Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-09 / 289. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1S55. december 9. ENSZ-TAGSAGUNK ÜGYE : ♦ Az ENSZ különleges politikai bi- j zettsága csütörtökön megkezdte a ♦ V» t tagfelvételi vitát. Az új tagok felvé. tejének rendezése a világszervezett idei ülésszakának minden bizony- t nyal egyik legfontosabb feladata. Nemcsak azért, mert az ENSZ-tag- ságra jogosan igényt tartó egész sor ország régi kérésének teljesítéséről van szó, hanem azért is, mert a fel­vételét kérő 18 ország bebocsátása» jelentős lépés volna az ENSZ hatha- J tós tevékenységének egyik alapvető | felíéte’e: az egyetemesség megterem-{ tése felé. 1 Az ENSZ megalakulása óta most* először, a világszervezet tizedik, ju-t hilárü ülésszakán nyílt rá reális le-| hetőség, hogy a megenyhült nemzet-! közi légkörben végre felvegyék ♦ azoknak az országoknak jó részét,» amelyek megfelelnek az ENSZ alap-t okmányában leszögezett elveknek, j A Szovjetunió képviselője a tag-» felvételi vita elején leszögezte: »A| Szovjetunió teljes egészében támo-i gatja mind a 18 állam kivétel né!-1 küli ENSZ-felvéttelét indítványozó * Javaslatot. A Szovjetunió e kérdés­ben abból indul ki, hogy a nemzet­közi béke és biztonság megóvására létesült ENSZ-nek politikai és tár­sadalmi rendszerétől függetlenül mindem olyan á'larn íag:a lehet amely megfelel az alapokmány kö­vetelményeinek.« Az Egyesült Államok egyes veze­tő köreinek azonban nincs ínyére az, hogy a népi demokratikus országok a szabad politika! és gazdasági fej­lődés útjára léptek. Ezek a körök igyekeznek meggátolni a 18 állam együttes felvételét. Az obstrukció módszerében nagy változatosság volt tapasztalható. Kezdetben kétségbe­vonták áltálában a, népi demokráciák békeszerető politikáját, maid Albá­nia ellen hangoztattak kifogásokat, végül már csak arról beszéltek, hogy a Mongol Népköztársaság »nem felel meg« az ENSZ-tagság követelményeinek Amikor nyilván­valóvá vált egyfelől ezeknek az állí­tásoknak a tarthatatlansága, másfe­lől pedig az, hogy a. nemzetközi köz­vélemény és az ENSZ tagállamainak nagy többsége elítéli ezeket a mes­terkedéseket, Washington háttérbe Vonult és megjelent a színen — Taj­pej. Az ENSZ-ben Kína he'yét jog­ellenesen bitorló kuomintangista küld üt ki jelenítette: »megvétózza« a Mongol jNépkeztársaság felvéte­lét. Amerika mosta kezét, sőt odáig ment »a látszat megóvásában«, hogy felszólította Csang Kaj-seket, ne fo­lyamodjék a vétóhoz .. A nemzetközi közvélemény, s első­sorban a felvételüket sürgető orszá­gok közvéleménye, s így a magyar közvélemény is, e méltatlan manő­verek láttán joggal háborodik fel, s joggal követeli: szerezzen végre- valahára az ENSZ érvényt saiát alapokmánya szellemének, oldja meg kedvezően a tagfelvétel régen megérett kérdését. A nemzetközi köz­vélemény úgy látja, hogy ehhez minden feltétel megvan, A magyar nép elítéli azokat a mesterkedéseket, amelyek igyekez­nek zárva tartani az ENSZ kapuit a 18 ország előtt. »Tárják ki előttünk ezeket a kapukat — az ENSZ-ben a helyünk!« — ez a magyar közvéle­mény követelése. Hazánk békeszere­tő politikát folytat. A magyar kor­mány külpolitikája a nemzetközi együttműködés kiterjesztésére és mindazokhoz az országokhoz fűződő kereskedelmi és kulturális kapcsola­tainak megszilárdítására irányul, amelyek fejleszteni kívánják ve­lünk folytatott együttműködésüket. A magyar nép minden erőfeszítését a békés alkotó munkára összponto­sítja A mi sajtónkban. a mi parla­mentünkben, a mi közéletünkben nem hallatszanak olyan hangok, amelyek háború kirobbantására tö­rekednek, amelyek hidegháborús po­litikát követelnek. A mi nénünk büszkén hivatkozik demokratikus vívmányaira, függetlenségére, béke- védő politikájára. Készek vagyunk vállalni az ENSZ-alapokmány elő­írta kötelezettségeket, és szabadsá­gunk tíz éve alatt bebizonyítottuk: képesek is vagyunk teljesítésükre. Ami népi demokratikus rendszerün­ket illeti, félreérthetetlenül leszögez­zük: az új tagok felvételi kérelmé­nek tárgyalásakor ez nem képezheti vita, tárgyát. Mint a szovjet delegá­tus a tagfelvételi vita során hangsú­lyozta: aki a népi demokratikus országok felvétele elleni »érvként« politikai és társadalmi rendszerüket hozza fel — az beavatkozik ezeknek az országoknak a belügyeibe. A Magyarországgal kötött béke- szerződés világosan utal arra, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Fran­ciaország, a, Szovjetunió és az ENSZ több más tagja kötelezettséget vál­lal felvételi kérelmünk támogatásá­ra, Jogos kívánságunk, hogy vala­mennyi érdekelt hatalom teljesítse e kötelezettségét. A béke törvényének évfordulóján ltja Erenburg, a nagy szovjet író mondotta a varsói békevilág­kongresszuson, megrázó beszédében: »A szó segítséget nyútjhat az embernek, hogy hőssé váljék. Nemes cselekedetre késztethet, szere tetet ültethet el szívében — de a szó lealacsonyíthatja az embert. Elbolondíthatja, elhallgattathatja lelkiismeretét, aljas dolgokra indíthatja...« Erenburg a béke szavára és a háború szavára gondolt ekkor. A népek hangjára, amely békét követel és az ellenség hangjára, amely uszít, rombol — elhallgattathatja az emberek lelkiismeretét. öt évvel ezelőtt hozott az országgyűlés iervényt arra, hogy a mi országunkban ne beszéljen senki a háború nyelvén. Idézzük a tör­vényt: »A népek békéje ellen irányuló bűntettet követ el, aki szóban, írásban, sajtó, rádió, jilm útján, vagy bármilyen más módon háború­ra uszít, egyébként háborús propagandát fejt ki, vagy a háboríts propagandát előmozdítja... ... A Magyar Népköztársaság országgyűlése elhatározta, hogy a béke védelmében a törvény szigorával sújt le a háborús propaganda terjesztőire és mindazokra, akik a népek békéjét veszélyeztetik ...« Állásfoglalás ez a törvény, az ország vezetőinek és egész né­pünknek állásfoglalása a béke ügyében. Ut, amelyet azóta és a jövő­ben is biztosam, járunk, szilárd elhatározás, amelytől nem tértünk és nem térünk el egyetlen pillanatba sem. Mindez, amit e törvény beiktatása óta tettünk — bizonyítéka ennek. Munkánk: építő mim­ika. Törekvésünk, célunk: a szocializmus felépítése a békés fejlődés útján. Soha, egyetlen pillanatig sem akartuk ezt másképpen — öt év távlatából ezer bizonyíték alap jay állíthatjuk ezt. S most, amikor a törvény megszületésének ötödik évfordulóját ünnepeljük, a béke védelméért folyó további harcok ígéretével tesz- szük ezt. E harcban erőt ad a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. A Szovjetunióval és a világ valamennyi békeszerető emberével együtt haladunk, hogy e törvény — az egész világ törvénye legyen. ÉRDEKESSÉGEK innen — onnan. Haldokló emberek újjáélesztése A szovjet orvostudomány határozottan tagadja a »csodálatos gyógyulás­ról« szóló különböző változatokat, amelyeket a vallásos nezetek hívei terjesz­tenek. Míg a vallás azt hirdeti: az emberi nyavalyákat tétlenül kell szemlélni és isten kegyelmére, illetve valamilyen sooara« kell várni — az orvostudo­mány a betegségek elleni hatékony küzdelem szükségességét, a betegség meg­előzésének lehetőségét és jelentőseget hangsúlyozza. A szovjet tudósok olyan bonyolult problémák megoldásán is dolgoznak már, mint például a szervezet újjáélesztésének kérdésén — ami vallásos felfogás szerint »istenkáromlás«. Persze itt szó sincs semminemű »káromlásról«, viszont ha az »újjaelesztes« problémáját végleg megoldják, óriási jelentősége lesz. V. A. Nyegovszkil pro­fesszor és más szovjet tudósok máris kidolgoztak egy módszert az embert szervezet újjáélesztésére, amelynek lényégé nyomás alatt végrehajtott verő­eres vérátömlesztés. Ezzel a módszerrel, amelyet az úgynevezett terminana- pot (a »terminállapot« fogalma a naiaoklás különböző szakaszait foglalja ma­gában: az agóniát, amikor a szív az utolsókat veri és a klinikai halait, ami­kor a szívverés már megszűnt) tanulmányozásánál szerzett felismerések alapján dolgoztak ki, B42 embert mein ettek meg az eleinek. Ezek az emberek a haldoklás különböző szakaszaiban voltak. Mi ez, ha nem az orvostudomány erejének bizonysága? ÁREMELÉS Szovjet filmek SVÉDORSZÁGBAN sikere Kanadában A svéd kormány el- Ottawa egyek legna- határozta egész sor gyobb filmszínházában élelmiszer árának je- mutatták be a Romeo típusú lentős emelését. A vaj és Julia című színes csikart ZAJTALANUL KÖZLEKEDŐ VILLAMOS Moszkvában »RVZ«_ új viláamo&ko- próbálnak kár Az ENSZ különleges politikai bizottsága elfogadta a 18 ország felvételéről szóló kanadai javaslatot kilogrammonként 80 szovjet balettfilmet, Ezek sok mindenben őrével, a sajt 10 őré- amely hatalmas sikert különböznek a régebbi vei, a tejfel literenként aratott. gyártmányú kocsiktól. 10 őrével, a tej 6 őré- Más kanadai váró- A kerekeken különle- vel, a bús kilogramm- sok filmszínházaiban a ges gumiburkolat van, ja átlagosan 32 őrével, Szkander bég című amely biztositja a zaj- a burgonyáé 2 őrével, szovjet—albán főmet tálán közlekedést. A a tojás darabja 16 őré- és má,s szovjet filmé- kocsikat kiváló szellő­vel drágul. Ez az ár- két vetítenek. Mentre- zőberendezéssel látták emelés évente körülibe- alban hat héten ke- el, a kocsik ‘belseje dűl 200 millió svéd ko- resztül nagy sikerrel pedig télen meleg to­roméba kerül a .lakos- játszatták A balett vegővel fűthető. Egy igyönigylszemeái című ilyen kocsi 120 szovjet filmet. Ságnak. További ha­sonló intézkedésiek is vannak kilátásban New York (MTI). Híirügyinöksés. és rádiójelentések szerint az ENSZ különleges politikai bizottsága szer­dán elfogadta a kanadai küldöttség határozati javaslatát, amely felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy vegye fon­tolóra a 18 ország (köztük Magyar- ország és négy másik népi demokra­tikus ország) egyidejű felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A kanadai határozati javaslat mellett tí? ikü’dött szavazott, ei’.cme 2 szava­zatot adtak le (a csangkajsekáista Kí­na és Kuba), míg 5 ország küldött­sége (Belgium, Franciaország, az Egyesült Államok, Görögország és Izrael) tartózkodott a szavazástól N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Burmából visszatért Indiába N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrus­csov hatnapos bunmaii tartózkodás után december 7-ón visszatért Indiá­ba. A repülőgép Assaniszolba, a Da- imodair folyó völgyébe, az új Imdiá egyik ipari központjába szállította a vendégeket. Az assanszbld repülőtéren N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot ün­nepélyesen fogadták. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a repülőtérről gépkocsin Csittaradzsamba ment. Itt van az ország legnagyobb áBami mozdonygyára, és nem messze tőle a Damodar völgyének egyik legna­gyobb duzzasztógátja, a Bajakar fo­lyón épülő Maithon gát. Kamcsatkai szalamandrák honosodnak meg Prága környékén PÉKÜZEM _ ÜVEGBŐL mély szállítására kalmas. sze­aä­MENNYIT GYALOGOL EGY HÁZIASSZONY A prágai élelmiszer­gyártó gépek kutató intézetének dolgozói A Berliner Zeitung A Prága környéki Smichovon üvegből november 27-i számá- szuhdolii herpetológiai épített péküzemet léte- ban olvastuk: egy rá- éllomás tulajdonosa, sítottek. A peküzem érő statisztikus kászá- Zdemék Vogel 117 rit- inkább teboratóriu- mította, hegy egy kán előforduló kam- mákhoz hasonlít, mint négyéves gyermek ma- csatkai szalamandrát régebbi elődeihez. Eb- ponta átlag 4,8 kilomé- kapott a Szovjetunió- ben az üzemben a kü- tent futkároz; egy tit- foól meghonosításra és lönféle péksütemények kámő naponta körü-1- nyugati tudósokhoz szinte emberi kéz érin- belül 11.2 kilométert, való továbbításra. A tése nélkül készülnek, egy betegápoló nővér sokat utazott csehszlo- A sütemények elkészí- 21,8 (kltoméiért,, egy vák tudós eredeti fog- tése zárt edényekben háziasszony pedig ház- lalkozása szerkesztő, és üvegcsövekben tör- tartásában — a bevá- csaik szabad idejét ténik, ami a leglökéle- sárlást nem számítva szenteli a kutatómumr- tesebb tisztaságot biz- — 24 kilométert gya- kának. tosítja. logoi. Megjelent az flnyig- és Adatszolgáltatás rőtemben száma Az új szám a többi között köz’i A. esi: A burzsoá ideológia eűllená harc Korjagim: A technikai haladás és a a n^pj Kínéban című írását, vala- munkatermelékenység emelkedése, . , _ , ,, , „ , Ered Oelssner: A szocializmus alap- mmt a B«szamo‘ü « vezetosegvaíasz- jaimak megteremtése a Német De- tó taggyűlések a páirtalapszorveze- mokratikus Köztársaságban, Aj Sze- tekben című cikket. Véget kell vetni a kalózok garázdálkodásának írta: D. Kuznyecov, a Tuapsze tartályhajó első tisztje jVl EHEZ NAPOK vannak mögöt- tünk, amelyeket a csamgkaj- sekisták fogságában töltöttünk. Ha­zánkba visszatérve ismét élvezhetjük a boldog életet, amelyet megszakított a 13 hónapos tajvani rabság. Gondo­lataink minduntalan visszatérnek azokra a szörnyűségekre, amelyeket átéltünk, hiszen a csangkajsekisták tc’jrtáilyhájónk legénységének 20 tag­ját még a mai napig is erőszakkal visszatartják. Mindegyikünk tudja, milyen szörnyű sors jut osztályré­szül társainknak... A múlt esztendő májusában kelle­mes, meleg napon futattunk ki az odesszai kikötőből. Szokásos keres­kedelmi utuhkra indultunk. Több­ezer tonna petróleumot szállítottunk a Kínai Népköztársaságba. Június 23-án éjjel a nyílt tenge­ren Tajvantól 125 mérföMnyire dél­re, nemzetközi vizeken a hajózás sza­badságának legdurvább megsértésé­vel csangkajsekista hadihajók tar­tóztatták fel bennünket. Hajónkat Tajvan egyik kikötőjébe vitték. Et­től kezdve életünk elviselhetetlen volt. Ellenállásunk azonban egy pil­lanatra sem tört meg, sört egyre erő­södött. Hivatalos nyilatkozatban kö­veteltük hajónk és magunk szabad­ságát. A nyilatkozat egyik példányát a csangkajsekista Íróságoknak, a másikat pedig a francia konzulnak küldöttük meg. Követeléseink meg­erősítéseként éhségsztrájkba kezd­tünk. Embereink éheztek és szenved­tek, de nem vesztették el szellemi frisseségüket. Énekeltünk, tréfálkoz­tunk. I.gy teltek, múltak a napok, s az éhségsztrájkot nem hagytuk abba. Az ötödik nap csangkajsekista csendőrök rontottak ránk. Magukkal akarták cipelni a kapitányt, de nem tehették, mert testünkkel védtük meg. Követelték, hogy hagyjuk el a hajót. — A hajóról sehová mem megyünk! — válaszoltuk. Minden emberünkre négy-öt csendőr rohant rá. így nagy nehezen erőszakkal letuszkoltak bennünket a hajóról. A legénységet három elkü­lönített csoportban kínzókamrákba zárták. A kuomiintanigisiák meg akarták törni erőnket. Arra szeret­tek volna kényszeríteni bennünket, hogy nyilatkozatot írjunk alá, mely­ben kijelentjük: nem kívánunk visz- szatémá a Szovjetunióba. Erőszakkal, zsarolással és provokációkkal akar­ták kikényszeríteni, hogy eláruljuk hazánkat. Az első napokban kegyet­lenül megverték Pavlenko matrózt, Karpov gépészt és legénységünk több tagját. A kínvallatások, azonban min­dig eredménytelenül végződitek. Ek­kor magánzónkéba helyeztek vala­mennyiünket. Kijelentették, hogy megkezdődött a harmadak világhábo­rú és a tartályhajó legénységének tagjait hadifoglyoknak tekintik. AZ EGYIK KIHALLGATÁS so- r» rán azt mondták: már csak én vagyok Tajvan szigetén, társaim va­lamennyien Amerikába utaztak. — A kapitányuk egy amerikai nőt vett feleségül, most saját nyaralója, autó­ba éís sok pénze van — mondta ne­kem a .kuomintangésta ezredes. Később megtudtam, hogy kapitá­nyunk ekkor a tűző napon szenve­dett egy alumínium kamrában ... — Ugyanilyen boldog sors vár magára — folytatta az ezredes — csak alá kell írnia ezt a nyilatkoza­tot... A szovjet tengerészek minding visz- szautasították ezeket az aljas aján­latokat. Az őrizetünkre vezényelt csendőrök meggyőződhettek arról, hogy a halálos veszedelemben forgó szovjet emberelőnek mindennél drá­gább hazájuk és népük. Állandóan hazánkra gondoltunk. Szívünkkel és gondolatainkkal min­dig otthon jártunk. Megemlékeztünk Lenin születésének 85. évfordulójá­ról és megünnepeltük május elsejét is. Határtalan hazaszeretetünk és hi« .tünk, hogy a szovjet nép nem hagy bajban .bennünket, erősítette, fokozta erőnket és elszántságunkat. Nehéz lenne kifejezni azt a boldogságot, amit akikor éreztünk, amikor január- tan a tajpehi francia konzulon ke­resztül élelmiszerküldemőnyt kap tűnik a szovjet kormánytól. Ebből megtudtuk, hogy odahaza gondolnak ránk és harcolnak kiszabadulásun­kért. Ez ismét erőt öntött belénk. ^ hatnék fel arra, milyen hő­siesen és szilárdan álltak helyt a szovjet tengerészek. Hadd emeljek ki néhányat közülük. Volt közöttünk egy nő is: Olga Panova, a büfésünk. A nem túl egészséges Panova meg sem rezzent i?:z ellenség előtt. Velünk együtt részt vett az éhségsztrájkban, noha előze­tesen őt ás alaposan megkínozták. Olgát egy ízben kihallgatásra cipel­ték, ahonnan nem tért vissza. Három teljes napig volt magánzárkában. Alig lehetett ráismerni utána. Harci ereje azonban nem tört meg. A kuo- mingtamgistáik féltek a fegyvertelen szovjet asszonytól. Szüntelenül há­rem-négy állig felfegyverzett csend­őr őrizte. Olga Panova azonban így is erősebbnek bizonyult ellenségei­nél és ő győzött. A nagyerejű, törhetetlen akaratú Pjotr Voronov valósággal megszédí­tette a csiangkajsekástákat. Majd minden kihallgatása azzal végződött, hogy a csendőrök rászegezték fegy­verüket és a tiszt magából kikelve, eszelősen rikoltozott: »agyonlöve- tern!« — Csak lövessen — válaszolt a szovjet tengerész —, de papírjaikat mégsem írom alá ... A megdühödött csangkajsekisták az őrültek közé zártáik Voronovot. Több mint öt hónapig tartották ott. »Voltak olyan pillanatok. — emléke­zett később Pjotr —, amikor azt hit­tem, hogy valóban megőrülök« ... A csangkajsekisták azonban mégsem érték el céljukat. Menkulov, a kapitány helyettese attól a perctől kezdve, hogy fogság­ba kényszerítették, hosszú hónapokon keresztül semmit sem tudott a hajó­ról és legénységéről. — A hajó már régen elment, ma­gát itthagyták — hazudták neki a csangkajsekisták. Ettől kezdve nap mint nap különböző provokátorok keresték fel. Ezek oroszoknak, vagy a helyi »társadalmi étót« képviselői­nek adták tki magukat. Mindenáron rá akarták venni, hogy e1árulja ha­záját. Határozott tiltakozásunk ered­ményeként kilenc hónap múlva, Merkulovot Virtalij Andrejevics Ka­lin yin cellájába helyezték. — Mer- kutov borzalmasan nézett ki —mon­dotta később VAtalij Andrejevics. Meg kell jegyezni, hogy még itt, a kuomingtamgisták rablótanyáján is akadtak olyan emberek, akik barát­sággal közeledtek felénk. Ismeretlen barátaink titokban kenyeret, cukrot juttattak nekünk és segítettek, hogy kapcsolatot teremtsünk Merkulowal és hírt adjunk neki magunkról. A hosszú rabság alatt több tár­sunk megbetegedett. Petrovmak, a hajószakácsnak megbénult a jobb- fete. Magam 20 kilót fogytam. Leg­fiatalabb társunk, a 17 esztendős Kolja Fjodorov valósággal megőszült. Július 22-én hosszú rabságunk alatt először jelentek meg könnyek szemünkben. De ezek az öröm köny- nyei voltak. Kihirdették, hogy haza­engednek bennünket. A szovjet kor­mány követelésére, a szovjet nép és az egész haladó emberiség tiltakozá­sának hatására kiszabadultunk a csangkajsekista kínzókamnákból. K imondhatatlanul boldo­gok vagyunk, de még mindig nem lehetünk nyugodtak. 20 társunk ■még mindig a tajvani fogságban sínylődik. A .tajvani vizeket ellenőr­ző amerikaiak támogatásával a csangkajsekisták tovább folytatják gaztetteiket. Akinek drága a béke és a népek biztonsága, az nem hányhat szemet, efölött. Véget keli vetni a kalózok garázdálkodásának!

Next

/
Oldalképek
Tartalom