Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

Vasárnap, 1955. szeptember 4. SOMOGYI NÉPLAP mmmmmammammm ammm S ŰZ&Lg,maíid tTizenhárom esztendeje, 1942. szeptember 4-én halt meg 63 éves *- korában Móricz Zsigmond, nagy realista regényírónk. Az az író volt, aki szenvedélyes érdeklődéssel fordult kora és a közelmúlt társadalmi valósága felé, s célja az volt, hogy ezt a valóságot a maga teljes egészében, sokoldalúságában, bonyolult összefüggéseiben ábrázol­ja. Nem elégedett meg azonban a puszta ábrázolással, hanem állást is foglalt, ítéletet mondott a társada lom felett. Több mint 10 évi újságíráskodás után, 1908-ban jelenik meg a Nyugatban »Hét krajcár« című elbeszélése, s ez egycsapásra országos hírű íróvá teszi. Ady Endre kitűnő örömmel fogadja az új tehetséget és fegyvertársának nevezi Móriczot. Az irodalmi reakció azonban ép­pen olyan dühödt rágalmakat szór rá, mint Adyra. S a Hét krajcárt követi a többi remekmű. Hiába követtek el min- •dent a kor népszínmű írói, hogy elhitessék: a parasztság élete egyetlen, végetnemérő ünnepély, Móricz első írásai megsemmisítő csapást mér­nek a hazug parasztábrázolásra és feltárják parasztságunk igazi hely­zetét. Ennek az újfajta ábrázolásnak egyik legjellemzőbb példája a »Tragédia« című elbeszélés (1910). A novella a rendszer egész ember­telensége elleni hatalmas vádirat. Kiss János ugyan egyéni vonások­kal megrajzolt ember, de egyúttal típus is, az egész szegényparasztság képviselője. A feudális rend azonban nemcsak a falut kötötte gúzsba, hanem a kisvárosok, ipari települések életét is. Móricz további regényei (Isten háta mögött, Jó szerencsét, Fáklya) ezt a világot mutatják be. Nagy megjelenítő erővel idézi fel a kisvárosok fülledt légkörét. A regények hősei kétségbeesetten keresik a kivezető útat ebből az életből, de sorsuk a bukás, vagy behódolás a pénzt istenítő rendszernek. Móricz ezekben a regényekben a történelmileg égé tőén szükséges társadalmi átalaku­lás kérdéseit veti fel. Hőseinek kiválasztásában és kicsinyes tragédiá­jukban azonban kifejezésre jut az is, hogy a századelejei polgárság erőtlen és alkalmatlan a polgári forradalom kivívására. Nem forradal­márok, csak kispolgári lázadók, egyéni küzdelmük, bukásuk nem vál­toztatja meg a valóságot. »Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott« — írja a Fáklya befejező soraiban. Móricz első írásai közelállnak a naturalizmushoz, s az apróbb részletek kidolgozása mellett nem látja a nagy összefüggéseket, a tár­sadalmi kibontakozás útját. Nem ismerte fel, hogy az adott történelmi helyzetben már nem a polgári átalakulás van napirenden, hanem a ma­gyar munkásosztály forradalma. Ehhez a felismeréshez ugyan a Tanács- köztársaság idején sem jut el, de a néphez hű író becsületességével járja a vidéket, s beszámol írásaiban a somogyi termelőszövetkezetek alakulásáról, a megváltozásnak induló paraszti életről. A forradalom leverése Móriczot kétségbeeséssel tölti el. A gyerme­ki lélek problémáinak elemzésébe, a történelem világába menekül. A »Légy jó mindhalálig« című regényt követi az »Erdély« című regény- trilógia, amely Báthory Gábor rövid fejedelemségének idejét dolgozza fel. E korszak legjelentősebb regényei a tizenkilencedik század végén játszódnak le, s bemutatják, hogyan züllik le, hogyan veszti el lába ‘álól a talajt a kapitalizmusban a biriokos középnemesség. A »Kivilágos- kivirradatig« című regénye egyetlen éjszaka története, s mégis élesen bemutatja a dzsentri élősdiségét, életének céltalanságát és ürességét. Móricz híven ábrázolja az úri osztó lyok életét, a kritikai realizmus korlátain azonban nem jut túl, s n em egy esetben Mikszáthoz hason­lóan együttérzésének ad hangot a pusztuló úri osztály ábrázolása köz­ben. A harmincas évek nagy gazdasági válságának idején újra a köz­vetlen társadalmi valóság felé fordul, s »Rokonok« c. regénye végleges leszámolás az úri Magyarországgal. A regény egy szövevényes kisváro­si panama története, de az egész p usztüló úri Magyarország rajza, mű­vészi módon kifejezett halálos ítélete. Élete utolsó szakaszában a szegélyparasztság felé fordul. A sze- •gényparasztság felemelkedéséért küzd a »Boldog Emberi-ben. Azt mu­tatja be, hogy az öntudatlan szegényparasztság nemcsak társadalmi ér­telemben nem szabadíthatja fel magát, hanem erkölcsi értelemben is ál­dozatul esik az úri elnyomásnak. Utolsó regénye és egyben irodalmunk kimagasló remekműve a »Rózsa Sándor». Regénytrilógiát tervezett a pusztai betyárok híres vezéréről, de csak az első és második kötettel készült el. A történelmi példán keresztül a gyökeres társadalmi válto­zás, a forradalom szükségességét veti fel a regény. Élete utolsó szaka­szában hangot adott az elnyomottak felszabadulás utáni vágyának, a ■nagy népi forradalom szükségességének. Stílusa, emberábrázoló művé­szete, mesterien megrajzolt jelenetei nagy művészi erővel foglalják egyetlen tképbe a kibékíthetetlen osztályellentéteket. Wépünk szeretettel és nagy megbecsüléssel olvassa Móricz Zsig­mond műveit, tanul belőlük. Művei a felszabadulás után vál­tak igazán ismertté, könyvei olyan hatalmas példányszámban jelennek meg, amilyenre életében gondolni sem lehetett. Kutyatej-fű Répaföldről mentem sárral mocskosán friss vízért nekem és szorgos anyámnak. Számon láz-pára. Kézben korsó lengett s a tölgy árnyában egy kupacba gyermek, szebbek voltak mint én, s nevetőbbek ... Mellettük könyvek, olvasó és hittan. — Akkor már tudtam én is; hány isten van ... Mindenkinek egy. Nekünk egy sem. Nincs hely nálunk. A szívben harag, lélekben gyász, üres a padlás, kongón üres a ház. Néztem, kik vidámabbak voltak nálam s ruhájuk tarkább, mint a tavaszi rét... S kötöttem én is kutyafűből láncot, mi izzadt homlokom sarába vágott, míg szíttá a nap anyám erejét. Elkéstem a vízzel s megszidott anyam. Hallom még szavában a csendes panaszt, mint őszben a hulló levelek neszét... Fogadkozva fogom meg dolgos kezét, hogy e gyermek inkább friss forrást fakaszt... mintsem késsen csak egyszer... De Itt már halk a szavam. Egyszer késni fogok megint... Lefogott szeméből rám villan a vád... Fűláncot kötök akkor a nyáron át, hogy halljam anyámnak csendes panaszát. Kosa István tizedes JÓNÁS GYÖRGY: SZÍNHÁZ ... A sűrűbb élet — való és kívánt szép — a gondolat, a tett, a tiszta szó; az ősi ritmus, a portré, a tájkép, a semmihez sem hasonlítható legmagasztosabb szeltem szárnyalása, amely megoszt és igazságot ád; mely idők felett, hogy mindenki lássa egy örök pillanatot megtalált ... ez a színház. Itt festett kiszemeltek valami még mélyebb világra teltek, amelyben már az érzetem s az ész — míg mindenből egy árnyalatnyit elvett — a valóságnál is többet teremtett; a játékot — mely igaz és egész. Előkészületek a Bartók Béla emlék- ünnepélyekre A Megyei Tanács Népművelési Osztálya alapos előkészületeket vé­gez, hogy a Bartók-emlékév során megfelelő emlékünnepélyekkel em­lékezzenek meg a magyar zenetör­ténelem egyik legnagyobb, legki­emelkedőbb alakjáról. A jövő hé­ten bizottság alakul, hogy előké­szítse az ünnepségeket. Utcát ne­veznek el majd Bartók Béláról, Gerő Kázmér somogyi festőmű­vész elkészíti a nagy alkotó port­réját, a Kaposvári Állami Zene­iskola és a Somogy megyei Népi Együttes pedig egész estét betöltő díszelőadást rendez. Warrenné Bogláron inden somogyi szinházbarát­A nak nagy örömet jelent, hogy a saját állandó színházunk végre megkezdhette régenvárt kultúrmisz- szióját. Nem kell többé pirulnunk olyan hírek hallatán, hogy újra és újra megnyílt egy-egy új színház va­lahol a magyar vidéken, sőt akad vi­déki város — például Kecskemét — ahol már két színház is működik ... De most aztán tegyünk is meg min­den tőlünk telhetőt azért, hogy az Állami Csiky Gergely Színház mi­nél nagyobb hatóerővel sugározhassa az Igazságot és Szépséget az egész somogyi nép szíve gyönyörűségére! Nekünk, bogiáriaknak külön kelle­mes meglepetést hozott az, hogy az elsők között lehettünk, akik előtt a mi színészegyüttesünk ibemutatko- zott. Bemard Shaw Varrenné mes­tersége című négyfelvonásos ►•■vígjá­tékát« mutatták be nekünk augusz­tus 29-én. Meg kell állapítanunk mindjárt, hogy az előadás várakozá­son felül jól sikerült. Azért várako­záson félül, mert lett volna bőven ok arra, hogy a siker mérsékeltebb le­gyen, de a gyakran felzúgó tapsok bizonysága szerint a bogiári színház­kedvelők színművészeink első pro­dukciójával igen meg voltak eléged­je. Pedig... az előadás megkezdése -előtt áramszolgáltatási zavar állott elő, ami miatt csaknem egy teljes 'órát kellett várakoznunk függönyön innen és túl idegfeszítő bizonytalan­ságban. Rövidebb áramzavar elő­adás közben is előfordult — valószí­nűleg egy heves futó zivatar okozta — ezt azonban a nézők elővillanó ■zseblámpái s színészeink lélekjelen­léte oly hirtelen ártalmatlanná tet­ték, hogy úgyszólván semmi zökke­nőt nem lehetett érezni a játék me­netén. A Somogyi Néplapból tudo­másunk volt arról, hogy új színész- gárdánk egészen különböző együtte­sekből rekrutálódott Kaposvárra s joggal hihettük, hogy pár rövid hét alatt aligha tud ez az új együttes egészen harmonikus játékban össze­hangolódni. És talán a legfontosabb nehézség: a shaw-i nyelvezet mes- terkéltsóge! Mennyire más ez a sa­játos aforizmás beszédstílus, mint például Móricz Zsigmond darabjai­nak friss, életszerű beszéde! Nehéz lenne hirtelen megállapítanunk, hogy a mi természetes beszédünk s a hallott shaw-i stilizált beszéd kö­zötti különbségért milyen mértékben okolható a fordító. Shaw, az író, ter­mészetesen mindenképpen ludas eb­ben a dologban. Színpadi művein igencsak érezhető, hogy ő bizony az eszmei tartalomra, a társadalomkri­tikai mondanivalóira veti a fősúlyt, s nem sokat bíbelődik az egyes sze­replők természetes — és egyénen­ként is árnyalt — beszéltetésével. Nem bánja, ha észre is veszik, 'hogy minden alakja csaknem egyformán az .író körmönfont, gúnyolódó, meg- hökkentésekre kieszíergályozott iro­dalmi nyelvén szól. Lehetséges, hogy Shawn,ajk is erős mentsége e tekin­tetben az, hogy az angol irodalom jóval régebben formálhatta a köz­nyelvet, mint például a magyar iro­dalom, s így náluk az általánosan szokásos beszédmodor talán jóval közelebb áll az irodalmi nyelvhez, mint nálunk. Bármi legyen is azon­ban az ok, annyi bizonyos, hogy szín­művészeinknek a shaw-i nyelvezet nem jelentett könnyű feladatot. Fel kellett ezeket a nehézségeket sorolnunk, mert az ezek ellenére lá­tott szép előadás csak öregbíti szí­nészeink érdemét. A somogyiak színházának veze- tői valószínűleg nem azért vá­lasztották egyik nyitó darabnak a Warrenné mesterségét, mintha a stílusbeli kiválóságát kívánták volna ezzel elismerni. Bizonyára a mű tár­sadalomkritikai értéke miatt esett rá a választás és e «vígjáték« valóban olyan jelentős, hogy a választás sze­rencsésnek mondható. A polgári tár­sadalmi és üzleti erkölcs ellentmon­dásainak, fonák farizeusi vonásai­nak felmutatására igen ötletes és alkalmas görbetükör a nagystílű kéj­kereskedő dáma élete. A darab majdnem minden alakja többé^ke- vésbé mutatja kifelé, hogy híve . a konvencionális erkölcsi szabályok­nak. titokban azonban mindegyikük áthágja azokat — ki léhaságból, ki élvezetvágyból, ki meztelen üzleti ér­deke miatt. Egyetlen szereplője van csak a darabnak, akit nem tud ez a kettős morál kikezdeni: Warrenné lánya, akit egészséges ösztöne s ter­mészetes erkölcsi érzéke ki tud sza­kítani a könnyen áramló bűzös ara­nyak légköréből, s aki meri a saját tehetségére támaszkodva inkább a tisztes munkát választani, mint any­jának a jól bevezetett férfiszórakoz­tató intézeteit, mint káprázatos örök­séget. (Shaw-i gesztus, ha vele szem­ben is feltételezzük, hogy ezt az egy erkölcsi «pozitív hős« is csak azért konstruálta e darabjába, mert nem szereti műveinek konzekvenciáit rá­bízni az olvasókra, nézőkre, inkább maga mondja ki többször, komolyan is, szellemes gúnnyal is — és e kon­zekvenciák kirno adogatásához volt szükség az egy vitázó-csodálkozó-el- ítélő pozitív szerepre.) A darabnak úgyszólván semmi cse­lekménye nincs. Ami mozgás mégis BÉKÉBEN ÉLNI Dél-Olaszország egyik hegyek közti kis falujában történik: békés egyetértésben él itt Tigna bácsi, egyszerű parasztember és felesége két örökbefogadott gyermekkel. A falu éli a maga békés, megszokott mindennapi életét, amíg egy na­pon elérkezik hozzájuk is a máso­dik világháború szele. A faluban egy SS katona — akit a németek, a »szövetségesek« hagytak hátra rendfenntartónak — garázdálkodik a helyi fasiszta párt elnökével. Egyszer Tigna bácsi két nevelt gyermeke, a 18 esztendős Silvia és öccse az erdőben két szökött ame­rikai fogolyra találnak. Az egyi­kük néger, aki súlyosan sebesülve fekszik, a másik katona egy ame­rikai újságíró. Két napja szöktek meg a táborból. Silvia és öccse el­határozzák, hogy segítenek rajtuk. Naponta meglátogatják őket s el­látják a foglyokat élelemmel, ru­hával. Egy zivataros éjjel aztán becsempészik a két üldözöttet az istállóba. Tigna bácsi megijed, amikor tudomást szerez erről: Félelme indokolt is, hiszen ilyes­miért halálbüntetés jár. Házát kü­lönben is gyakran meglátogatja a helyi fasiszta párt elnöke. Ugyan­akkor Tigna bácsi már menedé­ket nyújtott Silvia egyik hódoló­jának, egy olasz katonaszökevény­nek. A két foglyot azért magához fogadja és megmentésükre össze­fog a lelkész, az, orvos és minden­ki, akit beavattak a titokba. A rejtegetésből azonban sok bonyo­dalom keletkezik. Különösen mu­latságos, amikor a részeg néger fogoly és a véletlenül betoppant német katona találkozik. Mindket­ten részegek, s amikor egymást meglátják, azt hiszik, vége a há­borúnak. Lövöldözve járják be a falu utGáit, s szüntelenül azt kia­bálják: itt a béke. A lakosság először örömmel fogadja a hírt, de aztán rádöbben a valóságra és a németek bosszúja elől a hegyek­be menekülnek. A fordulatos je­lenetek drámai képekben mutat­ják be Tigna bácsi halálát, akit a menekülő német fasiszták végez­nek ki. s aki bármennyire sze­rette volna megérni a békét, bé­kében élni. A film főszerepében Áldó Far- binzi játszik, aki a Róma nyílt város című film lelkészét játszot­ta. Az érdekes, fordulatos, kiváló rendezésű olasz filmet a jövő hé­ten mutatja be a Vörös Csillag filmszínház. Több támogatóst kér tervei megvalósításához a szuloki népi együttes A szuloki német népi együttes az elmúlt napokban vezetőségi ülé­sen tárgyalta az őszi évad terveit. Az együttes vezetőségének szép és sokoldalú tervei vannak az együttes fejlesztéséire, a kultúrmunka erő­sítésére. Főfeladatul az együttes vezetősége a művészeti agitációs mun­kát, s ezzel párhuzamosan a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tűzte ki. A termelőszövetkezeti napok alkalmával történt szerepléseik eredményeit értékelték, s terveiket ez alapján dolgozták ki. Ahhoz azonban, hogy a szuloki népi együttes szép terveit valóra- váltsa, segítségre van szüksége, ezt azonban a tanácstól nem kapja meg. A tanács vezetői nem fordítanak gondot az együttes munkájára, a tanácstitkár sem támogatja munkájukat. A községi tanács vezetőinek ez a magatartása természetesen hátrál­tatja az együttes munkáját. Feladatukat nem tudják megoldani úgy, ahogy szeretnék. A pártszervezet kért fel a kultúragitációs munkára minket, s ha a tanácsapparátus a továbbiakban is ilyen magatartást ta­núsít, bizony terveink csak tervek maradnak, s nem válnak valóra. Megkezdtük az ősi népi hagyományaink felkutatását. Az 1 együttes pedig műsorára tűzte a Csárdáskirálynő és a Szabad szél című operet­teket. Munkánkhoz kérjük a szuloki pártszervezet segítségét, s a járási népművelési csoport támogatását. De tekintse a szuloki DISZ-szerve­zet is szívügyének a német népi együttes ügyét. Haracsi Imre, szuloki népművelési ügyvezető. Kaposvári kultúrcsoportok kultúragitációs munkája A nyáron több mint ötszáz kul- túrcsoport és több népi együttes végzett rendszeres kultúragitációs munkát a megyében, változatos műsorszámokkal jutalmazták az élenjárókat. A kultúragitációs munkából nem akarnak kimarad­ni a kaposvári kultúrcsoportok és együttesek sem. Szeptember ele­jén a Somogy megy«* Népi Együt­van benne, az jóformán csak annyi, hogy az egyes szereplők mégis ne álljanak egyhelyben az egész négy felvonáson keresztül, amíg vallanak, vallanak és zseniálisan feltárják bel­ső világukat, törekvéseiket, eszméi­ket, illetve eszmétlenségüket. Csodá­latosképpen a cselekmény hiánya mégsem teszi unalmassá a darabot, ■meri. akiket érdekelnek a társadal­mi eszmék, szatirikus életképek, itt változatosan gazdag anyagot 'kapnak; akik viszont mindezek iránt érzéket­lenek, azok számára a Warrenné mesterségéből adódó kényes helyze­tek adnak bő érdekfeszítő anyagot. Shaw e darabja szembeszökően mu­tatja be, milyen könnyen szorulnak háttérbe a polgári társadalomban a konvencionális erkölcsi elvek min­denütt, ahol az üzleti érdekkel ke­rülnek összeütközésbe s mennyire el­fogadott általános gyakorlat az, hogy csak a látszatokra kell vigyázni s ha ez sikerül, már az sem ibaj, ha a kifogástalan látszatok mögött min­denki sejti is a gátlástalan üzlet kar­mait. Ezt az igazságot világirodalmi szinten is elég kevesen tudták ilyen ötletesen és szemléletesen megfor- málmi. s ezért kell szerencsésnek tar­tanunk e színmű somogyi bemutatá­sait. Színészeink játékáról általában már bevezetőben szólottunk. Szerepenként nézve: a legnehe­® zébb feládatot Malonyai Edit­nek kellett megoldania a címszerep­ben. Benne ütközött leginkább a két­féle erkölcs. Egyrészt annyira véré­vé vált a kéjszállítói mesterség, hogy a vele járó anyagi előnyökről való lemondást elképzelhetetlennek tar­totta, másrészt azonban tartott a társadalom megvetéstől, s a saját lánya rosszallásától különösen félt és szenvedett. Warrenné szerepe sok olcsó túlzásra csábít, de Malonyai Edit finom érzékkel elkerülte az öl­tés, a Textilművek központi együt­tese, a Vaskombinát kultúrcso- portja, a szentjakabi együttes és miég több kultűrcsoport és népi együttes vidéki szereplésre indul, hogy ily módon is elősegítsék a termelőszövetkezeti mozgalom nép- szerűsitését, a soronlévő mezőgaz­dasági munkák sikeres elvégzését: csó hatás alkalmait, s dicséretre- méltóan kellő .hangsúlyt adott War- rerrné időnként feltámadó jobbik — anyai — énjének is. A lánya — Vi- vie — szerepében sem könnyű az alakító dolga. Az édesanyához való gyermeki .ragaszkodásnak és az er­kölcsi romlottság fiatalos karakán­sággal való elutasításának lelki kö­télhúzása ugyancsak nagy elmélye­dést igényel. PáLfalvi Éva kielégí­tően oldotta meg e feladatot. Talán itt-ott egy árnyalattal kisebb heves­ség, nyugodtabb temperamentum még találóbb lenne a részéről. Igaz ugyan, hogy fiatal diáklányt formál s n^m mindennapi érzelmi ütközése­ket tükröz, mégis — aki magasfókú matematikai versenyt nyer s életpá­lyának is el tudja fogadni a valószí­nűségszámítások művelését, az átla­gosnál bizonyára sokkal higgadtabb karakter kell legyen. A másik fiatalt — a tiszteletes fiát — megjelenítő Pusztai Péter tű lélénk temperamentuma már egé­szen szerencsés, annál is inkább, mert a .tiszteletest alakító Körösztös István s a ház két »barátja« szere­pében Szép Zoltán és Kondói-Kiss Jenő egyaránt igen imponáló _ mér­téktartással játszanak, s így főleg a. fiú élénkségének kell vinnie a já­tékban a lendületet. Az olcsó hatás alkalmainak a mel­lőzése annyira általános volt minden színészünknél, hogy bizonyosra kell vennünk, hogy ez Miszlay István rendezőnek is érdeme. Az egyes je­lenetek lélektani kidolgozottsága is a rendező alkotó fantáziájára váll. 17 öszönjük színművész-együtte- síinknek a gyors bemutatko­zást, az értékes darabot s a színvo­nalas játékot. Sok forró sikert kí­vánunk a jövőben — a magunk örö­mére is. Bogiári Békés István

Next

/
Oldalképek
Tartalom