Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! '«AP 0$M^ Újra itthon Néhány ellesett pere ipari tanulóink életéből Többet várunk a mi színészeinktől A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 287. szám. AKA 50 FlLLtU Szerda, 1955. december 7. • Ne csaí( utasítgatásokat gvárlson a Tabi Járási Tanács, iiuiui hanem ellenőrizze is a kukoricaszár betakarítására kiadott rendelkezések végrehajtását E hó közepén érkezik Kaposvárra az „atomvonat66 Tegnap a tabi járás határát szemléltük meg, s bizony még igen sok lábonálló kukoricaszárat találtunk itt. Kíváncsiak voltunk, vajon a járási tanács milyen in­tézkedést tett, hogy a járás min­den községében, tsz-ében kihasz­nálják a jó idő, minden percét a kukoricaszár gyors betakarítására. Ez iránt érdeklődtünk a járási ta­nácsnál. r Bosnyák László elvtárs, járási tanácselnökhelyettes felsorolta •—- amit mi is megállapítottunk —, hogy Bábonymegyeren, Gamáson, Zicsen van még a legtöbb be­takarításra váró kukoricaszár. Elmondta, hogy már többször ad­tak utasítást a községi tanácsok­nak, hogy a mezőgazdasági állan­dó-bizottságok és a mezőőrök be­vonásával serkentsék a gazdákat a kukoricaszár vágására. Ma pe­dig a községi tanácselnököknek újból felhívják figyelmüket a ku- koricaszárvágás meggyorsítására. Arról azonban Bosnyák elvtárs nem tudott számot adni, hogy utasításukat miként hajtják vég­re a községekben, hogy egyáltalán tesznek-e valamit a mezőgazdasá­gi állandó-bizottságok. Ez is azt igazolja, hogy a járási tanács nem igen ellen­őrzi saját rendelkezéseinek végrehajtását sem. Pedig nyilván többre mennének, ha az utasítások végrehajtását el­lenőriznék, és a hanyag vezetőket felelősségre vonnák. Ideje lesz er­re a módszerre áttérniük, hogy megyénknek ne kelljen szégyen­keznie a tabi járásban sok helyen még kint zörgő, betakarítatlan ku­koricaszár miatt. Melyik siófoki középparaszt dicsekedhet olyan jövedelemmel, mint az Új Barázda T8Z tagjai? December 3-án tartotta zárszámadó közgyűlését a siófoki Uj Barázda Ter­meuoezövetkezet. A szorgalmas, jól szervezett munká, az állam messze­menő gondoskodása meghozta gyü­mölcsét. Már hírt adtunk arról, hogy egy-egy munkaegység 64,04 forintot ér .a tsz-ben. Ez az eredmény maga­san felülmúlja az egyéni gazdáikét, s kézzelfogható bizonyítéka a közös gazdálkodás fölényének. Mert ugyan melyik siófoki középparaszt dicse­kedhet olyan jövedelemmel, mint pl. Vörös József vagy László János tsz- tag? Ez a tudat erősíti a nagyüzemi gaz­dálkodás győzelmébe vetett hitében a tsz kertészetében dolgozó Balogh Mihályt is, aki 434 munkaegysége után 18 511 forintot, 1316 kg búzát, 324 kg rozsot, 343 kg árpát, 1916 kg burgonyát, 160 liter bort, 4 kg szap­pant és egyéb osztalékot kapott. I .ászló János csak május óta tagja a szövetkezetnek. 422 munkaegysége után 17 886 forintot, 1271 kg búzát, 313 kg rozsot, 331 kg árpát, 1855 kg burgonyát s más egyebet kapott. Lendvai Pálné, aki csak augusztus ótá könyvelője a tsz-nek, 147 mun­kaegysége után 6788 forint kész­pénzt, 443 kg búzát stb. kapott. Előb­bi munkahelyén jövedelme meg sem közelítette a mostanit. Siófoki egyénileg dolgozó parasz­tok! Semmi akadálya annak, hogy ti is így éljetek. Vér benneteket a szö­vetkezet! Az Országos Béke tanács, a Társadalom- és Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat és a Magyar Államvasutak politikai főosztálya két vonatkocsiban a tóm kiállítást rendezett be. A kiállítás megnyitó ünnepsé­gén megjelent és beszédet mondott Rónai Sándor élvtárs, az országgyű­lés elnöke. Miután a megnyitó ünnepség részvevői megtekintették a ki­állítást, az -atomvonat« a Nyugati-pályaudvarról elindult országos kőr­útjára. Első állomáshelye Eger volt. Itt a vasútállomáson két napig tar­tózkodott, majd az ózdi pályaudvaron állt meg. Egynapi tartózkodás után az ózdi vasgyár udvarián töltött egy napot. Innen a kazincbarcikai Nagyobb éberséget a beadást szabotálni akaró kulákok ellen! Jután az utóbbi időben siránkozá­sáról vált hírhedtté a 36 holdas Len­gyel Ká’mán kfuliák. Ha beadási kö­telezettségének teljesítését feövetel- ihék tőle, arra hivatkozott, hogy-nem termett«. Sajnos a helyi tanács egy- ideig hitelt adott a kulák ravasz sá- phozásának. 500 kg hízottsertés- és 275 kg vágómarhabeadása gyülemlett így össze. . A járási begyűjtési hivatal veze­tőd azonban nem ültek fel a kúrák­nak. Megfigyelték, hogy Lengyel ku­lák milyen ravaszsággal csapja be a helyi szerveket. Ugyanis nem tartot­ta otthon kukoricáját, hanem estén­ként, amikor a földjéről hazafelé hajtott, a kocsiján mindig vitt vala­mit. Ez nem volt más, mint ajbeadá« elől e’dugdosott kukorica. így spekulált a kulák: -nem tartom ott­hon a terményt, így a begyűjtőkkel el tudom hitetni, hogy nem termett«. Kukoricájának másik részét pedig a fia padlásán tárolta a kulák. Innen hordta haza esténként az abrakot. A járási begyűjtési hivatal dolgo­zói leleplezték a kulékot. Kiderült, hogy 30 mázsa csöves kukoricája van elrejtve. Természetesen a begyűjtési dolgozók nem engedték, hogy a ku­lák továbbra is becsapja az á’l-aimot, s a kukoricát és 10 mázsa burgonyát elszállíttatták az állami begyűjtő- helyre. Gondoskodni ke’! arról is, hogy a küiláknak elmenjen a kedve a jövőben a dolgozók becsapásától. Ebből ás látszik: a kifiák minden­áron igyeksz'k szabotálni a törvénye­ket. A tanácsoknak, állami . szer­veinknek éberen kell őrködniük azon, hogy a kulákok pontosan be­tartsák a nép államának törvényeit. Az éves begyűjtési versenyben a fonyódi és a tabi járás mutat példát Vegyenek róluk példát lemaradt járásaink Mái csak három hét van hátra az esztendőből, amikor lejár az ál­lam iránti kötelezettségek teljesí­tésének végső határideje. A jó gazda ilyenkor átvizsgálja beadá­si könyvét és nyugodt lelkiisme- rettel állapítja meg: nincsen ben­ne kiegyenlítetlen tétel. Ez a hó­nap a jövő évre való felkészülés időszaka is. Vajon elmondhatjuk-e, hogy megyénk valamennyi dolgozó pa­rasztja tiszta lelkiismerettel, „tiszta lappal“ várja az új eszten­dőt? Bizony ezzel nem dicseked­hetünk. Kukoricából december 3-ig 90 százalékát adtuk be annak a mennyiségnek, amennyi ál­lamunknak jár­A csurgói járás pl. mindössze 76,6 százalékra teljesítette begyűjtési tervét. Pedig világos, hogy a be nem gyűjtött kukoricából nem lesz több zsír, több hús. A burgo- Az éves begyűjtési versenybe Járás: Sertés Vágóm. 1. fonyódi 102,5 105,4 2. tabi 91,2 96,5 3. siófoki 95,6 96,2 4. kaposvári 87,2 90,2 5. nagyatádi 91,6 97,3 6. marcali 90,5 100,1 7. barcsi 81,1 95,5 8. csurgói 88,1 102,7 nyabegyűjtési terv telejesitésé'ből akkora mennyiség hiányzik, amely 7l0 család egész évi bur­gonyaszükségletét biztosítaná. A december 5-i állapothoz viszonyít­va vágómarhából még 4. hízott­sertésből 10 százalék hiányzik a terv teljesítéséből. Nagy a lemara­dás a. baromfi- és a borbeadás teljesítésénél. A Megyei Begyűjtési Hivatal értékelése szerint a borbeadásban a járások sorrendje: 1. barcsi 82.5, 2. marcali 77,3, 3. fonyódi 68.6, 4. siófoki 53,1, 5. kaposvári 7,4 százalékkal. A csurgói, nagyatádi, tabi járásban november 27-ig még meg sem kezdték a borbe­gyűjtést. A baromfibeadásban élenjár a fonyódi járás 89, 2. a siófoki 83,1, 3. a tabi 80,8 százalékkal. Hátul kullog a barcsi és a csurgói járás. i a járások sorrendje: össz. búza q % Begy. hiv. v. 93,29 Győréi József 89,46 Kovács István 84,24 Gajdos László 85,09 Balassa Tibor 84,76 Borbandi Ambrus 82,72 Sifter Jenő 82,50 Siszler István 82,08 Horváth György Jólsikeriilt Télapó-ünnepséget tartott a felsőmocsoládi MNDSZ-szervezet A felsőmocsoládi községi MNDSZ- szervezet jó munikájáinak köszönhető, hogy a Télapó-ünnepség felejthetet­len szép élményt jelentett a gyerme­keknek. Az asszonyok maguk készí­tették el az ajándékcsomagokat és 202 kisgyermeket ajándékoztak meg. A gyermekek szórakoztatásáról az általános iskola felsőbb növendékei gondoskodtak, akik énekszámokkal, jelenetekkel kedveskedtek a kicsi­nyeknek. « pályaudvarra -indult az atomkiálllítás, majd háremnapi tartózkodásra Mis­kolcra érkezett. Majd a Diósgyőri Lenin Kohászati Művekben, utána pe­dig a szerencsi vasútállomáson tekinthették meg az érdeklődők. Nyíregy­háza, Debrecen, Karcag, Szolnok Békéscsaba stb. után Kaposvárra de­cember 14-én érkezik s két napig tartózkodik itt. Az atomksáffitás több mint 50 tablóból, érdekes, színes dokumentum-anyagból, makettből áll: Nagy érdeklődést keltett a félember-nagyságú, eredeti alakban készült atombomba-modeü, s a bomba mellé került atomerőmű kicsinyített má­sa. A látogatók mindenütt figyelemmel tekintették meg az atommáglyát is, az atomenergia békés felhasználását bemutató tablót. A kiállítás albu­maiba eddig csaknem félszázezren írták be nevüket. JCiss Qáítús keLytálL a közösben ! Pillanatkép a balatonkiliti Rákóczi TSZ életéről Siófok végén zörög a szekér. Két ló húzza vígan poroszkálJva. Gazdá­juk pattogtatja fölöttük az ostort, látnivaló: a jószágnak, a gazdának egyaránt rendben a szénája. A mun­kában örömük telik... A szekér oldalán a kis táblát meglebegteti a szél: »-Kiss János — Balatonkiliti« — olvassuk rajta a felírást. No, akkor felkéredzkedünk. Mi is odatartunk. A kasfariban a zsákok közt hamar elfészk elődünk. Kiilitibe igyekszünk, hiszen a Dózsa meg a Rákóczi Termelőszövetkezet éves serénykedésére vagyunk -ott kíván­csiak. Arra, hogy mit ígér a zár­számadás. Méginkább arra: miért van ott még annyi sok egyéni gaz­da? Miért hajtják egyedül egész »életük szekerét«? Miint itt ez a Kiss János is. Már ahogy a szekér oldalán fityegő tábla jelzi. Miért nem,lépett még a ísz-be? — kébdjük tőle néhány kenékf-ordulás, néhány ostorpattintgatás után. „Tizenhárom napja bent vagyok!" — En-e? Ne bántson már! Tizen­három napja vagyok a Rákóczi tag­ja. Bn vagyok az öt fogatós egyike. Nincs maradás, nincs semmittevés. Temérdek 'káposztát hordunk haza a Sió (partjáról'. A kertészet ugyan az i-dén -kissé' késve indult. Mégis olyan jól termett, hogy zöldség eln­két a tsz boltjában úgy kapkodják a vevők, mint a cukrot. A kúkori- cahordás-ból maradt hátra egy ke­vés. Van nekünk dolgunk a 4500 mázsa szerves trágyával is. Hiába köszönt be hamarosan a tél. Ak­kor is lesz tennivaló: az istálló kö­zépső flaszterét egyengetjük ki. Meg a tetőn lesz még javítanivaló. Egyik munka a másikat sarkallja ... Meg mi is egymást. A fogatosok. Igaz, hajnali ötkor egymás sarkában lé­pünk be az ólba. Csak azért nincs első, mert a kilincset egyszerre csak egy tudja lenyomni ... Szóval: itt jól beosztott munka van, nem sült- galambvárás!... A -kerekek szabályos taktust ver­nek ki. De Kiss János szavai is azon frissiben és természetességében ad­ják vissza a közösben töltött első napok tapasztalatait. Halfllgassuk csak. Mert hiteles és igaz: „Téli gazda — nyári szegény" — Ugyan míg kívül álltam a ter­melőszövetkezet ajtaja előtt, nem kellett- pironkodnom téb-üáfooiás, iustá’kodás miatt. Nekem ezen a nyáron még a ma-gaméban 17,5 má­zsás -búzaátlagcm tett. S az -állatot is szeretem. Úgy, a-hcigy apám, nagyapám is szeretettel tudott bán­ni velük. Csak mielőtt bejöttem, attól tartottam, hogy a behozott jó­szággal úgy lesz majd: »Amíg az enyém volt, becsültem. Mostantól hadd Wtenffoilion!« De nem ísv van ám. A lovainkat is felcseréltük. Ká- ki mást hajt, mint amivel 'bejött. Jó vizsga, nem mcu-dom! De már mind­egyik úgy bánik a rábízott jószág­gal, mintha az ellésénél segített volna. Megérzi ez a két ló is már a gyeplőrántáscmst. Azt, hogy mikor és miért suhintok egyet az ostorral. Ert-l-k a legkisebb piszt... Forog a kerék, pereg a beszéd. Száladnak a -kilométerek. Már itt a faluvá g. — A. parasztember mindig szereti és szerette az állatot. De a tsz-ben azért már nem duyatjuk velük a szénát sem. Van egymásra szemünk! Látjuk, melyikünk hogy osztja be a közöst. Arra gondolunk mindany- nyian: »Téli gazda — nyári sze­gény!« Ha most pazarlón etetnénk, tavaszra nem jutna. Önként vállalt munkafegyelem! — Es a többiek kapkodnak? — Én már szétnéztem a Rákóczi minden zugában. Egyik brigád ke- aiyeréből se csíp te egy morzsányit sem a kapkodás, vagy az időpocsé- kolás! Dehát itt egy táblában gaz- d-áííkctíunik. Nem kell a határ egyik végéből vógnéíküli túrákat tenni a másikba. Mint ahogy rá volt szo­rulva — ha akarta, ha nem — a nadxágszíjnyi parcellákon -kínlódó egyéni gazda! A kerekek megállnak. Megáll a beszéd is. Kiss János épp beixányíi- ja a tsz udvarába a fogatot: — H-óóó-óó! — kiállt S leszálltunk a szekérről. Megköszönjük neki az első tizen­három napról adott őszinte vallo­mást Kies János kívül maradt társai is okúiba tirp.k ebből a pergő -párbe­szédből. Ok is beállhatnak a közös­be. Kiss János szavaiból egyet ta­nulhatnak ck is. Azt, hogy a ter­melőszövetkezetben attól az úgyne­vezett felsőb-bséges parancsolgatás­tót -nem keli tartamiok. A tagság ön­tudatos munkafegyelmére, a terme­lőszövetkezeti paraszttá vált szor­gos gazdák önként vállalt új mum- kaerkölcsére épített fegyelemről van ■ ott szó ... Érdemes még tél előtt is megpróbálná!... Erdős Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom