Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-23 / 224. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1953. szeptember 23. OOOOOOOCOCXXXXXXXOOCOOOOOOOC)OOOCX>3000CXX»OOCXX)CXX>OCOOOOOOOOCODOOOOOOOOCXÍ^XXDCOOOOOOOCCOOOOCXXXDOOOOOC I EGY MAGYAR FILM ÉLETET MENT Wolfgang Neuhaus riportja nyomán Az Érchegység erdőborította lankái felett olyan hirtelen kél fel a nap, -mintha -ma különösen sietne az embereknek fényt és mele- : get hozni. Lent a völgykatlanban hamarosan kibontakoznak Nieder- ;j schlema, a kis bányászváros körvonalai. A -vasútállomás kusza sín- j páráival és az aknatorony a hegy oldalon már tisztán látható. Lent a föld mélyén, a 401-es keresztvágatban nagyot káromko- ; dik V/olfgang Abendroth brigádvezető. Éjfél óta egyetlen csillét : : sem kaptak, és az aknafelügyelő sem -mutatkozik. Most már fél öt- j; re jár az idő, -már a lómesternek is itt kellene lennie. Közeledik a ;j váltás ideje. A brigádvezető újra végighalad a keresztvágaton és egyszerre ; meghökken. Valami maró szagot érez. Talán a hegesztők — gon- 1; dolja, de amíg visszatér négy társához, állandóan érzi a különös ; orrfacsaró szagot. j: — Te, itt valami bűzlik — mondja egyik társának, aki nevetve ;i válaszolja: — Előfordul... ! | Ólomlábakon ;halad az idő. Amikor később még mindig nem, 5 jön senki, a brigádvezető nyugtalan lesz. Elindul végig a keresztvá- gáton. A maró szag egyre élesebb, egyre fullasztóbb. Nincs többé kétség: tűz van a bányában. Abendroth visszarohan társaihoz: át kell törnünk a füstön. Vizes ; zsebkendőket, ruhákat az arc elé és indulás! — Egyikük széttépi mellényét és máris indulnak, egy más lámpáját fogva. Hősiesen küz- \ denek életükért, de egyszerre perzselővé válik a levegő. Közelednek a tűzfészekhez. Vissza hát, oda, ahonnan már nem vezet út sehova. És a ful- : fosztó füst ott halad a nyomukban. Még egy-két óra és vége minden­nek. Pedig holnap vasárnap van, már előre örültek, hogy jól ki- : alusszák magukat és este moziba mennek. A családdal. Vége. I Amikor a. légcsövek is felmondják a szolgálatot, pontosan kiszá- míthatják: még egy félóra. S ekkor Herzog, az egyik bányász iMr- \ teleói felkiált: — Emlékeztek a magyar filmre? A 14 bányászra? • Gyorsan falazzuk be magunkat, hogy a füst ne érjen hozzánk... A többiek nem látták a filmet, de szót fogadnak. Lázasan dől- goznak és mire a füst munlcahelyükhöz ér, szilárd falba ütközik. A j: § fal mögött öt ember kezd újra reménykedni. I; ... A filmben is így volt — meséli Herzog. — A 14 bányász be- \ falazta magát, aztán kimentették őket. Maga a miniszter vezette a \ mentési munkákat. A bányavezetőség is mindent megtett és nálunk is így lesz... \ — Emlékeztek, 1943-ban Dortmundban befalazták a bányászó- : kát, akik még éltek, még jeleztek — vetette közbe az egyik. i — Azt hiszed, a 401-est is befalazzák? — kérdezte egy másik. — Dortmundban... j — Hallgass már — szólt rá Ruder bányász. — Ez a kapitaliz- : musban szokás. A mentési munka latok sokba kerülnek, hát inkább vesszen pár bányász. De mi nem ott élünk. Hát még mindig nem • tanultad meg, hogy nálunk a legfőbb érték az ember? Biztosan ki- mentenek bennünket. ; tje # ! — Már megint itt vagy? — És le még mindig itt vagy? Kurt Witter, a szakszervezeti bizottság elnöke erősen megszorít- : ja Walter Pilz élmunkás, egy ifjúsági brigád vezetőjének kezét. Va- sárnap reggel van és szombat haj nal óta egyik sem húnyta le a sze- mél. A fiatal bányász tegnap lent járt egy mentőcsoporttal, de a ; tűz útjukat állta. Azóta a bányav ezetőség más mentőcsoportokat is \ leküldött, hogy kerülő úton megközelítsék a 401-es keresztvágatot. Nem sikerült, valószínűleg '.eltév esztették az irányt. Walter az éjszaka otthon járt. A felesége kisírt szemmel támadt • ; : rá: ' — Lent voltál a bányában! :j — Ne beszélj butaságot. ? — De igen, tudom. Miért tagadod? Hát a gyerekekre nem gon­dőlsz? js A bányász egy ideig hallgatott, aztán egyenesen felesége sze- ;í mébe néz. — Jól ismerem a keresztvágatot, magam is ott dolgozom, öt era- j bér van lent és valamennyinek van gyereke. Ruder isfjföztük van. 8 — Ruder? ;í Az asszony jól ismeri, sokszor ■»öltak eayütt. Szó nélkül elfor- 8 dúl. És a bányász gyorsan végigsimít a két gyermek fején, aztán § mintha reggeli váltásra menne, vidáman kiáltja oda az asszonyok- * nőik: Viszlát, Frieda. S máris siet vissza a bányába. És most ismét itt áll. Kéri: engedjék le, hiszen ö ismeri a leg- 8 lobban a szerencsétlenség színhely ét. Rövid idővel később már ott 8 haladnak a 253-ason. V/alter agya lüktet. Csak most ne tévessze el. § A légvezetéken tájékozódik. S egyszer• csak nagyot dobban a szíve: § megvan a 401-es. Befordulnak a keresztvágatba és mennek, mennek a előre, míg egy falba nem ütköznek. 8 — Nincs tovább — mondja az egyik és máris vissza akar for- § dúlni. De Walter nem mozdul. Tudja, hogy ez a fal nem volt itt. § Vagy mégis — eltévedt volna? De nem, nem lehet. Közelebbről jj a,kar ja megvizsgálni a falat, de egy keresztberakott csille útját áll- : ja. Átmászik rajta s közben oxigéntömlője nagyot koppan a légve­zetéken. És ekkor az egyik bányász felordít: , — Hallottátok? Kopognak. — Álmodsz. — Dehogy álmodok. Figyeljétek csak! : És hamarosan világosan hallják a kopogást — a falon innen és túlnan is. s Ott bent öt bányász ölelkezik. . ; — Ugye mondtam, hogy nem hagynak itt bennünket? — ismé­telgeti Wolfgang Abendroth, de szavát nemigen érteni, mert vala­mennyien beszélnek. A falon túl a mentőcsoport gázpróbát tart, csak aztán ver rést a falba. — Mir-e van szükségtek? — Csak égy lámpára. Benyújtják a lámpát meg egy oxigéntömlőt. Cm/c meg egy-két óra és fent lesztek. Nekünk most kifogyott az oxigénünk, újra fel kell mennünk, de mindjárt értetek jövünk. És két órával később az öt bányász, aki két napot és három éj­szakát töltött a bányában a halál küszöbén, ismét megpillantja a kék eget, a társakat, a családot. így mentéit meg a magyar film öt bányászéletet. ‘ TOOOOC»OOOOCXXXXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC »»"■ ■■■■ ■■■■■■ ■ .. . . -r Paasikivi köztársasági elnök távirata K. J. Vorosilovhoz Moszkva (TASZSZ). Paasikivi finn köztársasági elnök az alábbi távira­tot intézte K. J. Vorcsilovhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnökéihez: K. J. Viorcsilov úr őexcellenciájá­inak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, Moszkva. Hazaérkezve őszinte köszönetét mondok önnek, elnök úr, és mind­azoknak, akik elősegítették a Szov­jetunióban tett látogatásom sikerét, azért aj szívélyes fogadtatásért és! ör­vendetes vendégszeretetért, amelyben engem és a kíséretemben lévő sze­mélyeket részesítették moszkvai tar­tózkodásiunk idején. Ugyanakkor új­ból kifejezem önnek, elnök úr és az ön személyében a Szovjetunió kor­mányának köszönetemet azért a rendkívüli jóakar átért, amelyet tár­gyalásunk idején szovjet részről Finnország iránt tanúsítottak. A tár­gyalások eredménye becses mindkét fél számára és ékes bizonyítéka né­peink igaz barátságának. J. K. Paasikivi. a Finn Köztársaság elnöke. ÉRDEKES ESETEK LEVEGŐBEN Irta: B. Tyihomolov, a Szovjetunió Hose RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Moszkva (TASZSZ). Szeptember 22-én elutazott Moszkvából a japán parlamenti küldöttség, amely Toku- taro Katamura és Maszaru Nomidzo, vezetésével a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására vendéges­kedett a Szovjetunióban. A küldött­ség hárem csoportra oszolva repülő­gépen Helsinkibe, Varsóba és Pe­kingije utazott. ZÁGRÁB (MTI). A zágrábi rádió jelentése szerint A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettese családjával együtt szerdán délután Zágrábiba érkezett. A pálya- údvarom Mikojaint és feleségét Vla­dimír Bakancs, a Horvát Szábor el­nöke és felesége fogadta. Vladimir Bakarics szerdán vacsorán látta ven­dégül a szovjet vendégeket. BERLIN (MTI). Adénauer pártjának, a Ke­reszténydemokrata Uniónak szövet­ségi gyűlési csoportja egyöntetűen a moszkvai megegyezések elfogadása mellett foglalt állást. A parlamenti csoport tehát megszavazza a Szövet­ségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok fel­vételét. LONDON (MTI). A londoni rádió athéni je­lentése szerint Cavendish Cannon, az Egyesült Államok athéni nagyköve­te lépéseket tett a görög kormány­nál, hogy az haliassza el, vagy von­ja vissza a ciprusi kérdésről az ENSZ elé terjesztett indítványát. A jelen­tés idézi KanallopuTusz görög mi­niszterelnökhelyettes és hadügymi­niszter válaszát, amely szerint Szte- fanopuiosz görög külügyminiszter a görög kormány válaszát New York­iban, közvetlenül fogja közölni Dulles- szal. Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unióban tett körútja után, szeptem­ber 22-én visszaérkezett Moszkvába a francia parlamenti küldöttség, amelyet Pierre Setasiter, a francia nemzetgyűlés elnöke vezet. Szeptember 22-én délelőtt N. A. Builganyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke és N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja fogadta a parla­menti küldöttséget. A megbeszélésen Joxe, Francia- ország moszkvai nagykövete is részt vett. BELGRAD (MTI). A belgrádi rádió jelentése szerint Joszip Broz Tito köztársaság: elnök szerdán Bállyén fogadta Estes Kefauver amerikai demokratapárt! szenátort, aki a belgrádi amerikai nagykövetség ügyvivőjének kíséreté­ben érkezett Béilyére, Tito elnök az amerikai szenátort ebéden látta ven­dégül. Az ebéden jelen volt Alek- szandat • Rankoviics, a szövetségi vég­rehajtó tanács ailelnöke is. Kefauver szenátor szerdán délután Belgrádiból repülőgépen Bejrutba utazott. ÉLELMES EGÉR Sötét augusztusi éjjel történt. Mo­noton hangon zúgtak a motorok. Gé­pünk emelkedett. 5000 méter .. . Ne­hézzé vált a lélegzés. Oxigénálareot vettem fel, s kinyitottam az oxigén- pá'ack szelepét. Gépem tovább emelkedett. Légző­készülékem alól minden lélegzetvé­telnél pára csapott elő. A műszere­ket csillogó zúzmara vonta be. Egyszer csak észrevettem, hogy valami mozog a műszertáblán. 'Be­kapcsoltam a fülke világítását. Egy kis egér nézett velem farkasszemet a műszertábláról. Egyre közelebb húzódott félém, mellső lábaival köz­ben buzgón dörzsölte az orrát. Le­hajoltam hozzá, hogy közelebbről megnézzem. Az egérnek eszébe sem jutott kereket oldani. Ellenkezőleg, abbahagyta az orrdörzsölést, s élve­zettel szívta be az elszökő kis éltető oxigént. Még közelebb hajoltam hoz­zá. Az egér megtapogatta mellső lá­baival oxigénálarcomat, s felkapasz­kodott rá. öt perc múlva már kezes­lábasom prémigailériján ült, s bedugta orrát oxigénálarcom alá. Megtalálta a legmelegebb és oxigénben tegdú- saibö helyet! Nyolc óra hosszat ült galléromon, egészen addig, míg 3000 méterig nem ereszkedtem a géppel. LEGYEK 4000 MÉTER MAGASSÁGBAN Teheránban történt ez az eset. De­cember volt, de rekkeinő hőség. Le­szálláskor alig kapcsoltuk ki a mwy- terokat és nyitottuk ki az ajtót, le­gyek tömege árasztotta el a pilóta­fülkét. Csak úgy fékét élitek a függö­nyökön, majd az utasfülke bőrfotel­jein ils. *Oirrunlkiaít,i fülünket tesíp- lék. Rongyokkal, seprűkkel hada­koztunk ellenük, ezrével söpörtük ki a fülkéből a iógytetemeiket... Mégis, amikor felszálltunk, néhámyszáz légy velünk jött potyautasként. — Megálljaink — maradiam — lesz nektek mindjárt, csak emelkedjünk a hegyek fölé. Átrepültünk a hegyek felett, alat­tunk a tenger hullámzott. A magas­ságmérő műszer 4000 métert muta­tott. — Nézd — mondtam a navigációs tisztnek. S kezemmel ihessegetni Berlin (MTI). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság el­nöke szerdán este fogadta a Moszk­vából hazatért kormányküldöttséget. Grotewohl miniszterelnök, Ulbricht és Nuschke miniszterelnökhelyette­sek részletesen beszámoltak az ál­lamfőnek a német és a szovjet kor­mányküldöttségek tárgyalásairól, va­lamint a Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió kapcsola­tairól' kötött egyezményről. Válaszá­ban Wilhelm Pieck a többi között hangsúlyozta: A légy lustán szállt fel. Nem is re­pült. inkább csak cammogott. Nem tett jót neki a ritka levegő. Megnyi­tottam egy ablakszemet. A légvonat szempillantás alatt ellenállhatatlanul az ablak felé sodorta a legyet. Be­csuktam az ablakot. A légvonat meg­szűnt, s a légy tehetetlenül hullt a szőnyegre. A navigációs tiszt undo­rodva elfintorította arcát és sietve kinyitotta maga előtt az ablaknyi lás l. A légy elunt a négykilométeres mélységben. Kinyitottam a pilótafülke ajtaját, s az utasok újságokkal, kendőkkel héstsegették mind a legyeket a piló­tafülkébe. A legyek engedelmesem szálltak arra felé, ott aztán elkapta őket az erős légvonat, s mire észre­vették magukat, már kívüli is voltak, a végtelen űrben. — No, ledobtuk az ejtőernyős osz­tagot! — tréfált a navigációs tiszt. A RETTENTHETETLEN KECSKEBAK Zuhanórepülést gyakoroltunk a határtalan kazah sztyeppék felett. Sehol egy élőlényt nem láttunk, csak a tűző napsütésben kiégett füvet, meg aszalódéit bokrokat, a szélben hullámzó árvalányhajtengert... Egyszerre csak a messzeségben fehér foltok tűntek fel. Látjuk ám: vadfcecske csorda száguld előttünk. Kétmotoros gépünk zajától űzve szinte repültek. Egyre közelebb kerültünk a csordá­hoz. Már csak néhány pillanat hiány­zott, hogy utolérjük, amikor mintegy vezényszóra kettévált, s legyezősze- rűen oszlott szét a sztyeppén. Az óriási szarvakkal ékes vezérbak azonban nem futott meg. Megállt, megfordult, harcias pózt vett fel, bátran szembenézett a vélt ellenség­gel. A bömbölő szörnyeteg szélvészként süvített felé. A kecs.kébak azonban megfeszült, mint a rúgó, s amikor gépiink árnyéka elérte, felpattanj és szarvával nagyot döfött a .. . le­vegőbe. Elsüvítettünk felette és gyorsan visszanéztünk. A deli, vitéz kecske- bak lábával a földet kaparta és ér­tetlenül forgatta fejét: hová lett az ellenség? Mikor meggyőződött róla, hegy az ellenség »szégyenletesen megfutott-«, büszkén magasra emelte fejét és elszáguldott a csonda után. A Német Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió képviselői való­ban történelmi jelentőségű egyez­ményt írtak alá Moszkvában. Ezzel a szerződéssel új fejezet kezdődik köztársaságunk fejlődésében és nem­zetközi helyzetéiben. Köszönetét mondok önöknek és a Szovjetunió kormányának a tárgya­lásokon elért történelmi jelentőségű eredményért. A Moszkvában meg­kötött egyezmény nyomatékosan ki­domborítja a német nép és a Szov­jetunió baráti és testvéri viszonyát. kezdtem a műszertáblán ülő legyet. WilheSm Pieck fagadla a Meszkváh^ hazaiért kományhüldöuséset Tanuljunk példamutató DlSZ-szervezeteinktőJ A sziiiSsgfSrSki fiatalok Rimdeniiti ott vasnak, indánkéit segítenek Először bizony kétkedve fogadtuk a hírt: vajon megfelel-e a valóság­nak az a nagyszerű munka, arnaly- iyel a szöllősgyöröki fiatalokat jel­lemzik? Hallottunk arról, hogy jó DISZjszervezet működik a fiáluban, hogy kultúrcsopo-rtjuk nagy népsze­rűségnek örvend, s hogy csaknem minden fiú és lány részt vett a tsz- szervezésbem. Az is tudomásunkra jutott, hogy az utóbbi időiben igen sok fiatal állt a DISZ-tagak közé, hogy jól érezze magát, segítse a szervezet munkáját. De mindez ke­vés ahhoz, hogy meggyőzzön ben­nünket a számyrakapó hírek valódi­ságáról ... Forgassuk csak vissza az idő ke­rekét néhány hónappal. S ha egy- egy pillanatra megállunk a szervezet életének fontosabb állomásainál, és felidézzük az eseményeket, módsze­reket, akkor hű képet festhetünk a DISZ szöllősgyöröki vezetőiről, tag.-' jajról, közös, nagyszerű munkájuk­ról. SEMMI SEM MEGY MAGÄTÖL — Ne .gondolják — válaszolta kér­désünkre Baksa Gyuri, a DISZ-tit- kár —, hogy nálunk mások a fiata­lok, mint a többi községben, s egy szóra megtesznek mindent, aimit a vezetőség akar. Nem! Nálunk is mindenért meg kell küzdeni... Hogg csinálják ezt? Az elmúlt hó- napokDan bizony még Szöllősgyörö­kön is előfordult, hogy az akkori 40 —45 DISZ-tagból mindössze 8—9 fiatal jelent meg a taggyűlésen. A vezetőség mindent megtett: dobszó­val, falragaszokkal, meghívóval és személyesen is kérték a fiatalokat, hogy jöjjenek, mert fontos megbe­szélés lesz. Mindhiába. A vezetők sokat gondolkoztak, s aztán egyszerű, de mégis célravezető megoldáshoz folyamodtak. A követ­kező alkalommal is ugyanúgy hir­dették a taggyűlést, mint máskor, de ezúttal zenekarukat iáültették a kultúrház elé, s a vidám zeneszó, a hangulatos dalok szárnyaló hangja odahívta, csalogatta a fiatalokat. S ha már ott voltak, könnyebb volt a vezetőség dolga. — Gyertek be egy kicsit — hívogatták őket —, megbe­szélünk valamit, aztán táncolunk egy jót... — S a fiatalok mentek, így szoktatták hozzá őket a Dísz­hez, így szerettették meg velük az ifjúsági életet... Taggyűléseik is jobbak, tartalma­sabbak, mint másutt. Minden alka­lomra keresnek valamit, ami színes­sé, élvezetessé teszi a fiatalok ta­nácskozását, s ez mindenkor örömet okoz nekik. Legutóbb például Gye- nes Annát, falujuk szülöttét hívták meg a taggyűlésre, aki már negye­dik éve ösztöndíjas egyetemi hall­gató a Szovjetunióban, s most nyári szabadságát töltötte itthon. A diszis- ták érdeklődve, izgatottan hallgat­ták, amint szovjetunióbeli élményei­ről beszélt, az ottani fiatalokról, a komszomclisták életéről. S aztán elhatározás született meg bennük. Gyenes Anna segítségével kapcsola­tot teremtenek majd . a Lomonoszov egyetem Kcmszomol-szervezetével. Levelezni fognak a szovjet fiatalők- kal és tanácsokat kérnek tőlük. A taggyűlések színes előadásai, érde­kességei mindig lelkes hangulatot te­remtenek s ez nagy elhatározásokra, tettekre buzdítja a fiatalokat. Ma már 90 tagja van a diszásták györöki táborának, s ez a szám bizonyíték; Bizonyíték arra, hogy .ahol a jól dol­gozó vezetőség .kutatja és gondosko­dik a fiatalok szórakozásáról, ahol változatos és vonzó az ifjúsági élet, oda mindenkor szívesen mennek a fiatalok. , SZÖLLÖSGYÖRÖK TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG s ebben nagy része van. a fiatalok­nak is. A szervező munkát most is taggyűlés előzte meg. — Menjünk mi is szervezni — mondta a DISZ- titkár —, de először lépjünk be a tsz-be, aztán jelentkezzünk népne­velő munkára... Baksa Gyuri és Kiss Pista, a szer­vezőtitkár még aznap este aláírta a belépési nyilatkozatot, s a követke­ző napon Ráncsik Rózsa, Kovács Mánia és Koltai Péter vezetőségi ta­gok is csatlakoztak hozzájuk. Ez a példamutatás kétségtelenül nagy lendítőerő volt. Az új tagok, a fia­talok a pártszervezettől kérték be­osztásukat, hogy részesei legyenek a nagy szervező munkának. Akadt olyan fiatal is, aki nem tudott a szervezésben részt, venni, de a veze­tőségtől azért ők is megkapták a fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom