Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-25 / 73. szám

Vasárnap, 1956. március 25. SOMOGYI NÉPLAP 5 Egy kisgyalánl kulák tündöklése és bukása Megvalósul a község fejlesztési terv — Arany élete volt Göndöcs Béla ku­káknak Kistgyaűánlban. Nem is csoda. Saját földjén kívül, apjának is 42 hold birtoka volt, amelyből 21 hol­dat ő örökölt s így látott hozzá, hogy gazdaságát kuláJknagyüzemmé fej­lessze. Persze anyósa 21 hold földjét is ő kezelte, azaz művelíette cselé­deivel. Mint cséptögéptuLajdanos, ak­kor minden módon igyekezett kihasz­nálná a nála dolgozókat, a cséplő- gépmiunkásckait, sok esetiben még a részüket is csak hatósági közben já­rásra adta ki. 1947-iben nagyszabású építkezésibe kezdett. Emeletes mag­tárat, daráló-üzemet építtetett, vil- lanyerőre berendezett darálót vásá­rolt. A pénz ebből persze dőlt a ku­takhoz. A köpenyegforgató 1952-ben, amikor kássé foebonult az ég Gömdöcs 'kulák feje felett — ami­kor a tsz is megalakult Kisgyalán­ban — s jobban fiigyeáiná kezdték Göndöcs üzleteit — a kulák .gyorsan eladta a cséplőgépet, a traktort és jószágállományának nagy részét. A darálót a tsz-nek «-adományozta«, mi­ért ne legyenek jó véleménnyel' róla, ki tudja, még hasznát veheti. Persze a hasznot így ő vágta zsebre, még a tsz-t is kihasználta. Ö kezelte ugyanis tovább a darálót, s a vám felét magának tartotta meg. A kulák »'kifelé« igyekezett jó termelőszövet­kezeti tag lenni, amíg a tsz-tagok meg nem unták üzelmek és kizár­ták a tsz-ből. Megnőtt a szarva Egy év múlva, 1953 nyarán úgy gondolt«., ismét elkövetkezett az ő ideje. Teljes erejével »-agitálni kez­dett«, nyilvánvaló, hogy a 'tsz ellen. Ma már bebizonyosodott, hogy az ő munkájára oszlott fel a kisgyaüáni termelőszövetkezet 1953-ban. A ku­lák mindent visszakövetelt, amit be­vitt: a darálót, vetőmagot. S ma már szinte 'hihetetlen, hogy a kilépett kis- parasztofcmaik kellett összeadni a ve­tőmagot, hogy a kuiiákot ki tudják elégíteni. S ha már idáig elért, sietett kibúj­ni az alól, hogy őt kóláknak nevez­zék. Külön költözött anyósától, szét- iratta a földet, majd 'kérvényeivel ostromolni kezdte a tanács- és párt- szerveket. Hogyan, hogyan sem — állami szerveink megalkuvása foly­tán sikerült is terve. Göndöcsről ki mondatott, hogy nem kulák. Pedig kulák maradt, olyan, amilyen volt. A „jólértesült“ rémliírterjesztő Amikor a kilépett tsz-tagok és a község dolgozó parasztjai ismét gon­dolkodni. kezdtek a tsz-aLakításon, hi­szen emlékeztek, s megbizonyosod­tak,» hogy1 ott mégis csak jobb, Gön­döcs megint működni kezdett. Ha megtudta, hogy valaki belépni készül, gyorsan megjelent, s ha kel­lett »szép szóval«, ha úgy nem ment, fenyegetéssel, közeli rendszerválto­zásról s mér a nyugati adóállomások műsorából szerzett »értesüléseivel« igyekezett lebeszélni a dolgozó pa­rasztokat a tsz-be való belépésről. A hallott híreket bő fantáziával egészí­tette ki, lakásán a megtévesztett pa­rasztaltiból csoportos rádióhaüg&tást szervezett s beszélgetései mindunta­lan a termelőszövetkezet elleni agi- tációra tértek vissza. Mindemellett szenvedélyes gyűjtő is volt: gyűjtötte és terjesztette az amerikai léggömbök által leszórt gyalázkodó, hazug röpcédulákat. Fe­nyegetőzött, s minden cselekedete a tsz ellen, az új utat választó dolgozó parasztok ellen irányult. Rajtavesztett a fekete disznón Göndöcs kulák elég soká űzhette mesterkedéseit. A helyi szervek nemtörődömsége csak segítségére vcAt. De mint .általában az uszító, el­lenséges propagandát folytató kulá- fcok, ő is rajtavesztett. Amikor ki­derült, hogy feketén vágott sertést, s a házkutatás sorén meglelték a be­szolgáltatás élői elrejtett dolgokat, ugyanakkor az úszítóhamigú röpcédu­lákat is — Göndöcs kulák méltó he­lyére, a börtönbe került. Azóta az­tán a nyomozás során sok minden rábizonyosodctt. Elmondták a falu dolgozói, hogy :ki is volt Göndöcs, mi­lyen volt a ravasz kiulák igazi arca, s miként akarta megakadályozni a falu egyénileg gazdálkodóit, hogy a termelőszövetkezetbe lépjenek. Fel­ismerték most már Kisgyalánban is, hogy a kulák népünk ellensége, s ha nem ügyelnek éberem, nem tagadja így vált a közös ügy mindenki ügyévé Nagyherényben jy eménytelen eset a nagyberé- 5jl\. nyi Petőfi Termelőszövetke­zet, különösen pedig az állattenyész­tése« — mondták még tavaly is a járás emberei. Ez a mondás mázsás súlyként nehezedett a tagokra, aki­ket az évek óta rosszul végzett mun­ka, a szervezetlenség teljesen elked­vetlenített. A növénytermeléssel még úgy ahogy álltak, mert a munkák nagyrészét a gépállomás elvégezte. De állattenyésztésüket már csak állottengetésnek lehetett nevezni. »Felelőtlenek, gondatlanok a veze­tők, a tagok, s bírálat, segíteniaika- rás itt már nem segít« — vélték a gépállomás gazdászai, amikor segítő­szándékkal kimentek hozzájuk. A vezetők és tagok szóba sem álltak velük, egyszerűen otthagyták őket. A.z istállókban, ólakban pedig együtt volt ló, tehén, növendék, anyadisz­nó. süldő és malac. Az állatok egy­mást ették nyomorúságukban. A zsúfoltságtól még lefeküdni sem tud­ták. A gondozásról meg jobb nem is beszélni. Egyre-másra pusztultak a sártengerben. »Reménytelen eset? — akkor sem mehet így tovább« — mondta Szi- lárdi Mihály elvtárs, a gépállomás főmezőgazdásza. »Hogy pedig ne ve­hessék könnyelműen hanyagságukat, ország-világ elé visszük az ügyet. Legközelebb itt tartjuk agronómu- saink szakmai értekezletét. De hogy még nagyobb súlya legyen, meg­hívjuk a járái pártbizottságot, a ta­nácsot, az ügyészséget és a környe­ző tsz-eket is. Utóvégre társadalmi vagyon herdálásáról van szó, s ez nemcsak a nagyberényiek ügye. gy is lett. Az értekezleten több mint ötvenen vettek részt, s szinte ellepték az egész fa­lut. A felelőtlen felelősöknek ott kel­lett hdílgatniok szégyenszemre az erős, de igaz megjegyzéseket. Az értekezlet határozott is. Ha napok alatt nem változtatnak az ál­latok elhelyezésén, takarmányozá­sán és gondozásán, társadalmi bíró­ság elé állítják őket. Reális határ­idők és teljesíthető feladatok vol­tak ebben a határozatban. A nagyberényieket megdöbbentet­te az alapos vizsgálat, a határozat és tudatára ébredtek addigi hanyag­ságuknak. Nem fogadkoztak, de nem is tétlenkedtek. Le akarták mosni a szégyenfoltot, amely rajtuk, mint régi jó gazdákon esett. Napok alatt rendbetették az istállókat. Meszeltek, vakoltak, padlóztak. A romos disznó­ól anyagából úmt varázsoltak. Az állatokat osztályozták, s ma már rendesen almainak. Állandósították a gondozókat. De nem feledkezik el róluk a gép­állomás sem. Eleinte kétnaponként kijártak hozzájuk, s ma is gyakran látni őket a gazdaságban. Közösen felmérték a takarmány készletet, és megállapították az állatok napi ele- ségét. A tagok már bíznak bennük, minduntalan kérik tanácsukat. C az eredmény? Az sem ma- radt el. Az állatok kifénye­sedtek. Látszik rajtuk az emberi kéz, a gondoskodás — és habár még szűkös — de legalább már szakszerű etetés. Gonddal, beosztással elérnek az újig. Kócos volt a jószág? Igen, de már nem az. Ráfizettek eddig az állatok­ra? Ezután hasznot akarnak belő­lük. A jó hozamú teheneiket már nem kótyavetyélik él, hanem igazán becsben tartják. Amiből pedig már nem lehet haszonállat, feljavítják és piacra vele! így lett a közös ügy valóban min­denki ügye, így indult el a nagy- berényi Petőfi Tsz tagsága a gépál­lomás segítségével a gazdasági megerősödés útján. meg magát, a dolgozó parasztok jobb élete, a termelőszövetkezet eMlem tör. A tanulság Göndöcs kulák leleplezése méltó tanulságot, szolgáltat a nemtörődöm községi vezetőknek és azoknak is, akik meg-meginognak a simanyelvű kulák szép szavai, rémhírei hatására. Tanulságul szolgál azoknak a veze­tőknek is, akiket fondorlatosán fél­revezetett Göndöcs Béla. Az igazságszolgáltatás, népünk ke­mény ökle elérte az uszító kisgyalé- ni kiulákot, s az ő leleplezése segít abban is, hogy tisztán lássuk, milyen is a kulák igazi arca, hogy minden módon akadályozni .igyekszik a dol­gozó parasztok felemelkedését. Bizonyos, hogy Göndöcs Béla nem kerüli el az igazságos, kemény íté­letet, azt, amit a falu hiszékenyebb embereinek félrevezetésével, kártevő, uszító munkájával kiérdemelt. A kis- gyalániak pedig válaszoljanak azzal a kulák uszításra, hogy bátran vá­lasztják a termelőszövetkezeti utat, a dolgozó parasztok felemelkedésének útját. Új könyv a ma munkásassssonyáról Szőnyi Sándor: Megújhodás. Ere- dics Lajosnénak hívják. Külsőre ha­sonlatos a többi idősödő asszonyhoz: sápadt, törődött, az évtizedes robot kiszívta életerejét. így kezdődik Szőnyi Sándor a napokban megjelent új regénye a „Megújhodás“. A szerző művében egy idősödő munkásasszony életé­nek sorsdöntő szakaszát meséli el: mint válik ez a régi társadalom és saját férje által is páriává igázott nő értelmileg és érzelmileg kiteljese­dő életű emberré. Az élet minden­napjai, a mindennapok sokszor ége­tő problémái kapnak ebben a könyvben művészi megfogalmazást. Eredics, a férj sértett ember, aki úgy érzi, az új világ nem hogy éret­te, de ellene van, felesége viszont napról-napra inkább látja, hogy eb­ben az új világban az ő számára is nyitva az út a teljesebb, emberibb élet felé. Mély emberismeret, vonzó elő­adásmód jellemzi ezt a könyvet: a hősök problémáiban az olvasó a ma­ga életének problémáira ismer. Meg- indítóan szép, emberi dokumentum kerekedett ebből a műből, éppen azért, mert az író, Szőnyi Sándor együtt érez a volt kitaszítottakkal s minden erejével felemelkedésükért küzd. S ffp évről évre szebb lesz Balatonberény A baiatonberényi dolgozó parasz­toknak régi vágyuk, álmuk volt a községi járdák megépítése. Esős, lucskos időben bokáiig jártak a sár­iban, pocsétábam, ugyanis a falu 4 kilométeres utcájából egyetlen mé­ternyi megépített tégla vagy beton­járda sem volt. Hiába is várták ezt a múlt rendszertől, csak ígéreteket kaptak egy-egy választás alkalmával. Különösen sokat szenvedtek rossz időben a (gyerekek, akiknek minden nap meg kellett tenniöik az utat az iskolába, majd az iskolától haza. A falu tanácsa tavaly aztán helyes tervet dolgozott ki a községfejlesztés­re. A tervben legelső feladatként a járdaépítést tűzték ki, 1955-ben 800 méter hosszú .betonjárdát létesítettek, először az iskolába vezető úton. Tevé­keny részt vállalt e munkából a község lakossága. A községfejtoszbési pénzből csak a cementet és az ipa­rosokat kellett megfizetni, a többi munkát a lakosság végezte társadal­mi hozzájárulásként. Az ingyen vég­zett fcgatos és gyalogosmunka érté­ke 40 000 forintot tett Iki. Persze nem lehet egy év alatt megépíteni azt, amit 20—30 óv alatt keltett volna. Idén újabb egy .kilométer hosszú be­tonjárdát készítenek eb 1—2 év múl­va pedig már nem lesz a község­ben sáros utca. A községfejlesztési terviben szerepel még 80 db szék és egy -hídmérleg vásárlása is. Évről évre szebb lesz Balaibanibe- rény — mondja megelégedetten Ko­vács Endre, a tanács vb-rtátkára. Használt a pártbizottság intelme a nagyatádi Kossuth Tsz-nek A nagyatádi Kossuth Termelő­szövetkezet a múlt évben alakult. .Megalakulása után tagjai — akik azelőtt is jól gazdálkodó közép- parasztok voltak — lelkesen láttak munkához.-Lelkesedésük azonban alábbha­gyott a 'téli hónapokban, nem készül­tek fel időben a tavaszi munkákra, az állatok gondozását is elhanyagol­ták. Az állam iránti kötelezettség teljesítésében sem mutattak példát az egyéni gazdáknak. A községi pártbizottság látta, hogy bajok vannak a Kossuth Tsz-ben. Pártbizottsági ülésen beszélték meg a tsz kommunistái, hogy milyen hi­bák vannak, mik a teendők. A termelőszövetkezet vezetői és tagjai megfogadták a pártbizott­ság tanácsait, hozzá is láttak a fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Rendbehozták a közös portát, a gazdasági épületeket, elkészítették az új gémeskútat, és üzembehelyezték a darálót. A sze­kereket, mezőgazdasági gépeket ki­javították, a paradicso-mpalántáknak a melegágyakat és 500 láda burgo­nya csáráztatását előkészítették, r z állatok gondozását is olyan tagokra bízták, akik lelkiismeretesen elvég­zik munkájukat. Az állam iránti kötelezettség teljesítésében is példát mutattak. Mivel még nincs közös baromfi- állományuk, úgy határoztak a tagok, hogy a tojást és a baromfit közös®» adják össze. Egy nap alatt 2000 darab tojást és 90 kiló baromfit hoztak össze a tagok, amellyel a tsz egész évi tojásbeadá­sának -50, böromfibeadásának pedig 73 százalékát teljesítette. Használt a pártbizottság figyel­meztetése a Kossuth Tsz vezetőinek és tagjainak, s ha továbbra is ilyen szorga'másan végzik munkájukat, minden bizonnyal hamarosan virág­zó, erős lesz közös gazdaságuk. Rendszeres pénzeiöleget biztosít a tagoknak a siófoki ÚJ Barázda kertészete Szabályos, téglaalakú melegágyak sorakoznak a siófoki Új Barázda Tsz kertjében. Balogh Mihály fölbillenti a nádtakarót, megemeli az üveglapot tenyerével, megtapogatja az elsimí­tott földet. Keze érzi, hogy ott min­den rendben van, a hőmérséklet meg­felelő. Pár nap múlva kikel a pap­rika is. A következő üvegtábla alatt káposzta van, s a gyenge szálak már fel is feszegették a földet, óráról órára mérhető növekedésük. Balogh bácsi elégedetten ereszti vissza a ta­karókat. Megigazítja a szekrények mellett meleget adó trágyát. Szakér­telme félő gondossággal párosul. »Mert tudja, elvtárs, még a búzát sem hagyhatja magára vetés után a gazda. De a káposztát, paprikát és a többi konyhakerti növényt valójában kétszer, némelyikét pedig háromszor termeljük meg. Most a melegágy! ve­tés, a palántanevelés az első, sok gondosságot igénylő munka. De a ki­palántázásnál is veszendőbe mehet minden, ha nem lessük ki az alkal­mas pillanatot, s esetleg rossz földbe kerül a gyenge palánta.« Ha meggondoljuk, mit jelent ez a kertészet az Új Barázda számára — amely 30 holdon termel az idén pap­rikát, hagymát, salátát, káposztát, karfiolt, dinnyét és egyebeket itt a nyaranta hatalmas idegenforgalom­mal dicsekedhető üdülőhelyen — meg­értjük, hogy Balogh bácsinak miért olyan nagy a felelősségérzete. A fo­kozatosan piacra kerülő zöldségféle rendszeresen előleget biztosít majd a tagoknak, költőpénzt a szövetkezet­nek, s emeli a munkaegység értékét. Gépesített kukoricatermelés: nagyobb jövedelem ! Kukoricából lesz a szalonna! — tartja a falusi közmondás. A jó ku- kertcatemmésérit (tehát a második öt­éves terv első esztendejében -meg kell tennünk mindent. Megéri, hi­szen már a mezőigazdaságfejlesztési határozat előírta, hogy a holdankén- ti kétmázsás termésátlag emeléssel annyi többletet érünk éli, amennyi 800 000 sertés meghízlaliására ele­gendő. Ab indiánoktól a mai gépesítésig Ebben a gép segít legelső sorban! A híres kukoricatermelő indiánok az 1400-as éveikben csak annyira jutot­tak, hogy a vetést nem ka­pával, hanem úgy végeztéik, hogy egyszerűen bottal szúrtak lyu­kat a földbe, s abba tették a magot, s minden maghoz egy döglött halat dugtak. Elég régi hát a fészektrágyá­zás! Azóta azonban mégiscsak eltelt félezer esztendő!... 1956 márciusában Soós Gábor elV- társ, földművelésügyi miniszterhe­lyettes az alábbi alapossággal bizo­nyította be: a gépesített kufcortcater- mefllés = sok tej, sok hús, nagyobb jövedelem! Négyzetes vetés géppel A kukoricatermesztés mai agro­technikája mellett a drótvezérlésű TDV—6-os tgép szolgálja a négyzetes vetést. Ezzel tavaly -még csak a tsz-ék ikukoricavetésének 20 százalé­kát vethettük négyzetesen. Nehézipa­runknak most az az egyik fontos fel­adata, hogy ebből az egyébként olcsó gépből- annyit gyártson, hogy az idei tavaszon a tsz-ék kukoricájának leg­alább a felét géppel vethessük. Eh­hez előre kioktatott csapat kell, mert a rossz minőségű négyzetes ve­tés nem ad módot a hossz-kereszt irányú gépi kapálüásra. A gépi kapálás olcsó Érdemes szerződni a gépállomások­kal erre is! Tavaly az országban a legnagyobb sikert a gépi kapálással a pusztaszabolcsi gépállomás aratott az ercsi Dózsa Tsz-ben. 40 holdon a háromszori gépi kapálás összes költ­sége 2880 forintot tett ki. Ha ugyan­ezt háromszor kézzel végzik, az ösz- szesen 5100 forintba került volna, így a tsz csökkenteni tudta a drá­gán tákarmányozott lóálloimányát is, de mindien hasznot megtetézett a magasabb terméshozam. Megoldásra vár még a betakarítás gépesítése Gép nélkül ugyanis a (kukorica­szár .betakarítása elhúzódik, a szár tápértéke erősen csökken, vagy el is vész. De abból is kár származik, hogy emiatt későbbre tolódik a ke­nyérgabona ős’zd elvetése. Köztudott dolog ugyanis, hogy az őszi búzának országosan 40 százalékban kukorica az eüőveteménye. A kukcricaiter- mesatés komplex .gépesítéséhez a csőtörés és szérvágás teljes gépesíté­se is szükséges. A Szovjetunió segít­ségével iparunk már 1955-ben kiala­kította a S'iilózó kombájn mintapél­dányát. Minden remény megvan ar­ra, hogy 1956-ban^ de különösen 1957-től kezdve, már rendelkezésünk­re áll a kukon caiszár gyors és teljes takarmányértékű betakarításához. Erre azért is szükségünk van, mert a gép az előfeltétele annak, hogy a szocialista szektorban nagy területe»! termelhessük a tejtermelés alaptakarmányát, a nagy tömeget adó és értékes siló- kukoricát is. így majd az eddig any- nyira munkaigényesnek tartott ku­korica a kis munfcaigényű növények közé kerül. Több kukorica .pedig több taíkarmányt, több tejet, több húst, nagyobb jövedelmet hoz. 70 mázsa kukoricát termelünk hektáronkint A Szumiszk-kerüléli Lenin kolhoz kollektívája vállalta, hogy 40 hektár­nyi területen átlagban 70 mázsa sze­mes kukoricát termel hektáronként. Jelenleg nagy buzgalommal készül­nek a tavaszi vetésre. Kukorica alá a legjobb területeket jelölték ki. Az ősszel felszántott földekre hektáron- isént 3 tonna szervestrágya-műtrá- igya keveréket, továbbá 2 tonna trá­gyalevet juttatnak vetés előtt. A rendelkezésre álló hibridvetőmag jó kihasználása, továbbá a munka­költség csöltkentése érdekében méret szerint osztályozott (kalibrált), ellen­őrzött csírázóképességű magot vet­nek — minden fészekbe 3—3 szemet, amennyi növény meg & maradhat teljes kifejlődésig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom