Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-04 / 260. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. november 4. Molotov elvtárs nyilatkozata az európai biztonság és Németország kérdéséről a genfi külügyminiszteri értekezlet november 2-i ülésén Genf (TASZSZ). V. M. Molotov a genfi külügyminiszteri értekezlet no­vember 2-i ülésén az európai bizton­ság’ és Németország kérdéséről töb­bek között a következőket mondot­ta: Jó lenne, ha megegyeznénk abban, hogy közülünk senki se tűzzön ki olyan célokait, minit az egyesített Né­metország újrafelfegyverzése és be­vonása katonai csoportosulásokba, minthogy ez gyökeresen ellentmond munkánk alapjának — az európai biztonság biztosítása feladatának. A szovjet küldöttség már felhívta a figyelmet arra, hogy amikor az európai helyzetről tárgyalunk, abból kell kiindulnunk, hogy a legfőbb as európai biztonság kérdése, a német kérdés pedig, amelynek je­lentőségét távolról sem áll szándé­kunkban lebecsülni, az európai biz­tonság biztosításának kérdéséhez vi­szonyítva alárendelt részletkérdés. Ha tárgyilagosan mérlegeljük a helyzetet ás nem csupán valamilyen átmeneti hatásra számítunk, feltét­lenül el . kell ismerni, hogy csak a német kérdés olyan rendezése fog megfelelni az európai biztonság ér­dekeinek, mely kizárja majd annak lehetőségét, hogy Németország mili­tarista állammá váljék. Nem szabad megengedni, hogy Németország sorsa újból azok­nak az erőknek kezébe kerül­jön, amelyek egy emberöltő leforgása alatt kétízben robban­tottak ki háborút Európában. lehet, hogy azok, akik távolabb voltak a második világháború tüzé- tőí és akiknek földjén nem vonultak keresztül a hitleri' hordták, bizonyos mértékig másképp ítélik meg a né­met kérdés, megoldását. Lehet, hogy náluk a biztonsági meggondolások átengedik helyüket bizonyos más meggondolásoknak. Az európai álla­mok számára azonban, amelyek a legtöbbet szenvedtek a hitleri agresz- Kziótól, az európai biztonság követe­lése a legfőbb és döntő követelés Né­metország jövőjének megtárgyalása­kor. Azt mondják, hogy a Szovjetunió­nak az európai kollektív biztonságra vonatkozó javaslata, valamint az október 31-i szovjet javaslat Német­ország ».kettészakítottságának rög­zítettségére« vezet. így valamilyen okból konokul semmibe veszik a té­nyeket. Pedig a tények egészen mást mondanak. A két német államnak az európai biztonság szavatolását és az európai feszültség csökkentését szolgáló in­tézkedésekben való részvétele elő­segítené olyan feltételek megterem­tését, amelyek szükségesek Német­ország bákeszerető állaimként való ú jraegyes í tűséhez. Másrészről az Európában lévő katonai tömibrend- szer és az újrafelf egy vérzett Nyu- gat-Németországnaik az észak-atlan­ti tömbbe (NATO) és a nyugat­európai unióba való bevonása a fő akadálya annak, hogy Németország egységes, nemzeti állaimmá egyesül­jön, már amennyiben ezen etgyes-ülés ■külső feltételeiről van szó. Foglalkozni kell a három hatalom tervezete híveinek egy másik érvé­vel is. Azt mondják nekünk, hogy. ez a tervezet megfelel az európai biz­tonság érdekeinek, sőt még bizonyos garanciákat is nyújt a Szovjetunió biztonsága tekintetében. Nem nehéz azonban átlátni, hogy ez az érv mennyire nem meggyőző. Először is a Szovjetunió 'nemcsak saját országa biztonságának kérdését veti fel, hanem más európai orszá­gok biztonságának kérdését is, kü­lönösen azokét, amelyek, mint a Szovjetunió is, szenvedtek a hitleri betöréstől, a hitleri agressziótól és természetesen nem akarnak ölhetett kézzel várni a jövőre. Viszont .a három hatalom tervezete tel­jesen megkerüli például a Né­metországgal határos államok biztonságának kérdését. Kit elégíthet ki ilyen tervezet? Másodszor azt mondják nekünk, hogy a Szovjetuniónak . abban kell látnia biztonságának biztosítékát, hogy a hárcmhatalmi tervezet elő­irányozza 'az új rafelf egyverzett. egyesített Németországnak a nyu­gati katonai csoportosulásokba való bekapcsolását. Ezeket a csoportosu­lásokat védelmi jelűegűeknek és Né­metországot illetően korlátozóknak tüntetik fel. Nyíltan kijelentik azon­ban, hogy a három hatalom csak akkor írhat alá bármiféle európai biztonsági szerződést, ha egyben megoldják az egyesített, méghozzá újrafelf egyverzett Németországnak az említett katonai csoportosulások­ba való bekapcsolását. Azt, amit nekünk javasolnak, így lehetne összefoglalni: ha azt akar­játok, hogy valamilyen európai biz­tonsági szerződés aláírásra kerüljön, akkor el keil fogadnotok Németor­szággal kapcsolatos feitételeimket, azaz bele kell egyeznetek, hogy az egyesített Németországot újrafel­íegyverzik és bekapcsolják az észak­atlanti tömbbe (NATO), amely mint ismeretes a Szovjetunió ellen irá­nyul. Es erre azt mondják, hogy biz­tonsági garanciákat nyújtanak a Szovjetuniónak. A biztonsági garanciák kérdésével kapcsolatban nem volna szabad szem elől tévesztem ennek az ügynek még egy fontos vonását. És mi lesz, ha az egyesített és újrafelf egyverzett Németország, amelynek sorsa a militaristák, revansiszták kezében lesz, szét­tép mindenféle szerződést és egyezményt, amelyet aláírt és saját maga lép a katonai csopor­tosulások létesítésének útjára? Hiszen a .történetem' ismer hasonló példákat. Engedjék meg, hogy meg­kérdezzem: mi lesz ebben az eset­ben?' Hol a felelet arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor a Szovjetunió­nak Németország szomszédainak és az összes többi bákeszerető európai államnak nyújtott »biztosítékokkal?« Ä három hatalom javaslatában nincs féléiét erre a kérdésre. Másként állna a dolog, ha a nyu­gati hatalmak a Szovjetunió és más európai inépek, köztük mindkét mos­tani német állam, a továbbiakban pedig az egyesített Németország ven­ne részt az általános európai bizton­sági rendszerben. Eminek a követel­ménynek megfelelnek azok a javasla­tok, amelyeket a Szovjetunió az eu­rópai biztonság kérdésében előter­jesztett. Néha arról próbálnak meggyőzni 'bennünket, hágj- Németország egye­sítése egyszerű dolog, hogy ehhez’ csak össznémet választásokat kell tartani. A dolognak ilyetén leegy­szerűsítése azonban nem juttathat bennünket előre a hernyói ült német kérdés megoldásában. Meg kell állapodnunk abban, hogyan értelmezzük Németország egyesítésének feladatát és milyen úton haladjunk efelé. Németország egyesítésének az eu­rópai . biztonság érdekeinek megfele­lően, békeszerető és demokratikus alapon kell megtörténnie. így intéz­kedéseket kell tenni a német milrita- rizmus újjászületéséinek megakadá­lyozására. Az egyesített Németországnak mentnek kell Lennie azoktól a köte­lezettségektől, amelyeket Németor­szág bármelyik része más országok­kal kötött, jelenleg érvényes katonai és politikai egyezményekben vállalt és vállalnia kell, hogy nem lép be miás államok ellen irányuló koalí­ciókba vágj' katonai szövetségekbe. Eddig még csak a Német Demokra­tikus Köztársaság jelentette ki, hogy egyetért ezzel. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya értekezletünkhöz és a német néphez intézett felhívásá­ban javasolta! létesüljön olyan össz­német szerv, amely összehangolja a két német állam Németország egy­ségének helyreállítását szolgáló erő­feszítéseit. A Német Demokratikus Közíárs.aság kormánjm javasolja, létesüljön cssznémet tanács, amely­nek az NDK és az NSZK törvényho­zó szerveinek képviselői lennének tagjai. Az össznémet tanácsnak elő keli segítenie Kelet- és Nyugat-Né- metország németjeinek közeledését és együttműködés megszervezését a belinémet kapcsolatok minden te­rén, valamint Németország egyesíté­se feltételeinek előkészítésében1. Megelégedéssel állapítjuk meg, hagy a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya az össznémet tanács létesítéséről szóló javaslatának be­nyújtásakor helyesen ügy véli, hogy ennek az össznémet szervnek fontos szerepet kell vállalnia mind a két német állam közeledésében, mind’ pedig az európai biztonság szavato­lásában más országokkal folytatandó együttműködésében. Ezen összné- mef szerv '• feladatainak teljesítése egyben elősegítené mind a német probléma megoldása' Sfafeő teltételei­nek, mind a belső feltételeknek meg­oldását, minthogy feltétlenül tekin­tetbe kell vennünk az NDKAran és az NSZK-ban lévő különböző társa­dalmi és gazdasági körülményeket. ÉRDEKESSÉGEK innen — onnan. »IGYATOK EGYET I« A királynő utasításá­ra ilyen parancsot in­tézett rádión keresztül a temgemagyí hivatal valamennyi angol ha­dihajó katonáihoz a trafalgari ütközet 150. évfordulója alkalmá­val. E csatában lelte halálát Nelson tenger­nagy. Minden 20 éven felüli matróznak Tű­Sokán látogatják a rostocki nemzetközi bazárt A Német Demokra­tikus Köztársaság ros­tocki kikötőjében meg­nyílt nemzetközi ba­A MOST ÉPÜLŐ LEMNGRÄDI METRO a; földfeletti és a földalatti' paloták' so­rát varázsolja a város­ba. Az egyes állomás­épületek falát az orosz zárt szívesein keresi fel és szovjet történelem a kikötőbe befutó kill- nagy eseményei díszí­tőid! hajók személyze- tik, s mint a Trud te. A külföldi tengeré- megállapítja, az eddig szék a bazárban bár- elkészült 11 kilométe- ... , milyen valutáért vésá- rés útszakasz művészi ,?<eaar^i ' ríhatnak német, ipari megoldása a szovjet1 árukat. A legkereset- képzőművészek igazi tehb cikkek a külön- dicsőségére vélik, böző szeszesitalokon kívül a távcsövek, bőráruk és emléktár­gyak. A bazárnak már állandó vevőköre is 'ki­alakulóban van, ezt főleg 'lengyel és finn hajók személyzete al­kotja. A Német De­mokratikus Köztársa­ságban 1855. végéig még két kikötőiben nyitnak nemzetközi bazárt. a 20 évesnél fiatalab­bak pedig duplaadag limonádét kaptak. Egy óriási esernyő védelme alatt a múlt hét csütörtökén ia londoni »Carlton Garden,s«-ben II. Er­zsébet angol királynő felavatta apjának, az elhunyt VI. György­nek a bronzszobrát. KELLETT NEKIK PÁRIZSBA MENNI? Francia szérum a gyermekparaiízis ellen Párizs legszebb tere­mek egyik luxusszálló­jában egy portugál gyárostól 10 millió frank értékű ékszert lopott el egy szállodai tolvaj. Champsiinaud és felesége múlt vasár­nap érkeztek Liszabc-n- ból Párizsba. A .gyáros felesége azonnal elrej ­EGY AMERIKAI HETILAP jelentése szerint csak augusztus 20-a óta 15 ezer marokkói benn­szülöttet ölitek meg a megszálló francia ka­tonák. Súlyos tette ékszereit egy repgifeerencsétknség krokodilbőr zacskóba. az Egyesült Péntekén Oft ampa lira- Államokban ud és felesége elhagy­ták a szállodát és szín­házba mentek. Mikor éjfél felé hazamentek, nyitva találták szállo­A francia sajtó je­lenti. hegy elkészült a Lepin professzor, a Pasteur-ántézetl veze­tője által feltalált és kidolgozott gyenmek- para’ízis elleni szérum. A hírt dr. Bemard Lafay Közegészségügyi miniszter megerősítet­te. A Pasteur-iintézet most a gyermekpaa-alí- zis kérdésével foglal­kozó koppenhágai nem­zetközi értekezlet ered­ményét várja, amelyen a szérum egyetemes gyártási és ellenőrzési módszerét kidolgozzák. A francia szérum ha­marosan forgalomba kerül. Ujíípusú lengyel hernyótalpas rakod ó­A londoni rádió je­leníti, hegy az Egye­sült Älliamokban a Co- gép loirado állambeli Dan­daá lakásuk ajtaját, a vértől 40 mérföldnyi-re Lengyelországban el- szcba fel volt dúlva, a északra a levegőben készült a, »LZW 30« zacskó a-földön/ feküdt felrobbant és lezuhant típusú új hsmy ótalpas ,— üresen. Az ékszerek egy utasszállító repü- rakodógép terve. A gép eltűntek. óránkénti sebessége 30 kilométer, egy óra alatt 120 tonna árut képes kirakni. Úgy szerkesztik meg, hogy. három méter távolság­ról 'kirakhassa a szál- Miss Venezuelát vá- lítmányokat. A szak- lasztották meg ,a Nyu- emberek véleménye gat szépségfcirálynőjé- szerint a hennyótalpas tógép. A gép 44 utasa életét vesztette. Megválasztották a Nyugat szépségkirálynőjét A fouloni tengeri csendőrség letartóztatta Hugves közigazgatási alkalma­zottat és Leiter szám­vevőségi titkárt, akik bevallották, hogy fik­tív utalványok kibo- vé Londonban. A 19 rakodógépet jól lehet csalásával számolási, éyes Carmen Zubilla- majd alkalmazni a bá­tratokat hamisítottak, ga 500 000 frankos dí- nyákban. valamint A tengerészet kárára jat és egymillió frank szén- és ércszállító ha­ló millió frankot sík- értékű' , sportkocsit jók rakodási munká- kasztottak el. nyert. látóinál. ca——Mtwtmwnwwiw aa—m A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a béke November 7-én ünnepli a szovjet nép és véle együtt az egész haladó emberiség a Nagy Októberi Szocia­lista' Forradalom győzelmének, a Szovjetunió fennállásának 38. évfor­dulóját. Harmincnyolc évvel ezelőtt, a szov­jet állam megalakulásának napjai­ban Lenin magasra 'emelte a népek békéjének zászlaját. 1917. november 8-án, a forradalom győzelme utáni napon a U. szovjet kongresszus jóvá­hagyta a békéről szóló dekrétumot: Ebben a szovjet kormány igazságos és demokratikus béke megkötésére hívja fel a háborút viselő országo­kat. Harmincnyolc év éta a Szovjetunió egész bel- és külpolitikája a béke védelmezésénekí és biztosításának jegyében áll. A Szovjetunió béke­politikája a két rendszer békés egy­más mellett élésének lenini politi­káján épül fel. E békepolitikának alapja az a lenini tanítás, hogy a szocialista világ és a kapitalista ál­lamok békésen együttműködhetnek egymással, ha kapitalista államok vezetőköreiben is megvan ehhez az akarat. Annak idején a szovjet föld még be sem itta azt ,a tömérdek vért, amelyet az intervenciósok ontottak, s a népek már hallhatták Lenin' sza­vát. » __kivívtuk magunknak azo­k at a feltételeket, amelyek lehetővé teszik„ hogy f ennmaradhassunk a tő­kés hatalmak mellett, amelyek most kénytelenek kereskedelmi kapcsola­tokra lépni velünk«. Majd így foly­tatta Lenin elvtárs: »Ven egy erő, amely nagyobb, mint bármely ellen­séges kormány vagy osztály óhaja és elhatározása. Ez az erő: az általános nilággazdasági viszonyok, amelyek kényszerítik őket, hogy a velük való kapcsolatoknak erre az útjára lépje­nek«. (L. M, „33. k. 142. o.) A szov­jet kormány mindig szem előtt tar­totta és tartja Lenin útmutatásait. A Szovjetunió a két világháború közötti időszakban, is állhatatosan védelmezte a béke ügyét, a nemzet­közi küzdőtéren harcolt az új háború veszélye ellen, s a kollektív bizton­ság és az agresszcrral való kollek­tív szem-beszállás politikájának a folytatására törekedett. Ismeretes, hogy Hitler uralomra jutásakor a Szovjetunió elleni ke- reszteshadgáirattól és egyéb nagyhan­gú fenyegetőzésektől volt hangos a nyugati1 politika. A Szovjetunió ekkor is világosan leszögezte békeakaratát, de ugyan­akkor figyelmeztette is a fasiszta háborús us-zítókat, hogy őrizkedjenek a Szovjetunió ellen irányuló háborús kalandoktól. Sztálin elvtárs mondot­ta 1934. januárjában a párt XVII. kongresszusán: »A mi külpolitikánk világos. A mi külpolitikánk minden ország irá­nyában a béke fenntartásának és a kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sének politikája. A Szovjetuniónak eszeágában sincs, hogy bárkit fe­nyegessen, még kevésbé, hogy bár­kit is megtámadjon. Mi a béke mel­lett vagyunk és a békéért harcolunk. De nem félünk a fenyegetésektől és készek vagyunk csapással felelni a háborús gyújtogatok csapására«. Amikor az imperialisták támoga­tásával kialakult fasiszta koalíció készült az új háborúra, és egymás után szállta meg a védtelen kis or­szágokat, a Szovjetunió rendületle­nül harcolt a békéért, die nem feled­kezett meg az erszáz védelmének a megerősítéséről sem, hogy teljes fegyverzetben fogadhassa az ellensé­get, ha támadni merészel. 1939-ben, amikor már fellángolt az új háború tűzveszélye.^ Sztálin elv- társ ismételten kifejtette a szovjet külpolitika alapelveit: »Mi va'ei- mennyi országgal a békét és a ke­reskedelmi kapcsolatok megerősíté­sét akarjuk: ez az álláspontunk és ez is marad, ha ezek az országok ugyan­ilyen magatartást tanúsítanak majd a Szovjetunió irányában, ha nem kí­sérlik meg országunk érdekeinek a megsértését^ S -amikor a hitleri fasiszták hiit- sz-egő-en a szovjet államra támadt, a Szovjet Hadsereg nemcsak vissza­verte, hanem szét is zúzta a támadók hadseregét. A győztes második vilégiháború után a szovjet kormány tovább foly­tatta a tartós és szilárd béke biztosí­tására és a nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésiére törekvő külpolitiká­ját. A szovjet kormány széles körben ismertté vált programot terjesztett elő az új háború megakadályozására. Sztálin, elvtárs 1944. november 6' ián, a. forradalom évfordulóján tar­tott -beszédétben mondotta: »A béke­szerető nemzetek képviselőiből kü­lönleges szervezetet kell létrehoz­nunk a béke megvédésére és a biz­tonság megőrzésére, e testület ve­zető szervének rendelkezésre kell bocsátanunk a támadás megakadá­lyozásához szükséges fegyveres erőt, és köteleznünk kell ezt a szerveze­tet, hogy szükség esetén ezt a had­erőt a támadás elhárítására vagy felszámolására és a támadásban vét­kesek megbüntetésére haladéktaia- nul igénybe vegye«. A Szovjetunió békeszeretét nem­csak az előterjesztett javaslatok bi­zonyítják, hanem -a cselekedetek is. A Szovjetunió a háború után jelen­tősen csökkentette fegyveres erőit,® napjainkban is ennek vagyunk tanúi. Gondoljunk a 640 ezer fő leszerelésé­re, vagy arra, hogy az osztrák állam­szerződés megkötését követően azon­nal kivonta és hazaszállította az ad­dig Ausztriában tairtörtredó csapato­kat, míg az Amerikai Egyesült Ál­lamok Olaszországban helyezte el a csapatait. A szovjet kormány a béke -fenn­tartásáért és megszilárdításéért har­colt azzal is, hogy részfcvett az ENSZ létrehozásában,, majd az ENSZ-ben fáradhatatlanul harcolt és harcol a -békéért. A Szovjetuniónak hallhatatlan ér­deme. hegy állandóan leleplezve a háborús uszítókat, útmutatást, prog­ramot adott ahhoz, hogyan keli a né» pekrrefc harcolniuk a háború meg­akadályozásáért. a béke tartóssá té­teléért. Erről Sztálin- elvtárs 'az ame- raksf Associated Press tudósítójá­nak kérdésére többek között ezeket válaszolta: »Arra. van szükség, hogy a. közvélemény és az államokat kor­mányzó körök széleskörű ellenpro­pagandát szervezzenek az új háború hírverői ellen és a béke fenntartása érdekében«. A Szovjetunió következetes béke- politikájénaik eredményéként ültek -össze ez év nyarán a kormányfők Géniben. A nyugati hatalmak betet­ték, hegy háborús fenyegetésekkel, az úgynevezett erőpolitika fitogbaitá- sávaüi semmire sem mennek. Még Eisenhower amerikai elnök is elis­merte, hogy a népek békeakarata »nagy nyomásként érvényesült Genf­iben«. Rákosi elvtár® pedig azt mon­dotta csepeli beszédében: »A genfi értekezlet egyik tanulsága, hogy a százmilliók békeóhaja és békeköve­telése hatalmas erő, amely reális té­nyezőként hat a világpolitikában«. A hideghábor ú halálos sebet kapott Genfben, de hogy végleg eltemessük, még szívósa-bb és keményebb harcot kíván valamennyi' békeszerető em­bertől. Az elmúlt harmincnyolc év alatt, az első nemzetközi tárgyalásoktól, amelyekre a fiatal szovjet államot meghívták, s a jaltai és potsdami konferencián keresztül, ahol a Szov­jetunió mint győztes nagyhatalom vett részt, -majd az ENSZ-tárgyalá- sbkitól egészen a mostani genfi kül­ügyminiszteri tárgyalásig sek min­den megváltozott: megváltoztak az erőviszonyok, megváltoztak az egyes országokat képviselő személyek, csak egy valami nem változott: a Szov­jetunió békepolitikája, mely ma ugyanúgy, mint 38 évvel ezelőtt a le­nini békés együttélés elvén alapszik. BÖPIS ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom