Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
Vasárnap, 1955. augusztus 14. SOMOGYI NÉPLÁP i Űj műsor — régi dalokból, melyek a Balatontól a Dráváig Somogyország népe ajkán születtek Népiegvílllesünk terveiből A KAPOSVÁRI Állami Levéltár előtt nagy' csukott gépkocsi áll. Vastag vezeték kígyózik elő belőle, fölkúszik a falra és eltűnik az egyik ablak mögött. Bent az irodában egy furcsa kis készülékben végződik. A készülék az íróasztalon, előtte Kanyar József levéletárvezető. Rádiófelvétel készül. Kanyar József a Somogy megyei Népiegyüttes terveiről, munkájáról 'beszél. Halkan, szerényen beszél arról a lelkes, sok eredményt ígérő munkáról, mellyel az együttes új műsűoraira készül. Sza- •vait elnyeli a készülék, gondosan nxagábazár minden kis szófoszlá- myocskát és néhány nap múlva a Kossuth-adó sugározza szerte az országiba. Miről beszél Kanyar elvtárs? Szavaiból szép tervek bontakoznak ki. .Augusztus húszadikán, az alkotmány ünnepén Kaposvárott szerepel az együttes. Több régebbi műsorszámon kívül új meglepetéssel is kedveskednek a dolgozóknak. Ezúttal mutatják be először a somogyiaknak a «Csoknyai rozmaringos« című műsorukat. A rozmaringosi Kanyar elvitárs állította össze. Erről azonban nem beszél. Annál lelkesebben vázolja a további terveket. BARTÓK-emlékünnepségre készülnék. Milyen lesz a műsoruk? Ezt a kérdést boncolgatva érdekes, megható és elgondolkoztató eseményt említ Kanyar elvtárs. 1925, január 17-énj itehát harminc évvel ezelőtt Bartók Béla Kaposvárott járt és hangversenyezett a Városi Színházban. Hogyan fogadták a halhatatlan művészt a város lakói? Az akkori újságok lapjait forgatva megdöbbentő választ kapunk erre Ja kérdésre. A helyi sajtó kritikusa arról ír, hogy csak nagyon gyér 'közönség hallgatta meg a hamgver- .senyt. «-Annak ellenére, hogy a magyar zeneművészet egyik legnagyobb csillaga játszott Kaposváron, sajnálatos, -hogy a kultúra legfőbb munkásai sem jelentek meg a hangversenyen-«. — írja többek között. Jellemző közlemény. A kultúráiét akkori irányítói lejáratták, semmibe- vették a népi kultúrkincsekat és a népet is el akarták idegeníteni az önmaga által teremtett népi hagyományoktól. Ez azonban nem sikerült! Megszerették a somogyi dolgozók a népdalt, csak iBartók kellett hozzá, aki naggyá tette és magyar fül, amely megértette. A népi együttes hangversenyében, melyre előreláthatólag késő ősiszel kerül sor, ugyanazok a műsorszámok szerepelnek, mint Bartók Béla hangversenyében harminc évvel ezelőtt. A lelkes gárda ilymódon kívánja leróni a somogyi nép háláját és tiszteletét Bartók Bélának. Nagy dolog egy öntevékeny együttes életében eljutná Bartók kórusmovejnek csúcsára, de a Bárdoson nevelődött, Kodályt megértő együttes elérte ezt a magaslatot. OKTÓBERBEN a Népművészeti Intézet által a Zeneművészeti Főiskolán rendezendő hangversenyem szerepel az együttes. Ekkor hangzik el Budapesten először a «Somogyi kalászok«, azonkívül több új táji műsorszámmaJ ajándékozzák mag a fővárosi dolgozókat. Ezzel párhuzamosan az együttes készíti a «Carmen Panmcinicum« sorozatban a széptájú Somogy népdalainak új csokrát, melyet majd a rádió közvetíti Az (átkötőszöveget Taikáts Gyula somogyi költő írta. A műsorban szerepel a Somogyi batyá- ros, a Somogyi tükrös, = Somogyi rozmaringos és muskátlis és még több szép népdal, mely Somogyor- szágiban született a Balatontól a Dráváig, a Zseiicségtől az ihárosi rengetegekig. ■Befejeződik a haragfel vétel. To« vagördül a nagy csukott gépkocsi. Viszi magával az együttes terveit, céljait. És augusztus huszonnyolca- d nkáin délelőtt 9—10 órakor Kanyar elvtárs a Kossuth-adó »Uj zenés újságában« elmondja a rádió mellett ülőknek szerte az országban, hogy Somogybán működik egy lelkes gárda, melynek a megye gazdag hagyományainak, kuLtúrkin- cseínek feltárása, bemutatása az elsődleges célja. — Értékes új anyaggal gyarapodott a Somogy megyei Állami Levéltár, Szigeti József barcsi pedagógus padlásrendezgetés közben elsárgult papínkötegre talált, mely — mint később kiderült — 21 db 'Bethlen Gábor, Rákóczi György és Apafi Mihály levelet tartalmazott. SOMOGYI RÜGYEK MOLNÁR JÓZSEF VERSEI: BÜCSÚZÁS Vonattetőre ült már a hajnal. Anyám arcára fénye pírt lopott... Szomorún állt ott, szívbe martan, S én fásán néztem könnye mint csorog. Szavam sután és botolva buggyant, Anyám arcára vigaszt nem hozott... Gyenge karjába omoltam dúltan, És a drága kar kérőn átfogott. Levelet kaptam, az anyám írta, Pár kusza sor, de kincses szép szavak: Sikerem — írja — derűjét csalta. Fájó könnyei már nem hullanak ... Arany szív Az én mesterem, az én mesterem, be jó ember volt: aranyszívű... óvott a bajtól, műhely piszkától, az ólat söpörni be nagyszerű! Amíg a bőröm olajtői védte, trágya mocskolta óvott-kezem... tüdőm kímélte, a por ne ölje, jobb, ha a trágya szagát nyelem. Lopva futottam műhelybe néha, lopva tanultam mesterségem... Rúgás, szidalom, megaláztatás volt az én bérem minden héten ... Csollánt is szedtem, sok csípős csollánt, marta a kezem, telkembe mart... A hitem edzte, a lelkem edzte ... Bensőmbe égett, érett a harc ... Az én mesterem, az én mesterem, be jó ember volt, megtanított gyűlölni szívből minden mestert, ki ■ cselédet-tartó «máson-hízott!« pa fényében. A sebész munkába kezd. Előtte az emberi test, egy 'élet. Meg kell menteni. A bordák szűk rácsozatának sűrű hálózata alatt dobog a szív, a test alól érezni az élet lüktetését. Pár óra késés, s a bordák alatt megszűnik dobogni a szív, a test nem árasztja magából itöbbé az élet leheletét. Kovács György talán még időben a műtőasztalra került, olyan sebész keze alá, aki ismeretekre tett szert az emberről, betegségeiről, akinek a tudomány hatalmába adta megnyi- tani a testet, kikutatni a szerveket és helyreállítani ezek sérüléseit, majdnem kockázat nélkül a betegre nézve. . Az óra mutatója tovább kúszik, fél hármat mutat. cce homo — íme az ember ... És megnyílik az emberi test, kitárja titkait a gyógyító tudománynak. A kés a bőrt, majd a bőr mögötti szövetet nyitja meg, legvégül a hashártyát. Egy szó sem esik, most minden másodperc drága. Másodpercek alatt hajtják szét s izolálják az egyes rétegeket kendőkkel és csipeszekkel. A műtősnő begyakorolt mozdulatokkal adja kézre dr. Bodo- sinak a műszereket. Hat kéz dolgozik, de egy gondolat, egy érzés irányítja mindet: megmenteni egy embert az életnek. Az idő drága, egyetlen mozdulat sem tehet felesleges. A második réteg megnyitásakor a szövetből vér buggyan elő. Biró doktor egy érfogóval másodperc ■alatt lefogja a vérzést. A műtősnő tamponnal már fel is itatja a vért. Pár perc telt el. A hasüreg megnyitása után hallhatóan levegő surran elő az üregből. Még a szívómotor zúgása ellenére is hallani lehet a levegő kipréselődését. Az átfúródás tehát bizonyítva van. A szívóval már a hasüreget tisztítják. Az átfúródott gyomorból ide szivárgott ki a pépszerű tartalom. Dr. Bodosi végig megnyitja a hashártyát. Már a májlebeny alól szívatják a gyomortartalmat, amikor Bodosi a részben kiemelt gyomor falán felfedezi a lencsényi kerek nyílást, az átfúródást. beteg mély, szorongó lélegzettel kapkod levegő után. 'Teste keményre merevedik, minden izma megfeszül. A hashártyagyulla- dás fájdalmai kínozzák, de visszafojtja a fájdalom kitöréseit. Arcán látszik az eltökéltség: nem szabad elhagynia magát, nem szabad, hogy a fájdalom, az idegeknek ez a kínzó rángása legyűrje. Erősebbnek kell lenni! Kell! Kell! Hiszen élni akar ... A perforációs nyílás a gyomor záróizma felett körülbelül egy centiméterre van. Az elvarrásnál vigyázni kell, nehogy beszűkítsék a gyomor alsó kimenetét. A percek száguldanak, pedig még csak a feltárás történt meg. Dr. Bodosi most átgondolja a műtéti tervet. Kifejlett hashártyagyulladás mutatkozik, a beteg nyugtalan, az átfúródás óta eltelt idő meghaladja a 12 órát. Nem szabad sokat töprengeni, a leggyorsabb, legkíméletesebb s egyben a legbiztonságosabb módszert kell választani. Ha a gyomorfalból redőt képezve ölti össze a perforációs nyílást, az a veszély fenyeget, hogy beszűkül a gyomor alsó nyílása. Az átfúródás rossz helyen van, a legbiztosabb, ha a nyílást egyszerűen lefedik, elvarrják. — Elvarrás következik — jelenti be. Pár mozdulattal a gyomorkörnyéki zsírszövetből leválaszt egy lebenyt s ezt ráfordítja a perforációs nyílásra. A ráfordított szövet nem halhat el, vékony tápláló ér fut rajta keresztül. Másodpercek alatt ölti körül a nyílást, s a finom cat-gut fonállal a •gyomorfalhoz rögzíti a befedő lebenyt is. A megkönnyebbülés sóhaja hagyja el a három ember ajkát. A műtét nehezén túl vannak. Az óra nagymutatója a hármashoz közeledik. Ott kint, a kórház felett már nyújtózkodik a hajnal. Bent még nem fejeződött, be a harc. folyik tovább, az életért. A műtéti eljárást módosítani kell, a hasüregben, a lép táján igen sok a gyomorból kiszivárgott idegen anyag. A hasüreget tehát nem zárhatják le teljesen. Nehéz percek. A segédkező szigorlóorvos homlokán verejtékcsep- pek csillognak. Nem hallatszik más zaj, csak a szívó motorjának halk, egyenletes zúgása, néha a műszerek halk csengése. A sebész már érzi, a tudomány győzött. A tudomány, amelynek birtokában sikerült eligazodnia a megszámlálhatatlan finom szálakból álló szövedékeken, amit életnek, egészségnek és betegségnek neveznek. Ezekben a percekben, a műtét legizgalmasabb pillanataiban minden idegszálával a testen f üggött, együtt lélegzett a beteggel, figyelt a test minden apró rándulására. A tudomány, az orvos munkája; az izgalom, gond, bátorság, felelősség, lelkiismeretesség, aggódás, önfeláldozás és a nagy-nagy szeretet győzedelmeskedett. A kéz már tovafutó, megszakítás nélküli varratokkal körülötti a hashártyát, majd a többi réteget a gumicső körül. A cső egyelőre még a hasfalban marad. A beteg álomba merült. A megnyúlt arcon nyugodtság, bizakodás s az a tudat, hogy jó kezekben van, vigyáznak életére. Pedig még nincs vége a harcnak. A gyógyító kés elvégezte dolgát, a műtét sikerült, de a kórteremben folytatódik a nehéz munka a beteg megmentéséért. A szobában várja már a melegítő búra. folytatódik a hasüreg szívása, a vérátömlesztés, az injekciózás. A súlyos, előrehaladott hashártyagyulladást le kell győzni, meg kell szüntetni. A legnagyobb veszély azonban elmúlt. Kovács György életben marad, egy beteget, egy embert visszaadtak az életnek, megmentettek családidnak. Az alvó Kovács Györgyöt könnyen guruló kocsin szállítják a kórterembe. Kint világosodik az ég alja, a fehércsempés műtőbe is be szökik a hajnal első fénysugara. Tiodosi Mihály most érzi a fá- radtságok Arra gondol, félóra múlva aludni fog. Már indulna, is, de a vizsgálóban újabb beteg várja. Kizárt, kiújult sérv, sürgős műtét. A fáradtságot megint le kell gyűrni, kezdődik ismét a munka. Fél négy sincs, amikor a sebészet folyosóján ismét felhangzik a halk kiáltás: — Műtétre előkészülni... NAGY TAMAS. A MI SZÍNÉSZEINK »A mi színészeink« — így emlegetik nemcsak Kaposvárott, de az egész megyében a Csiky Gergely Színtársulat tagjait. Hogy színészeinket még a bemutató előtt megismerje a közönség, a Somogyi Néplap közli a társulat tagjainak fényképét, röviden ismerteti eddigi munkájúkat, szereplésüket. Ez alkalommal a színház [igazgatóját, Sugár László elvtársat és Saüós Gábor főrendezőt mutatjuk be olvasóinknak. SUGÁR LÁSZLÓ IGAZGATÓ Régi ismerős. A somogyi közönség forrósikerű estéken ismerkedett meg vele. A.Z Állami Faluszínház egész országot bekalandozó kocsijaival jutott el Somogyba mint a Faluszínhíz fiatal, tehetséges művésze. S amikor elterjedt a hír: Sugár László lesz a régvárt kaposvári állandó színház igazgatója, felidéződtek az estek, melyeken bemutatkozott. Az »Üzenet az élőknek« megrázó Fu- esik-alakitását, az »Amerikai tragédia« Kinsellájának ábrázolását nem lehet egyszerűen elfeledni. Sugár László e két nagyszerű alakítással mutatta meg tehetségét, ezekben a szerepekben aratott forró sikert a kaposvári közönség előtt is. Úgy jött Somogyba, mint régi ismerős. örömmel vállalta egy új színház vezetésével járó ezernyi gondot, a nagy felelősséget, az új munkakört. Lelkesítette, hogy tevékeny résztvevőként közreműködhet egy új vidéki színház létrehozásában. A színház megszületett, s azóta a fiatal igazgató szinte mámoros a tevékenységben. Csupa lelkesedés, csupa izgalom. Minden percét kitölti a munka, mindenütt ott van. Érzi á felelősséget, amit az új, állandó kaposvári színház vezetése jelent. 36 éves s 18 évi színházi munka áll mögötte. Az apja is színész volt, de fiát sehogy sem akarta erre a pályára engedni. Féltette a vidéki színészek sorsától, az anyagi és erkölcsi nyomártól. A fiút azonban ellenállhatatlanul vonzotta a színház, s 18 éves korában leszerződött egy vidéki társulathoz. Somogy megyében Marcaliban, Nagyatádon játszott. Az 1937—38-as évadban a debreceni színházhoz szerződött. A szerepek, melyeket játszott, alig igényeltek belső megélést, komoly átélő elemzést. Nem kívántak tőle többet, mint fiatal szerelmes ábrázolását, s ő nem is adhatott többet ezekben a könnyű darabokban. Operettszi- nésznek indult, s később, az első komolyabb művészi fellépések után rátért a prózára. S a felszabadulás után, amikor Szegeden, majd a debreceni Csokonai Színházban játszott — fellépései már bizonyították, több érték van benne, mint amit addig mutathatott. A «Tartuffe« Orgonját, a «Két úr szolgájá«-ban Pantalonet, majd a »Tamás bátya kunyhójá«- •ban a címszerepet játszotta sikerrel. Ábrázolókészsége egyre mélyebb lesz. A felszabadulás utáni új művészetszemlélet segíti Sugár Lászlóban kialakítani az igazi művészt. Az Állami Faluszínháznál már a legtehetségesebbek közé tartozik. S kiváló művészeti eredményeinek elismerése nem marad el: Szocialista ultúráért jelvénnyel, majd a Magyar Népköztársaság Munkaérdemrendjével tüntetik ki. S tehetsége, munkája legnagyobb elismerését most kapta, amikor kinevezték a kaposvári Csíki Gergely Állami Színház igazgatójává. A megtiszteltetés, az elismerés nagy, de ugyanilyen nagy a felelősség is, ami a színház vezetésével Sugár Lászlóra hárul. A tehetséges, fiatal Sugár László azonban minden bizonnyal e feladatnak is eleget tesz, eredményesen irányítja majd megyénk színész- kollektíváját, a Csiky Gergely Színház művészi alkotó munkáját. Sok sikert kívánunk Sugár Lászlónak e munkához. N. T. SALLÓS GÁBOR FŐRENDEZŐ — Még vidámabban, gyerekek, több lendülettel! — Köszönöm a próbát... A rendezői asztalnál fiatal ember ül. Egészséges, napbarnított arca mindig mosolyog, de éles szeme vigyázón tapad a színpadra. Dio- vicsnij: «Nászutazás« c. darabjának fiatal főszereplői zajosan, a próbától felhevülten lepik el a sötét nézőteret. Másodpercek alatt szoros gyűrű képződik a rendező köré. Minden színészinek akad valami kérdeznivalója. ő csillapít, ösztönöz, utasít, tanácsot ad — fokozatosan kapcsolja ki azt a villamos feszültséget, amelyet egy darab előkészítése teremt. Lassan elülnek a heves viták, elcsendesülnek az imént még zaklatott kedélyek; a darab résztvevői egyenként indulnak jól megérdemelt pihenésükre. Ö még visszaül az asztalhoz, jegyez. Magunkra maradunk. — Nem fejezi be a munkát? — kérdezem. Saüós Gábor becsukja a rendezőpéldányt. Egy pillanatra eltűnik szokott, kedves mosolya. — Harmadik éve vagyok rendező és most vezetőrendező lettem. Ez pedig nem azt jelenti, hogy -a színház — hogy így fejezzem ki magam — elsőszámú rendezője vagyok. Ennél sokkal többet: azt jelenti, hogy egy új magyar színház egész művészeti munkájáért. felelek. — És minek- tulajdonítja, hogy ezzel a — rendező számára csaknem legmagasabb — munkakörrel bízta meg a minisztérium? — Nem tudom. És nem is lehetek hivatott arra, hogy eldöntsem. — Nyílt tekintetében újra megcsillan a derű. — Ha akarja, elmondom színházi pályafutásom történetét. A végkövetkeztetést magára bízom ... Egész kicsi gyermekkoromtól kezdve vonzalmat érzek a színpad iránt. Kamaszéveiben három esztendőn át cukrot árultam egy moziban, azért, hogy naponta négyszer láthassak előadást. Szüleimnek esténként eljátszottam a műsoron lévő filmet, elejétől végig összes szerepével. Ök voltak a közönség, én a film. (Egyébként abban a moziban voltam «cukros fiú«, aho.1 József Attila, csakhogy ő korábban.) Magától értetődő volt, hogy — amint elértem a szükséges életkort — jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Fel. is vettek — rendezőnek. Nagyon elkeseredett voltam, mert mindenáron színész akartam lenni. Két év után Selajánlották, ha akarok, át- mehetek a színész-tagozatra. Nem akartam... A főiskola utolsó évét a Nemzeti Színházban töltöttem Major Tamás és Gellért Endre mellett. Diplomamunkámat, Móricz: Rokonok c. színművét a szegedi Nemzeti Színházban rendeztem. — Arpint hallottam, kitüntetéssel. —• Igen, Rákosi Mátyás tanulmányi érdemérmet kaptán diploma- munkámért. Azután két év: Szeged. Sokat rendeztem — játszottam is. Legkedvesebb rendezésem Huszka: Szép juhászné című nagyoperettjének szegedi ősbemutatója volt. Nálunk, Kaposvárott nyitó darab lesz. A Szép juhásznéval kezdjük az évadot. A szegedi siker után boldog vagyok, hogy itt is rendezhetem. — Mi a véleménye a kaposvári társulatról? — Egyénenként és összetételében is kitűnő. És ami nem közömbös: igen sok a fiatal'. A próbák remek hangulatban, lelkesen folynak. (Szerényen elhallgatja, amit a színészek egyöntetűen állítanak: ezt a kellemes próba-hangulatot éppen Sallós elvtárs teremti jó rendezői módszerével, közvetlen modorával.) Sallós Gábor rendkívül zárkózott, halíkszavú ember. Hirtelen észreveszi, hogy belelendült a 'beszélgetésibe, elhallgat. Nem akarom tovább zavarni, elbúcsúzom. íme a végkövetkeztetés, Sallós elvtárs: tanulmányi eredményei, kétéves rendezői munkássága, személyisége a magyarázata annak, hogy a minisztérium ilyen fiatal művészt bízott meg e feladattal. ...Az ajtóból még utámaifnszól: — A mi színházunkra a somogyiak még büszkék lesznek! Márk Judit,