Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-17 / 41. szám
Péntek, 1056. február 17. SOMOGYI NÉPLAP 3 Nemcsak a Csokonyavisontai Községi Tanács MDP-csoportjáról van szó ... A Központi Vezetőség határozata nyomán a községi tanácsokban is MDP-csoportoik aiaíkiulíaík, hogy az ott dolgozó kommunisták összefogásával még eredményesebbé váljék a tanácsok munkája. Az MDP-csoport feladata az, hogy tanácsüléseken biztosítsa a tanácstagok egységes állásfoglalását, éberen őrködjék a tanács politikád munkájának tisztasága felett. Elsőrendű feladata a® MDP-csoport tagjainak az is, hogy az állami fegyelemben, a mezőgaz- aas-. ■ nr n a . > an f»1 ■’ i Ktát mutassanak a pártonkívüli tanácstagoknak. Megyénk minden, községében mega.aKultak az MDP-csopor- tok, de még kevés helyen töltik be hivaitásukait. Sokhelyütt lebecsülik az i\ csop'rt szf> 'unkájuk éppen ezért megfoghatatlan. Ahol van MDP-csoport — és mégsincs Ezt tapasztaltuk a közelmúltban Csokonyavisontán is. Itt pontosan egy évvel ezelőtt, 1955. februárjában alakult meg az MDP-csoport. A vizsgálódó joggal várná, hogy a csoport vezetője szcp eredményekről számol be, s az egyéves tapasztalatok alapján olyan észrevételeket is tesz, melyek nemcsak náluk, de az egész megyében segíthetik az MDP-cso- . portok munkájának fellendülését. Ez a várakozás azonban hiábavaló volt. Csokonyavisontán nehéz megtudni, hogy hány tagja van a csoportnak,, ki a vezetője, és egyáltalán működik-e MDP-csoport. Csak András elvtárs, a tanács vb-elnöke tud felvilágosítást adni. Szerinte mindössze kétszer ülésezett a csoport, de a 11 tagból akkor is csak öten jelentek meg. Később már hiába hívták a kommunista tanácstagokat. András elvtárs még hozzáteszi: e íe'ületességnek nagyrészt az az oka, hogy Győrfi elvtársnak, a csoport vezetőjének rengeteg elfoglaltsága van, s nem ér rá törődni a csoport tagjaival. Nos, kérdezzük meg Győrfi elv- társat is. Az ő bizonytalanságából mindjárt beigazolódik, hogy csak papíron működik a csokonyavisontai tanács MDP-cso- fortja. Győrfi elvtársnak külön be kell bizonyítani, hogy ő a vezetője ennek a csoportnak, hisz oly régen alakult meg, hogy azóta már elfeledkezhetett megbízatásáról. És el is feledkezett, ezt őszintén beismeri. — Egy ideig próbálkoztunk — sikertelenül — aztán már nem láttuk célját — így mondja Győrfi elvtárs, és ez az igazság. Persze felületesek lennénk, ha az egyéves hanyagság miatt csak a vb-elnököt, vagy az lói, s így nyilvánvaló, hogy segítséget sem adott. Pedig igen sok feladata lett volna az MDP-csoportnak A felsőbb szervek segítése és ellenőrzése tehát elmaradt. Az MDP- csoport tagjai azonban így is megtalálhatták volna a módot, hogy segítsék a tanács munkáját. Nem kellett volna messze menni, csak végighallgatni egy-egy tanácsülést, vagy bepillantani a tanácsülések jegyzőkönyveibe. Amit innét kiolvashat a szem1 élő, az már maga is bőséges feladattal látja el a kommunista tanácstagokat. Nézzünk csak egy-két példát. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a 47 tanácstagból általában 20—22 vesz részt a tanácsüléseken, a többiek — mit sem törődve kötelességükkel — távoltartják magukat. Különösen súlyos hiba ez azért, mert a távolmaradók között több kommunista tanácstagot találhatunk, sőt nem egy esetben Győrfi elvtársat, az MDP-csoport vezetőjét is. Mindenekelőtt tehát helyes lenne, ha Győrfi elvtárs kijavítaná saját hibáját, aztán beszélne csoportja tagjaival és biztosítaná részvételüket a tanácsüléseken. A kommunista tanácstagok megjelenése von- zaná a pártonkívülieket is, de nem ártana — habár ez nem tartozik elsősrendű feladataik közé — ha a pártonkívüli