Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

Szerda, 1955. szeptember 21. SOMOGYI NÉPLAP 3 Fejlődésünk beszédes bizonyítékaiból fi Kaposvári Textiiművek dolgozói löiibszcrőssn visszakapták már a békekölcsönt A Kaposvári Textiilművek 1951-ben kezdte meg működését. Azóta a dolgozóik mégy békekölcsön­jegyzésben vettek részt, közel kétmillió forintot köl­csönöztek az állaimnak. Szívesen jegyeztek, hiszen új, korszerűen, berendezett üzeműik volt a legszebb példa arra, hogy a dolgozó nép állama az ország fejleszté­sére fordítja a kölcsönöket. Csupán tavaly 461 ezer. forintot jegyeztek a dol­gozók. Schultz Erzsébet fo.nónő 500 forintot jegyzett és még abban az évben tízszeresen visszanyerte, 5000 forinttal húzták ki kötvényét. Karragi Lajosné 2000 forintot nyert idén a siófoki húzáskor, ezenkívül számos dolgozó olvasta örömmel számait a húzásokat követő napokon az újságokban. Kovács József segéd­munkásnak a legutóbbi sorsoláskor 1000 forinttal húz­ták ki kötvényét. Kubacsika András, az üzem egyiik ..háromszoros sztahanovista DISZ-fiatalja pedig 500 forintot nyert. — Váratlanul ért a szerencse és bizony nagyon örülök a pénznek — mondta Kubacska elv- társ. — Ruhaanyagot vásárolok rajta magamnak — mondja. — Mi, fiatalok és az üzem dolgozói majdnem valamennyien tudjuk, hogy nemcsak a nyert összegek, hanem számos más beruházás is megtéríti bőségesen a jegyzett összegeket. Üzemünk a megye legszebb és az ország egyik legszebb üzeme. Ebben is benne rej­lenek azok a forintok, melyeket államunknak köl­csönöztünk. Terebélyesedik az Ailami Gazdaságok Gépjavító Vállalata A fiatal üzem egyik legégetőbb problémája oldó­dik meg napjainkban: 200 ezer forintos beruházással megépült az új műhelycsarnok. Már nem kell a vál­lalat dolgozóinak a zuhogó esőn, tikkasztó napon sze­relniük a gépeket: egészséges, nagyablakos szerelő- csarnokban sorakoznak egymás mellett a javításra váró traktorok. S hogy ezt a munkát minél nagyobb megelégedésre végezhessék, államunk modern gépek­kel (bővíti az üzemet. Legutóbb egy nagyteljesítményű szovjet főjengely-köszörűgépet állítottak be. A dolgo­zók hálásak a párínak a sok segítségért, s ezt. jó mun­kájukkal bizonyítják be. A háromszori műszaki norma ösztönzőleg hatott a dolgozókra. Ebben az évben a munka jó megszervezésével, szilárd munkafegyelem­mel elérték, hogy eddig 300 ezer forint nyereséget fizettek be az államnak. „ Kényszerítő66 fi tsz-közgyűlés nem fogadja el tagnak Fülöp Lajos párttitkárt — A mezőcsokonyai Uj Élet TSZ tagsága tehát nem fogadja el tagnak Fülöp Lajos községi .párttitkárt — mondja a termelőszövetkezet elnöke, Ferenc István. Nehéz, súlyos szavak ezek. A párt- titkárokat általában mindenütt tisz­telet, megbecsülés övezi, mindenütt szívesen látják. Egy kis somogyi ter­melőszövetkezet tagsága pedig nem fogadja maga közé a községi alap­szervezet párttitkárát. Mi történt, mi késztette vajon a tagságot arra, hogy ilyen határozatot hozzon? Fülöp Lajos párttitkár. Fontos, fe­lelősségteljes őrhelyet bízott rá a párt. Egy 62 tagú alapszervezet élére állította, hogy nevelőrounkával, sze­mélyes példamutatással küzdjön a párt (politikájának végrehajtásáéit, segítse a dolgozó parasztokat az új élet megtalálásában. Az egész falu szeme a párttitkáron függ. Az ő vé­leményére hallgatnak, az ő segítsé­gét várják nemcsak a közüigyekben, hanem apró, egyéni problémáik megoldásában is. Minden kérdés a faluban őrá is tartozik. Személyes példamutatást, a dolgozó parasztság érdekében végzett áldozatos munkát vár tőle a párt, a dolgozó nép. Füllöp Lajos azonban nem érezte át azt a hatalmas felelősséget, azt a •megtisztelő bizalmat, amellyel a párttagság megajándékozta, amikor ilyen fontos posztra állította. Nem tette magáévá a párt határozatait, nem harcolt azok megvalósításáért, s akinek elsődleges feladata lett vol­na a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, nem volt híve a közös gazdálkodásnak. Pedig tudta, hogy a falu dolgozóinak szeme rajta van. Tudta, hogy sokan az ő példamutatá­sára várnak. fi közvélemény hangja millió forintos beruházással villanyt kap Segesd Több mint egy Segesd nagy község, több mint 5000 lakója van és számos utcája. Régi kívánsága a segesdieknek a vil­lany. Kívánságuk most végre telje­sül: villamosítják a községet. Már állítják a villanydúcokat s előrelát­hatólag a jövő hónap végére már az egész községben a petróleumlámpát felváltja a tiszta, egészséges fényt árasztó villany. Több mint egymillió forintos beruházással teljesíti álla­munk a segesdi dolgozók kívánságát. A. közelgő hosszú téli estéken már villanyfény mellett olvasgathatnak a ! segesdi dolgozó parasztok, újságot, [könyvet, ki mit szeret. Nem rontja a szemet a kis petróleumlámpa. A segesdi háziasszonyok igénybevehetik majd a villanyvasalót, amely nem­csak tisztább munkát jelent, hantem az egészségre sem ártalmas. Bizonyá­ra sok segesdi házba beköltözik a rádió is, hiszen a munka után este, de ebéd közben is jól esik meghall­gatni, mi is történik az országban, a nagyvilágban. De ki tudná itt hir­telen felsorolni, mire, mennyi denre jó az, hogy a ban is kigyullad a fény. Természetesen mindezért ellenszol­gáltatást is vár államunk a seges- diektől: azt várja, hogy eleget te­gyenek az állampolgári kötelezett­ségnek, hogy időben és jó minőség­ben végezzék el az őszi mezőgazda- sági munkákat, mert mindez közvet­ve vagy közvetlenül hozzájárul ah­hoz, hogy a segesd: ©k megnövekedett kukúrigónyei kielégítést nyerjenek, nem utolsó sorban, hogy más közsé­mm- igék vili amcsi tása is mielőbb megtör- segesdi házak- i ténjék. Mi gátolja a tervteljesítést a Csurgói Vegyesfaipari Vállasainál? Még nincs egy éve, hogy a csurgói üzem új név alatt, új gyártmányok készítését kezdte meg. Ésszerű volt •ez az átszervezés, hiszen az ország­iban lévő több mint tíz lenfeldolgo­zó egyikében sémi volt egész évein át •állandó munka. Ezért kapott új, ál­landó munkát biztosító iparágat Csurgó, s szervezték át az üzemet faipari vállalattá. Természetes, a régi üzem mindem dolgozója munkát kapott az új üzem­ben és néhány hét elteltével miár ugyanolyan biztonsággal végezték munkájukat a nemrég még ismeret­len gépeken, mint korábban. Pedig az üzem átszervezése ko­rántsem volt még befejezve. A ko- parsógyártás mellé több más gyárt­mányt is beiktattak. Többek között gyártani kezdtek a háztartásban nél­külözhetetlen használati tárgyakat is: mosóteknőt, gyúródeszkát, leg­újabban pedig babakocsik vázáinak készítéséhez fogtak hozzá. A más üzemekből étkezett gépek, no meg az itt dolgozók munkaszeretete szép eredményeket hozott. Az üzem szep­tember 1-ig tervét az éves * tervhez viszonyítva H 3 százalékra teljesítet­te. Eddig csupa jót írtunk a Vegyes- faipari Vállalat tervteljes Réséről, pe­dig igen súlyos lemaradással küsz­ködnek. A vállalat terve előírja, hogy a többi faipari készítmények mellett negyedévenként 200 köbmé­ter bútorlapot kell gyártaniuk. Alig két hét múlva a harmadik negyedév végére érünk és mindössze egy ne­gyedre szóló mennyiséget gyártottak le. Vájom elképzelhető-e, hogy iaz üzem vezetői, akik jó szakemberek, azok a dolgozók, akik a többi gyárt- mányek készítésében kiváló ered­ményeket érnek el, hogy éppen a bútorlapgyártáshoz ne értemének, vagy az ne lenne szívügyük? Nehe­zen hihető ez, s nem is ez okozza a nagyfokú lemaradást. A tervezésben van a hiba Hogyan is történt a tervezés? Ad­va volt az év elején ©gy átszervezés alatt lévő vállalat, amely több, szét­szórtam lévő kisüzem megszüntetésé­vel, azoknak készítményeit kapta meg továbbgyártásra. így került a vállalat »profiljába« a bútorlap is. Mivel az országos tervben az a 800 köbméter bútorlap is szerepelt, ame­lyet korábban a csurgói űztem buda­pesti elődje gyártott, rögtön az első negyedévben teljes kapacitással meg kellett volna kezdeni itt is a bútor­lapgyártást. Körültekintő munkával ennek semmi akadálya sem lett vol­na. Mindössze a Könnyűipari Minisz­térium Helyiipari Főigazgatóságának és a Megyei Tanács Ipari Osztályá­nak meg kellett volna már jóé őre vizsgálni, hogy a csurgói üzemben megvannak-e a gyártáshoz szükséges adottságok — gépek és egyéb techni­kai élőkészületek és segítséget adni az üzemnek. Az illetékesek nem ezit tették. He­lyette meg sem kérdezték a vállalatot, hogy vállalja-e a bútcrlapgyártast, ehhez van-e valamire szüksége, ha­nem kiírták a tervet. A többit a vállalat igazgatója találékonyságára bízták. A terv törvény —i hangoztat­juk állandóan. S mivel Csurgóin a tervet nem teljesítették, és ma sem teljesítik — törvényt szegnék, ame­lyért büntetés jár. Ez nem is fog soká késni, közeledik az év vége és a szállítás elmulasztásáért bizonyára nyakába nyomnak a vállalatnak 150—200 ezer forint kötbért. A segítség helyett még annyit sem tudtak elérni, hogy legalább iaz első negyedévi bútoriap-tarvet töröljék, pedig ekkor még egyetlen gép sem állt rendelkezésre. A szükséges fa­anyagot is csak áprilisban kapták meg. Ivlárcius 3-án, az üzemben fel­vett jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy negyedéves lemaradás ellenére is vállalta az üzem igazgatója, hegy az éves tervet teljesítik, ha a jelen­lévő minisztériumi kiküldöttek ígé­retet tesznek a hiányzó berendezé­sek szállítására. Az ígéret elhangzott — írás is van róla — és maradt minden a régiben. A vállalat segíte­ni próbáit magán és »fekete beruhá­zással« igyekezett maga megteremte­ni a szükséges technikai 'berende­zést. Ezek után, ha feltesszük a kér­dést, hogy mi akadályozza a vállalat tervteljesítését, és egyáltalán mi idézte elő ezt az állapotot a Csurgói Vegyesfaipari Vállalatnál, könnyen válaszolhatunk: az üzem felettes szervei. Hibát követett el a Könnyű­ipari Minisztérium a bürokratikus tervezéssel, s ezt még csak tovább fokozta, illetve fokozza ma is, hogy még késve sem biztosítja a megfelelő technikai feltételeket a bútorlap­gyártáshoz. De felelős a Megyei Tanács Ipari Osztálya is, a vállalat elsőfokú felet­tes hatósága. Az ipari osztály ismén: a vállalat problémáit, neki magánaik is az a véleménye, hogy a vállalat jelenlegi helyzetében nem képes ter­vét teljesíteni, a lemaradást pótolni. A gyártás megkezdéséinek első hó­napjaiban a szeme láttára gyártot­ták a sok selejtet és mégsem avat­kozott bele a végrehajtó bizottság segítségét, vagy akár a Miniszter­tanács segítségét is igénybe véve, a vállalat ügyeibe. Megelégedett azzal, hogy utasította a vállalatot a keve­sebb bútorlapgyártásra, hogy csök­kenjen a selejt. Sürgős intézkedésre van szükség A Csurgói Vegyesfaipari Válla­latnál nem csupán arról van szó, hogy a vezetők és a dolgozók elvesz­tik kedvüket, hogy a vállalat vesz­teségesen termel, hanem sokkal többről. A vállalat nem teljesíti ter­vét — nem tud szállítani a feldolgo­zó vállalatnak, következésképp ke­vesebb bútor készülhet, ezáltal káro­sodnak a dolgozók, károsodik. az egész népgazdaság. És a segítséget elsősorban a Megyei Tanács Ipari Osztályától várijuk, melynek elsődle­ges feűadáta, hogy a vállalatok adott­ságainak figyelembevételével szer­vezzék és irányítsák megyénk helyi- ipari üzemeinek munkáját. Pácza Jánosáé A Somogyi Néplap szerkesztőségé­nek még augusztus 18-án a követ­kezőket írta Nyári József pártonkí- vüli tsz-tag: »...Csak azt nem tu­dom, hogy mire várnak azok, akik pártembernek tartják magukat, és nem éreznek felelősséget a párt iránt... ElVtársak, nézzetek körül, rátok várnak Mezőcsokonya dolgozó parasztjai, akik azért nem léptek még ezideig a termelőiszövetkezetbe, mert titeket nem látnak ott«. Fülöp Lajos azonban nem mozgósított a tsz fejlesztése érdekében, sőt ő ma­ga sem akart belépni. Egy nap azután mégis elment a tanácsházára és aláírta a belépési nyilatkozatot. Nyilván rádöbbent ar­ra, hogy eddigi viselkedése milyen helytelen, nein párttitkárhoz méltó volt, és most saját példájával áll ki a termelőszövetkezet mellett. Ezt gondolta akkor mindenki a falúban, „(gy gondolkodik a mi jjárlSitkárünk...?!“ Elérkezett a tsz-taggyűlés estéje, 1955. szeptember 5-e. A taggyűlésen a tsz-tagságon kívül részt vettek azok a dolgozó parasztok is, akiknek felvételi kérelmét akkor bírálták el. Mindegyikük elmondta, miért akar a termelőszövetkezetbe lépni. így ke­rült sor Fülöp Lajos párttitkárra is. Öt is megkérdezte a tsz elnöké, miért választotta a termelőszövetkezetet? Mindenki feszülten figyelt. Hiszen most a község párttitkára fog nyi­latkozni. És megszólalt Fülöp Lajos: — Én egyáltalán nem akarók á termelőszövetkezetbe lépni, én nérri vagyok annak híve, engem csak (kényszerítenek arra, hogy belépjék. — Döbbent csend támadt. A tsz-ta- gok nem akartak hinni fülüknek. A községi párttitkár beszélt volna? Ferenc elvtárs, a tsz elnöke szó­lalt meg. — Ki kényszeríti az elvtársat arra, hogy belépjen? Mi nem kényszerí­tünk senkit, legkevésbé egy párttit­kárt, hegy közénk álljon. Fülöp elvtárs dacosan válaszolt: — Igenis, én csak a kényszer ha­tására akarok belépni, nehogy elve­szítsem a Teriményíorgallmi Válla­latnál lévő raktárosi állásomat. Le­adom a 7 hold földemet, de dolgozni a tsz-ben nem akarok. A tagok egymásra néztek. Ismer­ték Fülcp Lajos makacsságát, de ezt nem várták tőle. Csodálkozva néztek rá. Hát így gondolkodik a mi párt­titkárunk? Amikor az elnök feltette a kérdést: — Tartsa fel a kezét, aki Fülöp La­jos elvtársat elfogadja tsz-tagnak .— egyetlen egy kéz sem emelkedett a magasba. Egyetlen tétova mozdulat sem jelezte, hogy valaki bizcnytalan- kodijiék. Mindenki határozottan dön­tött.' Ekkor hangzottak el Ferenc elvtárs szavai, hogy az Uj Élet tag­körülmény. . . sága nem fogadja maga közé Füiöp Lajos párttitkárt. fi párttaggyíílés elítélte Fülöp Lajos magatartását Ezzel nem ért véget a történet. Másnap összevont párttaggyűlést tar­tottak a mezőcsokonyai kommunis­ták. Ezen a taggyűlésen egymásután szólaltak fel, és ítélték el a párttit­kár magatartását. És Fülöp elvtárs még a bírálatok után, a párttagság előtt sem ismerte el, hogy helytele­nül cselekedett. Még mindig nem érezte, hogy kommunistához nem méltó szavaival milyen kárt okozott, hogy ő, a községi párttiitkár tulaj­donképpen akadályozója a tsz fej­lesztésének Mezőcsokonyán. Gon­dolt-e arra, hogy pártszarűtlen ma­gatartásával a kulákok, az osztályéi» lenség szekerét tolja? Vajon milyen kuláksuttogás befolyásolta Fülöp La­jost? Hiszen ő nyugodtan maradha­tott volna raktárosi állásában is, ha családjával együtt lép a tsz-ibe és azek dolgoznának ott, mint ahogy most is megművelik 7 kh. földjüket. Neki kellett volna a legerélyesebben harcolnia a téves nézetek ellen, ne­ki kellett volna elsősorban meggyőz­nie a még kétkedőket a közös gaz­dálkodás előnyeiről. Fülöp Lajos 1951. óta párttag. A Szervezeti Szabályzat világosan ki­mondja: » ... a párt topja az lehet, aki magáévá teszi a párt célkitűzé­seit, politikai irányvonalát...« És mi a pánt célkitűzése, mi a párt irányvonala? A párt célkitűzése, hogy a dolgozó parasztságnak magas anyagi és kulturális életkörülményt biztosítson, és az az irányvonala, hegy ezt a felemelkedést az egyetlen helyes módszerrel, a nagyüzemi gaz­dálkodással valósítsa meg. Fülöp elvtárs tehát nem tette magáévá a párt célkitűzéseit, a párt irányvona­lát. De nem valósította meg az alap­szervezet és így a párttitkár felada­tát sem, amelyet a Szervezeti Sza­bályzat a következőképpen határoz meg: » ... Az alapszervezet feladata, hogy végrehajtsa a felsőbb pártszer­vek határozatait, a helyi viszonyok­ra alkalmazza, hirdesse és népszerű­sítse a párt politikáját...« (X. 32. pont.) Fülöp Lajos ugyancsak furcsa módját választotta a párt politikája népszerűsítésének. Belép ugyan a tsz-be, de ... Vajon tisztában volt-e azzal, hogy szavaival milyen romboló hatást vált ki? Vajon mit érzett akkor, amikor a ísz-taggyűlésen elhangzott szavai után az egyik középparászt, Kurucz György 8 holdas gazda, aki szintén felvételére várt, felállt és otthagyta a taggyűlést? Otthagyta az aláírt belépési nyilatkozatát, meg­gondolta magát. Fülöp Lajos szavai elriasztották. Hiszen ezek a szavak a párttitkár szájából hangzottak el! Vagy mit gondol most, amikor a fa­lu apraja-inagyja az ő viselkedéséről, az ő állásfoglalásáról beszél? Mert a faluban ma mindenütt erről folyik a szó. Erről beszélnek párttagok és pártonkívüliek, tsz-tago,k és egyéni­leg dolgozó parasztok. Erről beszélt az autóbuszban idős Németh Gyulá- né újonnan belépett tsz-tag, de erről beszél az a levél is, amelyet az egyik tsz-beli kommunista küldött szerkesztőségünknek. Bárki is szól róla, a vélemények mindig meg­egyeznek: mindenki helyteleníti Fü­lcp Lajos magatartását. A párttitkár számára csak egy »kényszerítő« körülmény lehet, ha a termelőszövetkezetbe lép. A párt iránti, az egész dolgozó nép iránti kötelesség felismerése, amely arra kényszeríti, hogy szakítson eddigi helytelen állás|ponitjavai és szemé­lyes példamutatással tegyen hitet a pert politikája mellett. * * Amikor a mezőcsokonyai Uj Elet TSZ tagsága egyhangú határozott­sággal utasította el Fülöp Lajos elv­társ felvételi kérelmét, élő bizonysá­ról szolgált arra, hogy a közös út­nak, a közös életnek máris mély gyö­kerei vannak náluk. Bebizonyította a tagság büszke öntudatát, de beTTi- zonyította azt is, hagy ők, az egy­szerű párttagok és pártcnkívüliek mennyire nem értenek egyet Fülöp Lajossal. A tagság döntése ítélet volt egy párttitkár magatartása fe­lett. Jogos és helyes ítélet. Langer Károlyné — Újjáalakítják 80 ezer forintos költséggel a berzencei általános is­kolát. Az átalakítási munkálatok már megkezdődtek. — Leesett a diófáról Rádi János törökkoppányi lakos. Comb-, kulcs- csont- és bordatöréssel szállították a kaposvári kórház baleseti osztályára. — Női fodrászrészleggel bővült a ba.bócsai ktsz. Az újonnan alakult részleg már eddig is jó hírnévre tett szert a szomszédos községekben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom