Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-21 / 248. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. október 21. Wflideck-Rochet képviselő a francia paraszlság IrelyzetéröE és a francia Kommunista Pártnak a falvakban végzefl munkájára Ki halászik A színház körül láttuk — hallottuk Párizs (MTI). A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága össze­ült a Párizs-kömyéki Saint-Dends- ben. Az ülésen Marcel Cashin elnö­költ. A bizottság meghallgatta Wad- deck-Rochet képviselő jelentését a francia parasztság helyzetére!!* vah lamimt a Francia Kommunista Párt­nak a falvakban végzett munkájá­ról. Részletesen ismertette a francia Párizs (MTI). A Francia Minisz­tertanács szerdán ülést tartott, s ezen megvitatta az algériai, valamint a nemzetközi helyzettel összefüggés­ben felmerülő kérdéseket. (Szerk. megij.: saarvidéki szavazás, genfi értekezlet.) A kormány bejelentette, hogy, Bi'llotte tábdpnok, hadügy­miniszter és Bourges-Maunoury bel­ügyminiszter Algériába utazik a Constantine megyei katenai intézke­dések megvizsgálására és annak ta­nulmányozására, milyen erősítéseket keU »a nyugalom helyreállítására« a helyszínre küldeni. Az újabb »rendfenntartási« intéz­kedések további pénzügyi erőfeszíté­seket követelnek, ezekről azonban a minisztertanácsról kiadott közle­mény nem sokat mondj Pineau, a hadügyi tárca előadója viszont a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában ismertetett néhány számadatot a költségvetés ilyen ter­Berlin (MTI). A Keresztény De­mokrata Unió több parlamenti kép­viselőjének vezetésével Essenben megalakult a » nyugat-németorszá­gi keresztény szakszervezetek kezde­ményező bizottsága«, amely nyíltan a szakszervezeti egység megbontását tűzte ki céljául. Sajtójelentések szerint a keresz­tény szakszervezetek nemzetközi szövetsége egymillió márkát 'bocsá­tott a szakadár mozgalmat irányító Even.. Winkelheide és Voss keresz­tény demokrata unióbeli képviselők rendelkezésére. Az összeg az egység­bontó akciók költségeinek fedezésé­re, elsősorban korrupt szakszervezeti funkcionáriusok megvásárlására szol­gál. Mint a Frankfurter Rundschau közli, a nyugatnémet szakszervezeti paraszttömegek nehéz helyzetét, s rámutatott arra, hogy a nehézségek oka a jelenlegi francia politikai helyzet. Ezt a politikát kell megvált teztatni, hogy a parasztság sorsa megjavulhasson — mondotta. — El kell űzni a hatalomból a 'reakciót és olyan politikát keli követni, amely a béke és a szabadságjogok védel­mében, a szociális haladáson és a nemzeti függetlenségen alapul. mészetű terveiről. Az előadó szerint a kormány kb. 106 milliárd frankot irányoz elő az észak-afrikai ki­adásokra. Az Humamité szerint azonban ab­ban QZ esettben, ha a katonai ki­adások a mostani színvonalon ma­radnak, havi 25 milliárd frank ki­adást kell számításba venni. Felmerül a kérdés, honnan terem­tik elő az új hiteleket. Pflimlin pénzügyminiszter legutóbb »szüksé­ges áldozatokról« 'beszélt, s ezek ter­mészetesen többek között új adókat jelentenek. Uj adók megszavazása, valamint újabb korosztályok esetle­ges behívása azonban a mai helyzet­ben nagy parlamenti nehézségekbe ütköznének. A kormány ezért egyes hírek szerint nagyon komolyan fog­lalkozik a választások korábbi meg­tartásának gondolatával. A válasz­tásokra rendes körülmények között a jövő év tavaszán kerülne sor. szövetség országos vezetősége a dol­gozó tömegek követelésére egyhan­gúlag hozott határozattal elutasítot­ta az esseni »kezdeményező bizott­ság« ultimátumát. Hetenként ll haláleset a ruhrvidéki bányákban Düsseldorf (ADN). Az év eléje óta a ruhrvidéki bányákban 456 bányász vesztette életét. Ez csaknem heti 11 halálesetet jelent. Ezt a megdöbben» tő magas számot kedden az Észak- Rajma-Vesztifália-i tartományi gyűlés ülésén közölték, amely a nyugatné­met 'bányavidék szerencsétlenségei­vel foglalkozott. a zavarosban? Suydam, az Egyesült Államok külügymm'isztériumának képvi­selője október 12i-én sajtóérte­kezleten azt állította, hogy a külügyminisztériumnak tudomá­sa van arról, miszerint a »szov­jet tömb« lépéseket tett, hogy Izraelnek fegyverszállítást ajánl­jon fel. Érthetetlen cikokból részleteiket azonban nem volt hajlandó közölni az érdeklődő tudósítókkal. A Reuter hírügynökség londo­ni jelentése szerint az angol külügyminisztérium képviselője október 13-án kijelentette, mi­szerint nem állnak rendelkezésé­re az amerikai külügyminisztéri- umí képviselőjének, közlésiét megerősítő adatok. Megengedte azonban magának azt a 'kijelen­tést, hogy ha (!?) a szóbanforgó közlés megfelel a valóságnak, ez arról tanúskodna, hogy az oro­szok szeretnének »halászni a zavarosban«. Ezekután, mint ugyanaz a hír- ügynökség közölte Jeruzsálem­ből, izraeli külügyminiisztériumi körökben kijelentették, hogy Izrael a »szovjet tömbtől« sem­miféle hivatalos fegyvereladási ajánlatot nem kapott. A három közlemény közül te­hát az egyik azt állítja, hogy a »szovjet tömb« Izraelnek fegy­verszállítási ajánlatot tett, a má­sik megjegyzi, hogy ezt a közlést nem támasztja alá semmi, a har­madik pedig megcáfolja magá­nak az állítólagos ajánlatnak a tényét. A szenzációra vadászó nyugati burzsoá lapok ennek ellenére fel­kapták ezt a hamis közlést. A nemzetközi feszültség enyhíté­sének ellenzői szívesen ereszte­nek szárnyra mindenféle hamis hírt, arra számítva, hogy így bizonyos mértékben mérgezhetik a nemzetközi légkört és bizal­matlanságot hinthetnek el az ál­lamok között. A viláigközvélemény1 azonban ma egykettőre leleplezi azokat, akik gátolják a nemzetközi hely­zet további javulását, a közvé­leményt most már nem lehet egykönnyen félrevezetni holmi provokációs koholmányokkal. Meg tudja állapítani, ki halá­szik a zavarosban. Ezúttal a futballisták szurkoltak Október 21-én, pénteken este 6 órakor a Pártoktatás Házában elő­adást tartunk »A MUNKA VERSENY SZEREPE A SZOCIALIZMUS ÉPÍ­TÉSÉBEN« címmel. Előadó: Varga elégedve, ha egy előadásira csak 40 jegyet kémek tőle. A kilencven, az már valami... György elvtárs, az SZMT tagja. Az előadáson vegyenek részt üzemi párt-, tömegszervezeti, gazdasági ve­zetők és dolgozók. Idő előtti választások lehetősége Franciaországban A szakszervezetek egységét megbontó törekvések Nyugat-Németországban Aki tegnap este színházban volt, örömmel állapíthatta meg, hogy a Csi.ky Gergely Színház és a Kapos­vári Kinizsi futballistáinak barátsá­ga a legjobb úton halad. Ennek már láttuk korábban is megnyilvánulása­it — főleg, ha a Kinizsi ültben ját­szott, mert a színészek közül sokan lelkes drukkerek. Tegnap .aztán me­rőben más volt a helyzet. Most a Kinizsi játékosai szurkoltak Ro- honczy Máriának, Hajdú Péternek, Rassy Tibornak, Keniessy Ernőnek és a többieknek. Őszintén szólva, mikor a kedvelt ll bevonult a színházi páholyba, megrettentünk: hátha nem találják elég sportszerűnek a színpadi játé­kot és fütyülni fognak. Hát elárul­juk, a remélt és várt izgalomból nem lett semmi, mert a futballisták úgy viselkedtek, mint akármelyik szimpla színházlátogató — ugyanúgy vörösre tapsolták a tenyerüket, mint a többi halandó. A színigazgató figyelmébe! Talán nem felesleges felhívni a színház igazgatóságának figyelmét, hogy a ma délutáni, első ifjúsági előadásra erősítsék meg a falakat, nehogy baj történjék. A dombóvári általános és középiskolás diákok há­rom órára bérbevették a színház nézőterét Ó3 félő. hogy olyan rög­tönzött ünneplést csapnak, hogy megrongálódnak a szépen festett falak. Ez az óvintézkedés annál is hasznosabb volna, mert a jövő pén­teken a kaposvári diákek sem fog­nak elmaradni a dombóváriak tet­szésnyilvánítása mögött. Egy megcáfolt szólás-mondás Korábban az a szólás-mondás jár­ta, hogy a Kaposvári Textilművek dolgozói nem szeretnek színházba járni. Csonka Irén közönségszervező alaposan rácáfolt erre a mende-mon- dára. Pedig eddig csak 400 jegyet igényeltek tőle az üzem dolgozói. Csonka elvtársnő bizony nincs meg­Kaposvárott divatbajött leszólításu a (Nem kell félni, lányok, mart a férfiakat is »deszólítják«!) Ez a meg­tiszteltetés csak a színház művé- szeimiek szól. őket fogják el útón- útfélen, utcán' és üzletben, tőlük ér­deklődnek, mint a közelii ismerősök­től szokás, a színház terveiről', gra­tulálnak az alakításért. Kis város Kaposvár, száz embert megismerni nem művészet benne. De mit tehet­nék a szegény művészek? Nekik már sokkal nehezebb az 'ismerkedés. Egy autóbuszra való bérlettulajdonos Toponáron Topoinárom, a művészetért eddig csak annyit tettek, hogy mindig szí­vesen látták a Falúszúiházat. De mi legyen most? — találgatták, a ka­posvári színház nehezen mozdítható, hogyan nézzék meg a Szép Juhász­aiét? Ha viszont valamit nagyon akarnak, sikerülni .is szokott. Je­lentjük, hogy szombaton este, öt vem boldog topánért bérlettulajdenos kü­lön autóbusszal érkezik és megnézi az előadást. Hol született Breselmayer Tódor nagymamája? Rassy Tábor estéről estére »újra­írja« a színpadon Breselmayer Tó­dor szerepét. A kitűnő művész most) ismerkedik Scmoggyal, így aztán a nagymama ‘születésének helyét hol ebbe, hol abba a közeli községbe helyezi át. Vasárnap is a nemtu- dcménmelyik községet említette. Másnap volt aztán csodálkozás. A Béke Szálló portáján termetes de- mizsen jófajta borral töltve várta Rassy Tibort a következő üzenet­tel: »Annak az elvtársnak, adják át, aki azt a svábot játszotta«. Rassy most Kaposfőről várja a bort, de ha jól megy. a megye min­den községének borát végigkóstolja. P. J.-né. A Pártoktatás Háza közleménye Több hónapra, talán egy évre is vissza kell forgatni az idő kerekét, hogy csak nagy vonalakban megis­merhessük ezt a szervezetet, ezt a lelkes, fiatal gárdát, melynek ma már hírneve van az egész megyében. Igaz, a két'helyi diszisták munkájá­nak, fejlődésének kézzelfogható bi­zonyítékai előttünk állnak, de ezek — bár mindennél többet mondanak — mégsem vezethetik végig az ol­vasót egy hosszú év küzdelmein, ví­vódásain, nem mutathatják meg a fiatalok fokozatos átalakulását, mely az összefogásnak, a felnőttek segíté­sének nyomán született meg. Kezd­jük hát élőiről, onnét, amikor a fa­luban még úgyszólván hallani sem lehetett a DISZ-ről..; Kéz a kézben, együtt a pedagógusokkal A fiatalok már akkor is szerették a kultúrmunkát, a színjátszást, tán­cot. Különböző előadásokat is ren­deztek, de ezek bevételét elfecsérel­ték, s folyadék, úgynevezett balaton- melléki nedű formájában értékesí­tették. Akkor — egy évvel ezelőtt — még nem volt senki a faluban, aki törődött volna velük, aki megfogta volna a kezüket, aki összefogta vol­na e nagy falu nagy erőt magában rejtő ifjúságát. Pedig 130 könyvecs­ke, 130 kicsi lila tagsági könyv rej­tőzött a faluban, de úgy, hogy azok bizony még csak nem is jelképezhet­ték az ifjúsági szervezet létezését. És végre, múlt év vége felé nagy változás történt. Újjáalakult a szer­vezet, s a fiatalok Szecsődi Árpád ifjú pedagógust választották meg tit­káruknak. Hol is kellene kezdeni? Mivel szerettessük meg a DISZ-t, hogyan neveljük az iskolából kike­rült fiatalokat? Ilyen kérdésekre ke­resett választ Szecsődi elvtárs és a vezetőség, amely komoly munkához látott a választás után. Kultúrmunkéval kezdték, ott, ahol legkönnyebben közelíthetik meg a fiatal fiúk és lányok szívét. »Meg kell teremteni a magot« — így mondta ezt a titkár, s Lukács Laci, Tanuljunk példamutató DISZ-sservexeteinktől * KÉTHELY, A DISZ-FIATALOK NEVELŐISKOLÁJA Udvari Margit, Sebdenics Pista, Sif­ter Teri, Jádi Marika, Végh Ilonka személyében hű segítőtársakra ta­lált. Néhány hét után nagy sikerrel mutatták be a »Pettyes«-t, melyben már 18—20 fiatal szerepelt, s ez vonzotta a többit is. Botor Ibolya, ez a tüzesszemű, lelkesedéstől sugár­zó arcú fiatal tanítónő nem ismert fáradságot. Türelemmel, szép szóval tanította a fiatal gárdát, beléjük oltva, csepegtetve a szép, a nemes, a kultúra iránti szeretetet. A harma­dik előadás után már 50—55 fiaital, aktívabb, »mozgatható« tagja volt a szervezetnek. Ötlet és önálló kezdeményezés Egyre növekedett a közösség, ott­honra volt szüksége a fiataloknak. Németh Irtván tanácselnök a kas­télyt javasolta, de 'bizony ott nagy a rendetlenség, talán romépületnek is lehetne nevezni a 'kijelölt részt. — Sebaj, majd mi rendbehozzuk — mondták a fiatalok, s másnap mun­kához láttak. Takarítottak, lepadlóz­ták a két szobát, festettek, beszerel­ték a villanyt, s ki tudja, mi min­dent dolgoztak. Ök maguk tették széppé, otthonossá birodalmukat. Ma már vidáman pattog a labda a ping- pongasztalon, vidám zenét sugároz a rádió, s a fiatalok jól érzik magu­kat a csinos kis fészekben. De mi volt ez a továbbiakhoz mér­ten? Mindenki hallott már arról, hogy a héthelyi fiatalok nagy fába vágták a fejszéjüket: elhatározták, hogy felépítik a járás legnagyobb, legszebb kultúrházát, melyben ott­honra 'talál a falu valamennyi tö- roegszervezete, és otthont, szerető, meleg családi otthont kap á kultúra, a művészet is. Nehéz volna felsorol­ni azoknak a fiataloknak a nevét, akik téli zimankós időben, zúgó szél­ben, esőben és viharban izzó lelke­sedéssel, vidám dallal ajkukon dol­goztak, romokat bontottak, építettek, földet hordtak és gerendát ácsoltak az »ő szeretett otthonukon«. Csak a dicséret és elismerés hangján lehet szólni rólpk, a Molnár Imrék, Hor­váth Lászlók, Vizsralék Máriák, Lu­kács Lászlók, Bölcz Magdolnák és a többiékről, akik a közös célért, a falu ügyéért sok-sok napot, sok dél­utánt töltöttek a kiiltúrház építkezé­sénél. És ma már áll a hatalmas épület, hirdetve a fiatalok 'győzel­mét. Most kérik a felsőbb szervek segítségét, hogy befejezhessék az építkezést. Ez a munka, a sok együtt töltött hét hatalmas, erős egységgé ková­csolta a fiatalokat, de nem eléged­tek meg ennyivel. A községi tanács tartalékterületéből .5 hold föld meg­művelését vállalták, s a lelkes mun­ka után szekrényt, 4000 forintos rá­diót és lemezjátszót, s ki tudja, mi mindent vásároltak saját erejükből, a gyümölcsös, a föld bevételéből. A közeljövőben pedig 10 mázsa szerző­déses kukoricát adnák át államunk­nak. A szervezeti élet megerősödése, nagyszerű tervek Szinte természetes, hogy a veze­tőség jó munkája nyomán egyre jobb szervezeti élet bontakozott ki Kéthelyen. A fiatalok ma már öröm­mel járnák a DISZ-be — s bár a taggyűléseken még nem vesz részt minden diszista — megerősödött szervezeti életről számolhatunk be. Kétségtelen, hogy ezért elsősorban a vezetőség tagjait, Szecsődi Árpádot, Gelencsér Józsefet, Botor Ibolyát, Lukács Lászlót, Mike Józsefet, Al­mos Lászlót illeti dicséret. Érdekes megfigyelni, hogy a község 15 peda­gógusa közül 8 — a fiatalok — kivé­tel nélkül részt vesznek a Dísz­munkában, a fiatalok nevelésében és ez a lelkes segítés, ügybuzgóság pél­daként állhat megyénk valamennyi pedagógusa előtt. Szép terveket sző a kéthelyi ifjú­ság, ezek közül most csali néhányat említünk. Míg a nyár folyamán lel­kes társadalmi munkát végeztek, építettek a fiatalok, most, az ősz be­álltával a művelődés, tanulás, játék került az előtérbe. A kézimunika- szakkörre 45 lány jelentkezett. Eze­ken az összejöveteleken —1 nagyon helyesen — felolvasásokat terveznek a fiatalok, ismerkednek az iroda­lommal. A Petőfi-iskolát is nagy lel­kesedéssel készítették elő. Botor Ibolya vezetésével megkezdődtek a kultúrprc'bák. A tánccsoport, szín­játszócsoport tagjai itt találják meg téli szórakozásukat. Serényi élvtárs rendszeres dalesteket rendez a fiata­loknak, ezenkívül házi ping-pong- bajnokságokat, olvasókört szervez­nek. Sok, sok terv, elképzelés szüle­tik, mély mind a fiatalok szórakozá­sát. művelődését szolgálja... Nevel a közösség A szervezet legfőbb erőssége és erénye, melyről talán először kellett volna megemlékezni: a nevelés, a fiatalok jellemének formálása, ala­kítása. A vezetőség, de a taggyűlés is rendszeresen foglalkozik egy-egy fia­tal magatartásával, tanácsokat ad és adott esetben büntetést (sporttól, szórakozási lehetőségtől való eltil­tást) szab ki a fiatalokra. A vezető­ség tagjai, de különösen Szecsődi elvtárs naponta 2—3 órát beszélget egy-egy fiatallal, s a velük való tö­rődés, együttlét, munkájuk, magatar­tásuk figyelemmel kísérése jó ha­tást vált ki. Igaz, többen is megje­gyezték, hogy »ennyi baj még so­sem volt a DISZ-ben«, de aztán rá­jöttek, hogy a vezetőség saját érde­kükben figyelmezteti őket legapróbb hibáikra, eltévelyedésükre is. A kö­szönés elhanyagolása, a durva mo­dor, a zsebredugott kéz, a cigaretta­vég eldobása, a lányokkal szembeni helytelen magatartás, a makacsság, meggondolatlanság mind, mind olyan dolog, amire jó figyelmeztetni a fia­talokat. Lukács Laci, Balázs Jóska, Molnár Irén, Molnár Imre viselke­dését elítélte a tagság, s ma hálásak szervezetüknek, hogy helyes útra té­rítették őket. És nemcsak ágvezeték, a közösség is nevel. Lukács Lacit például fele- lősségrevontók társai, amiért elma­radt a próbáról. — Képes vagy itt­hagyni a csoportot? Csak ilyen be­csületes vagy te? Elnéznéd, hogy miattad felboruljon az előadás? — kérdezték a fiatalok, és Laci bizony elszégyellte magát, beismerte hibá­ját. A példák sorozatát lehetne fel­hozni: Herczeg Lacit, akit az iszá- kosságról szoktatott le a közösség, Balázs Jóskát a makacssága, máso­kat tiszteletlensége, viselkedése miatt bírál a szervezet. Ma már ott tartanak a fiatalok, hogy figyelmez­tetés nélkül maguk kémek 'tanácsot; Sebdenics Pista a tanítónőhöz for­dult: — Azt mondják, kicsit fennhé­jázó vagyok, affektálok, hogyan le­hetne megváltozni? — S a jó tanács, a szerető gondoskodás mindenkor segít... Kéthely valóban a DlSZ-fiatalok nevelőiskolája, s példájuk igen sok tanulságot reit magában. Ezek kö­zül is a legfőbb, hogy példájuk a pe­dagógusok, a felnőttek és az ifjúság közötti jó kapcsolat, baráti megértés szükségességét igazolja. A diszisták vágyainak kielégítése, a velük való törődés, gondoskodás, a megértő, szeretetteljes kézfogás nagy tettekre buzdítja a fiatalokat, s ez tanulság megyénk valamennyi ifjúsági szer­vezete, minden ifjúsági vezető szá­mára. , Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom