Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

Szombat, 1955. november 5. SOMOGYI NÉPLAP S Kisipari szörtezeii dolgozóink fcsrelrnllói teljesítik november ? tiszteletére leit vállalásaikat arra, hogy a ktsz december 20-ig üdvözöljük néphadseregünk leszerelt tagjait! Ezekben a napokban öltik magukra a polgári ruhát néphadsere­günk leszerelt tagjai, most térnek vissza munkahelyükre, városira, fal­vakba, Köszöntjük őket leszerelésük alkalmával, és sok sikert, ered­ményes munkát kívánunk valamennyiüknek! A leszereltekhez eljutott a DISZ Központi Vezetőségének levele is. Átlapozták, elolvasták valamennyien, s a levélből érezték, milyen szükség van rájuk, mennyire várja őket a gyár, a gépállomás, a falu, s hogy milyen szeretettel fogádja népünk a néphadsereg leszerelt tag­jait. A néphadseregben, ifjúságunk nagy nevelőiskolájában az ott eltöltött hónapok alatt megedződtek, megacélosodoít1 Izmuk, de öntuda­tuk is. Tettrekész, helytálló, népét és hazáját, a pártot szerető embe­relőié váltak a nevelő iskolában. Megtanulták szeretni ezt a hazát, dolgozni 'érte. s ha kell, megvédeni is békéjét, szabadságát. A falvakban, a gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, a vá­rosi üzmekben, hivatalokban mindenütt szeretettel fogadják fiainkat, ismét elfoglalják helyüket az üzemben, a traktoron, az íróasztal mel­lett, mindegyikük ott, ahol legjobban szolgálhatják munkájuKkal né­pünk nagy ügyét. a szocializmus építését. Szükség van megerősödött karjaikra mindenütt. Szükség van helytállásukra, képzettségükre, szi­lárd öntudatukra, hűségükre. A néphadsereg soraiban az ifjúból fér­fivá lettek, olyanokká, akik nemcsak régi, de új helyükön is becsület­tel végzik munkájukat. Sokan vannak, akik nem térnek vissza régi munkahelyükre, akik inkább a mezőgazdasági munkára: gépállomásra, állami gazdaságba és sokan a bányába jelentkeztek leszerelésük után, hogy az első vonalban bizonyítsák be: akarnak és tudnak együtt dolgozni, harcolni népünkkel. Köszöntjük néphadseregünk leszerelt tagjait! Sok sikert, sok győ­zelmet, eredményekben gazdag munkát kívánunk valamennyinknek! Bízunk abban, hogy a néphadsereg neveltjeihez méltóan állnak helyt minden munkaterületen. i ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ........ (■■■■■ ■■■■■■■«■■■■■ «<»«■■■■■■■ ■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■mm B ARÁTOM, FÁBIÁN Erdekfeszítő, színes csehszlovák filTitörténeí Megyénk kisipari szövetkezetei is bekapcsolódtak az országszerte folyó lelkes versenybe, melyet a dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 38. évfordulójának megün­neplésére indítottak. A nemes vetél­kedés eredményeképpen mind több -és jobb közszükségleti bükkel látják ■el ktsz-eim.k a vásárlókat. A CSURGÓI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET ■szorgalmas tagjai már november 1- re befejezték éves tervüket. Különö­sen Hoffer Zoltán szabó és Csicskár .Jámosmé, a fehérnemű-részleg egyik •vezetője mutatott példát. A TABI MŰSZAKI KTSZ tagjai azt ígérték, hegy a forradalmi műszakiban a lakosság számára mint­egy 160 darab kélyhaköinyökcsövet ‘készítenek. ígéretük teljesítése a legjobb úton halad. Braun Sándor pedig 46 lifoatömővél készített többet, mint amennyit terve előírt. A szö­vetkezet raktárosa is tett versony- vállalást november 7 tiszteletére, ő arra tett ígéretet, hegy az elfekvő készletekből mintegy 1700 forintnyit A munka termelékenységének •emelésében, az önköltség csökkenté­sében jelentős állomások a Kapos­vári Textilműveli életében a havon­ta megtartott műszaki konferenciák. Különösen fontos volt az a konfe­rencia, melyet október első hetében tartottunk. Ekkor beszélték meg ugyanis az üzem műszaki dolgozói, bogy milyen feladatokat kell meg- •oldaniuk az év utolsó negyedében. A konferencia óta több mint három hét telt ei, s az üzemiben megkezdő­dött az értékes javaslatok megvaló- .sítás.a. Horváth István, az előfonó üzem­rész főművezetője a konferencián többek között azt javasolta — mivel üzemrészében kevés a kc-csi az anyagszállításhoz — adjanak több kocsit az anyagszállítás meggyorsí­tására. Kérését teljesítették. Török Gyula, a gyűrűsfonó műhelyfőnöke azt kérte, hr-ry üzemrészébe többié­szedő ládát biztosítsanak. Kérésének -részben már eleget tettek. A rezsi- műhely 30 leszedő ládát készít a .gyűrűsfonó részére. Több hozzászóló, . köztük Csatos István elvtárs kifogásolta, hogy a segédanyagok limitje nem a legmeg­felelőbb. Azóta az üzemben haszná­befejezi éves tervet, A KAPOSVÁRI VASIPARI ÉS MŰSZAKI KTSZ tagjai a lelkes verseny eredménye­ként 143 000 forint értékkel termei­tek többet a tervezettnél. A KAPOSVÁRI ASZTALOSIPARI KTSZ tagjai is jól dolgoztak a november 7-i versenyben. Munkájuk számok­kal most még nem igen értékelhető, hisz a 'bútorok, melyeket készítenek, nagyrészt félkész állapotban vannak Am a munka előrehaladottságából arra lehet következtetni, hogy de­cember 2-ára befejezik éves tervü- köt A MARCALI MEZŐGAZDASÁGI KISIPARI SZÖVETKEZET tagjai azt vállalták, hogy a dolgozó parasztság számára az őszi idény­ben terven felül káposztásherdókat készítenek. Vállalták azt is, hogy a festett bútorok minőségén javítanak. Az asztalos-részleg dolgozói még ar­ra is ígéretet tettek, hegy november 7-ig két épülő kislakáshoz készítik el a szükséges asztalosmunkát. Vala­mennyi vállalásukat, teljesítették. latos kefékre új limitet állapítottak meg. s ezt a legközelebbi termelési értekezleten ismertetik a dolgozókkal. A műszaki dolgozók a konferen­cián árról is beszélteit, hogy a ta­nulóképzés hiányos. Az előfonó üzemrészben pl. a tanulók legtöbb­ször nem a legjobb dolgozók mellé kerülnek, néhányan nem szívesen foglalkoznak velük, nem adják át jó munkamódszerüket. Azóta e téren is változás történt. A tanulók a szak- szervezet segítségével a legjobb dol­gozók mellé kerültek. A jövőben a munkaszervezési osztály ás több, szakmailag nagyobb segítséget ad majd a gyengébben termelőknek, valamint az esetenként lemaradó sztahanovisták patronálásához. A műszaki konferencián több ja­vaslat. hangzott el a munkaverseny, a hulladékfelhasználás és a TMK munkájával kapcsolatosain. Ezeket a javaslatokat az üzemi technológusok feldolgozzák, s bevezetésükre, illetve megvalósításukra ütemtervet dolgoz­nak ki. így biztosítják, hogy a mű­szaki dolgozók értékes hozzászólásai ne menjenek veszendőbe, hanem ■azok valóra váltásával elősegítsék az wnmg Szerkesztőségünk postájából Négy gyermekes anya létemre 207 munkaegységet teljesítettem október 20-ig A répáspuszitaá Első Ötéves Terv TSZ MNDSZ-asszonyai elindították megyénkben a 200 munkaegyeéges mozgalmat. Felhívásuknak megye- szerte nagy visszhangja támadt. Egy­másután csatlakoztak a 200 munka- egységes mozgalomhoz tenmelőszö- vetkezeteónk asszonyai. A gálcsfai Vörös Csillag TSZ-ből j írta az alábbi levelet Szalai Jáhosné \ MNDSZ-elnök. »Kedves elvtársinők! Örömmel ol­vastam az MNDSZ-híradóban, hogy a répáspusz.tai tsz MNDSZ-asszonyai versenyre hívták a megye összes tsz-aisszcnyait, hogy november 7 tiszteletére 200 munkaegységet tel­jesítsenek. Nekem négy gyermekem van, a legnagyobb tíz éves, a legki­sebb 19 hónapos. Mégis október 20- ig bezárólag 207 munkaegységet tel­jesítettem.« * * * Mi is köszöntjük Szalai elvtárs­nőt szép eredményéért, és továbbra , is sikeres, jó munkát kívánunk neki. A feledékeny könyvkölcsönzők figyelmébe! Kedves Elvtárs, aki tagja vagy a Megyei Könyvtárnak, bizonyára em­lékszel még arra az időre, amikor a könyvtárak csak egyes kiváltságo­soknak állottak rendelkezésére. Ál­lamunk Rólad is gondoskodott, ami­kor városunkban gazdag könyvtárat létesített és lehetővé tette számodra, hogy 3 forintért egész évben hasz- rá’hatcd az ezreket érő könyveket. Hálátlanság visszaó’ni ezzel a gon­doskodással. Helytelenül cselekszel, ha nem viszed vissza időre a kölcsön- könyvet. Képzeld magad azok helyé­be. akik azt a könyvet szeretnék ol­vasni, amely már hónapok óta Ná­lad hever. Pedig már kaptál felszó­lítást nem egyszer, hagy sürgősen vidd vissza a könyvet, sőt egyesek ellen kénytelenek vagyunk bírósági eljárást is indítani. Dehát csak így lehet megoldani, hogy a könyv visz- szakerüljön? Nem lenne sokkal egy­szerűbb, ha időre visszahoznád? Kedves Olvasó, Téged is felké­rünk, légyr segítségünkre, beszélj is­merőseiddel, barátaiddal, s kérd meg őket, hogy saját érdekükben hozzák vissza a lejárt határidejű kölcsönzött könyvet. Az osztravai pályaudvar forgata­gában Trojan egy csoport vidékről érkezett cigányt pillant meg. Közöt­tük van Fábián és 12 éves fiacskája. Trojan pártfogásába veszi őket, munkát szerez Fábiánnak. A hely­beli tanítónő segítségével meggyőzi Fábiánt és társait, hogy tanuljanak — esti iskolát szerveznek számukra. Szépem haladnák a tanulásban, de az apa igyekezetét mindig gátolja régi hibája: az ital. Már-már sikerül le­győznie szenvedélyét, amikor nagy csalódás éri Fábiánt. Meghívta ló­kása vatásra barátait, jótevőit, akik közbejött akadályok miatt nem jöt­tek el. Elkeseredésében ismét inni kezd, munkáját is hanyagul végzi. Az építkezésen, ahal dolgozik, kiég egy motor, mindenki azt hiszi, hogy ő okozta a súlyos kánt.. Fábián elha­tározza, hogy otthagyja a várost. El­indul, de az utolsó pillanatban szí­ve visszahúzza, mert érzi. hogy munkatársai szeretik és megbecsü­lik. eredményesebb munkát. Inke Sándor Petrás István A filmet a Szabad Ifjúság Film­színház játssza november 4-től 9-óg. Somogyi Pál: SZÓNYA értékesít. Minden remény megvan Mit valósítottak meg a Textilművekben az októberi műszaki konferencián elhangzott javaslatokból ? Gálosfán is beléptek a lányok a DISZ-be A MÚLT HÓNAP ELEJÉN meg­jelent egy cikk a Somogyi Néplap­ban, amely arról számolt be, hagy Gálosfán nincsenek lányok a DISZ- szervezetben. Ez valóban így is volt. Ezt a cikket olvasták a gálos- fai lányok is. A cikk után azon kezdtek gondolkodni, belépjenek-e a DISZ-be vagy sem? Az elhatározás­ban segített a DISZ-titkár Ss, aki a Néplap cikke után beszélt a lányok­kal és elmondta nekik, hogy a fiúk már nagyon várják a lányokat a DISZ-be; hogy színdarabot akarnak játszani, de lányok nélkül nem tud­nak hozzákezdeni; hogy a tél folya­mán kézimunka-tanfolyamet akar­nak szervezni a lányok részére, de segítséget is akar kérni tőlük a DlSZ-szervezet a helyiség rendbe­hozására. Sokáig gondolkoztak a lá­nyok azon. amit a DISZ-titkár mon­dott. Október 29-én meghívták a lá­nyokat is a DISZ-vezetőség beszá­moló taggyűlésére. Nagy volt az izgalom a taggyűlés előtt. Azon gondolkodtak a fiúk és maga a DISZ-titkár is, vajon eljön- nek-e a lányok a taggyűlésre. A tag­gyűlés előtt mozielőadás volt a köz­ségiben. A moziban ott volt a község apraja-nagyja, mozi után a DISZ- helyiségben megkezdődött a taggyű­lés. Előtte pár perccel hét lány lé­pett a DISZ-helyiségbe. Nem szóltak senkinek, hanem egyenesen a DISZ- szervezet titkárához menteik, hogy adjon nekik belépési nyilatkozatot, mert ők is DlSZ-tagok akarnak len­ni. Kitöltötték a belépési nyilatko­zatot, majd a taggyűlés egyhangú­lag elfogadta mind a hét lányt a szervezet tagjának. A lányok belát­ták, hogy jobb a DISZ-ben estén­ként vagy vasárnap délutánonként színdarabot tanulni vagy kézimun­kázni, miint az állomásra és vissza sétálgatni. Miért nem léptek a lányok előbb a DISZ-be? Nyilvánvalóan nem bennük volt a hiba, hanem a fiúk­ban és a régi vezetőségben, a DISZ semmiféle munkát nem végzett. Tartottak ugyan bált, de a bál leg­többször jverekedélsisei1 végződött.. Voltak DISZ-gyűlések is, de a fiúk rendetlenkedtek, amit bizony a lé­nyek nem szívesen vettek. Ezért nem akartak a lányok belépni a DISZ-be. Ez év elején új titkárt választot­tak ai DlSZiszervezeit! élére, aki azon gondolkodott, hogyan lehetne a szervezeti életet megjavítani. Nem volt könnyű dolga. A fiúk először nem akarták megfogadni a jó taná­csokat, de később .mindinkább -be­látták, hogy érdemes hallgatni tit­kárukra, hiszen a fiatalok javát akarja. Tanácsolta a fiataloknak, hegy vállaljanak árokásást, amiért pénzt kapnak, ezen a pénzen vásá­rolhatnak sportfelszerelést, röplab­dát, futball-labdát és könyveket. EZ A KEZDEMÉNYEZÉS azonban nem sikerült. A DISZ-titkár nem csüggedt, tovább szervezte H fiata­lokat munkára, s az eredmény vé­gül is n&m maradt el. Vettek futball- labdát, jó munkájukért a járástól kaptak röplabdát, így már sportolni is tudnak. A szervezet bekapcsoló­dott a mezőgazdasági munkákba is. Mind többet segítettek szüleiknek, segítettek a tanácsnak, a pártszerve­zetnek a inépnevelőmunkában. Jó szervezeti élet alakult tó, ami meg­győzte a lányokat is arról, hegy be­lépjenek a DISZ-be és a fiúkkal kö­zösen szórakozzanak és dolgozzanak. A DISZ-tagigyűlésen a lányokkal közösen elhatározták, hogy rendbe- foozziák is; DlSZ-helyiséget, kiime- saelák, a padlót felsorolják, a tetőt is kijavítják. Az elhatározást tett követte. Vasárnap reggel a lányok és a fiúk mind a DISZ-szervezet he­lyiségénél voltak vödrökkel, mesze­lővei és malteros kanállal »felfegy­verezve«. Dolgoztak egész nap, hogy a DlSZ-netk barátságos, szép helyi­sége legyen. Kimeszeliték a falakat, felsúroliták a padlót, a fiúk a tetőn megigazgatták a cserepeket, így most olyan DISZ-helyiségbe mehet­nek a fiatalok, amely az ő munká­juk nyomán vált barátságossá, szép­pé. Dolgozzanak továbbra is a gálos- fai lányok és fiúk lelkesen, DISZ- ■taghcz méltóan, hogy szüleik is meggyőződjenek arról, hogy lánya­ik és fiaik jó helyire mennek a DISZ-be, ahol tanulhatnak, nevelőd­hetnek. kulturálódhatnak. Az a fel­adat vár a gálcsfai fiatalokra, fargy jó munkájukkal, példamutatásukkal a többi kívülálló lényt és fiút is lép­tessék be a DISZ-be. AZ A FELADAT VÁR rájuk, hegy bebizonyítsák szüleiknek: a DISZ olyan szervezet, amely első­sorban arra tanítja a fiatalokat, hogy megbecsüljék szü’eiket, szeres­sék őket és fogadják meg tanácsai­kat. Arra neveli a DISZ a fiatalo­kat, hogy megbecsüljék az idősebbe­ket, hogy fogadják meg szavukat, tapasztalataikat és segítsenek nekik a munkában. Bizonyítsák be szüleik­nek: a DISZ a fiatalokat arra tanít­ja, hogy forrón szeressék hazájukat, hogy minden munkájuk a haza fel­virágzását és az egész nép felemel­kedését segítse. A DISZ a munka szerefetére neveli ,a fiatalokat, hogy becsületes munkával harcoljanak sa­ját maguk és családjuk jobb életé­ért. A DISZ megtanítja a fiatalo­kat a párt szeretetére, amely vezeti, irányítja a dolgozó nép életét azon az úton, amely a boldog, gondtalan jövő felé visz. Szabó Sándor, kaposvári járási DISZ-titkár. Most is, mint rende­sen így estefelé, a ten­gerparton találkoz­tunk. Szónya nyomdai munkáslány volt. Az ólompor, a nyirkos műhely, a túlhajszolt munka, vagy amint ő szokta mondani: »Iván Petrovics kaozsisága« tette beteggé, kezdte ki az alig 17 esztendős tüdejét. Szónya közép­termetű, re botemész­tette, vézna lány volt. Arca sápadt, haja, a sötétszőke orosz haja úgy simult halvány homlokára, mint a se" lyem. Leha itott fej iel ■ballagott mellettem, a földet nézve, minit szeptemberben a ró­zsa. Az Iván Petrová- csok elleni küzdelem­ről beszélgettünk most, és az elkövetkezendő forradalomról is szó esett, melyről ebben az időben — 1916. nya­rán — már sokat be­széltek Oroszország­iban. — Félek, nem érem én meg azt az időt — mondta Szónya mélyet sóhajtva. — Nem érem én meg azokat a szép napokat, nem .. . — hangja mint kopott csengő lógyfinoman hangzott. — Bízni kell — mondtam neki kissé erőltetve. —• Ez sokat jelent. És megérjük azt az időt, meg kell érnünk, Szónya. — Jó, ‘hát bízni fo­gok — válaszolt a lány mosolyogva, miközben leült egy padra. Az el­vérző alkonyat vidor pírt ragyogott Szónya arcára. Melléje ültem. Néztem őt, a szemét, mely kék volt és olyan üde és mély, mint a csendes Azov. — Tovaris, te olyan jó vagy — szólt, és kezemet kezébe vette és simogatta. Vala­hogy olyan hangon 'be­szélt most, mintha nem is az elvtárs, ha­nem a nő, a férfiérin- téisére éhes nő szólt yolna 'belőle1. Sajnáld tarn, és különös, most először, szépnek lát­tam Szónyát... Me­leg keze simogatta, szorongatta kezemet. Néztük egymást so­katmondóm, szófiáimul:. Tágramyűt szemének hévsége a szemembe olvadt. A mélyretörő asszonyai tekintet meg­remegtetett. Átölel­tem. Tudtam, hogy halálos a lehelete, de mégis ezen az estén sokszer, igen sokszor megcsókoltam Szó­nyát ... Mikor beállt az ősz, ia nyirkos 'hideg, az or­vos rendelkezése foly­tán Szónyának nem volt szabad elhagynia a lakást. Engem egyre jobban elfoglalt a fo­golytáborban a moz­galmi munka, és így csak ritkán látogathat­tam meg. November hatodi­kén, a forradalom ki­törésének első napján, mikor Ujjongva, az öröm mámclrótól szin­te félrészegen vonul­tunk végig az utcá­kon. egyszerre egy ház eliött megtorpant a tö­meg, Mi van. itt? Tá­volról láttam, hogy a kapu előtt hosszú fe­hér ruhában, kibom­lott szőke hajjal szO' mókáit egy nő. Köze­lebb furakodtam. Meg­ismertem: Szónya volt. Egy szál ruhában állt és izgatottan beszélt. A lelkesedéstől arca piros volt, szeme tü­zelt. — Iván Petrovics .. • Tovarisi... — nem tu­dott tovább beszólni, erőt vett rajta a köhö­gés. Köhögött és vér ■buggyant ki a száján. Sietve utat törtem a tömegben, átkaroltam és bevezettem a láztól reszkető lányt. Szónya csak a lakásban isPiert rám. — Pávei! Tovaris! —■ mondta örömrede- rülve. De éreztem, már nem bírja el a lába. Lefektettük. Alig pi- hegett. De mondén ere­jét összeszedve még ezt mondta: — Megértük. Meg­értem! Még aznap kórház­ba vittük, s önné': sza­natóriumba szállítot­tuk. De az illatos hársfákkal övezett, kristálytiszta levegőjű szanatórium, a forra­dalom csodatevő ereje, mely annyi betegnek, elesettnek adta vissza az életet. Szónyát már nem tudta meg-' menteni. Tíz nap múlva elte­mettük ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom