Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-29 / 76. szám

Csütörtök, 1956. március 29. SOMOGYI NÉPLAP 3 Régi bajok, új tanulságok, kijavítható hibák a bőssénfai Lenin Tsx-ben PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS íz Hogyan dolgozták fel a XX. kongresszus anyagát a barcsi járás propagandistaképzö tanfolyamon? A bőszéinfaii Lenin Termelőszövet­kezet immár 6 éves múltra tekint vissza. Amint az elnöik, Mátyus Gás­pár elvtárs mondta — amikor felke­restük, hogy megtudjuk, miképpen gazdálkodik ez az »öreg" termelő­szövetkezet — igen változatosak vol­tak az egymást követő gazdasági évek. Tavaly a rossz időjárás ellené­re is igen jó termést takarítottak be kapásakból és gabonafélékből'. Kísér- Setfcéppen 1 hcUdom lent is termei­tek, s efbtoőli mintegy 40 ezer forint ütötte markukat. A tsz tagjai nem ültek fel a Nagy Imre-féle politiká­nak, hanem szívvel-lélekkel dolgoz­tak, és még 1953-ban megfogadták: kitartanak a tsz mellett, megmutat­ják a kilépetteknek, ihogy mire ké­pes az együttmaradt 20 családból álló kis közösség. Van azonban valami, ami mosta­nában akadályozza a munkát, nem engedi továbbjutni a bőszénfaiakat a fejlődés, az új paraszti élet útján. Csak topognak, tehetetlenkednek. .Azzal a céllal kerestük fel a ter­melőszövetkezetet, hagy fényt derít­sünk arra: mii az oka mindennek, miért nem lépnek újabb dolgozó pa­rasztok a itsz-lbe? Elhanyagolták az állatállományt A termelőszövetkezeti gazdálkodás 'többéves tapasztalata azt bizonyltja, hogy legnagyobb jövedelmet az ál­lattenyésztés biztosít. Ezért arra tö­rekszenek már az újonnan alakuló tsz-ek is, hogy megteremtsék a fej­lett állattenyésztés alapját. De nem így a ibőszénfaiak! Volt ugyan 70— DG darabból álló sertésállományuk, de a rossz gondozás miatt elpusz­tult 1955. őszén 50 malac hullt el, mert a vezetőség nem biztosított megfelelő helyiséget a növendékek­nek. A 60 éves, rokkant, testi fogya­tékosságú Horváth István sertés- gondozó nem léthatja el szaiksze- rűen, a követelményeknek megfele­lően a sertések gondozását. Tetézi ezt, hogy a tagság, a vezetőség nem adja meg a jó munkalehetőségeket sem számára. A sertésgondozó pl. nem is emlékszik arra, hogy az el­nök mikor látogatta meg utoljára, mikor érdeklődött a problémáikról. Egész télen olyam épületben kellett előkészítenie a sertések eleségét, amelybe ott süvített be a téld szél, ahol éppen akart. Se ablak, se pad­lás, csak a négy fal és a tető. Térdig járt a hóban krumpiliért, amikor a tsz fogaitosai pihentek. Senkinek sem jutott eszébe, hogy segítsen. Az ősszel a sártengerbőJ kiszedett krumpli azon sárosán került le a pincébe, a sár természetesen ráfa­gyott. A sertésgoodozónak a fcőfce­Szép és megtisztelő feladatot vál­laltak színészeink, amikor az ország különböző színházaiból jelentkeztek, hogy részesei legyenek egy új, az első állandó somogyi színház létrehozásá­ért, megszerettetéséért folytatott munkának. Bizonyos, tudták, hogy ez áldozatokat is jelent. Tudták, hogy nemcsak Kaposvárott, a kőszínház­ban, hanem vidéken, a somogyi fal­vakban is játszaniuk kell, el kell vin­niük a falvak népének is a kultúra kincseit. így volt ez azokban a szín­házakban is, ahonnét jöttek, s e mun­ka nehezéről, de ugyanakkor szépsé­geiről kölönösen azok beszélhetnek, akik az Állami Faluszínháztól szer­ződtek a Csiky Gergely Színházhoz. A honfoglalás megtörtént. Kapos­vár és a somogyi falvak lakói megis­merték és megszerették a színház művészeit. A somogyi közönség hálás volt, s most is az. Tucatszám érkez­tek levelek a színházhoz egy-egy jól sikerült vidéki előadás után. A dolgo­zók köszönték meg a művészek nyúj­totta élményt, s valamennyi azzal a szíves hívással, kéréssel végződik: »máskor is, minél többször jöjje­nek színészeink..." De az utóbbi időben mintha baj lenne az áldozatvállalás terén. Érthe­tetlen, hogy a színház néhány tagja szinte megsértődik, amikor tájelő­adásra kell mennie, amikor olyan da­rabban kap szerepet, amit vidéken játszanak. Akadt olyan példa is, hogy a tójdarabra beosztott színész azzal fenyegetőzött: inkább itthagyja a ka­posvári színházat, semmint hogy ő vidékre menjen. Mások az igazgatóra neheztelnek, ha tájdarabban kapnak -szerepet. A színház valamennyi tagja tudta, amikor ide szerződött, hogy mit vál­lalt Persze, könnyebb, Jobb a kőszín­ménnyé f-agyott krumpliból kellett mindennap elkészítenie az eüeséget. A vezetőség könnyelműségére vall, hogy <bár tisztában volt a következ­ményekkel, engedte veszni az érté­ket, elpusztulni a sertéseket. Mátyus eivtárs jóllehet tudja, hogy Horváth bácsi nem alkalmas a sertésék gon­dozására, de az már nem jut őszé­be, hogy ezen változtatni lehet, más is elláthatná a feladatot. Más szemében a szálkát is, sajátjukban a gerendát sem vették észre Mátyus elvtárs egyre csak a járá­si tanácsot hibáztatja, amiért nem adott 'kölcsöirut az építkezéshez, nem adott hitelt az átalakításra, és így tovább. Kizárólag a felsőbb szerve­ket okolja amiatt, hogy nem tudnak megfelelő állatáJlományt 'beállítani. Pedig ha jól körülnéznének, saját hibájuknak róhatnak fel, hogy a 9 fejőstehéntől egy fejeskor csupán 18 liter tejet fejnek. Mind kiöregedett, selejtezésre váró szarvasmarha áll az istállóban, amelyek hozama jó­formán még a beadás teljesítésére sem elegendő. Hiába javasolja Stark Ferenc agronómus is Mátyus elv­társinak, hogy a 7 hónapos vemhes tehenet elő kéül 'készíteni a tejre, ő figyelembe sem veszi. Pedig külön tákairmányozni 'keltene a vemhes te­heneket, de ezt minden esetben el­mulasztják. Kovácsné, a tsz tehenésze elpama- szolja, hogy amikor ő került a tehe­nekhez .gondozónak, az elnök majd egy hónapig az istálló tájára sem jött. Takarmány sokszor nem volt, a fején keltett hordania a tehenek­nek az etetéshez szükséges szénát. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az állattenyész­tés a tsz vezetőségének hibájából nem hoz megfelelő jövedelmet. Má­tyus elvtársnak többet kellene tö­rődnie a tagok ügyes-bajos dolgaival, és akkor a közösség erejével! nagy eredmények elérésére lesz képes a tsz. Ne a járási tanácsot hibáztassák állandóan, hanem nézzenek egy ki­csit magúkba ás, ismerjék el saját hibáikat, mert csak így javíthatnak munkájukon. A. zsebben hordott pénztár Egy másik súlyos, de még kikü­szöbölhető hiba, hogy a tagság csá- kiszalmájaként kezeli a közt« va­gyont. Pl., ha eszébe jut valakinek, elmegy a boltba, vásárol valamit saját szükségletére, és azt úgy »számlázza eil", .mintha kötőféket. házban játszani, kevesebb fáradság­gal jár, s amire oly gyakran hivat­koznak, még a megfázás veszélyének sincsenek kitéve. De egyesek sztáros- kodása, a falusi közönség lebecsülése és kényelmi szempontok miatt szín­házunk nem mondhat le a vidéki elő­adásokról, arról, hogy szembeszálljon az olyan nézetekkel: »csak a kapos­vári közönségnek játszom, s aki látni akarja a darabot, utazzék be Kapos­várra ...« Vajon hova tűnt egyesekből a kez­deti lelkesedés? Hova tűnt a hivatásszeretet, a tu­data annak, hogy milyen szomja­san várja a falu a jó előadásokat, s milyen hálás érte? S mintha más színházaknál nem ugyanezt kellett volna tenniük ... De nemcsak ebben nyilvánul meg egyes színészeknél, hogy a vidéki kö­zönséget lebecsülik. Igaz, számos kö­szönő levél érkezett a jó előadások után, de érkezett már olyan is, amely arról ad számot, hogy milyen tiszte­letlen némelyik színész, mennyire nem becsüli a közönséget. Kálmáncsáról a Warrenné mester­sége néhány szereplőjére panaszkod­tak, akik előadás közben a színpadon hátatfordítottak a közönségnek, s nem tudni min, de úgy nevettek, hogy egész testük rázkódott belé. Ilyen tiszteletlenség joggal háborította fel a kálmáncsaiakat. Egy másik tájelő­adáson a Warrenné mestersége II. felvonása közben egy olyan színész lépett a színpadra, akinek nem is volt szerepe a da­rabban, s olyan szöveget mon­dott, aminek semmi köze a Shaw által megirt darabhoz. Nehéz lenne megszámlálni, hogy a színház igazgatósága hányszor fígyel­láracot vagy egyebet vásárolt volna a közös számára. Hogy aztán a vá- sárcílit heikni nem mindig kerül a raktárkészletbe, már senkinek sem fontos. A pénztárosnál, Nóg'eü Gyu­lánál. egy fillér sfincs, a pénzt a tsz könyvelője — alapszabélyelitenesen — magánál tartja, ő kezeli. Több­ször előfordult, hogy ha valamelyik tag megszorult pénz dolgában, s előleget kért, Nynkosné, a könyvelő a zsebében hordozott pénztárból százasokkal tudott szolgálná. Mi ez, ha nem könnyelműség? Vajon Mátyus elvtárs hány ízben ellenőrizte a ,pénztárkönyv bejegy­zéseinek helyességét, vagy a raktár­készletet? Igen ritkán. Mert ha gyakran teszi, rájöhetett volna, hogy nincs minden rendiben. S mindezt látják és tudják a kívülállók is. Igen hasznos volna, na gyakrab­ban eüenőriziné a vezetőség azt is, hogy a tsz tagjai hogyan dolgoznak a közösben, ígéretüket betartják-e? Akik vendégek saját családjukban Csak meg kellett kérdeznünk né­hány embert, s elmondták, hogy bi­zony vannak még olyan tagok, akik csali »vendégségbe« járnak a tsz-foe. Potó Sándor pl. különböző vállala­toknál dolgozik, a itsz-bem havonta csupán 5—10 munkaegységet teljesít. A Horvátíh-csaiád szántén igen ke­veset dolgozik a közöslben. A télen, nem ment jól a benti munka, pedig lett voüína mit dolgoz­ni a közös'ben. A foltozásra váró zsákok halmaza áll a padláson, az asszonyok a télen szépen meigv&rr- hatták volna. A kukortcamorzsolásá- hoz ás csak most kezdtek hozzá, amikor itt a tavaszi munkák dan­dárja. Erélyesebb, határozottabb vezetést Érdemes mindezen elgondolkod­nia Mátyus elvtársnaik, de az egész tagságnak is. Azit javasoljuk: hall­gassanak mindenkor az agronómus, Starte elvtárs szavaira, tanácsaira. Dudák Lajos elvtársat pedig, az 1. brtgádvezetőt támogassák, segítsék' munkájában. Javítsák lei a meglévő liibákat, akikor bizton számíthatnak a még kívülállókra is. Mátyus elv­társ legyen erélyesebb, határozot­tabb. hogy mindenki érezze: a Le­nin Tsz-nek igenis van vezetője, elnöke. Ezt joggal elvárja nemcsak a tsz tagsága, hanem a kívülálló dolgozó parasztok is. neszeket. A fegyelmi büntetés sem maradt el némelyik esetben. De még mindig van egy-két olyan színész, aki nem törődik a fegyelmi büntetéssel, a figyelmeztetéssel, a tájelőadásokon úgy viselkedik, hogy az sérti a közön­séget, de jóérzésű, hivatását, a színé­szi pályát komolyan vevő színésztár­sait is. A bárdibükki Velpone-előadáson egyes jeleneteket végignevettek, de durva, ízléssértő rögtönzéseket követnek el sorozatosan más táj­előadásokon is. Olyan szavakat mondanak, amelyek­nek semmi közük a szöveghez, ízlés­telenül szellemeskednek, s egy-egy jelenetet nevetségbe fullasztanak. Ezen valóban változtatni kell. A színház művészeinek többsége becsü­lettel, jó felkészültséggel és jó játék­kal igyekszik jó hírt, megbecsülést szerezni a fiatal Csiky Gergely Szín­háznak. Nem engedhető meg, hogy egyesek a színház növekvő jóhírét, a színésztársaik felé áradó tiszteletet veszélyeztessék. A vidéki közönség is észreveszi az ilyen viselkedést, a rögtönzé­seket, s tiltakozik a lebecsülés, a tiszteletlenség ellen. Ha valaki színpadra lép, érezze, hogy száz és száz szempár figyeli játékát, művészi élményt és nem tiszteletlen­séget, ízléstelen rögtönzéseket, ri- pacskodást vár tőle. Színészeink többsége tudja ezt, s ehhez méltóan viselkedik, játszik. Ne engedjék hát, hogy néhányan lerom­bolják viselkedésükkel a sikert, a megbecsülést, amely a jó színészi munkáért, a színészi hivatás komo- lyan-vevéséért árad feléjük. Ezt vár­ja színészeinktől nemcsak a kaposvá­ri, hanem a Vidéki közönség is. A napokban tartották meg a járás és megyeszékhelyeken a XX. párt kongresszus anyagából a »Marxizmi, —leninizmus alapjai« tanfolyam pr ■ pagandistái részére a 3 napos tant - lyamot, Az anyagot három konfert i- cián dolgozták fel. Az első na; an megvitatták a nemzetközi helyre.,et, ennek néhány elvi kérdését; a íyüso- dik napon a Szovjetunió belső iely- zetét, a gazdasági építőmunka h ’ada­tát; a harmadik napon pedig ; párt­munka, a pártélet kérdéseit árgyal- ták meg. Részt vettünk a barcsi írási pro­pagandistaképző tanfolymának má­sodik konferenciáján, hi'gy a propa­gandisták felkészülésébe .1, a konfe­rencián kialakult vitáb' 1 többé-ke- vésbé tiszta képet nyerjünk arról, hogy a propagandisták felkészülése hogyan segíti a járásba® megtartandó szemináriumokon a 2? C pártkong­resszus anyagának meg rtetését. / A konferencián a Szc ,'jetur.ió belső helyzetét, a gazdaság építőínunka feladatait tárgyalták n eg, A szeminárium ve etője — Nagy László elvtárs, a C okonyavisontai Gépállomás párttitk; :a — három kérdés köré csoport jsította a vitát: i. Az ipar fejlesztés :nek eredményei a Szovjetunióban áz ötödik ötéves terv időszakában. ,2. Milyen felada­tok vannak a Szovjetunióban a tech­nika fejlesztésén! k meggyorsításá­ban? 3. A Szovje unió mezőgazdasá­gában elért ere-ebények, és a mező- gazdasági tern lés fellendítésének főbb feladatai. Nagy elvtárs az egyes kérdéseknél néhány alkérdést tett fel, ami hoz­zájárult a vif élénkítéséhez. Helye­sen a nehézipar szerepének elsődle­gességébe' indultak ki. Elmond­ták, hog. a Szovjetunióban, a ne­hézipa:. elsődleges fejlesztésének lenini rányvonala alapján a nép- gazde ig minden ágában hatal- as sikereket értek el, m ívelték a szovjet nép anya­* urális életszínvonalát. Rab i Tóth elvtárs jól elemez- 'í‘Y- ' az ötödik ötéves terv négy évtö'-!hónap alatti teijesitese mennyiben jelentette az iparban a szovjet nép hatalmas sikerét. A propagandisták többsége — igen helyesen — Hruscsov elvtárs beszá­molója alapján adatokkal, tényekkel támasztotta alá mind a nehéziparban, mind a könnyű- és élelmiszeriparban elért eredményeket. Azonban nem, vagy csak alig esett szó — és ez a propagandista hibája is volt — arról, hogy a Szovjetunió főbb gazdasági feladatainak megoldása abban a sa­játos történelmi szakaszban történik, amikor a szocializmus már világrend- szerré vált, és amikor a szocialista és a kapitalista világrendszer között bé­kés gazdasági verseny folyik. Többet kellett volna — és a saját tanfolya­mukon többet kell majd — foglalkoz­niuk a propagandistáknak a szocia­lista tábor országainak baráti együtt­működésével. A második kérdés vitájába is több elvtárs kapcsolódott be. Megvitatták és megértették, hogy a hatodik ötéves terv főfeladata ugyancsak a nehézipar elsődleges fejlesztése, a szakadatlan techni­kai haladás, és hogy a munka termelékenységé­nek fokozása alapján tovább biztosít­ják a népgazdaság valamennyi ágá­nak fellendülését. Különösen Márkus, Laczkó és Vin- cze elvtárs bizonyította meggyőzően, hogy a Szovjetunióban a hatodik öt­éves terv megvalósításának minden előfeltétele megvan, s hogy az ipar fel lendülő-ének éppen ^gyik ténye­zője a tervszerűség. A terv pedig fel­adatul tűzi elsősorban a vas- és fém­kohászat, az ásványolajipar, a szén­bányászat és vegyipar, az erőműépí­tés, a gépgyártás és az építőanyagok termelésének emelését. Néhány elvtárs röviden megemlí­tette — ezzel még többet kellett vol­na foglalkozni —, hogy nálunk is a párt iparosítási politikájának fő cél­kitűzése a nehézipar elsődleges fej­lesztése. Csordás elvtárs a felszólalásában részletesen elemezte — Hruscsov elv­társ beszámolója alapján — a közle­kedés és hírközlés helyzetét a Szov­jetunióban. Elmondta, milyen anyagi és kulturális előnyökkel jár a vas­utak technikai rekonstrukciójának villamosítási és dieselesítési útja. Több szónak kellett volna azonban esnie a munka termelékenységének fokozásáról, melynek a termelés nö­vekedésében, az életszínvonal eme­lésében döntő szerepe van. A szemi­náriumon is nagy gondot kell fordí­tani — hasonlóan a tanfolyamhoz — annak megvitatására, hogy a szaka­datlan műszaki fejlődés az élenjáró, haladó szovjet tudományon és tech­nikán alapszik. A technika fejleszté­sével kapcsolatos vitát azonban nem szabad leszűkíteni a gépállomások technikai, gépesítési szerepére — mint ahogy ezt ezen a tanfolyamon tették —, bár ez is nagyon fontos, de ennél sokkal távolabb kell látni. (Itt természetesen nem arról van szó, hogy saját munkaterületünkről ne hozzunk példát, hanem arról, hogy ilyen fontos, az egész országot érin­tő kérdésben a saját munkaterületün­kön lássunk túl.) A harmadik kérdés — mely a me­zőgazdaságra vonatkozott — ölelte fel a szeminárium idejének legna­gyobb részét. Elmondták a propagandisták, hogy a mezőgazdaság fejlesztése, az élelmiszercikkek és mezőgaz­dasági nyersanyagok termelésé­nek fokozása azért szükséges, mert esak így lehet az egész nép és az állam szükségletét kielégí­teni. Nagy elvtárs kérdésére több propa­gandista beszélt a szemestermékek többtermelésének szükségességéről; elmondták, hogy az egész mezőgazda­ságnak, így az állattenyésztésnek is ez az alapja. A szemestermékek ho­zamának növelésével több kenyér és hús kerül a dolgozók asztalára. Ezért fordítanak olyan nagy gondot a szűz- és parlagföldek meghódítására, kö­vetkezésképpen a kukorica vetésterü­letének növelésére és termelésének fokozására a Szovjetunóban. Igen jó az a módszer, ahogy a Szov­jetunió helyzetével párhuzamosan megvitatták a propagandisták a sze­mestermékek, elsősorban a gabona és a kukorica termelésének jelentőségét a mi viszonyaink között. Márkus elv- társ helyesen vázolta azt a folyama­tot, mely a szemestermékek többter­melésétől a dolgozók asztaláig tart. Elmondta, hogy nálunk különösen a hozam emel­kedése a fontos, miután a mező- gazdasági művelés alá vett terü­let alig növelhető. Beszéltek még a propagandisták — bár erről elég általánosan — a mező- gazdasági munka termelékenysége emelkedésének szükségességéről, s ami ezzel összefügg, a mezőgazdasági munkák nagyobb arányú gépesítésé­ről, amit a Szovjetunió példája nyo­mán nekünk is egyre inkább el kell terjesztenünk. Nem esett azonban sző — és ez mind a szemináriumvezetés, mind a propagandisták hibájául ró­ható fel — a szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedésé­ről azon túl, hogy megállapították: az elmúlt öt évben emelkedett az élet- színvonal és a hatodik ötéves tervben tovább fog emelkedni. A propagan­distáknak tehát saját tanfolyamukon ügyelniük kell majd arra, hogy bebizonyít­sák hallgatóik előtt a munkások, kolhozparasztok és alkalmazottak reálbérének állandó növekedését, következésképpen életszínvona­luk emelkedését. Be kell bizonyítaniuk, hogy a 7 órás, illetve a bányaipar vezető szakmái­ban és a serdülőkorúaknái a 6 órás munkanapra való áttérésnek milyen óriási gazdasági és politikai jelentő­sége lesz a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonalának emelésében. összegezve: megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió belső helyzetével fog­lalkozó konferencia a barcsi járás­ban — kisebb hibáktól eltekintve — megfelelt a feladatoknak. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a propa­gandisták felkészülése nem volt ará­nyos. Voltak — mint pl. Rab elvtárs­nő, Márkus elvtárs, Csordás elvtárs, Laczkó elvtárs —, akiknek felkészü­lése alaposabb volt a többjénél; ma­gától értetődik tehát, hogy saját sze­mináriumuk munkáját is eredménye­sebbé tudják tenni. Azok az elvtár­sak pedig, akik úgy érzik, hogy vala­milyen oknál fogva nem tudták tel­jes egészében átvenni a kongresszusi anyagot, pótolják a mulasztást, te­kintsék lelkiismereti ügynek, hogy a kongresszus-anyagának tanulása so­rán aa eddiginél is jobb propaganda- munkát végezzenek. Vncsák Magda Kelemen Rózsa Szót kid a szutliAzi táfeloadáwk käz&tuige meztette a ripacskedó, rögtönző szí­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom