Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. szeptember 18, Sok szépet Iát és hasznos tapasztalatot szerez, aki figyelmesen végigjárja az Országos Mezőgazdasági Kiállítás pavilonjait. A somogyi látogatóknak külön örömet szerez, hogy Somogy is méltóan szerepel a kiállításon szép terményeivel, állataival'. A szövetkezetek és egyéni termelők díjazott terményei, állatai mind azt mutatják: Somogyország népe lelkesen munkálkodik a mező- gazdaság fejlesztéséin. Büszkék vagyunk a barcsi Vörös Csillag TSZ- re, amelynek búzája és őszi árpája az első díjat érdemelte ki; Papp Lajos magyaregresi dolgozó parasztra, akinek »Zsamdár« nevű bikája első díjat nyert, és mindazokra, akik elismerést szereztek a kiállításra felvitt terményeikkel vagy állataikkal.. De büszkék vagyunk nemcsak a somogyi eredményekre, hanem mindarra, ami a kiállításon munkásosztályunk, dolgozó .parasztságunk alkotóerejét, szocializmust építő munkájának világraszóló sikereit hirdeti. 5130 liter tej 300 nap alatt A 18'5 literes „Csöpi KÉPEK az Országos Mezőgazdaság Kiállításról Nagy tetszést árat a kiállításon az Óháti Torzsái! atte- nyésztő Állami Gazdaság »Vándor« nevű szilaj-ibikája, amelyet régi pásztonviseietbe öltözött gondozója vezet fel naponta a látogatók előtt. Erélyes intézkedésekkel vessenek véget a porrogszentkirályi kulákok és segítőik mesterkedéseinek Varga János porrogszentkirályi tanácstitkárt a Csurgói Járási Tanács VB fegyelmi vétség elkövetése miatt azonnali hatállyá! leváltotta. Ez a rövid kis hír kelt szárnyra nemrégiben Porrogszentkirályon, s a dolgozók örömmel vették tudomásul a vb határozatát. Nem így a ku- láikök, akik pártfogójukat, segítőtársukat veszítették el a törvényszegő tanácstitkárban. Nehéz volna felsorolni mindazt a törvényellenes cselekedetet, amelyeket Varga János elkövetett. Mégis el kell mondani néhányat közülük, hogy az. események mélyére hatolhassunk. Varga János, akinek Varga János {Sukár) és Porosa István személyében közeli kulák rokonai élnek a faluban, négy évig »intézte« a falu ügyes-bajos dolgait, jól beépítette magái s rokonai befolyására minden lehetőséget felhasznált arra, hogy oltalmába vegye és segítse kulák barátait. A kulákok így —* megfelelő juttatások ellenében • — mindent megkaptak a titkártól, amire csak szükségük volt. Legutóbb például Takács István- né, Takács János, Porcsa István, Varga Ferencné, Varga Jánosmé kulákok rendeletbe ütköző aratási szerződését láttamozta. E szerződések jóváhagyásával lehetőséget adott a kulákoknak ahhoz, hogy gabonájukat elvonják az államtól és üzérkedjenek vele. Ez a cselekedet — bár sokat mond — még mindig kevés ahhoz, hogy méltóképpen jellemezzük Varga Jánost. A személyi igazolványok kiállításakor például valótlan adatokat szolgáltatott, s mindezt azért, hogy a faluból elköltözött kulákok jogtalanul igazolványhoz jussanak. Varga János »jószívűségét« igazolja az a tény is, hogy Fekete József (dudás) kulák, akinek földjét, házát államosították, erdejét és szőlejét most is hasznosítja. S a volt titkár »a sajátját csak elviheti« elv alapján többször adott engedélyt Feketének a fa elszállítására. kulákok vérszemet kaptak Hosszan lehetne még sorolni tovább Varga János intézkedéseit, terveit, melyek mind a kulákok érdekeit szolgálták. 1953-ban az állami kezelésben lévő erdőt — a tsz igényeit háttérbe szorítva — a kulákok között osztotta szét. Ez újabb bizonyítók Varga János kulákokat dédelgető tevékenységére, s ha még hozzávesszük, hogy rendszeres ellen- agitóciót folytat a tsz-moagalom fejlesztésével kapcsolatban, akkor hű képet festettünk Varga János igazi arcáról. A Jobb Élet TSZ vezetői sokáig nem találtak magyarázatot arra, hogy miért van állandó baj a takarmánnyal. Kele György auatgondozó a figyelmeztetések ellenére is pazarolta a szénát, hanyagul kezelte az állatokat, herdálta a tsz vagyonát, s durva, becsmérlő hangon beszélt az elnökkel, akit több esetben meg is fenyegetett: — Agyonütlek, mint egy kutyát. Én megtehetem, mert öreg vagyok, engem már nem büntet a törvény... — Akkor még senki sem gondolt arra, hogy ezek a szavak Horváth István kulák sorozatos uszításainak következményei... Minderre csak akkor derült fény, amikor Horváth kulák egy vasárnap reggel bemerészkedett a tsz istállójába, s így szólt Kele Györgyhöz: — Na, most magukat széjjelszedtem; a gyerek úgysem mer visszajönni, de nehogy elugassák, hogy ón jártam itt... — És a további utasítások nyomán Kele György szénát terített az állatok alá, később pedig a kutyáját egy gyerekkel foeledobatta a közös legelő kútjába, hogy megfertőzze a tsz állatállományát, Elegendő volt-e a tanácstitkár leváltása ? Ezzel véget vetettek a további próbálkozásoknak? Nem! Varga János ma is ott él a faluban, s szinte irányítójává vált a kulákmestenkedések- nék. Ha eddig paktált velük, akkor most még a bosszúvágy is fűti, s mindent megtesz, hogy akadályt gördítsen a fejlődés útjába. Népünk ellenségei, Horváth István, Porcsa István és a többi, az állam és a szövetkezet ellen izgató kulákok pedig továbbra is végzik aknamunkájukat. Minden szervünk, minden felelős beosztású vezető tud a porrogszent- királyi eseményekről, és mégsem történik intézkedés! Felhívjuk a járás vezetőinek figyelmét arra, amiről eddig, elfeledkeztek: a falu érdeke" azt követeli, hogy azonnal, erélyes intézkedésekkel vessenek véget a kulákok és segítőik mesterkedéseinek, s a törvény szigorával járjanak el azokkal szemben, akik iboldog, békés életünk nyugalmára törnek. Büszkén vezeti el a kiállítás tribünje előtt Johan József zics-i dolgozó paraszt a Hl. díjat nyert. »Csöpi« nevű tehenét, amelynek legmagasabb napi tejtermelése 18.5 liter. „Vándo^-nak is nagy sikere van tZsandár“ megérdemelte as I. díjat Első díjat nyert a kiállításon Papp Lajos magyaregresi egyénileg dolgozó paraszt »Zsandár« nevű bikája. Sck nézője akadt a pompás külsmű állatnak. A csoportosain felvezetett kiváló tehenek elején halad a répáspusztai Első ötéves Terv »Piros« nevű tehene, amejy 300 nap alatt mintegy 5130 liter 3,7 százalékos zsírtartalmú tejet ad. KISS ZOLTÁN: Megzavart boldogság Elbeszélés éggel már terítve a diája aU ja zörgő, rozsdabarnára száradt levelekkel. Akár a friss ropogós szalma, úgy zizeg az állatok lábai alatt, amint Bander Pista itatni hajtja büszkeségeit, a gyönyörű ökröket. — Fiatal, derék egy szál legény ez a Pista. Szép ruganyos járása van. Csak úgy sugárzik belőle az ifjúság, no meg a boldogság. Magával a mesebeli császárral sem cserélne! De nem ám, akinek ilyen gazdasága van — vélekedik magában Lukács Mári, aki a szomszédos ablakból bámészkodik utána, persze csak úgy a függöny mögül. — Oh, hogy hova is teszik az eszüket ezek a mai fiatalok?! Nem hallgatnak az öregre. Mért költött ennek abba a Huszár örzsébe gaba- lyodni, hát nem találna ez magának különb lányt is a faluban, pont azt a téeszcsést köll kerülgetnie? Meg- rorvtotta ezt is a demokrácia! Már csak nem megy el az eszed tisztára, te Pista! Hát nem találnál te magadnak gazdagabbat meg jobbat is nálánál?! —- Na, de amit te nem tudsz, majd tudja azt a te Mári nénéd! Majd eligazítom én a te utadat... — s incselkedően megfenyegette ujjá- val a »gonosztevőt«, akinek nem kell Eszter, a 36 holdas Dani Eszter, a •nagygazda lánya, mert még feléje sem néz... Az, hogy kutaknak nevezik? Már még az is baj?! Két éve is levették róluk a kulákságot, hátha akad. valaki, aki leveszi újból... % Most ■ önkéntelenül is összébbhúzza a függönyt, mert Pista — aki most már végzett az itatással — arra vetette szemének sugarát. ■\— Hogy összeillenék a lelkem azzal , az . Eszterrel! Dehát fiatalság bolondság — sóhajtott keserveset — hiszen csak én tudtam volna anyagit fiatal koromban, mint most! Dehogy maradtam volna tártában, dehát fiatal vótam, válogattam, mert a gazdag Dani Balázs köllött vóiva! — Igaz, most könnyebb volna! Most köllene kioktatni ezt a Bander gyereket is, hogy most könnyen szerezhetne fődet, hiszen az öreg Dani nem bír azzal a töméntelen birtokkal, meg aztán cselédet sem tarthat, jó vóna a segítség a családba! De hát lehet ezzel a megveszekedett gyerekkel okosan beszélni? Jól van, Dani Balázs — határozta el magát szentül nagy hirtelenséggel — ha te nem is vettél el engem, a lányodat, az Esztert én adom férjhez, ha addig élek is! í w ^ a hullik is a diófa levele, van értelme az ősznek... Előbb sötétedik, mint akár egy héttel előtte is, így aztán hamarabb kerül Bander Pista ostora a szögre, előbb csobban a Csákó habzó teje a fejőkébe, amivel frissibe siet Huszár örzse a csarnokba. Első akar lenni! Ez a törekvése nem is hiábavaló az utóbbi időben. Legtöbbször az ő kannájából ömlik elsőnek a tápláló tejecske a hatalmas tartályba, s minthogy még senki sem látja, Varga Péter, ez az öreg bohókás csamokos csip egyet Huszár örzse egészségtől csattanó húsos karjába. Mikor pedig már a túlsó soron ring a lány dereka, motyog magában egyet, az öreg, utána tekintőn: .. éhes disznó makkal álmodik ... Ki haragudna ezért Péter bácsira, hiszen harminc esztendő óta így csinálja. Mire a Hold is meggondolja magát, s égő tekintetét keletről az ut-. ca felé fordítja, látja ám a legényt meg a lányt egymás mellett összehajolva. Pista akkor szegődött örzse mellé, mikor a lány üres kannáját lábalva — hazafelé mentében — Banderék kiskapuja elé ért. Innen aztán már megszűnik a nagy sietség. A léptek gyors ritmusát felváltja a lassú, önfeledt séta üteme. Eltűnik számukra a világ, csak ketten vannak, csak egymásnak — egymásért élnek. Nem is beszélnek, csak hallgatják együtt a legszebb szimfóniát, amit a koraőszesti csend muzsikál... Szép ám az esti csend a falun an- najk, aki érzi — érti azt. Haliga csak...! A prímet a tücsök hegedüli. .. nem egy, hanem száz, ezer és millió kis cigányprímása az őszesti harmóniának. A tercet és a kontrát az esőtkérő békahad muzsikálja. Bőgnek a már falun is meghonosodott autó kínálkozik, amint a mesz- szi mezők kétkezi munkásait hozza éjszakai pihenőre: ... züm . ■ .zü/m... Amint közelebb ér, hallhatóvá válik a nagyszerű hangverseny életvidám kórusa: Ősszel érik babám a fekete szőlő, Te voltál az igazi szerető ... Pista átöleli a lányt, hazaért az örzse... Bemenni? Csak vasárnap illik ... Annak sem estéjén, csak délutánján. A semmittevés nem tesz jót az ^ észnek, még akkor sem, ha azt Lukács Mári hordja koponyájában. Persze, nem is ész kell ahhoz, amivel ő foglalatoskodik, hanem egy kis pálinka ilyenkor reggel éhóra, meg egy kis ravaszság, amit a pálinka éppen szívesen kölcsönöz. Mindez még mit sem érne' vasárnapi harangszó nélkül, ami egy kis áhitatosságra hívogat. A templommal' átellenben laknak Dani Balázsék, a falu kellős közepén. Ez már csak így dukál a gazdagoknak. Hát kinek is vóna ott háza, ha nem a gazdagoké, meg az úristené. Dicsértessék... Eszter lányom! — fordult mézes-mázaskodva a lányhoz, aki kicsit késve ugyan, de az utcát seperte — ha nem dobnátok ki, megvárnám a misét nálatok. Mifelénk már nem hallatszik úgy a harangszó, a miséről meg nem akarok elkésni. Kerüljön csak beljebb, Mári neuem — fogadta kedveskedően a lány az üdvözlést — valaki csak akad odabent is. Esztert nem lepte meg a korai vendég, mert mostanában gyakran megfordul náluk Mári néni. Ki tudja, mikor válhat hasznukra ez a ravasz vénasszony, aki jóban van minden jobb családdal. A tisztelendő úr is jól tudja használni templomi ügyekben, és mint aki itt is, ott is megfordul, jó hírekkel jár. Segíteni is el-el hívogatják magukhoz, igazi jó házibarát, akit még nem szédítettek meg a kommunisták. Persze ért ez az ő nyelvükön is; a minap is olyan harsány »szabadság« köszöntéssel üdvözölte a párttitkárt, hogy csak úgy harsogott tőle az utca. Az öreg Dani Balázs csaknem a váratlan látogató nyakába zúdított egy lavór vizet, amit a vasárnapi borotválkozás után löttyentett ki az udvarra. Alig győzte megnyugtatni c bocsánatot kérő házigazdát: — Egypár csepp víztül igazán nem olvad már el az effajta vénasszony! Meg aztán én vagyok az oka, mért gyüttem ilyen korán...! — Dehát nagy sora van ám annak! De nagy ám! — és még ő tuszkolta befelé a házigazdát meg a kinti szóbeszédre előkíváncsiskodó asszonyt a ház belsejébe. Közben mutatóujját összecsucsorított ajkaira szorította, s jelentőségteljes pillantásokat vetett az utcán szorgoskodó Eszter felé. — Róla van szó — sziszegte —, a lányotokról... * * .* Jegyszer aztán csak vége sza- kadt . a nagy boldogságnak. Igaz, mind a kettő megsíratta, megkönnyezte... Vasárnap délután történi, hogy Pista annak rendje és módja .szerint szépen kicsipte , magát. Fölvette legszebb ünneplőjét, és csak ügy vakított a gyolcsfehér inge a tűző napsütésben, mert a kabátját csak úgy a vállára akasztotta. Szíve a boldogság ritmusát zakatolta, s alig hogy elindult, máris az örzséék kiskapuja előtt állott. Itt előhúzta belsőzsebéből a kis kerek tükröt, s miután mindent rendjén- valónak talált, belépett az udvarra. Bogár harsogó ugatással fogadta a jövevényt. Ám amint felismerté benne a házhoz járatos ismerőst, vad viháncolásba kezdett. Pista alig bírta magától elhárítani a ku tyahűség eme hirtelen megnyilvánulását. ... Bogár még nem haragudott... Ami igaz — az igaz, a lány sem:. Csak ott bent rázta a zokogás a lezsaluzott ablakú előszobában, amint odavetette magát az ágyra a magasan feltornyozott hús párnák közé. Annál inkább bosszankodott az anyja, aki ugyan az előszobába lepő- legény előtt titkolni igyekezett fel- indultságát, de ridegséget kongó elutasító szavaiból mégis megérezte Bander Pista, hogy itt tegnap este óta valami nagy baj, iszonyú nagy baj történt. — A lányom, az én becsületes lányom nincs itthon a te számodra: többé. Azt pedig tanuld meg egyszer s mindenkorra, hogy a mi lányaink nem lesznek tartalékok az egyéni gazdák uraskodó legényfiat számára! Az ö becsületük többet ér akár 36 holdnál is...! Az utolsó szavakat szinte úgy sziszegte Kuszámé. Bander Pista pedig csak áll — áll megkövültén, mint aki mellé derült égből mennykő csapódik. Ki tudja? — percek vagy csak pillanatok múltak el, mire szólásra nyíltak ajkai: — De édes jó... — Ne mondd tovább! — vágott közbe a gyermekét féltő anya — menj, menj csak menj, látni sem akarlak többé! S szinte úgy tuszkolta ki maga elől a megszeppent fiút a házból. — Ne sírj drága gyermekem — vigasztalta zokogó lányát a szobába lépve Húszamé — nem érdemel ez meg egyetlen könnycseppet sem. Menjen ez csak a gőgös Dani Balázs. lányához. ■— Kiadtam az útját! Még jó, hogy Mári nénéd elmondta déliben, mikor errejártában bejött hozzánk. Az lenne a baj, ha elhallgatta volna, amit tud. Menjen ez csak a Dani Eszterhez, ahhoz való. Azt hiszi ez. hogy csak az egyénieknek vart valamije meg a kulákoknak! Esztert azonban nem lehetett megvigasztalni. Ö nehezen hitte el Mári néni pletykáját, sehogy sem fért a fejébe, hogy Pista kuláklány után szaladgálna. Mindenki tudja róluk a faluban, hogy Pista velük együtt
