Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

Vasárnap, 19aä. Oktober ^oveiMbes» 7 méltó köszöntéséért S Textiiművek dolgozói lelkesen készülnek a hétfőn kezdődő forradalmi műszakra Egy hét választ el 'bennünket a .Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 38. évfordulójának nagy napjá­tól. Ezt a napot a magyar dolgozók is lelkesen ünnepük meg. A Textilművek dolgozói úgy ké­szülnek november 7-re, hogy októ­ber 31-től november 6-ig forradal­mi műszakot tartanak. Az ünnepi műszak idejére az előmunkások azt a Vállalást tették, hogy fokozottab­ban segítik a fonónők munkáját. Minimálisra csökkentik az állásidőt, pontosan' mérik a leszedett fonal súlyát, hogy a fonónők nyugodtan és eredményesebben tudjanak dol­gozni. Úgy tervezők, hogy a forradalmi műszak idején, kultúrműsorral kö­szöntik a verseny legjobbjait. Két­naponként az egyes üzemrészek leg­kiválóbb fonónőit lefényképezik és úgy népszerűsítik őket. A forradal­mi műszak alatt a versenyeredmé­nyeket minden másnap értékelik. Azok a fonónők, akik szeptember, «október hónapban augusztusi ered­A FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT .dolgozói legfontosabb feladatuknak tartják, hogy december 1-re eleget tegyenek a kereskedelemmel kötött szerződésben, vállalt kötelezettsé­güknek: december 1-dg 1000 darab játékbabakocsdt készítenek el, hogy még a karácsonyi ünnepek előtt a boltokba juthasson. E cél elérését szolgálja a november 7-i munkaver- seny is. A vállalt kötelezettség telje­sítése nagy feladatot ró mindazokra a dolgozókra, akik közreműködnek ,a babakocsik gyártásában. Yaia- menny-iüknék jóval 100 százalék, fe­lett kell teljesíteniük tervüket. Pl. ,a csiszoló és nikkelező részleg dol­gozóinak átlagosan, 140 százalék kö­rűi kell teljesíteniük, hogy elláthas­sák a lakatosokat, kárpitosokat az összeszereléshez szükséges alkátré- ■ székkel, A csiszoló részlegnél Falusi .János, Pecsét Sándor. Bóka János nevét említjük meg kiváló munká­jukért. Sok függ a kárpitosok mun­kájától is, akik valamennyien be­tanított segédmunkások. Dicséretük­re szolgái, hogy selejtméntesen dol­goznak. A lakatosiokon ugyancsak rajt a ».világ szeme«. Nagyrészt az ő mun­kájukon áll, hogy határidőre elké- szülnek-e az ezer babakocsival, hogy győzik-e az összeszerelési munkát? Mindén bizonnyal úgy dol­goznak, hogy vállalatuk teljesíthesse kötelezettségét. ményükhöz viszonyítva nagyobb eredményt értek el, értékes jutalma­kat kapnak. Többek között rádiót, kerékpárt, különféle készleteket, női táskákat stb. osztanak szét a legjobb dolgozók között. A Textilművek dolgozói lelkesen készülnek a hétfőn kezdődő forra­dalmi műszakra, hogy újabb mun- kasikereket érjenek el, s ezzel kö­szönthessék méltóképpen november 7-ét. A NAGYMALOM dolgozói is igyekeznek eleget tenni november 7 tiszteletére tett vállalá­saiknak. Az őrlőüzem dolgozói például azt ígérték, hegy a karbantartásra en­gedélyezett hetenkénti időt 45 szá­zalékkal csökkentik, azaz az egyéb állásidőt használják fel karbantar­tásra. A lakatosok versenyvállalása az volt, hogy hulladékanyagból egy kályhát és egy csiszolót készítenek- Az asztalosok mériegvázat készíte­nek ugyancsak hulladékanyagból. Az É; Karcsi megváltozott. . . z Állami Gazdaságok Gépjavító Vállalatának dolgozói már .beköl­töztek szép világos, levegős, új műhelyeikbe. A forgácsolóban már a megszokott munkatempóban dolgoznak az esztergályosok, maró­sok. A liakatosműhelyben még tart a szerelés, átrendezés. De rövidesen rendes »kerékvágásba« zökken itt is a munka. Szép az üzem: tágas, nap­fényes. Szöllősi elvtárs, az ÜB elnöke kalauzol végig a forgácsolóműhelyen. Egy fejmozdulattal hívja fel figyelmemet a második padnál dolgozó fia­talemberre. Először csak ennyit mond róla: — Megváltozott ám a Karcsi. A Szecsődá .... Szecsődi Károly neve nem ismeretlen előttünk. Nem olyan rég ugyan­is azt írtuk róla, hogy 100 százalék alatt teljesíti tervét, magatartása nem DlSZ-fiatalhoz méltó. Szöllősi bácsi melegszívű idős ember. Szívén viseli a fiatalok ügyes­bajos dolgait. Ugylátszik. bizalommal is vannak hozzá. Neki mesélte el Szecsődi Károly a1 »bajt«, és ő pedig nekem. — Baj volt, nagy baj amiatt az újságcikk miatt. Mert persze a '•»kis­lány« is felfedezte az újságban a nem éppen kedvező véleményt — még­hozzá elsőnek — Szecsődi Károlyról. Nagyon méltatlankodott, s a legkö­zelebbi találkozásnál még a kezét sem nyújtotta a fiúnak. Szecsődi Ká- rólynak nem volt mindegy, hogy mit mondanak róla a lányok, a bará­tok. Igyekezett megváltozni. Sikerült. Azóta felelősségteljesen végzi munkáját, s változtatott magatartásán ás. 1 s most — néhány hónappal a bírálat után — esztergapadjához lépve azt kérdezem tőle: — Nem haragszik, hogy megírtuk, milyen helytelenül viselkedett?... ■* — Nem! — válaszolja — s hangja őszintén cseng. Még megtoldja azzal: — Nincs miért haragudnom. Sőt, Köszönettel tartozom. S hogy megváltozott Szecsődi Károly, a környezetében lévők is meg­változtak iránta. Több segítséget kap. Nem adnak neki többé olyan munkát, amivel , »leég«. Majd fokozatosan kap mindig nehezebb felada­tot. Persze az sem közömbös, hogy havonként mennyi van a borítékban. — Amikor megbíráltak, ötszáz forint körül volt a keresetem, leg­utóbb pedig már 800 forinton felül vittem haza — mondja. Nincs baj most a teljesítménnyel, neve mellett most pl. 102 százalék szerepel. Te­hát valóban nincs ok a haragra. Ambrus elvtárs, a forgácsoló-brigád egyik vezetője is elismeréssel szól a fiúról. Tőle tudjuk meg, hogyan segítik a fiatalokat. Ha látják, hogy valamelyik gép áll, s valamelyik fiatal szakmunkás-.a számára még nehéz feladattal nehezen birkózik meg, menten melléjük lépnek, segíte­nek tanáccsal, jobb munkafogások megmutatásával. A fiatalokat is 'be­vonják a brigádok közötti versenybe. A két ;¥orgácsolóúbrigád között ál­landó a vetélkedés. A' legutóbbi értékelés szerint a verseny győztese a Miklós-brigád. Ám az Ambrus-brigád tagjainak sem kell szégyenkez­niük. Mindkét brigád élén jó szakember áll, s jó beosztással dolgoznak. A negyedéves feladatokat megfelezik. A brigádbkon belül felosztják a munkát egymásközt. A brigádok közötti vetélkedés eredménye, hogy a fiatal -szakmunká- ■E*- sok is serényebbek lesznek, mert ők sem akarnak lemaradni, s a teljesítményszázalékok létráján ők is mindig feljebb lépnek, úgy, mint Szecsődi Károly. Pintér Ilona MSZT-HÍRADÓ Qcuitdjuíik oroszul . Olyan sustorgás — mint amilyen csak iskolában "tapasztalható óra előtt — tölti be az MSZT egyik he­lyiségét. A melegtől vagy talán az izgalomtól kipirult ■arcú, tanulni vágyó ifjak, idősebb férfiak, asszonyok, ifjú lányok, fiatalasszonyok várnak tanárukra. Tanul­ni akadnak, mégpedig oroszul. — Zörasztvujtye, t avár isi! — köszönti a tanulókat Péter István, a Vöröshadísereg úti állami általános Iskola orosz szakos tanára. Az iskoláspadoktól már olyan régen elszokott »elsősök« felállnak, így fogadják • ;a köszöntést. Aztán megkezdődik az óra. A füzeték, könyvek, szótárak kinyílnak, a ceruza és a radír elő­kerül a táskából, zsebből, mindenki feszülten várja, •vajon ki fog felelni? — Milyen szavakat tanultunk a múlt órán? Mi is-az osztály? — Klassz. — És1 az apa? — Atyec — szinte egyszerre mondják a tanult sza­vakat. Mindenki meg akarja mutatni, hogy megta- •nülta a leckét. A szavak visszakérdezése után olvas­nak. írnak, majd pedig rátérnek az tíj anyagra. — Az osztályban nemcsak asztal és pad van, ha­nem ablak is — mondja a »tanár bácsi«. — Oroszul: aknó. Könnyén meg lehet jegyezni, mert régen ná­lunk is úgy mondták, hogy a házon1 hagyott ablaknyí- lás aknaiiyíiás. Az oroszok meg is hagyták ezt a szót. "Minden új szóhoz egy kis érdekes magyarázatot fűz Péter elvtárs, igy könnyebben megjegyzik a szavakat. .Addig nem mennek tovább az anyagban, míg jól 'be nem gyakorolták a szavakat. Odahaza már csak ismé­telni kell. Egy kis írás sem árt a tanulóknak, különö­sen, akkor, ha nem tudnak még minden betűt leírná, — Most következik a V betű, olyan mint a ma­gyar B — és már rajzolja is Péter elvtárs a táblára, a 'hallgatók pedig a füzetbe. Az egyik idősebb tanuló­nak úgy látszik nem sikerült a betűt szépen leírni, mert a radírhoz folyamodik — pedig a kisfiát biztosan megszidná érte. No de nem baj, az a fontos, hogy mi­nél előbb megtanulják. Az írás után következik a »beszélgetés« a tanult .szavalt alapján. . —- Kto ©to? — kérdezi a tanár egy fiatalasszon,y- jra mutatva. — Eto mama i ucsenvica. Mama és tanuló! Vlsi A/ászlóné. egy kicsit elpirul, ahegy őrá mutatott a ta­nár. Bizony a fiai már várják otthon, hogy felmond­hassák neki a leckét. Visiné azért tanul oroszul, hogy fiait is taníthassa, mert azok a gyerkőcök ha észreve­szik, hegy a szülő nem tud, annyit, mint ők, szinte, fél­vállról1 mondják: » ... most orosz következik, de eh­hez te 'úgy sem értesz... különben is csak egy pár szó van feladva, azt majd megtanulom«. Nemcsak mamák vannak itt. Schmidt László, a Háziipari- Szövetkezet dolgozója pl. azért akar oroszul tudni, mert eredetiben szeretné olvasni az orosz írók könyveit. Nagy Lajcsné elvtársnő szinte úgy húzná az osztályt előre, hogy többet tanuljanak meg egy órán, mint amennyi elő van írva, mert a férje a Szovjet­unióban tanul, és szeretne vele oroszul levelezni. Füzetellenőrzés, majd diktálás következik. Ez soha nem árt az »elsősöknek«. Hadd gyakorolják be minél! jobban az írást. A »»tanár bácsi« az órájára pillant. Talán már vége van' -az árának? Hiszen még hátra van egy negyedóra! — Van még egy kis időnk — szólal meg végre a tanár — beszélgessünk a Szovjetunióról. Aztán, el­mondja, hogy mi az értelme az SSSR rövidítésnek, hány szövetségi szocialista köztársaságból áld a Szov­jetunió, majd pedig rátér a Finn-Karéi Köztársaság ismertetésére. Mindenki feszült figyelemmel hallgatja az 1922-es harcokat, ahol a tanár személyesen is részt vett. Olyan gyorsan eltelt ez a 15 perc, hogy észre se vették. Pedig még -mindenki tovább hallgatta volna a szép történeteket, a népviseletek, szokások, életmódok ismertetését. — Ugye, a jövő órán folytatja az elvtárs? —1 kér­leli Pcrga Lajosné. — Természetesen, de csak akkor, ha jól megtanul­ják a leckét. — ígérjük! — hangzik az egyHlngú válasz. * * * Az MSZT kezdőknek és haladóknak orosz nyelv­tanfolyamokat indított. Az a cél, hogy minél többem el­sajátítsák az orosz nyelvet. Az MSZT helyiségében két kezdő és egy haladó, a MÁV-mái, a MESZÖV-mél egy- egy kezdő nyelvtanfolyam indult. A hallgatókkal a legképzettebb tanárok foglalkoznak. Jelentkezzünk mi­nél többen- az. orosz nyelvtanfolyamokra! Praszaa Erzsébet NYITOTT SZEMMEL... Vár állott, most kőhalom... 1 Kaposvár kis város, műemléke nem sok akad, de azt a néhányat, ami van-, ugyancsak m-egbecs'.'lik. Nemrégiben fejezték be például a legrégibb műemlék, a kaposvári tég­lavár restaurálását. Annakidején hosszú -szakcikk jelent meg az új­ságban a vár történetéről, és sokan ellátogattak a Nostra mellé, hogy megtekintsék a vár maradványait. Égetett téglafalak, melyeket gondos kezeik igazítottak egyenesre, szilárd kőgyűrű font körül, hogy megóvja a továbbá pusztulástól. A városi ta­nács úgy tervezi, hogy idővel kedves kis sétányt létesít itt. Mindez helyes. A sétálnikedvelők, a történelem rajongói örömmel vár­ják a sétány létesítését és addig is megbecsülik a műemléket. Nem így vélekedik azonban mindenki. Külö­nösein azok nem, akik a vár mellett húzódó sínpárokról a vagonok kira- katását irányítják. Mert csak meg kell nézni, hogy olykor-olykor mi­lyen siralmas, »középkori« képet nyújt a téglavár. Újonnan kiégéséi-« tett falain, festői pázsittal benőtt párkányain kavics-, kő- vagy homok, torlaszok magasodnak gyakorta. Úgy bizony. A kirakodáskor nem sokat törődnek a várral. Műetruék ide, műemlék oda, bizony teledobálják. Lehet, hogy az illetékesek versenyre akarnak kelni az idővel. Be akarják bizonyítani, hagy »tervszerűen« né­hány év alatt el tudják pusztítani azt, amit az enyészet évszázadokon át meghagyott. Ez azonban valaho­gyan furcsa ötlet és elvetendő. Nem kell hozzá egyéb, -mint a te- hervonatot kissé arrébb tolatni, no meg némi jó-szándék. Lehet, hogy kezdetben nehéz tesz fölhagyni- a szokásokkal, de próbálják meg. Más-, különben furcsán igazolódik a köl- tői verssor: »Vár állott, most kőha­lom ...«, esetleg homokhalom vagy kavicshalam ... Egy téglavámái, egy restaurált műemlék körűi pedig valahogyan fesitőiibb környezetet kí­ván látná a szemlélő ., , A lábamon alig--alig állok... Meg kell jegyezni mindjárt az ele­jén, hogy ezúttal nem részegről adó­dik a szó. Nagyon, is józankülsejű, őszhajú férfi siet a Bajcsy-Zsilinr.zky utcában. Nyolc óra felé jár az idő, valószínűleg munkahelyére iparko­dik. Erről tanúskodik a hóna alatt duzzadó aktatáska is. Fürgén szedi a lábait és az* esőtől fénylő gyalog­járó biztonságosan halad előre. De meddig!? Odaérkezik a Táncsics Gimnázium elé. Járókelők jönnek, járókelők mennek, olykor térni kell. És a jár­da közepén... A járda közepén szé­les sáv, fölszedett aszfalt, csúszós, lucskos sár. Az idős férfi csúszik egyet előre, rögzíti a másik lábát, az is megcsúszik, aztán zsupsz, ha­nyatt a sárba! Néhány gyerek ne­vet, az idősebbek í ölsegíti a, és a csupasár férfi siet — haza. Nem tör­tént komolyabb baja, szerencséje volt. A hivatalból viszont bizonyára elkésett az átöltöaködés miatt.. És ha komolyabb .baja történik? Ki a fele­lős érte? Az új kábelvezeték elhelyezésekor már hónapokkal ezelőtt fölszaggat­ták a járdát. Azóta? Megfeledkeziek róla. A posta, a tanács vagy a mi­nisztérium mulasztása? A járíkeiők szempontjából ez teljesen mvndegy, de mindenesetre azt 1 'vánjak, hogy ezt a szokatlan és r.óvésbé egészsé­ges korcsolyapályát valami úten- módon szüntessék meg,- lehetőleg még az első nyaktörés e'őtt. Tetőpalarögzítő viharkapocs Magas, csinos, íeketehajú férfi ál­lít 'be a szerkesztőségbe. Fáradt, alig áll a lábán, nyomban le is -roskad az egyik székre. Néhány percig levegő után kapkod, aztán felsóhajt. — Segítsenek, elvtársak!----Mi a baj? R eggeltől estig kilincselek, járom a várost, de nem tudok telőpaiarög- zítőviharkapcsot szerezni. Mit? — Tetőpalarógzitőviharkapcsct. Az kérem a palaietők rögzítéséhez szükséges. Nagyon lantos kis a’kat- rész, ez akadályozza meg, hogy a vi­har ne vigye le a paiatetőt. Uj háza* építettem OTP kölcsönből Balatcn- berényben. Fölépü.t a ház, a pala is rákerült, csak -még a kapcsok hiá­nyoznak. Feleségem ma reggel- két­ségbeesettem telefonált, hogy az éj­szakai szél a tető felét lehordta. Az eső beesett, tönkremegy a vakolat. Kell -az a viharkapocs és nem ka­pok, nem kapok ... Még mindig fáradtan pdheg, mi­közben elmondja a hajszát a vihar­kapocs után. Előszöris jólértesült is­merősei közölték vele, hogy se égen, se földön nem lehet kapni. Akkor aztán segítség után nézett. Először fölkereste a Megyei Tanács Ipari Osztályát. Ott közölték, hogy nem tadják pontosan, hozzájuk tartozik-e a kérdés vagy a kereskedelmi osz­tályhoz. Az anyagbiztosítási ügyek­kel foglalkozó előadó vidéken van, majd holnap .. . Meg kell próbálni az Ingatlankezelő Vállalatnál vagy a Város- és Községgazdálkodási Osz­tálynál. A VKG osztályon türelme­sen meghallgatták a panaszt, majd közölték, -hogy nincs, és ha volna is, csak közületi kiutalást adnak, de -meg kel] nézni a TÜZÉP-mél. A TÜZÉP-nél udvariasan elsorolták, mi­lyen minőségű szenei: -lehet kapni, de palatetőrögzítővihárkapocs az nincs... Meg kell nézni a járási tanács VKG osztályán. A járásnál jóindulatúan figyelmeztették, hogy községe -a fo- n-yódi járásiban van, tehát az »ügy« a fonyódi járáshoz tartozik ... Hova, hova forduljon! A tető rossz, a viharkapocs kell. Fölkereste a Vasipari KTSZ-t.; Nyomban közölték, hogy ilyesmi nincs. Lehetne ugyan készíteni, de darabja egy forintba kerülne. Egy forint! Szüksége van körülbelül kétezer darabra, tehát kétezer forintot adjon ki ilyesmire? Inkább lebontja az -egész házat! Ennyi huzavona, ennyi utánjárás a viharkapocsért. Az újságíró gon­dolkozik. -Hogyan lehetne segíteni? Hol nem járt még a segélykérő, ahonnan még lehetne kapni a kívánt árut? Hirtelen sugallatra fölemeli a telefonkagylót. Meg kell nézni ott, ahol árusítják az ilyesmit... — Halló! Központ? Kérem' -az Ady- Endre -utcai 114-es vasfooltot. A vasbolt nyomban jelentkezik. Az újságíró az -utolsó szalmaszálként bocsátja el a kérdést.-— Elvtársak, lehet kapni tetőpa- lanögzítőviharkapcsot? A válasz higgadt: —• Természetesen. Tessék -befárad­ni és vásároljon -az elvtárs, amennyi­re szüksége van ... A pariasztt-avő öt perc múlva bol­dogan- hozza a két hatalmas csoma­got. Kétezer kapocs, kétszázegyné- hány forintért. Mosolyog, feledi az egésznapos fárasztó utánjárást. Az Újságíró azonban elgondolkozik. Azon, hogy egyesek máért nem az -üzletekbe járnak vásárolni, aztán meg azon, hogy egyes hivatalos Szer­vék még mindig mennyire ragasz­kodnak a bürokratikus megoldások­hoz ... Árvíz a pincében A Széchenyi tér 10. számú ház pincéjében már -hosszú idő óta tete­mes mennyiségű víz csobog. Gyak­ran csak sekély tavacska, de sokszor majdnem viharzó tenger. Emelkedik, apad, mintha a dagály és apály sza­bályait is betartaná. A lakók valahogyan nem szeretik, ■hogy a lakásaik alatt víz hullámzik. Szivattyúzzák, méregetik, de a víz makacsul visszaszivárog az »eredeti« szintre. A -KIK tud róla? Természetesen. Megnézték a helyszínen- is, többiz- ben jártak ott szakemberek. Csó­váltál! a fejüket, sokáig nézelődtek, de a víz ettől még nem tűnt él. Sőt, konokul tovább áztatta a falakat. Az a hír járja, hogy nem sikerül »föl­fedezni« a forrást. Lőhet, hogy cső­repedés, lehet, hogy talajvíz ... Kolumbus fölfedezte -Amerikát, Amundsen számos viszontagság között eljutott -az Északi-sarkra. Szervezze­nek -expedíciót bátor, mindenre el­szánt szakemberekből és egy széji őszi délelőttön induljanak el ku-tató- útj-ukra a Széchenyi tér 10-es számú házban. Szívós, önfeláldozó munká­val talán megtalálják a »forrást«. Lehet, hogy nevük ezért nem kerül be a történelembe, de a víz eltűnik és a 'ház krónikájában és a száj ha­gyományokban örökre élnek majd.., Dezső János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom