Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

Vamtaar. 1*56. február 1». SOMOGYI NÉPLAP » EMBEREK DICSÉRETE (Az 87,KP XX. kongresszusának beszámolóját olvasra) Vonatok mennek gyorsabban, mint tegnap, ■ Gondosabb munka dicsé ri kezed. A szemed valami ünnepi lényt kap és a lány kéri számon szerelmedet. És árad a szó, a férfias, kemény, Lemérve magad, munkád és harcod töretlen, űrök vaksi engedelmén nevetve trónol felsejditve — arcod. Te vagy a számok magas tükrében felgyűrt ingujjal, ahogy a tűzre vetsz, vagy az őszi vetések után kérdel és juhász a nyájra bősz pulit ereszt. Te vagy az erő, mely e bolygón hódit, taposva a gazt, ki élted kívánja. Te vagy az ígéret! Senki nem csalódik! Felszegett kenyér a bizonyság rája. Te vagy a dalos, gyermekálmú béke. Sziveden fészkel mosolygó nyugalom, bár izmod minden kis eresztékébe költözött millió mocorgó atom. Te vagy a ma, hogy dicsérhetlek téged, Kóstolva ízét mosolygásnak, dalnak. Hogy pámás ágyban csírázó vetések szárnyas szélben bő kenyérre fakadnak. Te vagy a holnap biztosan, szeretve. Ez tesz meg a világ birto kosának. Milliárd karral a vállad ölelve a nagy végtelenbe növöd fel magad. KOSA ISTVÁN Höszöntjül az Irány utcai leg.’agyár kitüntetett kultúrcsoponi&t A Kaposvári Arany utcai Tégla­gyár kulit úrcsoport j a a KISOSZ énekkar után immár a második ön­tevékeny művészeti együttes a váro­sunkban, mely elnyerte a «Szocialis­ta kultúráért-« kitüntetést. Néhány nappal ezelőtt ünnepelte a téglagyár ku 1 túrcsoport j a fennállásá­nak ötödik évfordulóját. Ezen ben­sőséges ünnepi műsoron adta át a csoportnak Honfi István elvtárs, a Somogy megyei Tanács Népművelé­si Osztályának vezetője a kitüntetést. Ez alkalommal a csoport két vezetője: Kovács Jenőné elvtársnő és Pellérdi Gyula elvtárs is kitüntetésben része­sült. Kovács Jenőmét a népművelési miniszter a «Szocialista kultúráért-« jelvénnyel, Pellérdi Gyulát pedig mi­niszteri dicsérő oklevéllel jutalmaz­ta meg. A Megyei Tanács Népműve­lési Osztálya a művészeti együttes minden tagjának, számszerűit 35 szín­játszónak, szólistának és népi táncos­nak dicsérő oklevélben fejezte ki köszönetét értékes munkájáért, lelkes fáradhatatlan tevékenységéért. Az ünnepélyen adta át az Építők Szak- szervezetének megbízottja is értékes ajándékát: egy művészi kivitelű he­rendi vázát. Az Arany utcai Téglagyár kultúr- csoportjának a kitüntetés alkalmá­val az eddigiekhez hasonló sok-sok sikeres előadást kívánunk. Pedagógusaink helytállása A rendikívüli kemény hideg miatt iskoláinkban átmeneti szünetet kel­lett elrendelni. Amikor erről a hír­ről járási osztályvezetőink és peda­gógusaink értesültek, szinte egyönte­tűen jelentették: nem fognak a ta­nulóktól elszakadni. Sokrétű feladatot szabtak a szünidőre, feldolgozásuk­hoz szempontokat adtak. Mindez azonban nem lenne elég, hiszen a se­gítés és ellenőrzés fokozottan szük­séges pedagógus és szülők részéről egyaránt. A kényszerű szünidő Hasznosítása Egy-két szép példát szeretnék megemlíteni, amelyek alkalmasak ar­ra, hogy követésükkel a kényszerű szünetből adódó nehézségek a mini­málisra csökkenjenek. A megye sok iskolájában központi kérdésnek tartják, hogy a héten lezajló ideoló­giai konferenciákra kellően felkéf zül­jenek, tanulóköröket szervezve dol­gozzák fel az anyagot. Kaposvárott is alap«; felkészülés folyik a Séta­tér utcai, Petőfi utcai, Cseri úti stb. is-, kólákban. Csak örömmel üdvözölhet­jük ezt a megmozdulást. Igazolni fogja ez azt, hogy a biztos ideológiai tudás megkönnyíti a munkát és iga­zolja azt is, hogy az a helyes tanulás útja. TÉLI EMLÉK «•pehely hull kint az éjben, messze száll. Hordja, viszi a téli szél meq nem éli. Apró, fehér kis Jégkristály •ejféhér. Szállingózva lassan, lassan •földet ér. Kis hópehely, gyermekkorom •öröme, JHányszor lestem, mikor hullsz már I Boldog voltam, hogyha estél vastagon, I Wert Ilyenkor tova szállt az «malom. ' Volt Ilyenkor szánkó, si-léc korcsolya, Délutántól késő estig hancura. *>e az már csak kedves emlék, mely ktrt« Ss ha hé hull eatelente 1 viaszaié.-. Wrfl lettem, elkerültem •Somogy ból, 1 Jfb pár hete távol vagyok hazulról. gyermekkorom, messze Jár már az éjben. * "Csak a hó hull, zizegve száll az égen. Wost Itt Ötök könyveimmel, tanulok, Kint a hideg zimankó« tél csikorog, Süvít a azét, emlékezem a múltra,-Pajkos évek — kedves gyermek- 1 koromra. y VIRCZE TIBOR. Á hajnali vonaf <Me» látta senki, nem tudja senki, «ad dobogással csattogva zengi, snessafre szállva súgja a korma, ráhutt a tóra, csipkebokorra. Süt szürke kőnek lelke, ha volna, •Sínek árnyában összeborulna,-sírna a lelkűk vad zokoqással, karmatoe arcú reggeli tájjal. •Hosszú sínek közt vérbe pirulva fekszik egy kis nyúl, holtra kinyúlva. HORVATH JANOS ,1 N G Y E N É L Ő K" — SZATÍRA — E* 'suttal nem Csilcy Gergely népszerű szín­művéről lesz szó. bár a szereplők nagyon sok vonásban hasonlóak. Egyszerű, mindennapi és nagyon de nagyon népszerűtlen ingyenélők kerül­nek tollhegyre. Amolyan mindenki által ismert ingyenélők. Kik ezek, vagy talán általánosítva: ki ez? Ütőn-útfélen (legtöbbször útfélen) találkozha­tunk vele. Csípjük csak így gondolatban nyakon, helyezzük egy mikroszkóp alá és tanulmányozzak természetrajzát. Hasonlít az emberhez, állítólag a gerincesek fajtájához tartozik (bár eléggé gerinctelen). Az állat­világ egyetlen fajtájához sem lehet szorosan beso­rolni. a hiénához annyiban hasonlít, hogy mindig este bújik elő rejtőkéből és a sötétben indul préda után. A sakál azonban tiltakozik a hasonlat miatt Ravaszabb, mint a róka, Így a róka sem fogadja be családjába. Némileg hasonlít a harcsához is, mert szeret a zavarosban halászni és telhetetlen a mohósága, közeli rokona a majomnak, erre több jel­lemvonás és külső megnyilvánulás is utal, végül föltétlenül vérrokona a szamárnak, egyszerűen, azért, mert szamár, összefoglalva tehát megállapít­ható, hogy ez a különös állatfajta a természet fur­csa tréfája nyomán a sakál és a földigiliszta ke­reszteződéséből származik. Tartózkodási helye bizonytalan, általában món- daniitt föl lehet lelni. Különös előszeretettel tar­tózkodik a cukrászdában, szórakozóhelyeken. Ilyen­kor vidám. Néha a munkahelyen is előfordul, ilyené­kor azonban nem vidám. Sőt! Napközben szétszórva élnek, de esténként fal- kába. gyűlnek. Leggyakrabban a Béke Szálló táav- cosheiyén találhatók az esti, éjszakai és a hajnali órákban. (Hajnalban gyakran lehet látni őket az úttest közepén is, furcsa, imtocüygósszerű testmoz­gást végezve.) Látogassuk meg őket erősségükben, lessük el szokásaikat, viselkedésüket, tanulmányoz­zuk őket. E L-te, zen aszó, füst, valaki éppen úgy tesz, mintha énekelne. A táncoshelyen vagyunk, kedves olvasóink. Kezdődik a helyszíni közvetítés. Lebben a függöny, és jön, jön! Ruganyosán jár, pu­hán lép és forgatja fejét. Vastagtalpú cipő, szűk nadrág stb. (Ki nem ismeri öltözetét?) Leül, rendel, feketét kavar, cigarettára gyújt, és még semmi gya­nús nem észlelhető rajta. A fekete elfogy, rumot kér, hörpinf, cigarettavég a földre. Kezdődik! Es íme, újra lebben a függöny és jön, jön méltó párja! Szőke vagy barna, vagy fekete, rövid vagy hosszú hajú, alacsony és kövér, vagy hosszú és sovány... Jön, és szűk szoknyájában olyan elkínzottan lépe­get, mint egy agyonnyomorított lábú kínai dáma egy tajvani lokálban. Mosolyog (amennyire a rúzs engedi) és csábít! Keres valakit, aki nem anyagias és elszórakoztatja. (Lényege: ne legyen anyagias!) Mindig közelebb férkőzik áldozatához. És a másik? Az az asztalnál felejtett csodalény? Már »fölcsipett« valakit és «hepajt« csinál. Forró szavak, ízléstelen röhögés, ivás, aztán tánc, azaz «csörgés«. Fönt a falon festmény, népitánccsoportot ábrázol. Borzalmas giccs! (Mennyivel szebb lenne az a falrész, ha csak üres lenne, hát még, ha szép festmény kerülne a helyére!!!) A mi táneolóink azonban még ezen is túl akarnak tenni ízléstelenség dolgában. A zene szép, a zene jó, miért, hát se. idegsokkos rángatód- zás? A becsületes dolgozó, aki betér egy feketére vagy féldecire, vagy egy pohár borra, cso­dálkozva nézi mindezt. Csodálkozva és megvetéssel Az ingyenélők dorbézolnak. Miből? Honnan, honnan nem, de van! Nap mint nap itt vannak és szórják a százasokat. Ugyanazok az arcok, ugyanaz a köl­tekezés. Kik hát ezek? Nappal egynémelyik dolgo­zónak álcázza magát. És este ... Atvedlenek, mint a hüllők és kezdődik az ízléstelenség, röpülnek a százasok. De miből telik minden este? Ezek a csoda­lények tenyésznek anélkül, hogy észrevennék para­zita voltukat, egyszerűen vannak és az emberek tudomásul veszik ezt. Tudomásulveszák? Hogyan? A dolgozók egy része egyszerűen nem megy a táncos- helyre. Akik pedig ott vasinak, megbotránkoznak és sietnek haza, vagy pedig eUardítják a ’fejükét. A kérdés azonban ott motoszkál mindenki fejében, miközben a vonagló táncot látja és a rekedt ordí- tozást hallja. Miből telik? Honnan az elszórt pénz, honnan a merészség ah­hoz, hogy egyáltalán léteznék? Sok kérdés, mely mind feleletre vár. XTik ezek, mik ezek? Pusztuló állatfajta? Ör­vendetes jelenség, hogy igen. Fogynak, apad a számuk... És ki kell pusztulniuk, mert a levegő egyszerűen elfogy számukra. A múzeum pedig idejé­ben vásároljon egyet (nem kerül sokba, elég ócska portéka), töméssé ki, mert néhány évtized múlva már méltó helye lesz az effélének a rifkasággyűjte- ményekben. Dezső János A csapatgárdisták mozgósítása Igáiban Helyes és követendő módszernek; látjuk Friesz Kázmér tanár elvtárs javaslatát és munkáját az ígali álta­lános iskolánál. Az első szünnapon összegyűjtötte a csapatgárdistákat, és elkészítették a harmadik negyedévi úttörő muiikatervet. Mo6t beszámolt arról, hogy összehívja nevelóSáreait, tőlük pontosan tájékozódik a fel­adott munkák felől, és megbeszélik, milyen segítséget kell adni az egyes pajtásoknak. Friesz elvtáre erről részletesen tájékoztatja a csapatgár­distákat, kioktatja őket, menjenek el a pajtásokhoz, és segítsék egymást az új feladatok és ■ az ismétlés elvégzé­sében. A gárdisták örömmel vállalják ezt a megbízatást. A szülők pedig szívesen várják a pajtásokat, gyem»- keikkel betartatják a házirendet, amely a délelőttre otthoni tanukwt ír elő. Tudják a szülők, hogy minél több a prohléma, annál többet keH segíteni, annál inkább össze kell fog­niuk az iskolával. A pedagógusok sem tétlenkednek. Fokozzák a családlátogatást, segítik a gyermekek tanulásét és el­beszélgetnek a szülőkkel. Pethő Gyu­la elvtárs ének- és zeneszakköri fog­lalkozást tart a fűtött helyiségben. A pajtások szórakozni is akarnak, Pethő elvtáns délutánonként elmegy tanu­lóival sportolná. Az ilyen tóidét jó­nak látjuk, hiszen ez a közösségi ne­velés helyes útja. Ä tantestület a testnevelési oktatás legújabb mód­szereit dolgozza bele a tanmenetbe a szünidő alatt. Pejtler Gyuláné nagyberki nevelő kis első osztályosaival foglalkozik naponta. Meghívja őket lakására, családias hangulatban és környezetben olvasgatnak, beszélgetnek, számolnak és mesét hallgatnak. Láttuk a pajtásokat, alig várják a délutáni egy órát, mert ak­kor mehetnek tanulni. Csillogó ne­mükből nevelőjük szeretet« sugárzik vissza. Igen, ezt várjuk nevelőinktől: mnulóink önzetlen szere te tét. S mi­vel ezt már nemcsak a tanulók, ha­nem a szülők is érzik, tudják, hogy megyénkben is ezért a szeretetért becsülik a pedagógusokat, szereti őket a dolgozó nép. Több tahtestületben láttuk, hagy a szünidőben-folytatják és káegéstóáfe a helybeli termelőszövetkezetek tör­téneti anyagát és azt tervezgetik, miként tudják azt célszerűen fel­használni a mindennapi oktató-ne­velő munkában. A felhozott példák csak mozaikok, de bizonyítékok, jgy lesz végül hasz­nossá a szünidő, így forr össze iskola és a családi ház. Nagy Károly. Konyve&pola Schaff; A marxista—fenfeüst» igazságelmélet néhány problémája Ez a könyv az. igazság problémái­val kapcsolatos kérdéseket tárgyalja behatóan és részletesen. A mű szerkezetileg két részre oszlik; az első rész az igazságelmélet kérdése­ire vonatkozó marxista álláspont ki­fejtését, a második rész az idealista elméletek bírálatát tartalmazza. Ak első fejezet a könyvben szereplő alapfogalmak értelmét tisztázza, a következő fejezetek pedig azokat a kérdéseket taglalják, amelyek az igazság kritériumára stb. vonatkoz­nak. A második rész különböző fe“ jezetei az empiriokriticizmilfi, a konvencionalizmus, a pragmatizmus és a neopozitivizmus igazságelméle­teit boncolgatják. EGY ÖNÉLETRAJZ — ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Életrajzát költi hősünk Vajh’ honnét veszi ezeket: hogy a hivatalában egy jú kollektívát szervezett. S hogy az összhang miből fakad? hn, láss egy jó igazgatót: Körülveszik, körülnyalják talpnyelók a talpnyalatót. S írja tovább, hogy élénken részt vett ő az oktatásban. Nem érte őt senki utol szorgalomban tanulásban. Annyi biztos, az oktatás időpontját mindig tudta, csak hát épp az előadást és a vitát átaludta. »És mindig példát mutattam ...« Írja tovább, nagyképűen... »— s az aktívák mindig az én példámat követték hűen.« Első volt a biz’ az ivásban, s követték a szesztestvérek, S nappal fennen hirdette azt, hogy az alkohol az méreg — »Szívesen hajtottam végre a vidéki ok- ó -öt, és gyakran igénybe vettem ily útra az autómat«, így igaz, hisz minden héten a Balaton várja vissza, S a vendéglős, kinek borát hősünk oly szívesen issza. »A fiatal kádereket, sohse engedtem át másnak. Hiszen az ő ügyeik mind szivemhez oly közel álltak.« Annyi biztos, titkárnőjét úgy engedte közelébe hogy a kislány ott kötött hí életrajzírónk ölébe’ .,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom