Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1956. február 12. SOMOGYI NÉPLAP 7 ■ A DÉ'NES-tfiT. Egyenletes, emelkedő színvonalú termelést! Túlzás nélkül elmondható, hogy Dénes Ödönnél veszélyesebb bűnöző, sötétebb gazember rég nem állt bí­róság előtt. Most Dénes Ödön bűn­szövetkezete is méltó helyére, a vád­lottak padjára került. Több minit félesztendeig tartott a', ,, nyomozás, nyolc napig a tárgyalás, s e nyolc nap alatt a tárgyaláson részvevők meggyőződhettek Dénes Ödön és társai tettének súlyosságáról, a ve­szélyes bűnöző ravaszságáról, de ar­ról is, hogy a Dénes öd ön-féle bű­nözőket a legkeményebb ítélettel így nyilatkoztak róla munkatársai, a kaposvári FÜSZÉRT-fick dolgozói, amíg fény nem derült Dénes igazi mivoltára. Igaz, a fiók dolgozói nem ismerték a «-jó Dénes Ödön« múlt­jait, nem tudták róla, hogy a felsza­badulás előtt és után összesen öt íz­ben volt büntetve. Három esztendőt ült az ország különböző büntető in- iézetenlben lopás, zsarolás, csalájs^ vesztegetés és sikkasztás miatt. Negyedszázadon át kisebb-na-t gyobb megszakításokkal mindig azt kereste, miképp tud bűnös úton pénzhez jutni, hogy »jól« élhessen. Még saját ratotársa feleségét is megzsarolta egyik büntetése letölté- *e -után. Ezután ismét börtönbe ke­rült és 1850-ban, kiszabadulása után Kaposvárra tette ét székhelyét, ■sis. ami a Dénes bűnszövetkezetet terheli. Abban az időben űzték bű­nös tevékenységüket Sándor Lajos­sal, az Élelmiszerkiskereskede’nrii Vállalat 222. számú boltjának veze­tőjével, amikor a lakosság zsírellá- tésában amúgy is nehézségek vöd» taík:. a Dénes bűnszövetkezet fokoz­ta ezt azzal, hogy rendszertelenül és ésak azokba a boltokba küldte na­gyobb mennyiségben a zsírt, ahol fzelmeit folytatta. A rendszertelen zsírellátás okozott aztán nem egy fcbcm sorbanállást a vái-03 húsbolt­jai előtt. A mindéin hájjal megkent bűnöző működése alatt 165 mázsa zsírt sik­kasztott el. Az utasításoktól eltérő­en az egyes boltokba számla nélkül szállíttatta 5d a zsírt, s a kiszállítás után kapott elismervény eK alapján ő maga készítette el a számlát, amely több esetben kisebb mennyi­ségről szólt, mint amennyit a bolt átvett — A bűntárs — Sándor Lajos — Osztozkodott az ilyen »nyeresé­gen« Dénessel, ha mem is minden esetben, de ahogy a nyomozás megállapító fa, Sándor Lajos körülbelül 30 000 forir t érté • teü, ilyen »fölösen« kapott zsírt adott el a maga és Dénes zsebére Dénesinek természetesen ügyelnie keltett arra, hogy a sikkasztást tói ne fedjék. Hogy ezt megakadályoz­va, aiz adminisztrációt tervszerűen zavarossá tette, s az ellenőrzéseket mindig valami kifogással meghiúsí­totta. Amikor már nem tudott ki­térni az ellenőrzés elől, az úgyneve­zett guruló tételekkel állt elő: a vá­góhídon átvett és a húsboitok részé­re leszállított zsírt úgy számlázta, hogy a jóváírás a raktár részére tör­ténjék, Mindig tudomása volt arról, A bűnös úton szerzett pénzből az­tán könnyen telt Dénes Ödönnek a fényűző életmódra. ínyencnek, ké­jemének, minden szenvedély és él­vezet rajongójának mutatkozott be nemcsak a maga szavaival, de a ta­núk vallomásaiból, a nyomozás adataiból ás. Vajon, miből telett Dénes Ödönnek — 917 forint fize­tése mellett — két nevelt lánya el­tartására, a hatoroadik feleségétől, való kisfia 300 forint tartásdíjára — s ugyanakkor a havi 800—900 forin­tos resti -ebédszámiára. Aliból te­tett volna, mint a társadalmi tulaj­donból, az elsikkasztott zsírból. Így tudott a Csemegánihá* leg­főbbet vásárió vevője lenni, aki sújtja népünk törvénye. »Az ilyen gonosztevőktől meg kell szabadítani: a társadalmat« ... »Megérdemli a legnagyobb büntetést is a gazember« — ilyen és éhhez hasonló vélemé­nyek cserélődtek a tárgyalás nagy­számú közönsége között, amint egy­re jobban kibontakozott előttük Dé­nes Ödön jelleme és a bűnszövetke­zet óriásmérvű, a társadalmi tulaj­don elten elkövetett sikkasztása. Ki is volt ez a Dénes Ödön? Ér­demes bemutatni. ahol mint á FÜSZÉRT-fiók admi­nisztratív osztályvezetője csaknem öt esztendőn át simulékony modo­rával félrevezette a dolgozókat. A gyengekezű, tehetetlen Szabó Ist­ván fiókvezetőt sikerült a legjobban befólyásotaiia, úgyhogy a kaposvári fiók vezetése szinte az ő kezében összpontosult Persze, ő nem a fiók vezetésére pályázott, hanem arra, hogy a zsír-ügyeikben egyedül az ő szava legyen az irányadó. S ez sikerült is. Amikor látta, hogy a vezetéshez nem sokat értő, nemtörődöm és hiszékeny emberekkel van körülvé­ve — jói meggondolt terve megvaló­sításához fogott. S bárhogy taga­dott — a nyomozás és a tárgyalás folyamán napvilágra került az egész ügy. mennyi zsír van a raktárban, s azt is tudta, mennyi volt az értékesí­tés. így »kalkulációd« folytán az ő raktárkönyve mindig egyezett a köz­ponti laflctárkönyvvel. Ökölbe ssorul a kés, nem lehet gyű’ölet nélkül vezetni a tollat, amikor a Dénes bűnszövet­kezet tevékenységé'ői kell számot- adni. Hosszú időn át tervszerűen, a dolgozók bizalmával és munka­körükkel visszaélve fosztogatták a társadalmi tulajdont, a közeliátést szolgáló zsírkészletet. Dénes Ödön, a többszörösen büntetett előéletű bűnöző a FÜSZÉRT-fióknál — visszaél­ve a vezetés és ellenőrzés gyen­geségével, társai bizalmával — tovább folytatta, amit még a fel- szabadulás előtt megkezdett. De Sándor Lajost is ismerik, nem­csak azok, akik ott ültek a tárgya­láson, de azok a város külső részein lakók is, akik a háborús években hiába siránkoztak a mindig hará­csoló hajlamú Sándor hentesnek egy kis zsírért, húsért. Akitől Sán­dor Lajos hasznot várt — vagy aki előtt maga is hajbókolt — az min­dent megkapott. A harácsoló haj­lam, a pénzszomjúság, ez vitte egy úitra Sándor Lajost Dénes Ödönnel. Megpróbáltak mindketten sajnálatot kelteni maguk iránt, de kevesen voltak a tárgyalóteremben, akik a legmélyebbéin ne ítélték volna el a társadalmi tulajdon fosztogatóit, a zsírsikkasztókat. Dénes cinikussá- ga még csak olaj volt a ” tízre, hogy még jobban meggyűlölj ék a nép va­gyona fosztogatóját, a kígyómodorú ■bűnözőt, s hogy még igazságosabb­nak tartsák a Megyei Bíróság íté­letét. tízóraira és vacsorára a legfi­nomabb árukat vásárolta — 2—300 forintos áruházi számla nem is volt szokatlan nála. — A nép vagyonából utazott min­den hónapban kéjutazásra Bu­dapestre, ahol szeretőjével a szórakozóhelye­ken a legjobban fizető vendégek közé tartozott. A nép vagyonából — nem & 917 fointos fizetéséből teleti 2000 forint gyermeke nyaralására, 8000 forint arany svájci órára. Könnyen doröézolt, költekezett az elsikkasztott zsírból. Méltán moraj- lott fel a tárgyalóterem közönsége felháborodásában, amikor előtárták a bizonyítékokat Dénes Ödön fényűző élteltéről. Mese ax amerikai csomagról Nehéz volt megmagyarázni ,a fény­űző, költekező életmódot a tárgya» láson. Dénes Ödön azonban — gon» dolva, hogy leleményessége, gazdag fantáziája majd kirántja a bajból — előtárta a mesét az amerikai segély­ről. Dél-Amerikában élő rokonától kapott rendszeresen kéthavomként 5—5 ezer forintot — mondta. — Egy titokzatos ismeretlen kereste fel két évvel ezelőtt, aki miután egy ci- garettajpapírra íratta Dénes nevét — 5000 forintot csúsztatott a zsebébe, azzal, hogy azt dél-amerikai rokona küldi. Ezután ké ‘havonként min­dig más és más személy adott néki ilyen ajándék 5000 forintot, egy alá­írás ellenértékéül. Ezeknek a pén­zeknek felvételére utazott fel több­ször Budapestre is — ahogy mesél­te — s ebből a pénzből felett a köl­tekező életmódra, A »leleményes« Dénes naiv mesé­jét azonban senki sem hitte el, külö­nösen nem hitte el a bíróság, lö­szén megbizonyosodott az amerikai rokon januárban kelt leveléből, hogy Dénes semmiféle segítséget sem kaphatott tőle. Az már külön érdekessége a dolognak, hogy az amerikai segélyről — ami nyilván a börtönben találtatott ka ■— még a családnak sem szólt Dénes Ödön. Ezzel aztán a legfőbb Dónes-alíbi is mint buborék pattant szét. A sarokbassorított patkány meneküléséhez volt hasonló Dénes Ödön szökése is. Az elmúlt év ta­vaszán, amikor már olyan nagy volt a hiány, hogy Dénes Ödön is nyug­talankodni kezdett, s kezdte rosszul érezni magát — nem csoda, hiszen két vagon zsír nyomta a leikiisme- retét — idegességében saját val­lomása szerint —■ 4000 karilt szedett ibe. Amikor aztán a zsírhiányról szá­mot kellett volna adnia, amikor már semilyen kifogás sem segí­tett, s elszámolásra került a sor, Dénes Ödön mint a sarok- baszorított patkány, esztelen menekülésbe kezdett. Előbb azonban Zsel icWúsfaludna utazott kedveséhez, s onnét éjjel gyalog vágott az országúinak, hogy Szigetváron vonatra szállva, Szenit- lőrincen át Budapestre utazzon. A zsírhiányt közben felfedezték, s a Budapesti Bristolban morfiummá­morban fetrengve felfedezték a bün­tetés elől Budapestre, s ott a kábító­szer mámorába menekülő bűnözőt is. A bűnszövetkezet a börtönbe, s a nyomozás befejeztével a vádlottak padjára került. A vádlottak padján ott ült Dénes és Sándor Lajos mel­lett Szabó István, a FÜSZÉRT-fiók vezetője is, aki bűnös könnyelmű­séggel, felelőtlenségével' lehetővé tette, hogy a népünk közellótását szolgáló zsírt bűnös módon a Dénes bűnszövetkezet elsikkassza, hogy a társadalmi tulajdont ilyen nagymér­vű károsodás érje. Ax igazságos, kemény ítélet, amelyet a Megyei Bíróság a Dénes bűnszövetkezet ügyében hozott, nem­csak a társadalmi tulajdon foszto­gatóinak szolgál tanulságul, de azok­nak a vezetőknek is, akik könnyel­műségükkel, az ellenőrzés elmulasz­tásával segítik a korrupciót, a tár­sadalmi tulajdon ellen vétőket. Dé­nes Ödönt életfogytiglani Sándor Lajost 6 évi börtönbüntetésre ítélte a Megyei Bíróság. Szabó Istvánt, a FÜSZÉRT-fiók volt vezetőjét hiva­tali kötelessége és az ellenőrzés el­mulasztása miatt 10 hónapi börtön- büntetésre ítélték. Az ítélet igazságos. Tanulják meg egyszer s mindenkorra, akik a nép vagyonából, munka nélkül, bűnös módon akarnak könnyen élni, hogy társadalmunkban nem tűrjük meg őket, hogy törvényünk igazsága méltó helyükre juttatja őket. Nagy Tamás Az évi terv pontos, részleteiben való teljesítése törvény. A tervet hó­napról hónapra, dekádról dekádra teljesíteni keli. Különösen arra kell nagy gondot fordítani, hogy ez a tel­jesítés a részletterveknek megfele­lően, áz előírt időben & a tervezett gyártmányokiból valósuljon meg. Nem mindegy, hogy mit gyártunk, nem mindegy, hegy dolgozó népünk szük­De az egyenletes termelés egyben az önköltség csökkentésének, a minőség javításának is elengedhetetlen fel­tétele. Nyilvánvaló, hogy a pontosan, ütemesen végzett munka nem okoz többletkiadást. Ha nincs hóvégi haj­rá, nincs felesleges túlóra, náncs energiatöbblet, nincs annyi üres gépállás, nem romlanak úgy a szer­számok. Végül — de nem utolsó sor­ban — a nyugodtan végzett munka mindig jobb minőségű, selejtje ala­csonyabb, termelékenysége tehát na­Az ütemes termelés tehát a jó munka alapfeltétele. Ezt a döntő fon­tosságú kérdést azonban még sok üzemünkben nem ismerik fel eléggé, nem harcolnak következetesen az egyenletes termelés megvalósításá­ért. Csak a havi vagy negyedéves terv globális teljesítése fontos szá­mukra. Ha az egyik dekádat nem teljesítik? Majd behozzuk a másik­ban — mondják. Pedig a dekádofcra beütemezett anyagot vagy árut va­lahol már várják! Valahol már nagy szükség volna arra, amit még csak a következő dekádban akarnak elő­állítani, illetve elszállítani. A késedelmes szállítás azután má­sik üzemet, vállalatot is gátol a terv­teljesítésben. Sokszor tetemes kárt okoznak ezzel népgazdaságunknak. Megyénk ipara sem mentes ettől a betegségtől. Bár számtalan ígéret hangzott el az 1956-os évi terv terv­szerű teljesítésére, a munka jobb megszervezésére, az egyenletes ter­melés biztosítására, mégis egyes üze­A gazdasági vezetők feladata, hogy kellő előrelátással készített részlet­tervek alapján végezzék munkáju­kat. A műszaki vezetők biztosítsák a munkafeltételeket, a megfelelő szer­számot, a szükséges anyagot. Segít­sék a gyengébben teljesítő dolgozó­kat, tanfolyamokkal, új munkamód­szerek 'bevezetésével könnyítsék a munkát. Követeljék meg a munka- fegyelmek Hónapról hónapra való­sítsák meg a műszaki intézkedések tervét, figyeljék, mérjék állandóan a termelés alakulása*. A dekádjelenté- seknek nem az a célja, hogy űrlapo­kat töltsenek ki, jelentéseket küldje­nek róla, hanem hogy arról mint egy jelzőtábláról olvassák le az ered­ményeket, és ha komoly eltérést ta­pasztalnak, azonnal, még menet köz­ben intézkedjenek a hibák 'kijavítá­sára. A felettes szerveknek, így a Me­gyei Tanács Ipari Osztályának is na­Yadásztársaságaink segítsék A Somogy megyei Tanács VB Me­zőgazdasági Igazgatósága felhívja a vadásztársaságok figyelmét, hogy a vadak téli etetését — ha még nem kezdték volna meg — azonnal kezd­jék meg. Az etetőket hetenként leg­alább kétszer lássák el friss élelem­mel. A kemény téli időjárás erősen veszélyezteti amúgy is megfogyatko­séglétére, vagy pedig a raktárak ré­szére dolgozunk-e. De az sem mind» egy, hogy időben szállítjuk-e a fél­kész terméket, amely egy másak üzemnek az anyagát jelenti és hogy határidőre javítjuk-e meg vagy ké­szítjük el azt a gépet, amely másik üzemnek az üzemeltetését biztosítja. Az üzemek közötti jó kooperáció, gyobb, mint a kapkodó hajrá mun­kának. A rendszertelen termelés el­lensége a dolgozónak is. Hiszen amíg egyes napokon vagy akár heteken át is sétálgat, illetve éppen hogy csak tes'z-vesz valamit, más napokon és heteken át hajszolja magát, sokszor túlórázik. Árt az egészségének, de bizonytalanná teszi a keresetét is. Az ilyen munka szüli azután a mun­kafegyelem lazulását is. A dolgozó ráérő idejében cigarettázásra, trécse- lésre szokik, el-elmarad a munkáról meinkben már a január havi terv teljesítésénél is megmutatkozik ae egyenlőtlen termelés, a dekád teljesí­tések hullámzása. A Tanácsi Bánya és Építőanyagipari Egyesülés eltó de- kádteljesítése 118 százalék, a máso­dik már 145 százalék. A Vaskombinál; az első dekádot csak 71,6 százalékra teljesítette, a második dekádban már- 124,1 százalékot ért eí (Tehát majd­nem kétszer annyit, mint az első­ben!) A harmadik dekád eredménye pedig 116,8 százalék. Mit mutat ez? Tervszerűtlenséget, rendszertelen munkát. Ezt a tervszerűtlen munkát keli üzemedmknek sürgősen felszámolni,uik ' Sokkal nagyobb gondot kell fordíta­ni a beütemezett munkák elvégzésé­re, a napi és dakáderedmények pon-’ tos felmérésére. Mindehhez nagy obi»' szervezettség, magasabb színvonalú, vezetés szükséges. De szükséges a pártszervezetek fokozottabb ellenőrzi tevékenysége, segítő munkája is. gyobb figyelmei kell fordítania az ütemes termelésre. Nem elegendő az. hogy egyes vállalatait dekádértéke- lésre kötelezi ugyan, de a defcádered- mények beküldőéhez már nem ra­gaszkodik, és a beérkező dekádjelen- tésekanél sem vizsgálja az egyenlőt- Utfi termelés okát. Üzemeink vezetői, a pártszerveze­tek, szakszervezetek, az irányító szer­vek fokozottabb figyelemmel kísérjék a termelés alakulását, kövessenek el mindent, hogy iparunk termelése egyenletes, tervszerű legyen. Az 1956-os népgazdasági terv teljesítése ne hóvégi hajrákon alapuljon, ha­nem a dolgozók lelkes, élő munka- versenyén. Jó szervező munkával, a versenyszellem állandó növelésével biztosítsák az egyenletes, emelkedő színvonalú termelést, a második öt­éves terv első évének sikeres meg­valósítását. a vadállomány átteleltetését zott vadállományunkat, ezért védel­mére, átteleltetésére fokozott gondot kell fordítani. A legtöbb vadásztár­saság a téli vadetetést teljesen elha­nyagolja, pedig ez nemcsak minden vadásznak a vadszeretetbői fakadó kötelessége, hanem azt a bérleti szer­ződések is tartalmazzák és jogszabá­lyok is előírják. EBRE A HÁJÜT... Régi igazság, hogy ebre nem bíz­hatjuk a hájat, mert megeszi. Nem kevésbé igaz az, hogy az ellenségre nem bízhatjuk a nép vagyonát. A Siófoki Kordélyos Vállalat vezetői azonban úgy látszik ezt nem tud­ják ... Legalább is a tények erről beszélnek. No de ne vágjunk a dol­gok elébe. Kezdjük legalább a kö­zepén ... Azért nem az elején, mert még nem világos, hogy mivel kezdődött a dolog. Annyi azonban biztos, hogy igen eltévesztették az első lépést Ugyanis a Siófoki Kordélyos Válla­latnál ellenségre, két hutákra bízták a nép vagyonának őrzését. Az if- jabbik, Sebők Imre kulák a válla­lat raktárosa, apja, Sebők Mihály pedig az éjjeliőr. Lehet, hogy a vállalat vezetői nem ismerik ezt a két jómadarat. Ez elég baj. Ezért hát röviden bemutatjuk őket. Sebők Mihály és fia, Sebők Imre Torvaj községben több mint 30 hold földön gazdálkodtak. De csak addig, amíg akadt, aki dolgozzon nekik és helyettük egy köcsög aludttejért, s amíg törvényszegésért körmükre nem koppintottak. 1951 nyarán az­tán egy éjszaka megszöktek a fahi- luból pereputtyostul, tárva-nyitva hagyva ajtót, kaput. Mint később kiderült, azért hagyták ott olyan könnyen a házai, mert Bálatanújhe- lyen örököltek egy másikat. Azzal számoltak, hogy Siófokon majd nem ismerik őket és mint »becsü­letes dolgozókat« tekintik. Nemhiá­ba volt leventeoktató az if jobbik, az öregebb pedig régi ravasz kulák: alattomosan beférkőztek a Kordé­lyos Vállalathoz. Ez az eset több éberségre kell hogy intse a Kordé­lyos Vállalat vezetőit és a többi il­letékes szervet is. Reméljük, talál­nak majd becsületes dolgozókat a két osztályellenség helyett azokra a munkahelyekre. Ha mégsem, akkor kérjék az illetékesek segítségét és azok majd •keresnek... Ne bízzuk az ellenségre a nép va­gyonának őrzését, mert ez azt jelen­ti, mintha ebre bíznánk a hájat. „Róla lehetne mintáxni a becsületesség sxobrát.. 165 máxsa xsír elsikkasxtása Fényüxő életmód, kéjutaxások — a nép vagyonából a rendszeres tervteljesítés alapja: egyenletes, ütemes termelés. Minden dekád tervét teljesíteni kell Nem alapozhatjuk az 1956-os terv teljesítését a hóvégi hajrákra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom