Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
Vasárnap, 1956. január 8. SOMOGYI NÉPLAP 1 A munkaverseny élenjárói A Textilművek ügyes- tezű fcnónője Kende Gyöngyi, Kende Piroskának, a jó munkájáról ország szerte híres fonónőnek a húga. Gyöngyi is már hosszú hónapok ótai , kiválóan1 teljesíti tervét. Decemberben átlagosain 105 százalékot teljesített. Az új esztendő első napjaiban 107,1 volt az eredménye. Munkájával és magatartásával kiérdemelte, hogy DlSZ-veze- tőségi tagnak válasszák. V ■'Miméi Bíró Ferencnét a Kaposvári Textilművekbem a gyűrűsfomó legjobb dolgozói egyikeként emlegetik. December havi átlagteljesítménye 105 százalék volt. Január- ban pedig még nem adta 107 százaléknál lejjebb. „£sÁiisz&iti, Itoqg fLéfiliadiepegiifiknek liíuégej katonája leszek!“ Magasra emelt fejjel, büszkén állnak fiatal katonáink. Ajkukról mesz- szire hangzik az eskü szava. Szavaik nyomán , feltárul a magyar katona dicsőséges múltja, az a harc, amelyet esküik betartásáért folytattak. ☆ Végvári vitézeink halált megvető { bátorsággal védték hazánkat, oltal- . mázták Európa népeit a török hódi- í toktól. Sokszor éhesen, rongyosan f harcoltak, de ha kellett, még az éle- s tűket is feláldozták forrón szeretett j hazájukért. Amikor egy végvári vi- í téz előtt felolvasták a hadiszabálvo- 5 kát és törvényeket, ő a következőkkel válaszolt: Azok a fiatal harcosok, akik néhány hónappal ezelőtt cserélték fel szerszámukat a győzelmes fegyverrel, katonai szolgálatuk legjelentősebb állomásához érkeztek. A csapatzászló, a becsület és a hősiesség jelképe előtt ma teszik le a katonai esküt. Nagy pillanatok ezek. Népünk büszkeségének, erős, nagy néphadseregünknek most válnak teljes értékű katonáivá. Az eskü kemény, de magasztos feladat elé állítja az ifjú harcosokat. Feladatul tűzi ki országépítő, dolgos népünk békés alkotómunkájának biztosítását, védelmét. A katonai eskü kötelezi honvédeinket, hogy harckészültségükkel, katonai tudásukkal, s ha kell, vérük hullatásával is szolgálják a dolgozó népet. E nagy feladat bátor, ttalpig férfit kíván. S honvédeink boldogan, örömteli szívvel vállalják, hogy feladatukat legjobb tudásuk szerint oldják meg. E nagy napon azt kérjük néphadseregünk ifjú harcosaitól, hogy igaz hazafihoz méltóan, becsülettel teljesítsék kötelességüket. "Az, amit én nekem, elő olvastak, és eszemen lévén jól megértettem, arra esküszöm, hogy azt igazán, erősen és híven mag akarom tartani és véghezvinni«. Alig múlt el a török veszedelem, a magyar népnek újból fegyvert kellett fognia a Habsburg gyarmatosítókkal szemben. Rákóczi Ferenc zászlajára ezren és tízezren esküditek hűséget a következő szavaikkal: »Esküszöm, hogy én fejedelem Rákóczi Ferenc urunknak... a magyar nemzet igaz ügyének felszabadításában vérem kiontá- sáig s holtomig igaz híve leszek ...« ☆ «... Kötelezem magamat, hogy szolgálati időm tartalma alatt bárhová is rendel a Tanácsköztársaság védelmének és a proletárdiktatúra diadalának érdeke, mint a forradalmi Interna- cionálé vörös katonája,- feladataimat halált megvető, rettenthetetlen bátorsággal teljesítem«. ☆ Amikor pedig népünket áruló vezetői beletaszították a Szovjetunió ellen indított bűnös háborúba, a magyar nép legjobb fiai és lányai harcoltak, segítették a Vörös Hadsereg felszabadító harcát. Partizánjaink esküje így hangzott: "Én. aki szabad elhatározásomból önként léptem be a Magyar Szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért ... E cél elérése érdekében kész vagyok a harccal járó minden viszontagságot és veszélyt fegyelmezetten vállalni és ha kell, életemet is feláldozni...« "Én, a dolgozó magyar nép fia,.. « hangzik az eskü katonáink ajkán. Harcosaink büszkén emlékeznek vissza szabadságharcos elődeinkre, hőseinkre, és megfogadják, hogy példájuk nyomán azt a harcot, amelyért ők annyi vért. sőt életüket áldozták, győzelemre viszik. POTó LÁSZLÓ forgácsoló a Vas- és Fémipari Kombirí át egyik legkiválóbb dolgozója. Példamutató magatartásával, jó munkamódszerével kiemelkedik dolgozó társai köztit Hosszú évek óta selejtmentes munkát végez. DÁNIEL OSZKÁR öntödei dolgozó is dicséretet érdemel. Decemberben 172 százalék volt az átlagteljesítménye. Nevét mindig a munkaverseny élenjárói között olvashatjuk. Keze alól sohasem kerül ki selejt. 1848, a magyar szabadságharc dicsőséges, ragyogó ünnepe. Népünk ezrei sorakoztak fel a szabadságharc zászlaja alá, hogy a forradalom vívmányait, eredményeit megvédje. A 48-as honvédek így esküdtek: »Esküszöm, Magyarországnak, Magyarország Alkotmányának hűséget, esküszöm, hogy az ország Alkotmányát, s annak törvényes és jogszerű függetlenségét életemmel és véremmel megvédeni kész vagyok, nemzeti zászlóimat soha el nem hagyom«. & 1919. március 21. A történelem folyamán először kerül a nép kezébe a hatalom. Amikor a Magyar Tanács- köztársaság a haza védelméért fegy- verbeszólítja a magyar népet, ezrek és tízezrek jelentkeztek a proletár- forradalom zászlaja alá, írták alá a »Kötelezőt-«. <3K3göK§o§oH^<a§aKSlosöP3ia!kíK§eÉk^ ESKÜSZÖM... Kezem fegyveremen, Szemem távolba néz. Otthon, család anyám. Rátok vigyázok én. Látom, dolgos kezek. Vetnek építenek. Népem békét akar. Boldog, szép életet. Amerre csak nézek, Pezsdül, forr az élet, Nő és erősödik Drága Hazám, népem. En is építettem, De úgy kívánta hazám, IÁ Fegyvert fogjak érted: Otthon, család, anyám. Drága szabad Hazám, Most katona vagyok. Érted élek, de ha keli, Esküszöm, meghalok. A l as• és Műszaki KTSZ „hűtőházában“ Óriási műhely. Jéghideg tapintású fémtestek. A csiszológépek kereke ventilátorként hajtja a hideg szelet. A szó, a mosoly az ajkakra fagy. A lehelet füstszerven száll beszéd közben a fogak közül. Nem, nem a hűtőházban vagyunk hartem a Vas- és Műszaki KTSZ gyerekkocsigyártó részlegének csiszoló műhelyében, ahol egy műszak alatt is két műszakban kénytelenek doh gozni a munkások, mert míg az egyik fele dolgozik, a másik a melegebb helyiségben tartalékol egy kis meleget a kályhánál. Talán nincs szén? — Az van, mert az irodában és a többi műhelyben kellemes a meleg. Talán nincs, aki rakjon a tűzre? — Ö, dehogy, azt a kis fáradságot mindenki megtenné. Akkor talán nincs kályha? — De van, ott a sarokban egy miniatűr kályhácska, amely nem egy 14x6 méteres helyiséget, de még egy éléskamrát se tudna bemelegíteni. így gondoskodnak a Vas- és Műszaki KTSZ-ben a dolgozók egészségéről, így biztosítják a jó munkakörülményeket, és így segítik elő a többtermelést. P. E. Víztorony épül a jutái Úttörő TSZ-ben A jutái Úttörő Termélőszövetke- zetfcen miután minden, vetőmagot előkészítettek a tavaszi vetésre, jelentős építkezésekhez láttak hozzá. Víztornyot építenek és modern be- rsntíeaéseket \ié*tesítenek y?0 méte-' rés szarvasmarha- és 37 méteres lóistállójukban. A két istállóba és a 23 méteres sertésólba is bevezetik .& villanyt és a vizet. "1 956. Megkezdődött az új év. Terviismeirtető értekezlet van a Mélyfúró Vállalatnál. Az igazgató szavai mögül előcsillan egy nagy vállalat fejlődésének távlata. Számok hada sorakozik fel. A jó több, mint a rossz. Az üzem december 19- ne teljesítette éves tervét, bár önköltségét túllépte. Még egy sereg adat következik. Bizonyít és vádol — helyesen: Mert ilyenkor mindenki számvetést készít: egyén, és kollektíva egyaránt. És mennél mélyebben szántja fel valaki a múlt év hibáit, annál termékenyebb lesz az új esztendő, annál kevesebb lazaság, pazarlás, rossz módszer kerül1 át megbújva 1956-ra. A szántás azonban itt nagyon sekély, túlságosan kapkodó és néha nem is mindig a legjobb talajon történik. A beszámolónak vége van. Csak a párt titkár elvtárs szólt hozzá. Oldalt nézek az ismerős munkás- arcckra. Sándor elvtárs, kiváló munkás, fúrós, Szabó Jenő szántón kiváló munkás motorszerelő és sósán mások ülnek még itt olajos overallókban, maguk élé nézve némán. Cséplő, Mészáros, Jenei főfú- vómesterek — szótlanul! Közömbös, egykedvű, mindenki. (Miért? Miért nem beszélnek? ... A másodpercek égetőn., fájón telnek... Csend van. Üres, néma csend... A munkásokat talán nem érdekli az 1956-os terv? A feladatok, melyeket nekik kell megoldaniuk? Nem érdekli okét országunk jövőjének általuk épített darabkája? A saját sorsuk, mely örömmel kapcsolódik a felszabadu- ás óta vállalatuk sorsához?... De igen! Hogyne érdekelné! Hisz mindennapi becsületes munkával bizonyítják be. És most mégis mindegyik szófián. Csend van. Miért ez a némaság? Most. amikor zajos vitának, forró hangulatnak kellene ennie?! Nem érezni a lelkes akaratot ... Csak Valami passzív, zárkózott, langyos meleget. Végre kinyitják az ajtót, kitódul a tömeg, s él oszlik a fagyott földű udvaron. A százalékok mögött í"krák múlva ás a csend okát ke' " resiem. Szeretném megfogni, megfojtani, térdre kényszeríteni. Ülök szobámban és kinézek ablakomon. Nézem a fehér zuzmarafész- kekkel megrakott fákat. Hideg van. Közben a napi jelentések között kotorászok. Száraz, hivatalos adatok bukkannak elő. És egy név: Szakács József fúrómester. Megkísérlem a százalékok mögött megtalálni az embert. Nézem teljesítményeit: 1954. január 176, február 198, március 195, április 162, július 196 százalék. Kiváló dolgozó cím. oklevél... 1955: június 102, július 103, -szeptember 88, október 97, november 109, december 105 százalék... Álljunk csak meg! Mi történt ezzel az emberrel? Mi történt, <hcgy egy év alatt 50 százalékkal zuhant a teljesítménye? Megyek az üzemvezetőjéhez. Készségei magyaráz: — A... -a Szakács Jóska!... bizony egyre lejjebb megy. Hogy mi van vele? Magam sem tudom. Nincs kedve, elhagyja magát. Munkalehetőségei? Azok egyformák. Tavaly bizony Sánloson 22 nap alatt kitűnő kutat fúrt. Zarany, a Kaposvári Vízművek két kútja dir csért munkáját. De most? ... Gépeivel sem törődik annyit. Bár nem rossz f úrómester ... Hm! Másik elvtárshoz megyek tovább érdeklődni. Fölényes kézle- gyintéssei fogad. — Szakács Jóska? •.. részeges, iszákos, züllött fickó... — legyint újra a kezével, mintegy kifejezve: mit törődöm vele, hagyjam a fenébe. Ez az ember semmit sem érdemel. Megyek a párttitkár elvtárshoz. Komoly arccal fogad. — Hát tudja, elvtárs, én szeretem ezt az embert. Valami tagjélöltfeivéteü kérelme is volt, de Sárbogárdról olyan véleményt adták... iszákos, züllött, bár ezt nem hiszem... de nem forszíroz- tom tovább a dolgot. A Városi Pártlássuk meg az embert bizottság ás mit szólna? Pedig kár érte! Igen. Kár érte. Ez a szó megkap és kutatok tovább. A geológus nyilatkozik: Nagyon jó fúrómester. Egyetlen, aki szakköriyveket is olvas. Szeretné továbbképezni magát. Hogy most rosszabbul dolgozik? Ez még nem. minden, még mindig tűi van a 103 százalékával a... — A szakadékon, ugy-e? — akarom mondani, de nem teszem. Visz- szamegyek szobámba és gondolkozom Szakács Józsefről. Eszembe jut első és egyben utolsó beszélgetésünk ... lYTyár volt és vasárnap, lázban ’ égtünk a tervért. Kilátogattam Zaranyba, ahol fúrt. Egyedül volt, már a munka utolján, hát leültünk az út szélén és beszélgettünk. Elnéztem vékony, száraz kezét, furcsa állású szemét, kócos, lenszínű haját. Szerénysége igazán jelentéktelenné tette a felületes szemlélő előtt, és én akkor úgy néztem, mint olyan embert, aki még sokra viszi, akiben ha akarat lenne, nagyon komoly szakemberré válhatna. — Te, Jóska J— szóltam hozzá — lesz itt elegendő víz? — Máris megvan — válaszolt — jelentheted bent, hogy teljesítettem vállalásomat. — Akkor most szép pénzt is kapsz, ugy-e? Mit veszel? — Én? Semmit! Elmegyek a városba és berúgok. — Hogyan??? ... — vetett bennem bukfencet a felelet. — Úgy, ügy, mit csodálkozol? Berúgok és kész. Aztán megint túlteljesítek és újra berúgok. — Miért? Ez őrültség! — Te mit csinálnál, a »kutyaistenit-« ... Nincs senkim, csak a kutyám. Dolgozom és dolgozom meg dolgozom. Télien itt hálok ebben a bódéban, fázom, nyáron melegeim van. Mint a kutyámnak. — Hát nem jársz te sehová? A DlSZ^be, a fiatalok közé, kultúr» házba, vagy egy jó moziba, színházba ... nem olvasol'? ... — Nekem ezt még senki nem mondta. Senki nem kérdezte. Csak a tervet meg a tervet. Hát én, azt túlteljesítem. Az erdőből ekkor- kilépett egy fiatal pár és kart karba öltve szépein sétáltak a város fedé. A lány ruháját az enyhe nyári szél feszesre1 sodorta formás alakja köré. Ránéztem Jóskára. — Miért nem nősülsz meg? — Tudod, én nem ismerek olyan nőket. Magamhoz hasonlót nem akarok. Nem járok én sehová, csak legföljebb a kocsmába. Meg a szemem miatt se szeretnének. így hát csak vagyok, maradok magamba. — Igen. Hát dolgozz csak tovább derekasan... Elbúcsúztunk. Azóta ritkán találkozunk, akkor is pár pecre. De minden találkozásnál valami hiányérzetem támad, valami, amit csak most értettem meg ... Czakács József 30 éves, kiváló ^ fúrómester. Teljesítménye 102 százalék. De ki tudja, rövid idő múlva nem 90, 80, 70 lesz-e? Aztán jön a fegyelmi, az elbocsátás. Jönnek a rossz barátok, még több ital. Vándormunkás lesz — és aztán? Hallgatom az 1956-os tervismertető értekezlet beszámolóját. »Mi mindent megtettünk, mi teljesítettük a vállalati tervet...« — s a gazdasági vezetőle örüínek, megelégedettek. Csak egy szék hiányzik, egy hely, amely üresen, csendben vádol és felelős- ségrevon. Kiket és miért? A vállalat vezetőit a dolgozókkal mint emberekkel való foglalkozás elmulasztása miatt. Mert ha a százalékok mögött meglátnák az embert is, most nem volna szinte kriptái némaság a íervismertetőn, hanem büszke fogadkozásoktól, bátor kezdeményezésektől visszhangoznának a falak .. . Szüts István
