Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-04 / 208. szám
Vasárnap, 1955. szeptember 4. SOMOGYI NÉPLAP mmmmmammammm ammm S ŰZ&Lg,maíid tTizenhárom esztendeje, 1942. szeptember 4-én halt meg 63 éves *- korában Móricz Zsigmond, nagy realista regényírónk. Az az író volt, aki szenvedélyes érdeklődéssel fordult kora és a közelmúlt társadalmi valósága felé, s célja az volt, hogy ezt a valóságot a maga teljes egészében, sokoldalúságában, bonyolult összefüggéseiben ábrázolja. Nem elégedett meg azonban a puszta ábrázolással, hanem állást is foglalt, ítéletet mondott a társada lom felett. Több mint 10 évi újságíráskodás után, 1908-ban jelenik meg a Nyugatban »Hét krajcár« című elbeszélése, s ez egycsapásra országos hírű íróvá teszi. Ady Endre kitűnő örömmel fogadja az új tehetséget és fegyvertársának nevezi Móriczot. Az irodalmi reakció azonban éppen olyan dühödt rágalmakat szór rá, mint Adyra. S a Hét krajcárt követi a többi remekmű. Hiába követtek el min- •dent a kor népszínmű írói, hogy elhitessék: a parasztság élete egyetlen, végetnemérő ünnepély, Móricz első írásai megsemmisítő csapást mérnek a hazug parasztábrázolásra és feltárják parasztságunk igazi helyzetét. Ennek az újfajta ábrázolásnak egyik legjellemzőbb példája a »Tragédia« című elbeszélés (1910). A novella a rendszer egész embertelensége elleni hatalmas vádirat. Kiss János ugyan egyéni vonásokkal megrajzolt ember, de egyúttal típus is, az egész szegényparasztság képviselője. A feudális rend azonban nemcsak a falut kötötte gúzsba, hanem a kisvárosok, ipari települések életét is. Móricz további regényei (Isten háta mögött, Jó szerencsét, Fáklya) ezt a világot mutatják be. Nagy megjelenítő erővel idézi fel a kisvárosok fülledt légkörét. A regények hősei kétségbeesetten keresik a kivezető útat ebből az életből, de sorsuk a bukás, vagy behódolás a pénzt istenítő rendszernek. Móricz ezekben a regényekben a történelmileg égé tőén szükséges társadalmi átalakulás kérdéseit veti fel. Hőseinek kiválasztásában és kicsinyes tragédiájukban azonban kifejezésre jut az is, hogy a századelejei polgárság erőtlen és alkalmatlan a polgári forradalom kivívására. Nem forradalmárok, csak kispolgári lázadók, egyéni küzdelmük, bukásuk nem változtatja meg a valóságot. »Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott« — írja a Fáklya befejező soraiban. Móricz első írásai közelállnak a naturalizmushoz, s az apróbb részletek kidolgozása mellett nem látja a nagy összefüggéseket, a társadalmi kibontakozás útját. Nem ismerte fel, hogy az adott történelmi helyzetben már nem a polgári átalakulás van napirenden, hanem a magyar munkásosztály forradalma. Ehhez a felismeréshez ugyan a Tanács- köztársaság idején sem jut el, de a néphez hű író becsületességével járja a vidéket, s beszámol írásaiban a somogyi termelőszövetkezetek alakulásáról, a megváltozásnak induló paraszti életről. A forradalom leverése Móriczot kétségbeeséssel tölti el. A gyermeki lélek problémáinak elemzésébe, a történelem világába menekül. A »Légy jó mindhalálig« című regényt követi az »Erdély« című regény- trilógia, amely Báthory Gábor rövid fejedelemségének idejét dolgozza fel. E korszak legjelentősebb regényei a tizenkilencedik század végén játszódnak le, s bemutatják, hogyan züllik le, hogyan veszti el lába ‘álól a talajt a kapitalizmusban a biriokos középnemesség. A »Kivilágos- kivirradatig« című regénye egyetlen éjszaka története, s mégis élesen bemutatja a dzsentri élősdiségét, életének céltalanságát és ürességét. Móricz híven ábrázolja az úri osztó lyok életét, a kritikai realizmus korlátain azonban nem jut túl, s n em egy esetben Mikszáthoz hasonlóan együttérzésének ad hangot a pusztuló úri osztály ábrázolása közben. A harmincas évek nagy gazdasági válságának idején újra a közvetlen társadalmi valóság felé fordul, s »Rokonok« c. regénye végleges leszámolás az úri Magyarországgal. A regény egy szövevényes kisvárosi panama története, de az egész p usztüló úri Magyarország rajza, művészi módon kifejezett halálos ítélete. Élete utolsó szakaszában a szegélyparasztság felé fordul. A sze- •gényparasztság felemelkedéséért küzd a »Boldog Emberi-ben. Azt mutatja be, hogy az öntudatlan szegényparasztság nemcsak társadalmi értelemben nem szabadíthatja fel magát, hanem erkölcsi értelemben is áldozatul esik az úri elnyomásnak. Utolsó regénye és egyben irodalmunk kimagasló remekműve a »Rózsa Sándor». Regénytrilógiát tervezett a pusztai betyárok híres vezéréről, de csak az első és második kötettel készült el. A történelmi példán keresztül a gyökeres társadalmi változás, a forradalom szükségességét veti fel a regény. Élete utolsó szakaszában hangot adott az elnyomottak felszabadulás utáni vágyának, a ■nagy népi forradalom szükségességének. Stílusa, emberábrázoló művészete, mesterien megrajzolt jelenetei nagy művészi erővel foglalják egyetlen tképbe a kibékíthetetlen osztályellentéteket. Wépünk szeretettel és nagy megbecsüléssel olvassa Móricz Zsigmond műveit, tanul belőlük. Művei a felszabadulás után váltak igazán ismertté, könyvei olyan hatalmas példányszámban jelennek meg, amilyenre életében gondolni sem lehetett. Kutyatej-fű Répaföldről mentem sárral mocskosán friss vízért nekem és szorgos anyámnak. Számon láz-pára. Kézben korsó lengett s a tölgy árnyában egy kupacba gyermek, szebbek voltak mint én, s nevetőbbek ... Mellettük könyvek, olvasó és hittan. — Akkor már tudtam én is; hány isten van ... Mindenkinek egy. Nekünk egy sem. Nincs hely nálunk. A szívben harag, lélekben gyász, üres a padlás, kongón üres a ház. Néztem, kik vidámabbak voltak nálam s ruhájuk tarkább, mint a tavaszi rét... S kötöttem én is kutyafűből láncot, mi izzadt homlokom sarába vágott, míg szíttá a nap anyám erejét. Elkéstem a vízzel s megszidott anyam. Hallom még szavában a csendes panaszt, mint őszben a hulló levelek neszét... Fogadkozva fogom meg dolgos kezét, hogy e gyermek inkább friss forrást fakaszt... mintsem késsen csak egyszer... De Itt már halk a szavam. Egyszer késni fogok megint... Lefogott szeméből rám villan a vád... Fűláncot kötök akkor a nyáron át, hogy halljam anyámnak csendes panaszát. Kosa István tizedes JÓNÁS GYÖRGY: SZÍNHÁZ ... A sűrűbb élet — való és kívánt szép — a gondolat, a tett, a tiszta szó; az ősi ritmus, a portré, a tájkép, a semmihez sem hasonlítható legmagasztosabb szeltem szárnyalása, amely megoszt és igazságot ád; mely idők felett, hogy mindenki lássa egy örök pillanatot megtalált ... ez a színház. Itt festett kiszemeltek valami még mélyebb világra teltek, amelyben már az érzetem s az ész — míg mindenből egy árnyalatnyit elvett — a valóságnál is többet teremtett; a játékot — mely igaz és egész. Előkészületek a Bartók Béla emlék- ünnepélyekre A Megyei Tanács Népművelési Osztálya alapos előkészületeket végez, hogy a Bartók-emlékév során megfelelő emlékünnepélyekkel emlékezzenek meg a magyar zenetörténelem egyik legnagyobb, legkiemelkedőbb alakjáról. A jövő héten bizottság alakul, hogy előkészítse az ünnepségeket. Utcát neveznek el majd Bartók Béláról, Gerő Kázmér somogyi festőművész elkészíti a nagy alkotó portréját, a Kaposvári Állami Zeneiskola és a Somogy megyei Népi Együttes pedig egész estét betöltő díszelőadást rendez. Warrenné Bogláron inden somogyi szinházbarátA nak nagy örömet jelent, hogy a saját állandó színházunk végre megkezdhette régenvárt kultúrmisz- szióját. Nem kell többé pirulnunk olyan hírek hallatán, hogy újra és újra megnyílt egy-egy új színház valahol a magyar vidéken, sőt akad vidéki város — például Kecskemét — ahol már két színház is működik ... De most aztán tegyünk is meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy az Állami Csiky Gergely Színház minél nagyobb hatóerővel sugározhassa az Igazságot és Szépséget az egész somogyi nép szíve gyönyörűségére! Nekünk, bogiáriaknak külön kellemes meglepetést hozott az, hogy az elsők között lehettünk, akik előtt a mi színészegyüttesünk ibemutatko- zott. Bemard Shaw Varrenné mestersége című négyfelvonásos ►•■vígjátékát« mutatták be nekünk augusztus 29-én. Meg kell állapítanunk mindjárt, hogy az előadás várakozáson felül jól sikerült. Azért várakozáson félül, mert lett volna bőven ok arra, hogy a siker mérsékeltebb legyen, de a gyakran felzúgó tapsok bizonysága szerint a bogiári színházkedvelők színművészeink első produkciójával igen meg voltak elégedje. Pedig... az előadás megkezdése -előtt áramszolgáltatási zavar állott elő, ami miatt csaknem egy teljes 'órát kellett várakoznunk függönyön innen és túl idegfeszítő bizonytalanságban. Rövidebb áramzavar előadás közben is előfordult — valószínűleg egy heves futó zivatar okozta — ezt azonban a nézők elővillanó ■zseblámpái s színészeink lélekjelenléte oly hirtelen ártalmatlanná tették, hogy úgyszólván semmi zökkenőt nem lehetett érezni a játék menetén. A Somogyi Néplapból tudomásunk volt arról, hogy új színész- gárdánk egészen különböző együttesekből rekrutálódott Kaposvárra s joggal hihettük, hogy pár rövid hét alatt aligha tud ez az új együttes egészen harmonikus játékban összehangolódni. És talán a legfontosabb nehézség: a shaw-i nyelvezet mes- terkéltsóge! Mennyire más ez a sajátos aforizmás beszédstílus, mint például Móricz Zsigmond darabjainak friss, életszerű beszéde! Nehéz lenne hirtelen megállapítanunk, hogy a mi természetes beszédünk s a hallott shaw-i stilizált beszéd közötti különbségért milyen mértékben okolható a fordító. Shaw, az író, természetesen mindenképpen ludas ebben a dologban. Színpadi művein igencsak érezhető, hogy ő bizony az eszmei tartalomra, a társadalomkritikai mondanivalóira veti a fősúlyt, s nem sokat bíbelődik az egyes szereplők természetes — és egyénenként is árnyalt — beszéltetésével. Nem bánja, ha észre is veszik, 'hogy minden alakja csaknem egyformán az .író körmönfont, gúnyolódó, meg- hökkentésekre kieszíergályozott irodalmi nyelvén szól. Lehetséges, hogy Shawn,ajk is erős mentsége e tekintetben az, hogy az angol irodalom jóval régebben formálhatta a köznyelvet, mint például a magyar irodalom, s így náluk az általánosan szokásos beszédmodor talán jóval közelebb áll az irodalmi nyelvhez, mint nálunk. Bármi legyen is azonban az ok, annyi bizonyos, hogy színművészeinknek a shaw-i nyelvezet nem jelentett könnyű feladatot. Fel kellett ezeket a nehézségeket sorolnunk, mert az ezek ellenére látott szép előadás csak öregbíti színészeink érdemét. A somogyiak színházának veze- tői valószínűleg nem azért választották egyik nyitó darabnak a Warrenné mesterségét, mintha a stílusbeli kiválóságát kívánták volna ezzel elismerni. Bizonyára a mű társadalomkritikai értéke miatt esett rá a választás és e «vígjáték« valóban olyan jelentős, hogy a választás szerencsésnek mondható. A polgári társadalmi és üzleti erkölcs ellentmondásainak, fonák farizeusi vonásainak felmutatására igen ötletes és alkalmas görbetükör a nagystílű kéjkereskedő dáma élete. A darab majdnem minden alakja többé^ke- vésbé mutatja kifelé, hogy híve . a konvencionális erkölcsi szabályoknak. titokban azonban mindegyikük áthágja azokat — ki léhaságból, ki élvezetvágyból, ki meztelen üzleti érdeke miatt. Egyetlen szereplője van csak a darabnak, akit nem tud ez a kettős morál kikezdeni: Warrenné lánya, akit egészséges ösztöne s természetes erkölcsi érzéke ki tud szakítani a könnyen áramló bűzös aranyak légköréből, s aki meri a saját tehetségére támaszkodva inkább a tisztes munkát választani, mint anyjának a jól bevezetett férfiszórakoztató intézeteit, mint káprázatos örökséget. (Shaw-i gesztus, ha vele szemben is feltételezzük, hogy ezt az egy erkölcsi «pozitív hős« is csak azért konstruálta e darabjába, mert nem szereti műveinek konzekvenciáit rábízni az olvasókra, nézőkre, inkább maga mondja ki többször, komolyan is, szellemes gúnnyal is — és e konzekvenciák kirno adogatásához volt szükség az egy vitázó-csodálkozó-el- ítélő pozitív szerepre.) A darabnak úgyszólván semmi cselekménye nincs. Ami mozgás mégis BÉKÉBEN ÉLNI Dél-Olaszország egyik hegyek közti kis falujában történik: békés egyetértésben él itt Tigna bácsi, egyszerű parasztember és felesége két örökbefogadott gyermekkel. A falu éli a maga békés, megszokott mindennapi életét, amíg egy napon elérkezik hozzájuk is a második világháború szele. A faluban egy SS katona — akit a németek, a »szövetségesek« hagytak hátra rendfenntartónak — garázdálkodik a helyi fasiszta párt elnökével. Egyszer Tigna bácsi két nevelt gyermeke, a 18 esztendős Silvia és öccse az erdőben két szökött amerikai fogolyra találnak. Az egyikük néger, aki súlyosan sebesülve fekszik, a másik katona egy amerikai újságíró. Két napja szöktek meg a táborból. Silvia és öccse elhatározzák, hogy segítenek rajtuk. Naponta meglátogatják őket s ellátják a foglyokat élelemmel, ruhával. Egy zivataros éjjel aztán becsempészik a két üldözöttet az istállóba. Tigna bácsi megijed, amikor tudomást szerez erről: Félelme indokolt is, hiszen ilyesmiért halálbüntetés jár. Házát különben is gyakran meglátogatja a helyi fasiszta párt elnöke. Ugyanakkor Tigna bácsi már menedéket nyújtott Silvia egyik hódolójának, egy olasz katonaszökevénynek. A két foglyot azért magához fogadja és megmentésükre összefog a lelkész, az, orvos és mindenki, akit beavattak a titokba. A rejtegetésből azonban sok bonyodalom keletkezik. Különösen mulatságos, amikor a részeg néger fogoly és a véletlenül betoppant német katona találkozik. Mindketten részegek, s amikor egymást meglátják, azt hiszik, vége a háborúnak. Lövöldözve járják be a falu utGáit, s szüntelenül azt kiabálják: itt a béke. A lakosság először örömmel fogadja a hírt, de aztán rádöbben a valóságra és a németek bosszúja elől a hegyekbe menekülnek. A fordulatos jelenetek drámai képekben mutatják be Tigna bácsi halálát, akit a menekülő német fasiszták végeznek ki. s aki bármennyire szerette volna megérni a békét, békében élni. A film főszerepében Áldó Far- binzi játszik, aki a Róma nyílt város című film lelkészét játszotta. Az érdekes, fordulatos, kiváló rendezésű olasz filmet a jövő héten mutatja be a Vörös Csillag filmszínház. Több támogatóst kér tervei megvalósításához a szuloki népi együttes A szuloki német népi együttes az elmúlt napokban vezetőségi ülésen tárgyalta az őszi évad terveit. Az együttes vezetőségének szép és sokoldalú tervei vannak az együttes fejlesztéséire, a kultúrmunka erősítésére. Főfeladatul az együttes vezetősége a művészeti agitációs munkát, s ezzel párhuzamosan a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tűzte ki. A termelőszövetkezeti napok alkalmával történt szerepléseik eredményeit értékelték, s terveiket ez alapján dolgozták ki. Ahhoz azonban, hogy a szuloki népi együttes szép terveit valóra- váltsa, segítségre van szüksége, ezt azonban a tanácstól nem kapja meg. A tanács vezetői nem fordítanak gondot az együttes munkájára, a tanácstitkár sem támogatja munkájukat. A községi tanács vezetőinek ez a magatartása természetesen hátráltatja az együttes munkáját. Feladatukat nem tudják megoldani úgy, ahogy szeretnék. A pártszervezet kért fel a kultúragitációs munkára minket, s ha a tanácsapparátus a továbbiakban is ilyen magatartást tanúsít, bizony terveink csak tervek maradnak, s nem válnak valóra. Megkezdtük az ősi népi hagyományaink felkutatását. Az 1 együttes pedig műsorára tűzte a Csárdáskirálynő és a Szabad szél című operetteket. Munkánkhoz kérjük a szuloki pártszervezet segítségét, s a járási népművelési csoport támogatását. De tekintse a szuloki DISZ-szervezet is szívügyének a német népi együttes ügyét. Haracsi Imre, szuloki népművelési ügyvezető. Kaposvári kultúrcsoportok kultúragitációs munkája A nyáron több mint ötszáz kul- túrcsoport és több népi együttes végzett rendszeres kultúragitációs munkát a megyében, változatos műsorszámokkal jutalmazták az élenjárókat. A kultúragitációs munkából nem akarnak kimaradni a kaposvári kultúrcsoportok és együttesek sem. Szeptember elején a Somogy megy«* Népi Együtvan benne, az jóformán csak annyi, hogy az egyes szereplők mégis ne álljanak egyhelyben az egész négy felvonáson keresztül, amíg vallanak, vallanak és zseniálisan feltárják belső világukat, törekvéseiket, eszméiket, illetve eszmétlenségüket. Csodálatosképpen a cselekmény hiánya mégsem teszi unalmassá a darabot, ■meri. akiket érdekelnek a társadalmi eszmék, szatirikus életképek, itt változatosan gazdag anyagot 'kapnak; akik viszont mindezek iránt érzéketlenek, azok számára a Warrenné mesterségéből adódó kényes helyzetek adnak bő érdekfeszítő anyagot. Shaw e darabja szembeszökően mutatja be, milyen könnyen szorulnak háttérbe a polgári társadalomban a konvencionális erkölcsi elvek mindenütt, ahol az üzleti érdekkel kerülnek összeütközésbe s mennyire elfogadott általános gyakorlat az, hogy csak a látszatokra kell vigyázni s ha ez sikerül, már az sem ibaj, ha a kifogástalan látszatok mögött mindenki sejti is a gátlástalan üzlet karmait. Ezt az igazságot világirodalmi szinten is elég kevesen tudták ilyen ötletesen és szemléletesen megfor- málmi. s ezért kell szerencsésnek tartanunk e színmű somogyi bemutatásait. Színészeink játékáról általában már bevezetőben szólottunk. Szerepenként nézve: a legnehe® zébb feládatot Malonyai Editnek kellett megoldania a címszerepben. Benne ütközött leginkább a kétféle erkölcs. Egyrészt annyira vérévé vált a kéjszállítói mesterség, hogy a vele járó anyagi előnyökről való lemondást elképzelhetetlennek tartotta, másrészt azonban tartott a társadalom megvetéstől, s a saját lánya rosszallásától különösen félt és szenvedett. Warrenné szerepe sok olcsó túlzásra csábít, de Malonyai Edit finom érzékkel elkerülte az öltés, a Textilművek központi együttese, a Vaskombinát kultúrcso- portja, a szentjakabi együttes és miég több kultűrcsoport és népi együttes vidéki szereplésre indul, hogy ily módon is elősegítsék a termelőszövetkezeti mozgalom nép- szerűsitését, a soronlévő mezőgazdasági munkák sikeres elvégzését: csó hatás alkalmait, s dicséretre- méltóan kellő .hangsúlyt adott War- rerrné időnként feltámadó jobbik — anyai — énjének is. A lánya — Vi- vie — szerepében sem könnyű az alakító dolga. Az édesanyához való gyermeki .ragaszkodásnak és az erkölcsi romlottság fiatalos karakánsággal való elutasításának lelki kötélhúzása ugyancsak nagy elmélyedést igényel. PáLfalvi Éva kielégítően oldotta meg e feladatot. Talán itt-ott egy árnyalattal kisebb hevesség, nyugodtabb temperamentum még találóbb lenne a részéről. Igaz ugyan, hogy fiatal diáklányt formál s n^m mindennapi érzelmi ütközéseket tükröz, mégis — aki magasfókú matematikai versenyt nyer s életpályának is el tudja fogadni a valószínűségszámítások művelését, az átlagosnál bizonyára sokkal higgadtabb karakter kell legyen. A másik fiatalt — a tiszteletes fiát — megjelenítő Pusztai Péter tű lélénk temperamentuma már egészen szerencsés, annál is inkább, mert a .tiszteletest alakító Körösztös István s a ház két »barátja« szerepében Szép Zoltán és Kondói-Kiss Jenő egyaránt igen imponáló _ mértéktartással játszanak, s így főleg a. fiú élénkségének kell vinnie a játékban a lendületet. Az olcsó hatás alkalmainak a mellőzése annyira általános volt minden színészünknél, hogy bizonyosra kell vennünk, hogy ez Miszlay István rendezőnek is érdeme. Az egyes jelenetek lélektani kidolgozottsága is a rendező alkotó fantáziájára váll. 17 öszönjük színművész-együtte- síinknek a gyors bemutatkozást, az értékes darabot s a színvonalas játékot. Sok forró sikert kívánunk a jövőben — a magunk örömére is. Bogiári Békés István
