Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

Vasárnap, 1955. október 2. SU MM, 11 ívurLAr m R PÁRTOKTATÁS HÍREI & ^POOOOOOCXXXXXXXXXXiOOUOOOOCXXXXXXXXXXXXXXlOOOOCXXXXXXXXXXXXXXC-a A böhönyei pártbizottság nagyobb segítséget adjon as alapsservezeteknek a pártoktatás előkészítéséhez , Böhönyén három alapszervezettben, a községi, az állami gazdasági és a Szabadság termelőszövetkezeti pártszervezetben szervezték meg a pártoktatást. A hallgatók és a propagandisták kiválogatása idejében megtörtént, a propagandisták személyesen is felke­resték hallgatóikat, sőt taggyűléseken is szó esett az oktatás jelentőségéről, felaidatairól. Mindez azonban közel egy hónapja történt, s azóta a pántbizottság csakúgy, mint az alapszervezetek vezetőségei befeje­zettnek tekintették az előkészítő munkát. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a községi pártbizottság vajmi keveset törődik az alap­szervezetekkel. Azonkívül, hogy segítségadásról _ úgy­szólván beszélni sem lehat, még csak nem is tájéko­zódott az alapszervezetek előkészületeiről, munkájá­ról. Asperján elvtárs, a pártbizottság ágit. prop. fele­lőse arra hivatkozik, hogy az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetben a járási pártbizottság szer­vezte az oktatást, s a községi bizottság ezért nem tud semmiről. Kétségtelen, hogy a JB részéről helytelen volt ez az intézkedés, de a helyi pártbizottság tagjai­nak tudniok kellene, hogy az oktatás előkészítése nem a járási és nem a községi bizottságok feladata, hanem az aiapszervezetek vezetőségeié, épp ezért nem helyt­álló az indoklás sem. A községi pártbizottság minden alapszervezet munkájáért felelős, és ehhez a mun­kához hozzátartozik az oktatás is. A pártbizottság tagjainak feladata, hogy segítsek és állandóan ellenőrizzék a pártoktatás előkészítését. Most kell gondolni arra, hogy megfelelő helyiség áll­jon a hallgatók rendelkezésére, most, kell megbeszélni a foglalkozások idejét, beosztását is. Ezekben a na­pokban kell mindent elkövetni, hogy elejét vegyék az esetleges lemorzsolódásnak, a mostani személyes 'be­szélgetések alkalmával kell felhívni a hallgatók fi­gyelmét, hogy mér előre olvasgassák az anyagot, ké­szüljenek a foglalkozásokra. Hasonló hanyagság, lemaradás tapasztalható Bö- : hömyén a propagandisták felkészülésében is. És itt fel­vetődik a kérdés: vajon Mackó elvtárs, a pártbizott­ság titkára hogyan fogja elengedni propagandistáit a néhány nap múlva kezdődő tanfolyamokra? Mert ezek az elvtársak még nem kezdték meg a tanulást, s ' ezért a pártbizottság titkára is felelős. Tudvalévő, hogy a böhönyei pártbizottság igen komoly munkát végzett az utóbbi időben, de ez nem jelentheti azt, hogy az egyik legfontosabb feladatról, a kommunisták politikai képzéséről teljesen elfeled­kezzenek. Használják ki tehát a hátralévő napokat, segítsenek az alapszervezetek veztőimek. hogy minden előfeltételét megteremtsék a jó tanulás, az eredményes oktatási év sikerének. Somogyvár kommunistái példamutatóan készülnek az új oktatási évre Somogyváron mintegy nyolcvan kommunista ké­szül az oktatás ünnepélyes megkezdésére. A politikai gazdaságtan első évfolyamára 20, a marxizmus—leni- nizmus tanfolyamra 20, a két politikai iskolára pedig 40—42: hallgató jelentkezett. Az oktatási év jó előkészí­tését elsősorban az tette lehetővé, hogy Szabó elvitára, a községi pártszervezet titkára és a bizottság tagjai útmutatásukkal, segítségükkel részt vettek a hallgatók kiválogatásában, s azóta is állandóan figyelemmel kí­sérik az előkészületeket. A másik igen fontos tényező, mely ia jövőre nézve is szép eredményekkel kecsegtet, az volt, hogy az aiapszervezetek nem hagyták magukra a propagandis­tákat. Különösen fontos ez azért, mert a marxizmus'— leninizmus propagandistája, Pálfi Klára, fiatal tanár­nő ezévben vezet először politikai iskolát. Neki, de Főnyedi és Békefi elvtársaknak, a másik két propa­gandistának is szüksége van Szabó elvtárs és a fa* pasztaltabb kommunisták tanácsaira, akik nem is fukarkodtak a segítségadással'. Somogyváron má.r mindegyik propagandista lelki- ismeretesen készül' az oktatásra. Munkájukat, felké­szülésüket segíti a járási, községi pártbizottság, vala­mint Nagyváradi, Tóth és Kovács alapszervi párttit­károk is. A politikai oktatás vezetői — a tapasztala­tok alapján megállapíthatjuk — nyugodtan1 mehetnek a 3 napos tanfolyamra, mert lelkiismeretesien jegyze­teltek, s az anyagból is felkészülitek. Az oktatási év sikerének másik biztosítéka, hogy a pártvezetőség és a propagandisták állandó kapcsola­tot tartanak fenn a hallgatókkal1. Mint Szabó elvtárs mondja: Somogyváron nem lesz lemorzsolódás, az utol­só napokban még inkább felfejlődésre számítanak. Ha lemorzsolódás lenne, azt csak az anyag nehézsége miatti csüggedés okozhatja — mondja Szabó elvtárs — s ezt mi meg fogjuk előzni. .— Mér elhatározták, hogy a múlt évi tapasztalatok alapján melyik eivtórsa- kat bízzák majd meg a gyengébbek segítésével, hogy azok is könnyebben felkészülhessenek a foglalkozá­sokra. így aztán nem lesz senkinek sem oka az elke­seredésre. A tankönyveket már megrendelték. A vezetőség úgy számít, hogy az anyag megérkezése után — ez klb. október 3—4-re várható — as;pnnal összehívják a hallgatókat, s megbeszélik velük, hogy az oktatás megkezdéséig hogyan készüljenek, olvasgassanak az útmutató alapján. Dicséret és elismerés illeti a pártbizottság, a párt­vezetőségek tagjait és a propagandistákat lelkes elő­készítő munkájukért. Dolgozzanak továbbra is ilyen becsülettel, kommunista helytállással, hogy megyénk pártszervezetei az oktatási év minden időszakában példát vehessenek a somcgyvári kommunistáktól. Pártdemokrácia Szokatlan Időpontban tartottak taggyűlést a homokszentgyörgyi Pe­tőfi Termelőszövetkezet kommunis­tái: délben, ebédszünet idején. Este nem érnek rá, későig dolgoznak a mezőn, uitánal meg- intetnek; felál­dozták inkább az ebédidőt, mert a taggyűlést meg kehi tartani, fontos dolgok várnak megvitatásra. Mindössze hat ember ülte körül az asztalt a kis helyiségben, mind a haton látni lehetett, hogy egyenest a mezőről jöttek. Az őszi szántás­ról, vetésről vitatkoztak. Rab elv­tára, a 'párttitkár apró papírszelete­ket tartott a kezében, arról sorolta, hogy miből mennyit vetettek, meny nyi van még vissza, hol kellene gyorsítani a munka iramán. A leg­több szó mégsem arról esett, hogy mit végeztek eddig, hanem, ihogy mit nem. Ez aztán sokkal joibban tüzelte az embereket. Tüzelte őket a szó szoros érteiméiben, hiszen nem rajtuk múlt, hogy egy kicsit elmar- radtak a vetésben meg a betakarí­tásban is. Mert mégsincs rendjén, hogy a veitőgépsknek le kell állniuk azért, mert utolérik a traktort. Panaszkodnak a Ladi Gépállomás­ra. — Itt van most is — mondja többek között Dombóvári elvtárs, az elnök — megérett az édes csillagbor­só meg a napraforgó, de a kombájn­nak még híre-hamva sincs, pedig szerződésünk van a gépállomással, A késlekedés nagy anyagi veszteség a szövetkezetnek, ki fizeti ezt meg nekünk — teszi fel jogosan1 a kér­dést. (Azóta már történt intézke­dés.) Miéri akarta visszaadni Váigner eivtárs a tagsági könyvéi Egymásután mondják el vélemé­nyüket a párttagok, érezni rajtuk, hogy személyes ügyüknek tekintik a szántást, vetést, betakarítást. Az­tán már-már úgy látszott, hogy vé­ge lesz a taggyűlésnek — úgy ter­vezték, hogy nem húzzák soká, mert éget a munka, különben is a legfon­tosabb megbeszélnivalókra elég ez az egy óra — dé közben történt va­lami, ami keresztülhúzta a számí­Vágner Lajos, egy alacsony, zö­mök (elvtársi, (Mahlt, látszott, hogy valami rendkívülit akar mondani... — Csak az alkalomra vártam — kezdte —, hogy egyszer a felsőbb pártbizottságtól is jöjjön ki . yaiaki (a Megyei Párt VB egyik osztály- vezetője volt jelen a taggyűlésen), hogy elmondhassam előtte, miért akarom a párttagsági könyvemet visszaadni — mert visszaadom, itt van -— tette az asztalra a kis pi­roskötésű tagsági könyvet. Figyeltük az arcokat. Vajon mit gondolnak most Vágner Lajosról a többiek, milyen oka lehet annak, hogy Vágner Lajos ilyen könnyen meg akar válni attól, ami minden párttagnak a legdrágább, a párttag­sági könyvétől, ügy éreztük, hogy a másik öt tudta, mi indította Vág­ner Lajost erre a lépésre. De nem szólt senki. Néhány percig csend ülte meg a kis szobát, aztán újra Vágner Lajos szólalt meg: — Ha a járási pártbizottság az alapszervezet véleménye nélkül in­tézkedik az emberek ügyéiben, ak­kor miért van szükség alapszerve­zetre? Akkor intézzen miinrienit a járási pártbizottság egyedül... Az akadozott szavakból lassan ki­tűnik a lényeg:, tó homofcszent- gyöngyi, Petőfi Tertnelőszöveitkezeit-1 ben dolgozott egy Pápa József nevű fiatalember, aki rövid idő múlva gondolt egyet és otthagyta a tsz-t, máshova ment dolgozni. Később — hogy miiért,, nem tudni — visszajött a,'tsz-be, aztán újra elhagyta — bár a szülei is tsz-tagok, és becsületesen dolgoznak. Pápa József állítólag azért hagyta ott többször is a ter­melőszövetkezetet, mert pénzt akart keresni (?), havi fizetésire akart szert tenni. II Szervezeti Szabályzat megsértése Ez év tavaszán Pápa József me­gint visszajött a tsz-foe és kérte a pártszervezetet, hogy vegyék fel ■tagjelöltnek. A pérttiitkár a taggyű­lés elé vitte Pápa József kérelmét, a taggyűlés — az elvtársak elmon­dása szerint — nem fogadta el a tagjelöltfelvételi kérelmet. A tag­gyűlésen résztvett a JB egyik mun­katársa is. Mégis egy későbbi idő­pontban a JB instruktora — Szabó elvtárs — az egyik taggyűlésre ma­gával vitte Pápa József nevére ki­állított párttagsági könyvet. Már ekkor méltatlankodtak a pártszerve­zet tagjai. Kitört azonban a felhá­borodás, amikor a tagsági könyvet Pápa József kezébe adták. Az eset a következőképpen történt: a párt- tiitkár megkérdezte, ki1 van amel­lett, hogy átadják a tagsági könyvet. A pártszervezet tagjai közül ketten azzal a feltétellel, ha Pápa József itt marad a tsz-ben dolgozni — megszavazták a tagsági könyv ki­adását. A másik négy elvtárs — te­hát a többség — még ez esetben sem szavazott Pápa József mellett. Érdemes itt megállni egy pillanatra és idézni a párt Szervezeti Sza­bályzatának V. fejezetéből az e) pontot, mely így szól: »... véle­ményeltérés esetén a kisebbség kö­teles alávetni magát a többség hatá­rozatának; a határozatot minden párttag és tagjelölt köteles végre­hajtani.« Ez a pártdemokrácia? Nem sók csodálkozni Való van azon, hogy Pápa József a tagsági könyv kézhezvétele után ismét ott­hagyta a termelőszövetkezetet, bár tsz tagsági könyve még mindig a zsebében van. Jogos tehát az alap­szervezeti tagok felháborodása, jogo­san tettek olyan kijelentést a tag­gyűlésen, hogy »ezt nevezi pártde- mckráciának a járási pártbizottság?« Nem, ez semmiesetre sem pártde­mokrácia, ellenkezőleg, ez a pértde- mokrácia megsértése. Könnyen le­het, hogy volt félreértés a szava­zás körül, hogy a párttagok hallga­tását az instruktor beleegyezésnek vette, amikor szavazásról volt szó. No, de nem így kell szavazni, ezt viszont tudnia kell az msitrufctornak. A tagjelöltfelvételnél a párttagsági könyv felmutatásával kell szavazni. Csorba esett bizony a JB tekinté­lyén va homakszenigyöngyii 'Petőfi TSZ párttagjai előtt, s ezt a csorbát sürgősen ki ’kell köszörülni. Ebben a reményben vette vissza Vágner élvtárs is a párttagsági könyvét. A járási párt-végrehajtó bizott­ságnak sürgősen meg kell1 vizsgál­nia Pápa József tagjelölt-felvételé­nek körüllményiöit és felelősségre kell vonnia azt a munkatársat, aki a pártdemokrácia megsértésével ré­szese volt annak, hogy Pápa József érdemtelenül jusson a párttagsági könyvhöz. A pártalapszervezet egy­öntetű véleménye szerint Pápa Jó­zsef nem érdemli meg, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártja tagjainak so- ] rában helyet foglaljon. Ennek figye- I lembevételével a járási pártbizott- I ságnak meg kell tennie a szükséges intézkedést. Vucsák Magda. * A Ifjúságunkról vám sssá közelmúltban vezetőségválasztó taggyűlést tartottak az Óvónőképző Intézet fiataljai. A feldíszített terem, az ünnepi hangulat, a sötét ruhába öltözött lányok, a sokszor felzúgó taps, az izgalomtól piruló arcok örömet, kellemes érzést váltottak ki a látogatókból. De aztán mintha elszürkült volna a fiatalok szeméből áradó fény, s valami hamis, valami ibeidegzett, mesterkélt hangulat tört át a lányok őszinte lelkesedésén. De vajon mitől? Mi volt az elfogultság oka, mely ennyi fiatal lányt hatalmába kerített? Taggyűlésre készültek. A hír csakhamar bejárta az iskolát, ün­nepi tanácskozásukra a megyei és városi DISZ-bizottság kiküldöt­te is eljön. — No, akkor jól elő kell készíteni a taggyűlést, nehogy szé­gyent valljunk — gondolták a diákok és nevelőik. S hogy minden a legnagyobb rendben menjen, »főpróbát« tartottak. Főpróbát,^ me­lyen a diszisták egy csoportja már délelőtt lejátszotta »szerepét«.. -. Helyeselnénk mindezt, ha csak szervezeti előkészítésről volna szó, de..; A külső szín, a látszat ugyan lelkesedésre, _ őszinte, szívből jövő szavakra utalt, de e szép erényeket mesterkéltté, színpadi já­tékká varázsolta a helytelen és meggondolatlan, mondjuk úgy: túl- zott előkészítés A lányok féltek, hogy rosszul sikerül a taggyűlés. S ez az ész­revehető félelem — melyet később a lányok is beismertek , a gyűlés egyes mozzanatai arra engedtek következtetni, hogy kettős célt tűztek maguk elé. Az egyik az iskolai munka, a DISZ-élet előbbreviteíe, de ott settenkedett mögötte a másik, a szükségtelen, hamis cél, mely rossz irányba terelte az egész tanácskozást. S ez a cél az volt, hogy megelégedést, elismerést váltsanak ki__a látogatók­ból, az ő »kedvükért« valami nagyot, külsőleg tetszetős taggyűlést produkáljanak. S ok, sok hozzászólás, köztük értékes javaslat hangzott el ezen a taggyűlésen. A felszólalások azonban előzetes beidegzésre, leckemondásra emlékeztettek. Elevenítsünk csak fel néhányat kö­zülük: Szokics Xénia: »Javasolom, hogy alakítsunk kultúrcsoportot és kérjük meg Zitás tanár úrat, hogy segítsen nékünk». Deákvári Ottilia: »Nyújtsunk több segítséget az úttörőknek, mert ezt Rákosi elvtárs is feladatul tűzte elénk«. Skruj, Anna: »Minden hónap vé­gén értékeljük ki a tanulmányi eredményt és a legjobbak fényké­pét tegyük ki a faliújságra«. Lipp Anna: »Indítsunk tisztasági versenyt, s a III. osztályból válasszunk folyosó-ügyeletest«. Rokié- der Magdolna: »Javítsuk meg a szakköri munkát, mert ezzel is előse­gítjük tanulmányi színvonalunk emelkedését«. És sorolhatnánk tovább... Tizenöt, húsz perc alatt mintegy tizenöt hozzászólás hangzott el egy mondatban, valamennyi ilyen röviden, őszinteség, mély tar­talom nélkül. De menjünk csak tovább. A vezetőségválasztás alkalmával _ is észrevehető volt a rossz előkészítés hatása, ami többet árt, mint használ az ifjúság szocialista szellemű nevelésében. A lányok elő­ször »elfogadjuk« jelszóval szavaztak a jelöltekre, később tanáruk figyelmeztetésére áttértek a személyenkin-ti tagkönyvvel való sza­vazásra. .. „ ___ M ár az első pillanatban feltűnést keltett, hogy mindenki sza­vaz ugyan, de egyes csoportok csak kézfeltartással és nem tag­könyvükkel választják meg vezetőiket. — Kicsiség az egész, .bizto­san otthon felejtették a tagkönyvüket — mondaná valaki... Nem így történt. A lányok — igen helytelenül, csak a taggyű­lés után — elmondták, hogy nem értettek egyet minden jelöléssel, s ezért nem tartották fel tagkönyvüket. — De hát nem akartunk okot adni a vitára, mert akkor elhúzódott volna a taggyűlés. A »rendet« mindenképpen fenn kellett tartani, így egyeztünk meg .: jVfit bizonyít ez? Azt, hogy a lányok szívvel lélekkel DISZ- tagok, becsülik tagsági könyvüket. Igen, ők felelősséget éreznek azért, amit a kis lila könyvecske felmutatásával 'határoz­nak el s inkább kézzel szavaztak, minthogy becsapják önmagukat. Itt van tehát, a másik súlyos hibája az előkészítésnek, mely a Szer­vezeti Szabályzatban lerögzített jogaitól is megfosztotta az intézet növendékeit. És ha még hozzátesszük, hogy a DISZ-vezetők megvá­lasztása után (és nem azt megelőzően) indokolta meg egy-egy tanuló az egész iskola elhatározását, akkor teljes képet festhetünk erről a — talán jóindulatú segítséggel megrendezett — formális taggyűlésről. De volt még egy-két dolog a taggyűlésen, amely mellett neon lehet szó nélkül elhaladni, s ami ugyancsak a rossz előkészítés kö­vetkezménye. Az egyik az, hogy —■ -bár lehet: csak a gyűlés sikere érdekében — mindenki lelkes tapssal fogadta Me&kula Ilona javas­latát, mellyel az eddigi tagdíjlemaradást igyekszik megszüntetni. »■Ezután1 a különböző sport-díjakkal, a szülői munkaközösségtől be­szedett forintokkal együtt szedjük be a DISZ tagsági díjat is — mondta —, s akikor minden -bélyeget el tudunk adni... Ezzel nem lehet egyetérteni, mert ha csak a bélyegeladás volna a fontos, akkor diákjaink befizethetnék az iskoai tandíjjal együtt, s ez kevesebb fáradsággal járna. Csakhogy az Ifjúsági Szö­vetség többet vár tőlünk: azt, hogy a tagdíjfizetéssel is elmélyít­sük a fiatalokban a DISZ-hez tartozás érzését. Arra kell tehát nevelni minden diszistát, hogy állandó kötelességüknek érezzék a tagdíjfizetést. Az említett javaslat pedig nem ezt a célt szolgálná... Végül hadd említsük meg, hogy a taggyűlés, melyet olyan nagy -gonddal, előrelátással készítettek elő, elfeledkezett^ a legfontosabb­ról, a DISZ II. kongresszusáról. A beszámolóban ugyan elhangzott egy mondatban javaslat, hogy a DISZ-tagok tanulmányozzák a ■ kongresszus anyagát, de ezzel be is fejeződött minden. v néhány gondolatból, észrevételből sok sok tanulság levon­ható. Az egyik és legfontosabb az, hogy a taggyűlés for­mális előkészítése károsan befolyásolja a fiatalok hangulatát, őszin­teségét, önállóságát, s a szívből jövő lelkesedést is hamissá torzítja. A hozzászólások leckeszerű felmondása pedig nem pedagógiai mód­szer. Lehet, hogy élvezhetőbbé teszi az előadást, de megfosztja a fiatalokat egyéni hangjuktól, lehetetlenné teszi a gyűlés ünnepi hangulatából fakadó nagyszerű észrevételek, kezdeményezések ki­bontakozását. Ez a módszer nem nevel őszinte embereket társadal­munknak. Az Ifjúsági Szövetség többet, mást vár iskolai DISZ- szervezeteiinktől. A mi hazánknak egyenes, nyílttekintetű ifjakra van szüksége, akiket önállóságra nevel a DISZ, akik az iskola pad­jaiban magukba szívják a nép, a haza szenvedélyes szeretetet, s őszinte lelkesedéssel állnak nagy ügyünk szolgálatába'... El kell ismernünk az Óvónőképző nevelőinek jóindulatú munká­ját a taggyűlés előkészítésében. Nekik viszont meg kell érteniük, hogy az ifjúsági szervezet feletti túlzott gyámkodásukkal megfoszt­ják a fiatalokat önállóságuktól, s ez hamis1, formális szervezeti élet­hez vezet. Tőlük azt várja a párt, az Ifjúsági Szövetség, hogy pár­tunk politikájának megfelelően helyes irányba tereljék az ifjúság érdeklődését, segítsék a helyes kezdeményezések kibontakozását, s neveljék harcos, hazájukat szerető, becsületes, művelt ifjakfcá az in­tézet növendékeit. A formális módszer a cinizmusnak, a kétszínű­ségnek a talaja, s ezt.gyökeresen ki kell irtanunk ifjúságunk szívéből. A zt várjuk az Óvónőképző .DISZ-szervezetétől, tanári karától, ^ hogy az év első taggyűlésének tapasztalataiból vonják le a tanulságot, haladjanak tovább az eleven-, tartalmas DISZ-élet meg­teremtésének útján, mert bennük megvan az a képesség és akarat, hogy rövidesen iskolai DISZ-szervezeteink példaképévé váljanak. Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom