Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-27 / 253. szám

Csütörtök, 1955. október 27. SOMOGYI IS ÉP LAP n PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & A pórt hűséges harcosai Sok szép területe van a partmunkának, de minden pártmunkás a sa­ját területét szereti legjobban. Az ag it.-prop.-os pl. azt mondja: legszebb munka az agit.-prop. munka. A szervező azt tartja, hogy a szervezésnél nem tud szebbet elképzelni stb. A munka ilyen szeretete mindenesetre azt jelenti, hoqy pártmunkásaink szeretik munkakörüket, szívvel-télekkel végzik feladataikat. Most mégis egy munkakörről beszélünk csak, az inst­ruktor munkájáról, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy a párt­munka minden területén tevekenykedhet. Az instruktor mindenért fele­lős, ami a körzetében történik, az agitációs és propagandamunkáért csak­úgy. mint a kádermunkáért, a taqje löltfelvételért, a kollektív vezetésért és még sok másért. Nehéz volna ebben a kis Írásban minden instruktor munkájáról megemlékezni, beszélni mindazokról, akik becsülettel dolgoz­nak, és bírálni azokat, akiknek munkájában akad bőven fogyatékosság. Ezért csak a marcali járás két instruktoráról emlékezünk meg, Mohári Vendel és Szilágyi Sándor elvtarsakról, akik nemcsak a járási pártbizott­ság. hanem területük pártszervezeteinek elismerését is kivívták munká­jukkal. MOHÁRI VENDEL, *sz a mindig jókedvű elvtárs a járás egyik legrégibb instruktora. Három termelőszövetkezeti község tartozik körzetéhez: Nemesdéd, Varászló és "Vese. Ezzel máris sokat tmegmond- íunk Mohári elvtársról. Mert nem kezdte Mohári elvtárs. Vésén is ő vetette fel az elsők között a községi vezetőknek a példamutatás gondola­tát a tsz-be való belépésben. A kö­vetkező feladatnak a tsz-pártszerve- zeíek megalakítását tartotta részben régi, részben pedig rendkívüli tag­gyűlésen felvett új párttagokból. így történt, hogy Varászlón mind a két tsz-ben, a Haladásban és a Győze­lemben, Nemesdéden ugyancsak mind a két új tsz-ben, a Kossuthban és a Május 1-toem, Vésén pedig a Táncsics és a Petőfi TSZ-ben né­hány hét alatt megalakult a pártszer­vezet. A vései új termelőszövetkezet, a Petőfi új párttitkára, Hada Zoltán elvtárs jelenleg már a háromhóna­pos ipártiskolán tanulja a pártvezetés elvi és gyakorlati kérdéseit. Most feladatának tűzte ki az új tsz-ek gazdasági és a pártszervezetek politikai megszilárdítását. Sokat ta­nácskozik a tsz-ek vezetőivel az őszi munkák végzése és a -közös vagyon kialakítása végett. Külön érdeme Mohári elvtársinak, hogy mind a nyolc hozzá tartozó tsz-ben megszer­vezte a pártoktatást. A nemesdédi Dózsában ő vállalta a propaganda­munkát. Mohári élvtárs munkáját elismerik nemcsak a járási pártbizottságon, ha­nem a Megyei Párt-végrehajtóbizott­ságon is: a legutóbbi megyei párt- apparát üs-értekezl eten el ismeréskép­pen jutalomban részesült. SZILÁGYI SÁNDOR kis dolog, hogy egy nyár folyamán •egy instruktorhoz tartozó három, köz­ségből három termelőszövetkezeti község lesz. Márpedig ez esetben er­ről van szó. Éppen ezért Mohári elv­társat úgy akarjuk -bemutatni az ol­vasónak, hogy — amennyire a hely engedi — a munkájáról szólunk. Alapos előkészítő munka előzte meg az előbb említett községek dol­gozóinak tsz-be való belépését. Ne­mesdéden pl. akkor gyorsult meg az elhatározás, amikor Mohári elvtárs segítségével a községi pártszervezet­ből eltávolították az ellenséges, osz­tályidegen elemeket, ami bizony ne­héz volt, mert a »jó munka« leple alatt húzódtak meg. Hogy mégis si­került megtisztítani a pártszerveze­tet tőlük, az éber munkára vall. Fontos lépés volt Nemesdéden a régi Dózsa TSZ -gazdasági megszilár­dítása is — ezt elsősorban a tsz- pártszervezet megszilárdításával elvtársnak a marcali járás instruk­torai között a legnehezebb területe van, a legrosszabbak a -közlekedési viszonyok is. Pusztakovácsi, Soimogy- fajsz, L.bickozma és Kürtöspuszta tartozik -hozzá. Szilágyi elvtárs mun­kájára jellemző a tervszerűség. Min­den feladatot előre átgondol, ennek köszönheti, hogy minden munkára tud időt szakítani. A járási pártbi­zottság titkárai úgy -beszélnek róla, hogy igen szívós a munkában. Ezt bizonyítja az is, hogy a tsz-belépést a területén — bár csak az ősszel, in­dult meg nagyobb arányban — hóna­pokig tartó, igen alapos előkészítő munka előzte meg. így -sikerült el­érni, hogy a libickoznvai kis létszámú Bem Termelőszövetkezet tagsága az új belépőkikel négyszeresére szaporo­dott. Szilágyi elvtárs sokat segít a kör­zetéhez tartozó háro-m régi termelő­szövetkezetnek a zárszámadás elő­készítésében. Segíti a tsz-pártszer-ve- zetek vezetőit abban, hogy vezető­ségi ülésen, majd taggyűlésen meg­beszéljék a kommunisták teendőit a zárszámadással kapcsolatban. Ezen­kívül máris felkészíti a tsz-tagságot arra, hogy a zárszámadás eredmé­nyeit a kívülálló dolgozó parasztok­kal is ismertessék. Szilágyi elvtársról is elmondhat­juk, amit Mohári elvtársról, -hogy ak­tívan közreműködött -körzetében az új pártoktatási év megiszervezésé­ben. A libickozmai Bem TSZ-ben pe­dig mint propagandista is segíti a tsz-tago-k nevelését. Erre most kü­lönösen szükség van, mert az újon­nan belépett tagok munkafegyelme körül bizony nincs minden rendben. Szilágyi elvtárs egyike azoknak az instruktorok nak — mondják róla a járási párt-végrehajtóbizottságo-n —, aki tud önállóan dolgozni, akinek a munkájára mindig számítani lehet. Az ilyen vélemény az instruktor munkájáról egyet jelent az elisme­réssel. Vucsák Magda • • Uleválasztás a Kaposvári Textilművekben E hó 23-án, vasárnap délelőtt üb-választó küldöttgyűlésre jöttek össze a Textilművek dolgozói. He­lyesebben a ' dolgozók minden, nyol­cadak -munkatársukat küldték el a gyűlésre, azokkal képviseltették ma­gukat, akiket -becsülnek, akikben megbíznak, hogy a következő kát esztendőre megválasszák az új -üze­mi bizottságot. Az ü-b elnökének, Lukács elv-társ­nőnek a -beszámolója -szép sikerekről, eredményeikről adott számot. Az üze­mi -bizottságnak, a szakszervezeti ak­tíváknak jelentős részük van- abban, hogy -a Kaposvári Textilművék nem­csak. korszerű felszereléséről híres, hanem jó munkájáról is, hiszen, ed­dig már háromízben megszerezték az él-üzem-jelvényt. Elismerés -il­leti ezért az üzem dotl-gozóit. A szak- szervezet jól — de természetesen nem hiba. nélkül — ellátta a ver- senyszervezós nagy munkáját. -Fárad- hatati-am-uT dolgoztak az új kezdemé­nyezések — p,l. a szit-a-hainióv-kcmpiex- tervek — -bevezetéséin. Jutalmazások­kal, a kiváló eredményt elért dol­gozók népszerűsítésével élénkké, lel­kessé tették a mumikaversenyt. Sokat tettek — de még mindig nem eleget —a faluról üzembe- kerülí dolgozók neveléséért. Az üzemi bizottságnak, a szakszer­vezeti aktíváknak nagy részük van abban, hogy a Textilművek­ben többé-kevésbé sikerült ki­alakítani az állandó munkás­gárdát. Majd -a felsorolt statisztikai adatok ez újítómozgaliomm-al való törődés­ről adtak számot. Lukács eivtársnő -beszámolójában szó volt arról is, h-c-gy mihez nem adott a szak-szervezet, ez ü-b meg­felelő segítséget, milyen- hibák van­nak a szak-szervezet munkájában. Elsőnek és egyben legfontosabbnak említette, hogy még mindig sok, sőt -negyedévről negyedévre emelkedő­ben van az igaz-olá'Uam-uil1 mutoszitók szám,a. Ennek megszüntetése terén igen sok és nehéz feladata lesz az új üzemi -bizottságnak. A beszámoló arról -is képet adott, a társ-ad-al-cmbiztos-ítás -terén hogyan dolgozott az üb, hegyein 'biztosították a dolgozók számára a jobb szociális körülményeket. Lukács- elvtáirsinő -beszámolója után -a -számvizsgáló bizottság adott szá­mot munkájáról. A beszámolók után- a felszóH-alók el­mondták véleményüket az ü-b eddig végzett munkájáról. Brucker Antal elvtárs -hozzászólá­sában arról -beszélt, mennyivel ered­ményesebb volt a munka az ü-b és a -műszaki dolgozók együttműködése következtében. Juhász Erzsébet azt kérte az új ülő­től, hogy tartson, jó kapcsolatot a DISZ«sl-apszervezetel«kel. Kérje meg a fiatalokat új-atob és újabb feladatok elvégzésére, hogy -rövidesen ismét megszerezhessék az élüzem-csüiiagoit. Róna Imre elvtárs, az üzem igaz­gatója hozzászólásában többek között azzal f-cglalk-ozott, hc-gy milyen fd1- adaitai lesznek az üb-n-ek ,a dolgozók nevelésével kapcsolatban-. Jobban kell segíteni a falvakból a ü-zembé került dolgozóikat, hogy -otthonuk­nak érezzék ,a gyárat. Nevelni keli a dolgozókat a fegyelemre, -a rend­re és tisztaságra — mondotta. Roma elvtárs felszólalásához kap­csolódott Kovács Mária, aki ígéretet tett arra, hogy hathatósabban segíti az új dol­gozókat, és tisztaságra, .csinos­ságra neveli a lányokat. Molnár Gyula művezető elvtárs áriról beszélt, hogyan dolgozik az ő műheilyibizcf-tsáiguk s annak kereté­ben Zsoldos Margit. Elmondta, -hogy Zsoldos eivtársnő harcai az igazolat­lan mulasztó,sek ellen, felhívja >á műszakiak figyelmét -egy-egy igazo- fatílian-ul távolmaradóra. Molnár elv­társ hozzászólásából egy lelkes szak­szervezeti aktíva munkáját ismer­hettük meg. Mcrschauser Vincéné műhelytítíkér még fel sem ért az emelvényre, de már innen is, onnan is lehetett hal­lani: »ügyes asszony, amibe belefog, jól meg is csinálja«. Hozzászólása is arról itanús-kodött, hogy szereti a szakszervezeti munkát. Nem fél a feladatokról — pedig legtöbbször ő kapja -a legnehezebbet. Jó munkája nyomán elnyerte dolgozótársai sze- retetéit, megbecsülését. A hozzászólásokat Pauker Rezsőné eivtársnő, a Textiiszafcszervezet osz­tályvezetőjének fé.iszólial-ás-a zárttá 'be. Meleg szavakkal köszöntötte -az -üze­mi -bizottság tagjait, -s -röviden vázol­ta -az új üb fe-lad-afait. A felszólalások után megkezdő­dött a szavazás. A küldöttek először azt szavazták meg, hogy kiket je­lölnek az üzemi bizottságba. Nagyrészt ugyanazokat az elv­társakat jelölték és választották meg, akik két éven át tagjai vol­tak az üb-nek. Azzal a tudattal választották -újra őket, hogy jó kezekben lesz a szak­szervezeti élet irányítása a Textil­művekben. A küldöttgyűlés mindvégig jól szervezett, ünnepélyes volt. Hangula­tos, kedves volt a kis úttörők kö­szöntése, valamint az. ‘hogy -az -üzem párt- és egyéb tömegszerveze-tei le­vélben, itávirat-ban -köszöntötték a küldöttgyűlést és kívántak az üb- nek eredménye® munkát. * titkot! lg,az, -hogy ő csak Ellust látta, amint autózott, s éppen ezért nem tudta, hegy rossz helyein szól­ta el magát. Igv esett, hogy mire elfogyott a foszíatlan kukorica Dc-baiék udva­rán, már nemcsak a lányok és fiúk, heinem még a vén-asszonyok is — akik ugyancsak szeretnek összejönni egy kis pletykára a fcszfás ürügye •alatt — egytől egyig azt beszélték, h-ogy az Elttius -miért is nincs itt. Pi­roskáról és másik két barátnőjéről ■csak nagy titokban s-ugdolózfak (így szokás ez), ihászén ők jelen voltak. Mert azt is tudják ám a faluban, ha egy legény egy lá-nyt kerülget. Hogyne tudnának arról, ki -egyszerre négy lányt boilondít! Csak ők hár­man, Piroska, Marika és Juci-ka hitte, hogy csupán -egy vetélytárs-a ■van, a Kovács Ellus. * * >i< így esett, hogy a négy testi-lelki jóbarát közé ék verődött. Kovács El,lus nem tudta, hagy mi­ért -nem fogadta köszönését Dobai Jucika, mikor vele a -boltban talál­kozott. Fúrta az oldallát -a kíváncsi­ság -amiatt is, hogy mi baja lehet vele Beme Marik-árnak, aki ezi-deig oly ked­ves volt hozzá, de minap hátat for­dított neki, -amikor megszólította. Legkevésbé értette meg Dobai Juci­két, akihez a barátságon kívül- még rokoni kapcsolatok is fűzték. Ő is elfutott előle ma este, miikor éppen azt akarta vele megbeszélni, hogy •milyen ruhát ölitse-nek magukra a közelgő szüreti felvonuláson-. E-nről, a szüreti- bálról', a felvonu­lásiról és a műsorról beszél most is a titkár, a -Mikes Somos Laci. A lányok és fiúk szeme rajta pi­hen. Hallgatják ügyes, ötletes -javas­latait. Csupán -Ella tekintete repdes nyugtalanul — mint üldözött ma­dár — a terem-ben. Egyszerre min­denki gyanús lett előtte. Vajon mi­ért ül -most ott Somos Laci mellett a párttitkár ...? U-gyan —- nyugtat­ta önmagát — -hisz eddig is eljött a DISZ-be, szinte minden gyűlés al­kalmával .. . — De... de most miért figyeli úgy őt? — Majd a terem másik oldalára siklott tekintete. 'Ott. ül a hárem lány, Jucika, Marika és Piroska, akik elmosolyodtak. Ella úgy látta, hogy a titkár elvt-árs arcán is mosoly suhant át. Itt ma valami történni fog — -gondolta s a szíve egyre -sebesebben zakatolt. Miért haragszanak rá? Jenő miatt? Kinek mi köze hozzá? — Ehhez aztán igazán nincs köze senkinek, még a tit-kár elvtársnak se! — s nyugalmat erőltetett magára. Szép rendjén mindenben meg­egyeztek. Kiválasztották a lovaso­kat. -megválasztották a bírót meg a bírónét, a dobost, a cigányokat, a kádárlegényeket úgy, ahogy az illik ilyenkor. Igaz, a bíró-né megválasz­tása -nem ment egészen simán, de az is eligazodott. Éppen a párttitkár emelkedett szóra, amikor kinyílott az ajtó, s egy simára fésült hajú, elegáns, sötétkék ruhás fiú kukkantott -be rajta. Minden tekintet rászegeződött. Er­re hirtelen becsukta maga mögött az ajtót és távozott. • Senki sem ismer­te... azaz mégis.-Néhány pillanat múlva Kovács El­lus kiment a teremből, majd követte példáját a három lány: Piroska, Ju­cika, Marika. Somos Laci-na-k szöget ütött a fe­jébe a lányok hirtelen távozása, de a párttitkár iránti figyelmessége ar­ra kötelezte őt, hogy csak akkor in­duljon utánuk, mikor a titkár elv­társ befejezte szavait. A DISZ-titkár a cselekvés embere. — Tit-kár elvtárs! — szólította meg visszatérve Fábri Józsefet, a párttit­kárt — kérem, jöjjön velem az ud­varra! Mire az udvarra értek, Fábri már tisztán látta a tennivalót... Nem tévedett Somos Laci. A kijá­rat előtt valóban ott állt a négy lány alkotta kör közepén Budai Je:nő — mert ő volt az elegáns látogató —, kinek sötétkék ruhájáról világítottak a fehér gombok. A társalgás vontatottan indult. . — Talán jobb lenne ... igen — ha­tározott Fábri elvtárs — kérlek ben­neteket, lányok, menjetek fel a DlSZ-helyiségbe, néhány pillanat múlva mi is ott leszünk, s folytatjuk a megbeszélést. — Én csak annyit tudok az elv- társ ról — fordult Fábri Budaihoz —, hogy városi fiú volt eddig. Talán éppen a munkásosztály nevelte... Ez azonban nem látszik meg a magatar­tásán! Minthogy a fiú sze-mlesütve hall­gatott, így folytatta: — DISZ-tag az elvtárs? — Igen, odahaza az vagyok! — S itt nem? Miért nem? Úgy lá­tom, nem veti meg a mi ifjúságun­kat, különösen a lányainkat! — tette hozzá gúnyos hangon Fábri. — A fiúk nem szeretnek, elhúzód­nak tőlem.... Miért fussak a kegyei­kért ... s különben is kinek tarto- zem számadással?! Semmi rosszat nem tettem. A -párttitkár nyugodt ember volt, nem először állt szemben önfelt, fel- íengős emberekkel. Tudta most is, hogy Budai Jenővel nem lesz köny- nyű dűlőre jutni. Mélységes opti­mizmusa, emberszeretete azonban mindezek ellenére sem engedte el­ragadtatni magát. Somos- Lacit azon­ban elfogta a szentlélek tüze a ha­tártalan f-ellengősség láttán. — Nem-e? — vágta oda -Budai Je­nőnek — hát ki potyázza el az állam benzinét az esti portyáiéra, hol úti- társai a mi elvtársnőmk voltak egyenként, akiket elbolondított! Ki tette egymás ellenségévé a mi szo­ros elvtársi-baráti -közösségünk leg­jobb aktíváit? Ki adott alapot a fa­lusi reakciónak és a vénasszonyok pletykájának, kik végig harsonázzák a falut, mondván: ilyenek a diszista lányok. Talán én ... ? Ugyancsak nagy erőfeszítésébe ke­rült Fábri elvtars-nak, mire meg tud­ta állítani azt -a szólavinát, ami csak úgy dőlt a felindult Somos szájából. — Látja, elvtárs — folytatta a szót a meghökkent Budaihoz fordul­va — így vigyáznak a mi DlSZ-szer- vezetünkben a lányok becsületére, hírnevére! Elismeri-e, -hogy tévedett s rosszat cselekedett? Budai azonban csak -hallgatott. Összeszorította a fogát, s állt daco­san. Dehogy bánta ő a közösség szét- züliesztését, a jó kollektíva felfor­gatását! Ez nem érdekelte őt! Sze­rinte a -baj csak az, -hogy a benzin ... a jogtalan autózgatás ... ebből már igen-, ebből komoly -bajok Tehetnek! Éppen ezért emiatt próbált mentege­tőzni : — Nem kell ezt a kis ügyet felfúj­ni, titkár elvtárs, hisz lényegében nem fogyott több benzin! Annak a kocsinak meg igazán mindegy, hogy én egyedül ültem benne, vagy ket­ten — s még mosolyogni is próbált — bagaíell ügy az egész! — Ne a benzinről beszéljen! Bár az is ‘bű-n, de egy szót sem szóltam voln-a -miatta! A mi'-számunkra az ember a fontos, érti?! A mi elvtárs- nőkuk, a mi szervezetünk becsül ete, hírneve! Ugye, ezt nem érti? Maga- maga jam-pec! Erre a szóra aztán felkapta a fejét Budai Jenő s támadni próbált: — U-gye mondtam, titkár e-lvtárs — fordult a párttitkáríhoz —, hogy ezek nem bírnak engem, elhúzódnak tőlem, s egyszerűen nem értenek meg. Hogy menjek én közéjük, én, kit így gúnyolnak: jampec. Fábri. észrevette Budai fondorla­tos sakkhúzását s látta azt is, hogy a vele való vita céltalan. — É,n Somos elvtárssal vallók egyet. Most már azt is -látom, hogy a fiúk -nem túloztak, legalább is nem sokat túloztak. Én most arra ké­rem, fiatalember (nem szólította elv­társnak), hogy mérlegelje ezt a vi­tát, a gépkocsit pedig arra használja, amire való, és igyekezzék úgy gon­dolkozni, cselekedni, ahogy a mi if­júságunk! Akkor befogadja majd ma­gát is ez a mi igen jó, igen kedves közösségünk! * * * e szép is ez a Jucika. Arca pi­ros, mint a csattanó rózsa- bimbó, -melyről még a hajnalhasadás hai-matcseppjei sem hiányoznak, hisz sima arcán folydogál a könny, a megbánás, a megkönnyebbülés, az őszinteség drága bizonyítéka. Ö is, akárcsak a negyvenhárom diszista lány döbbenetes csendben hallgatta végig Fábri elvtársat, aki a makacs Budai távozása után azon­nal segítségére sietett Somos .Laci­nak, hogy melegében rendet teremt­senek. A fiúkat átküldték a DISZ- helyiség nagyobb szobájába. A já­ték, a pin-g-ponglabda pattogása, ami onnan átszűrődött, csak figyelmeztet­te a lányokat is arra, hogy ők is al­kotó tagjai ennek az életvidám kö­zösségnek, amely -most segít még ab­ban is, hogy újra emelt fővel járhas­sanak a f-al-u népe előtt, hisz tiszták és szeplőtelenek. — Elvtársak! — szólalt meg elein­te bizony szepegve Jucika — ón té­vedtem! Megtévesztett az autó, a fény, a könnyű élet... Eleinte azt hittem, hogy Budai Jenő azt -hózza számomra, amihez jogom van, a tisz­ta, a becsületes és igazi szerelmet... Ez nem így történt. Ö szeretőnek akart engem és három iánytársamat is. Mindhárman hibáztunk. Félté­kennyé váltunk egymás iránt, a ha­rag, a bosszúság, az indulatok szítot­ták a tüzet bennünk egymás ellen. Igen, igaza van Fábri elvtársnak és Somos elvtársinak ... Látom, valóban ezt akarta Budai, ez az... ez az un­dok jampec ... — Szemében, mely még fátyolos volt a könnytől, megje­lent a megkönnyebbülés, a gyógyulás bájos mosolya. A következő pillanatban ott állt újra körötte a három jóbarát, Mar­ka, Ph'oska és Ellus, aki ugyancsak nem húzódott el tőlük. Hálás szere­tettel szorongatták Jucika kezét, aki helyettük is elmondta a megtérés drága, boldogító igéit. A lányok nem nevették ki őket. Valamennyi szív a boldogság ritmu­sát zakatolta. Szinte hallani lehetett az egymásra találás lélekbe markoló pillanataiban a tiszta, a becsületes, a baráti szívek összedobbanását. ... Odakint az ablak alatt pedig elegáns autó rohant bele az októberi éjszaka ködös sötétségébe.. Vala­mennyien fellélegezve kacagtak fel a motorzúgás hallatára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom