Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-14 / 242. szám

Péntek, 1955, október 14. SOMOGYI NÉPLÁP 3 Harc a tüdővés* ellen Ankét a könyvkiadás PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Hogyan dolgozik egy orvos a béke érdekében? Felkerestük a Városi Békebizott­ság együk orvos tagját, dr. Franki József kórházi bőrgyógyász főorvost, hogy megkérdezzük, milyen munká­val akarja előbbre vinni a béke ügyét. Dolgozószobájában találtaik, éppen gépelt valamit. A szoba olyan volt, mint egy csatatér: könyvek, folyóiratok, jegyzetek, táblázatok az asztalon, polcokon, rékamién. Cső- •dálkozó körülpillantásunkra azt mondotta: itt tényleg csata folyik, állandó küzdelem a ‘betegségek és a halál ellen, nem a néma, mozdu­latlan rend, hanem az eleven, élő rendszeres munka nyomja rá bélye­gét mindemre. Kérdésünkre a következő választ kaptuk: Az orvos minden időkben.' a béke katonája volt, az ma is és az lesz a jövőben ds! Hiszen még a háború borzalmai között is az a feladata, hogy a sebeket bekötözze, a fájdal­mat enyhítse. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy most, a szo­cializmus békés építése idején csök- .kenne az orvos tevékenysége, sőt! A beltegek gyógyítását Igyekszünk — a legmodernebb eszközök, igyógy- -szereik és gyógymódok . alkalmazásá­-val _ meggyorsítani; felhasználjuk r a megelőző orvostudomány eljárása­it a betegségek kiküszöbölésére; mindez azonban, kötelességünk, hi­vatásunk. Békemunkának csak azt az orvosi tevékenységet tekinthet­jük, mely a mindennapos betegellá­táson felül történik. A számos lehe­tőség közül tudományos mumtkáirri- 'mal igyekszem a békét szolgálni. Szombaton számolók .be Budapesten, az országos TBC-nagygyűlésen eddi­gi kísérleteimről és vizsgálataimról. Célóm az volt, hogy a gümőbacilus -családjának nem kórokozó tagjai közül kikutassak egy olyant, meíy — akár a BCG-oltás — alkalmas az emberi szervezet megvédésére a TBC-vei szemben. Ilyen- ‘kísérletek már folytak, de nem vezették teljes eredményre. { Vizsgálatíalilmat a rnykebakférium phlei-nék nevezett mikróbával végeztem. iMunkámban állatorvos kartársaink: dr. V.izy L., dr. Karasszcin D. és dr. Bartel Gy nyújtottak hathatós támogatást. Kiderült, -hogy 1. a mykobakt. phleiíből készített «phiein«, melyet a tuberkuiiinhoz hasonlóan éillítottunk elő, 80—00 százalékban éppen úgy jelzi a gümős fertőzésein való átesést, mint maga a tab*rkui!iin. 2. A philein által kiváltott -reakció kórszövettani képe lényegileg meg­egyezik a tbk.-reakció kórszövettani képével. 3. A gümőkórt kimutató újabb sercilogiaá (vérsavóból történő) el­járásoknál a tbk. helyettesíthető a phleinnel. 4.. Az élő myikofo. phleivel oltott állatok 6—10 hét múlva tbk.-pozi- tivckká válnak, tehát bizonyos vé­dettséget nyernek a TBC elten. 5. A hasonlóképpen oltott két ön­ként jelentkező ember teljesen egész­séges maradt, sőt szintén tbk.-pozi- tivitás, azaz TBC elleni védettség alakult ki náluk 4—6 hét múlva. Eddig a végzett vizsgálatok. A to­vábbiakban egyrészt tengeri malaco­kat fogúink oltani mykoío. phleivel és utána pár hét múlva élő TBC- bacilussal fertőzni, hogy a védett­ség mértékét megállapíthassuk, más­részt felkérjük munkánk eredmé­nyednek felülvizsgálására a TBC szakcsoportot, hogy azután az eljá­rást a gyakorlatban is bevezethesi- sük. Véleményünk szerint dr. Franki főorvos elvtárs kutatómunkájával aktívan dolgozik a béke érdekében. Szórakozni szerelnének a babócsaiak Babócsára az utóbbi időkben olyan filmeket küld a MOKÉP. me­lyeket már ismerünk. Az erre a hó­napra beütemezett öt film közül is Vetítőlámpánk is már régen ki­égett, a szomszéd községből kölcsön­kertet vissza kell adni, ám a MO­KÉP még mindig nem küld mási­már négyet láttunk a közelmúltban. Kern tudom, mi a célja a MOKÉP- nek: szórakoztassa vagy unatkoztas- sa-e a közönséget? kát. Kérjük a MOKÉP-et, hogy miha­marabb intézkedjék. Vezér Dezső, Babócsa. jövő évi terveiről A TTIT irodalmi szakosztálya a megyei könyvtárakkal karöltve or­szágszerte könyvankétökat rendez a Könyvkiadói Főigazgatóság kiadási terveinek megvitatására.­M egyénikben október 11-én a Me­gyei Könyvtár olvasótermében tar­tották meg az snkétot. A megbe­szélésen megjelentek a Szépirodal­mi, a Magvető és az Ifjúsági Könyv­kiadó munkatársai. Dr. Bellyei László tanár, a TTIT irodalmi szakosztályának elnöke nyi­totta meg az ankétet, majd Kenedi Katalin, az Ifjúsági Könyvkiadó munkatársa a könyvkiadók terveiről beszélt. Elsőnek dr. Borka Géza tanár szó­lalt fel. Arra kérte az Ifjúsági Könyvkiadó munkatársát, hogy tart­sák fontosnak gyermekszmaarabok kiadásának az ügyét. Rámutatott, hogy nagy hiány mutatkozik gyer­mekekhez szóló os a gyermekek ál­tal előadható színpadi művekben. Kérte a könyvkiadókat, adjanak ki az opera-kalauzhoz hasonló ismerte­tést a világirodalom legnagyobb műveiről. Ezután dr. Lgnáth Mihály tanár történelmi romantikával telített könyvek kiadását kérte. Darvas Im­rémé ifjúsági könyvtáros kalandos ifjúsági regények kiadásá” sürgette. Majd arról beszélt, hegy a fiatalok mostanában főként az útleírásokat keresik. Tehát ezeknek a kiadására Is szükség van. Dr. Páti Ferenc irodalmi lexikon kiadását tette szó­vá. Somogyi Pál eiveárs több olyan könyv megjelentetését kérte, melyek közvetlenül is elősegítik a pártokta­tást. A következő felszólaló, Zitás Ber­talan tanár a színháztörténeti kiad­ványok terveihez tett kiegészítő megjegyzéseket és javaslatokat. Vinklemé tanárnő, a Május 1 utca: iskola pedagógusa javasolta, hogy növeljék a Jókai-kiadványok pél­dányszámát. Az ankét igen értékes volt. Ilyen módon, mint a TTIT és a Megyei Könyvtár által rendezett ankét, az olvasók észrevételei közvetlenül ér­vényesülnek a jövő évi könyvki adás- j ban. A FEGYELEMRE NEVELNI KELL! Érdemes megnézni: mit mutat az 'É. M. Somogy megyei Építőipari ■Vállalat statisztikája arról, hogy az •elmúlt hat hónap a’att. miképpen ■alakult az igazolatlanul mulasztók száma. A második negyedévben 40 ■dolgozó összesen 125 munkanapot mulasztott igazolatlanul. A harma­dlük negyedben ez a szám tovább emelkedett: Az igazolatlanul mu­lasztók száma 47, a mulasztási na­pok száma pedig 128 volt. S ha eh­hez hozzászámítjuk azokat a munkai órákat, amelyeket egyes fegyelmezet­len dolgozóik teltónferegiriek«, mert nem ízlik nekik a munka, bizony szomorú képet kapunk. És mikor nem ízlik a munka? Ha előző este — enyhén szólva — »-kiimaradt-« a dolgozó, nem pihente ki magát. Sajnos, az is megtörté­nik, hogy egy-egy dolgozó ittasan áll munkába, mint a minap Balatoni István szerelő, aki a színház átala­kítási munkálatain dolgozik. Bala­tonit haza kellett 'küldeni, mert nem volt olyan állapotban, hogy biz­tonságosan végezhesse munkáját a három emeletnyi magasságiban: Újabb igazolatlall mulasztás, újabb kiesett munkaórák. S nem egy, ha­nem több hasonló esettel találkozunk az építőipari dolgozók ’köréiben. Mindez miért, Mert a vállalat veze­tősége, pártszervezete és üzemi bi­zottsága nem fordít kellő gondot a dolgozók nevelésére. Még ott sem, ahol arra legkönnyebben adódna le­hetőség: a munkásszállóban. Pedig érdemes lennie mind a vállalat ve­zetőségének, mind a pártszervezet­nek és üzemi bizottságnak tüzeteseb­ben megvizsgálni, hogyan élnek n dolgozók a munkásszálláson. Sok szépet és jót írtunk mér erről a létesítményről1, mert jelentősen megkönnyíti, kényelmesebbé teszi a dolgozók életét. A lakásért, fűtésért, világításért nem fizetnek térítést. Tiszta, egészséges szobák várják munkaidő után a férfi és nő dolgozó­kat. Otthon helyett ötthomuk ez a szállás. Reggel hét órakor üres lesz a ház, este hat óra tájban hazatér­nek a lakók, újra megtelnek a szo­bák. Vannak azonban olyan dolgo­zók, akik esténként gyakran eljáro- gatnak hazulról, s a tíz órai kapu­zárásig nem1 ‘igen térnek haza. Ha 10 előtt érkeznek, akkor is milyen ál­lapotban! A napokban három férfi és két nő ment haza ittasan. A fia­tal lányok közül Rab Irén, Harasz- tina Margit és Hugyec Rozália a fő-fő kimaradók. Vajon hogyan tud­nak másnap dolgozni, ha nem pi­henik ki magukat? A legutóbbi de- kádértékelés választ ad erre. Rab Irérneikj Hairaisztánai Margitnak mindössze 86 százalék volt a telje­sítménye. Az alacsony tervteljesítés természetesen kevesebb keresettel is jár. Azzal, hogy nem teljesítik ter­vüket, havonta legalább 100 forintot dobnak el maguktól. így aztán nem csoda, ha Rab Irén. szüleit zaklatja, mert nincs elég pénze. Pedig ha be­csületesen dolgozna, jutna bőven szórakozásra is. De mi is tartsa otthon a fiatalokat? A munkásszálló «kul- túnéfliete« nem. Az esték leginkább beszélgetésekkel telnek el, s ez ter­mészetesen nem elégíti ki a fiatalo­kat. Nem folyik semmiféle szakmai, politikai oktatás sem. Pedig itt ki­tűnő mód és alkalom volna rá, hi­szen csaknem 200 ember él itt együtt. S a fiatalok szívesen hall­gatnának néha egy-egy természet­tudományi előadást is. Hiányos a nevelés, a felelősségre- vonás sem kielégítő. A szálláshelyi tanács nem foglalkozik következete­sen a fegyelemsértőkkel, pedig ez a szerv van hivatva arra, hogy a mun­kásszálló életét irányítsa. Néha ugyan »meg-megmossák« egy-egy kimaradó fejét, ennek azonban nincs sok foganatja. Mert a notórius ki­maradók a szálláshelyi tanács tag­jaiban, például a gendnetenőben csu­pán az «-Erzsi nénit«, Szabó Máriá­ban (munkaltátnsufcat, Varga Lajos elvtársiban a «Varga bácsit« látják, nem függnek töltik. A szálláshelyi ta­nács sokszor tehetetlennek érzi ma­gát a fegyetemsértőkkell szemben. Mindezen elsősorban a pártszerve­zetnek kellene segítenie. De a párt- titkár, Kispeti elvtárs, nagyon rit­kán fordul meg a munkásszálláson. Ha a fiatalok egy-egy rendezvényt tartanak, sem a vállalat vezetősége, sem az üzemi bizottság részéről nem jelenik meg senki még csak egy félórára sem, hogy lássák a dolgo­zók: törődnek velük, figyelnek rá­juk. Dékány elvtársat, az üb elnökét is csak nagyritkán látják itt. Ö csak telefonon érdeklődik a szálló életéről. De hogy néhanapján elbeszélgetne a dolgozókkal, nem igen fordul elő. Ha a vállalat vezetőségétől több­ször itt járnának, észrevennék, hogy a munkásszállást sártenger veszi körül, hegy ablakokat keJene készít­tetni stb. Nem «berendelni kellene« néhanapján a fegyelmezetlenkedő- ket, hanem ott a helyszínen, a kollektíva elölt kellene tárgyalni a fegyelmi ügye­ket, azok között az emberek között, akik körében a dolgozók élnek. Ez egyben az egész kollektívára nevelő hatással lenne. Az ilyen alkalmakon legyen ott vagy a párttitkár, vagy az üb-elnök elvtárs, vagy más valaki a vállailatvezetőség részéről. Mindig olyan elvtársak, akiknek tekintélyük van a dolgozók előtt. Tudnia kell a vállalat vezetőinek, a pártszervezet­nek, az üzemi bizottságnak, hogy a dolgozó nem csupán munkaerő, hanem ember is, akinek kisebb-na- gyobb hibái lehetnek, akiket éppen ezért nevelni kell. Kétszeresen fele­lősek a fiatalokért — akiknél most dől el, hegy szocialista társadalmunk számára értékes emberré válnak-e, vagy megindulnak a lejtőn. Ha fegyelmezett munkásgárdát ne­velnek a Somogy megyei Építőipari Vállalát vezetői, kommunistái, abból csak haszna szájrtmazík az, egyes dolgozónak ds, de a vállalatnak is. A legminimálisabbra csökken az igazolatlan mulasztások száma, s ez kedvezően érezteti hatását a válla­lat eredményében is. Ezért pedig dolgozni kell szívósan, keményen. Pintér Ilona A politikai iskolák hallgatóinak első tananyagáról p^ÉHÁNY HETE jelent meg a politikai iskolák első témá­jának hallgatói tananyaga: «Hogyan élték és harcoltak a magyar dolgo­zók a felszabadulás előtt«. A követ­kező pártcfctatási évben ezt a tan­anyagot többségükben olyan elv­társak tanulmányozzák, akik eddig még nem vettek részt szervezett pártoktatásban. A tananyag segít­séget ad abban, hogy a hallgatóik jobban megismerjék a magyar dol­gozók életét és harcait az első vi­lágháború kitörésétől hazánk felsza­badulásáig. A tananyagnak két főrésze van. Az első főirész a Magyar Tanács- köztársaság létrejöttéinek) eílőzméP nyeivel, a Tanácsköztársaság intéz­kedéseivel és harcaival!, valamint hibáival és tanulságaival foglalko­zik. A második főrész képet ad ar­ról a harcról, melyet a magyar dol­gozó nép folytatott 25 éven át a Horthy-fasizmus ellen. A tananyag világos képet ad a magyar tőkés és fö’dfoirtokas ural- kcdócszítályok velejéig neafccnósv népelfenes politikájáról. !A magyar uralkodóosztályok az egyre nagyobb haszon elélriése érdekében (kímélet­lenül kizsákmányolták a magyar dolgozókat ‘és ‘áruba bocsátották ha­zánk nemzeti függetlenségét. A má­sodik viliágháború idején pedig a Hitler ifarizmus atöalán stztalkaldéjkj szélére sodorták az országot. A ma­gyar uralkodÓGszítálycki ’ legbizto­sabb támasza a 25 évig tartó ellen­forradalmi rendszer uralma alatt az egyházi reakció volt. A klerikális reakció szentesítette és . mindenben támogatta a Horthy-fasizmus nép­ellenes palitiMját. A tananyag világosan megmutat­ja a magyar szcxdáktemcterata párt vezetőinek az uralkodóosztályckat támogató népellenes tevékenységét, mind a Tanácsköztársaság idején, mind pedig az ellentforriadalmi Horthy-rendszer éveiben. jy|[ EGMUTATJA a tananyag a magyar dolgozó tömegek em­bertelen helyzetét, valamint azt a harcot, amit a munkások és parasz­tok a fasiszta Hcrthy-rendszer ellen vívták. ‘Elérik vetíti a tananyag a magyar kommunista mozgalom ál­dozatos, küzdelmekkel teli történe­tét is, azét -a mozgalomét, amely a felszabadulás előti évtizedekben is irányító szerepet vitt a tömegek har­cában. Mindez a tananyagban nagyon ér­dekesen és színesen van megírva. Körülbelül 25—26 oldalon képek ás grafikonok teszik szemléltetővé azo­kat a kérdéseket, amelyeket a tan­anyag tárgyal. Tele van a tananyag korabeli dokumentumokkal, irodain mi szemelvényekkel, szépirodalmi részekkel. A képek, grafikonok és dokumentumok, melyek érzékelnie« tővé teszik a magyar dolgozók hely-* zetét és áldozatos küzdelmét a fel­szabadulás előtti évtizedekben, nagy segítséget adinak >a tananyag alsajá-i irtásához, mélyebb megértéséhez. JGEN MEGKAPÓ és meggyő­ző például az a rész, amelyet a tananyag idéz a nagy magyar író­tól, Móricz Zsigmcndtól, a Tanács­köztársaság idején írt egyik irodal­mi riportjából. Ez a riport mintegy hitvallás a Magyar Tanácsköztársa­ság mellett. «Magyarországon nem­csak hogy nem hal éhen senki —1 írja Móricz Zsigmond —, (janem most kezdődik az igazi, boldog, em­beri élet.« «Mint amikor leakasztják a függönyt az ablakról' a nyári sö­tét szobában, s egyszerre beomlik a gazdag napfény, a proletár szemek­ből úgy lobog ma a szív bősége, az értelem fénye. Jó és szép világ. Leg­szebb minden világok között: emberi világ.« Vagy például a nagy prole­tár költő, József Attila verseiből ■idéz a tananyag élénk és szemlél^ tető részeket a magyar dolgozóik helyzetének jellemzésére a Horthy- rendszer negyedszázados uralma alatt. Idézi a 'tananyag József Attila «Lebukott« című verséinek egy rész­letét, amely a népért harcoló letar­tóztatott kommunisták szenvedéseit; mutatja be a Horthy-remdszer ide­jén. J£Z CSAK NÉHÁNY kiragadott példa a tananyag rendkívül gazdag szemléltető anyagából. A pol ifilkai, iskolák j első témáaiánialk! hallgatói tananyaga tehát igen tar­talmas, rendkívül színes szemléltető tananyag. Olvasásával és tanulmá­nyozásával a politikai iskolák hall­gatói amellett, hogy megismerked­nek a magyar dolgozók felszabadu­lás előtti helyzetével és haroaivaij a Kommunisták Magyarországi! Pártjának áldozatos küzdelmeivel:, hatalmas ösztönzést kapnak arra is* hogy lelkesebben, jobb munkával harcolj'analk pártunk maii célkitűzé­seinek ^megvalósításáért, a szocia­lizmus -győzelméért. Jól előkészítették a politikai iskolai oktatást Szilvásszentmárton kommunistái Szilvásszenitmártanban 18 részve­vővel szervezték meg a politikai is­kolai oktatást. Az iskola hallgatói kivétel nélkül tsz-tagoik. A kommu­nisták Kertész Lajos elvtáirsat, a gépállomás dolgozóját választották meg propagandistának. Igen helyes és követésreméltó, hogy Kertész elv- táris már 3—4 alkalommal is felke­reste hallgatóit és külön-külön be­szélgetett velük az oktatás lefolyá­sáról, az iskola anyagáról. Lemor­zsolódástól egyáltalán nem tartanak a pártszervezetek vezetői, sőt az oktatás megkezdéséig újabb hallga­tók bevonását tervezik. Az előkészítés sikerét mindenek­előtt az tette lehetővé, hogy a párt­szervezetek nem hagyták magukra a propagandistát. Berkenyéi Imre és Bognár István elvtársak, a tsz-párt- szervezetek titkárai ugyanúgy szív­ügyükként kezelik a párttagok poli­tikai képzését, mint a propagandis­ta. Közös munkájuknak köszönhető, hegy helyiséget, kályhát is biztosí­tották, s az iskola részvevői meg­felelő körülmények közötti, , tiszta, meleg helyiségben tanulhatnak. További jó aminkét, sikeres tanu­lást kívánunk SzilvásEzeritmárton termelőfezlövetlkezeitii' komimunsitái-i nak. Erősítsék meg pártszervezetüket, Iw tavábbíejleszthessék szövetkezetüket a nagyberki Igazság ISZ kommunistái A nagyiberki Igazság TSZ-ben a tavasz folyamán alakult mag a párt­szervezet. Rózsa Lajos elvtárs, a szervezet párttitkára ügyesen irá­nyítja a mindössze 4 taggal rendel­kező szervezetet, s legfőbb gondja, hogyan tudná népesebbé, erősebbé tenni a kommunisták kis közössé­gét. Az alakuló taggyűlésitől kezd­ve állandóan! foglalkoznak a párttag­ságra érdemes dolgozókkal, de kéz­zelfogható eredményről még nem igen számolhatnak be. A tavasz óta csak egy tagjelöltet vettek fel. Pe­dig közelálló tsz-tag nem ds egy van, aki már maga -is kérte felvételiét. Ezek közé tartozik Farkas Sándor tsz-elmök. Tanr Sándor tsz-könyvelő, Kovács Imre traktoros, Varga Imre tsz-tag is. A pártszervezet most vár­ja, hogy ezek az elvtársak végiéig elhatározzák magukat, s ígéretüket valóra váltsák, hogy megerősödött pártszervezettel segílthestsék elő a szövetkezet fejlődését*. A pártszervezet tagjainak jó mun­kája nyomán eddig 5 családdal 'Sza­porodott az Igazság TSZ és továb­bi gyarapodásra lehet számítani, ha lelkes, megfelélő felkészültséggel rendelkező párttagok ‘hívják a dol­gozókat népes családjukba. Rózsa elvtárs és a szervezet tag­jai továbbra is dolgozzanak olyan lelkesedéssel, mint eddig, s használ­ják ki a lehetőséget, fordítsák min­denkor a szövetkezet javára azt a hatalmas erőt, amit á iéHkeSszavú kommunista képvisel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom