Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-19 / 246. szám

s SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. október 19. Mi történi a —a—— ii ttíiiiibiiiiiib iiiiTiiiwi iTínnrriiiiiiMiiMiiniiii külpolitikában ? SZÍNÉSZEINK MEGFELELTEK A VÁRAKOZÁSNAK A Saarvidéki Kommunista Párt nagygyűlést tartott Saarbrückenben Rómába érkezett Kucserenko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese Róma (MTI). Vasárnap este Párizs­ból Rómába érkezett V. A. Kucse­renko, a Szovjetunió Miniszter taná­csa elnökének helyettese egy építé­szeti szakértőkből álló küldöttség élén. V. A. Kucserenko hétfőn láto­gatást tett Romita közmunkaügyi miniszternél, majd pedig Segná mi­niszterelnöknél. V. A. Kucserenko több napot tölt még Rámában, majd ellátogat más olasz városokba is. Szovjet ajándékot adtak át Tito elnöknek Beligrád (TASZSZ). A Tanjug hír­ügynökség jelentése szerint Joszip Broz Tito, Jugoszlávia elnöke fogad­ta N. P. Firjubin belgrádi szovjet nagykövetet és J. I. Kraszjuk bel­grádi szovjet kereskedelmi képvise­lőt, akik az Újvidéken rendezett nemzetközi kiállítás szovjet pavilon­jának kiállítási tárgyai közül több ajándékot adtak át Ti tónak. Az aján­dékok között egy telivér mén is sze­repelt. A New York Times tudósítójának elszólása New York (TASZSZ). Sulzber­ger, a New York Times tudósító­ja párizsi közleményében kije­lenti: »A kezdeményezésünkre létrehozott »északi övezet« — Törökország, Irak, Irán és Pa­kisztán szövetsége — csakúgy irányul a Szovjetunió, mint Egyiptom ellen«. Eisenhower több minisztert fogad ezen a héten (MTI) Mint a londoni rádió jelen­ti, Eisenhower elnök állapotának ja­vulása lehetővé teszi, hogy ezen a héten több minisztert fogadjon. Berlin (MTI). A Saarvidéki Kom­munista Párt dktóber 16-án nagy­gyűlést tartott a saarbrückeni sport­csarnokban. A nagygyűlésen Fritz Baesel, a párt első titkára hangsú­lyozta, hogy a Saar-vidék dolgozói­nak a vasárnapra — október 23-ára —■ kitűzött népszavazáson el kell utasítaniuk az erkölcstelen és nép- ellenes Saar-statutumot. A Saar-statutum mögött — mon­dotta Baesel — együttesen sora­koznak fel a nyugatnémet és a fran­cia monopoltőkések, és ami az ő ér­dekeiket szolgálja, az a dolgozó nép érdekeibe ütközik. Párizs (MTI). Hírügynökségi jelen­tések szerint hétfőn Párizsban Pinay külügyminiszter értekezletre ült ösz- sze a közép-keleti országokban lévő francia nagykövetekkel:, hogy meg­vizsgálják Franciaország közép-ke­leti, különösen pedig észak-afrikai politikájának problémáit. A megbeszélésről eddig nem adtak ki jelentést, de ».megbízható forrá­sok szerint különös súlyt helyeztek szerint Párizsból repülőgépen elin­dult a Kínai Népköztársaságba a francia nemzetgyűlés külügyi bi­zottságának küldöttsége, élén Daniel Bécg (MTI). Az utóbbi napokban osztrák vezető politikusok nyilatkoz­tak Ausztria semlegességének kérdé­séről, miután Dulles amerikai kül­ügyminiszter és néhány Ausztriában megjelenő amerikaharát lap a sem­legesség elve ellen foglalt állást. Raab szövetségi kancellár vasár­nap foglalt állást ebben a ^érdesben,. Rádiónyilatkozatában ■ kijelentette, hogy »állami életünk új szakasza A nagygyűlés résztvevői nagy többséggel elfogadott határozatukban követelik, hogy a Saar-vidék egysé­ges szaliszervezeti mozgalma kezd­jen tárgyalásokat Nyugaf-Németor- száig és a Német Demokratikus Köz­társaság szakszervezeteivel a genfi külügyminiszteri értekezletre kikül­dendő össznémet munkásbizottság megalakításáról. Ennek a bizottság­nak az lesz a feladata, hogy a Saar- vidéket is felölelő egész Németor­szág dolgozói nevében szót emeljen a nagyjelentőségű külügyminiszteri értekezleten — hangoztatja a hatá­rozat. kezdődik október 25-án a semleges- ségi nyilatkozattal. Teljes nyíltság­gal meg kell mondani, hogy puszta nyilatkozat nem elegendő a semle­gességhez«. Raab hozzáfűzte: »Semlegesnek lenni annyit jelent, hogy a lehető­séghez képest minden állammal és néppel barátságban kell élni. Nagyon is kívánatos lenne, hogy az osztrák sajtó is ilyen magatartást tanúsítson. Pinay külügyminiszter és a középkeleti országokban lévő francia nagykövetek értekezlete Francia parlamenti képviselők küldöttsége indult a Kínai Népköztársaságba Párizs (MTI). Az AFP jelentése Raab kancellár Ausztria függetlenségéről a francia—egyiptomi kapcsolatok és Iránnak a bagdadi szerződéshez való csatlakozása kérdésére«. Egyiptom­inál kapcsolatosan — mint a jelen­tésekből kitűnik — »a francia kor­mány nem rejti véka alá aggodal­mát, hogy Egyiptom segélyt, különö­sen erkölcsi, de valószínűleg anyagi segélyt is nyújt az algériai és ma­rokkói felkelőknek«. Mayerrel, a külügyi bizottság elnö­kével. A küldöttséget a kínai népi külügyi intézet hívta meg. A francia képviselők három hetet töltenek Kí­nában. Dolgozók a Szép Juhászné előadásáról Színészeink szombati bemutató előadásának sikerét vasárnap dél­után és vasárnap este újabb, még nagyobb siker követte. A Szép ju- hászné című nagyoperett vasárnap délutáni és esti előadásivá a jegyek egy szálig elkeltek, a szereplők mindkét alkalommal telt ház előtt mutathatták be ^ darabot. A délutá­ni előadásra a kaposvárkörnyéki, de a messzebb fekvő falvakból is ven­dégek érkeztek. Magyaratádrcl csaknem százan tapsoltak a színé­szek játékának. Szülőkről fellbbogó- zott vontatóval érkeztek vendégeli a délutáni előadásra. A kaposváriak — már akik jegy­hez jutottak —• elismeréssel és lel­kesedéssel adtak számot ismerőseik­nek a nagy sikerről, a Csiky Ger­gely Színház előadásáról. Színésze­ink végleg megnyerték a kaposvári közönség tetszését. Az esti előadá­son nagy tapssal kísért felvonások után, a finálét nyolcszor ismételtet­te meg a közönség. Ilyen sikerről a színház művészei álmodni sem mer­tek volna, de a régi kaposvári szín­házlátogatók sem emlékeznek ilyen forrőhangulatú, i.yen nagysikerű színházi estére. Rosszindulatú vélemények, leki­csinylő megjegyzések hangzottak el még a bemutató után is a színház­ról, a színház művészeiről, de mon­dani sem kell, olyanoktól, akik még nem látták az előadást. Nos, a sók közül adjuk vissza néhány olyan dolgozó véleményét, aki a szomba­ti vagy a vasárnapi előadáson ott lelkesedett, tapsolt a színház néző­terén, aki már meggyőződött arról, hogy a Csiky Gergely Színház mű­vészei megfeleltek a várakozásnak, megérdemelten kíséri siker játéku­kat. „Vörösre tapsoltam a tenyerem" Varga György kísz-tag: Véletlenül, másodkézből jutottam jegyhez fele­ségemmel a vasárnapi esti előadás­ra. Azelőtt ritkán jártunk színház­ba, de vasárnap este megszerettem a színházat, aljig várom a következő bemutatót. Az öreg patikust játszó színészt és a spanyol dalt éneklő Fábián Klárit szeretnénk több da­rabban viszontlátni. Vörösre tapsol­tam a tenyerem, de a színészek megérdemelték. „Rég szórakoztam ilyen jól" Lőrinc István, a 73/4-es Építőipari Vállalat dolgozója: Vasárnap este láttam a Szép j-ühásznét, de még egyszer megnézem. Eddig csak mo­ziba jártam, ezután színházba is gyakran megyek, hiszen rég szóra­koztam ilyen jól. „Még ezen a héten bérletet veszek" Biczó István szabó: Nagyon tet­szett az előadás, s még ezen a hé­ten berietet veszek, hiszen most is alig kaptam jegyet a délutáni elő­adásra. Szeretem a színházat, hiszen Budapesten a Nemzetiben mint színházi szabó dolgoztam. Levélben is megköszönöm az élményt, amit a délutáni előadáson a színészek nyújtottak. » * * Csali néhány vélemény, de soká­ig sorolhatnánk még ej kaposvári közönség tetszésének százfajta meg­nyilvánulását. Annyi bizonyos: a szombati és a két vasárnapi előadás, a telt ház, a vastaps mindennél fé­nyesebb bizonyítéka, Ihcgy a Csiky Gergely Színházat magáénak ismer­te el a kaposvári közönség. S akik még kételkednek a sikerben, az elő« adás után bizonnyal megváltoztat« já'k véleményüket. AZ ALFÖ (Naplórészlet) A Somogyi Néplap cikkpSlyáza. tára beküldött írás. JA unántúl kis városára, Somogy- ország fővárosára, Kaposvár­ra, mint mindig, most is szinte fej- tőn, szinte kellemetlenül csapott le az ősz. A reggelt sűrű ködfétyol kés­leltette. A nap már félórával előbb felkelt, de még mindig viaskodott a köddel és érezni lehetett, nem is tudja legyőzni. így is volt: a köd ugyan feljebb emelkedett, úgyhogy a felszínen világos volt, de a magasban ott lebegett és nem engedte, hogy az éltető nap sugarai ünnepi díszbe öl­töztessék kedvesét — a Földet. Az egyik közeid faluból vezető út­ról kora reggel kocsizörgés hallat­szott. Az előző esős napok nem en­gedték, hogy a rövidebb földúton jöjjenek a városba — mert oda igye­keztek —, hanem a kicsit hosszabb, de jobb utat, a nemrég épült köves- utat kellett választani. No meg más is volt a dologban. A szekéren hárman ülnek. Két fér­fi és egy nő. Az egyik férfi — a ko­csis — 35 év körüli, barna, ala­csony, zömök, izmostestű ember. Egykedvűen hajtja a lovakat. Mel­lette egy fiatalember ül. Arcán az izgalom jelei mutatkoznak. Sok min­den függ a mai naptól, látszik rajta. Tzgatott. Olyasféle várakozó, kíván- izgaJom van az arcán,. A hátsó m ül az asszony. Középkorú, de átszik korán őszült haján, hogy etnek ugyancsak nehéz iskoláját . Arca gömbölyded, fekete sze- szigonűságot és egyben gyengéd- áruinak el. Amolyan sokat •edett, sokat sírt, bánatosan mé- ilő szemek. Az ő szemében ma akottnál is mélyebben rejtőző alom van. Az ő fia az a fiata-1- jer. Amikor az iskola közelébe érnek, fiatalember leugrik a tovadöcögő iccsiról és az első kapun az iskola udvarára ér. Ugyanakkor az iskola udvarában különálló épületből kilép egy fiatal Jámy. Tanítónő. A lány ar­ca nem sokat árul el. Ott lépkednek egymás mellett a tanítólakás felé. Alig szólnak valamit. A fiú igyekszik vidám arcot mutatni. Beszélni is megpróbál — nem nagy eredmény­nyel. Zavarban van. Közben a kocsi az iskola hátsó ka­pujához ér. Ott megáll. Nem sokáig kell várakoznia. Hamarosan megje­lennek a ház sarkánál a fiatalember, a tanítónő és egy idősebb tanító a fe­leségével. Mind kikísérték a fiatal­embert, mintha csak kellemes láto­gató lett volna. Valami igazság volt Is benne. Két-három évig csak ven­dég lesz ebben a faluban, a szülőfa­lujában. Nem sokáig tart a búcsúzás, hisz sürget az idő. A fiatalember katoná­nak megy. Nyolc órára a kiegészítő­ben kell lennie. Nem akar az első bemutatkozásnál — igaz, később sem — késni. Amíg mindhárommal ke- zetfog, mindegyikre csak egy futó pillantást vet. Nem mer felnézni. Fél, hogy nem lesz elég lelkiereje. A lány kezét egy gondolatnyi idővel to­vább tart ja kezében. — A viszontlátásra! — hangzik a halk búcsúszó. — Isten vele, Dezső! — feleli a lány. Nem esik több szó. Gyors mozdu­lattal vetette magát a kocsira Dezső. Itt már valamivel többet engedett meg magának. Az utolsó kanyarból visszatekintett. Ott áll még a lány, eltűnődve néz a kocsi után. A fiatal­ember addig néz vissza, míg láthatja. Utána visszafordul és egy leplezett mozdulattal könnyet töröl ki szemé­ből. * * * T égy ügyes és okos! Aztán írj, i j ha megérkeztél! — összeölel» keznek, mindkét oldalról megcsókol­ja egymást a két férfi. A leendő ka­tona és a frontot megjárt nagybáty­ja. — Édes fiam! —■ és kitör, most el­ső alkalommal, az anya melléből a keserű fájdalom, amikor Dezső az anyjától búcsúzik. Nem tud ő sem egy vigasztaló szót szólni, hiszen tud­ja, hogy egyedül hagyja otthon. Eny- nyit mond csak: —' Édesanyám! Ne sírjon! — azzal mégegyszer magához szorítja édes­anyját, majd gyengéden eltolja. Egy perc múlva nyolc óra. Belép a vas- rácsos kapun. A második csepp köny- nyet törli ki szeméből. Anyjának ezt nem szabad látnia! * * * T\e szép is volt ez a város! A szívünk újra magányos. Már úton vagyunk, s rátok gondolunk, a partokra száll sóhajunk« — zeng még most is a vasúti sínek kattogásán át Dezső fülébe a kedves, a mai naphoz nagyon is illő, lágy me­lódia, melyet az ő búcsúztatásukra énekeitek a Városi Színházban a kedves város kultúrcsoportjának tag­jai. Kint sötét van. A vonat kerekei pedig csak kattog­nak, egyre kattognak. Szinte már á-i- mosító. — Hová megyünk, hadnagy elv­társ? — Most már megmondhatom, fiúk. Kecskemétre — hangzott a válasz. — Kecskemétre? ... Vajon milyen lehet? ... Alföld, Kecskemét.. — nem mondta, csak gondolkodott De­zső. önkéntelenül is édesanyja ju­tott eszébe, ahogy valamikor régen — még kis fiúcska volt — hallotta tőle többször is énekelni ezt a búsan zsongó melódiát: »Szépen szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja«. Ennyit tudott most hirtelen csak Kecskemétről. Szinte hallotta még, hogy a dal zsongása és a harang méltóságteljes bim-bamozása zúg a fülében, és — elaludt. » * * 'T' eherautók várták őket a kecs- * k-eméti állomáson. A városból semmit sem láttak, mert késő este érkeztek oda. A laktanya udvarán a teherautó fékezett. Megállt. Lecsa­pódott a hátsó ajtó és egymásután ugrottak le a leendő katonák. Dezső is leugrott. Sötét volt. Ködös, őszi későeste, amikor a villany fénye nem tud teljes erővel világítani. Csak egy hatalmas, üresen tátongó épületet látott maga előtt, mely egyre nyeli el az új barátokat. Ö is utánuk lé­pegetett. Nemsokára frissen nyirat kozva, kissé sután mozogtak a fürdés után magukra húzott katonaruhában, a nagy csizmákban. * * * T assan teltek a napok. Már ki- pihenték az első fáradalma­kat, amit a bevonulás előtti izgalom, az út, a szokatlan környezet okozott nekik. Dezső megtalálta a helyét. Is­kolatársával, Sanyival, kultúrcsopor- tot szerveztek. A politikai tiszt is segített nekik. Sanyi volt az újdon­sült karmester, Dezső a zongorista. Jóhamgú, zenekedvelő, vidám barátot meg éppenséggel sokat találtak. Már mindnyájan kezdték megszokni új életüket. Egyik reggel Dezső korán ébredt. Az Alföldről kezdett gondolkodni. Egyáltalán nem tetszett neki. Ho­gyan is szerethette Petőfi ezt a ko­pár, egyhangú tájai? önkéntelenül is az ő kis dunántúli faluja jutott eszébe, zegzugos, vadregényes tájai­val. Csak most vette észre, mennyi­re szereti a hatalmas föld-golyóbisnak azt a csöpp pontját. Ez az érzés nem engedte, hogy elaludjon. Az ablakhoz ment. Hófehér lepel -borította a végtelen rónát. Az ég azúrja a Balaton méltóságteljesen terpeszkedő, nyugodt, tisztán csillogó vizére emlékeztetett. A Nap akkor kezdte első sugarait széthinteni az égbolton. Csodálatosan -gyönyörűnek látta. Ilyet túl a Dunán még nem látott. A hófehér láthatár fölött az égbolt először ezüstösen csillogott. Keleten, közvetlen a horizonton mintha kék szalag húzódott volna végig, egészen keskenyen. Majd övvé szélesedett, és lassan elterült az egész égbolton. Szintté lépésről lépésre, szemlátomást szorította ki a kékség az ezüstösen csillogó eget. Mintha egy láthatatlan festőóriás festette volna -határozott ecsethúzásokkal a leggyönyörűbb kékké az egész égboltozatot. Amikor a közepére ért, a horizonton már más színt öltött a levegőtenger. Bú­zavirág-kék lett. Majd a felkelő Nap bearanyozta, hogy ezzel is színpem- pása-bbá tegye az egész szín-harmó­niát. Az egyszerre teljes egészében vilá­gító Nap fényében csillogott, villo­gott az egész hótenger. Mintha min­den kis hópehely külön-külön egy- egy tükröcske lett volna, úgy verte vissza az éltető napsugarakat. Nincs az a művész, nincs az a színházi vagy filmrendező, aki ezt a mindent felülmúló látványt csak megközelí­tően is utánozni tudná. íme, az Al­föld megmutatta egyik, de nem utol­só szépségét. * * * T eltek, múltak a napok, hetek, hónapok. A hónak már nyo­ma sem volt. A fák, bokrok új éle­tet kezdtek. Az idő mind kelleme­sebb lett. Már sokszor lekívánkozott az emberről a ruha. A katonák elhagyták téli szállásu­kat és a táborba költöztek. Egysze­rűen, de kényelmesre rendezték be sátrukat. Dezső is együtt dolgozott a többiekkel. Gyeptéglázott, fonóvesz- szőt szedett, fonta a sátorban az ágyat, polcot. Szóval rendbehozták új otthonukat az ózon-dús fenyves­ben, ahol nem kevesebb, mint fél évet töltenek el. Széppé, -kényelmes­sé, otthonossá kell tehát tenni. A .táborépítés után ünnepet tar­tottak. Felavatták a tábort. A dél­előtti műsor és az ünm-epi ebéd után Dezső elhatározta, hegy megtekinti a környéket. Nyakába szedte a lábát és a. kíváncsiskodó ember aprólékos­ságával megindult »világo-tlátni«. Hamarosan kiért az erdőből. Eléje terült a végtelen róna. Szinte ön­kéntelenül húzta ki magát, széttárta karjait, mintha egyetlen öleléssel magához akarná szorítani a végelát­hatatlan síkságot. Emelt fővel tette meg az első lépéseket. Mind mélyeb­ben és mélyebben hatolt a pusztába. A tanyák fehérre meszelt házfalai olyan nyugodtságot, olyan szívet«lel- ket felemelő érzést keltett bensőjé­ben, hogy repülni tudott volna. Egy­szeribe eszébe jutottak a nagy költő halhatatlan sorai: »Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom« — és csak most értette meg igazán e szavak mély igazságát! Ez a nap még valamit tartogatott számára. Az Alföld mintha csak meg akarta vol­na 'bosszulni rajta, hogy eleinte rossz véleménnyel volt felőle. Es nincs rosszabb, mint a természet bosszúja; Lebilincseli, magával ragadja áldo­zatát és addig kínozza szépségeivel, míg végre a szerencsétlen kénytelen megállapítani: 1-e.győzettem! Hatal­mába kerített a természet ezernyi szépsége! Egész délután bolyongott a pusztá­ban Dezső. Amikor a Nap már meg­közelítette a láthatár szélét, haza­felé indult. Ekkor mérte rá utolsó, letaglózó ütését a természet a maga szépségével. Ekkor fűzte végképp rabláncra, hogy élete végéig magánéi tarthassa. • Már lenyugvóban volt a nap. Su­garai erőtlenül csúsztak el a puszta fölött, hogy utolsó búcsúcsókjait az égboltra lehelje. A szűzi föld arca, az egész nap oly tisztán ragyogó ég­bolt elpirult a szerelmes csók hatá­sára. Először -halványpiros fénnyel ragyogott. Félig szégyenlősen, félig boldogan a csók édes ízétől. Csak később, amikor mindjobban leha­nyatlott szerelmese egész nap keblén nyugvó feje, akkor -pirult el végle­gesen. Először pipacsszínűn, majd ké­sőbb vérvörösen izzott a szerelempír orcáján. Majd -lassan, amikor végleg eltűnt a lovag, akkor kezdte újra visszanyerni üde színét, -hogy meg­nyugodva álomra hajtsa fejét. Még utoljára, szerelmese utáni vágyódás­ban kék szeméből hullottak -harmat­könnyei pázsi-tvánkosára, a -gyönyö­rű alföldi rónára. KOSA JENŐ Somodor,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom