Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

Vasárnap, 1955. augusztus 14. SOMOGYI NÉPLÁP i Űj műsor — régi dalokból, melyek a Balatontól a Dráváig Somogyország népe ajkán születtek Népiegvílllesünk terveiből A KAPOSVÁRI Állami Levéltár előtt nagy' csukott gépkocsi áll. Vastag vezeték kígyózik elő belőle, fölkúszik a falra és eltűnik az egyik ablak mögött. Bent az irodá­ban egy furcsa kis készülék­ben végződik. A készülék az íróasztalon, előtte Kanyar József levéletárvezető. Rádiófelvétel ké­szül. Kanyar József a Somogy me­gyei Népiegyüttes terveiről, mun­kájáról 'beszél. Halkan, szerényen beszél arról a lelkes, sok ered­ményt ígérő munkáról, mellyel az együttes új műsűoraira készül. Sza- •vait elnyeli a készülék, gondosan nxagábazár minden kis szófoszlá- myocskát és néhány nap múlva a Kossuth-adó sugározza szerte az or­szágiba. Miről beszél Kanyar elvtárs? Sza­vaiból szép tervek bontakoznak ki. .Augusztus húszadikán, az alkot­mány ünnepén Kaposvárott szere­pel az együttes. Több régebbi mű­sorszámon kívül új meglepetéssel is kedveskednek a dolgozóknak. Ezút­tal mutatják be először a somo­gyiaknak a «Csoknyai rozmaringos« című műsorukat. A rozmaringosi Kanyar elvitárs állította össze. Er­ről azonban nem beszél. Annál lel­kesebben vázolja a további terveket. BARTÓK-emlékünnepségre ké­szülnék. Milyen lesz a műsoruk? Ezt a kérdést boncolgatva érdekes, megható és elgondolkoztató ese­ményt említ Kanyar elvtárs. 1925, január 17-énj itehát harminc évvel ezelőtt Bartók Béla Kaposvárott járt és hangversenyezett a Városi Színházban. Hogyan fogadták a halhatatlan művészt a város lakói? Az akkori újságok lapjait forgatva megdöbbentő választ kapunk erre Ja kérdésre. A helyi sajtó kritikusa arról ír, hogy csak nagyon gyér 'közönség hallgatta meg a hamgver- .senyt. «-Annak ellenére, hogy a ma­gyar zeneművészet egyik legnagyobb csillaga játszott Kaposváron, sajná­latos, -hogy a kultúra legfőbb mun­kásai sem jelentek meg a hangver­senyen-«. — írja többek között. Jel­lemző közlemény. A kultúráiét ak­kori irányítói lejáratták, semmibe- vették a népi kultúrkincsekat és a népet is el akarták idegeníteni az önmaga által teremtett népi hagyo­mányoktól. Ez azonban nem sike­rült! Megszerették a somogyi dol­gozók a népdalt, csak iBartók kel­lett hozzá, aki naggyá tette és ma­gyar fül, amely megértette. A népi együttes hangversenyében, melyre előreláthatólag késő ősiszel kerül sor, ugyanazok a műsorszá­mok szerepelnek, mint Bartók Béla hangversenyében harminc évvel ez­előtt. A lelkes gárda ilymódon kí­vánja leróni a somogyi nép háláját és tiszteletét Bartók Bélának. Nagy dolog egy öntevékeny együttes éle­tében eljutná Bartók kórusmovejnek csúcsára, de a Bárdoson nevelődött, Kodályt megértő együttes elérte ezt a magaslatot. OKTÓBERBEN a Népművészeti Intézet által a Zeneművészeti Fő­iskolán rendezendő hangversenyem szerepel az együttes. Ekkor hangzik el Budapesten először a «Somogyi kalászok«, azonkívül több új táji műsorszámmaJ ajándékozzák mag a fővárosi dolgozókat. Ezzel párhu­zamosan az együttes készíti a «Car­men Panmcinicum« sorozatban a széptájú Somogy népdalainak új csokrát, melyet majd a rádió köz­vetíti Az (átkötőszöveget Taikáts Gyula somogyi költő írta. A mű­sorban szerepel a Somogyi batyá- ros, a Somogyi tükrös, = Somogyi rozmaringos és muskátlis és még több szép népdal, mely Somogyor- szágiban született a Balatontól a Dráváig, a Zseiicségtől az ihárosi rengetegekig. ■Befejeződik a haragfel vétel. To« vagördül a nagy csukott gépkocsi. Viszi magával az együttes terveit, céljait. És augusztus huszonnyolca- d nkáin délelőtt 9—10 órakor Kanyar elvtárs a Kossuth-adó »Uj zenés újságában« elmondja a rádió mel­lett ülőknek szerte az országban, hogy Somogybán működik egy lel­kes gárda, melynek a megye gaz­dag hagyományainak, kuLtúrkin- cseínek feltárása, bemutatása az el­sődleges célja. — Értékes új anyaggal gyarapo­dott a Somogy megyei Állami Levél­tár, Szigeti József barcsi pedagógus padlásrendezgetés közben elsárgult papínkötegre talált, mely — mint később kiderült — 21 db 'Bethlen Gábor, Rákóczi György és Apafi Mihály levelet tartalmazott. SOMOGYI RÜGYEK MOLNÁR JÓZSEF VERSEI: BÜCSÚZÁS Vonattetőre ült már a hajnal. Anyám arcára fénye pírt lopott... Szomorún állt ott, szívbe martan, S én fásán néztem könnye mint csorog. Szavam sután és botolva buggyant, Anyám arcára vigaszt nem hozott... Gyenge karjába omoltam dúltan, És a drága kar kérőn átfogott. Levelet kaptam, az anyám írta, Pár kusza sor, de kincses szép szavak: Sikerem — írja — derűjét csalta. Fájó könnyei már nem hullanak ... Arany szív Az én mesterem, az én mesterem, be jó ember volt: aranyszívű... óvott a bajtól, műhely piszkától, az ólat söpörni be nagyszerű! Amíg a bőröm olajtői védte, trágya mocskolta óvott-kezem... tüdőm kímélte, a por ne ölje, jobb, ha a trágya szagát nyelem. Lopva futottam műhelybe néha, lopva tanultam mesterségem... Rúgás, szidalom, megaláztatás volt az én bérem minden héten ... Csollánt is szedtem, sok csípős csollánt, marta a kezem, telkembe mart... A hitem edzte, a lelkem edzte ... Bensőmbe égett, érett a harc ... Az én mesterem, az én mesterem, be jó ember volt, megtanított gyűlölni szívből minden mestert, ki ■ cselédet-tartó «máson-hízott!« pa fényében. A sebész munkába kezd. Előtte az emberi test, egy 'élet. Meg kell menteni. A bordák szűk rácsozatának sűrű hálózata alatt dobog a szív, a test alól érezni az élet lüktetését. Pár óra késés, s a bordák alatt megszűnik dobogni a szív, a test nem árasztja magából itöbbé az élet leheletét. Kovács György talán még időben a műtő­asztalra került, olyan sebész keze alá, aki ismeretekre tett szert az emberről, betegségeiről, akinek a tudomány hatalmába adta megnyi- tani a testet, kikutatni a szerveket és helyreállítani ezek sérüléseit, majdnem kockázat nélkül a betegre nézve. . Az óra mutatója tovább kúszik, fél hármat mutat. cce homo — íme az ember ... És megnyílik az emberi test, kitárja titkait a gyógyító tudomány­nak. A kés a bőrt, majd a bőr mö­götti szövetet nyitja meg, legvégül a hashártyát. Egy szó sem esik, most minden másodperc drága. Másodper­cek alatt hajtják szét s izolálják az egyes rétegeket kendőkkel és csipe­szekkel. A műtősnő begyakorolt mozdulatokkal adja kézre dr. Bodo- sinak a műszereket. Hat kéz dolgo­zik, de egy gondolat, egy érzés irá­nyítja mindet: megmenteni egy em­bert az életnek. Az idő drága, egyet­len mozdulat sem tehet felesleges. A második réteg megnyitásakor a szövetből vér buggyan elő. Biró doktor egy érfogóval másodperc ■alatt lefogja a vérzést. A műtősnő tamponnal már fel is itatja a vért. Pár perc telt el. A hasüreg megnyi­tása után hallhatóan levegő surran elő az üregből. Még a szívómotor zúgása ellenére is hallani lehet a le­vegő kipréselődését. Az átfúródás te­hát bizonyítva van. A szívóval már a hasüreget tisz­títják. Az átfúródott gyomorból ide szivárgott ki a pépszerű tartalom. Dr. Bodosi végig megnyitja a has­hártyát. Már a májlebeny alól szí­vatják a gyomortartalmat, amikor Bodosi a részben kiemelt gyomor fa­lán felfedezi a lencsényi kerek nyí­lást, az átfúródást. beteg mély, szorongó léleg­zettel kapkod levegő után. 'Teste keményre merevedik, minden izma megfeszül. A hashártyagyulla- dás fájdalmai kínozzák, de vissza­fojtja a fájdalom kitöréseit. Arcán látszik az eltökéltség: nem szabad elhagynia magát, nem szabad, hogy a fájdalom, az idegeknek ez a kínzó rángása legyűrje. Erősebbnek kell lenni! Kell! Kell! Hiszen élni akar ... A perforációs nyílás a gyomor zá­róizma felett körülbelül egy centi­méterre van. Az elvarrásnál vigyázni kell, nehogy beszűkítsék a gyomor alsó kimenetét. A percek száguldanak, pedig még csak a feltárás történt meg. Dr. Bo­dosi most átgondolja a műtéti ter­vet. Kifejlett hashártyagyulladás mutatkozik, a beteg nyugtalan, az átfúródás óta eltelt idő meghaladja a 12 órát. Nem szabad sokat töpren­geni, a leggyorsabb, legkíméletesebb s egyben a legbiztonságosabb mód­szert kell választani. Ha a gyomor­falból redőt képezve ölti össze a perforációs nyílást, az a veszély fe­nyeget, hogy beszűkül a gyomor al­só nyílása. Az átfúródás rossz he­lyen van, a legbiztosabb, ha a nyí­lást egyszerűen lefedik, elvarrják. — Elvarrás következik — jelenti be. Pár mozdulattal a gyomorkörnyé­ki zsírszövetből leválaszt egy lebenyt s ezt ráfordítja a perforációs nyílás­ra. A ráfordított szövet nem halhat el, vékony tápláló ér fut rajta ke­resztül. Másodpercek alatt ölti körül a nyí­lást, s a finom cat-gut fonállal a •gyomorfalhoz rögzíti a befedő le­benyt is. A megkönnyebbülés sóhaja hagyja el a három ember aj­kát. A műtét nehezén túl vannak. Az óra nagymutatója a hármashoz közeledik. Ott kint, a kórház felett már nyújtózkodik a hajnal. Bent még nem fejeződött, be a harc. fo­lyik tovább, az életért. A műtéti el­járást módosítani kell, a hasüreg­ben, a lép táján igen sok a gyo­morból kiszivárgott idegen anyag. A hasüreget tehát nem zárhatják le teljesen. Nehéz percek. A segédkező szi­gorlóorvos homlokán verejtékcsep- pek csillognak. Nem hallatszik más zaj, csak a szívó motorjának halk, egyenletes zúgása, néha a műszerek halk csengése. A sebész már érzi, a tudomány győzött. A tudomány, amelynek bir­tokában sikerült eligazodnia a meg­számlálhatatlan finom szálakból álló szövedékeken, amit életnek, egész­ségnek és betegségnek neveznek. Ezekben a percekben, a műtét leg­izgalmasabb pillanataiban minden idegszálával a testen f üggött, együtt lélegzett a beteggel, figyelt a test minden apró rándulására. A tudo­mány, az orvos munkája; az izga­lom, gond, bátorság, felelősség, lelki­ismeretesség, aggódás, önfeláldozás és a nagy-nagy szeretet győzedelmes­kedett. A kéz már tovafutó, megszakítás nélküli varratokkal körülötti a has­hártyát, majd a többi réteget a gu­micső körül. A cső egyelőre még a hasfalban marad. A beteg álomba merült. A meg­nyúlt arcon nyugodtság, bizakodás s az a tudat, hogy jó kezekben van, vigyáznak életére. Pedig még nincs vége a harcnak. A gyógyító kés elvégezte dolgát, a műtét sikerült, de a kórteremben folytatódik a nehéz munka a beteg megmentéséért. A szobában várja már a melegítő búra. folytatódik a hasüreg szívása, a vérátömlesztés, az injekciózás. A súlyos, előrehaladott hashártyagyulladást le kell győzni, meg kell szüntetni. A legnagyobb veszély azonban el­múlt. Kovács György életben ma­rad, egy beteget, egy embert vissza­adtak az életnek, megmentettek csa­ládidnak. Az alvó Kovács Györgyöt könnyen guruló kocsin szállítják a kórterem­be. Kint világosodik az ég alja, a fehércsempés műtőbe is be szökik a hajnal első fénysugara. Tiodosi Mihály most érzi a fá- radtságok Arra gondol, fél­óra múlva aludni fog. Már indulna, is, de a vizsgálóban újabb beteg várja. Kizárt, kiújult sérv, sürgős műtét. A fáradtságot megint le kell gyűrni, kezdődik ismét a munka. Fél négy sincs, amikor a sebészet folyosóján ismét felhangzik a halk kiáltás: — Műtétre előkészülni... NAGY TAMAS. A MI SZÍNÉSZEINK »A mi színészeink« — így emlegetik nemcsak Kaposvárott, de az egész megyében a Csiky Gergely Színtársulat tagjait. Hogy színészein­ket még a bemutató előtt megismerje a közönség, a Somogyi Néplap közli a társulat tagjainak fényképét, röviden ismerteti eddigi munkájú­kat, szereplésüket. Ez alkalommal a színház [igazgatóját, Sugár László elvtársat és Saüós Gábor főrendezőt mutatjuk be olvasóinknak. SUGÁR LÁSZLÓ IGAZGATÓ Régi ismerős. A so­mogyi közönség forró­sikerű estéken ismer­kedett meg vele. A.Z Állami Faluszínház egész országot bekalan­dozó kocsijaival jutott el Somogyba mint a Faluszínhíz fiatal, te­hetséges művésze. S amikor elterjedt a hír: Sugár László lesz a régvárt kaposvári ál­landó színház igazga­tója, felidéződtek az es­tek, melyeken bemutat­kozott. Az »Üzenet az élőknek« megrázó Fu- esik-alakitását, az »Amerikai tragédia« Kinsellájának ábrázolását nem le­het egyszerűen elfeledni. Sugár László e két nagyszerű alakítással mutatta meg tehetségét, ezekben a szerepekben aratott forró sikert a kaposvári közönség előtt is. Úgy jött Somogyba, mint régi is­merős. örömmel vállalta egy új szín­ház vezetésével járó ezernyi gon­dot, a nagy felelősséget, az új mun­kakört. Lelkesítette, hogy tevékeny résztvevőként közreműködhet egy új vidéki színház létrehozásában. A színház megszületett, s azóta a fiatal igazgató szinte mámoros a te­vékenységben. Csupa lelkesedés, csu­pa izgalom. Minden percét kitölti a munka, mindenütt ott van. Érzi á felelősséget, amit az új, állandó ka­posvári színház vezetése jelent. 36 éves s 18 évi színházi munka áll mögötte. Az apja is színész volt, de fiát sehogy sem akarta erre a pályára engedni. Féltette a vidéki színészek sorsától, az anyagi és er­kölcsi nyomártól. A fiút azonban ellenállhatatlanul vonzotta a szín­ház, s 18 éves korában leszerződött egy vidéki társulathoz. Somogy me­gyében Marcaliban, Nagyatádon ját­szott. Az 1937—38-as évad­ban a debreceni szín­házhoz szerződött. A szerepek, melyeket ját­szott, alig igényeltek belső megélést, ko­moly átélő elemzést. Nem kívántak tőle töb­bet, mint fiatal szerel­mes ábrázolását, s ő nem is adhatott többet ezekben a könnyű da­rabokban. Operettszi- nésznek indult, s ké­sőbb, az első komo­lyabb művészi fellépé­sek után rátért a pró­zára. S a felszabadulás után, amikor Szegeden, majd a debreceni Cso­konai Színházban játszott — fellépé­sei már bizonyították, több érték van benne, mint amit addig mutat­hatott. A «Tartuffe« Orgonját, a «Két úr szolgájá«-ban Pantalonet, majd a »Tamás bátya kunyhójá«- •ban a címszerepet játszotta siker­rel. Ábrázolókészsége egyre mélyebb lesz. A felszabadulás utáni új mű­vészetszemlélet segíti Sugár László­ban kialakítani az igazi művészt. Az Állami Faluszínháznál már a legtehetségesebbek közé tartozik. S kiváló művészeti eredményeinek el­ismerése nem marad el: Szocialista ultúráért jelvénnyel, majd a Ma­gyar Népköztársaság Munkaérdem­rendjével tüntetik ki. S tehetsége, munkája legnagyobb elismerését most kapta, amikor ki­nevezték a kaposvári Csíki Gergely Állami Színház igazgatójává. A meg­tiszteltetés, az elismerés nagy, de ugyanilyen nagy a felelősség is, ami a színház vezetésével Sugár László­ra hárul. A tehetséges, fiatal Sugár László azonban minden bizonnyal e fel­adatnak is eleget tesz, eredménye­sen irányítja majd megyénk színész- kollektíváját, a Csiky Gergely Szín­ház művészi alkotó munkáját. Sok sikert kívánunk Sugár László­nak e munkához. N. T. SALLÓS GÁBOR FŐRENDEZŐ — Még vidámabban, gyerekek, több lendü­lettel! — Köszönöm a próbát... A rendezői asztalnál fiatal ember ül. Egészsé­ges, napbarnított arca mindig mosolyog, de éles szeme vigyázón ta­pad a színpadra. Dio- vicsnij: «Nászutazás« c. darabjának fiatal fősze­replői zajosan, a próbá­tól felhevülten lepik el a sötét nézőteret. Má­sodpercek alatt szoros gyűrű képződik a ren­dező köré. Minden színészinek akad valami kérdeznivalója. ő csillapít, ösztönöz, utasít, tanácsot ad — fo­kozatosan kapcsolja ki azt a villa­mos feszültséget, amelyet egy darab előkészítése teremt. Lassan elülnek a heves viták, elcsendesülnek az imént még zaklatott kedélyek; a da­rab résztvevői egyenként indulnak jól megérdemelt pihenésükre. Ö még visszaül az asztalhoz, jegyez. Ma­gunkra maradunk. — Nem fejezi be a munkát? — kérdezem. Saüós Gábor becsukja a rendező­példányt. Egy pillanatra eltűnik szo­kott, kedves mosolya. — Harmadik éve vagyok rendező és most vezető­rendező lettem. Ez pedig nem azt jelenti, hogy -a színház — hogy így fejezzem ki magam — elsőszámú rendezője vagyok. Ennél sokkal töb­bet: azt jelenti, hogy egy új ma­gyar színház egész művészeti mun­kájáért. felelek. — És minek- tulajdonítja, hogy ez­zel a — rendező számára csaknem legmagasabb — munkakörrel bízta meg a minisztérium? — Nem tudom. És nem is lehetek hivatott arra, hogy eldöntsem. — Nyílt tekintetében újra megcsillan a derű. — Ha akarja, elmondom színházi pályafutásom történetét. A végkö­vetkeztetést magára bízom ... Egész kicsi gyermekkoromtól kezdve von­zalmat érzek a színpad iránt. Ka­maszéveiben három esztendőn át cukrot árultam egy moziban, azért, hogy naponta négyszer láthassak előadást. Szüleimnek esténként el­játszottam a műsoron lévő filmet, elejétől végig összes sze­repével. Ök voltak a közönség, én a film. (Egyébként abban a moziban voltam «cuk­ros fiú«, aho.1 József At­tila, csakhogy ő koráb­ban.) Magától értetődő volt, hogy — amint el­értem a szükséges élet­kort — jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Fel. is vettek — rende­zőnek. Nagyon elkese­redett voltam, mert mindenáron színész akartam lenni. Két év után Selajánlották, ha akarok, át- mehetek a színész-tagozatra. Nem akartam... A főiskola utolsó évét a Nemzeti Színházban töltöttem Major Tamás és Gellért Endre mel­lett. Diplomamunkámat, Móricz: Ro­konok c. színművét a szegedi Nem­zeti Színházban rendeztem. — Arpint hallottam, kitüntetéssel. —• Igen, Rákosi Mátyás tanulmá­nyi érdemérmet kaptán diploma- munkámért. Azután két év: Szeged. Sokat rendeztem — játszottam is. Legkedvesebb rendezésem Huszka: Szép juhászné című nagyoperettjé­nek szegedi ősbemutatója volt. Ná­lunk, Kaposvárott nyitó darab lesz. A Szép juhásznéval kezdjük az éva­dot. A szegedi siker után boldog va­gyok, hogy itt is rendezhetem. — Mi a véleménye a kaposvári társulatról? — Egyénenként és összetételében is kitűnő. És ami nem közömbös: igen sok a fiatal'. A próbák remek hangulatban, lelkesen folynak. (Sze­rényen elhallgatja, amit a színészek egyöntetűen állítanak: ezt a kelle­mes próba-hangulatot éppen Sallós elvtárs teremti jó rendezői módsze­rével, közvetlen modorával.) Sallós Gábor rendkívül zárkózott, halíkszavú ember. Hirtelen észreve­szi, hogy belelendült a 'beszélgetésibe, elhallgat. Nem akarom tovább za­varni, elbúcsúzom. íme a végkövetkeztetés, Sallós elvtárs: tanulmányi eredményei, kétéves rendezői munkássága, sze­mélyisége a magyarázata annak, hogy a minisztérium ilyen fiatal művészt bízott meg e feladattal. ...Az ajtóból még utámaifnszól: — A mi színházunkra a somogyiak még büszkék lesznek! Márk Judit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom