, látja, sohasem szólal fel a gyűléseken. — Az igaz. Ez az egy megvan ben­nem. De fülelek én, tudod ... fülelek, így látom én, hogy hiába istenked- nek ám a tagok. Egyik fülön be, a másikon ki. Hiszen megértem én, hogy mí az a »nincs«, mert olyan élelem volt nekem mindig. Sokszor úgy volt, hogy amikor az asszony fő­zött, zsírt vett ki a vindölbül, az nem azt nézte, mennyit vett ki, ha­nem, hogy mennyi maradt benne. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs. Vagy hogy kevés. S itt a csoportban is. Itt az aratás. Se kenyér, se hús, se zsír. Mondanád csak az elnöknek, hogy nézzed csak, te elnök, rántsunk le a körméről egy bornyut, valaméket. A terv, elvtársaim ... a terv ... Hét nem lehet. Lássad hát, hogy mire megyünk avval a nagy tervekkel... Nyaralót építettek a malacoknak, nem istállót. A terv, elvtórsaim, a terv — ezt mondja erre az elnök. Az adósság meg csak nő, hegy már úszunk benne. Mire jutsz? Arra, hagy megy széjjel a tagság. Ki merre lát. — Még sem ment mindenki, lát­ja-e, Srankó elvtárs. Maradták, so­kán maradtunk. A szilárdabbja ki­tart egyenesen ... — Megértem én azt, hiszen nem egyforma az ember. Egyik így fogja fel, a másik amúgy. Látod, a fára is azt mondanád, hogy fa, fa. Tűzreváló. Egyremegy. Pedig minden fának más a természete. Minden egyik máskép­pen viselkedik, ha rátör a szél. Az egyik kitér előle, csak sóhajtozik, mint a szomorúfűz. A másik áll moz­dulatlan, csak morog, amikor a szél cibálja. Ilyen a fenyő, vagy a tölgy. De ott van a rezgőnyárfa. Csak rá- fúisz egy kicsit, s mindjárt a másik oldalát mutatja a levele. Hát ilyen változók az emberek is. Na, de me­gyek én is... S indul. De az ajtóban még megáll egy kicsit, $ visszafordul. — Nahát, csak maradjál, őrizzed tovább a házat. — Nevet, úgy megy ki a szobából. Indul a kaszáért, hogy mehessen a többihez, vágni az aratniválót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom