Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-03 / 180. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. augusztus 3. A genfi kínai—amerikai tárgyalások Genf (TASZSZ). A Kínai Népköz- társaság és az Amerikai Egyesült Államok képviselőinek első ülése 50 percig .tartott. Az ülésen először Van Ping-nan, a Kínai Népköztársaság képviselője szólalt fel. Bejelentette, hogy a Kí­nai Népköztársaság kormánya július 31-én elhatározta, határidő előtt sza- badonbocsátja a 11 amerikai repülőt. A repülők ugyanezen a napon el­hagyták a Kínai Népköztársaság te­rületét. ■ Remélem — mondotta Van Ping-nan —, hogy a kínai kormány­nak ez a lépése kedvező hatással lesz a most folyó tárgyalások mene­tére. Van Ping-nan azt a véleményét fejezte ki, hogy a tárgyalásokat nem szabad csupán a két kormány ál­lampolgárainak kölcsönös hazatele­pítésére korlátozni, -hanem a Kínai Népköztársaságot, valamint az Egye­sült Államokat érdeklő egyéb kér­désekkel is foglalkozni -kell. Van Ping-nan kifejezte meggyőződését, hogy a tárgyalások közös erőfeszí­téssel elérik a kitűzött magasrendű célokat. A Kínai Népköztársaság képvise­lője ezután javaslatot tett a tárgya­lások napirendjére. Johnson, az Egyesült Államok kép­viselője azt mandiotta, hogy öröm­mel és köszönettel hallotta a Kínai Népköztársaság képviselőjének az amerikai repülök hazátélepítésérőll tett bejelentését. A továbbiakban kijelentette, egyetért a Van Ping-nan javasolta napirenddel. MTI. A washingtoni jugoszláv nagykövet Dulles-szal tárgyalt Washington (MTI). Leo Matesz washingtoni jugoszláv nagykövet hétfőn megbeszélést folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel. A meg­beszélés 50 percig tartott. Matesz nagykövet kijelentette, hogy a politi­kai -helyzetről tárgyalt -az amerikai külügyminiszterrel. MTI. Befejeződtek a magyar és jugoszláv hajózási szakemberek tanácskozásai A jugoszláv -hajózási küldöttekkel folytatott tárgyalások a keddi nap­pal -befejeződitek. A -két ország hajó­zási vállalatai között megállapodás történt kölcsönös vonatkozásra, se­gélynyújtásra és ügynöklésre vonat­kozóan. Rendezték a két ország kép­viselői a személyzettel és üzem­anyaggal való kisegítés -kérdését is. A megállapodást jugoszláv részről Gugics Iván, a Jugoszláv Állami Du- mahajózási Vállalat igazgatója, ma­gyar részről Béiay József, a MAHART vezérigazgatója írta alá. MTI. A washingtoni brit és francia nagykövet Dulles-szal tanácskozott Washington (MTI). MSinit az AFP jelenti, Sir Roger Makins, Nagy- Britaninia és Maurice Couve De Miurvilla, Erainiciaország Washington ni nagykövete hétfőn délután Dulles külügyminiszterrel tanácskozott a külügyminisztériumban. Illetékes körökben nem nyilatkoz­nak a megbeszélés tárgyáról, de ál­talában jól tájékozott diplomáciai helyen úgy tudják, hogy a megbe­szélést, amely — mint hiszik — a külügyminiszter kérelmére történt, a Németországra és az európai biz­tonságra vonatkozó közeli négyes külügyminiszteri értekezlet előkészí­tésére szentelték. MTI. A jugoszláv újságírók Üzbégisztánban Taskent (TASZSZ). A Szovjetunió­ban tartózkodó jugoszláv újságíró küldöttség Üzbégisztánba érkezett MTI. FLÓRIS JÓZSEF: Mind ki a gazzal! Körülnéztem a jó gazda szemével a házvégében; burgonyaföldemen. Frisszöld bokrocskák csücsültek kövéren és híztak a gumók is a földbe lenn. Számolni kezdtem. Ennyi lesz a termés. Ez konyhára kell, az meg a malacnak .,. De ejnye! — szinte emberien elmés — a bokrok tövéhez gazok simulnak. Egynek és másnak virága is pattan, fojtva a termőt, napfény felé törve, rágva reményem némán és fogatlan, aszályt ígérve a munkált rögökre. És ha fortélyát ki nem tanultad, mind több tért foglal, közelben és távol, horgas ujjakkal a fazékig nyúlnak s ízes falatot szednek gyermek­szájból. S már hajlok is az egyikhez dühödten. Húzom, csakúgy sikolt a gyökere és mind több gaz hullája mögöttem, tépek, cibálok, hogy izzadok bele. Nem nézek sort, rendet, ahol csak látom falánk testét, mint kígyóként tekereg, irtom, gyöködöm; így védem sajátom és sajátunk, mely közös tőből ered. Mind ki a gazzal, az utolsó szálig! S te se hagyd! Emészti jussunkat bőven és nézz körül, ember közt is virágzik a gaz, nemcsak az anyaföldben. A szorgalom hasznos televényében mohón, de azért nem óhatatlan lapul meg a tolvaj hasonlóképpen, közvagyonunk dús bokrához tapadtan ,., — Művészeti agitációs műsorokat rendezett a Barcsi Járási Tanács népművelési csoportja. Ennek kere­tében Istvámdi, Kastélyosdomibó, Darány, Vízvár -községekben csere­műsorokat szerveztek. Megkezdődött a VIT nemzetközi kultúrversenye A vasárnap délutáni ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek az V. Világifjúsági Találkozó gazdag ren­dezvényei. Az esti események közül kiemelkedett -a VIT nemzetközi; ren­dező bizottságának fogadása, amelyet a Tudomány és Kultúra Palotájában tartottak. A fogadás műsorában fel­lépett a DISZ budapesti együttesé­nek ifjúsági népi zenekara, a köz­kedvelt »raj-kózenekair« is. Az együt­tes -tagjai közül a legtöbb még ti­zenhat éves sincs. Az ifjú magyar művészek műsorát a jelenlévők igen nagy tetszéssel fogadták, különösen Li-szt II. magyar rapszódiájának elő­adása aratott hatalmas sikert. Ifjú -művészeinken kívül a műsor­ban a lenin-grádi fiatalok énekkara, a román ifjúság kamaraegyüttese, -Marie Fox, ismert argentin táncmű­vésznő és több más művész szere­pelt. Este a város számos pontján ren­deztek szabadtéri előadásokat. A megnyitás napján a legjobb lengyel együttesek szerepeltek. Üzemben volt valamennyi színház, több cirkusz, köztük a Budapest-círikusz is. Hétfőn, a VIT második napjának délelőttjén a varsói Nemzeti Filhar­mónia hatalmas, 1200 személyes, tö­kéletes akusztikájú koncerttermében ünnepélyesen megnyitották az V Vlilágifjúsági Találkozó kulturális versenyeit. Az ünnepi megnyitó ülés elnökségé'ben helyet foglalt Bruno Bernini, a DÍVSZ elnöke, valamint a DÍVSZ több más vezetője és a len­gyel zenei élet számos kiváló szemé­lyisége. Malcolm Nixon, a -DÍVSZ titkára megnyitó beszédében rámutatott, hogy az V. VIT nemzetközi kulturális versenyeire 29 ország több mint 900 versenyzője nevezett be. Negyvenhárom zongorista, 87 énekes, 60 népdalénekes, 424 népi táncos, 98 balettművész, 31 fúvós, 50 vonós, 25 harmonika- és gitár­művész, 67 népi hangszerművész és 28 pantomim-művész közül ke­rülnek majd ki a díjnyertesek. Ezután Szpinalstoi, -a varsói kon­zervatórium igazgatója köszöntötte a lengyel művészek nevében a ven­dégeket, majd ünnepi hangverseny­nyel folytatódott a műsor. Az ünnepli hangverseny után ke­rült sor a kedden kezdődő versenyek sorsoláséra. A magyar művészek csaknem valamennyi ágiban már az ellső -napon zsűri elé lépnek. Az egyes -küldöttségekre gazdag program várt. Délelőtt sokan vettek részt baráti találkozókon a delegá­ciók szálláshelyein. Sok -érdekesség várta a magyar fiatalok küldötteit is. Népes csopor­tokban tettek autóbusz- és gyalogos kirándulást, sokan- vettek részt a különböző nemzeti műsorokon, elő­adásokon is. A magyar fiatalok dél­előtt baráti találkozón látták vendé­gül az osztrák Ifjúság küldötteinek egy csoportját. Művészeink ezen a napon két helyen szerepeltek. Dél­után a Sztálin téren a debreceni népi együttes tánc- és zenekara nemzet­közi műsorban mutatta be tudását* este pedig a Lazienkowsky-park fes­tői szépségű szabadtéri színpadán a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak Liszt Ferenc-zenekara kíséretével a Magyar Állami Operaház balettmű­vészei léptek fel változatos műsorral, amelyben a Keszkenő, a Bihari nó­tája, a Párizs lángjai és a Hattyúk tav-a legszebb részletei szerepeitek. Filmjeink közül a Liliomfi és a Civil a pólyán került vetítésre. MARK TWAIN: Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot Amerikában? Mark Twain, haladó amerikai író (élt 1835 — 1910-ig) a világirodalom egyik legszellemesebb humoristája. Maró gúnnyal ostorozta műveiben az amerikai társadalom visszássá­gait. Itt közölt műve az amerikai sajtóról fest kacagtató, de hiteles torzképet. Leleplezi a nagyképűség­gel álcázott hozzá nem értést, a pénzért hozzáértés nélkül is min­denre vállalkozó korrupt újságíró­kat. ern éppen rossz előérzetek nél­kül vettem át az egyik mező- gazdasági lap szerkesztését. Nincs szárazföldi ernlber, aki egy hajó. ve­zetését rossz előérzetek nélkül- venné át. De körülményeim miatt nagyon rá voltam utalva a fizetésre. A lap állandó szerkesztője szabadságra ment s én elfogadtam -az általa aján­lott feltételeket és átvettem- a helyét. Az újdonság, hogy megint dolgoz­hatom, valósággal mámorba ejtett s egész héten át iamkadatJlain kedvvel ügyködtem. Nyomdába -adtam a la­pot s egy teljes napig nyugtalankodva lestem, vajon erőfeszítéseim figyel­met keltenek-e? Amint napnyugta felé elhagytam az irodát, a lépcső alján egy csoport férfi és fiú rebbent szét hirtelen, u-tat nyitva nekem s haűltottam, hogy egyik-másikuk így szól: »Ez ő!« Másnap regigei hasonló csoportot találtam a lépcső aljáin az utcán, a kocsiúton pedig szétszórt párok, magános emberek áiílidogáltak és érdeklődéssel figyeltek engem. Miikor odaértem, a csoport szétvált, hátrahúzódott s hallottam, hogy az egyik férfi azt mondja: »Nézzétek a szemét!« ügy tettem, mintha nem venném észre a felém áraidó figyel­met, titokban azonban örültem neki s egy -beszámolót akartam írni róla a nagynénikémnek. Fellépkedtem a néhány lépcsőfokon s az ajtóhoz érve vidám hangokat és harsogó nevetést hallottam. Benyitottam és két pa­raszt tor ma legényt pillantottam meg; az arcuk elfehéredett és megnyúlt, mikor megláttak s mindketten nagy zajjal kiugrattak az ablakon. Ugyan­csak meglepődtem. Félóra múlva egy röpködő sza-kál- lú, szép, de meglehetősen szigorú ar­cú öregember lépett -be s kínálásom­ra helyet foglalt. U,gy nézett ki, mint­ha valami nyomná a leikét. Levette a kalapját, letette a földre, elővett egy piros selyem zsebkendőt s la­punk egyik példányát. Az újságot az ölébe tette s szem­üvegét ti&ztí-tga-tva a zsebkendőjévé! így szólt: — Maga az új szerkesztő? Mondtam, hogy én. — Szerkesztett már valaha mező- gazdasági lapot? —- Nem — feleltem —, ez az első kísérletem. — Gondoltam. Van valami gyakor­lati tapasztalata a gazdálkodásban? — Nem, azt hiszem nincs. — Valami ösztön megsúgta ne­kem — mondta az öregúr s feltéve szemüvegét, zordonan rámpillántott fölötte, miközben a lapot négy ed rét összehajtogatta. — Szeretném felol­vasni önnek azt, ami ezt az ösztönt felébresztette -bennem. A vezércikk vol-t. Figyeljen csak, s mondja meg, hogy maga írta-e? »A fehérrépát nem szabad letépni, mert megsérül. Sokkal jobb, ha íel- küidünk egy fiút s megráza-tjuk vele a fát«. — No, mi a véleménye róla? Mert én bizony azt hiszem, hogy maga írta. — Véleményem? Véleményem sze­rint kitűnő. Véleményem szerint ér­telmes. Biztos vagyok benne, hogy csupán ebben a városban évente mil­lió és millió véka fehérrépa vésiz kár­ba, mert féléretten letépik, ahelyett, hogy egy -gyereket falküldenének a fára s megráza-tnák... — Megrázatnák az öreganyját! A fehérrépa nem fán terem. — Hát nem, igazán nem? Ki mond­ta, hogy fán terem? A szavakat csak képletes értel­mükben használtam, kizárólag képle­tes értelmükben. Akinek eigy csöpp sütnivalója van, mindjárt megértet­te, hogy a fiúnak tulajdonképpen a szőlőt -kel megráznia. Az öregűr félugrott, darabokra szaggatta az újságját, ráti­port, különböző tárgyakat szétvert a sétabotjával s azt mondta, annyit sem tudok, mint egy -tehén. Aztán kiment, -bevágta maga után- az ajtót. Egyszóval furcsán viselkedett. S én gyanítani kezdtem, hogy valami nem tetszik neki. De nem -tudtam, mi bántja s így nem segíthettem rajta. Nemsokára egy hosszú, hullaszerű teremtmény szökkent be az ajtón, sima, vállára lógó -hajjal' s arcának hegyein és völgyein legalább kéthó­napos, meredező borostával. Mozdu­latlanul megállt, ujját szájára tette és figyelő tartásba hajlította testét és fejét. Egy hang sem haltotszott. Tovább haligatózott. Csend. Ekkor megfordította a 'kulcsot a zárban és kecsesen pipiskéivé elindult felém, míg jó kartávolságnyira meg nem kö­zelített, aztán megállt és miután egy darabig feszült figyelemmel' vizsgál- gatta az arcomat, elővette kebléből újságunk egyik példányát és- így szólít: — Itt van, ezt maga írta. Olvassa csak fel- nekem... -gyorsan. Könnyít­sen rajtam. Szenvedek. Olvasni kezdtem s amint a mon­datok elhagytak, ajkamat, láthattam a megkönnyebbülést, láthattam, hogy a megfeszült izmok felenged­nek, az aggodalom elhúzódik az arc­ról és béke és megnyugvás száll1 a vonásokra, mint kegyes holdvilág az elhagyott tájra. »A guano szép madár, de tenyész­tése nagy figyelmet igényel. Nem sza­bad importálni június előtt, vagy szeptember után. Télien meleg he­lyen kell tartani, hogy fiókáit ki­költhesse. Nyilvánvaló, hogy a szemestermés­re -kedvezőtlen esztendő következik. Hasznos tehát, ha a farmer augusz­tus helyett már júliusban elveti a 'kukoricaszárat és kiülteti a -hajdina- kását. A tökre vonatkozólag. Ezt a bo- gyót rendkívül szeretik a New England középső részein élő bennszülöttek, gyümölcslepény készí­tésére az egresnél is szívesebben használják s ugyancsak előny-ben ré­szesítik a málnával szemben a te­hén-takarmányozásnál, mivel1 azonos tápértékű, de sokkal laktatóbb. A tök az egyetlen ehető marancsféle- ség, amely megterem északon is, ki­véve az uborkát és a törökszegfűt. Az a szokás azonban, hogy a dísz- bokrokkal együtt az első udvarba ül­tessük, kiment a divatból, mivel ma már általánosan elismerik, hogy a -tökfa -gyér lombozata gyen-ge árnyé­kot vet. Most, hogy a meleg idő közeledik s a gúnárok kezdik lerakni petéi­ket ...« Izgatott hallgatóm felém ugrott, hogy megrázza a kezemet s azt mondta: — Igen, igen ..; most már rend­ben van. Tudom, -hogy eszemnél va- ígyok, mert maga is szóról szóra úgy olvasta, mint én. —- De barátom, mikor ma reggel először olvastam, azt -mondtam ma­gamban, soha, soha nem hittem- vol­na,, hogy őrült vagyok, bár a bará­taim gondos megfigyelés alatt tar­tanak'. Most azonban már elhiszem és rögvest akkorát -ordítottam, hogy két mérföldre is eOhaRatszott s elindul­tam, hogy megöljek valakit.:. mert, tudja, éreztem, hogy előbb-utóbb rá­kerül a sor, így hát jobb, ha azonnal 'nekikezdek. Néhány -bekezdést új-ból elolvastam, hogy biztos legyek a dol­gomban, aztán felgyújtottam á háza­mat és mentem. Több embert meg­nyomorítottam, s egy fickót felza­vartam a fára, ott akkor kapom el, amikor akarom. De erre jártamban azt gondoltam, benézek a biztonság kedvéért. Most már nyugodt vagyok, s mondhatom, szerencséje van an­nak a fickónak, aki a fán ül. Aligha meg nem öltem volna hazafelé me­net. Viszontlátásra, uram. Viszontlá­tásra. Nagy -követ henger!tett le a szívemről. Az értelmem megállta a helyét a maga egyik mezőgazdasági cikkének rohamával szemben, s tu­dom, hogy immár semmi sem ren­dítheti meg. Viszontlátásra, uram. A csonkítások és gyújtogatások, ™ melyekkel ez az ember elszó­rakozott, kissé zavarba hoztak, mert valahogy távoli bűntársnak éreztem magam. De ezek a gondolatok gyor­san elröppentek, mikor az állandó szerkesztő besétált. (No, ha megfo­gadod a tanácsomat s Egyiptomba mégy — gondoltam magamban —, végre kifuthattam volna a formá­mat; de nem mentél s most itt vagy. Nem is vártam mást tőled!) A szerkesztő bánatosnak, zavart- nak és összetörtnek látszott. Végignézte a rombolásokat, melye­ket az öreg kötekedő és a két fiatal farmer vitt véghez s így szólt: — Szomorú ügy ez, nagyon szomo­rú ügy. Eltört a ragasztós flaska, hat üvegtábla, egy köpőcsésze és két gyertyatartó. De nem ez a legnagyoob kár. A lap jóhírén esett csorba:.: félek, hogy nem lehet már kiköszö­rülni. Igaz, sohasem keresték eny- -nyiire a lapot, sohasem vásárolták ilyen nagy példányszámban, soha­sem volt ennyire nevezetes. De ki akarna holdkórossággal hírnévre szert tenni s lelki fogyatékosságaiból hasznot húzni? Becsületemre mon­dom, -barátom, hogy az utca ott kint tele van emberekkel, sokam csim­paszkodtak a kerítésekre, szeretné­nek egy pillantást vetni magára, mert azt hiszik őrült. És joggal hi­hetik is a maga vezércikke után. Mi a ménkű súgta azt magának, hogy gazdasági lapot tud szerkeszteni? Hi­szen a mezőgazdaság alapfogalmaival sincs -tisztában. Maga szerint a rozs az -anyarozs magja; maga a tehenek vedlési időszakáról -beszél; maga há­ziállatnak ajánlja a görényt, mert kedves játékos és kitűnő patkányfo­gó! A z a megjegyzésem, hogy a ván- dorkagyló nyugodtan fekszik, ha zenét -hall, felesleges volt, teljes­séggel felesleges. Semmi sem zavar­ja a vándorkagylót. A vándorikagyló mindig nyugodt. A vándorkagyló fü­tyül a zenére. A mindenségit, bará­tom! Ha maga a tudatlanság egye­temére jár, akkor sem kaphat maga­sabb képesítést. Ehhez foghatót még nem láttam. Mintha egyenesen tönk­re akarta volna tenni a lapot azzal a közleménnyel, hogy a vadgeszte­nye, mint kereskedelmi cikk, egyre nagyobb keresettségnek örvend. Fel­szólítom, hogy hagyja Itt állását és távozzon. Nekem nem kell több sza­badság ... nem tudom nyugodtam él­vezni ;.: Legalább is akkor, ha ma­ga helyettesít. Állandó rettegésben lesném, mit fog legközelebb ajánla­ni. Minden alkalommal elvesztem a türelmemet, ha arra gondolok, hogy maga az osztrigaágyakat »Szikiaker- t-ek« címszó alatt tárgyalta. Ragasz­kodom hozzá, hogy távozzék. Az ég­világon semmi sem vehet rá még- egyszer, hogy szabadságra menjek. Ö! Miért nem mondta meg, hogy nem is konyít a mezőgazdasághoz? — Megmondani, maga kukorica- szár, maga -káposzta, maga kélivirág- £i? — kérdeztem. — Soha életemben nem hallottam még ilyen ostoba megjegyzést. Mondhatom, tizennégy éve dolgozom az újságírói szakmá­ban, de még nem hallottam, hogy az embernek bármit is tudni -kelljen, ha lapot akar szerkeszteni. Maga fe­hérrépa ! Ki írja a színházi bírálato­kait a másodrendű lapoknak? Egy falka kóbor cipész- és gyógyszerész- segéd, akik annyit értenek a jó szín­játszáshoz, minit én a jó gazdálkodás­hoz, egy fikarcnyival sem többet. Kik ismertetik a könyveket? Emberek, akik soha nem írtak életükben. Kik fenekednek az indíánhadjánatok el­len? Úriemberek, akik nem tudják megkülönböztetni a csatabárdot a wigwamtól, akik sohasem futottak versenyt, kezükben a tomahawkkal-, s nem húzkodtak ki nyilakat család­juk különböző tagjaiból, hogy meg­szerezzék az esti tábortűz nőzseanya- gát. Kik írják az amtóal-koholista cik- ceket, kik prédikálnak a züResztő flaska ellen? Nyikhajok, akiknek meg lehetne gyújtani a leheletét. Ki szerkeszti a mezőgazdasági lapokat... maga ökörfarkkóró? Aki kudarcot vall a költészet, a ponyvaregény, a -hírlapszerkesztés, a remidráma terén, rendszerint a mezőgazdaságra fanya­lodik, hogy egyideág megmeneküljön a szegényháztól. Maga akar engem kátanítaini az újságíró szakmában? Uram, én végigjártam alfától óme­gáig s mondhatom, miinél keveseb­bet tud valaki, annál nagyobb zajt csap s annál -magasabb fizetést köve­tel, Esküszöm, ha tudatlan lennék, s nem művelt, arcátlan-, nem pedig szerény, híres lettem volna ebben a rideg, önző világban. Búcsúzom, uram. Miután ön így bánt velem, magam is ragaszkodom a távozás­hoz. De megtettem a ‘kötelességeimet. Telj esi tettem a szerződés feltételeit, amennyire csak teljesíthettem. Azt mondtam, minden rétegben népsze­rűvé tudom tenni az ön -lapját... .megtörtént. Azt mondtam, fel tudom emelni a forgálmat húszezer pél­dányra s ha még két hetem van, el is érem. És olyan olvasóközönséget szereztem, amilyenről mezőgazdasági lap nem is álmodozhat... nincs köz­te egyetlen farmer sem, senki, aki meg tudná különböztetni a görög- d-innyefát az őszibarackfürttől, még ha az életét mentheti is meg vele* Kettőnk közül maga a vesztes-, Lek­várbokor, nem én. Adios, És elmentem, , j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom