Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-18 / 245. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1Ö55, október 18. I Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatág az 1. oldalról.) múlt év.ben még hiány volt, ez év harmadik negyedévében már ele­gendő mennyiség került forgalomba. Az áruellátás jelentős javulása elle­nére néhány iparcikkből — pl. mo­torkerékpárból, egyes rádiótípusok­ból, egyes gyapjúszövetekből — nem tudták kielégíteni a keresletet. Jogo­san merültek fel kifogások egyes iparcikkek minőségével kapcsolatban is. A lakosság a harmadik negyedév­ben lényegesen több tüzelőanyagot vásárát, mint a múlt év azonos idő­szakában. SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS EREDMÉNYEK A lakosság egészségügyi és kultu­rális ellátottsága a harmadik ne­gyedéviben tovább javult. Ez év fo­lyamán mintegy 500 orvos fejezte be egyetemi tanulmányait. A kórházi hálózat 400 ággyal, a bölcsődei férő­helyek számat 700-zal emelkedett. Számos új üzemegészségügy,i léte­sítményt adtak át rendeltetésének, így pl. a Lenin Kohászati Művek, az ózdi kohászati üzemek, a DIMÁVAG Diósgyőri Gépgyár dolgozói új öltö­zőt, mosdót kaptak, a Salgótarjáni Acélárugyárban új fürdőt létesítet­tek. A negyedév folyamán elkészül­tek a Hévízi és a balatonszémesi bányászüdülők, Pécsett és Hosszúhe- ténybem munkásszálló épült. 1855. hantiad :k negyedévében álla­mi és magánerőből összesen 650Ö la­kás építését fejezték be, 10 százalék­kal többet, mint az előző év azonos időszakában. Javult a közfnűvekkel való ellátottság. Nőtt a víz- és gáz­művek termelése. Az új tanév kezdetéig több iskola építése fejeződött be. Kisfcunfélegv- házán 10 tantermes, Szolnokon 81 tantermes, Pusztaszabolcson 8 tan-' termes. Székesfehérvárott 7 tanter­mes általános iskola létesült. 1955. harmadik negyedévében kr-^ adott művek példányszáma mégha-1 ladtá a 12 milliót, 22 százalékkal több volt, mint 1954. azonos idősza­kában. 1955. első három negyedévé­ben több mint 600 tankönyvet ad­tak ki, 5,2 millió példányban. A filmszínházak látogatóinak száma 1955. harmadik negyedévében meg­haladta a 29 milliók számuk 1954. harmadik negyedévéhez viszonyítva 15 százalékkal nőtt. A rádióelőfize­tők száma a negyedév végén meg­közelítette az 1,4 milliót és 15 szá­zalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt. Budapest, 1955. október 18. ^ Központi Statisztikai Hivatal^ Mendes-Franee as éssak-afrikai helyseiről (MTI) Az AFP beszámol arról, hogy Pierre Mendes-France volt francia miniszterelnök szombaton es­te beszédet mondott Caenben. Be­szédében elsősorban az észak-afrikai kérdésekkel foglalkozott. — Visszaállítani a békét. — mon­dotta a többi között — annyit je­lent, mint tárgyalni és megértésre jutni annak az országnak a lakossá­gával, amellyel nézeteltéréseink van­nak, vagy amellyel konfliktusban ál­lunk. Akár Tuniszról, akár Marokkó­ról legyen szó, Franciaország nem állíthatja helyre a .békét katonai erő­vel. A marokkói helyzetről szólva a többi között a következőket mondot­ta: — Tárgyalni kell a nacionalisták­kal, akik között a legnagyobb pártot az Isztiklal képezi. Meg kell alakíta­ni azt a kormányt, amely valameny- nyi irányzatot képviseli ... Az algériai helyzetre áttérve Men- des-France leszögezte: valóra kell váltani az adott szót és végre kell hajtani az algériai statútumot. — Ha a statútumot végrehajtották, választásokat kell tartani, amelyek­nek szabadon kell lefolyniuk. . KÖVID KÜLFÖLDI HÍREK- New York (TASZSZ). A New York Times, athéni tudósítja jelenti, hogy Teotikisz görög külügyminiszter a tudósítónak -adott nyilatkozatában kijelentette, hogy »-a görög nép ké­telkedik abban, vaj-on vallóiban szük­séges-e kiadni az adókból befolyó hatalmas összegeket katonai célok­ra, amikor világszerte szemlátomást erősödik a béke. A görög nép csalódott szövetsége­seinek a legutóbbi események során tanúsított álláspontja miatt« (a mi­niszter a szeptember 6-í törökországi görötgelleneis me-g-m ozdulá-sckna céb zott). Teotiki-sz nyilatkozatában rámuta­tott arra, hogy nagy jelentőséggel bír Kartalisznak, Vol-osz városa polgár­mesterének nemrég á Szovjet­unióban tett látogatása. * * * New York (TASZSZ). A brazíliai választáson — a brazil és az ameri­kai sajtó véleménye szerint (a sza­vazatok összeszáimlálása még nem ért véget) — a nép támogatását él­vező Juscelino Kubitschek elnökje­lölt és Joao Goulart alelnök-jel-ölt győzött. Azok a körök, amelyek köz­ismerten a hatalmas külföldi mono­póliumokkal állnak kapcsolatban-, ál­lamcsínyre izgatnak, azt hangoztat­ják, hogy nem szabad a hatalomra engedni Kubi-tscheket és Goulart-ot. .Mint az United Press hírügynökség Rio de Janeiro-i tudósítója jelenti, Lacerda, a Tribuna da Imprensa cí­mű lap szerkesztője október 14-én felhívást intézett a fegyveres erők­höz, akadályozzák meg, hogy Kubi­tschek és Goulart elfoglalja tisztsé­gét. Lacerda ezelőtt már kétszer »sike­resen« fordult ilyen felhívással a fegyveres erőkhöz. Először akkor, amikor Goulart-ot eltávolították a Vargas elnök kormányában viselt munkaügyi miniszteri tisztségéből, másodszor pedig, amikor a fegyveres erők megbuktatták és öngyilkosság­ba kergették Vargast. * * * (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap reggel a Szovjetunió teheráni -nagykövetének átadták az iráni kormány válaszjegyzékét a Szovjetunió október 12-i jegyzéké­re. Mint ismeretes, a Szovjetunió jegyzéke Iránnak a bagdadi pak­tumhoz történt csatlakozásával fog­lalkozott. • * * (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy Szudánból egy újabb angol zászlóalj érkezett a Ciprus-szigeti angol csa­patok megerősítésére. Az angol had­ügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy egy további zászlóaljat is vezé­nyelnek a szigetre, FÖLÖSLEGES PÁNIK Fenyegetheti egy ország bizton­ságát egy röplabdaháló meg egy labda? A Frei Nederland című holland hetilap erre a kérdésre harsány igennel válaszol. A dolog úgy történt, hogy a há­gai szovjet nagykövetség munka­társai röplabda-mérkőzésre hívták ki amerikai kollégáikat, az Egye­sült Államok hágai nagykövetsé­gének diplomatáit. Az amerikaiak örömmel ráálltak és a mérkőzést ki is. tűzték. Ebben egyébként nin­csen semmi különös. Miért ne röp- labdázhatnának a diplomaták? Amikor elérkezett a mérkőzés órája, a hágai lakosok zsúfolt kör­ben vették körül a pályát és mint ilyenkor szokás, tapssal, buzdítás­sal jutalmazták az ügyes játékoso­kat. A mérkőzés végén megtapsol­ták a győztes szovjet csapatot, az­után hazamentek. De nem mindenki ment haza. A Frei Nederland tudósítója például nyílsebesen a szerkesztőségbe szá­guldott és cikket írt a szovjet lab­da és háló rejtelmeiről. Néhány nap múlva meg is jelent a folyó­irat hasábjain a felháborodott hangú cikk: »Ha a Szovjetunió a röplabda­mérkőzéshez hasonló demonstrá­ciókkal azt az alaptalan illúziót kelti Hollandiában, hogy a feszült­ség enyhült... akkor a jelenlegi hadügyminiszter és utódai képte­lenek lesznek elérni a költségveté­si kiadásoknak azt a színvonalát, amely Hollandia mai védelmi erő­feszítéseinek megfelel«. , Lám, ilyen ravaszak ezek az oroszok! Úgy tesznek, mintha röp- labdáznának, pedig közben a had­ügyminisztérium programját ássák alá! Miért nem röplabdáztak Párizs­ban, Dzsakartában, vagy Isztam­bulban? — teszi fel a kérdést a cikkíró. Miért éppen Hágában? Es mindjárt válaszol is önmagá­nak:' azért, mert »a kommunisták első számú célja most a holland hadikiadások csökkentése«. Elég, tisztelt Frei Nederland! Utóbb még el is hiszik, hogy tény­leg olyan veszedelmes fegyver az a röplabda! LEWIN DOKTOR ÉS A VÍZÖZÖN Érdekes kis hírt közölt a mi­nap a Reuter hírügynökség a Nebrasca állambeli Cmiahából: »Doktor Victor Lewin, a New York-i Tudományos Akadémia tagja ki jelén tette, hogy egyszerű rriődori meg lehetne semmisíteni -az emberiség jelentékeny részét, ha atombombát dobnának az Északi-sark jegére. A robbanás következtében az óceán- vízszint­jének emelkedése több millió ember megfulladásához vezetne«. Lewin doktor megfelelő bizo­nyítékokkal támasztotta alá új özönvíz-tervezetét. Megmagya­rázta, hogy »az atombomba rend­kívül magas hőmérsékletet te­remt, óriási mennyiségű hőt fej­leszt«. Kifejtette azt a nézetét is, hogy »a vízszin-t emelkedése ré­vén New Yorkot, Lcs-Angelest, Londont, Párizst, Tokiót és más városokat elnyelne az óceán«. U-gy hisszük, őrültek kivételé­vel ezen a földkerekségen senki sem akarja, hogy New Yorkot, Los-Aingelest, Londont, Párizst vagy Tokiót elnyelje az óceán. Szinte valószműtlen-ül hangzik, hogy a New York-i Tudományos Akadémia tagja komoly hangon erről beszélhetett. U-gy látszik, Lewin doktor la­boratóriumából még mindig nem sikerült kászellőztetmi a hideghá­ború levegőjét. De az is lehet, hogy a nagyvonalú tudósnak az­nap láza volt... Tito elnök fogadta a Jugoszláviában tartózkodó szovjet Parlamenti küldöttséget Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság elnöke októ­ber 16-án délután fogadta a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának A. P. Vol- kovnak, a Legfelső Tanács Szövetsé­gi Tanácsa elnökének vezetésével Jugoszláviában tartózkodó küldöttsé­gét. A fogadás fesztelen baráti légkör­ben folyt le. A fogadás -után Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság elnöke ebédre hívta meg vendé­geit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége október 16-án Brio- niból Szlovéniába utazott. Genf után — Genf előtt Két hét sem választja el már a vi­lágot a külügyminiszterek genfi ér­tekezletétől. Ilyéri időkben, döntő fontosságú nemzetközi találkozók előtt, a világpolitika minden apró rezdülését aszerint, értékelik, előse- gíti-e vajon a légkör megjavulását, 1 vágy sem, kedvező előjele-e a bakÖ- ( vetkező eseményeknek, avagy nem. 1 Vannak azonban a nemzetközi hely- kzetn-ek olyan »rezdülései« is, ame- * lyeknek egyenesen feladatuk, hogy befolyásolják a nemzetközi kapcso­latok levegőjét. Most, Géni előtt is -tanúi vagyunk annak, hogyan áll a harc a megegyezés -hívei és ellenfelei között. Az előbbiek gondosan ápol- j i ják Genf szellemét, minit a külü-gy- I i miniszteri értekezlet sikerének hél- (1 külözhetetlen előfeltételét. Az utób- i1 bi-ak, - a megegyezés ellenfelei ezzel szemben minden áron igyekeznek tönkresilányítani a genfi szellemet, igyekeznek előidézni olyan jelensé­geket, amelyek károsan éreztethetik hatásukat a világpolitikában. Na­gyon szemléltető példa erre Irán csatlakozása a { török—iraki szerződéshez ' Iránt köztudomás szerint seinkisem fenyegeti. Legnagyobb és legtekinté­lyesebb szomszédja, a Szovjetunió, évtizedek óta a jószcmszédság poli­tikáját folytatja irányában. Irán kor­mánya most mégis csatlakozott a tö­rök—iraki paktumhoz, amelyről a londoni rádió helyesen .állapította ímeg, h-c-gy »amerikai elgondolás«. I Törökország az Atlanti Szövetség ■tagja, Irak az imperialista nagyha­talmak egyik legelső csatlósa. Anglia, az egyik legnagyobb imperialista ha­talom, maga is tagja ennek a pak­tumnak, amely így nem egyéb, mint a? Atlanti Szövetség ázsiai ícldalé- ka, a szovjet ellenes agresszió bázisa. És most Irán, amely csak hálával tartozik a Szovjetuniónak független­ségének következetes tiszteletbenitar- tásáért, önzetlen támogatásáért és számtalan politikai és gazdasági elő­nyért, -belép ebbe a szövetségbe, és ezzel — mint az amerikai Associa­ted Press hírügynökség hírmagyará­zója meg jegyezte: »megerősi tette az Atlanti Szövetség nagyfantosságú ke­leti szárnyát«, »megtagadta a Szov­jetuniót«. Ám Irán ezzel a lépésével nemcsak -a Szovjetuniót »tagadta mag«, hanem saját függetlenségét is. Megtagadta ezenkívül mindazokat a szomszédos államokat, amelyeknek kormányai féltve őrzik a nehezen megszerzett függetlenséget és a bé­két. De ez még nem Aiind-en: mind­ez Genf előtt történt. Az iráni kor­mány lépése időpontjának nyilván szándékos megválasztásával a nem­zetközi háborús erők szolgálatában igyekezett rontani á nemzetközi lég­kört, mérgezni próbálta á nemzet­közi kapcsolatok -levegőjéti Joggal vetette fel a Monde című francia lap azt a kérdést, hogy »vajon nem ko­moly csapás-e ez a nemzetközi eny­hülés politikájára«. Kétségtelenül -annak szánták. De mégsem az, mert a megegyezés politikája már sokkal -nagyohb támogatással rendelkezik a világon annál, semmint hogy ilyes­fajta lépésekkel vereséget lehetne rá mérni. A há-befú-s erők számításai azon­ban nem mindig válnak be. Jól pél­dázzák ezt az indonéziai választások ahol a szabadságszerető nép, a nem­zeti • függetlenség erői elsöprő győ­zelmet arattak a gyarmattartók sze­kértolói fölött. Az indonéz nemzeti párt, a volt miniszterelnök imperia­lista-ellenes pártja elsőként került ki a választási hadjáratból. A kom­munista párt, amelynek vezetőit 194R-ban csaknem az utolsó szálig -kiirtották, -hat milliónyi szavazatot kapott. »A demokratikus erők meg­győző diadalt arattak« — mondotta Ai-dit elvtárs, a kommunista párt fő­titkára. — Ez a választás —- tette hozzá — »a külföldi tőke veresége«.- Az amerikai AP hírügynökség kény­telen volt' bevallani, hogy »nyugati- diplomaták csalódottságukat fejezték ki a nemzeti párt győzelme miatt«. »A legtöbb indonéziai lap és -politi­kai megfigyelő egyetért abban, -hogy a kommunistáiknak nagy szavuk lesz az új kormányban« — írja az AP. A New York Times című befolyásos amerikai iburzsoá lap leplezetlen fé­lelemmel írta meg, hogy »ezek az eredmények előrevetítik az -árnyékát annak, hogy Indonézia »semleges« lesz. Ez a semlegesség növekvő el- hidegülést jelent a nyugati világ iránt és fokozódó barátságot a kom­munista Kínával«. Érdemes egy pillanatra elgondol­kodni az iíáni és az indonéziai ese­mények felett. Mert bár látszólag nem függnek össze, azonos -tanulságot nyújtanak: a nép mindenütt a 'béke és a függetlenség ügye mellett áll. MMMMMMMdMMtCMMMM««««*«« RÖPER MAGDA: Az Idegen Légió után újra itthon, az édes hazában H. MARSEILLES ... Tuion ... Rette­netes napra virradtam. Ott toporog­tunk a kikötő-ben... Még egy perc ... még egy másodperc .. . Az­tán felhajtottak a h-aj-óra. Ezt nem lehet elmondani, nem lehet szavak­kal kifejezni, mit éreztem. Felhúz­ták a horgonyt, egy tompa dudá­lás ... és a hajó elszakadt a part­tól. Tajtékzó 'hullámok csapdosták a kikötő köveit.., szinte megüvegese­dett szemekkel bámultam a zöld, piszkos viz-et. Elindult a hajó és én elszakadtam -a hazától, elszakadtam Európától! Földközi-tenger! És egy másik, egy idegen, világrészbe, Afri­kába visz -a 'hajó. Kétségbeesve áll­tam a korlátnál... a part egyre tá­volodott. Ott még egy ház, még egy fa, még egy -aprócska pont abból a földrészből, -ahol 'az én hazám fek­szik ... Sírni kezdtem. Fájón, keser­vesen. Könnyeim záporként hullot­tak a zavaros habok közé. De mit jelentett az ,a néhány árva csepp. .. a tengeriben. AFRIKA. Órán városában kötöt­tünk ki. December volt, de izzad­tunk. Karácsony másnapján »aján­dékkal« leptek -meg bennünket. Saj­gó fájdalmat éreztem a hátaimban. Klima-injekció« — vigyorgott rám egy markos férfi. — Mert öcsém tudd meg, Afrika földje forró ... A szökevényeknek pedig ez jár — és fegyverére mutatott. Indokína — ez -volt a cél. Aki már betanulta »mestersééét« — azt vit­ték. Engem sofőrnek szemeltek ki. De szerencsére, a »tapasztaltak«, — akik kar, láb, vagy szem nélkül m;ár onnan jöttek vissza — élmond- ték, hogy Indokínában mindig a sofőr kapja meg az első golyót... — Arról nem beszéltek, hogy fo­gadják az indokínai bennszülöttek az ideg-enlégionistáfcat, akiket élle- nük vezényelnek? — Ezt is megtudtam. Indokína né­pe ma már öntudatos. önkéntes csapatok, szabadságharcoscík) állmaik szembe az idegein elnyomókkal, s bizony nem kis- kárt okoznak a gyar­matosítóik hadaiban. Az ő harcuk jogos. Indokína népe a szabadságá­ért küzd. S a megtévesztett, léin vezetett sokezer fiatal fiú, légiemista 'bénán, összetörve jön haza a har­cokból, De a legtöbb mindörökre ott marad. Nekem is ezt a sorsot szán­ták ... — Hogyan tudott megmenekülni az indokínai úttól? — Az őserdőt választottam. Afri­ka dzsungeljei sűrűek, végtelenek. Elrejtik az embert. De sok benne a kígyó, a mérgés vipera, a vérengző vadállat, s ezekkel hadakozni kell. A bennszülöttek is állandó élet­halálharcot vívnak ellenük. És mi­lyen nyomorúságosam 'élnek! Sár- kunyhó, éhség, teljesen műveletle­nek. Születésűktől halálukig vise­lik az eLnyomottság bilincseit. A szívósiabbak őserdőt irtanak. Én is közéjük álltam. Egyszer véletlenül magyar újság került a kezembe. Mohóin olvastam a sorokat.,.. Építenek... ' Iskolát, házakat, gyárakat!. .. Milyen jo lenne köztük lenni! De úgy kall ne­kem, miért jöttem el? Most megöl a trópus, a gyilkos őserdő. Pár nap múlva megtudtam, hogy hajó indul. Félholt sebesülteket szállít Indok-inából Afrikán keresz­tül — Európába. Egy kis remény­szikra! ... Sikerült feljutnom a ha­jóra ... Csapkodó zöld hullámok. Ott egy fa, ott egy ház.. . Európa! Felkiáltottam és magamhoz szeret­tem volna ölelni -az egész kontinenst. De még hány száz kilométerre van innen Magyarország!'-Franciaországban textilgyárbain, majd bányában dolgoztam. Magyar újságok -most már gyakrábbani kerül­tek kezembe. Olaj a tűzre ... Még jobban felkorbácsolták bennem a honvágyat. Egyik nap valami olyas­mit olvastam, hogy itthon amnesztia van. —- Hazamenni! Otthon most érik a szőlő, a dió, a búzát már learat­ták. Uj lisztből dagasztja a kenye­ret, -a legjobb kenyeret 'az édes­anyám ... Anyám, akit búcsú nélkül otthagytam. (Nem, már egy percig sem bírtam -tovább. Rohantam a- ma­gyar követségre. Nem tartott vissza már semmi! S-em Párizs, sem Afrika, sem a csodálatos bécsi kerék. Vo­natra szálltam. És pár nap múlva megpillantottam a magyar földet, a hazát, amit már niem hagynék itt soha, soha!. . . * * * GULYÁS JÁNOS egy pillanatra ■most elhallgat. Körülnéz a kis iro­dában, -ahol beszélgetünk, aztán szin­te örömtől ittasan folytatja: — Olyan jó itthoni lenni! Akik mindig iiitt élnek, ezt nem is érzik. Nem is -tudják tálán megérteni, mit jelent tízévi távoliét után újra ma­gyar -kenyeret enni, magyar szót hallani. Az első pillanattól kezdve olyan minden, akár egy csoda. Bu­dapesten, a pályaudvaron nagy sze­retettel fogadtak a kormány képvi­selői. Megtaláltam -szüléimét, roko­naimat. Egyszerre -tíz helyen is kaptam volna munkát... Én, aki ott Nyugaton az állandó munfcanél- külliséggel találkoztam, — Mondja, sok magyar van még ott? És azok nem szándékozóak hazajönni, hisz itthon úgy várnait rájuk? — Jöttek volna többen is, szíve­sen jöttek volna! De szégyenük sze­génységüket, hogy busás vagyon nél­kül jönnének vissza az »ígéretek földjéről«. De én, még ha űznének, kergetnének, akkor sem mennék vissza Afrikába, s az Idegen Légió­ba! Milyen jó, milyen boldogság itt­hon lenni! Elnézem Gulyás Jánost, ahogy be­szél. Szinte izzik, árad belőle az öröm, a hazaszeretet. Legszíveseb­bem -talán megölelné ezt a földöt, az egész országot. Ott kint arra akar­ták őt felhasználni, hogy elnyomott, szabadságukat vesztett embereket öljön, feszítse még szorosabbra a bilincseiket. De ő inkább az igazi szabadságot választotta. S a drága hazaföld forrón, szeretve fogadta vissza megtért fiát, akit a hamis csodák«, -a hazulg »szabadság« 15 éves korában elcsábítottak. Most Gárdonyból jár be a KOLOR'IT-gyárba. Egy hónapja szív" ja ismét az otthon levegőjét, hallja a magyar szót, de még mindig nem győz betelni vele. És sokat, nagyon sokat akar tanulni, hogy bepótolja a tíz év veszteségét, melyből csak a lelki tusa meg a turbános fénykép maradt emlékül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom