Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

A bolsevikok pártját kössöntjük »Ma inaskodom még, s holnap a térképről letörlök birodalmat s hatart. Osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicsősége — igen, ez a párt.« (Majakovszkij.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját kö­szöntjük ezen a napon millió és millió emberrel együtt, s kö­szöntjük a pártot, a bolsevikok pártját, amely milliók vágyából erőt gyűjtve összefogta az elnyo­mottak, a munkások és parasz­tok erejét és győzelemre vitte a forradalmat. E forradalommal új korszak kezdődött az emberiség történetében, a szocializmus kor­szaka, amelyet az emberiség Lenin és Sztálin pártjának, a munkásosztály pártjának köszön­het. A forradalmak, az intervenció, a szocializmus építése idején ez a párt vezette a szovjet népet. En­nek a pártnak a vezetésével erősödött és nőtt nagyra a szov­jet nép, amely szétzúzta a hitleri fasizmust s utat nyitott a mi né­pünk előtt is a felemelkedés felé. A mi tavaszunk 1945. tavasza volt, de akkor már a mi földün­kön az 1917-es Októberi Forrada­lom vetése szökött kalászba. A szovjet népre, a szovjet né­pet vezető bolsevik pártra gon­dolunk ezen az évfordulón egész népünk bálájával a szívünkben. Büszkék vagyunk rá, hogy fel­sorakozhattunk a Nagy Október eszméit hordozó zászlók alá, amelyet Lenin és Sztálin pártja, a munkásosztály pártja, «osztá­lyunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje« a Szovjetunió Kommunista Pártja emel ma­gasra. ILLÉS BÉLA: „Ilyen óriás volt Lenin ! Ilyen óriás volt a mi Sztálinunk!" (Részlet) Sok fényképen, sok festményen megörökítették Gorkij ebédlőjét. Az irodalomtörténetemnek sok szava lesz erről a fehérfaliú szobáról, arról, ami ben­ne történt és nem kevés szava a világtörténelemnek. Úgy harminc szék fér el az asztal körül, és most min­den szék foglalt. Sztálin, Gorkij, Molotov, Vorosáiov, Fagyejev, Alekszej Tolsztoj, Erenburg, Tyiihonov, Pavlenko, Panfjorov, Leonov, Sztalszkij, Marsak... A beszélgetés lassan indul, el-el- akad. Gorkij felkö- szönti Sztálint. Sztá­lin válaszol. Kézé­iben pohárral — Leninről beszél. Mikor a hatalmas Vörös téren szóno­kol Sztálin, mikor az országot, egy egész világot je­lentő pántkomgresz- szushoz szól, a hangja csendes, ke­rüli a pátoszt, csak a tények lángolnak és gyújtanak, ame- g,v Ivekről beszámol, -jH%f%! de az ő arcának K'“' • \ •' barnás színe nem __'.fo? változik. Hanem most, mintha egy másik Sztálin 'beszélne. Mozdulatai szinte kitágítják a szűkre méretezett he­lyiséget. Hangja zeng, és arcát pirosra festi a lelke­sedés és a meghatottság. Szeme — szép, nagy, sötét­fényű szeme — szokatlan fényben ragyog. Büszkén és meghatottam Fejét egy pillanatra lehajtja. Mikor ismét felemeli, szemében könnycsepp csillog. . s Leninről beszél, a Kószáld Sasról. Példaképéről. Az élő Leninről. Es Leninről, aki örökké él, mert mindig harcolni fog és alkotni fog. Senki sem jegyzi papírra Sztálin szavait. És mindenki — aki hallja — igyekszik örökre beírni a szívébe. Mindenki érzi szép­ségét, bölcsességét, tisztaságát, végtelen 'hajtóerejét en­nek a szónak és érzi, hogy <a sztálini szó felemel, jobbá tesz, erősebbé, 'bátrabbá. ... A merészségünk Lenin merészsége, szívós akarata, áldozatvállalásunk Lenin áldozatvállalása, sikerünk Lenin sikere. Olyan nagy ember volt Lenin, olyan óriás, aki arról is tudott gondoskodni, hogy amikor elmegy közölünk, úgy folyjon tovább a mun­ka, mintha ő vezetné és a harc, mintha ő irányítaná. Az ellenség azt re­mélte, a gyávák at­tól tartottak, hogy amikor ő elmegy, mindent magával visz. íme, az óriás, a mi Kőszáli Sa­sunk elment és mé­gis tovább irányít­ja, tovább viszi fel­felé, egyre -bátrab­ban felfelé népe. or­szága, az emberiség sorsát... Csak később, napok múlva, hetek múlva mertek és tudtak hallgatói beszélni erről a nagy-nagy csodáról, amelyet átéltek, mikor Sztá­lin szavainak, érzé­seinek, gondolatai­nak szárnyán maguk között érezték Lenint. Ekkor megkísérelték írás-bafoglalni azt, amit hallottak. Sok író volt ott, niéhá-nyan közülük igazi mesterei a tolinak. Néhányan közülük olyanok, akik bátran merik lant­jukra venni a vihar dübörgését, az óceán zúgását. De Sztálin szavait nem tudták írásbafoglalni. És mégis élnek ezek a szavak! Sztálin alkotó agya, fc-rró szive t&hsrscgia az óceánt. — Lenin olyan nagy volt, olyan óriási, aki arról is gondoskodott, hogy távozása ne zavarja meg, ne gyengítse meg sorainkat, munkánk, harcunk folyta­tódjék, mintha ma is ő menetelne seregünk első sora előtt. Ilyen óriás volt Lenin! Ilyen óriás volt a mi Sztálinunk! ZELK ZOLTÁN: HŰSÉG ÉS HÁLA ÉNEKE (Részlet) Mikor a Téli Palotát keresve^ az Aurórán kigyúlt az ágyúcso, az elnyomás, a kín világra áradt tengere mögött feltűnt a jövö. No lám, nincs is olyan messzi a partja mutatta a munkásoknak Lenin — mellette állt és homlokához tartvw kezét, e partot kutatta Sztálin, Kezével ernyőzve szemét, úgy állott ott, tekintetéhez ragadva a távolt, mint mesgyeszélen földmlves, ha aifc lesve, mit küld a nyíló láthatár: napfényt? szelíd esőt? vihart? szelet* Egy nép emelt ez ősi mozdulattal, egy nép emelt e homlokhoz kezett Aztán a harcok. És bizony, az ínség. Dehát »a harc s az Ínség fial:« a munkásosztály feszült a határnak» zúdulhattak a tőke hadai, angol tröszt, francia bank, junker birtok banditái — jutalmuk a halál: Lenin tüdejével lélegzett, s Sztálin karjával harcolt már a proletár? Én októberem Én Októberem, harcunkban net* felejtem erődet: bátorságod büszkeségét, Aurórádnak ágyúdörrenését, sustorgó éjed nem feledhetem. Magasba lőtte lángjait, de olyan magasra, hogy reflektorfényként a földet beragyogta a sziporkázó tüzes eszme, és az emberekbe világformáló kedvet ültetett. Én Októberem, harcunkban nem felejtem erődet, lángod — büszke rá szíven* mert följutunk a célok magasába, és büszke Rád sokmilliő kebell HORVATH JANOS egyetemi hallgató. i~a Október eszméinek első győzelme Magyarországon KÖSZÖNJÜK NEKED OKTOBER!... ,4 NAGY OKTÓBERI Szocia­lista Forradalom áttörte á viíágámperi ál izmus egységes front­ját, és a föld egyhatodán megterem­tette a dolgozók számára a kizsák­mányolásmentes, szabad élet feltéte­leit. Az Októberi Forradalom győzelme alapvető fordulatot jelentett az em­beriség történetében. Megingatta a világkapitalizmust és nemzetközi méretekben előre vitte a munkás­osztály ügyét. A magyar dolgozók helyzete sok tekintetben hasonló volt. a cárizmus és az imperialista nagytőke igájá­ban sínylődő orosz dolgozók helyze­téhez. A magyar munkás és szegény­paraszt határtalan lelkesedéssel ál­lott az orosz proletariátus igaz ügye mellé. Már a februári forradalom hatására nagyobbarányú sztrájkok törtek ki, amelyekben a magyar munkásosztály is megmutatta ere­jét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre pedig hatalmas lendületet adott a magyar munkás­ság forradalmi harcának. A békét, kenyeret, szabadságot követelő' tö­megek mozgalma közepette egyre jobban megerősödött a fiatalok moz­galma is: a Galilei Kör baloldali diákjainak csoportja. Az antimilita- rista csoportok ugyanekkor nemcsak a fronton, de itthon is illegálisain terjesztették a békeharcos röpirato- fcoit. A magyar uralkodó osztályok rendőrkopói vad hajszát indítottak a forradalmi mozgalmak vezetői el­len. Többet közülük súlyos börtön- büntetésre ítéltek. A magyar munkásosztály meg­mozdulásával egyidőben az Oroszor­szágban élő magyar hadifoglyok kö­zül közel százezren harcoltak az orosz proletárforraidalom védelmé­ben a, fehérgárdista bandák ellen. Itthon a munkások és katonák tö­megmozgalmai, a háborús vereség megérlelték a polgári forradalmat. 1918. október 31-én a Nemzeti Ta­nács, vagyis a szociáldemokrata párttal szövetkezett baloldali polgári pártok kezébe került a hatalom. A szociáldemokrata párt, mint a mun­kásosztály hivatalos képviselője, az államhatalom részese lett. A birto­kába került hatalmat azonban nem a munkásosztály, a dolgozó nép ér­dekében a forradalom fejlesztésére, hanem a tőkés rendszer megerősíté­sére, a forradalom polgári demokra­tikus keretek közötti megtartására igyekezett felhasználni. Ténykedései nem a dolgozók követeléseinek telje­sítésére, hanem az osztálybéke hir­detésére, a forrongó tömegek lesze­relésére irányultak. A TÖMEGEK elfordultak a ‘ “ munkásosztály érdekeit el­áruló szoc.-dem. párttól, és előbbre­vitték a forradalmi eseményeket. 1918. november 20-án megalakult a Kommunisták Magyarországi Fártja. Sokévtizedes vajúdás után a magyar munkásosztálynak végre volt forra­dalmi pártja. A kommunisták veze­tői, Rákosi Mátyás, Szamuely Ti­bor elvtársak és sokan mások az oroszországi magyar hadifoglyok so­raiból kerültek ki. Szovjetországból hozták haza 1917. októbere és az azt követő hónapok tapasztalatait, Le­nin elvtárs tanításait. A kommunista párt széles tömegmunkájának hatá­sa csakhamar megmutatkozott. A tömegek még inkább a kommunis­ták mellé álltak, amikor a szociál­demokrata párt áruló magatartását végleg leleplezték. A kommunista párt vezetésével hatalmas forradalmi lendület bonta­kozott ki. 1919. első hónapjaiban nagy sztrájkok zajlottak te. A mun­kásárulók minden módon meg akar­ták akadályozni a forradalmi lelke­sedés terjedését, s miután tömegbe- fölyásukat elvesztették, terrorhoz fo­lyamodtak. A kommunista nyomda megrohanása után a Vörös Újságot elkobozták, majd a Kommunista Párt vezetőit letartóztatták, A kom­munisták tömegbefolyása azonban egyre jobban növekedett. A csepeli vasasok és szerte az országban a dolgozók a kommunisták mellé áll­tak. A proletariátus készen állott, hogy fegyveres erővel szabadítsa ki a kommunista vezetőket. Falun, is hatottak október eszméi, s a nincs­telen aigrárpnaletárok a földesúri rend várkapuit döngették. A szociál­demokrata párt nem tudott mást tenni, megegyezett látszólag a Kom­munista Párttal, s 1919. március 21- én Magyarországon is győzedelmes­kedtek október eszméi, a magyar munkásosztály kezébe vette a hatal­mat. Ezen a napon a két munkás­párt egyesült és kikiáltotta a Tar nácsköztársaságot. 1919. MÁRCIUS 21-ÉVEL a "*■ magyar munkásosztály rövid, de dicsőséges uralma következett. A magyar nép akkor megmutatta, tud élni a hatalommal, csak forradalmi párt, a kommunista párt kell hogy vezesse. S ha el is bukott a forrada­lom, a Tanácsköztársaság akkor — tanulságai, dicső emlőire legszebb korszakát jelentik történelmünknek. Azt a korszakot, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ha­tására, a Bolsevik Párt eszméin nö­vekedett kommunisták vezetésével a magyar munkásosztály először vet­te kezébe a hatalmat. A száz- és százmilliókkal együtt megyénk dolgozói is hálatelt szív­vel köszöntik november hetedikét, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom harmincnyolcadik évforduló­ját. „A% Októberi Forradalom ssiilöttei kosták el számunkra a szabadságot“ AMBRUS ROBERT, a Kaposvári Vaskombinát többszörös sztaha­novistája így nyilatkozik: f. Ka annak idején nem olyan erősek, bátrak, kemények az orosz munkások, ha nincs a bolsevikok pártja, Lenin, Sztálin, még ma sem élhetnénk szabad hazában. Az életünk, családomé és az én sorsom ugyanaz volna, mint ami apámé volt. Az ő sorsát pedig nem irigyelte senki. Éhbérért dolgozott szakadásig, s becsülete semmi sem volt. Sokan voltunk testvérek, éheztünk, hisz a napi kenyérre is alig telt. De 1945-ben a forradalom szülöttei: a Szovjet Hadsereg hős harcosai elhoz­ták a szabadságot a mi számunkra is. Értelmet kapott a munka. Meg­becsült tagja lettem a társadalomnak: sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója vagyok. Boldogok vagyunk, mert tudjuk, hogy kislányunknak még szebb lesz az élete. Köszönhetjük ezt Októbernek, a Nagy Szocia­lista Forradalomnak. , „Valóravált életem legssebb vágya, álma“ Gyári munkás voltam a felsza­badulás előtt, a Győri Vagongyár öntője — mondja Németh Tibor. — Tanulni szerettem volna, de apám mindig pénztelen szegény- ember volt. Még arra sem telt, hogy testvéreim és én szakmát tanuljunk. Az elemi iskola után segédmunkások lettünk, testvé­reim ds, meg én is. Aztán egyszer­re megváltozott minden: felszaba­dultunk! Előttünk, munkásgyer­mekek előtt is kitárták szélesre kapuikat az iskolák: 'tanulhattunk! Szakérettségit tettem, majd az egyetemre kerültem. Fizika-ma­tematika szakos tanár akartam» lenni mindig — s most az vagyok; Életem legszebb álma, vágya va- lóravált. Szüleim a múltban nem taníttathattak, hisz a fenntar­táshoz szükséges legkevesebb is gyakran éppen csak megvolt. S én a felszabadulás után mégis el­jutottam ide, a Táncsics Mihály gimnázium katedrájára. S azt, hogy tanár vagyok, hogy pedagó­gus lehettem, az Októberi Forra­dalomnak és a felszabadító Szov­jet Hadseregnek köszönhetem,. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom