Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. november 20. Önmaga ellen vét, alti csah a saját hembárját akarja megtölteni, s nem gondol az állam éléstárának megtöltésére Rosszul jár, aki nem adja be a kukoricát, s a fölösre nem köti meg a szerződést A régi zászló mindig szép emlék, győztes harcok emléke. Ilyen régi győzelmi lobogóval dicsekedhet a Megyei Begyűjtési Hivatal is. Az Alkotmány tiszteletére lezajlott országos versenyben az állat és állati termékek begyűjtésében és a gabona beadásában elért második, illetve negyedik helyért kapta ezt a szép lobogót a begyűjtési minisztertől, Nem ck nélkül. Akkor a begyűjtés valósággal tömegmozgalommá vált ezen a tájon. A hép magaválasztotta élenjárói — mint például Bencs György jutái íkisparaszt, megyei tanácstag, ülés János öreglaki gazda, a Megyei Begyűjtési Állandó Bizottság elnöke, vagy Kátai András potonyi tanácselnök és sok-sok társa — az ország gyarapodásáért, a beadás meggyorsításáért sck leleménnyel harcolt. Az ország zavartalan ellátása, a munkás-paraszt szövetség megerősítése Somogyor- szágban mindenkinek szívügye volt. őszre fordult az idő, lassan már megkezdődik a tél. S mintha megváltozott volna ez a begyűjtési lendület. Pedig az ipar azóta is segítette a mezőgazdaságot. Két kézzel küldte az új falunak a mezőgazdasági 'kisgépeket. A gépállomás is sokat segített parasztságunkon. A kukorica négyzetes vetésével, a kapásnövények1 gépi ápolásának) fokozásával még nem értek el ilyen gazd'ag termést, mint ezen az őszön, S a testi munka megkönnyebbedése még több szorgalomra ösztökélte a falusiakat. Az idén különösen a kukoricaszüret volt bőséges. A spekulálók, a nép verejtékes munkáját lefölöző belső bitangok, a feketézők azonban nem csaphattak le a bő termésre! Kormányzatunk olyan intézkedést hozott, amelynek segítségével a dolgozó parasztság a beadás teljesítése után nem volt kénytelen fölös termését a spekulálók martalékául odadobni, mert az állam azt becsületes áron vette át tőle. Igaz, kezdetben az időjárás, az érés késése megzavarta a kukoricatörést. A nagyobb nedvességtartalmú csöveket nehezebb tárolni. A Minisztertanács újabb rendelet« a tárolási szerződéssel a kukoricabegyűités kérdését is helyes mederbe terelte. Az átvevőszervek nem hivatkozhatnak holmi »-nedvesség-elméletre-« és más obiektív nehézségekre. Mindezek ellenére: kukcricabe- adási tervünket a bő termés mellett is csak 50 százalékra teljesítettük november 12-én estig. S ami a legfőbb baj: hatezer hátralékost ebből a kényelmi helyzetből azóta sem mozdítottak el. S -bár mind a hatezer letörte kukoricáját, mégsem Iát túl saját kerítésén, csak saiát góréia megtöltésére van gondja. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az állami hizlaldáknak is sürgős az a jó ropogós »takarmánygabona-«. Anélkül, .ugyanira lassabban hizlalhatnak, s lassabban kerül a piacra a több és olcsóbb zsír és hús. A régi lobogó mellé újabb győzelmi jelvényre — a jelek szerint — nem nagyon, áhítozik a Megyei Begyűjtési Hivatal. Szerveit nem mozgósítja eléggé, de megrekedt a társadalom önkéntes segítsége is. A nyáron még a beadásit annyi személyes példával és ötlettel meggyorsító dolgozó parasztok sem ébresztik rá a lustákat arra, 'hogy aki nem adia be a kukoricát, s a fölösre nem köti meg a szerződést, rosszul jár. Nem az urak országában — a dolgozó nép hazájában élünk. S ami népgazdaságunknak káros, az az egyént is megrövidíti. I Mindennél előbbre való az ország I érdeke, s aki az állam éléstára megKARCOLAT Hol a kakas, hol a tyúk, hol a tojás? Hol a kakas, hol a tyúk, hol a tojás, hogy még mindig tartozunk államunknak? — gomolyog bennünk a kérdés, amikor kutató ütünk első állomásán, a Kaposvári Baromfi- és Tojásbegyűjtő és Feldolgozó Vállalat telepén megállunk, ! Itt a faliújság, ránézünk, hát szerencsénkre egyik dolgozójuk, Fésűs Laiosné évp arról számol be, hogyan terelgeti vissza az éppen eloldalogni akaró kakast. »Maga akar engem hessegetni? — kérdi a szemtelen tarajos. — Nem tudja ki vagyok? En vagyok a. darab- szám. -többlet-kakas!» De Fésüsné se rejti el a nyelvét, replikáz neki: »Ejtse át az öregapját! A többlet mindig kiugrik!» Visszanyelvel a kakas: »Ez az. En is ezt akarom. Ki akarok ugrani — mégpedig a kapun!» — Szerencsére a kapunál ott őrködött a vállalat komondora. Attól visszarettent, így hát nem ugrott ki a »közellátás keretéből». Node, mégse volt a faliújság- cikkel nagy szerencsénk. Látnivaló: kicsit régi anyag. Ma már nemhogy »többlet-szám-kakas» van, hanem »hiány-kakas» és »hiánytyúk» akad — méghozzá temérdek. A kómondor az igazgató ajtajá- .nál meg se mordul. Bekopogunk s keressük Ostoros elvtársat. — Az igazgató elvtárs? — Reggel kiment a minisztérium kiküldöttjével vidékre. En csak a helyettese vagyok. Nemrégiben kerültem ide. A dolgok érdeméhez még nem tudok hozzászólni — így az igazgatóhelyettes, Balázs elvtárs. ,Wp| De ezért lassan mégis szóra bírjuk egymást. Elébük tárjuk, amit az újságíró is tud. A lemaradás mázsás súlyú számait. Nagybajomban például tojás-hegy lenne abból, amivel még tartoznak államunknak. A tojás még csak hagyján. De baromfiból annyim adósak vagyunk államunknak, hogy abból — mint azt Salamon elvtárs a MESZOV-nél kiszámította — 165 100 városi család, családonként 2 kilót számolva, egyszer telerakhatná a vacsora-tányérját csibehússal! Erre már nincs felelet. Merthát Ostoros elvtárs vidéken van. Es valami kimutatás-féle nem maradt utána? — kérdezzük csendes vakmerőséggel. — Nem. Nem, Nem. Azt bezárta fiókjába. Zárva a fiók? De az újságíró előtt nyitva áll az élet. Tüstént nyomába szegődünk a vállalat egyik begyűjtési túrakocsijának.. Hol is vagyunk? A község neve Andocs. Az áruátvevő neve meg Nagy István. Vele vannak a begyűjtést szövevényessé tevő, fölös számú, kiszállást elszámoló ellenőrök is. Csak úgu illő távolságból —mint valami kiváncsi bámuló gyerek — megnézzük, mi lesz itt Andocson a szép vaskos kis kacsa-gömbök, kugligolyónál keményebb héjú libák sorsa az átvételnél? Az átvevő hol a bal, hol a jobb tenyerében taksálja, latolgatja, méricskéli az odanyújtott gágogó sereget. Van, amit elfogad, hiszen a túrakocsi ne fogyassza fölösen azt a drága, üzemanyagot, legyen mit bevinni a telepre! De nézzük csak, mi lesz most épp Juli néni oda- nvújtott libájával? Mert a súlya jól megvolna a hápogó szárnyasnak: nyolc és fél kiló. Am egy kis bibiie mégis akad. A szárnya alatt a zsírmirigyek nem fejlődtek ki eléggé. Vissza vele! No, tán a következő récével nem lesz baj. Az már lélegzeni se tud, oly kövér. De a böködö ujjaknak sikerült kitapogatni a mellcsontot. Vissza vele! így hát végül is 19 kacsát és három. hidat — 110 kilónyit — kapott vissza az' izzadó andocsi földművesszövetkezeti felvásárló. De mit tegyen velük? Akiktől azokat egyszer már elfogadta, azok ugyan vissza nem veszik. De kapva-kap- nak rajta az andocsi feketéző hajlamú szemfülesek! Jó olcsón. Es rá se kell hizlalniuk egy dekányit! Egyenest vihetik is a városi piacra. Jó borsos árat kapnak érte. *' Itt a kakas, itt a tyúk, itt a tojás! Am eentrészük tévútra hessen a bürokrácia szövevényében. De onnan már nem egyenes úton — a szocializmust építő tervgazdálkodásunkban szükséges állami begyűjtés helyesen irányított medrében — hanem, a feketepiacon át és jóval drágábban jut el a városi dolgozók asztalára. Vajon az országgyűlési képviselőinknek, a közszükségleti cikkek önköltséoével foalalkozó kérdéseire a sok ellenőr kiszállási számlájával, vagy a kisebb zsírmirigyű S és fél kilós ludák gágogásával, azok visszadobásából keletkező ár- felhaitással. a kevesebb baromfival visszatérő túrakocsik üzem- anyagpocsékolásával válaszolhatunk?! ERDOS JENŐ töltésére nem gondol, csak saját hornbárját akarja megtölteni-: önmaga ellen vét. A begyűjtési dolgozók, a felvásárló és tároló szervek a minap végre belátták: a begyűjtés bürokratikus szövevényeiben nem rekedhetnek meg tovább. A párt eligazító szavára közösen elhatározták: november 25-ére a kukorica begyűjtését és a hátralékosok elszámoltatását 'befejezik. A sertés, a tej, tojás, baromfi és burgonya beadásának ugyanígy megszabták a közeli végső határidejét. Zászlóra vágyunk most is? Arra, hogy a városi dolgozók, a párt, a -begyűjtési miniszter méltassa e munkát? Akkor a begyűjtésben a falu dolgozóinak is segíteniök kell. A nyáron szép példát mutató Bencs Györgyökre, Illés Jánosokra, Kátai Andrásokra most is szükségünk van. ■De vajon tudja-e Katar elvtárs, hogy a nyáron élenjáró községe ma hátul kullog? . . A mesztegnyői tanácselnöknek miért közömbös az, hogy 200 kukoricabeadással adós dolgozó paraszttal senki egy fél szóval nem közölte: adós fizess! Sárdi Gábor 8 holdas egyéni dolgozó paraszttal sem tudatta senki emberfia, hogy a három hete leszedett kukoricájára köthetett volna tárolási szerződést is! Ugyanis a ■begyűjtési megbízott. Németh Sándor és a Terményforgalmi ottani telepvezetője, Horváth Lajos még ©gy lépésit sem tett, hogy a községnek kukoricatárolója legyen. Elég, a példa fáj. Mindnyájunknak, de különösen a Megyei Begyűjtési Hivatalnak tudnia kell, hogy a munkás-paraszt szövetség mit ír elő államunk árubőségének biztosítására. Ha az idén. ilyen szépen fizetett a hizlaláshoz legfontosabb alaptakarmányunk, a kukorica is, az ipari1 (termelésnek szintén jelentős ösztönzője lesz, ha az olcsón és bőven megtermelt kukoricánkból mielőbb és minél több hízót küldhetnek nagyüzemi hizlaldáinkból a közfogyasztás, a városok piacára. Megyénk a nyáron nem maradt el a kenyérgabona beadásában. Most sem késlekedhet a legfontosabb »takarmánygabona«-terv teljesítésében. Sőt túlteljesítésében sem — hiszen ott van hozzá a bő kukoricatermés a tele padlásokon és a tele górékban! Ilyen jól még sohasem éltünk — mondják a pusztakovácsi Dimitrov TSZ tagjai, akiket az idei zárszámadás még jobb munkára, új sikerekre lelkesít Ezekben a napokban nagy a sürgés-forgás a pusztakovácsi Dimitrov TSZ irodájában. Az elnök, a könyvelő, a járási tanács mezőgazdasági osztályának kiküldött dolgozói az 1955. évi zárszámadás előkészítésén szorgoskodnak. Jóval gazdagabbak lettek A múlt évhez képest megnőtt a tsz közös, oszthatatlan vagyona. Az 560 hold földhöz megfelelő állatállománnyal, gazdasági épületekkel ren delkeznek. Nem volt könnyű változtatni a múlt év hibáin, nem volt könnyű megbirkózni a [nehézségekkel. De sikerült. Segített a jó vezető is. Olyan elnökre talált a tagság Puskás József elvtársban, aki teljes odaadással, gazdag tapasztalatainak felhasználásával vezeti a tsz-t. És segített az állam, segített a gépállomás. Betartották az alapszabályt, s ennek eredménye most mutatkozik meg igazán! Szép jövedelmük forrása két alapon: a növénytermelésen és állattenyésztésen nyugszik. A tsz az idén jobb terméseredményeket ért el, mint az egyéni gazdák. Búzából 12, kukoricából 30, burgonyából 110, cukorrépából 200 mázsás átlagtermésükkel felülmúlták a legjobb egyéni gazdákét. Az- abraktakarmány nagyrészét a közös állatállománnyal etetik fel — ennek szem előtt tartásával készül á zárszámadás is. Kukoricából — bár jó termés volt — nem osztanak a munkaegységekre. A jó terméseredményekben jelentős része volt a gépállomásnak, amely a szántásnak 100, a vetésnek 80, az aratásnak 60 százalékát végezte el. Bezzeg nem is maradnak egy fillérrel sem adósak a tsz-tagok a gépállomásnak A jövedelemelosztásnál azt tartják: első a tartozás rendezése. így is cselekedtek. Minden tsz-taginak becsületére válik, hogy semmivel sem adósai állomunknak. A termésből félretették a vetőmagot, a biztonsági vetőmag- és takarmányalapot felújították, a termés 2 százalékát a szociális-kulturális alapba helyezték. Nagy ösztönző erőként hat a fezben a termelési terv túlteljesítéséért járó jutalom. A növénytermelésben dolgozó Puskás Józsefné pl. 469 kg kukoricát kapott, Androvics Lajos és Fekete József sertés gondozók pedig 5, illetve 3 db malacot vittek hallj utakon a Táncsics Diákotthon t j {(Hozzászólás a Somogyi Néplap október 9-i »A gimnáziumok is készítsék fel fiataljainkat a szocialista építőmunkára« című cikkhez) I — Egészségetekre! I — Köszönjük — hangzott a felelet I a diákotthon naposa, Papp László | üdvözlésére a vacsora végén, melyet | jóízűen és vidáman fagyasztott el I a Táncsics Mihály Fiúgimnázium diákotthonának tagsága. A rendfe’elős fiúk, akk a felterítés és felszolgálás mesterségét mér tüneményes igvorsaséggal végezték, {egy-kettőre eltüntették az ebédlőasz- i tatokról a vacsora maradványait, evőeszközöket. S máris felhangzott Boj- tor Mihály énekfele’ös hangja: »Dús kalászunk lengeti a selymes büszke szellő...« t S mint a traktorok dübörgése száll a d altem a kollégium ebédlőiében S7á7ikét diiálcfiatal és a nevelőtanárok ajkán.. — Sajtóbeszámoló! — jelenti be a naposdiák az ének végén általános figyelem közepette. — A IV c. Hangos Híradója az aktuális kérdésekről — emelkedik fel Szita Lajos elvtárs, a IV. c. ta- nulócsopcrtvezetője. Nagy Laios, Tihanyi Miklós, Pite1 i Károly, Angyal József sorra beszélnek a kül- és belpolitikai eseményekről: a genfi konferenciáról, ennek világvisszhaneiáról, a békéharc eseményedről, hős munkásosztályunk harcáról a nagyobb termelékenységgel kapcsolatban, mezőgazdaságunk helyzetéről és nem utolsó sorban ifjúságunk életéről a termelés és tanulás mezején. A most végző fiúk megértették a párt szavát Szita Tibor a Szabad Ifjúság október 30-i számából: »Várják az üzelmek az érettségiző fiatalokat« című cikk alapján a következőket mondja: »A második ötéves terv teljesítésének egyik alapvető feltétele a nehézipar és ezen beiül a gépipar fej- . lefeztése... Az újabb, nagyobb fel- ♦ adatok megoldásához még több ■munkáskézre, az igényesebb feladatokhoz még nagyobb felkészültséggel rendelkező munkásokra van szükség Ezért nyíltak meg a nehézipari üzemek kapui az érettségiző fiatalok előtt. Dolgozó népünk, pártunk és kormányunk lehetővé tette számunkra, hogy a középiskolában szerezzük meg az általános műveltséget, a szükséges alapismeretéket, hegy ezeknek birtokában még nagyobb eredményeket érhessünk el, mint jó szakmunkás. Legyünk arra büszkék, hogy a nehéz harocikbán edződött munkásosztályunk tagjaivá válhatunk.« A beszámolót élénk vita, aktív hozzászólások követték, amelyekből néhányat idézek. ». ,.Van nálunk olyan hangulat: miért tanuljak, úgy sem vesznek fel az egyetemre. Kérdezem én: vajon miért jöttünk gimnáziumba? Talán azért, hogy mind egyetemen, főiskolán folytassuk tanulmányainkat? Nem! Az ipar és a mezőgazdaság sok ága vár bennünket! Tudnunk kell azt is, hegy kormányzatunk célja az éreettségizett tanulók számának növelésével az, hogy sck művelt fia legyen hazánknak ...« — mondta Havas Jenő IV. a. osztályos tanuló. »...Az előbb halottakat szeretném kiegészíteni — mondta Mecseki László hozzászólásában. — Van már példa arra az elmúlt iskolaévből, hogy a volt negyedikesek közül sokan megértették kormányunk intézkedéseit és érettségi után üzemekben, vállalatoknál helyezkedtek el, ipari szakmát tanulva. Gondolok itt Németh Tiborra, Máté Ferencire stb. Amint értesültünk, ezeken a helyeken vdt tanulótársadjnk kiválóan megállták helyüket.« Amikor vége lett az esti beszámolónak, elgondolkoztam, van-e szerepe munkánknak abban, hegy a most végző fiúk így megértették a párt szavát. Az alábbiakban azt szeretném elmondani, milyen munkát végeztünk abban az irányban, hogy za a tenyésztési terv túlteljesítéséért. Beszédes szántok A Dimitrov TSZ tagjainak jöve- deelme felülmúlta a jól dolgozó kö- zépparaszítok jövedelmét, - Egy-egy* munkaegységre a következő osztalék jut: 5,5 kg búza, 1 kg árpa, 0,3 kg zab. 2 kg burgonya, 5 kg szálastakarmány, 1 kg takarmányrépa, ezenkívül alma, cukor, dió, hús, hal és fa. Mivel a tsz-ben az egy főre eső munkaegységek száma 280, az egy munkaegységre eső osztalék és készpénz mintegy 45 forintot tesz ki — a tavalyinak több mint kétszerese — megállapíthatjuk, hogy egy átlagdolgozó 12 600 forintot keresett egy év alatt a tsz-ben. Nézzünk egy példát: Pozsgai Józsefné férjeiéi együtt 591 munkaegységet szerzett. Ha a természetbeni osztalékot szabadpiaci áron számítjuk, s ehhez hozzáadjuk a pénzosztalékot, azt látjuk, hogy ketten 26595 forint jövedelemhez : jutottak az idén. Ha ezt elosztjuk a hónapok számával, akkor egy főre 1106 forint jut havonta, 'beleértve a féli hónapokat is, amikor tudvalevőleg kevesebb munka akad a mező- gazdaságban. Természetesen van ennél jobb példa is. Teglovics Jánosnak, a tsz juhászának egyedül 657 munkaegységet írtak javára. Az ő évi jövedelme 29 565 forintra rúg- Ekkcra jövedelmet egyetlen jól dolgozó középparaszt sem képes elérni. Ezt csak a nagyüzemi gazdálkodás képes biztosítani. Még gazdagabb jövő előtt A zárszámadást megvitató közgyűlésen a tagok beszélnek arról is, hogyan növelik gazdaságukat a következő évben. A vezetőség javaslatot terjeszt a tagság elé. A növénytermelés fejlesztésén kívül pl. jövőre a bőséges takarmánytermés- ből 250 db sertést hidalnak, növelik a gyapjútermelést, bővítik az idén épített halastavat, jövőre saját építkezéseikhez téglát gyártanak. A Dimitrov TSZ tagjai büszkén, a jól végzett munka tudatában gondolnak az elmúlt gazdasági évre, és még nagyobb bizakodással, erővel, lelkesedéssel indulnak neki az új gazdasági évnek. .-— Ilyen jól még' sohasem éltünk — mondják a tsz- belíek —, de azt akarjuk, hogy jövőre még jobban éljünk. A zárszámadás jó munkára, új sikerekre serkenti őket. a fiúk megszeressék a gyakorlati, fizikai munkát is. Ezen keresztül szeretnék kapcsolódni ahhoz a vitához, amely a Scmogyi Néplap október 9-i »A gimnáziumok is készítsék fel fiataljainkat a szocialista építő munkára« cikkével kapcsolatban felvetődött. A politechnikai nevelés: feltétlen szükségesség A mai fejlett technika korában feltétlenül szükség van az ifjúság politechnikai nevelésére, főleg az: olyan iskolatípus keretében, mint az általános gimnázium. Diákotthonunk,, mely hivatva van az iskolai oktatónevelő munka elősegítésére, e cél érdekében több gyakorlati intézkedést- honosított meg. Otthonunkban a tél- fcí.yamán mindig nagy keletje volt a. barkácsoló körnek. Mi nem adunk ki fiainknak külön feladatot, hogy ezt vagy azt készítsék el, hanem mindenki szabadon választhat: mit is akar készíteni. Bár az intézkedés pedagógiai szempontból! nem a teg‘ helyesebb, de mi a tan.u'ók egyéniségére vagyunk kíváncsiak. Intézkedésünk helyességét igazolja a következő eset: Az egyik fiú repülőt szerkesztett. — Mi akarsz lenni? — kérdezem- tőle. — Technikus — -feleli. — Nézd, szép pályát választattál. Ha komolyan veszed, akkor komolyan kell tanulnod. Nem jó a megfí- gyelőképességed, mert nézd csak meg jobban! Az általad készített repülő« gépen mennyi hiba és aránytalanság van! Járj műszaki rajzra! Olvasd könyvtárunk műszaki könyveit. Mert jó szakmunkás igazán csak úgy lehetsz, ha jól ismered azt a területet, ahol dolgozni kívánsz Barkácsoló körünk -munkájában még vannak hiányosságok. Szerszámokkal elláttuk, de kevés az állandó tevékeny tag. Főleg tavasszal árva a kis szoba. A szabad időt kitöltő munkán kívül vannak kisebb állandó jellegű brigádok is, melyek az apróbb hibákat kijavítják. A villany*, víz-, rádiószerelés nagy szakértője máris Szita Tibor tanulónk. A fizikai munka megszerettetését
