Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

SOMOGYI NÉPLAP ©2W Vasárnap, 1955, augusztus 14» AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Könyvek, amelyek győzni tanítanak P. Basilov, a leningrádi Kirov-gyár gépműhelyének párttitkára Munkáslevél az »Uj barázdát szánt az eke« c. Solohov-regényrol. » — ELVTÄRSAK, én a vörös Putyilov-műveknek vagyok a mun­kása. A kommunista párt és a munkásosztály küldött hozzátok, hogy segítsek nektek a kollektív gazdaság megszervezésében és- a kulákoknak, a mi közös piócáink­nak megsemmisítésében«. <»Uj ba­rázdát szánt az eke« UMK, 1952. 24. old. ford. Tamás Aladár.) így kezdte első beszédét Gremja- csij Log aktív lakosai és szegény- parasztjai előtt Mihail Solohov «-Uj barázdát szánt az eke« c. regényé­nek hőse, Davidov, a vörös »Butyi- lov-művek« lakatosa, akit a párt huszonötezer társával együtt a kol­lektivizálás éveiben falura küldött. Körülbelül ugyanilyen beszédet tartottam 1931-ben a parasztok előtt én is — ugyancsak Putyilo-v-gyári lakatos, akit az üzemi pártszervezet ugyancsak a huszonötezer munkás­sal küldött falura, mint Davidovot. öt esztendeig, 1931-től 1936-ig él­tem falun. Ebből a négy utolsó évet az opocs-eeki kerületben, a mai Ve- likije Luki területen. Voltam kol- iektivizálási meghatailmazdtt, gabo­nabegyűjtési irodavezető, faiuszov- jet-elnök és más egyéb. Sok élményben volt részem ezek­ben az években. Különösen emléke­zetesek a kollektivizálás első évei, amikor a mi kerületünkben hason­ló események mentek végbe, mint amilyeneket az »Uj barázdát szánt az eké«-ben olvashatunk. A kulákok kétségbeesetten ellen­álltak, sokszor próbálták elrejteni vágj' megsemmisíteni a gabonát. Akadt dolgunk terrorista bandával is, amelynek élén egy kisajátított kulákpióca fia állt. Az orvgyilkos­ság sem hiányzott. Néhányszor én­rám is rámlőttek. DE A KULÄKOKON mindez nem segített. A kerületben kolhozok tu­catjai alakulták. Azokban az évek­ben rajtam kívül mintegy hatvan putyilowgyári dolgozott ugyanebben a kerületben. Amikor 1932-ben megjelent Mi­hail Solohov »Uj barázdát szánt az eke« c. könyve, mi a faluban felol­vastuk a népinek. A parasztok ese­tenként összegyűltek a kolhozirodá­ban vagy az olvasókörben, s késő éjszakáig hallgatták. Ez a nagysze­rű könyv mindegyikük szivében visszhangra talált. Mi, putyilov- gyáriak Davidov példájából elvhű­séget, kitartást, bátorságot és ónfel­áldozást tanultunk. Megtanultuk tőle, hogyan kell végrehajtani, ami­vel a párt megbízott. Az »Uj ba­rázdát szánt az eke« nekem és tár­saimnak kézikönyvünk lett. Lelke­sített bennünket, új erőt öntött be­lénk és megszilárdította ügyünk igazába vetett hitünket. Akadt nálunk is Solohov Nagul- novjához hasonló elhajlót az egyik faluszovjet-elnök, aki tűnte a 'kol­lektivizálás kérdéseiben a pártvonal elferdítését. Sőt az egyik kolhozelnököt tré­fából el is neveztük Scsukar apó­nak, annyira emlékeztetett egyes szokásaival Solohov regényalakjára. A »CSENDES DON«-NAL együtt az »Uj barázdát szánt az eke« is a szovjet irodalom gyöngyszemei kö­zé -tartozik. Mert kedves írónknak aniuuMiMB KU KUNG — NYÍLT VÁROS írta: A. Sztarodub PEKING KÖZPONTJÁBAN, a világhíres Tienanmen tér közelében fekszenek Ku Kung palotái és parkjai... Ku Kung — Tiltott város. Néhány évszázadon át egyszerű kínai nem léphetett át kapuin. A csá­szár lakott itt családjával és kíséretével, s vastag falakkal és vízzel telt széles árkokkal határolta el magát »a csőcseléktől«. A népi mesterek legkiválóbb alkotásai díszítették a »Nap fia« lakóhelyét. A tiltott város igazi gazdái nem élvezhették munkájuk gyümölcsét. A forradalom végre megadta a népnek, ami az alkotó jogán meg­illette. Bu Kung nyílt város lett, a nemzeti művészet múzeuma. A né­pi felszabadító hadsereg harcosai a szucsuani, a santungi, a tibeti, hu- nan-gi parasztok, a pekingi, sanghaji, kantorai, az ansani munkások úgy járják végig a múzeumot, mint a műkincsek gazdái. Mindegyikük sze­mében büszkeség és öröm csillog. Büszkék őseikre, akik ritkaszépségű remekműveket alkottak. ... Elbűvölvén bolyongtam Ku Kung épületeiben. A múzeumban látható műkincsek gazdagsága valósággal elképeszti az embert, s meg­ráz a lelke mélyéig. Csodálkozva néztem a sokszínű hímzéseket, fi­nomművű csont-, fa- és kőfaragványokat, azokat az égetett zománcedé­nyeket, amelyek többszázévet átvészelték, a bronzesemgésű porceláno­kat, a gyönyörű tusrajzokát, akvarellek-et, a fára és csontra festett ké­pek finom árnyalatait, a kőből faragott, s szinte élő virágokat, a masz- szív sötét bútorokat, a gyöngyházzal berakott szelencéket, dobozokat... Néha szinte hihetetlen, hogy mindezeket emberi kéz alkotta. Találha­tunk olyan műremekeket, amelyeket egész nemzedékek készítettek, mert egy emberélet nem volt- rá elegendő. A magunk szemével győződhetünk meg róla itt a Ku Kung-ban, hogy az igazi művészet — a munka. Mennyi mesterségbeli tudás,,mennyi türelem kellett ahhoz, hogy csontból kifaragjanak egy többemeletes pagodát és minden emeletére emberalakokat állítsanak! Mennyi munkába került, míg egy szürkés­zöld kőtömbből kis hegyet formáltak, amelyen láthatók a fák (mind- egjriken tisztán kivehetők az ágak és levelek), a lakóházak. emberek, utak, lépcsők. Egy csontból kétárbőcos hajó (a császár tengeri sétára in­dul nagyszámú kíséretével és zenekarral) a pontos, aprólékos kidolgo­zásával, az emberalakok arcvonásainak pontos rajzával ragadja magá­val a szemlélőt. Az egyik teremben fehér kőből készített kisebb teás­kanna áll; a fedelén gyermekököl nagyságú szamár van kifaragva, a szamár hátán pipázó öregember ül. A kanna fülét ugrásrakész, fogát vi­csorító oroszlán alak díszíti. A PORCELÁNKÉSZÍTÉSBEN is kiválóak és művészek voltak a kínai mestereik. j A porcelántárgyak festésében az aprólékos kidolgozás és a színek gazdasága tűnik szembe leginkább. Itt egy hasas kancsón tarka mada- . rak libegnek, amott kecses szarvasüszők csordája verekszik egy vízesés ipnellett. Odább -gyönyörű tájkép — hegyek, folyók, falvak, szamo-rúfű- Áek hajolnak az átlátszó víz fölé; egy nagyobb vázán a rajzsorozat egész történetet beszel el... Csodálatosan gazdagok a múzeum műkin­csed, de ugyanilyen szép maga Ku Kun-g is: pompás épületek sorakoz­nak aranysárga ívelt tetővel, festett falakkal, fehér márványból fara­gott lépcsőkkel, kövezett udvarokkal, a kapuknál bronz teknős- békák-, oroszlánok, gólyák állnak őrt, a falakon hatalmas réz -gyertyatar- tók, s mindezek fölött — a ttszíta kék égből vakítóan ragyog a na-p. Ahogy belép az ember a Ku Kungba, .szinte azt hinné, hogy a XVI., vagy a XVIII. századiba csöppent. A város zaja nem ér el idáig, az évszáza­dos csendet csak a látogatók lépteinek kon-gása töri meg Kezdetben azt hittem, hogy Ku Kung — a mi elképzeléseink sze­rinti közönséges múzeum, egy-két épület nagy termekkel, s magamban már el is neveztem utca- és témélküli városnak. De, a második láto­gatásom alkalmával az egyik oldalkapun mentem be és hosszú, széles folj'osók labirintusában találtam magam, amelyek időnként udvarokba torkolltak. Beláttam, hogy Ku Kung — valóságos város, amelynek van­nak terei, utcái, mellékutcái. Bonyolult, s elég nagy város, amelyben könnyen eltévedne az ember, ha nem -lennének az irányjelző nyilak. KU KUNG PALOTÁI mögött utakkal, ösvényekkel átszeldelt park húzódik. Találhatunk benne pavilonokat, mesterséges hegyeket, barlangokat, patakokat és felettük kis fahidakat, odvas vén fákat és sűrű -bokrokat. A csatornákban düll-edszemű, fantasztikus alakú halak úszkálnak. Ahogy a partra ér az ember és a víz fölé hajol, rajokban közelednek: várják, hogy valami ennivalót kapnak. Kellemes a pihenő itt a parkban Ku Kung utcáin és épületeiben megtett sok kilométeres bolyongás után. ezek a könyvei egy egész korszak hű, rendkívüli éles és eleven képét adják. Sokat tanulhatnak és tanul­janak is Solahovtól többi íróink és a külföldi írók. Az ő valóban pár­tos könyvei nemcsak tükrözik, de tanítják is az életet. Kívánok egész lelkemből, szívem­ből M-ihail AlekszandPovícsnaik hoszzú-hosszú életet és újabb mű­vészi sikereket. DIMITER POUANOV: A VÁLTÓŐR Kering az éji, végtelen sötét, — a váltóőr, mint zord, nagy rémalak, a váltóra téve vas kezét figyel büszkén és hallgatag. Csak néz az éjbe... Morajlik a táj és megszakad a terhes, éji csend. A távolban vészes villám kaszál s földforgató, roppant vihar feszeng. Közelben csattog, mennydörög az éj... Mint álmából a fájdalmas beteg, sikít a síp és szomorúan beszél: a szabad utat, öröm, hol leled? S a váltóőr megrántja hirtelen a váltókart, — hős mozdulat! — s a mutatókar ünnepélyesen szabad, nagy út felé mutat... A gyorsvonat viharral versenyez, új életet szállít, s rohan a boldogságba, ahol fénybe vész, s a pirkadat sugárzik bíborán ... Fordította: Keszthelyi Zoltán Munkás-paraszt találkozók, színvonalas kultúrműsorok, a Színház művészeinek fellépte, hajnalig tartó utcabál Augusztus 20-án, alkotmányunk születésének 6. évfordulóján gaz­dag, színes kultúrműsor szórakoz­tatja a város dolgozóit. Az évfor­duló előestéjén, 19-én a város vala- men-nyji üzemében megen-u-keznak alkotmányunk jelentőségéről, s az ünnepélyes megemlékezést kultúr­műsor, majd bál követi. Augusztus 20-án a tsz-eket pat­ronáló üzemek meglátogatják a termelőszövetkezeteket, s a tsz-tagokkal közösen ünnep­ük alkotmányunk évfordulóját. Az üzemek kultúrcsoportjai jól fel­készültek a munkás-paraszt -talál­kozókra, színvonalas műsorral szó­rakoztatók a -termelőszöve'jkpzetek tagjait. Kaposvárott 20-án délelőtt a Megyei Tanács Népiegyütte­sének zenekara ad térzenét a Kossuth téren. Délután 5 órától este hétig a Kossuth téren felállí­tott színpadon az üzemek és válla­latok kultúrcsoportjai mutatják be műsorukat. az alkoi Este fél 'kilenctől 10 óráig ismét kultúrműsor szórakoztatja a város dolgozóit.' Szavalatok, vidám jele­netek, énekszámok váltják egymást a műsorban. A kaposvári Csiky Gergely Ál­lami Színház művészei is be­mutatkoznak műsorukkal a ka­posvári közönségnek. Szép Zoltán, Pusztai Péter, Barcza Éva, Malonyai Edit, Juhász Pál és a színház több tagja lép fel ez áL kálómmal. A Megyei Tanács Népi- együttesének ének- és zenekara es­te ismét műsort ad a Kossuth té­ren, majd 10 órától hajnalig tartó utcabál következik. A Noszlopy Gáspár utcában egész nap vidám szórakozási tehetőségek várják a város dolgozóit. Ugyanitt állítják fel a kör- és hajóhintákat, a céllövöldét. Ételről, italról a ke­reskedelmi vállalatok mozgó és a sátrakban elhelyezett 0-üféi gondos­kodnak. FRANCIA TURISTÁK UTAZNAK A SZOVJETUNIÓBA A »Transtour« francia utazási társaság és -az »Intourist« szovjet utazási iroda közt létrejött megálla­podás értelmében sok francia turis­ta látogat el még idén a Szovjet­unióba. Egyelőre 700 francia turis­ta látogatását vették tervbe. A »Transtour« már le is foglalta a »Bátory« lengyel óceánjárót, amely augusztusban viszi -az első francia turistacsoportot Bordeauxból Moszk­vába, illetve Leningrádba. 227 000 új takarékbetét egy év alatt A moszkvai takarékbetét-tulajdono­sok száma gyors ütemben növek­szik. 1954-ben például 227 000 dol­gozónak adtak ki új takarékköny­vet Moszkvában. Megyénk ifjúsága nagy lelkesedéssel készül a II. siófoki báketalálkozóra Megyénk DISZ-fiataljai egyre tü- relmetLenebbuL számlálják a napo­kat, készülnek alkotmányunk ünne­pére, a II. siófoki béketaláikozóra. Siófokon, a találkozó színhelyén már nyüzsög az élet. A bálát on par­ton megkezdték az építkezést, ha­talmas sátrak, -pavilonok épülnek, ahol a vásárolni vágyó látogatók kielégíthetik igényeiket. A sz-irpa- d-ck építése befejezéshez közeledik. A Dimitrov-parkban 10x12 méteres nagyszínpadot építenek, melynek háttere egy kék mezőnyben elhe­lyezett 4 méter magas DISZ-jel- vény lesz. Erről a színpadról szól majd megyénk ifjúságához a szov­jet, kínai, koreai népek ifjúságának küldötte, itt bonyolítják le a bemu­tató ökölvívó-mérkőzésit és az esti díszelőadást is. A találkozó és a vásár rendező­sége gondoskodott ételekről és ita­lokról is. Augusztus 20-án 500 hek­toliter sör és nagymennyiségű hűsí­tő ital várja a találkozó részvevőit. De nem lesz hiány a borkóstolók­ban sem. Több helyen zenés ven­déglőt, cukrászdát helyeznek el. A Hajózási Vállalat az 5 legszebb -balatoni hajót biztosítja erre a napra. A Beloiannisz, Szabad Ifjú­ság, Úttörő, Jókai és Móricz Zsig- mo-nd hajók óránkint viszik hajó- kirándulásra a fiatalokat. A siófoki úttörők szorgalmas munkával készítik elő az utcák, te­rek díszítéséhez szükséges zászló­kat, ők mint »vendéglátó házigaz­dák« is hozzá akarnak járulni a találkozó sikeréhez. A DISZ-if jóság pedig -műsorral, sportrendezvények­kel készül, s legfőbb gondja, hogy ünnepélyes keretek között, méltóan fogadja megyénk ifjúságát e nagy­sikerűnek ígérkező ifjúsági találko­Műfétre előkészüln Mentőautó robog az éjszakában. A reflektor fényében fel-fel­villannak a fehér kilométerkövek, majd egy-egy falu sötétablakú, apró házai tűnnek el a gépkocsi mellett. A sebesség egyre gyorsul. Sietni kell, száguldani... egy ember éle­téről van szó. Minden perc drága. Meg kell menteni, időben kórházba kell vinni egy embert. Az ember, Kovács György félig öntudatlanul fekszik a hordágyon. iDélután 2 óra óta szenved. Azóta a fájdalom csak fokozódott, heveseb­bek, kínzóbbak lettek a görcsök, amelyek kíméletlenül össze-összerán- dítják inas testét. Fénylő, apró vé­ré jtékcseppek mossák az arcát, hom­lokát, s a kínzó fájdalomtól véresre harapja száját. Délelőtt még dolgozott kint a föl­dön, Csákány határában. Ebéd után hasított gyomrába a fájdalom. — Semmi — legyintett akkor könnyel­műen. De aztán hevesebb lett a szú­ró fájdalom, délután már úgy érez­te, kiszakad a gyomra. Kóválygott körülötte az udvar, az istálló, le kel­lett feküdnie. Hat órakor végre orvost hívott az aggódó feleség. — Azonnal kórház­ba — adta ki az utasítást rövid vizs­gálat után az orvos. S azután kezdődött ez a rettene­tes, izgatott, kínos utazás. Már késő este volt, amikor a marcali kórházba értek. A főorvos szabadságon van, az ügyeletes orvos nem meri vállalni á súlyos beteg sürgős operációját. A mentőkocsi most Kaposvár felé for­dul. Sietni kell, ha igaz a gyanú, ha a gyomor valóban átfúródott, nem szabad egy másodpercet sem vesz­teni. Már több mint 7 óra telt el a rosszullét óta — s fekélyátfúródásnál 6 és 12 óra között már nagy a halál lehetősége: 20 százalék. Sietni, siet­ni ... Az óra mutatói a tizenkettesen ta­lálkoznak. Éjfél van. S a mutatók kíméletlenül, megállíthatatlanul ha­ladnak előre, siettetnek ... — Tik-tak, tik-tak ... Le kell győzni az időt, le kell győzni a távolságot. Meg kell men­teni a beteget, Kaposvárra kell érni! A beteg hánykolódik a hordágyon. A választófalon át a vezetőfülkébe is behallatszik a nehéz, kapkodó lé­legzés, az elharapott jajszó, a nyö­gés. A kocsi elhagyja Kaposfőt, Kapós- újlakat. Már szemükbe villog a vá­rosi Ezernyi fénye, a Textilművek kivilágított ablaksora. A város aszfaltján robog a kocsi, könnyebben veszik a lélegzetet a. bentülők, de még mindig izgatottan figyelik a kegyetlen óramutatókat. Nyugtatják a beteget. Az óra fél kettőt mutat. A kórházkapu másod­percek alatt nyílik s a fehér mentő­kocsi zajtalanul a sebészet bejárata elé gördül. IJr. Bodosi Mihály sebészadjunk- ^ tus vizsgálja a beteget. Ko­vács György izgatott, sokkos állapo­ta, az izmok ellenállása, a megnyúlt arc, a beesett szemek, a gyors légzés nagy fájdalmakra, súlyos hasi ka­tasztrófára utalnak. Az orvos nyu­godt keze a pulzust tapintja. Az erekben szaporán lüktet a vér, a gyors érverés is igazolja a gyanút. Türelmes szavak nyugtatják a be­teget. Az aggódó tekinteten egy pil­lanatra átvillan a bizakodás fénye. A röntgenvizsgálat kétségtelenné teszi az eddigi gyanút: valamelyik üreges szerv átfúródott, valószínű a gyomor. A hasüregben szabad leve­gőt mutat a vizsgálat. — Műtétre előkészülni... És megkezdődik a harc az embe­rért, az életért. 12 óra telhetett el az átfúródás óta, sürgős a mű­tét. A fekélyátfúródás fenyege­tő gyanúja sürgőssé teszi a műtétet, a beteg élete veszélyben van, meg kell menteni! Ez az a pillanat, ami­kor az orvosnak ismét erősnek, nyu- godtnak kell lenni, bár hat műtétet végzett előző nap, s azóta még egy percnyi alvásra sem jutott idő. Nem szabad fáradtnak lennie, s már nem is fáradt. Most első az emberi élet, a beteg. Kovács Györgyöt vissza kell adni az életnek, családjának, a munkának. Bodosi Mihályra vár ez a feladat, s az orvos érzi, milyen nagy a felelősség, amellyel nemcsak az aggódó családnak, hanem a tár­sadalomnak is tartozik. Minden em­ber élete fontos, minden ember élete drága. Az előbb még csendes sebészet most megelevenedik. A műtőben ki- gyúl a villany, készülnek az operá­cióra. A beteget is előkészítik. A sokkos állapot veszélyeztetné a mű­tét sikerét, meg kell nyugtatni a beteget, csökkenteni kell a sokkos állapotot. Morfium-, streptomicin- és penicillin-injekciókat kap a beteg. Vért vesznek tőle, megállapítják vér­csoportját, fehérvérsejtjei számát s a vérsejtek süllyedését. Mikorra a véradó-állomásról meg­érkezik a vérátömlesztéshez szüksé­ges vér, befejeződnek a műtét elő­készületei. A sebész, dr. Bodosi Mi­hály, Bíró Sándor szigorló orvos és Erdődi Júlia vezető műtősnő már be­öltöztek, bemosakodtak. S a beteg, akit már a műtőasztal­ra fektettek, e pillanattól fogva már a tudomány ítélőszéke elé tartozik... i Az injekciók hatásosak voltak, Kovács György most már nyugodtabb. Erős izmú, erős csontú ember, csak az arcvonásai ránga­tóznak néha görcsösen. Az arc fá­radt, megviselte a fájdalom, az ide­gek kínzó játéka. Már nem össze- roskadt, nem lcétségbeesett ember, hanem reménykedve segítséget váró. A mutatók előbbre kúsznak, az idő sürget, de most mindenki nyu­godt, mindenkinek nyugodtnak kell lenni. Az előkészület kiszámított, pontos. Ezt a biztonságot árasztó nyugodtságot érzi a beteg is. Tudja, itt mindenki felelősséget érez érte, s ez a felelősség és a tudomány kizár­ja a véletlen játékát, meg fogják menteni. Az egész testet betakarják a fehér izoláló kendők, csak az operálandó köldök és mellkas közötti rész ma­rad szabadon. A sebész most érzés­telenít. A beteg érzi még az első szúrást, a többit már észre sem ve­szi. A kés megcsillan a műtőiám-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom