Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-10 / 213. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. szeptember 10. itt a megueszeiessK a és a Kémei Szövetségi Köztársaság hamiánvküldöttsége között Moszkva (TASZSZ). Szeptember 9-én délelőtt 11 órakor megkezdőd­tek a megbeszélések a Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége kö­zött. * # # Moszkva (MTI). Adenauer kancel­lár és Von Brentano, a Német Szö­vetségi Köztársaság külügyminiszte­re (pénteken délelőtt udvariassági lá­togatást tett N. A. Bulganyinmál, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kénél, valamint V. M. Molotovnál, a Szovjetunió külügyminiszterénél. A német vendégeket Molocskov, a Szovjetunió Külügyminisztériuma protokolü-osztályának vezetője kí­sérte. Adenauer és Brentano kíséreté­ben volt Hallstein professzor, Globke államtitkár, Kilb miniszteri taná­csos, Limburg követségi tanácsos, a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányküldöttségének tagjai. Az északafrikai helyzetről Párizs (MTI). A CGT végrehajtó bizottsága szerdán este két közle­ményt aott ki. Az egyikben hang­súlyozta a munkásosztály most folyó harcának fontosságát, a másikban elítéli az északafrikai megtorló po­litikát. A bizottság megbélyegzi azokat a «•fajvédő« kampányokat, amelyeket a reakciós sajtó folytat, és felhív min­den dolgozót, fejezze ki szolidaritá­sát az algíri és a marokkói nép iránt. A Francia Szocialista Párt veze­tősége szerdán este összeült. A ve­zetőség közleménye tiltakozik a kol­lektív megtorlás, a sajtószabadságot ért támadások, valamint a behívá­sok és a továbbszolgáló korosztályok felhasználása ellen. Sigemicu nyilatkozata a japán hadsereggel kapcsolatban New York (TASZSZ). A United Press tokiói tudósítójának jelentése szerint a Washingtonból szeptember 8-án Tokióba visszaérkezett Sigemi­cu japán külügyminiszter a repülő­téren kijelentette, hogy az Egyesült Államokban semmiféle kötelezettsé­get nem vállalt japán katonák kül­földre szállításáról. Sigemicu a megérkezése után tar­tott sajtóértekezleten kijelentette, «igein sajnálatosnak tartja, hogy olyan téves jelentések láttak napvi­lágot, mintha ő olyan ígéretet tett volna, hogy a kormány hajlandó ja­pán csapatokat szállítani külföldre«. «Az ilyen jelentések — mondotta Sigemicu — minden alapot nélkü­löznek. A japán védelmi erőket sa­ját védelmünkre kell felhasználni és nem szabad külföldre vezényelni. En mindig ezt a nézetet vallom«. Párizs (MTI). Albert Bayet, a Francia Országos Sajtószövetség el­nöke levelet intézett a miniszterel­nökhöz és ebben tiltakozott a külön­böző lapok ellen irányuló adminiszt­ratív intézkedések miatt. Bayet le­velében felhívja a kormányt, tartsa tiszteletben az alkotmány szavatol­ta sajtószabadságot. A Monde csütörtök esti száma ki­vonatot közöl a France Observateur elkobzott számából. E kivonat sze­rint a lap azzal vádolta Leblanc és Miquel tábornokot, hogy szándéko-' san alábecsülték Grandval volt fő­helytartó előtt az Oued-Zem-i inci­denseket és azok méretét csak nagy késéssel hozták tudomására. Csang Kaj-sek ráfizet provokációira Peking (Uj Kína). 755 Csang Kaj- sek-féle amerikai gyártmányú repü­lőgép augusztusban összesen 420 al­kalommal tört be Kína légiterébe Fucsiang, Csőcsiang és Csiangszu tar­tományok felett. Ugyanezen idő alatt Csang Kaj-sek hadihajói és a Kimoj-szigeti tüzérség ütegei 370 sorozatot adtak le Fu- csien-tartcmány partvidékére, a part­menti szigetekre és a nyílt tenge­ren tartózkodó teherszállító hajókra. A kínai népi felszabadító hadse­reg légiereje és légelhárító egységei augusztusban lelőttek őt Kuomin- tang-gépet. A felszabadító hadsereg partmenti védelmi egységei vissza­vertek két csangkajsekista fegyve­res csoportot, amelyek Fucsiennél szálltak partra. Kis hírek a nagyvilágból Hadihajókkal a malájföldi szabadságharcosok ellen Az ADN londoni híradása szerint az utóbbi hónapokban egyre több an­gol hadihajót küldtek a malájföldi szabadságharcosok ellen. A tenger­part közelében cirkáló hadihajók tü­zet nyitnak a malájföldi szabadság- harcosok táboraira. Egyes esetekben Itöbb napig tartották tűz alatt a ma­láj földi hazafiakat. A négerek nem választhatnak Az ADN washingtoni jelentése sze­rint Mississippi álamban az augusz­tusi helyi választások alkalmával nem engedték a négereket szavazni. Az amerikai alkotmány «biztosítja« a négereknek a választási jogot — csak éppen választaná nem engedik őket. Pedig a Mississippi állambeli négerek teljesítették a szavazás elő­feltételeit: feliratkoztak a választók listájára és befizették a választási adót. Egyetlen éjszaka 66 délkoreai katona dezertált Augusztus végén egyetlen éjszaka 66 délkoreai katona szökött meg csa­pategységétől. Rövidhullámok a Jupiterről A Nemzetközi Csillagászati Szö­vetség dublini kongresszusán Bürke, az Egyesült Államok küldötte kö­zölte: nyolc hónappal ezelőtt vélet­lenül rájöttek, hogy a Jupiter rö­vidhullámokat sugároz ki. A sugár­zást előidéző természeti jelenséget még mem sikerült kideríteni. A su­gárzást a földmágnesesség terén vég­zett kutatások során fedezték fel. Uj felfedezések a világűrben A Nemzetközi Csillagászati Szö­vetség dublini kongresszusán szovjet tudósok ismertették azt a felfedezé­süket, hogy a világűrben már 400-ik hidrogénatom nehézatom, míg föl­dünkön csak körülbelül minden öt­ezredik. Egy nyugateurópai tudós szerint a szovjet tudósoknak ez a felfedezése fontos mérföldkő a vi­lágűr-kutatás területén. Óriási erdőtüzek Califomiában A zágrábi nemzetközi kereskedelmi kiállítás Szeptember 3-án Zágrábban meg­nyitották az évente megrendezésre kerülő nemzetközi kereskedelmi ki­állítást. A zágrábi kiállításnak igen nagy nemzetközi jelentősége van. 22 ál­lam — az európai országokon kívül, az Egyesült Államok és Japán is szerepel a résztvevők sorában. A ki­állítók között 547 külföldi céget ta­lálunk. Gazdag választékkal szerepel a ki­állításon a Szovjetunió, Lengyelor­szág, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság. A kiállítás egyik legtekintélyesebb helyét a jugoszláv pavilon foglalja el. A jugoszláv pavilon több mint tizenhétezer négyzetméter te­rületen helyezkedik el. A látogatók megismerkedhetnek 600 különböző jugoszláv vállalat gyártmányaival. Igen sok cég elsőízben állítja ki ter­mékeit. A jugoszláv pavilonban az idén jelentős helyet kapnak a ne­hézipar — a fémkohászat, a gépgyár­tás és a bányaipar termékei. Turbi­nákat és Djpsel-motorokat, szerszám­gépeket és ipari berendezéseket, elektromos készülékeket és rádiókat, motorkerékpárokat és mezőgazdasági gépeket is bőségesen láthatunk a pavilonban. A kiállítási tárgyak szemléletesen bizonyítják a jugo­szláv ipar fejlődését. Igen nagy ér­deklődésre tarthatnak számot a könnyűipari gyártmányok is. Nikola Mincsev, a szövetségi vég­rehajtótanács tagja megnyitó 'beszé­dében hangsúlyozta, hogy a kiállítás megmutatja, milyen hatalmas lehe­tőségei vannak az országok közötti gazdasági kapcsolatoknak. A kiállí­táson résztvevő országok nagy szá­ma arról tanúskodik, hogy az ideoló­giai különbségek ellenére teljes mér­tékben lehetséges a békés egymás mellett élés és a népek közötti gaz­dasági együttműködés. A szónok elé­gedetten állapította meg, hegy Ju­goszlávia ebben az évben kereske­delmi szerződéseket kötött a Szov­jetunióval és más keleteurópai or­szágokkal. A kiállítás látogatói élénk érdek­lődést tanúsítanak o szovjet pavilon iránt. A gyönyörű kivitelű szovjet pavilon a kiállítás egyik legnagyobb épülete. A látogatók nagy érdeklő­déssel szemlélik a bányaipari beren­dezéseket — a szénkembájnokat, a villanymozdonyokat, az olajipari fú­rógépeket és a többi szovjet kiállí­tási tárgyat. Nagy sikert aratnak a szovjet mezőgazdasági gépek és gép­kocsik is. Rendkívüli elismerést vál­tott ki a 25 tonnás minszki önkiürí­tő autó. A kiállítás közönsége nagy figye­lemmel tanulmányozza a szovjet könnyűipar eredményeit dicsérő kü­lönböző cikkeket. Szeptember 2-án Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács alel- nöke és Vlagyimir Bakarics, a hor- vát nemzetgyűlés elnöke látogatást tett a szovjet 'pavilonban. «A szovjet pavilon nagy hatást gyakorol s meggyőzően bizonyítja a Szovjetunió ipari fejlődésének ha­talmát és erejét. Elő fogja segíteni a jugoszláv és a szovjet nép közeledé­sét. További munkasikereket kívá­nok a szovjet népnek« — jegyezte be a vendégkönyvbe Bőgd anovies fő­hadnagy. A szovjet pavilon sokat mond a jugoszláv barátoknak a Szovjetunió­ról és elősegíti a kölcsönös megértést és a két nép közötti barátság továb­bi megszilárdulását. A kiállítás látogatói figyelmesen tanulmányozzák a népi demokra­tikus országok — Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Magyaror­szág és a Német Demokratikus Köz­társaság pavilonjait is. Sok érdekességet mutatnak be a nyugateurópai és az amerikai orszá­gok. valamint Japán, India és Egyip­tom is. Meghalt Mindszenty Ödön, az Operaház kitűnő baritonistája Dr. Mindszenty Ödön, az Állami Éhinség fenyeget Chilében Santiago-de-chilei híradás szerint 13 cihilei tartományban éhinség fe­New York (MTI). A londoni rá­dió jelentése szerint az amerikai Ca- lifornia-államban óriási erdőtüzek pusztítanak, amelyeknek eloltására eddig 1500 tűzoltót vezényeltek ki. A jelentések arról számolnak be. hogy a tűz eddig 14 000 acre erdőséget pusztított el. Operaház magánénekese, a kitűnő 'baritonista péntekre virradó éjszaka, 46 éves korában hirtelen elhúnyt. Operaházi munkásságán kívül or­szágos hírnevet és népszerűséget szerzett mint dalénekes is. Temeté­se előreláthatólag kedden lesz. nyeget. Ezeket a tartományokat kü­lönösen súlyosan érintette az idei aszály. A termés 75 százaléka telje­sen elpusztult. A takarmány- és víz­hiány következtében az állatok sorra elhullnak. LEVÉL NYUGAT-NÉMETORSZÁGBÓL A szovjet és a német nép barátságáért írta: Paul Müller MI, NÉMET TURISTÁK, akik-*-*-*- jelen voltunk a Szovjetunió— Nyugat-Németország válogatott lab­darúgómérkőzésén, egy csodálatos hetet töltöttünk Moszkvában. Most, hogy visszatértem hazámba, meg kell köszönnöm a szovjet népnek és kormányának a szívélyes vendéglá­tást. Csoportunkban képviselve volt a német nép valamennyi rétege. Vol­tak közöttünk munkások és gyáro­sok, parasztok és kereskedők, az ér­telmiség képviselői, férfiak, asszo­nyok és fiatalok — a Szövetségi Köz­társaságiból és a Német Demokra­tikus Köztársaságból egyaránt. Ter­mészetesen különböző elképzeléseink voltak a szovjet életről. Most végre megismerkedtünk a Szovjetunióval, elsősorban fővárosá­val, Moszkvával. Bámulatba ejtettek bennünket a tágas és tiszta utcák, a szovjet hatalom éveiben emelt fen­séges épületek és a lüktető utcai forgalom, amely — nem úgy, mint Nyugat-Németországban — teljesen zavartalanul bonyolódik le. Legjob­ban talán a moszkvai Metro nyűgö­zött le bennünket, amelyhez hasonló­val hazánkban nem dicsekedhetünk. Alkalmunk volt megcsodálni a tör­ténelmi nevezetességű Kremlt, az orosz nép kulturális emlékeivel. Jártunk a Lomonoszov Egyetem monumentális épületében és láttuk, mit tesz a szovjet kormány a ta­nulóifjúságért és az orosz nép kul­turális felemelkedéséért. Lelkes cso­dálattal adóztunk a Tretyakov-kép- tár műkincseinek. Megtekintettük a Szovjetunió állandó -mezőgazdasági kiállítását. Parasztjainkat, akik ott­hon, Nyugat-Németországban annyi rosszat hallottak a szovjet kolhozok­ról, meglepte a szovjet mezőgazda­ság termelékenysége és gazdagsága. A -hála érzésével tekintették meg a Drezdai Képtár kiállítását a Pus­kin Múzeumban, hiszen ezeket a kincseket a Szovjet Hadsereg men­tette meg a pusztulástól. A szovjet szakemberek csodálatos szakértelem­mel restaurálták a megmentett ké­peket, mielőtt visszaadták a német népnek. A LEGMÉLYEBB BENYOMÁST azonban a szovjet emberek­kel való találkozások tették ránk. Nekünk otthon azt mondták, hogy a Szovjetunió agresszív, rendőrállam, amely elnyomja népét. Azt bizony­gatták, hogy a Szovjetunióiban «vas­függöny« van. Természetesen, mi nem hittük,-el ezt. az uszító propagan­dát, különben nem utaztunk volna Moszkvába. Be kell azonban valla­nom, hogy bennünk, a Szovjetunióba ellátogatott másfélezer németben nem kevés kétség és kérdés merült fel. Sokan tették fel közülünk -a kér. dést: milyen hát voltaképpen a Szovjetunió? Az a szívélyesség és baráti maga­tartás, amellyel a szovjet emberek Breszttől egészein Moszkváig körül­vettek bennünket, valósággal -bámu­latba ejtett mindannyiunkat. Egyi­künk sem várt ehhez hasonló fogad­tatást, hiszen mindannyian emlék­szünk, hogy alig tíz esztendővel ez­előtt a német katonák Hitler paran­csára borzalmas pusztításokat okoz­ták a szovjet városokban és falvak­ban. Most már senki sem mondhatja nekünk, hogy Németország és a Szovjetunió között, lehetetlen a barát­ság. És amikor a Szovjetunió—Né­met Szövetségi Köztársaság váloga­tott labdarúgómérkőzés után este, a szovjet sportbizottság fogadásán dr. Brauwen-s, a nyugatnémet labdarúgó- szövetség elnöke, lelkes hurrázások közepette felköszöntötte vendéglátó­inkat, új moszkvai barátaink termé­szetesen érezték, hogy a barátságot őszinte barátsággal szeretnénk viszo­nozni. Csoportunk néhány tagjának már volt alkalma arra, hogy kifejezze ezeket az érzéseket. A német és a szovjet szákszervezeti tagoknak a Moszkvai Tudósok Házában megtar­tott találkozóján Teichman, az egyik nyugatnémet szakszervezet titkára a mi érzéseinket fejezte ki, amikor kijelentette: »Meggyőződtünk róla, hegy a szovjet nép helyes úton — a béke útján halad,. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha a mi két országunk —- Oroszország és Német­ország — egyetértésben fog élni, ak­kor a béke biztosítva lesz.« Teichman kolléga a szociáldemokrata párt -tag­ja. Azelőtt igen sok előítélettel visel­tetett a Szovjetunióval szemben, s ezt nem is titkolta. A tények azon­ban erősebbeknek bizonyulták a té­ves előítéleteknél. R. Amdt szociáldemokrata funk­cionárius, a majna-frankfurtí városi tanács tagja elutazásunkkor rögtön­zött beszédet tartott a belorusz pá­lyaudvaron a szovjet és a német em­berek előtt. A ^következőket mon­dotta: »Itt meggyőződtünk arról, hogy a szovjet, nép szabadon és bol­dogan él, s kötelességünknek tart­juk, hogy otthon elmondjuk ezt az igazságot.« 'Y AL AMENNYIEN beszélget­tünk a szovjet emberekkel — munkásokkal és katonatisztekkel, tanítónőkkel és kolhozparasztökkal, idős férfiakkal és fiatal emberekkel —- s éreztük, hogy a szovjet nép bé­két és kölcsönös megértést kíván Elszántan harcol mindennemű uszító és háborús gyújtogató ellen, s meg­ingathatatlanul követi kormányát. Becsületesen el kell ismernünk, hogy közöttünk, Nyugat-Németországban élők között ezideig sokan voltak, akik nem tudták ezt elképzelni. Tudjuk, hogy nálunk propaganda folyik a Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatok ren­dezése ellen. A németek többsége azonban azt kívánja, hogy normali- zálják kapcsolatainkat. Egyesek azt mondják, hogy a Szovjetunió állító­lag nem kívánja Németország újra­egyesítését. De közülünk sokan már a Moszkvába utazás előtt is világo­san látták, hogy Németország újra­egyesítését a párizsi egyezmények akadályozzák. A Szovjetunió több­ízben óva intett a párizsi egyezmé­nyek megkötésének végzetes követ­kezményeitől.. Itt, Moszkva utcáin ezt mondták nekünk az egyszerű emberek: »A szovjet nép határozot­tan elutasítja a német militarizmust, amely rászabadította a világra a há­borút.« És Önök, németek — kérdezték tő­lünk a szovjet emberek — kíván­ják-e még egyszer a militarizmust, mely már kétízben taszította szeren­csétlenségbe a német népet? Egyetlen olyan emberre sem akad­tam honfitársaim között, aki teljes meggyőződéssel ne azt válaszolta volna erre a kérdésre, hogy »nem akarjuk«. És most, amikor a Szovjetunió sa­ját (kezdeményezésére ' elhatározta, hogy 640 000 fővel csökkenti hadsere­gét, honfitársaink a Szövetségi Köz­társaságban felteszik a kérdést: Mit jelent ezzel szemben Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzése? Az újra- felfegyverzés csak a béke és a köl­csönös megértés ellen irányulhat! ÍV» ÉG EGY OK VAN, amiért kö- szonettel tartozunk a szovjet népnek. Éppen Moszkvában, a ba­rátság és a kölcsönös megértés szí­vélyes légkörében küzdöttük le azo­kat a különbségeket, amelyek elein­te megvoltak turistacsoportunkon belül a Szövetségi Köztársaságból és a Német Demokratikus Köztársaság­ból érkezett németek között. Ahogy a Dinamo stadionban az 1500 német egyforma érzéssel figyelte a mérkő­zést, ezek az emberek később ugyan­azokkal az érzésekkel beszélgettek hazánk jelenéről és jövőjéről, a né­met föld jelenleg fennálló két álla­ma közötti közeledés szükségességé­ről. i Világosan látjuk, hogy a párizsi egyezmények politikája rendkívüli mértékben megnehezítette Németor­szág újraegyesítését. De azt is tud­juk, hogy a genfi értekezleten a Szovjetunió új utat mutatott Német­ország újraegyesítéséhez — megmu­tatta azt az utat, amely a feszültség általános enyhítésén, a kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésén és egyidejűleg Németország két részé­nek közeledésén keresztül a német széttagoltság megszüntetéséhez vezet. Magától értetődően nálunk, Nyu- igat-Németországban, de különösen az Amerikai Egyesült Államokban nem kevés azoknak a száma, akik félnek a Szovjetunió és a Szövetségi Köz­társaság békés viszonyának kilátá­saitól. Ezek az elemek arról ’beszél­nek, hogy a Szövetségi Köztársaság­nak «előzetes- feltételeket« kell tá­masztania a Szovjetunióval szemben. Ezek a »feltételek« valójában egyet­len célt szolgálnak: hogy lehetetlen­né tegyék a két ország viszonyá­nak rendezését. De mi, egyszerű né­metek, akik Németország nyugati részén élünk, azzal a szilárd meg­győződéssel tértünk haza, hogy né­pünket helyrehozhatatlan kár érné, ha valakinek sikerülne meghiúsítani a Szovjetunióval való kapcsolataink rendezését. Azzal a szilárd elhatáro­zással tértünk haza, hogy igyekszünk megértetni a Szövetségi Köztársaság lakosaival: semilyen »feltételeiket« nem támaszthatunk a kétszázmilliós szovjet néppel szemben, egyszerűen azért, mert »feltételekkel« nem lehet megváltoztatni az igazságot és a va­lóságot. ÍV! EGGYŐZŐDTÜNK, hogy a szovjet nép tántoríthatatlanul békét akar. Éppen ezért most itt­hon mi is következetesen harcolni fogunk a békéért és a hatalmas Szovjetunióval való barátságért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom