Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-26 / 252. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. október 2«. TO BfA Az Humanité a Saar-vidéki népszavazás eredményéről A genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten részvevő szovjet küldöttség Párizs (MTI). A francia sajtó az európai gondolat »súlyos veresége­ként« könyveli el a Saar-vidéki nép­szavazás eredményét. Az Humanité kommentárjában rá­mutat, hogy a Saar-vidék úgyneve­zett »európai státusa« semmiképp nem vetett számot a Saar-vidéki la­kosság igazi törekvéseivel. Az a francia kormánypolitika, amely fél­reismerte ezt a helyzetet, most nagy port felverő kudarcra vezetett. Kiemeli az Humanité, hogy a Saar-vidéki problémát nem lehet kü­lönválasztani a német kérdés egé­szétől. Egészen más politikát kell folytatni, mint eddig. Az acélbárók érdekeinek kiszolgálása helyett most a népek érdekeit kellene szem előtt tartam. Ez elsősorban azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani a Saar- vidéki lakosság jogát: maga dönthes­sen szabadon sorsáról. Azt is jelenti, hogy figyelembe kell venni a fran­ciáknak biztonságuk biztosításával kapcsolatos gondjait és tiszteletben kell tartani jogos gazdasági érdekei­ket a Saar-vidéken. Vajon melyik francia ne értené meg a Saar-vidéki népszavazás más­napján, hogy mindenekelőtt az eu­rópai biztonságot kell megteremteni? Olyan kollektív biztonsági rendszer, amelyben társadalmi rendszerétől függetlenül valamennyi európai ál­lam részt verme, Franciaország szá­mára igazi szavatosságot jelenthet, ugyanakkor, amikor az úgynevezett Kis-Európán belül az a veszély fe­nyegeti, hogy hamarosan könnyű prédává, legjobb esetben vazallussá válik. Az európai kollektív bizton­sági rendszeren belül lehet a legjob­ban elkészíteni Németország újra­egyesítését is, ha azt akarják, hogy ez ne jelentsen fenyegetést szomszé­daira. A Saar-vidékieknek az európai státusra leadott tagadó szavazata után most arra lenne szükség, hogy Pinay szintén nemmel válaszoljon John Foster Duílesinek, aki Párizsba jön s kifejti a francia külügyminisz­ter előtt az Amerikai Egyesült Álla­moknak a német kérdéssel összefüg­gő elgondolásait. Ezután pedig Géni­ben Franciaországnak a kollektív biztonsági tervekre vonatkozó igenlő válasza fokozná a nemzetközi fe­szültség enyhülését és megszilárdíta­ná a békét. Pinay beállítottsága azonban legutóbbi nyilatkozatainak fényében egészen másmilyennek tű­nik fel. A francia népnek ezért saját magára kell számítania, saját akció­jára, azokra a delegációkra (a cikk nemhivatalos küldöttségekre céloz. Szerk.), amelyeket a négyhatalmi ér­tekezletre akar küldeni, hogy hal­lassa hangját. Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Minisztertanácsa jóváhagyta a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten részvevő szovjet kül­döttség összeállítását. A küldöttség tagjai a következők: V. M. Mc'.otov, A. A. Gromiko, V. D. Szokclovszkij, a Szovjetunió mar­saiig a. Sz. A. Vinogradov és G. M. Puskin. A küldöttség tanácsadóivá V. Sz. Kemenovot, Sz. K. Carapkimt, L. F. Iljicsovot. G. I. Tumkin/t, Sz. G. La- pimit és N. I. Csekliint nevezték ki. FÖLDRENGÉS SAN FRANCISCÓBAN (MTI) A londoni rádió jeleníti: Vasárnap éjjel földrengés volt San Franciscóban. A kárt több mint egymillió dollárra becsülik. A föld­lökést mintegy 160 kilométernyi terü­leten érezték, súlyos sebesülés azon» ban nem történt. Szemtanúk szerint a mostani eset az 1906-o.s borzal­mas földrengés óta az egyik legerő­sebb földrengés volt San Franciscó­ban, Kifizették a Második Békekölcsön-sorsolás főnyereményét a kecskeméti OTP-nél A moszkvai városi tanács vezetői Londonban London (TASZSZ). M. A. Jasznov. a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Sz. M. Butu- szov. a moszkvai tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és A. I. Makarov, Moszkva Frunze-kerületi tanácsának elnöke angliai tartózko­dása során megtekintette az angol fővárost. Október 24-én Sir Seymour Ho­ward, London főpolgármestere, M. A. Jasznov és kísérői tiszteletére foga­dást adott, amelyen többszázan vet­tek részt. Norman Prichard, a londoni gróf­ság tanácsának elnöke villásreggelit adott a szovjet vendégek tiszteletére. Prichard villásreggelin kérte a szov­jet küldötteket, hogy a szovjet fő­város lakosainak adják át London lakosainak őszinte üdvözletét és jó­kívánságait M. A. Jasznov válasz- beszédében hangsúlyozta, hogy a kü­lönféle nemzetiségű városok helyi tanácsainak és törvényhatóságainak tagjai közötti személyes érintkezés elősegíti a népek közötti barátság és kölcsönös megértés megerősítését. M. A. Jasznov meghívta Prichardot, hogy a londoni grófság tanácsának több tagjával együtt- látogasson Moszkvába. Prichard köszönetét mondott a meghívásért. Cpuuwia beszédek Nyugaton egyes lapok és újság­írók nem egyszer vétenek az úgyne­vezett »genfi szellem« ellen, szembe­kerülve a népek akaratával és a nemzetközi helyzet reális fényeivel. Jelenleg a különböző országok hi­vatalos személyiségei kölcsönösen meglátogatják egymást, s minden vonalon szélesednek a kapcsolatok a Kelet és a Nyugat között. A küszö­bönálló genfi külügyminiszteri érte­kezlet előtt a világközvélemény kü­lönösképpen figyelemmel kíséri a politikai életet s örömmel üdvözli a nemzetközi feszültség igazi enyhü­lésének minden megnyilvánulását. F.ppen ezért rendkívül furcsán hang­zottak von Brentano nyugatnémet külügyminiszternek az Egyesült Ál­lamokban nemrég mondott beszédei. Azokban a napokban, amikor von Brentano az Egyesült Államokban járt, a Christian Science Monitor cí­mű amerikai lap bonni tudósítója kö­zölte: a nyugatnémet lakosság óriási többsége kezd meggyőződni arról, hogy a párizsi egyezményeket nem lehet összeegyeztetni Németország egyesítésével.. Scholtz, a Telegraf cí­mű nyugatberlini lap kiadója rámu­tat az »erőpolitika« tarthatatlansá­gára és azt írja, hogy e politika miatt veszett el Németország újra­egyesítésének sok lehetősége ... Bő­ven hangzanak el ilyen kijelentések. Ezzel szemben von Brentano vé­delmébe veszi a párizsi katonai egyezményeket. Valamiféle csodate­vő erőt tulajdonít nekik. Véleménye szerint, bármilyen hihetetlen is, ép­pen a párizsi egyezmények aláírása »vezetett el az osztrák államszerző­dés megkötéséhez, a genfi értekezlet­hez, valamint ahhoz, hogy a szovjet kormány a diplomáciai kapcsolatok megteremtését javasolta a Német Szövetségi Köztársaság kormányá­nak«. Ha von Brentanot hallgatjuk, azf hinnők, hogy a párizsi egyezmé­nyek még az űrhajózás problémájá­nak megoldását is elősegítik. A párizsi egyezmények csodaszer gyanánt történő reklámozását már hallottuk annakidején az »erőpoli­tika« védelmezőinek szájából. Von Brentano még náluk is tovább megy. Nem átallja »óvni« a világot a szov­jet békepolitikától, a közismert tör­ténelmi tényekkel ellentétben kije­lenti, hogy ez a politika csupán a szovjet »cél elérésének« eszköze. Szerinte pedig a szovjet politika célja: »a szovjet katonai túlsúly megteremtése az európai kontinen­sen«. A »hidegháború« híveinek ezt az elcsépelt »érvét« alkalmazva til­takozik az ellen, hogy a nyugati ha­talmak »közeledjenek a szovjetek­hez«. Ez most, az országok és népek közti széleskörű közeledés idején, annál inkább váratlanul és furcsán hangzik, mert ellentétben áll a mil­liók által ismert (békeszerető szovjet politika szemmellátható tényeivel. Von Brentano furcsa viselkedése érthető okokból nem keltett lelkese­dést Nyugat-Németországban. A Neue Rhein-Zeitung című nyugatné­met polgári lap például von Brenta­no diplomáciai »bemutatkozásáról« írva vezércikkében megjegyezte, hogy mindjárt először veszélyesen megcsúszott a nemzetközi konferen­ciák városának — New Yorknak — sima parkettjén. A Második Békekölcsön hetedik sorsolásának főnyereményét Kovács János, néphadseregünk tisztje 1132— 0185-ös kötvényével nyerte. A bol­dog nyertesinek kedden a kecskemé­ti OTP-fióknál adták át a főnyere­ményt. Kovács János az egész összeget a takarékban hagyta. A nyeremény egyrészéből oldalkocsis Jáva motor­kerékpárt akar vásárolni. Nasszer miniszterelnök a egyiptomi—szíriai egyezményről Kairo. Nasszer egyiptomi minisz­terelnök újságíróknak adott nyilat­kozatában foglalkozott az egyipto­mi—szíriai egyezménnyel, illetve az arab országok közötti várható egyezményekkel. Kiemelte, hogy azok a kétoldalú egyezmények, amelyek mos arab országok között létrejönnek, »az igazi arab egység sarokköveit jelentik«. Kairói' arab diplomáciai' körök! szerint Egyiptom és Szaúd-Arábia a közeljövőben hasonló egyezményt köt. A szíriai kormány kijelentette, hogy Egyiptommal kötött egyezmé­nye »a legmerészebb hivatalos lé­pést jelenti, amelyet valaha az arab egységnek gyakorlati, törvényes és korrekt alapon történő megteremté­sére tettek.« A köziemén^ hangoz­tatja, hogy az egyezményt a par­lament valószínűleg rövidesein rati­fikálni fogja. Közlekedési tilalom a ciprusi Limasszolban London (MTI). Szombaton este közlekedési tilalmat rendeltek el a ciprusi Limasszolban, azt követően, hogy a cipnusiiiaik bombát dobtak egy vendéglőibe, ahol angol katonák szó­rakoztak. MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEK? A NYUGATNÉMET ciát nem olyan egy- Ugyanez a sors ju- túristákmák a Szovjet- szerű megrendezni. A tett osztályrészül egy unióban tett első uta- nyugat-berlini hatosa- másik turistának, Bú­zása hatalmas érdek- gok eleve meg akar- chin munkásnak is. A lődést váltott ki a Né- ták hiúsítani. M:nt a Schrauben Butzke cég met Szövetségi Köztár- Berliner Zeitung írja, elbocsátotta azzal az saságban. A német a rendőrség arra kény_ ürüggyel, hogy kevés a közvélemény úgy véli, szerítette a sajtókonfe- munka. »A Charlotten hogy ezek az utazások randa színhelyének, a Strasse-i munkaközve- elősegítik a népek kö- Westfáliai kör vendég- títő az Emmerich és zeledését és erősítik a lőnek a tulajdonosát, Schöning gyáriba irá- békét. hogy helyiségeit ne nyitott — keresgett Ez) a körülmény bocsássa a Némát Uta- Buohiinl —, de egy nap azonban nem tetszik a zási Iroda rendelkezé- múlva onnan is elküld, hidegháború nyugat- sere. tek. Ugylátsziik, feke­németországi prókáco^ te-listára tettek.« ralinak A demokra— A SAJTÓÉRTEKEZ­tiktts nemeit sajtó a LETET mégis^ rnegtar- a GYŰLÉS többi közelmúltban olyan tették egy másik ven- részvevői is hasonló eseményről adott hírt, déglőbemi. Emmerich esetekről számoltak be. amely felháborította a ismert ^ nyugat-berlini a moszkvai társasuta- német főváros lakóit, orvos elmondotta, hogy zás részvevői ellen al- Buske, a Német Uta- a _ nyugatHberlini ható- kalmazott megtorló hí­zása Iroda nyugat-bér- ®ágok ^ érthetetlen tézkedések nem vál­tani kirendeltségének okokból beltiltottak hét nak a nyugat-berlini vezetője sokak kivan- gyűlést, amelyen a hatóságok becsületére, ságát teljesítve sajtó- Moszkvában járt tu- Ezek az intézkedések értekezletet rendezett, listáknak 'be _ kellett ellentmondanak »Genf amelyen a moszkvai yolna számolniuk út- szellemének« és nem társasutazás részvevői- .lükről. segítik elő a Szovjet­nek el kellett volna Kuitzki, a Flor-Otis amié és -a Német Szö- momdaniuk vétómé- gyár esztergályosa a vétség! Köztársaság nyűket a Szovjetunió- tudósító kérdésére ki- kapcsolatainak rende- ban látottakról és a jelentette: »Tisztán a zését. Ellentmcndainak Szovjetunió—Német sportszeretet vezetett a német nép többségé- Szövetségi Köztársaság Moszkvába. Noha a nek azzal az őszinte válogatott landaríígó- szabadságot eegedé- törekvésével, hogy a mérkőzésről. lyezték, a cég mégis szovjet és a német nép Kiderült azonban, elbocsáto/tti áMiítólagc|si békében és barátság- hogy a sajtókonferen- termelési okok miatt.« ban éljen. GEHF írta: J. 1/ üszöbön áll a Szovjetunió, az ^ Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek genfi értekezlete. A világközvéie- rnény joggal várja a külügyminisz­terek tárgyalásaitól a nemzetközi fe­szültség további enyhülését. A népek nem felejtették el, hogy a kormányfők júliusi genfi értekez­letükön azt a közös óhajukat juttat­ták kifejezésre, miszerint előbbre kí­vánják vinni a nemzetközi feszültség enyhítésének és az államok közti bi­zalom megszilárdításának ügyét. A júliusi kormányfői értekezlet mély nyomokat hagyott a nemzetközi életben. »Genf szelleme« behatol a széles néptömegek tudatába, mert a béketörekvést tükrözi, ami korunk­ban a népek legforróbb óhaja. Fenn­tartani és erősíteni »Genf szellemét«: ez napjaink parancsoló követelmé­nye. A külügyminiszterek értekezlete nagy és felelősségteljes, de tökélete­sen világos feladat előtt áll: meg kell találni a júliusi genfi kormány­fői értekezleten kidolgozott irányel­vek megvalósításának módjait és eszközeit. Nem kétséges, hogy mind­egyik fél jóakarata esetén a kor­mányfők irányelveiben érintett va­lamennyi kérdést meg lehet oldani úgy, hogy az megfeleljen a 'béke és a biztonság, s valamennyi nép érde­keinek. A genfi kormányfői értekez­let óta végbement események igazol­ták, hogy reális lehetőség van a vitás kérdések békés megoldására, a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­re. A Szovjetunió az utolsó három hónapban nagy lépésekkel vitte elő­re a bélre erősítésének és a nemzet­közi feszültség enyhítésének ügyét. Diplomáciai kapcsolatokat teremtett a Német Szövetségi Köztársasággal, szerződést kötött a Német Demokra­tikus Köztársasággal a két ország kapcsolatairól, meghosszabbította a szovjet—finn barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést és lemon­dott Finnország javára a parkkala- uddi katonai támaszpontjáról, majd a szovjet kormány elhatározta, hogy 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Ezek a tényék vi­tathatatlanul tanúsítják, hogy a szov­jet ország kitartóan harcol a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a népek közti bizalom és barátság megerősí­téséért, hogy a Szovjetunió hű »Genf szelleméhez«, s híven teljesíti Genfben vállalt kötelezettségeit. A külügyminiszterek genfi érte­kezletén természetesen felmerülhet­nek nehézségek is. Senki sem tagad­ja, hogy vannak nézeteltérések, hogy egyik-másik kérdést illetően a felfo­gások különbözők. De ez a júliusi kormányfői értekezleten sem volt másként, mégsem volt akadálya an­nak, hogy a kormányfők sikeresen fejezzék be az értekezletet és közö­sen kidolgozott irányelveket fogadja­nak el. Ebből jogosan levonható az a következtetés, hogy a külügymi­niszterek értekezlete akkor lesz eredményes, ha betartják »Genf szel­lemét«. TVT em lehet számításon kívül ^ ’ hagyni, hogy ma sehol, egyet­len országban sem támogatja a nép a »Genf szellemét« elutasító politi­kát. Az ilyen politikát a közvéle­mény túlnyomó többsége elítéli. Jel­lemző példája volt ennek amerikai közéleti személyiségek egy csoport­jának Eisenhoweriiez intézett ismert felhívása, amely elítélte a »Genfi szellem« elhallgattatására irányuló kísérleteket. A felhívás aláírói arra szólították fel az Egyesült Államok elnökét, hogy »találja meg a genfi szellem megszilárdításának módját«. A »genfi szellem« ellenfelei tud­ják, hogy a külügyminiszterek érte­kezlete ellen indított hadjárat nép­szerűtlen. Ezért olyan színt akarnak adni a dolognak, mintha a külügy­miniszterek értekezletének kudarca nem jelentené a genfi politika el­utasítását. A United Press amerikai hírügynökség egyik közleményében ezt olvashatjuk: »A Nyugat fokoza­tosan kezd lemondani arról a re­ményről, hogy a genfi értekezleten rendezni lehet majd a Kelet és Nyu­gat között fennálló nagy nézetelté­rések valamelyikét is. A négy nagy újabb értekezletében reménykedik, amely talán jövő tavasszal ül össze«. Szembetűnő az efféle közlemények tendenciája. így akarják előkészíteni a közvéleményt a külügyminiszterek értekezletének sikertelenségére. Meg akarják nyugtatni a közvéleményt és elaltatni éberségét az újabb »maga­sabb szinten« tartandó tárgyalások kilátásával. A cél nyilvánvalóan az, hogy ha már meg nem akadályozhat­ják, legalább tőlük telhetőén elodáz­zák a genfi határozatok végrehajtá­sát, s így időt nyerjenek a ... »hideg­háború« folytatására. ELŐTT Viktorov Nem lehet szó nélkül hagyni egyes amerikai és nem amerikai lapoknak a »genfi szellem« ellen indított han­gos hadjáratát. Mindennek oka van. Fel kell tennünk a kérdést: ugyan mi ütött hirtelen a »hidegháború« már-már hangjukat vesztett prókáto­raiba, hogy most visszajött a hang­juk, s háborút visetaék »Genf szel­leme« ellen, olyannyira, hogy egyes, szemmértéküket elvesztett amerikai szemleírók azt egyenesen nemlétező­nek nyilvánítják. TVT em lehet megszabadulni attól ~ ’ a benyomástól, hogy a nyu­gati hatalmak nem genfi, hanem nyil­vánvalóan Genf előtti módszerekkel készülnek Genfire: ez a hadjárat egyik indítóoka. Már az a tény is er­re vall, hogy a nyugati hatalmak, mint. az egész külföldi sajtó hangoz­tatja, külön »közös vonalat« dolgoz­nak ki, amelyet szembe akarnak ál­lítani a Szovjetunió álláspontjával. Pedig nyilvánvaló, hogy a küszöbön- álló értekezlet résztvevőinek a kor­mányfőik genfi értekezletén elfoga­dott irányelvek alapján kellene fel­készülniük. Úgy tűnik, hogy a nyu­gati hatalmak olyasféleképpen ké­szülnek a külügyminiszterek érte­kezletére, mintha nem is ült volna össze a júliusi kormányfőit értekez­let, sőt, mint a külföldi sajtó közli, a »közös vonalon« alapuló javasla­taikat majdnem hogy ultimátum­szerűén kívánják előterjeszteni. Sajnos, a benyomás az, hogy az el­távolodásnak nem ez az egyedüli je- ie. A nyugati hatalmaknak az euró­pai biztonság és Németország, vala­mint a leszerelés kérdésében elfog­lalt álláspontja is ezt tanúsítja. Köztudomású, hogy a genfi kor­mányfői értekezleten az európai biz­tonság a legfontosabb kérdések kö­zött. szerepelt. Bármilyen fontos is a német probléma, csak része az álta­lános európai problémának, s ezért csakis az európai biztonsági rendszer keretében rendezhető megfelelően. Ezzel szemben a nyugati hatalmak újra a német problémát tolják elő­térbe. Szerintük Németország újra­egyesítése előfeltétele az európai biz­tonsági rendszer megteremtésének. Ehhez hozzá kell te®ii, hogy az úgynevezett »el nem ismerés politi­káját« folytatják a Német Demok­ratikus Köztársasággal szemben. Ez pedig azt jelenti, hogy Németország újraegyesítése alatt a Német Szövet­ségi Köztársaság hatalmának egész Németország területére való kiter­jesztését értik. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nyugati ha­talmak elgondolása szerint az újra­egyesített Németországot bevonnák az észak-atlanti egyezménybe. A kérdés ilyen felvetése nyilván­valóan ellentmondásban van a négy hatalom kormányfőinek irányelvei­vel, amelyek értelmében a német problémát a német nép nemzeti ér­dekeivel és az európai biztonság ér­dekeivel összhangban kell megolda­ni. Egészen nyilvánvalóan a német nép nemzeti érdekeibe ütköző kísér­let a német kérdés olyan megoldása, hogy nem veszik tudomásul a Né­met Demokratikus Köztársaságot. Másfelől pedig Németország bevoná­sa a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok ellen irányuló észak-atlanti egyezménybe, homlok­egyenest ellenkezik az európai biz­tonság érdekeivel. Nehéz dolog a tényekkel szembe­szállni, márpedig tény, hogy Német­ország területén két különböző tár­sadalmi berendezkedésű állam van. Ilyen körülmények között lehetetlen Németország két részének mecha­nikus egyesítése. A nagyhatalmak­nak az a feladatuk, hogy olyan fel­tételeket teremtsenek, amelyek lehe­tővé teszik, hogy Németország újra­egyesítésének kérdését maguk a né­metek oldják meg, akiknek számára ez életbevágóan fontos. Ezeket a fel­tételeket megteremtené az európai kollektív biztonsági rendszer, amely­ben részt venne mind a Német De­mokratikus Köztársaság, mind a Német Szövetségi Köztársaság. A z »erőpolitika« felújításával kísérleteznek egyes nyugati körök. Ennek a politikának vissza­érő hangi a éberségre kell, hogy int­se a világközvéleményt- Mindamel­lett ne felejtsük el, hogy a kor­mányfők genfi értekezlete előtt úgy­szintén seregestől jelentkeztek rossz jósok, akik a tárgyalások kikerülhe­tetlen kudarcát jövendölték. Ne fe­lejtsük el, hogy a »hidegháború« prókátorai akkor is kitartóan ágál­tak az »erőpolitika« mellett. Az élet bizonyította be, hogy ilyen értekez­leteken efféle politika nem válik be. Le kellett, hogy mondjanak erről a politikáról. Márpedig az élet nem halad hátrafelé, csak előre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom