Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

4 SOMOGYI yf.P1.4P Csütörtök, 1956 .január xZ. 5Káry Qános kalandjai A „TISZTA« HATÁRBAN Emígy keidé Háry: — A minap kint jártam kicsit körülnézni a téli határban. Egy szóig úgy igaz, ahogy elmesélem, nem láttam még ilyet se földön, se égen. Sok helyen jártam ám, s tépvén Nagyatádon azt hittem, szememre rászállott az álom. Pedig nem álom volt, igaz volt, valóság, levágták egy szálig ott a szárat, torzsát. A furfangos diák szörnyet prüsszente rá, de Háry ö beszédét tovább is folytató. Tiszta volt a határ, egy szál gazt se leltem, kukoricaszárt ott hiába kerestem. Prüsszentett a diák. persze, ő is járt ott, s nem azt, amit Háry, 6 egész mást látott. De a mi Hárynk csak folytató meséjét, s dicsérte Nagyatád tanácsát és népét. Csokonyavisontán egy olyan tanácsot találtam, amilyent még senki sem látott. Ott minden munkával végezlek időre, , a tanácselnök a pontosságuk őre. Meg is mozgatta ő valamennyi gazdát, s ott künn a határban még nyomuk se hagyták. Prüsszentett a diák, hogy majd beleszakadt, ilyen határra ő eddig bíz nem>, akadt. Háry tán álmodott, mikor ezt így látta, s behúnyt szemmel járt a szártól dús határba. Barcson, Vesén, Gigén — így folytatja Háry — Kukoricaszárt egy szálat sem találni. Közbeszól a diák: hiszen magam láttam, ott zörög még a szír szerte a határban. Kaposfő és Taszár — sorolhatnám tovább, Aszalót és Csurgót, Göllét és Attálát. Olyan község ez mind, sehol sincsen párjuk, a legtarkabarkább szártól a határuk. Régen lehetett ez — legyint erre Háry — nincs már ott egy szál se, megnézheti bárki. Párszáz hold lehet csak, hogyha mégis akad, s ilyen nagy határban ennyi kintmaradhat. Alig venni észre, magam se figyeltem, »globálisan« néztem, nem ily kicsinyesen. De ahol levágták — szól a diák halkan — otthagyták a tövet félméter magasan. Emígy kényelmesen felét lecsapdosták, és beteg derekuk meg se hajlították. Bőviben vannak a gazdák a silónak — kezdi újra Háry — s ne feledjem szómat; csupán egyet mondok, nem fecsegek sokat, népi láttam még sehol tisztább határokat. A furfangos diák egy szörnyet, prüsszentett, mert bizonyos: Háry ennyit rég füllentett. " i — nt ­»HÍREK* I Várható időjárás csü­törtökön estig: Változó felhőzet, több helyen eső. Mérsékelt szél, enyhe idő. I Várható legmagasabb nap- _ pali hőmérséklet csü­anuár | 12 3 F.rnő törtökön: északon 1—4, j délen 4—7 fok között. A fűtés alapjául szolgáló 5várható középhőmérséklet 0—plusz 4 í 'ok között. tvfoiduló 100 évvel ezelőtt, 1856. január 12-én irháit meg Ludevit Stur szlovák költő és J nyelvész. ® S P O RT _® I I Megyei Pártbizottság felhívása Somogy sportolóihoz, sportbarátaihoz \7öo\ művelődjünk, hol szórakozzunk^* Csiky Gergely fztnház: Kacsóh — Hel­gái: János vitéz. Este 7 órakor. Vörös- ?marty-bérlet. Meayei Könyvi--11»': Könyvkölcsönzés és ^olvasótermi szolgálat 13—19 óráig. w Rippl-Rónai Muzeum: Kaposvár város ^történeti, ősrégészeti, somogyi pász'or- )művészeti, palóc nénművészeti kiállítás. TTIT-klub: Klubdélután. Megyei Tanács kisterme: »Ápoljuk ? nyelvünket« címmel a nyelvművelés /időszerű kérdéseiről tart előadást Papp jAntal gimnáziumi tanár. Kultúrotthonok: Textilművek: Szülők ^főiskolája. Pedagógiai előadás. ÉDOSZ: ÍKlubdélután. Könyvkölcsönzés és olva: jsőtérmi szolgálat. Illyés Gyula-kultúrott- jhon: Könyvkölcsönzés és olvasótermi ^szolgálat. Barcsi Móricz Zsigmond Járási Kul­túrotthon: »Gyógyítható-e a rák?« cím­eméi ismeretterjesztő előadás. Előadó: )dr Fodor Tamás szülészeti főorvos. Mozik: Vörös Csillag: Zsongó meló­diák. Johann Strauss »Denevér« című »operettje után készült színes német 5 film. KIOSZ Béke-mozi: 11 — 12-én 5, 7 9 Jórakor: Senki nem tud semmit. (983) Vidéki mozik műsora ^Siófok: Első szó 14—15 .»Csurgó: Gróf Monte Christo I. 14 —18 -Balatonboglár: Senki nem tud semmit £ 14 — ir> JBárcs: Mühlenberqi ördöq 14 — 15 Jlengyeltóti: Különös ismertetőjel 14—15 5Marcali: özönvíz előtt (16 éven felülieknek) 14—15 iTab: Fekete ház 14—15 slgal: Naqy kísértés 14—15 ^Nagyatád: Bátorsáq iskolája 14—15 — Korszerű cukrászda nyílik ja­nuár 15-én Böhönyén. — »Olvasó ifjúságot« címmel' ifjú­sági estet rendeznek január 20-án Barcson,. Előadó: Vértes György, a kuiltúrház igazgatója. MÉLTÓ OTTHONRA LELT A KULTÚRA KUTASON IS WOLTAKÉPPEN mór régebb ’ óta van kultúrház Kutason. Több mint egy éve, hogy a falu kö­zepén roskadozó egyik ósdi épületet megkapták a kutasiak kultúrház cél­jaira. A község népe ennek is örült. Bármennyire is régi volt jó'volt; tet­szett, mert mégis csak kultúrház volt. Társadalmi munkával átalakí­tották úgy, ahogy lehetett. A nagy­terem egyik végébe vetítőfülkét, a másikba kezdetleges színpadot épí­tettek. Amikor elkészültek, örömük­ben — ahogy mondták ■— hétfalura szóló avatóünnepséget csaptak. Örö­mükbe azonban hamarosan üröm ve­gyült. Az épület ugyanis módfelett régi volt. Eleinte csak vékonyan szi­várgott be az eső a roskatag tetőze­ten. Később már minden résen szin­te patakként folyt be a víz. Hamar megunták a kútasiak ezt az állapotot.' Egyre többen és gyak­rabban vetették fel a kultúrház új­jáépítésének gondolatát. Mindenek­előtt építkezési anyagra volt szük­ség. Amikor a kutasiak először meg­hallották, hogy az átépítéshez ötven­ezer forintra lenne szükség, bizony kissé megrettentek. Hogyisne, hisz nagyon sok pénz az. De a ‘kutasiak keményebbkötésűek annál, semhogy lemondjanak elhatározásukról. A kultúrház átépítését pedig nagyon a fejükbe vették. Nem is csoda: híres népi együttesük nem azért próbál szüntelen, hogy műsorukat csak a szomszédos községekben mutassák be. Az otthoniakat is szórakoztatni akarják. Meg mozihelyiségre is szük­ségük van. A fiatalok hálózni is sze­retnének. S a táncoslábú ifjak nem fémek meg akármilyen kis helyen. Erre a célra nagy terem kell. CV.EK A KÍVÁNSÁGOK ösztö- nözték rnindannyiukat, közü­lük is leginkább a községi pártbi­zottság csúcstitkárát: Kiss József elv- társat, a mindig szorgoskodó Piecskó Gyulát, a községi DISZ-titkárt s a Fekete-családot: a kultúrház-:igazga­tó Fékét énét és férjét. Fekete Ka­miit. Községi tanácstól a járási ta­nácsig, járási tanácstól a megyei ta­nács illetékes szerveiig mindenütt megfordultak kérésükkel. Ha vissza­utasították őket az egyik helyen, a másik fórumhoz fordultak. Jártak szüntelenül, esüggedés nélkül á pénz után, míg fáradságukat végre siker koronázta: kaptak pénzt, s megkez­dődhetett az építkezés. Amit tudtak, társadalmi munkával végezték el. Piecskó Gyula a községi DISZ-titkár például asztalos. Szaktudását az épít­kezés szolgálatába állította. A mun­kából a falu apraja-nagyja kivette részét. Dolgoztak a pedagógusok is a Fekete-családdal az élükön. Segí­tettek az úttörők, közreműködtek a DISZ-fiatalok. És végre elérkezett a nagy nap: január 8, a kultúrházavató ünnepség napja. Az avatóünnepély két részből állt: az első déltájt zajlott le. Ekkor ad­ták át rendeltetésének az épületet. Az ünnepség díszelnökségében he­lyet foglaltak a községi pártbizott­ság és a járási tanács képviselői, a falu termelőszövetkezeteinek elnö­kei, a Kutas! Állami Gazdaság igaz­gatója, a községi tanács titkára. Nagyszerűen sikerült az ünnepség. A részvevők száméra feledhetetlenné vált minden mozzanata. A járási tanács népművelési cso­portvezetője, Ferenczfi Sándor adta át a ikultúrházat. A kultúrházért Fe­kete Kamiimé, a kultúrház igazgatója mondott köszönetét. Egyben megkö­szönte az állam támogatását, a kuta­siak önzetlen munkáját. Az ünnepsé­get az úttörő-kórus műsora zárta be. Az avatóünnepély második része az esti órákban zajlott le. A nagy­terem zsúfolásig megtelt érdeklődők­kel. A közönség körében egyre-más- ra hangzottak el a tetszés megnyilat­kozásai. A pillantások örömmel simo­gatták az új vetítőfülkét, a hófehér falakat, a vadonatúj színpadi füg­gönyt, s a hatalmas, korszerű szín­padot. Honfi István elvtárs, a Megyei Tanács Népművelési Osztályának ve­zetője meleghangú szavakkal kö­szöntötte a kutasiakat ünnepük al­kalmával. Sok sikert kívánt a kuta- siaknak. A NÉPI EGYÜTTES két számá val is hatalmas sikert ara­tott. Először Móricz Zsigmondi Tej című színművét mutatták be. A Leánykérés című népi játékuk taps­vihart váltott ki a nézőkből. Megér­demelten arattak sikert kidolgozott színvonalas népi játékukkal, amely helyi gyűjtésű táncokból, népdalok­ból állt. A műsort bál követte. Ku­tas fiataljai, de az idősebb korosztály számos tagja is hajnalig ropta a tán­cot. Szántó István Könyvespolc Urban Ernő: Pirkadás (Szépirodal­mi). »Apámnak s azoknak a szovjet és -magyar elvtársaknak, akiknek a személyében 1945 tavaszán először találkoztam a párttal« — olvashat­juk az ajánlást Urbán Ernő a na­pokban megjelent könyvében, a Pir- kadásban. S valóban, ez a mű épo- sza a pártnak, a kezdet leghősiesebb harcainak. A felrobbantott Rába-híd mellett fejszével a kezében pillant­juk meg először Biczó Andrást, a regény főhősét, amint a hídépítők 2000 főnyi tömege közepette a ma­gányról panaszkodik. S amikor eb búcsúzunk tőle, a földosztás után, már megtalálja a helyét a kétségek a bizonytalanság és az önvád terhe alól. A regény elevenen, érdekesen, hitelesen mondja el annak a néhány napnak a történetét, atmely a' két tör­ténelemformáló pillanat: a felsza­badulás és a földosztás között pereg le. Kitűnően idézi fel az író a nagy korszak forró hangulatát, lélegzetel­állító iramát, izgalmas, érdekes epi­zódokban világítja meg a párt első nagy csatáit és sok szeretettel, gyen­géd humorral formálja meg a csata hőseit. * * * Fekete István: Lutra (Ifjúsági). Kedves Elvtársak! A közelmúltban napvilágot látott a Magyar Olimpiai Bizottság felhívása a magyar sporttársadalomhoz. Ez a felhívás kérő szóval fordult a ma­gyar sporttársadalomhoz, hogy ki-ki erejéhez mérten nyújtson anyagi tá­mogatást sportolóink olimpiai külde­téséhez. A felhívás élénk visszhangra talált. A magyar sporttársadalom már most, az olimpiai év kezdetén élénk érdek­lődéssel kíséri a Helsinkiben dicsősé­gesen szerepelt magyar sportolók ké­szülődéseit az idei olimpiára. A Hel­sinkiben szerzett „16 aranyérem kö­telez. S hiába választ el bennünket sok-sokezer kilométer Ausztrália fő­városától, az idei olimpia színhelyé­től, a magyar sportközvélemény azt követeli, hogy minden esélyes sport­versenyzőnk ott legyen az idei olim­piai viadalokon. Pártunk, kormányunk a kapitalista országokban el nem képzelhető ha­talmas arányú segítséget nyújt spor­tolóink olimipai küldetéséhez. A téli olimpián való részvétel, a svédorszá­gi olimpiai lovasversenyeken való szereplés és a nyári olimpiai játéko­kon tekint' íves számú versenyzővel“ való felvonulásunk azonban igen ha­talmas anyagi áldozatot követel. Eb­ből az áldozatból sokan szívesen vál­lalnak részt. Ki-ki tehetségéhez mér­ten. a maqa forintjaival is örömmel járul hozzá, hegy sportolóink zavar­talanul készülhessenek a nagy világ­versenyre. hogy minden arra érdeme­sült sportolónk eljusson a gyári olimpiai játékokra, ahol meg kell vé­denünk a 16 aranyérem további tu­lajdonjogát. Somogyi sportemberek! A Magyar Dolgozok Pártja Somogy megyei Párt-végrehajtóbizottsága szintén ké­réssel fordul hozzátok. Azt kérjük, hogy a városok és falvak lakói, a sport igaz barátai csatlakozzanak eh­hez a felhíváshoz. Bizonyítsák be sportszeretetüket úgy. mint azt a K. Kinizsi Sport Kör tette, amikor a fel­hívás megjelenése után azonnal táv­iratban jelentette be, hogy ötezer fo­rintot biztosít az olimpai költségek­hez. Vagy kövessétek a Kaposvári Labdarúgó Játékvezetők Tanácsának példáját, melynek tagjai azt vállalták, hogy személyenként 2 —2 labdarúgó bajnoki mérkőzés játékvezetői díjét az olimpiai hozzájárulásra ajánlják fel. Már most, az olimpiai gyűjtés első napjaiban szép cső orba lehetne köt­ni a somogyi sportemberek sportsze- retetének megnyilatkozásait. Kövessé­tek ezeket a példákat. Ki-ki tehetsé­géhez mérten, jó szívvel járuljon hoz­zá anyagiakkal is sportolóink olimpiai küldetéséhez. Azt szeretnénk, ha' So­mogy megye sportbarátai legalább öt olimpiai versenyző küldetését bizto­sítanák. Spcrtfcarátaink! A jó szívvel adott anyagi támogatásaitokkal segítsétek a magyar sportolók ügyét. Tegyétek le­hetővé, hogy Melbourne-ben még di­csőségesebben ragyogjon a magyar sport fénye, mint 1952-ben Helsinki­ben. Az MDP Somogy megyei Párt-végrehajtóbizottsága * * * (Felhívjuk a spert barátainak fi­gyelmét, hogy a Magyar Olimpiai Bi­zottság lapunkon keresztül is' tudtára adja majd a sport valamennyi barát­jának az olimpiai gyűjtés módját. An­nakidején közölni fogjuk azt a csekk­számlaszámot, amelyre az olimpiai hozzájárulást be lehet fizetni. Már­most felhívjuk a figyelmet, -hogy az Olimpiai Bizottság semmiféle egyéni külön gyűjtést nem rendez, s óva int mindenkit, hogy esetleg a gyűjtés­sel szélhámoskodók áldozata legyen. Lapunkban rendszeresen közöljük a Somogy megyei gyűjtés eredményeit, és szívesen adunk helyt minden ez­zel kapcsolatos véleménynek. Szerk.) Az 1955. évi megyei labdarúgóbajnokság .6 Nagyatádi Kinizsi Lutra, a magányos, öreg vidra ka­landos élete, alkalmat ad az írónak, hogy a folyók, tavak, nádasok ál latvilágának, irodalmi — és termé­szettudományosán is hiteles — írásával gyönyörködtesse az olvasót A kalandokban bővelkedő állattörté net során a halászok, vadászok éle tével is megismerkedünk. Hatvány Lajos: így élt Petőfi. II. kötet (Akadémia). A magyar iroda lomtörténet kiemelkedő eseménye Hatvány Lajos most megjelent így élt Petőfi című munkájának második kötete. A szerző ebben a kötetben Petőfi életét 1841-től 1844-i.g kísért nyomon a kortársak eredeti vissza­emlékezésein, feljegyzésein s számos kortörténelmi dokumentumon ke­resztül. Ezek az írások beszámolnak Petőfi pápai diákéveiről, katonásko­dásáról, vándorszínész-életéről, pesti szerkesztői tevékenységéről, ellensé­geiről és jóbarátairól. Az évtizede­ken át gyűjtött hatalmas anyag aka­démiai kiadását számos eddig isme­retlen képes és írásos dokumentum élénkíti, s ezek még teljesebbé te­szik az olvasók előtt halhatatlan köl­tőnk életét és alakját. Hogy mit jelent egy gyengekezű sport­köri vezetőség, azt a nagyatádiak pél­dája ékesen- bizonyítja. 1954-ben a nagyatádi csapat amolyan szétzüllőfél- ben volt, s kishíja, hogy a nagymúltú együtles el nem búcsúzott a megyei I. osztálytól. 1955 tavaszán merőben meg­változott a helyzet. A Nagyatádi Kon­zervgyárra felépülő csapat élére új ve­zetők kerültek: Vojkovics István elnök, Horváth Miklós szakosztályvezető és a többiek. Az ő munkájuk nyomán egy­kettőre új életre kelt a nagyatádi lab­darúgás. Az új vezetők — igen helye­sen — legelőször is felszámolták azt az anyagiaskodó gondolkozásmódot, amely korábban uralkodott, s amely a Csapat szétzülléséhez vezetett. Munká­juk eredménye hamarosan megmutatko­zott. Kialakult a Nagyatádi Kinizsi lab­darúgócsapata, melyben az öreqek mellett szóhoz jutott néhány tehetr séqes fiatal- is, s a nagyatádi együttes -már a tavaszi idényben bebizonyította, hogy komo­lyan kell vele számolni. Számos szép győzelem jelezte, hogy feljövőben van a nagyatádi csapat. S az atádi együttes méltó ellenfele volt a legjobbaknak is. A Kinizsi pl. kénytelen volt döntetlen­nel megelégedni Nagyatádon. Az őszi idényben már jobban hullámzott a csa­pat teljesítménye. A siófokiak legyőzé­se, a Kinizsi II. ellen elért szép győze­lem, majd a Dózsa kéivállra fektetése azt je­lezte, hoqy megvan a képesség a csapatban, Hogy az idegenben tartott mérkőzése­ken az atádiak nem nyújtották azt, amit valójában tudnak, az is azt bizo­nyította, hogy a csapatnak nem volt kellő tapasztalata. No és még valamit: azt, hogy a jó erőkből álló nagyatádi gárdának is csak játékos-edzője volt: Blcsáki személyében. A játékos-edzőt Il­letően már korábbi beszámolónkban el­mondtuk véleményünket. Nagyatádon is hasonló volt a helyzet. Ha Bicsáki nem kényszerült volna játszani a csapatban, minden bizonnyal nagyobb hasznára lett volna sportkörének. A csapat gerince adva volt: Horváth, Szabó, Dénes, Tátrai, Tálas, Simon, Frá- nyó. Fridrich, Kanizsai, Bicsáki, Sér- di II. Mellettük még szóhoz jutottak: Bujtás, Tungli, Vucskics, Kovács, Sár- di I., Pozvai, Köves és Farkas. A kiál­lítás sorsára egy nagyatádi játékos ke­rült: Bujtás. akit tavasszal a Siófok el­leni mérkőzésen küldött le a pályáról a játékvezető. Még egy fegyelmezetlenség akadt, amely elhomályosítja a nagyatádiak 1955. éyi sikeresnek mondható szereplésé­nek fényét. Az őszi idényben Nagyatádon sorrake- rült Balatoriboglár elleni mérkőzésre gondolunk. Emlékezetes, hogy ez a ta­lálkozó a befejezés előtt két perccel fel beszakadt. Mégpedig azért mert egy visszavont gól miatt a nézők tettlege­sen bántalmazták a partjelzőt. Ez volt a múlt évi három pályabotrány egyike. Külön szerencséjük az atádiaknak, hogy nem került sor , pályabetiltásra. Három játékosuk azonban eltiltással fe lelt a bogiári mérkőzésen történtekért s ennek következménye lett. hogy Bar­cson a Traktor csapatától vereséget szenvedett a nagyatádi együttes. A csapatteljesítmény, bár hullámzó' volt, mégis jónak mondható. Az ered­ményesség annak tudható be, hogy igen Jó volt a nagyatádi csapat vé­delme, s támadósora is elég qólké- pesnek bizonyult. Két veszélyes góllövő is akadt a csa­társorban. Kanizsai, aki 19 gólt rúgott, továbbá Bicsáki, aki . 12 gól szerzője volt. Utánuk Frányó és Sárdi követke­zik a góllövőlistán. Az egyéni teljesítmények alapján Dé- nesé az elsőség. Ez a kitűnő iabdarúgó- 20 mérkőzésen játszott, s 15 ízben ne­ve ott szerepelt a jók között. Nem egy­szer a mezőny legjobbja volt. Kanizsai, Bicsáki és Horváth szintén főerősséget voltak a csapatnak. Az ő játéktudásuk talán kiemelkedik a többiek közül, de a rajtuk kívül szóhoz jutott labdarúgók is csaknem kivétel nélkül mind tehet­séges, jó játékosok. Külön ki kell emel­ni Kövest, a fiatal kapuvédőt, aki a sé­rült Horváth helyét foglalta' el. s rög­tön a mezőny legjobb játékát nyújtotta. Még a forduló válogatottjába is beke­rült. Igen tehetségesnek ígérkezik a fiatal Vucskics is. Nagyatádon . elégedettek csapatuk 1955. évi szereplésével. És méltán. A bajnoki táblázat alsó régiójából az él­mezőnybe feltörni nem kis feladat. A nagyatádiak azonban nem váratlan fel­törésnek tartják az 1955. évben elért eredményt, hanem azt 1956-ban is rneg akarják őrizni. i Rajtuk áll, hogy ez így is legyen . .. Új vezetők a K. Szpartakusz élén A Kisipari Szövetkezetek sportolni akaró dolgozóit a K. Szpartakusz csa­pata tömöríti magába. Hogy milyen élénk érdeklődést tanúsítanak kisiparo­saink a sport iránt, arra jellemző volt a közelmúltban megtartott vezetőségvá­lasztó taggyűlésük. Nemcsak szépszám- ban jelentek meg a sport barátai, hogy meghallgassák Angyal István elnöki be­számolóját; hanem a hozzászólásokban is bebizonyították a sportköri tagok, hogy szívügyük a sport, a K. Szpar­takusz eddiginél sikeresebb szereplése. Kitűnt a beszámolóból, hogy' a legered­ményesebb munkát a tekézők végezték. Jól működött a sakk-szakosztály is. s a Szpartakusz sakkozója: László a me­gyei bajnokságon is megállta helyét. A labdarúgócsapat mérsékelt sikerrel sze­repelt. Az Igen alapos elnöki beszámolót és a hozzászólásokat az új vezetőség meg­választása követte, melyen a tagság az arra legrátermettebb tagokat választot­ta még az elnökség soraiba. A sportkör- elnöke ismét Angyal István lett. Megkezdte edzéseit a K. Kinizsi , A K. Kinizsi NB Il-es labdarúgócsa­pata január 8-án Szeder István edző Irányításával megkezdte edzéseit. Az edzéseken már részt vett a leszerelt Zsoldos László és Pálfalvai, valamint a Bp. Kinizsitől' átadott Dérfalvi is. E já­tékosok már Kaposvárott dolgoznak. LEGÚJABB! Munkatársunk kérdést intézett Hegyi Gyuila elVtárshoz, hogy mikorra várható döntés az átigazolások ügyében. — E héten megszületik a döntés — hangzott az OTSB-elnök válasza. Balatonparton nagyobb területtel, lak­ható villát bérelnék. 300 négyszögöltől megfelel. Évi bérlet fejében 120—160 kg-os hízót adnék. Leveleket február 1-ig kérek. Szili. Ita, Dinnyeberki, hsz. 9., Baranya megye. (637) Egy darab mangalicahízó eladó. Hu­nyadi János u. 44. (638) Általános gépészmérnök elhelyezked- ne. Cim, a Kiadóban. (639) Hetes község Legeltetési Bizottsága február 1-re pásztort keres. (986) Dolgozó szülök gyermekének gondo­zását vállalom. Cím: Állami Hirdetőben. (987) Eladó nagyobb, új, világosbarna asz­tal, alsó asztallal, nagy fiókkal. Beloi­annisz u. 31- délután. ______________(641) SOM OGYI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Horváth Jánai Felelős kiadó: Tóth István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Latinka S. u. 7. Tel.: 15-11. Kiadóhivatali tel.: 15-16. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Nyomdáért felel: Hidas Jánoa

Next

/
Oldalképek
Tartalom