tanácstagokkal is beszélnének és felelősséget éreznének az ő megjelenésükért is. Bíráló tények De menjünk tovább. Ahogy a jegyzőkönyvek igazolják, szinte már megszokott, „természetes“ dolog, hogy a tanácsüléseken csak egykét hozzászólás hangzik el, s ezek is rendszeresen a község vezetőitől. A tanácsülések részvevői „bólogató Jánosokká“ váltak, nem mondják el véleményüket, javaslataikat, ez pedig semmi esetre sem viheti előbbre a község dolgozóinak ügyét. De nemcsak a tanácstagok fukarkodnak hozzászólásaikkal. Hallgatnak a meghívottak, a kívülál'ók is. Hat hónap tanácsülései jegyzőkönyvét forgattuk át. s kiderült, hogy ez idő alatt a kívülállók részéről egyetlen egy javaslat vagy hozzászólás sem hangzott el. Ezek a tények önmaguk is bírálnak, bírál’ák az MDP-csoport tagjait és bírálják a helyi pártszervezetet. Nem is beszélve arról, hogy Kismárton Lajos tanácstag ajkáról a kommunista tanácstagok ébertelen- séee következményeként pártunk politikájával szembenálló, a szövetkezeti mozgalom ellen agitáló vélemény hangzott el. Az MDP-csoport tagjainak legfőbb kötelessége, hogy elejét vegye az ilyen megnyilvánulásoknak, s azonnal reagáljanak mindenre, ami helytelen s ami gátolja a párt politikájának végrehajtását. Van tehát mit tenniük a csokonyavisontai tanács MDP-csoport ja tagjainak s a helyi pártvezetőknek. A legelső feladat, hogy összehívják a kommunista tanácstagokat, s pótolva a mulasztottakat, felvilágosítsák őket: mi az, amit a párt vár tőlük, miben segíthetnek a tanácsnak, példamutatásukkal és munkájukkal hogyan biztosíthatják a tanácsülések sikerét. Ez a tájékoztatás szükséges, de nem elegendő. A pártszervezet vezetősége rendszeresen kísérje figyelemmel a csoport munkáját, ellenőrizze és segítse azt, adjon tanácsokat a kevesebb tapasztalattal rendelkező kommunistáknak. Gondoskodjanak arról, hogy az MDP-csoport minden tanácsülés előtt megvitassa a beszámolót, a község előtt álló feladatokat. A járási pártbizottság munkatársai pedig egyéb feladataik mellett ne felejtsék el megkérdezni, ha Csokonyavisontán járnak, hogy dolgozik-e az MDP-csoport. Ellenőrzésükkel, tanácsaikkal segítsék ők is, hogy a tanács MDP-csoportja egyéves tétlenség után végre betölthesse hivatását. E cikkben írottak nemcsak a- Csokonyavisontai Községi Tanács MDP-csoportjára vonatkoznak. Töb- bé-kevésbé ráillenek e tények még igen sok tanácsi MDP-csoportra. Tanácsaink MDP-csoportjai tehát okuljanak a csokonyavisontai hibákból. Jávori Béla ■ ÍAtrAim fl|kotm*nv TSZ tagjai sajtéterjes7tá$| versedre hívták a menve tsz-*lt A látránvi Alkotmány TSZ pártszervezete és tagsága április 4 tiszteletére sa'tóter|esztési versenyre hlvla a megye minden tsz-ének pártszervezetét az alábbi pontok szerint: 1. Elér'ük, hoqv minden tagunk olvassa a pártsajtót. 2. A tél folyamán hetenként egyszer sajtóolvasási félórát tartunk. Ezekre a saitófélórákra az egyéni dolgozó parasztokat is meghívjuk. 3. A tsz-tagság segítséget ad a községi pártszervezetnek ahhoz, hogy az egyéni parasztok között minél többet meggyőzzenek a pártsajtó olvasásának fontosságáról. A sajtó ter'esztését nemcsak a tsz-ben, hanem a kívülállók között is fontos feladatnak tekintjük, mert tudatában vagyunk annak, hogy tsz-ünk fejlődését, az egyéniekkel való Jó viszony megteremtését a sajtó rendszeres olvasása jelentősen elősegíti. NÉMETH FERENC, a látrány: Alkotmány TSZ párttitkára. 4 begyűjtés nem kampányfeladat! Járásain** igen elmaradlak a t«*jac- es sertésbeadási terv teliesné«' ben összehasonlítva a Megyei Begyűjtési Hivatal január 31-i és február KM jelentését, azt látjuk, hogy a begyűjtési munka továbbra sem vesztett kampányjellegéből és illetékes szerveink még mindig nem tartják elsőrendű feladatuknak a begyűjtés szorgalmazását. A járások begyűjtési versenyében a fonyódi járás a harmadikról az első helyre került, hátrább szorítva a csurgói és nagyatádi járást. A marcaliak azonban most is az utolsók. A járások sorrendje a következő: 1. fonyódi, 2. csurgói, 3. nagyatádi. 4. siófoki, 5. tahi, 6. barcsi, 7. kaposvári, 8. marcali járás. Szinte kivétel nélkül elmaradtak a járások a tojásibeadásban. A kaposvári járás 26,6, a marcali 25, a siófoki csupán 24,8 százalékra teljesítette első negyedévi tojásbeadási tervét. Nagymérvű lemaradás van a sertésbeadási tervek teljesítésében is. Begyűjtési szerveink feladata, hogy tegyék végre folyamatos, mindennapi feladattá a begyűjtési munkát, s ehhez igényeljék a tanácsok segítségét is. Bevezették a gásnyomásos öntést a Vas- és Fémipari Kombinátban A Vas- és Fémipari Kcmbinát dolgozói december elején lát’ák a filmhíradóban, hogy a Budapesti Motor- és öntvénygyárban gáznyomásos öntéssel kísérleteznek. A vállalat igazgatója és az öntöde művezetője, Vég elvtáns elhatározta, hogy megnézi közelebbről is ezt az új módszert, hátha náluk is tudják alkalmazni. Elutazták Budapestre a Motor- és öntvénygyárba tapasztalatcserére. Az új módszer igen megtetszett nekik. Hoztak magukkal néhány gázfejlesztő patront, hogy ittnősége jobb, a gáznyemás megszünteti a szívódási üregek képződését, ugyanakkor pedig a feiöntőfejek nagyságát a minimálisra csökkenti. A 25 kg súlyú felöntőfej helyett eszel az eljárással 2—3 kg-os felöntő- fej is elégendő. Az új módszer bevezetése igen jelentős anyagmegtakarítással jár. A sikeres kísérletek után január 15-től az összes nagyobb vastagfalú öntvényt gáznyomással öntik. Sok értékes anyagot takarítanak meg. Jelentős mértékben javítják a minőséget azzal, hogy bátran nyúltak Vtn kipróbálják. A próba sikerült. A gáznyomással készült öntvén ve'■’z úi, korszerű módszerhez. A felszerelés korszerűsítésével, új módszerek bevezetésével a termelékenység növeléséért Az ES mind több téglagyárában korszerűsítik a felszerelést. A közeljövőben a kadarkúti és belesa- pusztai téglagyárat látják el új gépekkel, felszereléssel. Csak a belcsa- pusztai téglagyár korszerűsítésére több mint 300 ezer forintot fordítanak. A termelékenységet azonban nemcsak új gépek beállításával növelik, hanem azzal az úi eljárással is, amit ebben az esztendőben valamennyi tanácsi téglagyáriban ibeve- ''pbnek. Fz az új eljárás: a savgyantás égetési módszer. A savgyanta a kőolaj végső lepárlási terméke, melyet itt kitűnően lehet hasznosítani. Ezzel a módszerrel a Baranya megy« téglagyárak már- jelentős eredményeket értek el. A savgyantás égetéssel az é^tési idő 7—8 napról 6—Y napra csokikén. A termel évenységet növeli a jobb munkaszervezés is. A bányászok pl. ezentúl 15 nerccel előbb kezdik munkájukat. mint a téglavetők. Mindkét mumkaihelv dolgozói így jobban kt- 'használhn.Hák a munkaidőt, többet tudnak termelni ugyanazon idő alatt. A dombóvári vonal utasainak üzenik a vasutasok A Ksiposváír—'Dombóvár vonalon utazó dolgozók panaszos levelet írtak szerkesztőségünknek, melyben azt kifogásolták, hogy az esti 4031-es számú munkásvonat kocsijai dermesztő hidegek, olyannyira, hogy azokban egészségük veszélyeztetése nélkül nemcsalj az utasok, de a vasúti szolgálati személyzet sem tartózkodhatnak. A levelet eljuttattuk a kaposvári vasútállomás és a fűtőház főnökségéhez. Mindkét szolgálati ág egyetésp- te* a panasztevőtokel, s ígéretet kap- rtrtk arra bogy a jövőben az úgynevezett motormellék-kocsik megfelelő fűtését is biztosítják, úgyhogy a* utasoknak nem lesz okuk a panaszra. MDP-csoport vezetőjét tennénk felelőssé. Kétségtelen, hogy az alakulás óta jobban kel’ett volna szorgalmazniuk a munkát. De a fő hiba mégis csak ott volt, hogy nem akadt gazdája az MDP-csoportnak sem a helyi MDP-vezetőség, sem a járási pártbizottság munkatársainak személyében. Megalakult ugyan az MDP-csoport, de vezetője és tagjai sem tudtak arról, hogy mi a feladatuk. Valamennyien „szükséges rosszu-nak tartották a csoportot, s mivel senki sem világosította fel őket a teendőkről, szépen elfeledkeztek mindenről, a Központi Vezetőség határozatáról is. Hogy a kommunista tanácstagok mennyire nem ismerik feladatukat, azt mindennél jobban igazolja, hogy a községi alapszervezetet összetévesztik az MDP-csonorftal. Vagy amikor a kommunista tem-wtagok- ról érdolrlödünk, azt mnndiák: „Azt a 30 párttagot“ It. i. az rt nőszervezetét) összefogja a párttitkár, nem kell, hew külön vezetője is lemrpn stb. Mindezért természetesen felelős a helyi MDP-vezetőség is. Csak fokozza ezt a fele’ősséeet, az a tény. finctrtr Vüó-r r ’uV'-plnÖk' rÍP ÍS +öKV\c;'7Ör tért se^í^ség^t a p£Y*tc7P**vPzettől, ©7 r ce<*ít«;p<*adás elmaraHt T?a7. Nasy plvtprs, 1rn7qpcyi VPZfítoRP«* Vp]eiriónva prrpTMyvt- to ö<’C7:p}yívtf>\r ^7 TN/rnP-rsoport bpszél£f»+tek veVik fplRcia+piVTvVl ttv 37 £]_ jíftSc; 3'7pnV*pn n^mifjpn icf3tolható. A tpcrfpi ncrvQTvc riprvT tudnak jjtrpn ÖSR'7°trvuptplpL"rpT PocjR Jpr»5 plvtíSr*«; rz plAKVvi párttal r6r — n<*v mondiák — r»pm Ír tnffriH 3.7 1x'r'PP-r,snpnrt fittéről, Jf'pTráoc pkTt£rR. a7 itt r*ptft«* Tr»ácr tpriasztalp+la*-* c -t'+íicftást in pártbrtAt+círrf A] boc*V mitévő lemren. A térért nértVii^ntt- g6rt ' azerrtan még prrv-tVn pmrszpp sem érdeklődött az jiTfatj „ennort fe& BEFAGYOTT REZESBANDA Nem is olyan rég, farsang utolsó napjaiban történt, hogy két fiatal szív örökre elkötelezte magát. Gondolták, miért is várják meg ' a rügyfakasztó tavaszi napokat. Az ő szívük csordultig megtelt a szerelem nagyszerű érzésével, s ez a forróság melengeti majd őket az új élet küszöbén. De nem így a lakodalmas menet. A hír Sántosra is eljutott, hogy hideghullám tört be hazánkba, s a násznép fázósan készülődött. — Ejnye már no, csak nem fagyoskodunk az úton — mondta jókedvűen a násznagy. Kiadta a „parancsot“: mindenki forraltbort töltsön az üvegekbe! Merthogy Sántostól Ka- poshomokig odafagynának az üléshez, ha jófajta sántosi borral nem melengetnék fákós tagjaikat ... Horváth Jóska, a szerelmes vőlegény is elrejtett egy üveget a zsebében. Végtére mégis csak neki van legnagyobb szüksége a jókedvre, meg egy kis melengető itókára ... Szedelőzködött a násznép. Tíz pár felszalagozott paripa, tíz fe1 díszített kocsi sorakozott már Horváth Jóskáék portája előtt. — Na hiszen, belénk fagy a szusz, mire odaérünk a menyasszonyhoz! — har- so a az egyik vőfély, amint felszállt a kocsira. — Ne légy már olyan anyámasszonykatonája, te! Mi lesz, ha a te lagzidra készülünk? — így az idősebbek. Felkászálódott a rezesbanda is az utolsó kocsira, aztán vidám kur- jongatások közben elindult a menet... Hosszú az út, sokszor előkerült a borosüveg. Igen ám, de csakhogy a februári dermesztő hideg felülkerekedett. Befagyott a forraltbor, s néhányan gyalog követték a kocsisort, hogy felmelegítsék tagjaikat. A homoki falunépe már várta őket. Kendőkbe, bundákba borko- lódzva lesték a menetet a kiskapukból. Be is fordult már a kocsisor a taszári útról, elkerülte a vasúti átjárót is, de... ki tudja, miért, hirtelen „lehorgonyzóit“ a násznép... Még Jer- gel Mariskát, a bo’dog menyasszonyt is kicsalta a kíváncsiság az utcára. Távolról látták a nagy sürgést-foreást. A rezesbanda felsorakozott a menet élére, s a zenészek magasra emelték ragyogóra tisztított trombitáikat. — Na, ezek zeneszóval vonulnak be Homokra — mondták a kíváncsiskodók megelégedéssel. Egyik-másik fiatalember már verte a ritmust lábával, s olyan mozdulatot tett, mintha dirigálni akarná a zenekart. Néma, várakozó csend... A zenészek csak tartották a hangszert, de a zeneszó nem jutott el a homokiak füléhez. — Mi van? — kérdezgették egymástól. — A szél viszi el a hangot? A zenekar nem mozdult. Egyszercsak, mintha közéjük lőttek volna, úgy ugráltak le az emberek a lakodalmas kocsikról. Ki jobbra, ki balra futott be a szélső házakba, s pillanatok alatt szalmakötegekkel, kukoricaszárral tértek vissza. Ejnye, hát megbolondultak ezek? Vagy Sán- toson valami új népi szokás jária? A homokiak találgatták, mi történik, de sehogyse jöttek rá. Na aztán volt nagy nevetés, eú- ’*« amikor fellobbant a tűz a zenészek csoporti a előtt. Csődöt mondtak a trombiták, befagytak a nagy hidegtői ... A zenészek körülállták a tüzet, melengették hangszereiket, a falube’lek meg nevettek Jóízűen, messziről buzdították a póruljárt muzsikusokat. A jótékony tűz csak segített! Felmelegedtek a trombiták, a befagyott üvegek, s végre elindulhatott a menet. Fújt is olyan vidám nótát a rezesbanda, hogy azóta is emlegetik. Igen ám, csakhogy megint, nem jutottak túl 100 méteren. A trombiták megmakacsolták magukat. Először rekedten méltatlankodtak a nagy hideg miatt, aztán végleg elhallgattak. Most már csak a lakodalmas ház melege kelthette életre őket... A két szerelmes fiatal, Horváth Jóska és Jergel Mariska boldogan karoltak egymásba, s fogadták a jókívánságokat. Vidáman ropta a táncot a násznép, s a zenekar is kitett magáért. Talán még hidegebb volt, amikor az új asz- szony a násznéppel elindult Sántos felé. Elbúcsúztatták a falu lakói, s a rezesbanda játszott, fújta a szebbnél szebb nótákat szakadatlanul. Trombitáltak vidáman egész úton, mitsem törődve a hideggel, a faggyal, hirdették a két hegy levének csatáját: mégis csak jobb a homoki vörös hidegen, mint a sántosi forralt. — jb — lP|p«><p|pr»*>3a«HPgo»i PB»» io» *eHPte»Hngp» »Btt» <aKgcKtt*KK>cgc<<3cgcMre Könyvespolc Lenin müvei 17. kőiéi. Azokat a műveket tartalmazza, melyeket Lanin 1910 decemberétől 1912 áprilisáig írt. E művek azt a harcot tükré- zik, melyet a párt Lenin vezetésével a likvidátorok és a mensevikek ellen folytatott. Ebben a kötetben találhatok a bolsevik párt történetében oly na<?y jelentőségű Prágai Konferencia dokumentumai is. Több cikk a liberálisok ellenforradalmi ágának leleplezésével, a „békítge- • tők“ elrtrtenségével. a liberális munkáspolúika opportunizmusával és a IV. Duma-választási kampány taktikáiéval foglalkozik. A kötetben található „A marxizmus történelmi feilődésének néhány sajátosságáról“ című ismert lenini cikk is. * * * Sztaszov: Orosz művészet. Szta- szov, a nagy orosz műkritikus működése a múlt század második felében ugyanazt jelentette a művészeti kritikában, mint Belinszkijé. Cser- nisevszkiié és Dobroljubové az irs- dalomkrit'ka terén. Képzőművészettel fog’alkozó sokoldalú irodalmi munkásságából legkiemelkedőbbek azok a cikkei, amelyeket a Vándo»- kiállítási Társaság (Feredvizsnyi- kok) kiállításairól és tagjainak munkásságáról írt. Ezeknek az írásoknak válogatott gyűjteményét tartalmazza ez ‘ a kittet, amelyből világosan bontakozik ki a múlt század második felének, az orosz realista művészet e forradalmi szakaszának jelentősége. A kötetet Bacher Béla bevezető tanulmánya és névmutató egészíti ki; A gazdag képanyag az orosz kritikai realizmus legkiemelkedőbb műveit ismerteti meg az- olvasóval. , .j ,,
